2012. június 21., csütörtök

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
új széria 77. (446) -   2012. jún.8.



A POI jún. 3-i párizsi nemzetközi nagygyűlésének felhívása

A görög néppel együtt követeljük:
le a memorandummal



Mi, akik részt vettünk jún. 3-án a Parti ouvrier indépendant (Független Munkáspárt) párizsi nagygyűlésén:

teljes erőnkkel támogatjuk a görög nép követeléseit, melyeket a következő szavakkal foglal össze: «Le a memorandummal, országunk függetlenségének tiszteletét!». Összejövetelünkön doktor Baskozos, görög szakszervezeti felelős, a Syriza-koalíció tagja ismertette velünk a trojka (Európai Unió – Nemzetközi Valutaalap – Európai Központi Bank) rombolását országában;

nagy örömmel hallgattuk a német, spanyol munkásküldöttek reménykeltő jelzéseit, akik kijelentik: «A görög néppel együtt tartunk, mi is a kiutat keressük azon programok elől, melyek bennünket is sújtanak;

pozitív választ adunk Paul Paternoga német meghívására a kölni június 30-i nemzetközi találkozót illetően, hogy együtt szervezzük a dolgozók és népek küzdelmét egész Európában az Unió memorandumai és programjai ellen.

Határozottan felemeljük hangunkat az Európai Bizottság a tagországok számára javasolt 27 «ajánlásával» csakúgy, mint párizsi látogatásával szemben, mellyel követeléseit nyomatékosította május 30-án.

François Hollande új kormánya még meg sem tette első intézkedéseit, a Nemzetgyűlést még meg sem választották, mikor az EU «ajánlásai» már azt követelik, hogy a közkiadásokat, a szociális kiadásokat, a helyhatóságok kiadásait csökkentse, hogy a minimálbér emelését elkerülje, a 2010-es ellen-nyugdíjreformot súlyosbítsa, a munkáltatók számára megkönnyítse az elbocsátásokat, a Sarkozy által elhatározott áfaemelést hajtsa végre, a tőke társadalmi terheit könnyítse, a munkavégzést tegye rugalmasabbá, az energia és a vasút magánkézre adását pedig végezze el!

Egy ilyenfajta bejelentés csak a legnagyobb méltatlankodást idézheti elő a dolgozók, a fiatalok, a lakosság, minden demokrata köreiben! Ápr. 22-én, majd május 6-án a nép arra szavazott, hogy Sarkozy távozzon az Európai Unió összes követelőzéseivel együtt.

Az Európai Bizottság parancsaival a népi és nemzeti szuverenitás veszélyben van. Az Unió a pénzügyi tőke szolgálatában álló diktatúrát épít, eltökélten lábbal tiporja az összes jogainkat, garanciánkat és függetlenségünket az adósság és a költségvetési hiány nevében.
Fogjunk össze az európai szerződés, a GPUSKK ratifikációja ellen!

Ebben a súlyos órában az összes olyan párthoz fordulunk, amely a munkásosztály és a demokrácia képviseletét hirdeti, jelöltjeikhez, magához a köztársasági elnökhöz, mert nem lehetséges az Európai Unió diktatúrájának alávetni magunkat, ha a munkások és a népi rétegek érdekéről van szó.

Mi, akik itt összegyűltünk, különféle munkásmozgalmi irányzathoz tartozó aktivisták, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a legszélesebb egységet létrehozzuk a trojka diktatúrája ellen, annak első lépéseként pedig a GPUSKK európai szerződése ratifikációjának megakadályozását.

A POI 106 törvényhozási választási jelöltje, a  szerződésellenes felhívás  51 000 aláírója ezt képviseli.

A görög dolgozók azt mondják:
“Le a memorandummal!” Mi pedig azt “Le a GPUSKK-val!”

Mindenütt létrehozzuk bizottságainkat a GPUSKK ratifikációja és a trojka diktatúrája ellen. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezzel Európa népeit segítjük, hogy egy lépést tegyenek a népek szabad szövetsége felé megszabadulva az Európai Unió béklyóitól és annak a pénzügyi tőkét szolgáló intézményeitől.

GÖRÖGORSZÁG

Beszélgetés Giannis Baskozos-szal a nemzetközi talákozón (Párizs, 2012. jún.3.)

Giannis Baskozos az Orvosok Pánhellén Szövetsége (PIS) alelnöke, a SYRIZA (radikális baloldali koalíció) tagja és a  Synaspismos vezetősége egészségügyi szektorának koordinátora.

Azért vagyok itt, hogy a görög nép harcát ismertessem és üzenetét hozzam.

A memorandum politikája az egészségügy területén a következő módon foglalható össze. A közkiadások katasztrofális csökkkentését a második memorandum és az ezzel járó törvények még inkább súlyosbították. Nyomorúságosak lettek az alkalmazotti bérek, jogaikat elvették, a társadalombiztosításhoz és a nyugdíjhoz fűződőt is.

Az állampolgárokra minden egyes egészségügyi kontaktus alkalmával kiadás nehezedik. A kórházon kívüli konzultáció 5 eurójától kezdve egészen a jóval drágább közkórházi, de privát konzultációkig. A szükséges gyógyszerekhez ingyenesen nem jut a beteg, akinek szüksége van rájuk pontosan ezekben a nehéz pillanatokban, fizetnie kell.

A társadalombiztosítás köztulajdonú rendszerének együttesébe betört a magánszektor. A magán biztosítótársaságok ágyai megtalálhatók a közkórházakban, az IKA- L’ONPSS (egészségügyi szolgáltatások országos szervezete) infrastruktúráját tönkretették és a biztosítottakat a nagy magánközpontok felé orientálják, ahol részt kell vállaljanak a költségekből. A nagyvállalkozások felé irányítanak minden potenciálisan profitot hozó tevékenységet, az egészségügyi dolgozók számát csökkentik, gyanakodással viszonyulnak hozzájuk. A memorandumellenes balodal és az egészségügyi dolgozók mozgalma együtt harcol ezen politika és az eurózsarolás ellen, mely azt célozza, hogy az adósság ürügyén teljes mértékben megszűnjenek a közellátások az egészségügyben. Nem csak a munkanélkülieknek, a dolgozóknak, nyugdíjasoknak sem akarják meghagyni az ingyenes egészségügyi ellátást, ugyanakkor pedig csökkentik a béreket, juttatásokat. Mi nem fogadjuk el a közkiadások befagyasztásait a befektetők érdekei szolgálatára, hanem a társadalmi/szociális szükségleteknek adunk elsőbbséget.

Népünk május 6-án nagyon fontos üzenetet küldött. Az első győzelmet aratta, illegálisnak minősítette a memorandumokat, elítélte a kétpárti hatalmat és elágazásait, s a baloldali radikális Syrizát tette a választások igazi győztesévé.

Az elmúlt évek neoliberális deregularizációja, a memorandum politikai konzekvenciái katasztrofálisak az egészségügyre nézve. Az alulfinaszírozottság mindent tönkretett, a közkórházakat megfosztja attól, hogy az elemi szükségleteket kielégitsékt és arra kötelezi a beteget, hogy minden egyes alkalommal a zsebébe nyúljon.

Eszközhiány jellemzi a mindennapok valóságát. Ellenőrizhetetlen egyesülések, összevonások, kórházbezárások zaljanak – ez a bejelentett és anyagi valósággá vált cél. Tragikus.

A kórházakban hiányoznak az orvosok, ápolók, laboránsok, mert felvétel nincs, a nyugdíjba mentek helyét nem töltik be, az igény viszont drámai módon növekszik, azért is, mert teljesen dezorganizált lett a szolgáltatás rendszere.

A fekvőbetegellátás rendszere is egyre bizonytalanaabb és veszélyesebb. Itt is hiányoznak a források, a sürgősségi ellátás esetleges, az ügyeletet nem fizetik meg – a ki nem fizetett túlórák miatt nincs, aki ellása a munkát.

Semmire nincs garancia, hogy lesz elég gyógyszer, kötszer, eszköz, stb. és lehetőség is a cselekvésre, de még arra sem, hogy a kórházi techikai személyzet rendelkezésre álljon.

Csak a «bevételek logikája» számít a kórházakban, a betegek gazdasági kivéreztetése, a távozó miniszter elsőszámú gondja, hogy hatékonyan működjön a pénztár, a számlákat bekasszírozza és minden orvosi aktus és beavatkozás elektronikus becslés alá kerüljön. 

Ugyanekkor lépett életbe a kormány rendelkezése, hogy a bevándorlók, de a munkanélküliek, a szegények is, akiknek nincs biztosításuk, ki legyenek zárva az egészségügyből.

Az országos egészségügyi szolgáltatásunknak óriási a hiánya, 4 milliárd euró, az összeomlás szélén áll, magával fogja rántani a kórházak rendszerét (ESY), gazdaságilag megfulladnak, ha a számlák kifizetetlenek maradnak.

A gyógyszerárak is egyre nagyobbak, azonfelül az irány arra megy, hogy pl. a hosszantartó betegségek gyógyszertérítését megszüntessék. Arról nem is beszélve, hogy késve, vagy nem fizetik már a gyógyszerészeket sem.

Az újabb szavazási processzus előtt az orvosok szövetsége (OENGE) figyelmeztette a politika erőket, hogy ha a memorandumnak az egészségügyre vonatkozó 4052/12 sz. törvénye nem változik, semmi nem marad a görög szociális államból és egészségügyi renszerünkből.

Kértük a politika pártoktól, hogy tegyenek világos nyilatkozatot, az «újratárgyalás», a «progresszív távolodás»,  stb. jelenti-e annak megsemmisítését, a bevezetett törvények eltörlését, melyek 50 kórház bezárását eredményezték, a gazdaság, a társad. bizt. rendszere megfojtását, a fiatal orvosok jelenének és jövőjének kilátástalanságát.

A radikális baloldal a közegészségügy olyan újravalorizált rendszerét akarja, mely ingyenesen komplett szolgáltatást nyújt magas szinten mindenkinek, aki itt dolgozik. Ehhez életképes biztosítási pénztárak szükségesek, a munkanélküliség csökkentése, a járulékok „szökésének” megállítása.

A SYRIZA, azzal az új felelősségggel, amit a néptől kapott, nem elégedhet meg csak a mégannyira is igaz megállapításokkal és felhívásokkal. Meg kell őriznünk a közkórházakat elegednő eszközzel, elegendő személyzettel, elegendő fizetésekkel. Grancia kell erre, új gyógyszerpolitikával kell társuljon, a hazai gyógyszeripar fejlesztésével, a betegeknek biztosítani kell a gyógyszereket, határozottan vitába kell szállni a gyógyszergyárakkal az árakat illetően, a korrupció és a párhuzamos gazdaság ellen harcolni kell, de a baloldali politika része az is, hogy a munkahelyeket megőrizzük ebben a szektorban.

Mindez azonban csak úgy valósítható meg, ha leszámolunk a memorandummal, a befektetők igényeivel, az instabil tőkés rendszer logikájával.
Ahhoz, hogy sikerüljön, az egészségügy területén minden erőre szükség van a közérdek szempontjának abszolút középpontban tartásával. Nagy a felelősségünk, az idő pedig sürget. De muszáj lesz győznünk!




19. szakszervezeti találkozó
«az ILO konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelme érdekében» (jún. 2. - Genf)

A vita központjában:
A dolgozók által kivívott szociális védelem megóvása

19 éve mindig megtartja szakszervezeti találkozóját a Nemzetközi Egyetértés az ILO rendes évi gyűlése előtt. A meghívásra mintegy 80 szakszervezeti felelős és aktivista (az összes kontitnensről) válaszolt jelenlétével.

Sokan tettek tanubizonyságot a bomló tőkés rendszer sajátosságáról, mely minden jogot és garanciát megsemmisít, háborúkat folytat, beavatkozik. Libanoni szakszervezeti felelős aláhúzta pl., hogy  «Észak-Libanont ma úgy használják fel, mint a Szíriában kibontakozó háború hátországát. Nekünk, szakszervezeti felelősöknek jobban, mint valaha ellen kell állnunk az imperialista beavatkozásnak. Csak a nép dönthet!»

Az Egyetértés egyik koordinátorának megjegyzése: «az offenzíva ellenére a munkásosztály nem hajtja meg fejét (Mali mellett Görögország is a diszlokáció szélén áll) szervezeteinek problémái ellenére keresi a kivezető utat, az osztályharc szintje emelkedik».

Az ellénállásról beszélt egy olasz vegyipari szakszervezeti felelős: «A munkaerőpiac megreformálására Monti kormánya a Munkatörvénykönyv 18. cikkelyét akarja hatályon kívül helyezni, mely az igaztalan elbocsátást tiltja. Monti egyezséget akart kötni a szakszervezeti vezetőkkel célja érdekében, de a mobilizáció megakadályozta, sőt, spontán sztrájkok is kitörtek az egész országban. A szakszervezeti vezetésnek hátraarcot kellett végrehajtania.»

Sor kerül az ILO éves gyűlése témájára: a szociális védelmet szolgáló 102-es konvenció jövője, mely (társadalombiztosítás, nyugdíjak, stb.)  és az ezt ratifikáló államok számára kötelező érvényű.

A konvenció ma fenyegetett, mivel – ahogy egy togoi szakszervezeti felelős, az ILO delegáltja magyarázza – «a normatív rendszer meggyengítése érdekében három módszer van: a normatív aktivitás fékezése, a normák fakultatívvá tétele vagy kettészakítása. A 102-sel éppen ez van. 1952-ben fogadta el az ILO, most pedig egy ajánlással, a “szociális védelmi talapzattal” akarják helyettesíteni

Az offenzíva teljes mértékben összefügg az úgynevezett «világkormányzat» felállításával, melyet egy francia szakszervezeti felelős jellemezett: «a nemzeti kormányok feje felett cselekszik, vagyis az általános választójogot negligálja».

A szigorítások általánossá válása idején a 102-es konvenció létezése nem csak azon országok számára támpont, akik azt elfogadták, hanem a többieknek is. Többen is aláhúzták ezt, pl. egy amerikai szakszervezetis, aki a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztéséért harcol hazájában, mert az Obama-törvény ezt nem garantálja mindenki számára.

A 102-es konvencióról szóló vitában is kiderült, a munkásmozgalom harca nem választható el a nemzetközi intézmények által diktált deficitcsökkentés elleni küzdelemtől.

Christel KEISER és Dominique FERRÉ


HAITI

Nemzetközi nap a Minustah-csapat azonnali távozásáért

Cap-Haïtien

A brazíliai São Pauloban a múlt év novemberében meghirdetett, majd a haiti  Cap-Haitienben megerősített kontinentális nap az ENSZ csapatainak katonai megszállása ellen számos haiti városban, a fővárosban talált követésre.

Cap-Haïtienben több szakszervezeti, politikai és szociális szervezet, egyetemek, jogászok, fiatalok tüntettek a Minustah csapatok azonnali kivonásáért.

A Nemzetközi Egyetértés tagja CATH szakszervezet és számos egyéb szervezet (OFDPA, ODBA,  KTTAM, VISODHA, AFDH, AFEKONO, FTN) elözönlötték az utcákat: «Aba Minustah!» (Le a Minustah-hal!), követelték a csapatok által behurcolt kolerajárvány áldozatainak kártérítését.

A tüntetők szintén reklamálták, hogy az állam szakítson az összes neoliberális fogantatású szerződéssel.

«Az 1987-es haiti alkotmányt akarjuk és a köztársasági törvényeket!»

«Rendes béreket minden dolgozó számára!»

«Függetlenséget országunknak!»

«Valódi közszolgáltatást minden állampolgár számára!»

«A mezőgazdasági termelésre alkalmas földek őrzését, a nemzeti termelés fejlesztését követeljük a kormánytól, ez fejleszti Haiti gazdaságát, társadalmát és kultúráját!»

Mindnyájan a független munkás- és demokratikus mozgalom nemzetközi szolidaritását emelték ki, melynek segítségéével sikeres lehet a harc az ENSZ csapatok (Minustah) kivonásáért.


Levelezőnk


AFGANISZTÁN



Chicagoi csúcs:
A NATO és az USA imperialista erőinek utolsó abszurd reménye

Chicagoban a máj. 20-21-i NATO-csúcs olyan abszurd reménykedéssel és hazug igéretekkel végződött, melyek nem képesek elmaszkírozni az afganisztáni elkerülhetetlen kudarcot a megszállásellenes népi mozgalommal szemben. A nyilatkozat publikációjában Afganisztánt paradicsomi állapotok között tüntetik fel, ahol férfiak, nők és gyermekek sokkal jobb körülmények között élnek, az ország pedig «biztonsági és kormányzati szempontból az autonómia útjára lépett».

De számtalan jelentés számol be arról, hogy ezek a megállapítások hamisak, afgánok milliói szenvednek a nyomortól, munkanélküliségtől, hajléktalanságtól, mert elűzik őket lakóhelyükről, nincs hozzáférésük az egészségügyhöz, oktatáshoz. Afgánok milliói maradnak Pakisztánban, Iránban az ottani problémák ellenére is és nem térnek vissza a NaATO és az USA dominálta országba egyrészt tartva a bombázásoktól, katonai akcióktól, másrészt a katonák kegyetlenkedéseitől.

A NATO és az USA több mint egy évtizedes jelenléte után a politikai, katonai és gazdasági helyzet nemhogy jobb lenne, hanem még inkább lepusztult. Még Kabulban sincs biztonság az elnöki palota közvetlen szomszédságában, az USA és NATO erők, diplomáciai irodáik, Karzai bábelnök, mind barikádok mögé zárkóznak. Magukat védik, nem az afgán népet. Ha egy magasrangú tisztviselő tér haza, testőrök tucatjai kísérik és az utcán leállítják a forgalmat.

A korrupció a másik szégyenletes jelenség, amelyet ez a rezsim vezetett be és másokra hárítja a felelősséget. Az ópium és a vele való kereskedelem a világ termelésének 90 %-át adja, s az USA és a NATO ellenőrzi.

Ha a chicagoi csúcs célja az, hogy az afgán erőknek adja át a biztonságért a felelősséget, semmire nem szolgál. Mert egy évtized alatt  az USA és a NATO őszintén soha nem kísérelték meg  a hadsereg és a rendőrség rekonstrukcióját, sem pedig dotálását eszközökkel az ország megvédésére. A bábrezsim totálisan függ a külföldi segítségtől, de gazdái támogatásától megfosztva csak néhány hónapot élhet.

Ez a bábrezsim hozta létre az Északi Szövetség háborús bűnöseit, a föld- és ópiummaffiát és most az imperialista ügynökök sírnak-rínak, hogy az USA ne hagyja őket magukra. Mert népi támogatásuk nincs, és belegondolnak jövőjükbe.

A NATO és az USA nagyon jól ismeri Afganisztán valódi helyzetét. Semmiféle garanciája nincs itt rendszerük védelmének dicstelen futásuk után. A megszállás elleni ellenállás ereje fogja meghatározni Afganisztán jövőjét.

Gazdaságilag az afganisztáni háború havonta 10 milliárd dollárba kerül az USA-nak. A válság, a szigorítási programok, az elbocsátások és az amerikai háborúellenes érzés növekedése az elsőszámú faktorok, melyek Obama háborúcsináló rendszerét rábírják, hogy csapatait vonja ki.

A chicagoi csúcs megígérte a rezsimnek, hogy más formában folytatja misszióját. Megígértek, hogy finanszírozzák a fejlesztési projekteket, támogatják a hadsereget, a rendőrséget és a jó kormányzatot! A panjwaee-i 2012. márc. 11-i esemény csak egy incidens volt a maga éjszakai razziájával, rabok kínzásával, holttestekre vizelésével.

De persze senki, még a bábkormány sem hisz ezekben az igéreteknek. Nincs konszenzus sem a NATO és az USA között ezekben a kérdésekben – Franciaország pl. népi nyomásra kivonja korábban csapatait.

Több NATO-szövetséges abba akarja hagyni a kabuli korrupt rendszer támogatását. Az afgán fegyveres erők 4,1 milliárd dolláros éves költségvetése alapjában az USA vállain nyugszik.

Könnyű megérteni, a NATO és az USA az utóbbi évtizedben többszáz milliárd dollárt, tőbb ezer katonát veszített, az ellenállást mégsem tudta megtörni, nem tudta helyreállítani a stabilitást és jó korrmányzást, az emberi jogok tiszteletét”, az ópiumkereskedelem és a korrupció virágzik. Hogyan tudná akkor kezelni a helyzetet miután csapatai elhagyják Afganisztánt?

Az US-imperializmus  által irányított NATO tehát összehívta ezt a csúcstalálkozót, hogy el tudja maszkírozni belső ellentmondásait, elkerülje a közvélemény demoralizálásódását, mely esetleg összeomlásához vezetne saját országaiban. De hosszú távlatban az ilyen szimbolikus aktusok nem az US-imperializmus segítik és ugyanaz a sors fogja utolérni, mint a történelem folyamán más betolakodókat.

Az afgán nép türelmesen követeli, hogy az USA és a NATO a megszállásnak vessen véget, de az igéreteknek nem hisz. A véres megszállás, tömeggyilkosságok és mészárlások, ártatlanok százezrei megölése, megsebesítése után, javainak, házának megsemmisítése, bebörtönzése, megkínzása után, asszonyainak és kultúrájának megalázása után a csapatok 2014-es kivonása nem csökkenti a NATO és az USA vezetőnek bűnügyi felelősségét sem az afgán nép, sem a történelem ítélőszéke előtt.



Left Radical Organization of Afghanistan - LRA

Afganisztán, 2012.máj.25.



FRANCIAORSZÁG


Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság (Cicr):


A szakszervezetellenes megtorlás azonnali leállítását

ELIE DOMOTA

A Cicr és mintegy 500 szakszervezeti aktivista meghívására a Union générale des travailleurs de Guadeloupe (UGTG) főtitkára, Elie Domota,  nagygyűléseken vesz részt, hogy a szakszervezeti mozgalom kényszerítse ki Guadeloupe-ban a szakszervezetellenes megtorlási hullám leállítását, s a szankciók eltörlését. Helyük, idejük:

- LYON : 11 juin, 18 h 30, Bourse du travail;
- NANTES : 12 juin, 17 heures, Bourse du travail (salle F);
- PARIS : 13 juin, 18 h 30, grande salle de la Bourse du travail (3, rue du Château-d’Eau);
- LILLE : 14 juin, á 18 h 30, Espace culture de l’université Lille-I (métro Cité scientifique);
- LIMOGES : 15 juin, 20 h 30, salle Auguste-Blanqui.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2012. június 20., szerda

Demonstráció a rokkantak, elesettek, fogyatékossággal élők, idősek jogaiért!

Rokkant vagyok, esetleg mozgásomban korlátozott. Korlátok közzé szorított az élet és a kormány. Már nem tekintenek embernek. Azt várják, hogy húzódjak meg, maradjak csendben és várjam a lassú halált. De én sosem voltam ilyen.
Dolgoztam, keményen dolgoztam, hogy a családomnak mindene meglegyen. Azután jött egy éles fájdalom, egy törés, egy szívroham, egy sérvműtét, egy gerinckopás, egy térdműtét, egy amputáció, egy baleset… egy élet munkája odalett.

„Férfi vagyok, ma már egy pohár vízért is nehezemre esik kimenni a konyhába. Építkezésen ért baleset. Amputálták az egyik lábam.”

„Nő vagyok, de már csak a személyi számom kezdődik 2-essel, kipakoltak. Nincs méhem, nincs mellem, nincsenek álmaim, egy ma már gyógyíthatónak mondott betegség miatt.”

"Úgy kezelnek, mint egy állatot. Nincsenek jogaim. Nincsenek lehetőségeim. Nem látok kiutat."

„16 évesen elveszítettem a látásom. Néhány évvel később izomsorvadást diagnosztizáltak nálam. Helyzetem, kilátástalan.”

"A kormány azt akarja, hallgassak. Hallgassak, mert annyit biztosít a számomra, amivel épp nem döglök éhen."

„3 gyermekem van, mindegyik tanul. A feleségem 4 éve meghalt. Havi 53.000 Ft-ból kellene kihoznom mindent. A számlák halmozódnak, a kétségbeesésem nő.”

"Az orvosok nap, mint nap több ember életét teszik tönkre, mint ahányat elvisz a tüdőrák. Egyetlen döntéssel."

„14 év után azt akarják, hogy dolgozzak. 58 évesen már hova kellenék? Nem tudok hosszú sem ülni, sem állni.”

Meguntam. Meguntam a várakozást. Hogy mit tehetek? Felemelem a hangom! Még nem akarom magamat temetni. Én, igenis, érek valamit! Én tudom milyen kiszolgáltatottnak lenni, tudom milyen kétségek között szenvedni a tehetetlenség miatt. De már nem vagyok tehetetlen. Többen vagyunk, mint gondolnád. Július elsején megmutatjuk. Hasonló a múltunk, közös lesz a jövőnk.

Amerikai katona a háborúról, kizsákmányolásról


Amerikai zsoldos - kiderül az igazság az iraki háborúról
www.youtube.com
Próbáltam büszke lenni a szolgálatomra, de csak szégyent érzek. A rasszizmus többé nem takarhatja el...

Euro 2012 Lengyelország: Cirkusz és prostitúció, társadalmi válsággal a háttérben

(Le Monde Diplomatique)

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Nina Sankari   
Június 8-án kezdődött a labdarúgó Európa-bajnokság. Kiváló alkalom volt a nemzeti önérzet megünneplésére Lengyelországban. A nyitónapon Varsó központjában, a Tudomány és Kultúra Palotája előtt felhangzott a szurkolók férfias éneke: Polska, biało-czerwoni!, vagyis Lengyelország: fehér-vörös!. Itt létesítettek egy százezres tömegre méretezett szurkolózónát, mivel a stadion ennek a létszámnak csak a felét képes befogadni.
FemenpologneUneA fehérbe-vörösbe, a lengyel nemzeti színekbe öltözött tömegen kár a női kvótát számon kérni: nők csak elvétve akadnak. Fel, lengyelek, a harca – halljuk, mintha az ország a háború előestéjén lenne. „Mi nők jobb, ha támogatjuk őket és velük vagyunk” – mondja egy asszony mély meggyőződéssel. Miért, kérdezem én. „Mert kieresztik a gőzt. Erre nagy szükségük van”. Ősrégi történet, mint mindig: a népharag lecsillapítására cirkuszi játékokat szerveznek, panem et circenses, kenyeret és cirkuszt a népnek. Miközben Európa egyre mélyebb gazdasági, társadalmi és politikai válságba merül, mi itt nem törődünk vele és vígan ünnepelünk. Lengyelország saját forrásból, az adófizetők pénzéből fizetett ki több mint 22 milliárd eurót a bajnokság megrendezésére. Ebből lehet majd a következő lengyel adósságválság.
A varsói nemzeti stadion került a legtöbbe, több mint 400 millió euróba. Minden egyes széksor (tizenhárom ülőhellyel) egy kétszobás lakás árába került. A poznańi stadion árából hatezer állami óvodai férőhelyet lehetett volna létesíteni és tíz éven át fenntartani. Az Euro 2012-re elköltött állami források nem térülnek meg se a külföldi beruházásokból, se a turistabevételekből. Miközben zlotyimilliárdokat költöttek el a sportrendezvényre, az állami források a lengyelek elemi szükségleteinek finanszírozására folyamatosan csökkennek. Óvodákat, klinikákat és kórházakat zárnak be. Az óvodai költségek, a szociális lakások fenntartási költségei és a tömegközlekedés ára is egyre csak nő. De drágul az élelmiszer, a gáz és a villany, a fűtés, a víz és a gyógyszerek is. Nincs pénz a növekvő munkanélküliség elleni intézkedésekre és a munkanélküliek támogatására. Drámaian hiányoznak a megfizethető árú szociális lakások, miközben egyre több a munkanélküli, így a lakosság rohamosan elszegényedik. Egyre gyakoribbak a kilakoltatások. Ma már nőket gyerekekkel, fogyatékosokat és nyugdíjasokat is kilakoltatnak. Ez a nehéz helyzet a nőket nagyon súlyosan érinti. Nekik mondanak fel először, nekik alacsonyabb a bérük, gyakrabban kell új állás után nézniük és többen maradnak tartósan munkanélküliek.
Mindeközben az Euro 2012, melyet közpénzekből finanszíroznak, az elit számára nagyon is nyereséges. Az UEFA egy fillér adót sem fizet be a lengyel kincstárba, miközben óriási összegeket fog nyerni. Małgorzata Brzoza a pénzügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség mentességet kapott az áfa, a jövedéki adók, a vámok, de még a helyi adók alól is, nyereségadót sem kell fizessen, miközben becslések szerint 2,5 milliárd eurós nyereséget zsebel majd be.
Június 10-én ötszáz fő, köztük feministák tüntettek Poznańban Cirkusz helyett kenyeret jelszóval.
A „férfiak szórakozása”, ahogy azt a lengyel feminista, Kazimiera Szczuka mondja, nem állt meg a stadionok határánál. Varsóba és a többi városba, ahol meccseket tartanak, özönlöttek a prostituáltak az egész országból, sőt a szomszédos országokból is. A lengyel és ukrán városok nem a sport fővárosai lettek, hanem óriási kuplerájok.
Az ukrán FEMEN[i] feministái is aktívak, és miután több sikeres tüntetést szerveztek Ukrajnában az Euro 2012 ellen, Varsóba is eljöttek és tiltakoztak az emberkereskedelem és a prostitúció ellen. Az Euro 2012 nyitása előtt egy órával, amikor a varsói nemzeti stadion előtt a szurkolók a bejárat felé özönlöttek, hirtelen épp a főkapu előtt megnyílt egy szabad tér, füsttel elborítva. A FEMEN négy aktivistája meztelen mellekkel bukkant elő a füstből és tűzoltópalackból locsolta le a tömeget, Fuck Euro 2012 kiáltások közepette. Ez a jelszó volt a testükre is felírva. A performance csak néhány percig tartott, mivel azonnal beavatkozott a rendőrség és elvitte őket. Az ukrán feministák között ott volt Safia Lebdi Ile-de-France-i képviselő is, a Lázadók elnöke és a francia FEMEN aktivistája. A tüntetőket majdnem nyolc óráig tartották a rendőrségen és 125 euró büntetést kell kifizetniük „illetlen viselkedésért”. Pedig Krakkóban, ahol egy nyilvános edzés alatt a holland csapatot a nézők majommakogással gúnyolták, az egyértelműen rasszista megnyilvánulásért senkit sem tartoztattak le.
A katolikus Lengyelországban a prostitúció elfogadott, és az állam nem sokat tesz annak érdekében, hogy a prostituáltaknak más megélhetést nyújtson. De általában sem töri magát, hogy javítson a nők élethelyzetén. Viszont erkölcstelennek vannak kikiáltva azok a nők, akik felemelték a szavukat a nők szexuális kizsákmányolása ellen, és meztelen mellekkel tiltakoztak.


*Nina Sankari, az EGALITE című lap lengyel tudósítója

Fordította: Morva Judit


[i] Ukrán feminista mozgalom, http://fr.wikipedia.org/wiki/FEMEN, három-négy éve szerveződtek. „A nőket senki sem akarja meghallgatni, de mindenki nézi őket” – mondja egy BBC interjúban Anna Hutsol, a mozgalom elnöke. Az Euro 2012 idején több bordély van Ukrajnában, mint gyógyszertár – mondja. Lásd: http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-18447765

2012. július 1-től, ismét sok minden változik, hát senkit nem zavar?!


Veresegyházi hírhatár

Haut du formulaire


Fidesz-KDNP-frakció név szerinti szavazással, elfogadta az új Munkatörvénykönyvét.Azok számára azonban, – már akik még a munka világában maradtak -, elfogadhatatlan, mert a rugalmasság és biztonság elvéből a rugalmasságot csupán a munkáltatónak biztosítja, ellenben a munkavállalónak nem adja meg! Sőt, rombolja azt!

Kiszolgáltatottságot teremt, mivel megteremti a ”több munkáért kevesebb bér” elvét, melyet olyan döntésekkel alapoz meg, amelyek egyértelműen munkavállaló érdekeit sértik. Például, a jelenlegi szabályok szerint a munkajogi szabályoktól alapvetően a munkavállaló javára lehetett eltérni. Az új szabályokkal ez megváltozik, és lehetőség lesz a munkavállalóra kedvezőtlenebb jellegű szabályokat is bevezetni akár kollektív szerződésben, akár – jogszabályi felhatalmazás esetén - munkaszerződésben. Nem lenne kötelező az üzemi tanács létrehozása.

A törvény ma még előírja: ha foglalkoztatottak létszáma meghaladja 50 főt, üzemi tanácsot kell választani. Az NGM intézkedésével ez a kötelezettség megszűnne. A minisztérium indoklása szerint azért van szükség a „kötelezettség” megszüntetésére, mert az üzemi tanács: „a munkavállaló valós védelmét ellátni nem tudó, vállalatvezető idejét rabló kötelezettség”!

Kiszolgáltatottságot, a jogbiztonság tekintetében, mivel a kollektív szerződés szerint az általános jogszabályokhoz képest negatívabb szabályozást is lehet hozni a munkavállalóra nézve.A műszakpótlékokat megszüntetheti vagy drasztikusan csökkentheti, a túlórapótlékoknál engedélyezi a szabadidővel történő megváltás intézményét, illetve megteremti, hogy a munkaadónak ne kelljen kifizetnie, oly módon, hogy az alapbérbe ”beépíthetik” a túlórapótlékot, ezzel eltünteti azt. Kiszolgáltatottságot teremt, mert olyan eltorzult megoldást alkalmazhat, mellyel regionális szinten, eltérő mértékű minimálbéreket lehet majd megállapítani, azaz: nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér elve.

Kiszolgáltatottságot teremt, mert a munkásvédelem sérül, mivel az új Mt. leginkább a munkaadók érdekeit védi.

Persze, azt kommunikálják, hogy ez a szabályozás rugalmasabbá teszi majd a munka világa szereplőinek az együttműködését, de azon kívül, hogy egyoldalú jogosítványokat ad a munkáltatóknak, kérdéses, hogy a szélesebb körű szabad akarat alkalmazására felkészültek-e a HR osztályok és a vállalatvezetés, megfelelően tudják-e beépíteni a megnövekedett számú alapelveket a megállapodásaik kidolgozásában, valamint, kérdés az is, hogy milyen hatással lesz a védettség szabályainak módosulása, például a kismamák újrafoglalkoztatására, mivel: megszűnik a gyermek három éves koráig biztosított, abszolút hatályú védelem a kismamák esetén.

Egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amikor a gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságon otthon lévő kismama fizetett szabadságra jogosult. A munkába visszatérő kismama szabadságát viszont – a korábbi rendszerrel szemben – részben pénzre válthatják, kifizethetik a dolgozónak, ha szeretné.

Ez munkavállalói szempontból pozitív intézkedés lehet, hiszen nem szerencsés, ha az újra dolgozni kezdő anyuka az őt megillető felmondási védelmi időt szabadságon tölti. Korábban a visszatérési szándékról illett körülbelül 2 hónappal a munkába állás előtt írásban értesíteni a munkadót. Ezt az időtartamot is „leszabályozzák”: kötelezően 30 nappal korábban szólnia kell majd a munkáltatónak, ha újra dolgozni szeretne a kismama.
Továbbá: a betegség sem ad majd védelmet a munkáltató által közölt felmondás ellen.

Tehát, összesítve:
                                                                                      
Kiszámíthatatlanabb helyzetben lesznek a kismamák…

Rugalmasság – egyedi megállapodás csak a munkáltatónak kedvez...

Sok hátrány éri a dolgozókat, mert:

Nem kell indokolni a jövőben a felmondást, így a mikro- és kisvállalkozások a lehető legkönnyebb módon vehetnék fel és bocsáthatnák el a dolgozóikat. Az a korábbi követelmény, hogy rendes felmondás során a munkadónak indokolni kell a döntését: megszűnik.

Kevesebb baleset lenne, mint „munkabaleset” definiálva: az intézkedés célja, hogy a munkáltató mentesüljön olyan esetekben a kárfelelősség alól, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a munkavégzéshez. A jelenleg hatályos munka törvénykönyve szerint a munkabaleset olyan baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. Munkabaleset lehet például, ha valakit közlekedési baleset ér a munkájával kapcsolatos utazás során, de az is, ha a szervezett üzemi étkeztetés közben, vagy a munkahelyi öltözőben a tisztálkodáskor sérül meg az alkalmazott. Egyébként, a munkabaleset fogalmának szűkítésével a minisztérium 2 milliárd forintot szeretne megspórolni a munkáltatóknak.

És amit, pedig már megszokhattunk volna: a munkáltató a jövőben a munkavállaló munkaidőn kívüli magatartását is jogosult lesz meghatározott körben ellenőrizni. (!)
Itt jött el az a pillanat, amikor azt gondoltam, hogy befejezem, hiszen nem fogom tudni leírni azokat a passzusokat, melyekről még írnom kellene, mert felháborodásom elérte azt a határt, amikor azt kell, hogy mondjam, hogy: ELÉG!
De, mégis folytatom, mert ezt mindenkinek tudnia kell! Tehát:

Írásbelinek kell tekintetni az új szabályok alapján, azokat a nyilatkozatokat is, melyeket a munkavállaló elektronikusan kap kézhez.
A fizetett távollétek tartama alatt a munkavállalóknak a jövőben esetenként kevesebbel kell beérniük. Megváltoznak a fizetendő juttatások szabályai.

A munkaügy perek tervezhetőbbé válnak. A munkavállalóknak csak a tételesen és teljes körűen bizonyított kárát kell megfizetni a jogellenes felmondás körében, mert az átalánykártérítés szabályai megszűnnek.

Összesítve:

Többet fizet a károkozó munkavállaló
Jelezni kell a visszatérési szándékot
Munkabér, bérpótlék, távolléti díj

További fontos változások:

A foglalkoztatást jelentősen javítaná, a minisztérium szerint, ha a mikro- és kisvállalkozásoknál a munkavállalót csak a heti 48/60 órás, napi 12 órás munkaidőkeret kötné, amelynek felhasználásáról a két fél szabadon egyezik meg az éves munkaidőkeret mellett. A munkaidőkeretben történő foglalkoztatással sok vállalat minimálisra csökkentheti a rendkívüli munka után fizetendő bért, a rugalmas beosztásnak köszönhetően pedig akár 4 vagy 12 órában is behívható a munkavállaló. Bizonyos korlátozásokat figyelmen kívül hagyva, ez ma már megvalósítható. (Ön szerint is?)

Az éjszakai és hétvégi bérpótlékot, csökkentették, és egységes módon határozták meg.
Új szabályokat hoztak a végkielégítésekre: csökkentették és a jogosultság körét is.
Csökkentették a felmondási időt, mellyel a felmondási időre szóló kötelezettségeket egyszerűsítették mindkét fél számára. (?!)
Sok munkakörnél eltörlik azt a követelményt, hogy csak szakképzett munkavállaló tölthet be egyes állásokat, ugyanis az NGM úgy véli, hogy néhol feleslegesek a képesítési követelmények.
Az intézkedéssel a szakképzetlen embereknek akarnak lehetőséget biztosítani az elhelyezkedéshez, de nem utolsó szempont az sem, hogy a vállalkozók ezzel „olcsóbb” munkaerőhöz jutnak: minimálbérért, 78 ezerért dolgoztathatják azokat az embereket, akiknek korábban a garantált bérminimumot (94 ezer forint) kellett adniuk. Ez utóbbit ugyanis csak a szakképzettséggel rendelkezőknek kell megfizetni. A minisztérium szerint az intézkedés 1 százalékos foglalkoztatás javulást, 100 ezer új, legális munkahelyet teremt.

Elaprózzák a szabadságot, akkor, amikor amikor a törvény kimondja, hogy a szabadságunknak csak a negyedével rendelkezünk mi, a többinek a kiadásáról a munkadó dönt, és 30 nappal a szabadságolás előtt értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. Ehhez a munkavállaló előzetes meghallgatása is szükséges, hogy megfelel-e neki az időpont. A jövőben ezeket a napokat kettőnél több részletben is kiadhatja majd a munkáltató, ha gazdasági érdekei miatt úgy látja jónak.

A túlórákat ezentúl nem lesz kötelező kifizetni, a munkadó megválthatja szabadidőben. A munka törvénykönyve szerint, a rendkívüli munkavégzés (túlmunka, túlóra) esetén bérpótlék jár, azaz 50 százalékkal magasabb órabér. Abban az esetben pedig, ha pihenőnapon kell dolgozni, akkor a fizetés dupláját kellene kapnia a munkavállalónak.

A próbaidő jelenleg maximum 3 hónap a versenyszférában, a köztisztviselőknél viszont fél év. Ezt az időszakot a teljes nemzetgazdaságban 6 hónapra emelnék. A jelenlegi szabályok szerint a próbaidő alatt bármikor, azonnali hatállyal és indoklás nélkül megszüntethető a munkaviszony. A cégek maximálisan kihasználják a próbaidőt olyan pozíciókban is, ahol ez indokolatlan lenne, sőt gyakori, hogy a három hónapos próbaidőt is keveslik, és féléves munkaerő-kölcsönzéssel kerülik majd el.

Az álláskeresési járadék feltételrendszerének szigorításával jövőre, 2013-ban 42,9 milliárd forintot takarít meg az államháztartás. 2012-ben és 2013-ban évente 27,2 milliárd forint marad meg az álláskeresési segély megszüntetésével, és - ugyancsak évente - 41 milliárd a bérpótló juttatás rendszerének átalakításával. A bérpótló juttatást - amelynek havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori minimuma, jelenleg 28.500 forint - jelenleg a közmunkaprogramban részt vevők vehetik igénybe arra az időre, amíg nem kapnak munkát közfoglalkoztatás keretében.
A kabinet  szerint a következő két évben összesen 81 milliárd forint spórolható meg azzal, hogy az aktív és szakképzési munkaerő-piaci eszközök egy részét hasonlé célú Európai Uniós forrásokkal váltják ki.

A táppénz-folyósítás szabályozásának felülvizsgálatával már idén 3 milliárd forint takarítható meg, a következő két évben pedig 10-10 milliárd forint. A több jogcímen igénybe vehető szociális és családtámogatási transzferek összegének maximálása 2012-ben és a következő évben egyaránt 15 milliárddal kevesebb kiadást jelent a költségvetésnek. A tervek szerint nominálisan rögzítik a családtámogatási ellátásokat, az intézkedéssel jövőre 18, 2013-ban 36 milliárd forintot spórol majd a büdzsé.

Végezetül, az alább olvasható egy olyan levél, melyet egy munkaügyi szakértő írt, az általa meghirdetett tanfolyam egyik résztvevőjének:

„Kedves Kolléga!
Az Új Mt. gyökeresen megváltoztatott része a munkaidő, pihenőidő, rendkívüli munkaidő és bérpótlékok.
Van egy rossz hírem ezzel kapcsolatosan - ismerni kell a teljes törvényi szöveget, hogy valaki el tudjon igazodni benne, de legalább Új Mt. 86-165§-ig.
A bérpótlékoknál a műszakpótlékot és az éjszakai pótlékot érinti a változás, mivel eltörölték a megszakítás nélküli munkarend miatti extra (20%-40%-os) bérpótlékokat.
Éjszakai pótlék csak akkor, jár ha a 22-06 közötti időre eső munkavégzés az 1 órát meghaladja.
A munkavállalónak - a műszakpótlékra jogosult munkavállalót kivéve - éjszakai munkavégzés esetén (22-06), ha ennek tartama az 1 órát meghaladja, 15 % bérpótlék jár.
Pl.: A munkáltató tevékenysége, akkor több műszakos, ha tartama hetente eléri a 80 órát.
DE, csak akkor köteles 30%-os műszakpótlékot fizetni, ha a munkavállaló munkaideje rendszeresen másik időpontban kezdődik.
A több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18 és 06 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén 30 % bérpótlék (műszakpótlék) jár.
Az átmeneti rendelkezések törvénytervezete pontosítja a rendszeresség fogalmát (ezt feltehetőleg 2012.06.18-án tárgyalja a parlament):
A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
További szép napot kívánok Neked, és ne feledd, mindig ott állok melletted!”

Azt gondolom, kell is, legalább ő álljon mellettünk, munkavállalók mellett, ha már az, akinek kellene, nem áll mellettünk!

Akkor, most: kinek is jó, ez az új munka törvénykönyve?
Az országunk 2012. I. Törvénye?!


Forrás: már nem is tudom…        Szs

Hogy látják az országot francia szemmel?



Victor Orbanescu vagy Übü, Magyarország királya?
hu lala • 2012. jún.18.
Pierre Waline
Emlékszünk, hogy a 70-es, 80-as években, miközben népe szó szerint szinte éhenhalt, Nicolae Ceaucescu egész történelmi negyedeket söpörtetett le a föld színéről a fővárosban, hogy  borzalmas gigantikus palotát építtessen (Bukarestben). Persze, szerencsére nem tartunk még ott Orbán Viktor 2012-es Magyarországán, de azért olyan nagyon messze sincs…


A pénz annyira hiányzik, hogy a budapesti metrót veszélyesnek kellett nyilvánítani (1); a  kórházakba és iskolákba mindenkinek magának kell élelmet és tisztítószert vinni; a hivatalos források szerint a magyarok 37 %-a a szegénységi küszöb alatt él 64 000 forint összeggel (217 euró) (2), Orbán mégis azt találta legjobbnak, hogy két új labdarúgó-stadiont építtet (Budapesten és Debrecenben... jobbkeze, Kósa Lajos városában) és két másikat rendbehozat csillagászati összegekért (100 milliárd forint). Szerk.: meg lehetne érteni, ha az ország rendezte volna 2012-ben az EB-t. 2007-ben Magyarország Horvátországgal együtt jelentkezett a rendezés jogááért, a duo azonban annak ellenére, hogy a magyarok szerint favoritnak számított, nem kapott egyetlen szavazatot sem. Vagy, ha a magyar futball olyan jól állna… De nem, 26 év óta a magyar válogatott  csak a tévé előtt asszisztál a nemzetközi baknokságokhoz! (szerk.: az utolsó kvalifikációk visszanyúlnak az 1972-es és 1980-as EB-re ill. világbajnokságra). Orbán, a foci  nagy barátja vasárnaponként saját maga is hódol a labda örömének. 

Orbán is az urbanizmus
A másik szeszély: Budapest egyik legszebb terének visszaforgatása a háború előtti állapotoknak megfelelően. A Parlament előtti Kossuth térről beszélek. Ott a gond, hogy a munkálatokat teljesen váratlanul kezdték egy februári éjszakán, a lakossággal – vagy legalább a szakszemberekkel – nem egyeztettek (3) és hivatalos pályázatot sem hirdettek. A teljes költséget 30 milliárd forintra becslik. A munkálatokat ismét, csakúgy mint a jelenleg folyók óriási többségét, valószínűleg az Orbánhoz közeli Simicska Lajos Közgépe kapja (fogadunk ?)....  Miért nincs pályáztatás? Mert földalatti zónáját államvédelmi top secret-nek minősítik... A publikum csak a múlt héten (közel négy hónapppal a munka megkezdése után) szerezhetett tudomást a projektről (mely tartalmazza az 1900-as évek miniszterelnökének, Tisza Istvánnak egy 17 méteres szobrát is, az 1956-os forradalom emlékeinek pedig nyoma sem marad (4)). Tudjuk, a francia köztársasági elnököknek hasonló szokásaik voltak (lásd: Buren-oszlopok és a Pompidou-központ), de néha ízléssel tették (a Louvre-piramis) és nagyon is különböző gazdasági környezetben.  
Ezidő alatt majdnem minden hónapban új adókat találnak ki (a 2010-es választások óta 28-at). Néha egészen regénybe illő, mint az ebadó – tiszta magyar fajták kizárva –, melyről végül gyakorlatilag lemondtak, mert a túl sok nehéséggel járt volna kivitelezése. A legutóbbi adók: adó a telefonbeszélgetések után  (vonalas, mobil, s már eddig is 27 %-os áfa terheli) és a csábító «tranzakciós adók», melyekről ragyogó szerzőjük (Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter) az mondta, hogy az «ország 21. századi nukleáris csapásmérésének» új formáját jelenti (?!). A gond, hogy egyáltalán nem tréfált.(5) „Csábító”, mert a neve jól cseng, a Franciaországban Sarkozy által felelevenített Tobin-ötletre emlékeztet, mely a spekulánsok világának megleckéztetésére szolgálna az intenzív tőzsdemozgások és nagy tranzakciók megadóztatásával. Itt azonban nem erről van szó, hanem csak egyszerűen minden pénzmozgás megadóztatásáról, a pénzkivételtől a sarki bankomatban egészen a tagsági díj átutalásáig, sőt a számlák postai csekken történő befizetéséig (gáz, villany). Röviden, az egyszerű fogyasztó  fejére koppint. Ezen felül pedig konokul elutasítják az egykulcsos 16 %-os személyi jövedelemadó felülvizsgálatát, mely a leggazdagabbak számára olyan ajándék, amely évente az államnak 500 milliárd forintjába kerül. Nem csoda, hogy a Fidesz, Orbán pártja támogatottsága szabadesésbe csapott: az áprilisi 25 % után május végére 16-17 %-ra esett.  Az (örökös) probléma az, hogy vele szemben senki nem áll, csak a szocialista párt tengődik a maga 15 %-ával. A szavazóképes személyek 51-54%-ának biztosan nincs szándékában voksolni.  

Határokon túli kontraproduktív nacionalizmus
De legalább lehetne a nacionalista politika sikerére hivatkozni! Magyarországon valószínűleg, de a szomszédos országokban paradox módon nem annyira. Meglepő, de a tények erről szólnak. Két példa. Romániában jún. 10-én tartották a helyi és önkormányzati választásokat. Erdélyben három magyar párt állt sorompóba: egy mérsékelt (RMDSZ – Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége)  és két másik határozottabbban nacionalista álláspontú. Az utóbbiak egyike, a Magyar Polgári Párt  nyíltan a hivatalos magyar politikát képviseli. Az eredmény, hogy csak nagynehezen érte el a 0,47 %-ot (a másik nacionalista párt a 0,40% -ot) a „békülékeny” párt 5,4 %-val szemben... Ugyanez történt a múlt évben Szlovákiában, ahol csak a mérsékelt párt (Most/Híd) szerzett 8 %-kal parlamenti helyeket Pozsonyban szemben a Budapestről nyíltan támogatott nacionalista párttal, mely egyetlen helyet sem ért el. Mégha ezek az eredmények (legalábbis a román választások) gyenge részvételen is nyugszanak, jelzik, hogy elutasításra talál a magyaroknál a «falakon kívüli belügyeibe» való budapesti beavatkozás. Bizonyos, hogy inkább azt jelenti Erdélyben főként, hogy „sem Budapest, sem Bukarest, hagyjatok békén bennünket!”.
De még a végén itt szemrehányják nekem, hogy csupa negatívum megítéléssel élek. Pedig még nem is idéztem fel a többit (a médiatörvényt, vagy a központi bank kérdését, a bírák ügyét, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentését, stb.). Ismerjünk el azonban legalább az Orbán Viktor által intézményesített új rendszer egy pozitívumát: nem unatkozunk. Elég például elolvasni az új Alaptörvény előszavát (hitvallását), amely szerzője minden bizonnyal díjat érdemel (humor kategóriában).
Most azonban komolyan: nagyon sokan vagyunk, akik a jelentős színvonalú magyar kultúra, népművészet, zene, költészet, színház, mozi, konyha, képzőművészet csodálói vagyunk (nem is beszélve a sármos lakosságról vagy Budapest szépségeiről). De mennyi idejük marad még? Ha találkoznak velük, kérdezzék meg Kertész Imrét, Konrád Györgyöt, Fischer Ivánt, Schiff Andrást vagy Tarr Bélát ...

(1) „Veszélyesnek” ítéltetett (a 3-as vonal) egy közelmúltbeli szakértő által: 35 éves kocsik, közülük átlagosan kéthavonta egy kigyullad; instabil sínek és ballasztok, víz beszivárgás okozta repedések a falakon, stb...
(2) Az élelmiszerek alig olcsóbbak a franciaországiaknál és a gáz és villany árai 27 %-os áfát tartalmaznak.
(3) A projektet csak a lakosság 27%-a helyesli, ezek 49 %-a Orbán híveként deklarálta önmagát (magánfelmérés). Az akciót persze a parlament megszavazta, de tudjuk, hogy a kétharmad büszke birtokosaként Orbán  csinálja az esőt és a jó időt (…inkább az esőt…)  
(4) 1956. okt. 25-én a Kossuth téren összegyűlt tömegbe lőttek. 80-200 halott. A tragédiára eddig két emlékmű emlékeztetett. / Tisza István: az első világháborús miniszterelnök (Bismarck nagy csodálója). Szerepe, ahogyan apjáé, Kálmáné, eléggé vegyes, modernizálta a királyságot, de ugyanakkor a kisebbségeket akarta magyarosítani. Érdeme, hogy az antiszemitizmust elítélte és elutasította Szerbia megszállását 1914-ben.  1918-ben megölték.  
(5) Az idétlen szellemeskedés specialistája Matolcsy szintén észrevetette magát, amikor kijelentette, hogy  havi 47 000 forintból meg lehet élni (160 euró, amit egy közmunkát teljes munkaidőben végző munkanélküli kap), belügyminiszter kollégája (Pintér) hozzátette a kritikák visszaverésére:„Igen, lehetséges megélni, de kell még hozzá egy kis veteményes és pl. egy kecske is”... Ő sem viccelt...