Tiltakozás, petíció

2013. jan. 30-án az alábbi levelet és petíticiót jutattuk el az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga Szakszervezetek, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma; a PSZ megyei szervezetei, a magyartanárok és történelemtanárok egyesülete,  egylete.  a felsőoktatási, a  Pedagógusok Demokratikus, a  Munkástanácsok Keresztény Szakszervezete, a közoktatási-szakképzési köztisztviselők-alkalmazottak szakszervezete nyilvános e-mailcímére. A mai napig még nem kaptunk semmilyen visszajelzést.

Tisztelt Címzettek!

Önökhöz fordulunk alábbi, 33 személy által aláírt (és dokumentált), a Munkások a Munkásokért! aktivistacsoport kezdeményezte petíciónkkal abban a reményben, hogy hatni tudnak ebben az ügyben.

A tiltakozás aláírói, nyugdíjasok és aktívak, munkások és tudományos dolgozók,  pedagógusok, szakszervezeti tagok, felelősök azt tartják, hogy

minden dolgozói képviseleti szervezetnek  a dolgozót kell munkája középpontjába állítania, s mindegyiknek, csakúgy mint a dolgozóknak egyformán érdeke, hogy ne erodálódjon, hitele megmaradjon.

Önöknek, vezetőinknek van befolyásuk a Pedagógus Szakszervezet irányítóira, feltehetően el tudják érni, hogy azok jogkövetően viselkedjenek a tagság által választott ex-tisztviselőjük ügyében  (3 héten belül rendezzék a PSZ tartozását) – mielőtt a PSZ külföldi társszervezeteihez, a nemzetközi és az európai szakszervezeti szövetségekhez, végső esetben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez  fordulnánk s eme lépésünket közzétennénk a hazai és nemzetközi sajtóban.

Üdvözlettel a petíciót aláírók nevében, válaszukat várva:

                                                             …… név, cím, telefonszám

 

***************************

     

Petíció a tisztességes elbánásért      

A Pedagógusok Szakszervezete három évvel ezelőtt leváltotta és állásából elbocsátotta Dr. Pécsi Ágnes alelnököt, aki  azóta  ugyan jogerősen megnyerte munkaügyi perét a PSZ-szel szemben, ám a szakszervezet vezetése mégsem fizette ki a bíróság által számára megítélt munkabérét, egyévi járandóságát.

Pécsit Ágnest azt követően választották alelnöknek, miután  a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola tanáraként magát a kerítéshez láncolva tiltakozott iskolája bezárása ellen, és évekig küzdött a megmentéséért. Alelnöki tisztségéből a  2010. februári kongresszuson hívták vissza, a hivatalos indoklás szerint etikai okokból, mivel többször is szembehelyezkedett a PSZ elnökségének határozataival, és - úgymond - "nem tartotta tiszteletben az elnök vezető szerepét". Eltávolításának hátterében azonban a költségvetésekről, a szakszervezeti vagyonról szóló elszámolás s az érdekvédelmi tevékenység hiányosságainak számonkérése áll.

Galló Istvánné, a PSZ elnöke szerint a megítélt járandóságot pedig egy külön számlára helyezték el, mivel a másodfokú bíróság "slendrián" ítéletet hozott, amelyből nem derült ki, hogy az alelnöknek megítélt egy évi bért bruttóban vagy nettóban kell érteni, s egyébként sem értenek egyet az ítélettel, ezért fordultak a Kúriához.

 (TV-riport: http://www.youtube.com/watch?v=yiGMZF_8zjI)

Bármely munkáltató elítélendő, ha alkalmazottját utcára teszi annak jogos járandósága nélkül, bosszút esküszik ellene és munkaügyi perben jogerős ítéletet nem hajt végre. Szakszervezeti, érdekvédelmi szervezet esetében pedig különösen megengedhetetlen, hogy ezen felül nemcsak tagsága pénzét herdálja az évekig tartó bírósági eljárásokban, hanem kockáztatja magának az érdekvédelemnek is a hitelét.

A fentiekkel egyetértve tiltakozom és tisztességes eljárást követelek Pécsi Ágnes számára.

Első aláirók: Aggod Józsefné, Anyiszonyan Klára (Munkások a Munkásokért!),  Asztalos László (Koloman Handler Kft Munkástanács Elnöke, Munkástanácsok), Aradi Pál, Arady Pál (SZDP OE, Munkástagozat vezető), Balázs Éva, Bárkán György, Cseh Miklós, Dubrovszkijné Harmati Ilona, Gulyás András, Dr Farkas Péter (közgazdász), hajekcsaba, Hende István, Jeschitz Antal, (ny. gépészmérnök), Hirschler Tamás, Kiss József, Kissné Vass Judit, Lencsés Gizella (gazdasági igazgató), Losonczi-Tóth József (Munka Világa Közhasznú Egyesület elnöke) Nagy József, Dr. Polgárdy Géza (jogász, közgazdász, szociológus), Pataki Mihály, Retek Dezsőné, Salga István, Sipos János, Somi Judit, Szakács Miklós (Munkások a Munkásokért!), Dr. Szász Gábor, Dr Széchy Éva (ny. egyetemi docens), Tarkó József (Munkások a Munkásokért!), Tajcs Sándor, Teszárovics Miklós, Tóth Mihályné Jenei Eszter, Dr Varga László (pedagógus).

 

Eljuttatva: somijudit@gmail.com (az aláírók érhetősége is itt)

***************************

Tallózás, az aláírók véleménye:

- Gallóné és az általa kiépített bürokrata nomenklatura (elnökség, országos vezetőség) BŰNE, az, hogy ekkora szégyent hoznak a pedagógusokra és a XXI. századi magyar szakszervezeti mozgalomra.

- Pécsit egy olyan kongresszuson zárták ki, ahová nem engedtek nemzetközi megfigyelőket, de a SZEF vezetője, Varga László többszöri kérésre sem engedett a SZEF részéről se független megfigyelőt!

- Egyetértek a jogszerű eljárás követelésével! A PSz hiába helyezte külön számlára a járandóságot (ráadásul annak melyik: br. v. netto értéke szerint?, az is csak bírói letéti számlán mentesülhetne a késedelmi kamat megfizetésének kötelezettsége alól), a jelenleg fennálló jogerős ítélethez kell igazodnia! A LB (pillanatnyilag Cúria néven), még egy esetleges elmarasztaló felülbírálata esetén is úgyis önállóan dönt az anyagi kártalanítás mértékéről és jogosságáról, a II.f. ítélettől az ő döntéséig terjedő időszak vonatkozásában is. A PSz-nek csak akkor nem kellene a megítélt munkabér-járandóságnak még a kamatait sem az említett időszakra megfizetnie, ha a LB ráadásul visszamenőleges hatállyal helyezné hatályon kívül a jogerős ítéletet, amire - feltételezem, valós és nyilvánvaló jogszabálysértő ítélet hiányában - kevés az esély.

- Itt ugyanis - félreértés ne essék! - nem csak egy választott ex-vezető pénzéről van szó! Hanem arról, hogy egy szakszervezeti vezető megengedi magának, hogy köpjön arra, amit úgy hívnak "jogkövető magatartás".

- Annyira nyeregben érzi magát a PSZ vezetése, hogy szabadon herdálhatja a tagság pénzét?

Németország: a leggazdagabb tartományok nem akarják a szegényebbek finanszírozását

 

A három leggazdagabb német tartomány (regionális állam) közül kettő, Bajorország és Hessen hatóságai bejelentették, hogy a karlshuhei  alkotmánybírósághoz fordulnak azért, ne kelljen a szegényebbeket pénzügyileg támogatniuk. Véget akarnak vetni a decentralizált német föderális rendszer egyik oszlopának, mely az adóbevétel 75 %-át osztja meg az államok között.

A gazdaságilag legjobban álló Bajorország, Baden-Würtenberg és a fontos pénzügyi helyet elfoglaló Frankfurtot is magának mondó Hessen  a szövetségi szolidaritás jegyében jelentős summákkal szolgál a többi 13 állam számára. Bajorország 3,9 milliárd eurót, Hessen 1,3 milliárdot. A teljesen eladósodott Berlin egyedül 3,3 milliárd eurót kap.
«Elérkeztünk a tolerancia küszöbére», jelentette a bajor vezető, Horst Seehofer.

Az elosztásból részesülő tartományok élénken ragáltak a lépésre, egoistának minősítették, hátsó szándékokkal gyanusítják a konzervatív koalíció (CDU-CSU és FDP) élén álló kollégáikat. E két állam parlamenti megújítása szeptemberben zajlik, ugyanakkor, amikor az országos választások is.

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

110.sz. (479) –2013.febr.1.

 

 Görögország

 

 

A metródolgozók egyhetes sztrájkja Athénben

 

      Kronológia (A. G.  Syriza-aktivista)

 

2013. jan. 17.: a metródolgozók felfüggesztik a munkát, követelik az elbocsátások leállítását (250-et akarnak elbocsátani) és a kollektív szerződés betartását (a kormány brutális bércsökkentő akciójával szemben).

 

Jan.18.: a metródolgozók mindennapos gyűlése (az 1300 alkalmazott 90 %-os részvételével) úgy dönt, hogy szakszervezetükkel együtt  sztrájkba lépnek, 95-%-s támogatással.

 

Jan. 19.: a kormány minden tárgyalást elutasít azzal az ürüggyel, hogy «a trojka igényeit tiszteletben kell tartani». Médiakampány indul a szakszervezet ellen «Kisebbségi sztrájk, az utasokat túszul ejti, stb.».

 

Jan. 21.: egy bíróság illegálisnak minősíti a munkabeszüntetést. A metróalkalmazottak folytatják a sztrájkmozgalmat.

 

Jan. 23.: a kormány nyilatkozik, hogy nem tolerálja az «illegális sztrájkot», ultimátumot ad: azokkal szemben, akik nem állnak munkába másnap, az 1950-es törvény értelmében jár el. Ennek ellenére az alkalmazottak folytatják a mozgalmat: «Háborúra háborúval válaszolunk.»

Számos szakszervezet (pedagógus, diák, villanyszerelők, stb.) támogatásáról biztosítja őket. 

A GSEE szakszervezeti konföderáció vezetése hallgat arról, ami a sztrájkjogot és demokráciát mélyen sérti, a kérdés még csak fel sem merül (ehhez a tömörüléshez tartozik az attikai metródolgozók szakszervezete is).

Ugyanekkor a tiltakozások felerősödtek a szakszervezeti szekciók és a Syriza helyi csoportjai részéről. Utóbbi kérte a vezetéstől, hogy világos nyilatkozatot tegyen ebben az értelemben: «támogatjuk a metródolgozók demokratikus jogát, hogy sztrájkot folytassanak követeléseik eléréséhez. Nemet mondunk minden olyan kísérletre, amellyel a sztrájkjogot kérdőjelezik meg vagy ultimátumokat bocsátanak ki.»

 

Jan. 24.: reggel 8-kor a miniszterelnök, Antonis Samaras összehívta az ügyben érdekelt két minisztert, az Újdemokrácia párt tagjait. Két, ún. «baloldali párttól», a Pasok-tól, Dimartól előzőleg megkapta az egyetértést.

Az 1950-es törvény értelmében a sztrájkolókat, ha nem engedelmeskednek, bíróság elé fogják állítani. A GSEE vezetése most is csak hallgat (ugyanúgy, mint a közszféra szakszervezete, az Adedy is). Ezt a csendet törték meg az athéni tömegközlekedési dolgozók, akik szolidaritásból azonnali többórás munkabeszüntetésbe léptek.

 

17 h 30 felé: Nikos Fotopoulos, a (nemzeti DEH elektromos szolgáltató) GENOP szakszervezete vezetője érinti először a kérdést: «Ismét felszólítjuk a GSEE elnökét, tegye meg az egyetlent, amit meg lehet: hívja közös harcba az összes dolgozót egyetlen céllel, a munkásellenes barbár politikával való szakításért».

 

A GSEE vezetése végül eldönti, hogy «felgyorsítja» a «huszonnégyórás akciónap» meghirdetését. De most sem közölt dátumot.

 

Ilyen körülmények között jan. 25-én hajnalban a rendőrség kommandósai megtámadták az egy hete elfoglalt sépoliai metró munkásait. Ezentúl csak azok léphetnek be, akik megfelelő dokumentummal vannak felszerelve. Többszázan erre szimbolikusan elfoglalták a közeli Aghios Antonios metróállomást. A tüntetőkhöz csatlakozott az ADEDY elnöke is.

 

A köztévé leadta, amikor egy fiatal odakiáltotta neki: «Gyere velünk, vezesd a sztrájkot!». Másnap a közlekedés egésze beszüntette a munkát, az athéni helyi szakszervezeti szövetség is erre szólított. A dolgozók kimutatták, hogy a bírósággal fenyegetést elutasítják, és követelik konföderális vezetésüktől, álljanak a mozgósítás élére.

 

Politikai rendezvényeken, szakszervezetekben követelik vezetőinktől, hogy készítsék elő az általános sztrájkot a demokratikus alapjog, a sztrájkjog elleni támadásokkal szemben.

Ez az egyetlen út, amellyel meg lehet állítani a memorandum, a kormány, a trojka gyilkos csapását.

A görög delegáció ezekről a kérdésekről fog szólni a tarragonai munkáskonferencián (márc. 16-17).

 

 

Dél-Afrika – AZANIA

 

Levelezőnktől

 

A Socialist Party of Azania

(SOPA) elnöke, Lybon Mabasa levele (részletek)

 

Emlékeztető: az anglo-amerikai Platinum (Amplats) a dél-afrikai bányák egyik fő tulajdonosa, a rustenburgi és Marikana tulajdonosa.

 

A Platinum bejelentése a 14 ezer alkalmazott elbocsátásáról nagy nyugtalanságot váltott ki a dolgozók köreiben, a szakszervezetek felháborodtak; a kialakult helyzetért felelős kormányt érő kritikát felerősödött.

 

Meg kell állapítani, hogy a négy bezárandó kútnál többségben az AMCU szakszervezethez tartozók találhatók, vagyis azok, akik a NUM vezetése ellenére a sztrájk élére álltak. Nem láthatunk ebben mást, mint a bányatulajdonosok ellentámadását, akik eltökéltek a dolgozók aktivitásának letörésében.

 

Mindez azután történt, hogy az ANC (a kormányon levő Afrikai Kongesszusi Párt) biztosította a munkáltatókat arról, hogy nem avatkozik bele a munkahelyi konfliktusokba.

 

Az Amplats panaszkodik, hogy a platinabányák nem rentábilisak a világválság miatt, de a vállalat minden évben rekordprofitot ér el a dolgozók elbocsátásával. A 2008-as világválság kezdetekor 19 ezer dolgozót bocsátott el, ezeket akkor sem vette vissza, amikor a helyzet konjunkturálisabbá fordult. A vállalat rekordbevételt ért el 2011 végén  (13,3 milliárd rand) és részvényeseinek 1,1milliárd randot utalt.

 

Amplats vezetésének reakciója megvilágítja az alapvető elemeket. Először is, a szakszervezeteknek függetlennek kell lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek a munkáltatók és a kormány támadásait kivédeni. Ezután jöhet az a kérdés, hogy egyáltalán kié a bánya és kincse, és hová jut a hallatlan nagy haszon. Ebben a kontextusban vetődik fel élesen az államosítás problémája.

 

Ahogyan az AMCU mondja, amely az Amplats 60 ezer dolgozója közül 26 ezret mondhat magának: “addig, amíg gazdaságunkat külföldi tőkések tartják kezükben, távol vagyunk attól, hogy felszabadulásunkat elérjük”.

 

 

Belgium

 

A kormány regionizálni akarja a családi pótlékot

 

 

Belgiumban az Európai Unió és az IMF parancsára kezdődött meg a támadás annak érdekében, hogy a munkaerő ára a GDP arányában tovább csökkenjen, most pedig olyan offenzíva indult, amellyel le akarja törni a dolgozók nemzeti szinten kiharcolt vívmányait. Ugyanezt az diszlokációs törekvést látjuk a szakszervezetek országon szintjén is.

2007-ben létrehoztuk a Comité pour l’unité-t (Eenheidscomite) azért, hogy a munkásellenállást segítsük az ellenállásban és a szakszervezeti mozgósítást segítsük ebben.

 

2011-ben a politikai válság hónapjai után, amikor a belga kormány megalakult, élére a szocialista Elio Di Rupo került a «hatodik államreform» intézményes programbázisán. Ez a program akarja regionizálni a társadalombiztosítást, kezdve a családi pótlékkal és a nyugdíjasházak finanszírozásával.

 

Bizottságunk felhívást bocsátott ki, amelyben a családi pótlék régiók szerinti szétszakítására koncentrál. Eddig a szakszervezeti csúcsok nagyokat hallgatva elfogadták a regionalizáláshoz való asszisztálást. Nagyon fontos, hogy kezdeményezésünk kedvező fogadtatásra talált, a dolgozók elutasítják a belga munkásosztály vívmányainak eltörlését.

Roberto GIARROCCO

 

 (részlet a felhívásból)

 

(…) Akkor, amikor a spanyol kormány az EU követelésének megfelelően költségvetési megszorításokat hajt végre és csökkenti a munkaerő árát, Belgiumban ugyanazt teszi kormányunk a családi pótlék regionalizációján keresztül. Semmiféleképpen semmilyen előnyt nem hozhat a dolgozók számára sem Flandriában, sem Vallóniában vagy Brüsszelben. Csapás társadalombiztosításunkra, melyet a munka világa hozott létre Belgiumban. Csapás az ország egységére a munkásosztály meggyengítésére, azért, hogy állandósuljanak a szigorítások. (…) Ezért kell azonnal blokkolni a társadalombiztosítás elleni háborús gépezetet! (…) Amit az FGTB (szakszervezeti tömörülés) 2010-ben kimondott, ma is igaz: „a társadalombiztosítás, a kollektív szerződések, a munkajogok a dolgozóké és csakis azoké. Szakszervezeteik az egyedüli megbízottak, hogy azt kezeljék és folyamatos működését garantálják. Egyetlen párt sem kapott a dolgozóktól mandátumot arra, hogy akár még csak tárgyaljon is ezekről a kérdésekről.”

 

Alulírottak csatlakozunk a belga dolgozók szervezeteikkel való egységének megszervezési munkájához.

 

Első aláírók:

Roland Vansaingele, a CGSPszövetségi és regionális minisztériumi szakszerv. főtitkára; Laurent Maertens, a CGSP pénzügyminisztériumi szaksz. elnöke, Brüsszel; Marc Goblet, az FGTB elnöke, Liège-Huy-Waremm; Antoine Ruggieri, FGTB vaskohászat, nyugdíjas.

 

 

Portugália

 

Ki innen az IMF-fel és a trojkával!

Nem pedagógusból van sok, hanem a trojkához dörgölőző kormányokból!

Éljen a közoktatás!

 

A fenti csak néhány a jan. 26-i pedagógustüntetés jeszavai közül.

 

40 000 voltunk, minden szintű pedagógus az egész ország területéről.

 

Az arcokon nem láttuk a szokott élénkséget. Aggodalom ült a szemekben. A tüntetésen semmi vidámság: «Mondtam a gyerekeknek, el kell mennem a tüntetésre akkor is, ha azonnali eredményt nem hoz. Mert ha semmit sem csinálunk, egy nap már tüntetés sem lesz.!» «Ki gondolta volna, hogy ide jutunk? Most már csak a (trojkával való) szakítással lehet előrébb jutnunk.»

 

Bejelentették a közoktatás, a pedagógusok elleni támadást. Óraszámcsökkentés az alaptantárgyakban, megaosztályok kialakítása osztályösszevonásokkal, a munkaidő tartamának emelése,  belső pályázat azok eltávolítására, akik a minisztérium által felállított kritériumoknak nem felelnek meg, tízezrek elbocsátással fenyegetése, a bércsökkentés és a pénzbeli terhek növelése év végére elérik a bér háromnegyed részének elvesztését! Világos, ezt a támadást csak a kormány bukásával lehet elhárítani.

 

Készek vagyunk kimenni az utcákra minden állampolgárral együtt. Minden más pedagógusszakszervezethez fordulunk: gyertek velünk, együtt még erősebbek leszünk ezen politika ellen.

 

Mindenkinek meg kell fontolnia Mario Nogueira eme szavait, az UGT-nek, a SINDEP-nek és az FNE-nek is. Támogatniuk kell a felhívást, az egységfrontot a kormány lemondása érdekében. Várjuk az UGT vezetésének válaszát az állami költségvetés visszavonása és az IMF-fel, a trojkával kötött egyezmények felmondása tárgyában. Azt akarjuk, hogy szervezzék meg az összes szakszervezettel az állandó mobilizációt... ebben a pedagógusoknak nagy a tapasztalata.

 

 

Lisszabon, 2013.jan.27.

Carmelinda Pereira

 

 

INDIA

 

Interview

 

“Óriási mozgalom a munkásosztály berkeiben”

 

Nambiath Vasudevan, président du Syndicat indépendant a Bluestar (elektromos berendezések, üzemekkel egész Indiában) független szakszervezetének elnöke, a bombay-i Trade-Union Solidarity Committee mumbai felelőse, a Nemzetközi Egyetértés koordinációjának tagja.

 

India lakosainak száma kb. 1 250 000 000 (Kína után a legtöbb). Területe 3 288 000 km². A termelésben volümene szerint a világ 11. országa, az egyéni átlagjövedelem szerint  a 123.

 

Az aktív népesség legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik (52 %), az iparban 14 %, a szolgáltatásban 34 % dolgozik.

 

A szegénységi küszöb alatt a népesség 25 %-a él a hivatalos adatok alapján.

 

Delhi és Calcutta után Bombay (Mumbai) a harmadik legnagyobb ipari város.

 

India föderatív állam, minden államnak belügyeiben széles az önállósága. Pl. Bengáliát sok éven át a két indiai kommunista párt kormányozta.  A Sonia Gandhi vezette központi kormány a Kongresszusi Párt kormánya.

Az indiai szakszervezeti mozgalom nagyszámú konföderációra szabdalt, minden politikai párt a saját képének megfelelő szakszervezeti szövetség meglétét preferálja.

 

*

*   *

 

Kérdés: A sajtó nagy teret adott a Delhiben elkövetett szörnyű büntettnek, melyben egy fiatal nő megerőszakolása annak halálához vezetett és azt azt követő tiltakozásoknak.

 

N. Vasudevan: természetesen ez nagyon fontos, s nem csak Delhiben voltak ilyen tiltakozások, India minden nagyvárosában. Fiatalok, diákok vettek részt, és meg kell mondanom, a kormány nem bátorította őket, sőt, igyekezett fékezni mozgalmukat. Bizonyos szempontból ezek a tüntetések emlékeztettek a múlt évi korrupcióellenesekre. A korrupció nem valami marginális dolog. Magasrangú tisztviselők jelentős summákat tettek zsebre, olyannyira, hogy össze kellett hívni ez ügyben a parlamentet is. Mondogatták, «harcolni kell a korrupció ellen», de soha semmi nem történt. Egy ember Gandhi követőjeként éhségsztrájkba kezdett. A kormány azt mondta: «Fejezze be, az országnak szüksége van Önre, köszönjük a tettét, meghozzuk az intézkedést», de persze ekkor se történt semmi.

 

A Delhiben történt gyilkosság után a harag felhorgadt egész Indiában, mivel ez nem egy elszigetelt eset. A nagyvárosokban a nők dolgoznak, nagyon fontos a szerepük, kora reggel indulnak, későn érnek haza. A kormány képtelen arra, hogy garantálja biztonságukat. S ami most történt, az olyan borzalmas, hogy a fiatalok az utcára mentek. Aztán a tiltakozások kiszélesedtek. A lakosság már nem fogadja el a kormány ígéreteit, szép szavait, s az ilyesféle támadásokat sem. Nem a parlamenti vita, az újságok cikkei hozzák létre az ilyen tömegmozgalmakat, hanem az, amikor a jogegyenlőség érintett, a nők helye a társadalomban. A tüntetések folytatódtak vidéken, ahol még televízió sincs, és a parasztok nem is tudtak a történtekről. Ne feledjük, hogy a nők vidéken szenvedik el a legnagyobb elnyomást, ahol a nyomor az úr, az emberek el vannak zárva az információktól, a kasztrendszer fenntartása erőszakkal létrehozott házasságokhoz vezet és a közösségen kívül viszonyt folytató nő meggyilkolásához. A tüntetők, nők, fiatalok, dolgozók a kormányt vádolják: «Magatokat bezzeg megvéditek, de bennünket nem vagytok képesek.»

 

Ugyan minden szakszervezet elítélte a delhi bűncselekményt, de nem vesznek részt a tüntetéseken. Mumbaiban (Bombay) elértük, hogy néhány szakszervezet mégis részt vegyen (nevezetesen a bölcsődei dolgozóké, akik többsége nő és 30 ezer tagja van).

 

Kérdés: erős ellenzéke ellenére a kormány kiharcolta a külföldi cégek – mint a multinacionális Wall Mart – előtti nyitást India kereskedelmi szektoraiban. Mit jelent ez az indiai munkásosztálynak, milyen következményekkel jár?

 

N. V.: A Kongresszusi Párt körüli koalíció felgyorsította a nyitást, vagyis a külföldi tőke beengedését. India tagja a szabadkereskedelmi egyezményeknek. Szabadkereskedelmi egyezménye van az Európai Unióval is. India nem csak piac a máshonnan érkező termékek számára, hanem az USA, Németország, Franciaország, Korea, Japán tőkéseinek delokalizációs terepe is… Ez a munkásosztály helyzetét komolyan megnehezíti. Az export szüksége, tehát a versenyképesség nevében megkérdőjelezik a kollektív jogokat, a szakszervezetekét, a bérekért vívott harcét. Ahogy a munkáltatók magyarázzák, versenyben vagyunk Kínával, de a kínai termékek olcsóbbak, tehát tenni kell, hogy „mi győzzünk a versenyben”.

 

Az utóbbi időben a kormány intézkedései megfelelnek a tőkések követeléseinek, és negatív hatással vannak a munkásosztály munka- és életkörülményeire, a munkahelyekre. Az egyik legnagyobb probléma, amit úgy hívunk «Contract Labour» (szerződéses munka), de amely valójában éppen munkaszerződés nélküli, jogok és garanciák nélküli. Annyit jelent, hogy a munkáltató felvesz valakit saját azonnali szükségletei szerint, de legálisan, egy közvetítőn át, akivel arra szól a „szerződése”, hogy számára munkaerőt találjon. Akit találnak, annak viszont semmi joga, semmiféle szociális hálója nincs, bármelyik pillanatban elküldhető.

 

Indiában van munkatörvénykönyv. A szakszervezetek tiltakoztak annak módosítása ellen. Három fontos pontban: semmilyen üzembezárás nem lehet kormányzati engedély nélkül; a leépítéseknék meg kell szerezni a hatóságok engedélyét és a szakszervezetekkel előzetesen konzultálni kell; egyéni elbocsátás pedig nem lehet pontosan megjelölt indíték nélkül. Mindez érvényben van, de a “contract labour” rendszere ezt megkerüli. A munkáltató úgy véli, neki semmi felelőssége nincs, s még ha éveket is dolgozik egy ilyen módon megszerzett dolgozó, nem tekintik «rendes dolgozónak». Ha sztrájkolni kezd, megtorlás éri, elbocsátják, ha szükséges, kihelyezik. Bombay-ban az elektromos szolgáltató cégnek 6 ezer ilyen dolgozója van. Sokan közülük már 20 éve itt dolgoznak, s a társaság még mindig nem tartja őket állandó dolgozónak, s nem is részesültek a státusz adta előnyökből.

 

A munkaerő nagyrészét Indiában «szervezetlennek» vagy «informálisnak» osztályozzák. Olyan bérből élőkről van szó, akiket kisüzemekben foglalkoztatnak, a munkatörvénykönyvet nem alkalmazzák, kollektív szerződés nélküli limitált időre alkalmazzák őket, stb. Ez a kategória is szüntelenül szélesedik a “contract labour” ürügyén.

 

A delokalizáció nem csak úgy működik, hogy egyik országot elhagyja a tőke és egy másikba megy, hanem az ország egyik részéből a másikba. Indiában is így van.  Pl. sztrájk tört ki egy Maruti üzemben Delhi mellett. Az üzem a Suzukihoz tartozik. Erőszakos cselekmények is voltak.  Ma a munkások bőrtönben ülnek. Gujarat állam miniszterelnöke azt mondta a Suzukinak: «Hagyjátok el ezt az instabil államot, gyertek hozzánk!» Arról a politikusról van szó, aki néhány éve a muzulmánok elleni véres pogromokat szervezte államában. Garantálta a Suzukinak: «Itt mi hatásos védelmet nyújtunk. Itt minden rendben lesz.»

 

Kérdés: Hogyan képes a munkásosztály az ellenállásra?

 

N. V.: Febr. 21-22-re az összes szakszervezet felhívást jelentetett meg 48 órás sztrájkra. Az együttes kezdeményezésben az a meggyőződés rejlik, hogy a közös cselekvésre van szükség ugyanazon a követelési platformon. Egyetlen szakszervezeti tömörülés nem menne semmire.

 

Hatalmas a mozgalom, a munkásosztály szintjéről ered minden régióban. Már 2012.  febr. 28-án több mint 100 millióan sztrájkoltak huszonnégy órán át, ez volt India függetlensége elnyerése óta először az összes szakszervezeti tömörülés együttes akciója.

 

A 24 órás sztrájk azonban nem volt elegendő. Most ismét egyesült minden szakszervezet a kormánypolitika ellen a 48 órás sztrájkban.

 

Az INTUC, a Kongresszusi Párthoz kötődő szakszervezeti tömörülés éppen úgy, mint tavaly – 1947 óta példátlan módon – szintén munkabeszüntetésre szólít. Elnöke, aki a Kongresszusi Párt parlamenti képviselője  kimondta: «Kormányom ellenséges a dolgozókkal szemben. Emiatt küzdenem kell.» Az alulról jövő óriási nyomás eredményeképpen.

 

A ténynek, hogy a sztrájk 48 órás,  nagy jelentősége van. Jelzi, a helyzet súlyos, nem az Indiában korábban sokszámú sztrájkokat ismétli. Persze, nem gondolom, hogy a 48 órás sztrájk meghátrálásra készteti a kormányt. De ha a sztrájk sikeres lesz, akkor egy lépéssel közelebb visz a határozatlan idejű általános sztrájkhoz, amely ezt elérheti.

 

A dolgok változóban vannak Indiában. Megvan a lehetőség, hogy a munkásosztály akciója által követeljünk és megállítsuk a támadást. A kormány politikájának elutasítása egyre erősebb. A dolgozók haragja feltámadt a munkásellenes intézkedések miatt ugyanúgy, mint a delhi kormány bűncselekményei ellen.

 

A tavalyi sztrájk után a kormány nem állt szóba a szakszervezetekkel, de még «saját» szakszervezetével sem. Ma már a munkásosztály haragja erős. Az új helyzet fejlődést hoz. A nép sok éven át elfogadott bizonyos dolgokat, de ennek vége. Például Pondichéryben egy 300 dolgozót foglalkoztató vállalatnál hosszú harc után sikerült létrehozni egy szakszervezetet, amelynek vezetőjét a rendőrség cinkosságával megölték.  A dolgozók azonnak abbahagyták a munkát, tüntettek, az üzem kigyulladt…

 

Indiában a szakszervezetek pártokhoz csatlakozásuk okán megosztottak. 2014-ben választások lesznek. A pártok ígérgetnek, de tetteik már diszkreditálták őket. Minden párt ellenezte a külföldi tőke bejövetelét, de a szavazás idején mégis létrejött a többség annak engedélyezésére. Bizonyos (kommunista párti) képviselők ellene szavaztak,  de saját államukban vitt politikájuk alapján kell őket megítélni. A probléma tehát nagyon összetett.

 

Ami ma alapvető, az a szakszervezetek egysége – azok politikai kötődései ellenére. Hogy ez az egység lehetségessé vált, az annak köszönhető, hogy lemondtak a politikai kötődésükre hivatkozásukról; a pártzászlók nem lengedeztek az egységgyűléseken. A dolgozók szakszervezeteikben kimondták: «Egy az ügy, ez pedig a munkásosztály ügye.»

 

 

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Az IMF nem diktál (???)

 

2013. február 04.

 

Az IMF, ahogy azt több alkalommal is hangsúlyozta, nagyon üdvözli a magyar kormány elkötelezettségét a pénzügyi kiigazításban, különösen a 2012-ben megtett lépéseket, de ahhoz, hogy ez a pénzügyi konszolidáció hosszú távú legyen, gazdaságpolitikai változtatásokra lenne szükség. Emellett szükséges a szerkezeti reformok folytatása is.

Az IMF képviselője emlékeztetett rá, hogy most fejeződött be Magyarországon a gazdaság éves felülvizsgálatához kapcsolódó látogatásuk – a felmérést a Valutaalap minden tagországában elvégzi. Ennek interneten is olvasható megállapításai kapcsán az irodavezető elmondta, álláspontjuk szerint a kormány tavaly valós elkötelezettségről tett tanúbizonyságot a pénzügyi egyensúly iránt, ami üdvözlendő. A finanszírozási lehetőségek oldaláról ezt határozottan támogatta a kedvező környezet, az enyhülő feszültség a világ pénzpiacain. Az ország gazdasági kilátásai ugyanakkor borúsak, részben szerkezeti okok, részben a gazdaságpolitika lépései miatt. „Ezért látnánk szükségesnek változtatást ez utóbbiban annak érdekében, hogy a magyar növekedés rövid, de még inkább hosszú távon is elindulhasson, ami az életszínvonalat is növelné és fenntarthatóvá tenné a fejlődést. A fenntarthatóság azt is jelenti, hogy a GDP-hez viszonyított államadósság határozottan lefelé tartó pályára kerül” – fogalmazott Irina Ivascsenko.

A szükséges lépések szerinte három pillére kell, hogy épüljenek, mondta: másfajta egyensúly kell a pénzügyi, költségvetési kiigazításban, az eredménynek fenntarthatónak kell lennie, hogy befektetéseket teremtsen, vagy legalább támogassa a befektetést, munkahelyteremtést, ami a gazdasági növekedés javulását hozza magával. Intézkedésekre van szükség a pénzügyi rendszer működésének helyreállítására, hogy a hitelezés meginduljon – újra csak azért, hogy támogassa a növekedést és lehetőséget adjon a további szerkezeti reformokhoz, amelyek pedig további lökést adnak a növekedéshez rövid, de még inkább hosszú távon – tette hozzá a Kossuth Rádióban Irina Ivascsenko, az IMF budapesti irodájának vezetője.

Tehát az IMF-nek alapjában megfelelnek a kormányintézkedések. Nem tetszik neki a bankadó – az állami bevétel enélkül még kevesebb – ;  «befektetéseket» kell teremteni – újabb kedvezményeket a tőkének – ; támogatni a munkahelyteremtést – alacsony bérekkel, kedvezményekkel – ; szerkezeti reformokat reklamál – tovább kell csökkeni a közszolgáltatásokat –, és majd a jólét lecsorog !!!

Hej, de szép is a jogállam!

Az eurózóna országaiban a fiatalok munkanélkülisége eléri a 22 %-ot. Spanyolországban, Görögországban és Brüsszel egyes negyedeiben az 50-et. Az ILO jelentése kimutatja, hogy az európai tagországok összességében minden nyolcadik fiatal érintett: nincs munkája, nincs hozzáférése az oktatáshoz, nincs megfelelő szakmai végzettsége.

Néhány hete Antwerpenben a frissen esett hó örömére fiatalok hógolyóval megdobáltak egy civil rendőrségi gépkocsit– szakcionálták őket. Az ugyanitt gyémántokkal üzérkedőket felmentették. Előzőleg Dél-Franciaországban rendőrök jöttek az iskolába egy ötéves kislányért, mert szülei nem fizették be a menzát, de nem éri bántódás az éveken át hallatlan támogatásokhoz jutott Mittalt, aki sorra becsukva üzemeit dolgozók tízezreit utcára teszi. Néhány napos hír, hogy mivel a rendőrség nem képes megtalálni az elkövetőt… egy megerőszakolt fiatal nőtől követelik a DSN-vizsgálat költségeit (5 ezer euró). Ma halljuk, az életfogytiglanra ítélt többszörös kislánygyilkos kérte szabadlábra helyezését, a bírósági eljárás költségei 50 ezer euróra rúgnak – ugyanakkor a börtönorvos 3 hónapja vár bérére…

Az EU a «rugalmas munkát», az oktatás forráskivonását szorgalmazza– ennek pedig leginkább a fiatalok isszák meg a levét. Mintha az EU-nak a fiatalok csak terhet jelentenének, sőt, potenciális veszélyt. Mintha nem lenne szükség rájuk...

 

Uniós közpénzből támogatnak szélsőjobboldali pártokat

Az Európai Unión (EU) belüli feszültségkeltéshez és az egyes nemzetek közötti gyűlölet szításához hozzájáruló, nyíltan EU-ellenes pártokat tömörítő szervezeteket uniós közpénzből támogatják.

Az EP-től elvileg csak olyan európai párt kaphat támogatást, amely a „demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét” tiszteletben tartja. A dolog azonban úgy áll, hogy nyíltan fasisztoid, a nemzetek közötti gyűlöletet hintő pártok is kapnak, pl. tavaly 280 ezer euró támogatáshoz jutott az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége (Alliance of European National Movements – AENM, amelyhez a Jobbik, a Brit Nemzeti Párt, és az olasz Fiamma Tricolore is tartozik).