Olvastam...

 

(NA) A manapság agyonmagasztalt (Klebelsberg nevéhez fűződő) oktatási reformnak arra futotta, hogy az alsó fokú oktatásban 1938-ban a tanköteles korúak 78,8%-a vett részt (1985-ben 98,2%), ekkor az alapfok 4 elemi osztályt jelentett, a középiskolás korúak 7,4%-a járt középiskolába (1985-ben 80,1%), a 18 évnél idősebbek 5,4%-a volt érettségizett (1985-ben 19,7%), a 24 évnél idősebbek 1,9%-nak volt diplomája (1985-ben 7,9%). A csecsemőhalandóság 1938-ban ezer élve születettre 131 (ugyanez 1985-ben 20).

(Marco) A Le Soir írja, hogy II. Albert, volt belga király panaszkodik, kevés az évi bruttó 923 ezer euró, pedig rezidenciója fenntartásának, luxusjachtjának költségeit az állami költségvetésből fedezik.

Teljesen igaza van az exuralkodónak! A nyugdíjak alacsonyak. Annak, akinek «szép» fizetése volt, felesége nem dolgozott, maximálisan bruttó 2.681,19 €-s (családi) nyugdíjra van joga 45 éves munkaviszony után. Azonban csak 20 év szolgálati idővel (mint a királyé), ezt arányosan csökkenteni kell, vagyis bruttó 1.191,64 € jön ki. Legalábbis közönséges halandók esetében…

(Ro-ro) "Szocialisták", liberálisok, köztársaságiak, centristák, zöldek, mérsékeltek, jobbosok, demokraták, reformisták, «kommunisták»,  európapártiak, stb.,stb. – keressük a különbséget. Mind a tőkés társadalomba integrálódott, abba az rendszerbe, amelyben mindannyian megdöglünk idő előtt, amit el kellene küldenünk a francba… de ezek mindent megtesznek, hogy őrizzék a rothadó rendszert, hatalmukat, privilégiumukat, azt akarják, hogy tovább tartson, ezért «kezelik» a rendszert, kollaborálnak, alkalmasint mészárolnak, fosztogatnak, pezsgőznek (a népre koccintva)… Mindannyian görögök vagyunk!

(SI) Magyarország nagyon gazdag ország. Szegényekben.

(Pongrác Kolos) És a diktátor megparancsolta, hogy most egy hétig arról vitatkozzatok: Horthy-szobor, Horthy-avatás, vagy Horthy Miklós. És a csapból is ez folyik, a diktátor meg röhög, annyi röhögni valója van, hogy az újabb négy, de akár nyolc évig is kitart.

(hari) Rohad az egész felépítmény. Csak a mai hírekből: 1000 milliárdot csalnak el a legnagyobb cégek, a NAV pedig félrenéz; ittas kereszténydemokrata képviselő a parlamentben; egymilliárdot kaszáltak az egy százalékoknyi adókból és ebből 68 millió forintot költöttek a támogatott célokra; törvénysértő pályázat alapján megkötött haszonbérleti szerződés és azonnali birtokbavétel; ugyanazért a gyorshajtásért két büntetés; öngyilkos lett a kilakoltatását váró lakástulajdonos... Meddig mehetnek még el?

 

Sztrájkok, tüntetések

Rennes-ben (Ille-et-Vilaine) a FO és a CGT szakszervezeti tömörülések tegnap az elbocsátások befagyasztását kérték a «Bretagne jövője-paktum» előkészületein. A CFDT szakszervezet és a munkáltatói szervezet, a Medef ellene van. Az összejövetelen az FO bevágta az ajtót maga mögött, a mezőgazdaság reprezentánsai pedig konkrétumokat nélkülöző «nagymisének» nevezték.

Rueil-Malmaison-ban (Hauts-de-Seine), a Fagor-Brandt (elektromos konyhakisgépek) bejelentette, hogy nem fizet.

 

 

 

La Roche-sur-Yon-ban (Vendée) dolgozói kijelentették, hogy készek «bretonokká válni». Lille-ben a La Redoute (katalógusáruház) dolgozói szintén tüntetnek a cég 700 dolgozóija elbocsátása miatt. A France Télévisions-nál a szakszervezetek sztrájkba szólítottak az «önkéntes távozás» programja ellen.  

 

Görögországot általános sztrájk bénítja, ebben az évben a negyedik. A volt görög nemzeti televízió épületét tegnap a rendőrség ürítette ki, mivel azt annak júniusi brutális bezárása óta megszállva tartották az elbocsátott újságírók.

Franciaország

“Az elbocsátott dolgozók oldalán ott állnak az őket elbocsátó munkáltatók”

(avagy: kik szeretnének profitálni a jogos dolgozói törekvésekből?)

A quimperi tüntetésen szombaton ott voltak a kis- és nagyüzemek főnökei, a szélsőjobb és a breton szeparatisták határozottan megkülönböztethető csoportjai, jobb- és «baloldali»  képviselők, globalizmusellenes csoportok, az Új Antikapitalista Párt (NPA), stb.  

Ott voltak a dolgozók is, az elbocsátási programok áldozatai, akik azért jöttek, hogy «munkahelyükért küzdjenek az utolsó leheletig», ahogy a France 3 televízióban mondta a Tilly-Sabco egyik dolgozója. Kollégáival együtt 48 órával korábban tudta meg, hogy a vállalat szinte teljes létszámát leépíti. Egy újságíró csodálkozó szemei láttára a Tilly-Sabco főnöke érkezett, s a tiltakozó dolgozók menetének élére állt!

Marc Le Fur, az UMP (Sarkozi jobboldali pártja) képviselője a tévében deklarálja (fején vörös sipka, mint a tiltakozó bretonoknak): «Ma a munkások, parasztok, a munkáltatók  egyesültek, hogy kimondják: hagyjatok dolgozni bennünket, hagyjatok békén minket az adótokkal, olyan szabályaitokkal, amiket senki nem ért».

A régiónak a CCIB-be (breton érdekek konvergencia-bizottsága) tömörült munkáltatói követelik a «valódi decentralizációt, amely a helyi gazdasági kormányzatot veszi számításba», sérelmezi «az adminisztrációs gépezet növekedését, a szabályozások labirintusát, s azt, hogy az állam működése viszi el a GDP 56 %-át». Ebben az  «56%-ban» természetesen benne vannak a nyugdíjak, a társadalombiztosítás, a munkanélküli biztosítások, stb.

Az elmúlt napokban a szakszervezetek elítélték a efajta hadműveletet és nov. 2-re Carhaix-ba hívtak tüntetni. A CGT, az FSU és a Solidaires kimondta, «a dolgozók tüntetése nem Quimperben, hanem Carhaix-ban zajlik. Ez a tüntetés nem azokkal folyik, akik maguk folyamodnak az elbocsátásokhoz». És „ne a bérből és fizetésből élők igyák meg az egésznek a levét", jelentette ki a CGT régiós titkára, Thierry Gourlay.

De több Carhaix-ban jelenlévő politikus arra ösztökélt, hogy meg kell védeni a zöldadót. Tényleg meg kell védeni a kormánypolitikát? Ugyanezt a kérdést lehet feltenni a CGT tanácskozásával kacsolatban is, ahol a zöldadó ideiglenes felfüggesztése után «környezetvédelmi fiskalitást» követeltek, helytelenítve, hogy a kérdésben a «kormány hitelessége kérdőjeleztetik meg». (…)

Jean-Marc Ayrault miniszterelnök, akit szintén meghívtak a tüntetésre: «minden érdekelt félnek ott kell lennie a «Bretagne jövője paktum» körül, s ezügyben a prefektus már nov. 4-től kapcsolatba lép a választott képviselőkkel, gazdasági és társadalmi partnerekkel». (…)

Nov. 4-én a sajtó elismerte, hogy a «"munkahelyi biztonság törvénye" hatására indult meg a restrukturációs elbocsátási lavina». Idézte az Alpha-csoport humánforrási kabinetének véleményét: «a törvény megkönnyíti a munkahelyek megőrzésének programját» - tudnillik a tömeges elbocsátásoknak hivatalosan ez a neve …

Bankok fosztogatnak, bankok panaszkodnak

Részlet Marco van Hees: Bankok fosztogatnak, bankok panaszkodnak c. könyvéből

A szerző adóügyi ellenőr, szakszervezeti aktivista a belga Pénzügyminisztériumban

"Nem én döntök, a feletteseim», mondja a Fortis egyik alkalmazottja a nyugdíjasnak. Roger  77 éves, volt bányász, ugyan hűséges a bankhoz, de majdnem analfabéta, semmit nem tud kezdeni  a bankautomatával, hiába magyarázzák neki. Egyszerűen  csak annyit kér, hogy havonta kétszer személyesen vehessen ki pénzt a bankfiókban.  Lehetetlen.  Az alkalmazott végül azt javasolja, hogy keressen egy másik bankot.  Egy másik nagy banki alkalmazott így magyarázza a technikát : «Ha valaki számlát akar nyitni, egy sorozat kérdésre kell válaszolnia, van-e biztos fizetése, tartalékai, egyéb jövedelme vagy csak munkanélküli, nyugdíjas, stb. Ha a mérleg negatív, akkor megkérdezzük, más banknál van-e számlája. Ha van, törvényesen nem vagyunk kötelesek nyitni neki. Ha nincs, azt mondjuk, rendben, majd felhívjuk, ha aktuális. Aztán nem hívjuk. Ha telefonál, akkor «folyamatban van», de időponttal nem biztatjuk. Persze, a módszert nem adják írásos utasításba.»

Mi a különbség egy bank és egy vonat között ? A vonaton van első és második osztály. A bankban van 3., 4., 5. osztály is. Ha Roger nem bányász lett volna, hanem a bányatulajdonos, ha legalább 7 számból álló euróvagyona lenne, átlépne az első osztályba, a Tervuren sugárúton, Brüsszelben a luxusszalon felé vezető úton gurítanának eléje vörös szőnyeget.

Belgium 135 ezer dollármillomost tart számon.  Az összlakosság 3 %-a az,  a vagyonkoncentrációt tekintve pedig a világon 8. helyet elfoglalva. Pénz, pénz, sok pénz!

Ezek a bel- és külföldi milliomosok nem az H&M-ba járnak öltözködni, hanem neves divattervezőkhöz. Ugyanígy nem járnak közönséges ügyfélként bankfiókba sem, hanem private banking áll rendelkezésükre.  Minden nagy bank rendelkezik ezzel a szolgáltatással.  Vannak olyan bankok is, melyek csak ezzel foglalkoznak. Ezek a bankok csak zevékenységük 13 %-ában kezelik az ügyfél pénzét, 42 %-ban annak «hobbitevékenységét» szervezik (koncertek, golfturnék, rallyk, stb.). Ügyfeleiket rangos éttermekben hallgatják meg és évente legalább egyszer otthonukban meglátogatják. Nem állnak meg csak pénzük «mértékre szabott» kihelyezésénél, hanem örökösödésüket is gondjaikba veszik.

Szimpla ügyfél ne is várja, hogy bankárral találkozzék.  Az ING, a KBC, a Fortis (és bizonyosan más bankok is) iratai azt az összeget, mellyel rendelkezünk, rögtön a szemlélődő elé tárják.  A banki alkalmazott meséli : «Nálunk tényleg igaz, «az ügyfél nem egy szám»!  Nem hát, hanem perselyautomata.  Ó, ha az emberek tudnák, hogy  nem csak a citrom levét facsarják ki, hanem a héját és a magját is ledarálják. A magok az alkalmazottak.»

Amikor azt mondja, az ügyfél perselyautomata, nem csak képletesen beszél. Az ING-nél, a KBC-nél, a Fortisnál – és más bankoknál miért ne? –  az ügyfélre vonatkozó elektronikus lapon egy szám tűnik fel. Ez jelzi az illető által igénybevett termékek által a bank hasznát, a rentabilitást. Az alkalmazott, ha megnyitja a dossziét, rögtön látja a vele szemben ülő «értékét». Nem csak az ügyfelet emberteleníti, hanem a «kereskedelmi ügynököt» is. Egyébként a KBC 15 %-os rentabilitása nem csak a bank egészére vonatkozik, azt minden egyes fióknak el kell érnie. Ez vezet az ugyanazon bankhoz tartozó fiókok közötti rosszízű versenyhez, mikor is egymás ügyfeleit «lopják». Van olyan bank is,  ahol nincs ilyen. Na, nem azért mintha a morál itt más lenne, nagyon prózai az ok. A fiókok többségét alvállalkozókkal működtetik, akiknek jutalékot fizetnek. De a számítógép nem mutatja ki, mennyit hoz egy-egy ügyfél a konyhára, még összehasonlítanák a kapott komisszióval…

Mi még a különbség a vonat és a bank között?

A vonaton minden vasutasnak megvan a feladata, a vonatvezetőnek, kalauznak, mozdonyvezetőnek, segédjének, stb. A Fortisnál az alkalmazottak az ügyfelek egy-egy kategóriájával foglalkoznak. Mintha a vonatvezető csak az elsőosztályú utasokkal foglalkozna, a kalauz csak a másodosztályúakkal. A kategóriák azonban a bankban sokkal fontosabbak. A Fortisnál megjelenik a számítógép képernyőjén: service level. Az alsó szint a retail, a közönséges ügyfél. A retail potenciális lehetőséget jelent. A prefered már speciális kategória, min. 85 ezer eurós tőkével. A personal bankers a klientúrának csak 20 %-át alkotja, de a haszon 80 %-át adja. A legmagasabb szint a private banking, de itt a fióknak már nincs szerepe, őket egyenesen a Tervuren sugárúton fogadják. Van egy osztályon aluli kategória is. Roger ide tartozik. Nem csak ő, mindenki, akinél a képernyőn minuszjel tűnik fel. Erre a kategóriára találták fel a bankok a demarketing kifejezést: a techikák együttesét, mellyel az ilyen ügyfelet el kell riasztani. Először az alkalmazott szeretetreméltóan más bankot javasol, «pl. a Postabank, az jobban kielégíti a kedves ügyfél igényeit!». (Roger egyébként ezt is tette, míg néhány hónappal később a privatizálásnál be nem zárták a közeli postafiókot.) A gép mutatja, hányszor vettünk fel pénzt a pénztárnál. Egyszer, kétszer, háromszor – rossz, nagyon-nagyon rossz! Jön a demarketing. Még abban a hónapban megszüntetheti a bank a számlát, ahogy a Fortis általános feltételeinek 14-es pontja kimondja. Vigyázat, a banki alkalmazottak szakszervezetének egyáltalán nem tetszik mindez: «az ügyfélnek joga van tudni, hogy aki előtte áll, annak fegyver van a hátához szegezve». A banki személyzet nem az ügyfelet kell szolgálja, hanem a termékek eladását. Ez az alap, csak bevételt akar. Ennek érdekében nem riad vissza semmitől, mint azt az ING példázza, amely már az iskolapadokban próbálkozott az ügyfelek kapitalizálásával. A rentábilis kliensnél a számítógép jelzi, hogy milyen terméket lehet rásózni. S ha a pénzügyminiszter makacsul ragaszkodik is a banktitok védelméhez, a bankok számára nincsenek titkok."

Brüsszel megsimogatta a magyar kormány buksi kis fejét

 

Az Európai Bizottság összességében optimistán ítéli meg a magyar gazdaság és a költségvetés kilátásait – derül ki a testület kedden kiadott szokásos őszi előrejelzéséből, melyben összegzi az Európai Unió tagállamainak gazdasági és fiskális folyamatait. A legfontosabb Magyarország megítélése szempontjából, hogy a magyar költségvetési hiány az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény számításai szerint ebben az évben a GDP 2,9, 2014-ben kereken 3, az azt követő évben pedig 2,7 százaléka lesz.

 

A (senki által meg nem választott) EB pénzügyi tranzakcióként veszi figyelembe a (közpénzek bankoknak átjátszását jelentô) takarékszövetkezeti tőkeinjekciót (a GDP 0,3 százaléka). A (megszorításokkal elégedett) Bizottság arra számít, hogy a hiány nem lendül túl a szerzôdésekben elôírt 3 százalékos küszöbön, amivel visszakerülnénk az (automatikusan büntetéssel járó) túlzotthiány-eljárásba. Az Európai Bizottság megjegyzi: az előrejelzés nem vesz számításba olyan intézkedéseket, amelyek nem ismeretesek kellő részletességgel. Ilyen lehetséges intézkedés például – olvasható a brüsszeli dokumentumban – a nyers hús áfájának csökkentése, illetve a devizában eladósodott háztartásokat segítő program. (Emiatt azonban nem kell agggódia, ezek amolyan nesze semmi, fogd meg jól-intézkedések lennének).

A 2014-re prognosztizált 3 százalékos költségvetési deficit azért magasabb egy hajszállal az idei 2,9 százaléknál, mert tükrözi a közoktatási szektorban tervezett béremelést (melyek öt év mozdulatlanok az inflációval szemben), a korábban bevezetett egyszerűsített vállalkozási adók növekvő fiskális következményét (vagy igen, vagy nem), valamint a családi adókedvezmények kiterjesztését (a jól keresőkre). Ezeket az elemeket Brüsszel szerint részben ellensúlyozza (a megszorítások részét képező) bérbefagyasztás a közszférában (az oktatàs, egészségügy, közlekedés, stb. lerohasztása emllett), az útdíjakból befolyó bevétel növekedése (mellyel nőnek az àrak), illetve az adóügyi igazgatás javítása.

Brüsszel hisz a magyar kormánynak, és a Magyarországról szóló szöveges értékelésben az olvasható, hogy a gazdaságban a 2012-es recesszió után ez év elején megfordult a tendencia, és főként a mezőgazdaságban (oligarchásodás!), de más szektorokban is (pl. Közgép) élénkülés volt tapasztalható. Az Európai Bizottság szerint az enyhe GDP-növekedés trendje tovább folytatódhat (főként, ha az alacsony bérekkel sikerül még idecsalogatni még néhány multit).

"A növekedés fő hajtóerejének a hazai kereslet ígérkezik" – állapítja meg az uniós testület (a 2,8 millió fő nyugdijas átlagosan 95.617- Ft/hó jövedelmére, a minimálbéresekre és a közmunkásokra  alapozva), megjegyezve azt is, hogy szintén javulás várható a külső keresletben, illetve az újonnan teremtett gépipari kapacitásokban (abban az esetben, ha valami csoda folytán a válság hirtelen abbamaradna).

Az Európai Bizottság prognózisa szerint Magyarországon – elsősorban az uniós alapok felhasználásának köszönhetően, a kormányzati beruházások erőteljes növekedése révén – várhatóan megáll a beruházások meredek csökkenése (ezzel egyben fenyeget is: ha az uniós alapokat leállítjuk, befulladtok!). A magánszektor beruházásai a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitel Programjának köszönhetően nőnek (szintén az adófizetők zsebének kiforgatása a tőke javára). A foglalkoztatási adatok javulásának fő forrása továbbra is a közmunkaprogram, és hogy a belföldi vállalkozói szektorban nagyrészt tovább stagnál a foglalkoztatás (ez egyben minősít is mindenféle fejlődést).

Azaz, ismét kiderült, hogy a "szabadságharc", a "nem vagyunk gyarmat" kizárólag az Európai Unióval elégedetlen tömegek csillapítására szolgál, a kormány tökéletesen végrehajtja Brüsszel minden diktátumát.

 

 

Aradi Hanga, a Középiskolai Hálózat aktivistája beszéde Pécsett

,,A tanárok félnek. Félnek, és hallgatnak."   

Kedves Tanáraim!

Decemberben, diákként, azért mentünk utcára, mert tudtuk: nincs vesztenivalónk. Nincs mit féltenünk, elvették tőlünk a jövőnket, a kiugrási lehetőségeinket; iskoláinkat, álmainkat feldúlták.  Azt mondtuk, nincs mitől tartanunk, csak Mi vagyunk, és amit képviselünk, az érdekeink.

Önöknél nem ez a helyzet. Önöknek családjuk, munkahelyük van, de az Önök felelőssége mégsem csak CSAK a szűk családjukra terjed ki, hanem nemzedékek jövőjére is. És most azért vannak itt, hogy mindezt megvédjék. Felelős állampolgárként nem is tehetnének mást, most mégis úgy tűnik, ez a rendszer nem kér felelős állampolgárokból.  Önök is választhatnák az új gyermekkort, amikor megmondják, mit tegyen, hol, hogyan, mikor és egyetlen felelősségük, hogy a parancsok be legyenek tartva, cserébe el vannak tartva, ki vannak szolgáltatva szüleik szeszélyeinek. Ennyi. Azt hiszem, Önök, akik itt vannak, sokkal bátrabbak, mint mi voltunk.

Az, hogy ma ilyen kevesen vagyunk itt, nem kudarc. Épp csak jelzi, szavak nélkül, hogy miért vagyunk ma itt. Azért, mert félünk. Félünk kimenni az utcára, felemelni a hangunkat, akár itt kint, akár az iskolában, félünk elmondani, hogy nekünk ez az egész rendszer úgy ahogy van, nem tetszik.

Nem tetszik, hogy diákként csak azt tanulhatom, ami Állambácsi ízlésének is megfelel, nem tetszik, hogy mindezt olyan formában kell tennem, amiben sem én, sem a tanárom nem lehetünk kreatívak, nem figyelhetünk egymásra, nem lehetünk partnerek. Nem tetszik, hogy egy olyan rendszerben kell tanulnom, ami minden korszerű szakmaiságot nélkülöz, amit parancsolni akaró, hozzá nem értő politikusok tákoltak össze röpke hónapok alatt, és kényszerítették ránk, mint egy kinőtt babaruhát. Nem tetszik, hogy visszafelé tolnak minket, miközben minden jogunk megvan ahhoz, hogy fejlődjünk, tágítsuk módszereinket, hogy haladjunk a korral.

Köszönöm, nem kérek az erkölcstanból, ahol azt tanítják, mi a jó, mi a rossz, mi a család, miért betegség a homoszexualitás, egyáltalán, miért bűn Másnak lenni. Köszönöm, nem kérek a szegregált oktatásból, ami társadalmi széthúzást szül, ahelyett, hogy lehetőséget kapnánk arra, hogy megtanuljuk, milyen Együtt, egy társadalom tagjainak lenni, milyen egymást segítve, támogatva, szeretve élni. És nem, nem kérek a folyamatos megaláztatásokból, a semmibe vételből, a leszólásból sem.

Az, hogy közel egy éve, amikor diákként, őszintén, magunkért, a jövőnkért, kimentünk az utcára, a kormányzati propaganda csürhének, bajkeverőknek, hazug, felülről pénzelt demagóg uszítóknak titulált minket, mond valamit. Az, hogy azóta is „Minden rendben van, a közoktatási reform sikertörténet, a KLIK elérhető, és létezik, nem csak fantom, a Kello meg előre leszállította a még meg sem rendelt könyveket is, csupa jófejségből.” az is.
Az, hogy vannak olyan emberek, akik továbbra is különösebb lelkiismeret furdalás nélkül nyilatkoznak nap mint nap a közoktatás kifogástalan helyzetéről, példálóznak a boldog diákokkal és a még boldogabb tanárokkal, hogy bizonyítsák igazukat, szintén elmond valamit.

Nos, ezeknek az embereknek üzenném, hogy ezek a diákok pontosan tisztában vannak a tanáraik helyzetével, és pontosan tudják, miért nem boldogok most. 

Amit tanárainkkal művelnek, az megaláztatás, az emberi- és morális értékek megcsúfolása.
Nem értjük, miért nehezítik meg a munkájukat, ahelyett, hogy segítenék őket. Nem értjük, miért veszik el tőlük a tanítás örömét, szorítják őket nevetséges és felesleges keretek közé, megfosztva őket a kreatív, egyéni, személyre szabott oktatás örömétől. Nem értjük, miért nem bíznak meg bennük, miért követik nyomon minden lépésüket, miért kezelik Őket dilettáns, lusta, dolgozni nem akaró tömegként. Engedjék felnőni a tanárainkat! Engedjenek felnőni minket is!
Nem, ma nem vagyunk sokan. Lehetnénk többen is. De azt hiszem, a jelenlegi helyzetben ez egy óriási szám. Egy olyan országban, ahol a tanárok nem merik felemelni a hangjukat, mert minden egyes elejtett szóval, elégedetlen mondattal az állásukat teszik kockára, ahol a kormány nyíltan röhög a markába, amikor meghallja, hogy a pedagógusok tüntetni akarnak, mert pontosan tudja, hogy az általa ellehetetlenített helyzetben soha nem fog vesztesként kikerülni a csatákból. A kormány pontosan tudja, hogy elérte a célját. A tanárok félnek. Félnek, és hallgatnak. Némán lenyelik a legmegalázóbb helyzeteket is, némán tűrik, hogy a kormány megszüntesse a munkahelyüket, megduplázza a munkájukat, semmibe vegye a tudásukat, eredményeiket.

Pontosan tudom, melyik tanáromnak, miért kellene most itt állnia. Pontosan tudom, miért vannak most kétségbeesve, miért aggódnak, miért dühösek. És pontosan tudom, miért nincsenek mégsem itt. 

Nekünk, diákoknak, Tanároknak félre kell tennünk a bennünk megbúvó kisgyereket. Félre kell tennünk, a tegnapi igazságtalan matek 1-es miatt érzett tehetetlen dühünket, a tanítást ellehetetlenítő intézkedések miatt érzett, elfojtott haragunkat, és ki kell állnunk egymás mellett! És ha mi is itt vagyunk, azokkal a tanárokkal, akik vállalták, hogy ma elmondják, ami hónapok óta belülről feszíti őket, többen kapnak bátorságot tőlük, azok is, akik ma otthon maradtak…

(Aradi Hanga)

forrás: Átlatszó Oktatás, okt.7.

Pongrác Kolos mondja…

                 

                   Ősmagyar Ősfőld Őszászlajára Ősküszünk, hogy Őskövület nömlöszünk. Bökfitty.

                   "A lázadást szítani nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem".

                  A diktátor gondterhelten bevonul dolgozószobájába, és megírja neked a világot holnapra is.

                  Ha kedveled a megpróbáltatásokat, adj hatalmat bárkinek, ha nem, akkor közvetlen részvételi demokrácia.

                  Megvan a hosszú élet titka, qrva régen kell megszületni.

                  Aki nem áll bele egy teljes összefogásba, hanem saját pecsenyét sütögeti, az takarodjon a jó büdös fideszbe, mert azok szekerét tolja.

                  Azért nem sikerül, mert mindenki CSAK túlélni akarja.

                 A politikusok úgy döntöttek, hogy mondjanak le az emberek. ÉS LE IS MONDTAK.

                 Az idióták a csótányokat választással akarják kiirtani.