Olvastuk...

A nyugdíjbiztosítás esetében a biztosító a társadalombiztosítás, a veszélyközösség tagjai a biztosítottak, a biztosítási esemény pedig az előre meghatározott 62 életév. Az pedig nem igaz, hogy a fiataloknak kell eltartani azokat a nyugdíjasokat, akik a társadalombiztosítónak 40-50 éven keresztül igen nagy összegű biztosítási díjat fizettek, hiszen 1998-ban a társadalombiztosítási járulék még 31 százalék volt, és előfordult olyan időszak is, amikor 14 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot kellett fizetni.

 

Mit mutatnak a számok a 2011-es átlagos jövedelmek esetében? Képződik-e elegendő fedezet a későbbi, mondjuk 40 évnyi biztosítási jogviszony utáni nyugdíjfizetéshez? A KSH adatai szerint tavaly a havi átlagos bruttó jövedelem 213 ezer 100 forint volt, amelyből a munkáltató 10 százalékos nyugdíjjárulékot (havi 21 ezer 310 forint) vont le, és a munkáltató által fizetett 27 százalékos társadalombiztosítási járulékból 24 százalékot nyugdíjbiztosításra számoltak el (havi 51 ezer 144 forint). Ha a két összeget összeadjuk (72 ezer 454 forint), látható, hogy 40 év alatt a nyugdíjbiztosító 34 millió 777 ezer 920 forint biztosítási díjat szed be. Ha a biztosító a hozzá befolyt pénzt nyilván kellő hatékonysággal működteti (állampapírokba, jelzáloglevélbe, kötvényekbe, bankbetétekbe fekteti), havi tőkésítéssel könnyen elérhet 6 százalék kamat bevételt. Ebben az esetben az átlagos jövedelmű dolgozónknak az egyéni számláján, a járadék számításra vonatkozó képlet felhasználásával 144 millió 291 ezer 470 forint lesz.

Ebből kitűnik, hogy a tőkefedezeti rendszerrel bőven van fedezet a nyugdíjra még akkor is, ha a férfiak átlagos életkora 69, a nőké pedig 76 év. Ugyanakkor az is látszik, hogy a jelenlegi nyugdíjasok a felhalmozott tőkének még a kamatát sem kapják meg. Ugyanis a 144 millió 291 ezer 470 forint 6 százalékos kamata évente 8 millió 657 ezer 488, ami havonta 721 ezer 457 forintot jelentene, vagyis lényegesen magasabb összeget kellene kifizetni, mint a mostani átlagos havi nyugdíj. Ez esetben pedig már örökjáradékról beszélhetünk, hiszen a tőke örökre a biztosítónál marad.

Franciaország: növekvő intézményes válság

PARTI-OUVRIER-INDEPENDANT (POI, Független Munkáspárt)

 

Márc. 23-án a helyhatósági választásokon Hollande és kormánya és a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer intézményei katasztrofális mértékű elutasítást szenvedtek el. A Front national elleni «köztársasági összefogásra» való felhívás dacára, sőt, a Front de gauche is hiába támogatta a szocialista párti jelölteket,  a dolgozók megerősítették - elsősorban tömeges távolléttel - az első kör eredményét: az EU, a nagybankok, a multinacionális vállalatok és a tőkések által diktált szigorítás politikájának teljes visszautasítását.

A nép a «felelősségi paktum» felett kimondta ítéletét, amellyel Hollande a Maastrichti monetáris egyensúly biztosítására a közkiadásokban 50 milliárd eurónyi megnyirbálást és a társadalombiztosításban 30 milliárd eurónyi tolvajlást akar a munkáltatói terhek könnyítésével.

A nép, a dolgozók kimondták: elég volt! Stop! Élni akarunk!

Elég volt a nyugdíjak, a munkásjogok, az oktatás, a társadalombiztosítás elleni támadásából! Elég az elbocsátásokból!

Maguknak az intézményeknek a válsága nyílott meg.

Jobb- és baloldalon mindenki nyugtalan, az intézmények tiszteletére szólít. Mindenki, ideértve Marine Le Pen Front national-ját is, felidézi a jövőbeli választások kudarcát.  Mindenki azt várja François Hollande-tól, az Ötödik Köztársaság aktuális bonapartista elnökétől, hogy hallja meg a «nép üzenetét». Erre Hollande válasza az, hogy a felelősségi paktumot a parlament meg fogja tárgyalni és ápr. 15-én a brüsszeli intézményeknek be fogja mutatni.

A tömeges elutasítás ellenére eképpen a kormány erősködik és aláír az Európai Unió intézményeinek, az Európai Központi Bank és a pénzügyi piacok diktatúrájának alávetett Ötödik Köztársaság intézményeire támaszkodva. Ezeknek a nevében a kormány minden körülmények között végre akarja hajtani a szigorítási követeléseket, a deregularizációt, diszlokációt, vállalat-bezárásokat.

Totális zsákutca.

Mi mást kellene tenni, mint követelni a szakítást ezzel a politikával, mobilizálni a dolgozók millióit, a munkásosztályt és szervezeteiket?

Ami márc. 23-én és 30-án kifejeződött, nem más, mint annak követelése, hogy egyszerűen ki kell hajítani a felelősségi paktumot, szakítani az adósságfizetés nevében megvalósított minden szigorítási politikával és szociális regresszióval, mert az adósság fizetése csak a bankárok és spekulánsok érdekeit szolgálja.

Ami kifejeződött, az a korábbi nemzedékek által 70 éve harcban elért társadalombiztosítás lebontásának az elutasítása! Az óriásvárosok és az erőszakos település-összevonások felállításának elutasítása!

Igen, szakítani kell. Ennek feltétele, hogy az ország megszabaduljon az ötödik Köztársaság bonapartista intézményeitől, az Európai Uniótól, amely megfojtja a demokráciát. Ez a szakítás nem mehet végbe az Európai Parlament kereteiben. Csak mese az EU, az EKB demokratizálása! Csak mese, hogy az EP voksa meg tudná változtatni az EU-szerződések destruktív logikáját! Az EP funkciója az, hogy a pénzügyi tőke igáját biztosítsa az európai népeken, hogy az összes európai kormányt kötelezze, s – legyen akármilyen is ezeknek a politikai színe – szolgaian alávessék megukat. A demokrácia EP-változata: Görögország, Portugália, stb. pusztítása és most már Ukrajnáé is.

Muszáj szakítani az EU-val és ennek központi kérdése a katasztrófa elkerülése érdekében, hogy a szuverén nép hozza létre autentikus alkotmányozó nemzetgyűlését, szabad küldöttein keresztül átlépjen az európai szerződéseken, olyan intézményeket állítson fel, amelyek munkahelyet biztosítanak mindenki számára, megvédik a kollektív garanciákat, 1945-ös társadalombiztosítási vívmányunkat.

A helyzet szükségessé teszi a független politikai képviseletet adó autentikus munkáspárt építését.

A helyhatósági választások során a POI dolgozókkal, aktivistákkal, fiatalokkal együtt lépett fel, akik – tartozzanak bár más munkásmozgalmi irányzathoz –egészében vagy részben elfogadták álláspontját és ugyanazon az úton kívántak harcolni, a munkásosztály, a demokrácia érdekeinek útján. A POI további harcba hív mindenkit, aki városi vagy vidéki dolgozóként a települések szabad igazgatásának híve, hogy szervezzünk együtt nyílt gyűléseket, ahogy minden felmerült kérdésre együttes választ találunk. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a fajta aktivitás hozza létre a helyzet követelte független munkáspártot.

 

2014. márc. 31. 15 h 30

Claude Jenet, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi, Jean Markun, a POI országos titkárai