A “hirtelen fellendült cigányellenállásról” (Miskolc, Sály, Budapest ..)

Kép: Budapest, 2020.02.23. a gyöngyöspataiak igazságáért 

Azt mondják, munkásosztály már nincs. Holott van az, jobban mint valaha, csak ma már nem a “kalapácsos embert” jelenti, hanem minden (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozót.

A köztulajdon a világban globális mértékben is eltűnőben; a társadalmak pedig összes különbözőségük ellenére két alapvető osztályra tagozódnak: saját munkaerejük eladására kényszerültekre és a munkaerő értékteremtésének lefölözéséből élőkre. 

Utóbbiak, birtokolván a politikai felépítményeket, szüntelenül támadják előbbieket (a munkabér csökkentése, a szociális rendszerek átalakítása, a közszolgáltatások megszüntetése, az állami tulajdon privatizációja, a tőketerhek csökkentése, stb) az előbbiek rovására. 

A munkásosztály persze harcol - szervezeteivel együtt -, számos sztrájk, tüntetés (és az osztályharc egyéb formája) bizonyítja nálunk és szerte a Földön.

A nemzetközi munkásosztály – a tőkével szemben azonos érdekei miatt – egy és oszthatatlan, mégha ideológialag nem is egységes. Ennek a nemzetközi munkásosztálynak része a magyar, a magyarnak pedig a cigány. 

A romák helyzete azonban különleges, a hátrány megduplázott: kizsákmányolt és elnyomott is egyben, mint megannyi nép – ezért is kell a munkásmozgalomnak megkülönböztetett figyelemmel fordulnia feléjük, az érdekazonosság mellett: a magántulajdon helyett köztulajdont, a tőkés profit felszámolását, a magánzsebek helyet a haszon közcélokra fordítását az azt megtermelők/létrehozók javára.

Az utóbbi hetek eseményei világosan mutatják, hogy a roma tömegek jogos felháborodása, sőt akár spontán szerveződése nemcsak a provokációk miatti aggodalmaskodókat cáfolja, hanem öntudatra ébredését is jelzi.

Azonban ahogyan a “munkásosztály felszabadítása saját műve kell, hogy legyen”, ugyanúgy a romák felszabadítása is saját művük kell legyen. 

Ehhez minden szolidaritást, segítséget meg kell kapjanak – egyénileg és szervezetileg – a nemroma, a munkásosztályt, -mozgalmat magukénak valló szervezetektől és egyénektől.

«Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!» (az Internacionálé második versszakából)

(a IV. Internacionálé magyar hívei)

Hol tart a világgazdaság? (1.rész)

L’Internationale 17

Hol tart a világgazdaság?

1. rész

Pierre CISE és Daniel GLUCKSTEIN

Az egész világ úthenger alá került: elbocsátási tervek, deregulációs intézkedések, prekaritás, privatizációk és a szociális védelem lerombolása. A dolgozók saját bőrükön érzik gazdasági helyzetük romlását.

Eltökélten folytatják harcukat minden földrészen a munkásosztályt és a fiatalságot elszegényítő pokoli masina ellen.

De mégis, a 2007-2008-as válság és következményei végképp hátat fordítottak a tőkés szempontból prosperáló gazdaságnak?

Messze vagyunk attól.

A válaszra,  hol is tart a világgazdaság, a tőkéseknek és szószólóiknek más módszereik vannak – szemszögük csak aszerint változik kicsit, hol találták meg helyüket.

«A Wall Street dialmasan zárta az évet»...

Ha a főbb tőzsdéken elért profitból indulunk ki, a 2019-es év minden addigi rekordot vert. “A Wall Street diadalmasan zárta az évet”, írta a L’Echo francia pénzügyi napilap (1). A 2019-es év folyamán az amerikai tőzsde 3 alapvető indexe – a Dow Jones, a S&P 500 és a Nasdaq – 23 %, 22 % és 36 %-ban nőttek. Ugyancsak növekedést regisztrálták az európai tőzsdék: 23- 29 %-ot a német, francia, olasz és az európai STOXX 600, amely a 600 első vállalatot tartalmazza. Csak a londoni tőzsde teljesített kevésbé jól (a Brexittel összefüggésben).

Fraciországban 2019-ben 60,2 milliárd eurót utaltak a párizsi tőzsde CAC 40 vállalkozásai részvényeseiknek (2) osztalék formájában, vagy részvényvásárlás során. 2018-hoz képest 12 %-kal nőtt és 2007 óta a legmagasabb.

A jelen cikk írásakor az amerikai pénzügyi piaci adatok 2019-ről még nem publikusak. De a 2018-asak is elképesztőek: Wall Street vállalati részvényesei kevéssel több mint 1 100 milliárd dollárt vághattak zsebre, ebből 1 000 milliárdot részvényvásárlással, tehát a számok bőven felülmúlják a 2007-2008-as válság előttit. Bizonyíték, hogy a tőkés profit, főként a multinaconális, szélesen elégséges a tőke birtokosai számára.

... Hedge funds és befektetési alapok ünnepelnek...

A hedge funds és a befektetési alapok számára szintén megvan az ok az ünneplésre. Ezek a szervek szolgálnak klienseik tőkéjének elhelyezesére (nyugdíjalapok, nagy amerikai egyetemek alapítványai, szuverén alapok, családi vagy részben/egészben multimilliárdos, stb.), 2019-ben rekordprofittal szolgáltak az általuk kezelt tőketulajdonosoknak és maguknak.

A hedge funds, amelyeknek 3 250 milliárd dollár fordult meg a kezén, a múlt évben 222,5 milliárd dollár hasznot generált: 44,5 milliárdot saját maguknak, 178 milliárdot az ügyfeleknek, az eredmény felülmúltja a korábbi 2013-as rekordot. Az első 20 hedge fund háromszor annyi profitot produkált, mint 2018-ben, holott 2007-2008-ban a váság miatt 29 milliárd dollárt veszítettek klienseik.

Elmondhatjuk, hogy a vagyonos tőkebirtokosok kiváló egészségnek örvendenek. (3)

A befektetési alapoknál és részvénykezelőknél szintén minden rendben – egyik világszintű leaderje a BlackRock, amely a nyugdíjrendszer lerombolásával Macront inspirálta a munkásosztály elleni harcban (4). Ahhoz, hogy fogalmunk legyen ezen alapok hatalmáról, tudni kell, hogy 2018 végén a 400 legnagyobb  a világon 74 900 milliárd dollárnyi tőkét kezelt. Az összeg megfelel annak az összegnek a 88 %-ának, amit a világ kereskedelemben és -szolgáltatásban egy év alatt lebonyolított.

A Blackrock – a jan. 15-én kőzzétett információk alapján – egymaga 7 429 milliárd dollár tőkét kezel (az USA, a világ legerősebb hatalma GDP-je 36 %-ának felel meg). Megbizatásaként 14,5 milliárd dollárt kapott, melyből 5 milliárd dollárt profitként. Ezek a számok szintén állandóak évek óta, de a BlackRock konkurenseinél is ez a tendencia, hiszen a multinacionális vállalatok nagylelkű osztalékai is itt kötnek ki további fialtatás céljából.

1 - Les Échos, 27 décembre 2019.

2 - A számok az év elején jelentek meg. A francia nyugdíjrendszer “reformja” kapcsán a spekuláció számára újabb lehetőség nyílt, ahogyan a munkásosztály harca kontextusában is felvillan.

3 - Ahogyan a franciaországi tüntetések és sztrájkok folytatódtak a nyugdíj ellenreformjával szemben, Macron Becsületrenddel kitüntetett barátjával, a BlackRock felelős vezetőjével és más alapok felelőseivel találkozott, hogy Franciaországban bevezesse, általánossá tegye a nyugdíjalapokat.

4 - La Tribune, 10 décembre 2019.

(Folyt. köv)

Menjetek el Gázába és kiáltsátok «soha többé ezt» !

A múltra emlékezés nagyon fontos, és nem lehet kevésbé fontos az sem, hogy tudatosan szembenézzünk a  jelennel. Az a tucat államférfi, aki Izraelbe érkezett tegnap, lehet, hogy a múltról megemlékezik, de a jelent kiradírozza. Hallgatva, szemeiket elfordítva a valóságról, feltétel nélkül mind felsorakozik Izrael álláspontja mellett, nem csak feladataikat mulasztják el, de elárulják a múlt emlékét, aminek nevében idejöttek.

Nehéz nagyobb képmutatást találni, mint az izraeli fogadtatást - bűncselekményeinek megemlítése nélkül; a holokausztról megemlékezést - a tanulság levonása nélkül; Jeruzsálem meglátogatását - a gázai gettó nélkül. 

Milyen jó, hogy királyok, elnökök és egyéb notabilitások jöttek ezen emléknap iránti tisztelet jeléül. Gyalázatos, hogy ignorálják azt, amit a holokauszt áldozatai szabnak egy másik nemzetre.

Jereván városa az örmény holokauszt emlékére soha nem lesz egy ilyen összejövetel tanúja. A világ vezetői sosem mennek Kigaliba a ruandai genocídiumról megemlékezni. A Holokauszt végülis a legnagyobb bűn, amit az emberiség ellen elkövettek .. de nem az egyetlen. De a zsidók és Izrael jól tudják hogyan kell megszentelni az emlékezetet, hogyan felhasználni saját céljaikra.

A Holokauszt áldozatainak emlékére tartott nemzetközi napon a világ vezetőit meghívta az izraeli miniszterelnök, aki érkezésük előestéjén szankciókat kért, hiszik vagy nem, a II. világháború utáni háborús bűnöket kivizsgáló bíróságok örököse, a hágai nemzetközi bíróság ellen.

Az emlékezés napján a világ vezetői egy olyan miniszterelnökkel találkoztak, aki a hágai bíróság elleni állásfoglalásra próbálja őket rábírni. Nehéz a holokausztot botrányosabb célra felhasználni, mint ezt, nehéz az emlékezés súlyosabb elárulását kieszelni, mint a hágai bíróság diszkreditálását. Csak azért, mert az igyekszik betölteni szerepét Jeruzsálemet illetően. A meghívottak szintén hallgatnak e témában. Közöttük némelyek lehetséges, arról is meg vannak győződve, hogy a probléma Hágában van, nem Jeruzsálemben, inkább a bíróságot kell büntetni, nem a megszállót.

Senki nem felejtheti el a holokausztot, nyilvánvaló. Szintén senki nem radírozhatja ki a tényt, hogy a zsidó nép ellen irányult. Pontosan ebből az okból senki sem tagadhatja áldozatainak viselkedését a holokauszt másodlagos áldozataival, a palesztin néppel szemben. A holokauszt nélkül nem vesztették volna el földjüket, nem lennének ma egy gigantikus koncentrációs tábor foglyai Gázában vagy brutális katonai megszállás alatt élve Ciszjordániában.

Amikor ma ad nauseam  ismételik “soha többé ezt”, becsületesen Dél és Kelet felé kéne nézniük, mindössze néhány kilométerre a Yad Vashemtől. Holokauszt nincs ott, csak apartheid. Nincs megsemmisítés, csak egy nép rendszeres brutalizálása. Nincs Auschwitz, csak Gáza. Hogyhogy nem tudjuk ezt a holokauszt áldozatainak emlékére tartott nemzetközi napon?

Nehéz elhinni, hogy egyetlen Jeruzsálembe érkezett vezetőnek sem jutott eszébe, hogy a ceremónia után Gázába látogasson. Ha csak egynek is lett volna hozzá mersze, a holokauszt áldozatai emlékének tisztelgett volna ugyanúgy, mint a Yad Vashemet látogatva. Nem sok hely van a Földön, ahol a “soha többé ezt” jobban rezonálna, mint ebben a hatalmas gettóban, amit a holokauszt túlélői hoztak létre. Távol maradni Gázától, nem látni, hogy mi történik ott? Hagyni Jeruzsálemtől egy órányira a 14 éve gettóba zárt kétmillió embert? Hogyan lehetséges? Nem kiáltani Gázában, hogy “soha többé ezt”? Hogyan merészelik?

Néhány vezető feltűnően kiegyensúlyozta látogatását egy rövid rituális látogatással Ramallah-ban, egy fotózással Mahmoud Abbas-szal, aki szintén Izrael kritikájának célpontja. Az ilyenfajta vizitek semmit sem jelentenek. Nem Ramallah határozza meg a palesztinok életét. Hanem a jeruzsálemi kormány és Tel-Aviv-i védelmi apparátusa.

El kell jönni Izraelbe, hogy a világot a holokausztra emlékeztessük, de arra a csendre is, ami az izraeli apartheid körül honol. E csend ellen kell kiáltanunk: “soha többé ezt”.

A holokauszt biztosan nem ismétlődik meg, de a zavart csend folytatódik, még ezen a jeruzsálemi emléknapon is.

2020. január 23.

Gidéon Lévy

Haaretz (az izraeli négy legnagyobb napilap egyike)

Agence Média Palestine

Mali: külföldi katonaság, nincs tovább

A Français á l’étranger hírlevele* ezzel a címmel tudósított, a cikkben pedig: a népesség Bamako utcáin tüntet a külföldi katonák jelenléte ellen, követeli azok távozását. Különösen az itt állomásozó a francia Barkhane-erők váltották ki a haragot, amely kimutatására francia trikolórokat is égettek. Eközben egy csúcstalálkozó előkészülete folyik Franciaországban, amely «tisztázni » akarja a Szahelben folyó «dzsihadizmus elleni harc» szerepét. Macron jan. 13-ra hivta össze öt száheli ország vezetőit «a katonai, politikai, fejlesztési célok meghatározása» céljából.

A Barkhane  4.500 francia katonája, az ENSZ Minusma erejének 13.000 katonája, a G5 Sahel csatlakozott csapatai és amerikai haderők vannak jelen - mellettük egy magyar kontingens is szolgál (https://honvedelem.hu/cikk/szijjarto-peter-magyarorszag-megduplazza-a-maliban-es-a-szahel-ovezetben-szolgalo-katonainak-szamat/). 

Emellett Mali egyre gyakoribb halálos csapásokat szenved el az úgymond dzsihadista támadások következtében.

Mali évek óta a háborúcsináló imperialista államok és segédcsapataik áldozata. A megszállás megszüntetésének és a csapatok azonnali kivonásának követelése mellett határozottan felsorakozunk Mali dolgozói mögött, követeljük az idegen. közöttük a magyar katonák azonnali hazaszállítását.

A mi nevünkben, a mi pénzünkön semmilyen intervenciót!

(a IV. Internacionálé magyar hívei)

*https://www.francaisaletranger.fr/2020/01/11/mali-rien-ne-va-plus-pour-les-militaires-etrangers/?utm_source=mailpoet&utm_medium=email&utm_campaign=Newsletter+Quotidienne

Az Európai Bizottság: «Minden nyugdíjasnak joga van a méltósággal élhető élethez»

Valóban?

Részletek az Európai Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági, szociális bizottsághoz intézett hivatalos közleményéből «integrált közelítés a nemzeti stratégiák szolgálatában a biztos és élhető nyugdíjakat célozva» címmel (2001-ben a maga bikkfanyelvén)

Az előrehozott (korkedvezményes) nyugdíjazás redukálását ajánlja… az idős dolgozók munkaerőpiacon maradásának intenzifikálását… 2010-ig keresni kell a  munkaaktivitás abbahagyásának korhatár-emelését az Európai Unióban, kb öt évvel progresszíven emelni… az ebben az irányban haladást minden évben meg fogja vizsgálni a Tanács tavaszi ülésszaka … a munkaerőpiac minden szereplője részt kell vegyen az idősek munkában tartásában, a szociális partnereknek alapvető szerepet kell játszaniuk … a tagállamok nyugdíjrendszere reformjának fontosságát a Tanács aláhúzza ... 

... és blabla, blabla: «hogy az idős személyek aktívan részt vehessenek a köz-, társadalmi, kulturális életben, aktív öregséget tudjanak megvalósítani»...

Forrás: https://www.pouruneconstituante.fr/IMG/pdf/LexUriServ.pdf

Most már megvan, itt tartunk.

A nyugdijba vonulás jelenlegi korhatára az EU-tagországokban (de a még "talpon álló" többi tagállamban is növekszik a következô években):

"Boldog új évet, Gáza!"

A Khan Younes menekülttábor perifériáján egy palesztin család igyekszik felmelegedni szilveszter éjszakáján (AP Photo/Khalil Hamra)

"Ez történik, miközben ünneplünk", írja Gideon Levy a Haaretzben

"Nyolc éve már annak, hogy az ENSZ kimondta, ha nem sikerül a helyzeten javítani, 2020-ra Gáza élhetetlenné válik,. Most pedig ennél az előrejelzésnél is rosszabb.
Egy órányi út Tel Avivtől a gázai Csernobil, de ki foglalkozik vele? Pedig a katasztrófa nem természetes. Izrael a felelős érte. Miután 1948-ban a népesség elűzésébe kezdett minden segítség nélkül hagyva, blokádjával még börtönt is csinált belőle.
Nem tudom, van-e még a Földön hely, amely 70 éve kell elviselje az emberi rosszakarat eredményét.

Ennek a helyzetnek éjjel-nappal kisértenie kellene bennünket. De senki nem gondol rá. Egyedül egy Qassam-rakéta emlékeztet időről időre a létezésére.

Amikor az ENSZ 2012-ben közzétette jelentését, Gázában a munkanélküliség 29 %-os volt. Ma, a Világbank szerint a fiatalok esetében 67 %.
Kinek tudja elképzelni ezeknek a fiataloknak az életét, akiknek se jelenük, se jövőjük?

Mindig a Hamasra hivatkozik Izrael, ha Gázáról van szó. A Hamas a felelős mindenért.

Az kötelez ostromra, bombázza a népességet, öli halomra civilek ezreit,  megsemmisít megszámláltatatlan házat, épületet, lő a halászokra, megakadályozza a rákos betegek gyógyítását.
Milyen hazugságok, milyen kegyetlenség, milyen agymosás tudja elhitetni mindezt?

Izrael, amely nem habozik humanitárius segítséget küldeni a világ négy sarkába, csak gúnyolódik azon, amit maga csinált és folytat határainál.

Gáza lakosságának közel fele napi kevesebb, mint 5,5 dollárból él, Cisjordániában 9 %. A Hamas a felelős?
A 2012-es ENSZ-jelentés kimondta, hogy 2020-ban Gázának legalább ezer plusz orvosra lesz szüksége. Ehelyett az utóbbi 3 évben 160 orvosnak - a túélésért - el kellett hagynia Gázát.
Egy fiatal sebész, Dr. Sara al-Saqqa a Shifa kórházban 40 naponta 300 dollárt keres, s ha öreg anyja nem volna, ő is elhagyta volna Gázát. 

Ami a vizet illeti: 97 %-a emberi fogyasztásra alkalmatlan és napi 100.000 köbméter szennyvíz ömlik a Földközi-tengerbe.
Három évvel a 2012-es után az ENSZ új jelentést publikált, jelezve, hogy az izraeli mészárszék 2014-ben félmillió személyt vetett Gázában otthon nélkül, a romok közé.
Csak egy hatalmas ásítást tudott Izraelben provokálni.
Dögöljenek meg."

Gideon Levy, izraeli újságíró

Forrás: Haaretz, 2020. jan. 2.

*******

A «visszatérés menetének» felfüggesztése #OpenGaza

Gáza: március 30-ig a «visszatérés meneteinek» ideiglenes felfüggesztését jelentette be szervezőbizottság, de felhívja a nemzetközi közvéleményt a gázai blokád megszüntetésének, Izrael emberiségellenes háborús bűnei szankcionálásának nyomatékos követelésére. A palesztinok a 2008-as izraeli agresszió civil áldozataira emlékeznek ezekben a napokban (a 23 nap alatt 1470 halott és sokezer sebesült), a "Legal and International Advocacy Committee" azt kéri, ne feledkezzünk meg a 2018 március 30. óta folyó békés tüntetések 316 áldozatáról sem.

"A Nemzetközi Büntetőbíróság megkapta a feljelentő dokumentumokat és számon kell kérje azokat Izraelen, a 316 gázait, közöttük 62 gyermeket (kilenc fogyatékos), két nőt, 4 mentőst, 2 újságírót." 

"A 35 703 sebesültről nem is beszélve, felét kórházba kellett vinni, közöttük 4987 gyermeket és 864 nőt. Közel 10 ezer személyt lőtt sebbel kellett kezelni és 185 palesztinnek amputálást kellett elszenvednie."

"Március 30. után, a Föld Napja alkalmából újrakezdjük a meneteket, jelzi a Bizottság, amely megerősíti, hogy Izrael folyamatosan megsérti a a Római Egyezményben lefektetett, a Nemzetközi Büntetőbíróság, az ENSZ és a 4. Genfi Konvenció által megállapított nemzetközi és emberi jogokat.

Felhívjuk a nemzetközi jog védelmére hivatott intézményeket erkölcsi feladatuk felelősségteljes ellátására. 

Felhívjuk a gázai civil lakosságot nemzeti egysége restaurálására és olyan nemzeti stratégia formálására, amely lehetővé teszi, hogy ellenállhassunk földjeink amerikai-izraeli annexiójának

Felhívjuk a palesztin kormányt és elnökét a Gázát sújtó büntetőintézkedések megszüntetésére, a földrajzi alapon nyugvó diszkrimináció megállítására, a nagy visszatérési menetek modelljének és egész Palesztinában a népi ellenállás népszerűsítésére.

Felhívjuk a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást a megszálló hatalomra Gáza blokádjának leállítása, a palesztin foglyok jogainak tiszteletbentartása érdekében, hogy vessen véget a gyarmatosító bűncselekményeknek, Ciszjordánia kolonizációjának, annektálásának csakúgy, mint a ’48 óta a palesztinokat sújtó rasszista diszkrimináiónak és Kelet-Jeruzsálem judaizálásának.

A visszatérés jogát, alkalmazását, a menekültek kártérítését úgy, ahogyan az ENSZ 194-es határozata előírja!"

Forrás: https://www.change.org/p/urgence-humanitaire-%C3%A0-gaza-lev%C3%A9e-du-blocus-opengaza/u/25561379?cs_tk=Arh8i7YphtN2AOA1Fl4AAXicyyvNyQEABF8BvE9tfOqXAoBiUz8i3h6cfsI%3D&utm_campaign=4eddd7ec15c74ca8bf1b086e09a0d95a&utm_content=initial_v0_2_0&utm_medium=email&utm_source=petition_update&utm_term=cs

Válságban a francia közegészségügy

Közkórházak válságban: ezer osztályvezető orvos megtagadja az adminisztráció elvégzését

Párizs, 2019. dec. 31.

December közepén a Journal du Dimanche (JDD) közölte, hogy 660 orvos, majd' mind közkórházban alkalmazott osztályvezető, bejelentette szándékát, hogy tiltakozásul a közkórházak megfojtása ellen nem kívánja a továbbiakban adminisztratív feladatait teljesíteni.  

Ma már ezer orvosról beszélhetünk, ezren jelentették be, vagyis «az összes osztályvezető orvos 10%-a», számolt be André Grimaldi professzor, az «állampolgári engedetlenség» elindítója  az Europe 1-en.

A tiltakozó orvosok a gyakorlatban nem alkalmazzák a tarifakódokat az általuk elítélt, a 2009-ben Bachelot egészségügyi miniszter által bevezetett «kórházvállalatok» rendszerében zűrzavart okozva.   

A «szimbolikus» döntés mögött semmiféle «személyes követelés» nincs, pontosít Stéphane Dauger professzor, a Robert-Debré de Paris kórház gyermek-újjáélesztési osztályának vezetője: «2006 óta vezetem az osztály és még soha egy pluszfillért nem kaptam ezért a pluszmunkáért, amit napi két órám bán».

«3 szabad hely van az osztályon (…) 25 újszülöttet kellett ideszállítanunk 150 km-re a szűlők lakhelyétől, mert más kórházban nincs hely».

Világosan megfogalmazták felháborodásukat: «a közkórházak haldoklanak, a forrásmegvonás lehetetlenné teszi a minőségi gyógyítást és a páciensek biztonságát veszélyezteti. A kórházi orvosok megkongatták a vészharangot: szigorítás szigorítást követ, aztán itt az ínség. A jelenlegi miniszter együttérez, de az igazi egészségügyi miniszter már a Bercyben található (a gazdasági és pénzügyminisztériumra célozva – a ford.). Nekünk kell tehát megoldanunk «állampolgári engedetlenségi mozgalommal» (…)1,3 milliárd euró hiányzik csak ahhoz, hogy a programozott feladatokat megoldjuk. A kórház haldoklik, a miniszter pedig csak palliatív gondozást biztosít».

Grimaldi professzor kollégáját, Agnès Buzynt szólítja, hogy csatlakozzon a mozgalomhoz (!) : «Miniszterasszony, ha még orvosnak tartja magát, csatlakoznia kell hozzánk. Ön vajon a gazdasági/pénzügyi tárca élén áll vagy a egészségügyi szakembereket és a betegek érdekét képviselő egészségügyi minisztériumén?»

A válasz jan. 6-ra várható, mikor az ezer gyakorló orvos átadja a peticiót az aláírásokkal …

*Első alárók : André Grimaldi, emeritus professzor, André Baruchel (Robert-Debré kórház), Stéphane Dauger (Robert-Debré kórház), Jean-Luc Jouves (Timone kórház), Philippe Lévy (Beaujon kórház), Agnès Linglart és Xavier Mariette (Bicêtre kórház), Gilles Montalescot (Pitié-Salpêtrière kórház), Antoine Pelissolo (Henri-Mondor kórház), Ronan Roussel (Bichat kórház).

F.H.

Párizs, 2019. dec. 31.

(Jelenleg 250 sürgősségi osztály sztrájkol hasonló okokból... - ford.)

Forrás: https://www.jim.fr/e-docs/crise_de_lhopital_public_1000_chefs_de_service_demissionnent_de_leurs_fonctions_administratives__181002/document_actu_pro.phtml