Államkapitalizmus?
(…) A szovjet rejtvényt megpróbálták az «államkapitalizmus» fogalmával leplezni, amelynek az az előnye, hogy senki sem tudja, mi a pontos jelentése. Elsősorban annak az esetnek a jelölésére szolgál, amikor a burzsoá állam átveszi a közlekedési eszközök és bizonyos iparágak irányítását. Az efféle intézkedések szükségessége az egyik tünete annak, hogy a kapitalizmus termelőerői meghaladják a kapitalizmust, és arra késztetik, hogy részben maga tagadja önmagát a gyakorlatban. (...)
A háború óta, és főleg a fasiszta gazdaság tapasztalatai nyomán, legtöbször az állami beavatkozás és gazdasági irányítás rendszerét nevezik „államkapitalizmusnak”. A franciák hasonló esetben egy jóval megfelelőbb fogalmat használnak: az etatizmusét. Az államkapitalizmusnak és az etatizmusnak kétségtelenül vannak közös pontjaik, de mint rendszerek inkább ellentétesek, semmint azonosak. Az államkapitalizmus a magántulajdonnak állami tulajdonnak való felváltását jelenti, és éppen ezért megőriz egyfajta radikális jelleget. Az etatizmus – Mussolini Olaszországban, akár Hitler Németországában, Rooselvelt Amerikájában, vagy Léon Blum Franciaországában – az állam beavatkozását jelenti a magántulajdon alapján, az utóbbinak megmentésére. Bármi is legyen a kormányok programja, az etatizmus elkerülhetetlenül a gyengék vállára helyezi át az erősekéről a rothadó rendszer terheit. (...) nem a termelőerők fejlesztésének szükséglete vezérli, hanem az igyekezet, hogy a magántulajdont az ellene lázadó termelőerők rovására is fenntartsa. (...) egyszóval, mélységesen reakciós.
A termelési eszközöknek az állam kezében való összpontosítását a történelemben először a proletariátus hajtotta végre társadalmi forradalom útján, nem pedig a kapitalizmus a trösztök államosítása útján. Ez a rövid elemzés elég ahhoz, hogy kimutassuk, mennyire abszurd az államkapitalizmus azonosítása a szovjet rendszerrel. Az első reakciós, a második nagy fejlődést valósít meg.
Szovjetunió társadalmi jellegének kérdését a történelem nem döntötte még el.
(...) Tegyük fel, hogy a bürokráciát egy forradalmi párt megfosztja a hatalomtól, egy olyan párt, mely rendelkezik a régi bolsevizmus összes kvalitásával, és ezenkívül az utóbbi idők nemzetközi tapasztalataival. (...) A tulajdonviszonyokat illetően nem kellene forradalmi intézkedésekhez folyamodnia. Folytatná és végigvinné a tervgazdaság tapasztalatát. A politikai forradalom útján, a bürokrácia megdöntése után a proletariátusnak igen fontos reformokat kellene végrehajtania a népgazdaságban, de nem lenne szükség új társadalmi reformra.
(...) Ha a szovjet rendszert átmenetinek vagy közbülsőnek minősítjük, akkor mellőzzük az olyan kialakult társadalmi kategóriákat, mint a kapitalizmus (beleértve az „államkapitalizmust” is) és a szocializmus. Ez a meghatározás azonban önmagában véve teljességgel elégtelen, és azt a hamis gondolatot sugallhatná, hogy a jelenlegi szovjet rendszer számára egyedül lehetséges átmenet a szocializmushoz vezet. Csakhogy semmi nem zárja ki a kapitalizmushoz való visszakanyarodás lehetőségét. A teljesebb meghatározás szükségképpen hosszadalmasabb és nehézkesebb lesz.
A Szovjetunió a kapitalizmus és szocializmus közötti átmeneti társadalom, amelyben: a) a termelőerők még nagyon is elégtelenek ahhoz, hogy az állami tulajdonnak szocialista jelleget adjanak; b) az eredeti felhalmozásnak az ínségből született hajlama a tervgazdálkodás valamennyi pórusában megmutatkozik; c) az elosztás burzsoá természetű normái alkotják a társadalmi differenciálódás alapjait; d) a gazdasági fejlődés, bát lassan megjavítja a dolgozók helyzetét, hozzájárul egy kiváltságos réteg gyors kialakulásához; e) a bürokrácia a társadalmi antagonizmusok felhasználásával a szocializmustól idegen, ellenőrizhetetlen kaszttá vált; f) a társadalmi forradalom, amelyet a kormányzó párt elárult, él még a tulajdonviszonyokban és a dolgozók tudatában; g) a felhalmozott ellentmondások fejlődése vagy a szocializmusba torkollik, vagy visszavezeti a társadalmat a kapitalizmushoz; h) a kapitalizmushoz felé tartó ellenforradalomnak meg kell törnie a munkások ellenállását; i) a szocializmus felé tartó munkásoknak meg kell dönteniük a bürokráciát.
2009. szeptember 15., kedd
2009. szeptember 14., hétfő
Viharos ősz Belgiumban
A mezőgazdasági dolgozók koranyári demonstrációit újabbak követik. Most nem vonulnak fel traktorok százai a közlekedést leállítva, nincs újabb tüntetés az Európai Bizottság előtt hiábavaló peticiókat benyújtva. Az eltökéltség nagyobb, a módszerek súlyosabbak. A tej felvásárlási ára 0,18 eurócent, előállítása a duplája, a mezőgazdaságból élők nem képesek a – jelentős – kölcsönök fizetésére. Mert csak kölcsönből lehet gazdaságot, traktort, gépeket, takarmányt vásárolni.
«2002-ben vettem át a gazdaságot, megvásároltam a kvótát is vele. 2015-ben ez a kvóta végetér, de nekem még mindig fizetnem kell a kölcsönt. 500 ezer liter tejet kellene termelnem évente, de ezzel a felvásárlási árral nem tudom előteremteni. Minden kötelező előírást betartottam, mert ha nem találnak mindent rendben, a kompenzációs segítséget visszavonják. A raktározás infrastruktúrája borzasztó sokba kerül és egy fillért sem hoz, inkább átalakítottam, mintsem újat építteteni, hogy spóroljak. E hónapban már nem tudtam kifizetni a 30 ezer eurós kölcsön törlesztését. Azt gondoltam, hogy a tej veszteségét kompenzálni tudja a termények nyeresége. Tévedtem, jó volt a termés, a búza tonnánkénti ára 100 euró alatt van, miközben két éve 240 euró volt!»
Állami segítségben nem reménykedhet, az Európai Unió tiltja a „szabad versenybe” avatkozást.
Ki húz nyereséget ebből? Nem a fogyasztó, ő a termelői ár öszörösét fizeti a boltokban.
Miből áll 1 liter tej ára?
Termelőé 20 % - feldolgozóé 15 % - ÁFA 6 % - (nagy)kereskedelemé 59 %
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A belga parasztság nem ad több tejet. Inkább ingyen osztják a lakosságnak, közintéményeknek és: kiöntik. Fájó szívvel 200 ezer tejet öntöttek a szökőkutakba (Arlon, Liège, Charleroi) és a mezőkre (Namur). A boltokban kétheti tartalék van. Ha a gyakorlatilag 100 %-ban belga tej elfogy, külföldről sem jöhet, a termelést nem lehet ilyen gyorsan felfuttatni…
Belgium tejfogyasztása 53,89 l/fő évente, egy literrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ára azonban 13,1 %-kal magasabb, mint 2008-ban.
Az oktatásban szept.17-én 50 percre leáll a munka az összes pedagógus-szakszervezet egyetértésével. Közös front alakult ki az alap-, közép- és felsőoktatásban az ország francia nyelvű részében az oktatási miniszter bejelentése alapján: az oktatásra fordítandó költségvetés újabb megnyirbálása, minden pedagógus teljes munkaidőben foglalkoztatása és az előnyugdíj felemelése ellen – mely döntések szervesen illeszkednek az Európai Unió politikájába.
A köziskolák eddig is pénzgondokkal küszködtek; a pedagógusokat egyre nagyobb számban óraadókként vagy részmunkaidőben foglalkoztatták (fizetett szabadság nélkül, több iskolában tanítva), ezzel az intézkedéssel pedig csak munkanélküliségük fog növekedni; az előnyugdíjaztatás eddig 55 évtől volt lehetséges, 2011-től csak 58 éves korban lesz.
Az állandóan változó oktatási tervek, a kisgyerekkortól évi kétszeres vizsgáztatás, a bukások magas aránya (60 %) komoly stresszhatást jelent pedagógusnak, szülőnek, gyereknek egyaránt. Egységfrontjuk a munkabeszüntetésre vonatkozóan így nem meglepő...
Botrány a képviselők javadalmazása körül
«Drágán fizetjük őket a semmiért», mondják az emberek, s csakugyan, a törvényhozás 90 %-ban az európai uniós rendelkezések helyi beiktatásából áll. A botrány annak kapcsán tört ki, hogy a vallon parlament miniszternek távozó képviselője a «szokásoknak megfelelő végkielégítést» kapott. Pedig a szövetségi és regionális parlamenti fizetés sem kevés, a mezei képviselők évi 95.016 (nettó 79.511, ti. egy részéből nem adóznak) és bruttó 380.064 euró közötti összeget kapnak, költségtérítésen kívül. Parlamenti speciális poszt 11–72 %-ot hoz a konyhára. Aki halmozza az «állásokat», annak ennél is sokkal többet: a polgármesterek, igazgatótanácsok tagjai javadalmazásáról nincs hírünk. S ha valaki 20 évet lehúz honatyaként, -anyaként, ami nem ritka, komplett nyugdíja indexelve ennek 75 százaléka lesz.
A burzsoázia jól megfizeti ügynökeit – a dolgozók adóiból...
«2002-ben vettem át a gazdaságot, megvásároltam a kvótát is vele. 2015-ben ez a kvóta végetér, de nekem még mindig fizetnem kell a kölcsönt. 500 ezer liter tejet kellene termelnem évente, de ezzel a felvásárlási árral nem tudom előteremteni. Minden kötelező előírást betartottam, mert ha nem találnak mindent rendben, a kompenzációs segítséget visszavonják. A raktározás infrastruktúrája borzasztó sokba kerül és egy fillért sem hoz, inkább átalakítottam, mintsem újat építteteni, hogy spóroljak. E hónapban már nem tudtam kifizetni a 30 ezer eurós kölcsön törlesztését. Azt gondoltam, hogy a tej veszteségét kompenzálni tudja a termények nyeresége. Tévedtem, jó volt a termés, a búza tonnánkénti ára 100 euró alatt van, miközben két éve 240 euró volt!»
Állami segítségben nem reménykedhet, az Európai Unió tiltja a „szabad versenybe” avatkozást.
Ki húz nyereséget ebből? Nem a fogyasztó, ő a termelői ár öszörösét fizeti a boltokban.
Miből áll 1 liter tej ára?
Termelőé 20 % - feldolgozóé 15 % - ÁFA 6 % - (nagy)kereskedelemé 59 %
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A belga parasztság nem ad több tejet. Inkább ingyen osztják a lakosságnak, közintéményeknek és: kiöntik. Fájó szívvel 200 ezer tejet öntöttek a szökőkutakba (Arlon, Liège, Charleroi) és a mezőkre (Namur). A boltokban kétheti tartalék van. Ha a gyakorlatilag 100 %-ban belga tej elfogy, külföldről sem jöhet, a termelést nem lehet ilyen gyorsan felfuttatni…
Belgium tejfogyasztása 53,89 l/fő évente, egy literrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ára azonban 13,1 %-kal magasabb, mint 2008-ban.
Az oktatásban szept.17-én 50 percre leáll a munka az összes pedagógus-szakszervezet egyetértésével. Közös front alakult ki az alap-, közép- és felsőoktatásban az ország francia nyelvű részében az oktatási miniszter bejelentése alapján: az oktatásra fordítandó költségvetés újabb megnyirbálása, minden pedagógus teljes munkaidőben foglalkoztatása és az előnyugdíj felemelése ellen – mely döntések szervesen illeszkednek az Európai Unió politikájába.
A köziskolák eddig is pénzgondokkal küszködtek; a pedagógusokat egyre nagyobb számban óraadókként vagy részmunkaidőben foglalkoztatták (fizetett szabadság nélkül, több iskolában tanítva), ezzel az intézkedéssel pedig csak munkanélküliségük fog növekedni; az előnyugdíjaztatás eddig 55 évtől volt lehetséges, 2011-től csak 58 éves korban lesz.
Az állandóan változó oktatási tervek, a kisgyerekkortól évi kétszeres vizsgáztatás, a bukások magas aránya (60 %) komoly stresszhatást jelent pedagógusnak, szülőnek, gyereknek egyaránt. Egységfrontjuk a munkabeszüntetésre vonatkozóan így nem meglepő...
Botrány a képviselők javadalmazása körül
«Drágán fizetjük őket a semmiért», mondják az emberek, s csakugyan, a törvényhozás 90 %-ban az európai uniós rendelkezések helyi beiktatásából áll. A botrány annak kapcsán tört ki, hogy a vallon parlament miniszternek távozó képviselője a «szokásoknak megfelelő végkielégítést» kapott. Pedig a szövetségi és regionális parlamenti fizetés sem kevés, a mezei képviselők évi 95.016 (nettó 79.511, ti. egy részéből nem adóznak) és bruttó 380.064 euró közötti összeget kapnak, költségtérítésen kívül. Parlamenti speciális poszt 11–72 %-ot hoz a konyhára. Aki halmozza az «állásokat», annak ennél is sokkal többet: a polgármesterek, igazgatótanácsok tagjai javadalmazásáról nincs hírünk. S ha valaki 20 évet lehúz honatyaként, -anyaként, ami nem ritka, komplett nyugdíja indexelve ennek 75 százaléka lesz.
A burzsoázia jól megfizeti ügynökeit – a dolgozók adóiból...
2009. szeptember 13., vasárnap
FELHÍVÁS AZ ÍR SZAVAZÓKHÓZ!
Az európai Attac mozgalmak támogatják azt a kezdeményezést, hogy az EU által erőszakolt lisszaboni szerződésről szóló ismételt ír
népszavazás előtt petícióval forduljunk az ír szavazókhoz. A
médiakampány és a válság miatt sokan hajlanak 2008-as nemleges
döntésük megváltoztatására. Azt kell velük megértetnünk, hogy csak
nekik van lehetőségük elutasítani a neoliberális szerződést, ezért
egész Európáért felelős módon kell véleményt nyilvánítaniuk
október 2-án. Ezért szól így az Attac France felhívása: Votez NON
pour moi! - Szavazzatok NEM-mel értem (is)!
Emlékezzünk rá, hogy a Gyurcsány-kabinet sunyi módon, tényleges
parlamenti vita nélkül nyomatta át a szerződést a magyar parlamenten 2007 decemberében, amikor az egész ország figyelme az
egészségbiztosítás privatizációjának tervére irányult. Így vált
az ország az EU-bürokrácia sztahanovistájává, melynek logikus
A "NEM" érdekében folytatott kampány dokumentumai angolul és németül A petíciót pedig itt lehet aláírni (bár angolul van, de könnyen megérthető):
http://www.no-means-no.eu/
2009. szeptember 11., péntek
A Lisszaboni szerződés lehetővé teszi a halálbüntetést
Interjú Karl Albrecht Schachtschneider jogi professzorral
Olivier Janich, Focus-Money magazin: Ön a közelmúltban feljelentést tett a Lisszaboni szerződés ellen a Német Alkotmánybíróságon, mivel a szerződés lehetővé teszi a halálbüntetést és emberek megölését. Ez megdöbbentő. Mire alapozza érveit?
Karl Albrecht Schachtschneider: Az EU Alapvető Jogok Chartája, ellentétben az emberi méltóságon alapuló német, osztrák alapjoggal, valamint más országok alkotmányával, az alapvető jogok «magyarázatában» explicit módon lehetővé teszi a halálbüntetés visszaállítását: «háborús időkben vagy háborús fenyegetettség idején elkövetett tettekért», valamint emberek megölését «a törvényeknek megfelelően, felkelés vagy lázadás megakadályozása végett».
De a Charta nem tiltja a halálbüntetést?
Ebben a tekintetben nem a Charta 2-2 cikkelye a meghatározó, amely megtiltja a halálbüntetést, hanem a «magyarázat», amit a CEDH (az ‘emberi jogok és alapvető szabadságjogok megőrzésének európai konvenciója’) kommentál. A Lisszaboni szerződés 6. cikk 1. bekezdése a Charta «jogok, szabadságjogok és elvek» kifejezéseit interpretálja a Charta VII. fejezete alkalmazási és interpretációs intézkedései szerint.
Miért van ebben ennyi komplikáció?
A dolgok elrejtése miatt. A képviselők csak a Szerződést olvassák, amit eleve nehéz megérteni és túl hosszú is.
Akkor most csakugyan úgy van, hogy a Szerződés életbelépése után lehetséges lesz embereket megölni?
Igen. A Chartát 2000-ben Nice-ben fogadták el. Azonban minthogy nem minden ország értett vele egyet, a nemzetközi jog tekintetében nem volt kötelező jellegű.
De a kérdéses szakasz csak a magyarázatokban szerepel …
Viszont a Charta 53-as cikkelye 3.és 5.bekezdése szerint kötelező érvényű. Az Európai Unió hivatalos közlönyében szerepel. Nincs mozgástér az értelmezésre.
A Lisszaboni szerződés elismerésével a német Alkománybíróság nem cáfolta az Ön értelmezését?
Nem nyilatkozott ebben a témában. Ha egy kérdést nem akar tanulmányozni, nem nyilatkozik. Vitatható, de ez a szokás.
A magyarázat szerint a halálbüntetés háború vagy háborús veszély esetén alkalmazható, tehát csak elvben…
Úgy véli? Nem viselünk háborút Afganisztánban? Mi volt Jugoszláviában? Mi jelent a háborús veszély?
De háborúban normális, hogy kivégzik a dezertőröket például.
Hogyne, a diktatúrákban.
Még inkább nyugtalanító, hogy bírói végzés nélkül is ölhetnek felkelés és lázadás esetén.
Itt a gond. Véleményem szerint az 1989-es lipcsei «hétfői tüntetéseket» lehet lázadásnak minősíteni, ahogy gyakorlatilag minden engedély nélküli tüntetést is. A görögországi felkelést, a közelmúlt kölni és hamburgi tüntetéseit is, és elég, hogy néhány «autonomista» eldobjon néhány követ.
Vannak politikusok és jogászok, akik azt állítják, hogy egy ország alapjogain csak javíthat a Lisszaboni szerződés.
Az EU Chartája nem erősíti meg a nemzeti törvények prioritását, sem az előnyösség elvét és nem tartalmaz semmi korlátozó záradékot. Akik tehát az előbbi állítást teszik, nem ismerik jól a Közösség jogrendszerét.
Hogyhogy?
A Charta 53. cikkére alapoznak, de a szöveg nem ezt mondja. Az «alkalmazásuk megfelelő területén» szakasz alapvető jelentőségű. Ha a Közösség jogai alkalmazhatóak, akkor az EU alapvető jogait alkalmazzák, ha nem lehet, akkor a nemzeti jogot és azok lesznek meghatározók. A kettő együtt szimultán módon sohasem…
De az Európai Bíróság ebben az esetben megállapíthatná, hogy a nemzeti jog előrébbvaló.
Ezt még soha meg nem tette. Kompetenciája a szerződésekre épül.
Értik-e a politikusok, hogy miről hoztak döntést?
Lehet, hogy nem mindenki, de a CDU/CSU parlamenti csoportja igen. 5 oldalon kapták meg, hogy ne kelljen sokat olvasniuk. Az SPD is meg fogja ismerni, mert képviselőjük, Meyer megpróbált a Nice-i szerződésnek opponálni.
Mi lehet az oka az ilyen döntéseknek?
A kományok tüntetésekre és lázadásokra számítanak.A kormányokkal és az európai intéményekkel szembeni szkepticizmus nőttön nő. A pénzügyi és gazdasági válság a népességre gyakorol nyomást.
Akkor lőni fognak a tüntetőkre?
Úgy tűnik.
Mit tehetünk ellene?
Véleményem szerint a Lisszaboni szerződéssel szemben jogos az ellenállás, azért is, mert a demokráciát aknázza alá.
Milyen természetű ellenállásra gondol?
A demonstráció és a nyilvános tiltakozás minden formájára, ahogyan azt Gandhi tette.
Lesznek tüntetések, melyeket lázadásnak fognak minősíteni. Ez a diktatúrákat idézi.
A diktatúra piszkos kifejezés, de használatos. A római köztársaság óta úgy határozzuk meg, mint időben limitált rendkívüli állapot jogszabályozását. Inkább tehát zsarnokságba torkolló despotizmusról kellene beszélnem.
Egyébként pedig, ha októberben Írország elfogadja a Lisszaboni szerződést, a halálbüntetés visszaáll.
Forrás: Focus-Money, 2009.aug.19.
Olivier Janich, Focus-Money magazin: Ön a közelmúltban feljelentést tett a Lisszaboni szerződés ellen a Német Alkotmánybíróságon, mivel a szerződés lehetővé teszi a halálbüntetést és emberek megölését. Ez megdöbbentő. Mire alapozza érveit?
Karl Albrecht Schachtschneider: Az EU Alapvető Jogok Chartája, ellentétben az emberi méltóságon alapuló német, osztrák alapjoggal, valamint más országok alkotmányával, az alapvető jogok «magyarázatában» explicit módon lehetővé teszi a halálbüntetés visszaállítását: «háborús időkben vagy háborús fenyegetettség idején elkövetett tettekért», valamint emberek megölését «a törvényeknek megfelelően, felkelés vagy lázadás megakadályozása végett».
De a Charta nem tiltja a halálbüntetést?
Ebben a tekintetben nem a Charta 2-2 cikkelye a meghatározó, amely megtiltja a halálbüntetést, hanem a «magyarázat», amit a CEDH (az ‘emberi jogok és alapvető szabadságjogok megőrzésének európai konvenciója’) kommentál. A Lisszaboni szerződés 6. cikk 1. bekezdése a Charta «jogok, szabadságjogok és elvek» kifejezéseit interpretálja a Charta VII. fejezete alkalmazási és interpretációs intézkedései szerint.
Miért van ebben ennyi komplikáció?
A dolgok elrejtése miatt. A képviselők csak a Szerződést olvassák, amit eleve nehéz megérteni és túl hosszú is.
Akkor most csakugyan úgy van, hogy a Szerződés életbelépése után lehetséges lesz embereket megölni?
Igen. A Chartát 2000-ben Nice-ben fogadták el. Azonban minthogy nem minden ország értett vele egyet, a nemzetközi jog tekintetében nem volt kötelező jellegű.
De a kérdéses szakasz csak a magyarázatokban szerepel …
Viszont a Charta 53-as cikkelye 3.és 5.bekezdése szerint kötelező érvényű. Az Európai Unió hivatalos közlönyében szerepel. Nincs mozgástér az értelmezésre.
A Lisszaboni szerződés elismerésével a német Alkománybíróság nem cáfolta az Ön értelmezését?
Nem nyilatkozott ebben a témában. Ha egy kérdést nem akar tanulmányozni, nem nyilatkozik. Vitatható, de ez a szokás.
A magyarázat szerint a halálbüntetés háború vagy háborús veszély esetén alkalmazható, tehát csak elvben…
Úgy véli? Nem viselünk háborút Afganisztánban? Mi volt Jugoszláviában? Mi jelent a háborús veszély?
De háborúban normális, hogy kivégzik a dezertőröket például.
Hogyne, a diktatúrákban.
Még inkább nyugtalanító, hogy bírói végzés nélkül is ölhetnek felkelés és lázadás esetén.
Itt a gond. Véleményem szerint az 1989-es lipcsei «hétfői tüntetéseket» lehet lázadásnak minősíteni, ahogy gyakorlatilag minden engedély nélküli tüntetést is. A görögországi felkelést, a közelmúlt kölni és hamburgi tüntetéseit is, és elég, hogy néhány «autonomista» eldobjon néhány követ.
Vannak politikusok és jogászok, akik azt állítják, hogy egy ország alapjogain csak javíthat a Lisszaboni szerződés.
Az EU Chartája nem erősíti meg a nemzeti törvények prioritását, sem az előnyösség elvét és nem tartalmaz semmi korlátozó záradékot. Akik tehát az előbbi állítást teszik, nem ismerik jól a Közösség jogrendszerét.
Hogyhogy?
A Charta 53. cikkére alapoznak, de a szöveg nem ezt mondja. Az «alkalmazásuk megfelelő területén» szakasz alapvető jelentőségű. Ha a Közösség jogai alkalmazhatóak, akkor az EU alapvető jogait alkalmazzák, ha nem lehet, akkor a nemzeti jogot és azok lesznek meghatározók. A kettő együtt szimultán módon sohasem…
De az Európai Bíróság ebben az esetben megállapíthatná, hogy a nemzeti jog előrébbvaló.
Ezt még soha meg nem tette. Kompetenciája a szerződésekre épül.
Értik-e a politikusok, hogy miről hoztak döntést?
Lehet, hogy nem mindenki, de a CDU/CSU parlamenti csoportja igen. 5 oldalon kapták meg, hogy ne kelljen sokat olvasniuk. Az SPD is meg fogja ismerni, mert képviselőjük, Meyer megpróbált a Nice-i szerződésnek opponálni.
Mi lehet az oka az ilyen döntéseknek?
A kományok tüntetésekre és lázadásokra számítanak.A kormányokkal és az európai intéményekkel szembeni szkepticizmus nőttön nő. A pénzügyi és gazdasági válság a népességre gyakorol nyomást.
Akkor lőni fognak a tüntetőkre?
Úgy tűnik.
Mit tehetünk ellene?
Véleményem szerint a Lisszaboni szerződéssel szemben jogos az ellenállás, azért is, mert a demokráciát aknázza alá.
Milyen természetű ellenállásra gondol?
A demonstráció és a nyilvános tiltakozás minden formájára, ahogyan azt Gandhi tette.
Lesznek tüntetések, melyeket lázadásnak fognak minősíteni. Ez a diktatúrákat idézi.
A diktatúra piszkos kifejezés, de használatos. A római köztársaság óta úgy határozzuk meg, mint időben limitált rendkívüli állapot jogszabályozását. Inkább tehát zsarnokságba torkolló despotizmusról kellene beszélnem.
Egyébként pedig, ha októberben Írország elfogadja a Lisszaboni szerződést, a halálbüntetés visszaáll.
Forrás: Focus-Money, 2009.aug.19.
Francia barátunk levele – a szlovák nyelvtörvény kapcsán
Nem értem, hogy Magyarországon mi okból maradt abba mindaz a polémia, mely az 1840-es években kezdődött a nemzetiségekről és folytatódott az egész demokratikus és munkásmozgalomban nemzetközi szinten is több mint egy évszázadon keresztül, majd az első világháború után teljesen lekerült a napirendről, mert a nagyhatalmak másként döntöttek.
Először az USA Wilsonnal és Clémenceau-tipusú ügynökeivel, aztán Benes, stb. és végül természetesen Sztálin, aki a «szocializmus egy országban» nevében még azt is megtiltotta, hogy gondolkozzanak ezen. A népeket érdekeik szerint feldarabolták nem törődve legitim nemzeti törekvéseikkel és mindig a munkásegység ellen. Most pedig a civilizáció minden vívmányának, főként a munkásosztály által elért vívmányoknak világszintű megsemmisítése keretében úgy döntöttek, hogy a nemzeteket is meg kell semmisíteni (pontosan azért, mert az vívmányok a nemzeti keretekbe illeszkednek), magasszintű szupranacionális (EU-típusú) intézményekből intézkednek, hogy az összes nemzeti törekvés különösképpen reakciósnak minősül, s ezt bizonyítandóan a barna ingeket útjukra bocsájtják és érvet szolgáltatnak olyan megbízható kormányzat felállítására, mely majd dönt a népek és etnikai kisebbségek helyett arról, mi lesz jó nekik. Gyengeelméjű népek, melyek csak arra jók, hogy egymást öljék olyan hiábavaló dolgok miatt, mint a nyelvhez, anyanyelvi iskolához vagy csupán a létezéshez való jog! Akik pedig ezeket a jogokat fennhangon hirdetik, azokat sovinizmussal vádolják és az alkalmilag, használt alkatrészekből összetákolt barna gárdához küldik, hogy mondják emezeknél hangosabban! Jogaikat eltorzítva és a bűnök felé tolva!
Nem lehet nem észrevenni, hogy az imperializmus szolgálatában álló Európai Unió keze van a cigány pogromok vagy a «balkáni háborúk» előkészítésében, Szlovákiában és nem közvetlenül, de egész Közép-Európában!
Az egyetlen válasz a Balkáni és Dunai Népek Föderációja volna, melyben minden nép - jogait tekintve - egyenlő lehetne. Például így találhatná meg egységét a jobb parton fekvő Komárom a balparti Komarnoval, ebben a föderációban, mely az Európai Szabad Népek Szabad Uniójának közép-európai „fordítása”!
Budapesten a Nemzeti Múzeumban tett látogatásom alatt olvastam Teleki válaszát Kossuthnak, aki az ország szövetségi állammá alakítását sürgette: (bocsánat, csak az angol változatot írtam le) «Liberty, Equality and Fraternity are not enough. The peoples want to live the life of nationalities. We should build a systeme by which we would make up for the lack of unity amound the nationalities by agreeing to and respecting individual and nationality rights. The more we give the nationalities, the less we shall have to give Austria and absolutism». 1849-ben volt.
Először az USA Wilsonnal és Clémenceau-tipusú ügynökeivel, aztán Benes, stb. és végül természetesen Sztálin, aki a «szocializmus egy országban» nevében még azt is megtiltotta, hogy gondolkozzanak ezen. A népeket érdekeik szerint feldarabolták nem törődve legitim nemzeti törekvéseikkel és mindig a munkásegység ellen. Most pedig a civilizáció minden vívmányának, főként a munkásosztály által elért vívmányoknak világszintű megsemmisítése keretében úgy döntöttek, hogy a nemzeteket is meg kell semmisíteni (pontosan azért, mert az vívmányok a nemzeti keretekbe illeszkednek), magasszintű szupranacionális (EU-típusú) intézményekből intézkednek, hogy az összes nemzeti törekvés különösképpen reakciósnak minősül, s ezt bizonyítandóan a barna ingeket útjukra bocsájtják és érvet szolgáltatnak olyan megbízható kormányzat felállítására, mely majd dönt a népek és etnikai kisebbségek helyett arról, mi lesz jó nekik. Gyengeelméjű népek, melyek csak arra jók, hogy egymást öljék olyan hiábavaló dolgok miatt, mint a nyelvhez, anyanyelvi iskolához vagy csupán a létezéshez való jog! Akik pedig ezeket a jogokat fennhangon hirdetik, azokat sovinizmussal vádolják és az alkalmilag, használt alkatrészekből összetákolt barna gárdához küldik, hogy mondják emezeknél hangosabban! Jogaikat eltorzítva és a bűnök felé tolva!
Nem lehet nem észrevenni, hogy az imperializmus szolgálatában álló Európai Unió keze van a cigány pogromok vagy a «balkáni háborúk» előkészítésében, Szlovákiában és nem közvetlenül, de egész Közép-Európában!
Az egyetlen válasz a Balkáni és Dunai Népek Föderációja volna, melyben minden nép - jogait tekintve - egyenlő lehetne. Például így találhatná meg egységét a jobb parton fekvő Komárom a balparti Komarnoval, ebben a föderációban, mely az Európai Szabad Népek Szabad Uniójának közép-európai „fordítása”!
Budapesten a Nemzeti Múzeumban tett látogatásom alatt olvastam Teleki válaszát Kossuthnak, aki az ország szövetségi állammá alakítását sürgette: (bocsánat, csak az angol változatot írtam le) «Liberty, Equality and Fraternity are not enough. The peoples want to live the life of nationalities. We should build a systeme by which we would make up for the lack of unity amound the nationalities by agreeing to and respecting individual and nationality rights. The more we give the nationalities, the less we shall have to give Austria and absolutism». 1849-ben volt.
„Nyelvtörvényt NEM – együttműködést IGEN!”
„Magyar emberek vagyunk. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha bántják a magyarokat. Nem hallgathatunk, ha megsértik nemzeti érdekeinket.
Nem hallgathatunk akkor sem, ha folyik a nacionalista gyűlöletkeltés. Azért vagyunk ma itt, hogy tiltakozzunk a magyarokat ért sérelmek ellen. Azért jöttünk ide, hogy felemeljük szavunkat az Európai Unió és a nyugat-európai tőkés kormány képmutató magatartása ellen. Azért kell itt lennünk, hogy hallassuk a dolgozó emberek, a munkások szavát.
Nem vitatjuk a szlovák nép jogát, hogy védje nemzeti nyelvét. Védje az amerikai-angol nyelvvel szemben, amely világuralomra tör. Védje az a kulturális globalizációval, az amerikai kulturális szeméttel szemben, amely tönkre teszi a nemzeti kultúrákat.
Ezzel azonban nem lehet egy kalap alá venni a magyar nyelvet. A magyar nyelv jelenléte Szlovákiában nem szegényíti, hanem gazdagítja a szlovák társadalmat. A szlovákiai magyarok a szlovák társadalom részei, ott élnek, ott dolgoznak, ott fizetnek adót, ott építik hivatalos és emberei kapcsolataikat. Követeljük, hogy a szlovák kormány védje a magyar a nyelvet. Követeljük, hogy a vitatott nyelvtörvény helyett olyan rendelkezést hozzanak, amely találkozik a szlovákiai kisebbségek érdekeivel is.
A Munkáspárt NEM-et mond a nyelvtörvényre, de IGEN-t mond a magyar és a szlovák nép együttműködésére. Népeinket évszázadokon keresztül megosztották a nagyhatalmak. A Habsburgok kijátszották egymás ellen a magyart és a szlovákot, hogy az osztrák uralkodhasson mindkettőnk felett.
1920-ban a franciák, az angolok ránk erőltették a trianoni békét, ezt a tisztességtelen, becstelen, imperialista rablóbékét. Évtizedekre, hanem évszázadokra szembeállították a magyarokat és a szlovákokat.
A fasiszta Németország úgy tett, mintha mindkettőnket szeretne, de a valóságban az ellentéteket szította, miközben mindkét népet belesodorta a világháborúba. Magyarok és szlovák tíz-és százezrei haltak meg a német érdekekért.
1947-ben a párizsi béke nem tette helyre Trianon hibáit. A nagyhatalmak, a Szovjetuniót is beleértve, ismét szembeállították népeinket. Évtizedeken át nem épült újjá az esztergomi híd, évtizedeken át elhallgatták valós problémáinkat, évtizedeken át ellenségként néztük egymással szembe.
Az Európai Unió ma nem segíti, hanem megosztja a térség népeit. Európa tőkés urait nem érdeklik a kis népek problémái. Nekik csak az a fontos, hogy zavartalanul uralják a magyar és a szlovák piacot, gondtalanul hozzák ide mindazt, amit magunk is meg tudnánk termelni. Nekik az a fontos, hogy minél kisebb bérért dolgoztassák a magyar munkást és a szlovák munkást. Nekik csak az a lényeg, hogy Afganisztánba menjen a magyar katona is, meg a szlovák katona is, bár egyiküknek sincs semmi keresnivalója ott.
A tőkés világ válsága egyaránt sújtja a magyar és a szlovák népet. A nyugati bankok és multinacionális vállalatok ránk hárítják át válságuk terheit, velünk fizettetik meg a jólétüket. A nyugat-európai kormányok és az EU ehhez becstelen módon asszisztálnak.
A Fico-kormány és a Bajnai-kormány ezt szó nélkül tudomásul veszik, és lenyelik. Nekik drágább saját biztonságuk, saját tőkés uralmuk, mint a dolgozó emberek munkája, élete, boldogulása.
Magyarországon megtűrik, heccelik a szélsőjobboldalt, Szlovákiában megtűrik és heccelik a nacionalistákat. Magyarországon is, Szlovákiában is igyekeznek kiszorítani, megsemmisíteni a kommunista erőket, az igazi baloldal harcosait.
Meggyőződésünk, hogy nincs más út, mint népeink együttműködése. A nagyhatalmak nem segítenek leküzdeni a szegénységet, nem adnak pénzt a cigány-kérdés megoldásához. Őrülnek, hogy mi magyarok és szlovákok, magyar és szlovák munkások, parasztok, dolgozók egymással vagyunk elfoglalva.
Pedig más lenne a dolgunk! Harcoljunk az EU diktatúrája ellen! Harcoljunk az ellen, hogy Európa gazdagjai gyarmatként bánnak velünk! Harcoljunk valóságos nemzeti érdekeinkért! Akár ki is nyeri a csatát, csak vesztes lehet. Győztesek csak együtt lehetünk.
Követeljük, hogy a szlovák kormány a szlovák nyelv védelmét hozza összhangba a magyar és más kisebbségek érdekeivel!
Követeljük, hogy a magyar és a szlovák kormány egyaránt lépjen mindenfajta soviniszta törekvéssel szemben!
Követeljük, hogy Magyarország és Szlovákia együttesen lépjen fel az EU újgyarmatosító politikájával szemben!
Követeljük, hogy a magyar és a szlovák kormány vonja be a megbeszélésekbe a széles néprétegek, a munkások, a dolgozók képviselőit is!"
2009. szeptember 10., csütörtök
Válság és megoldás
"A munkásosztály vezetése válságban van. A tőke saját uralmát csak politikai-szakszervezeti segítséggel tudja fenntartani… A munkásosztály szisztematikus demoralizálása folyik… azonban a dolgozók nem fegyvertelenek, s álláspontjuk változatlan. Nem csak Franciaországban."
Egységmenet az elbocsátások megtiltásáért
2009.szept.5-én Puteaux-ban országos küldöttgyűlésen 40 francia megyéből 148 küldött vett részt az elbocsátások megtiltásáért szervezendő egységmenet helyi bizottságainak képviseletében.
A nyár gyilkos volt… az ősz katasztrófával fenyeget a dolgozókra nézve.
Hatalmas erőfeszítéseket tettünk a Caterpillari Tízek felhívásának megismertetésére egész nyáron. Minden olyan helyi, megyei szervezet vezetésének megküldtük, melyek a munkásosztály képviseletét hirdeti, hogy minden újabb elbocsátás bejelentése aláhúzza csak azok megtiltásának sürgősségét, s ennek elérése érdekében a szervezetek közös menete megszervezését.
«Arra leszünk ítélve, kérdeztük a Caterpillari Tízekre hivatkozva, hogy ki-ki saját vállalatánál maga küzdjön a legelőnyösebb végkielégítésért?»
Országos szinten nem válaszoltak.
Azoknak, akik elbocsátását a nyáron jelentették be, egymagukban kellett harcolniuk.
A Continental, a New Fabris, stb. minden lehetségest megtettek a helyi lakosság támogatásával, hogy ne tegyék ki őket az utcára. Néha – harcban – sikerült elérniük nem elhanyagolható mértékű végkielégítést. Azonban elvesztették a legfontosabbat: a munkájukat.
A politikusok megsokszorozzák ígéreteiket. Mindent témát érintenek, úgy tesznek, mintha a válságnak vége lenne. Egy dologról nem beszélnek soha: az elbocsátások megtiltásáról.
A dolgozók nem becsülik alá a demokrácia szempontjából oly’ fontos választásokat. De megkérdezik:
«Ebben az ütemben ahogy a dolgok haladnak, mi marad ebből az országból, iparából, szolgáltatásaiból?»
Hivatalosan 2,6 millió a munkanélküliek száma (tudjuk, mit érnek a hivatalos számok). A kormány úgy becsüli, hogy karácsonyig a munkanélküli ráta meghaladja a 10 %-ot a munkaerőpiacra lépő 600 ezer fitalallal és 650 ezer új munkanélkülivel. Elsőként a munkaközvetítéssel dolgozók veszítik el munkájukat, többségében fiatalok, számuk 26 %-kal csökkent egy év alatt; 319 ezer bérből élő jelenleg technikai munkanélküli, a kormány pedig határozott, hogy 1100 órára, azaz 6 hónapra meghosszabbítja ennek engedélyezését.
Van-e más módja a munkahelyek megtartásának, mint az elbocsátások megtiltása?
Beszélnek «átvevőkről». Hihetjük-e, hogy a spekulatív tőke átveszi a bezárással fenyegetett vállalatokat? Két éves harc után társaink a Ford Blanquefort-nál elérték, hogy átvették az üzemet. Ma, aug. 31-én ezt írják: «Szept. végén az igazgatóság be fogja mutatni projektjét és főleg annak hatását munkahelyünkre. Tanulmány készült, mely szerint ez a projekt új vállalatot feltételez, hogy az részesülhessen az attraktív fiskális kedvezményekből. A projekt szerint bizonyos szolgáltatásokat kiszerveznek. Vajon mennyi alkalmazott marad a 170-ből?»
Beszélnek «átmeneti foglalkozási szerződésről». Átmenet, de mi felé? Határozatlan idejű szerződés felé, vagy prekaritás és munkanélküliség felé?
Ma a Molexre irányulnak a reflektorok és a 283 végveszélyben lévő munkahelyre. Sarkozy a helyszínre küldte rohanva ipari miniszterét. Estrosi fenyegőzött, a vállalat amerikai vezetését fair-play-re szólította. Az arrogáns válasz: bezár, nem érdekli sem a vevőkör, sem a termelés.
Mit lehet tenni? Sarkozy azt nyilatkozta: «Ha van átvevő, az állam garanciát vállal érte». Helyes, de van-e átvevője a Molexnek? Ha az állam garanciát akar vállalni, megvan rá minden eszköze. Döntsön, hogy államosítja a vállalatot, elkobozza javait és fenntartja a 283 munkahelyet! A kormány nem vállalja? Nem azt kell tenni akkor, hogy a dolgozók és szervezeteik együtt mozgósulva kötelezzék erre?
Sarkozy definiálni akarja «Franciaország iparpolitikáját». Senkit ne tévesszen meg a dialógus, ez csak csapda, azért akarja bevonni a munkásszervezeteket, hogy megismételje ugyanazt, ami a gépkocsigyártásban már lezajlott néhány hónapja. Emlékszünk a milliárdokra, amit a Renault és PSA (Peugeot-Citroën) kapott, s azt az «önkéntes távozások» finanszírozására fordították!
Az elbocsátások megtiltása Sarkozy dialógusain nem megy át. Azt csak a dolgozók és szervezeteik együttes és egységes követelésével lehet megvalósítani. Minden nap számít. A szervezést meg kell erősítenünk, el kell mélyítenünk, mindenütt középpontba kell állítanunk az elbocsátások megtiltását.
Mi, az itt megjelent küldöttek nem mondunk le céljainkról. A pártok vezetői, akikhez fordultunk, nem ismerik követeléseink erejét. Tévednek. Mindent megteszünk országos és helyi szinten, hogy ne habozzanak, ne utasítsák el az egységes menetet az elbocsátások megtiltására.
Az Echirolles-i felhívás levonta a konzekvenciát – és ehhez csatlakozunk –, hogy ha a Szocialista, a Kommunista párt, a Balpárt, a Lutte Ouvrière (Munkásharc), a Nouveau Parti Anticapitaliste (Új Antikapitalista Párt) nem válaszol, magunk szervezzük meg a menetet.
Javasoljuk a megyei bizottságoknak, hogy nov. 28-ra szervezzék az első, párizsi menetet.
Puteaux, 2009.szept.5.
Résztvevők
Magánvállalatok:
Transgourmet (13) ; La Redoute (20) ; SSD Parvex (21) ; Maflow (28) ;
Philips Chartres (28) ; Usine Aumont (35) ; Plastivaloire (37) ; Caterpillar
(38) ; BGI Arbois (39) ; J.T.D. Lons (39) ; SKF Lons (39) ; Famer
Transmission (43) ; Chantier naval (44) ; Manitou (44) ; Thomson (45) ;
Scania poids lourds (49) ; Bull informatique (49) ; Baléo vision (49) ;
Thermal Ceramics (49) ; Crystal (54) ; Behr (57) ; Arcelor Mittal (57) ;
Continental (60) ; Camom (64) ; Coop Alsace (67) ; EPI (67) ; Anoflex
Contitech (69) ; Carbone Savoie (69) ; Givaudan-Lavirotte (69) ; Rex-
Roth-Bosch (69) ; Peugeot (70) ; St Gobain-SEVA (71) ; St Gobain Isover
(71) ; Retif (71) ; Carrefour Market (75) ; Timken (76) ; GENF (78) ;
Messier-Bugatti (78) ; Renault Flins (78) ; SAGEM (78) ; Continental
Rambouillet (78) ; Peugeot (78) ; Daylicer (agroalimentaire) (80) ;
Manufacture Siège de France (80) ; Arsenal (DCNS) (83) ; Docker(CGMV)
(83) ; Thalès (86) ; Aero (92) ; CGG-Veritas (91) ; Isochem (91) ; Variant
(91) ; Papeterie de la Seine (92) ; SGCC (92) ; Aéroport de Paris (93) ;
Air France CCE (93) ; Alsthom (Saint-Ouen) (93) ; Rondstad Vediorbis
(93) ; Centre d’appel Club Med (93) ; Sanofi Aventis (94) ; ABB Saint-
Ouen l’Aumőne (95).
Köztulajdonú és fél-köztulajdonú vállalatok :
CHU (Montpellier) (34) ; CHU Rennes (35) ; CHS St Ylie (39) ; AFPA (60) ;
CRAMIF (75) ; Frêt SNCF (75) ; Pőle emploi (75) ; RFI (75) ; SNCF (Saint-
Ouen) (93) ; AP-HP (75) ; France telecom CNET (92) ; Centre de tri
Bobigny (93) ; CHI Créteil (94) ; EVS/AVS (28 & 94) ; CPAM (94) ; France
domaine (95).
Egységmenet az elbocsátások megtiltásáért
2009.szept.5-én Puteaux-ban országos küldöttgyűlésen 40 francia megyéből 148 küldött vett részt az elbocsátások megtiltásáért szervezendő egységmenet helyi bizottságainak képviseletében.
A nyár gyilkos volt… az ősz katasztrófával fenyeget a dolgozókra nézve.
Hatalmas erőfeszítéseket tettünk a Caterpillari Tízek felhívásának megismertetésére egész nyáron. Minden olyan helyi, megyei szervezet vezetésének megküldtük, melyek a munkásosztály képviseletét hirdeti, hogy minden újabb elbocsátás bejelentése aláhúzza csak azok megtiltásának sürgősségét, s ennek elérése érdekében a szervezetek közös menete megszervezését.
«Arra leszünk ítélve, kérdeztük a Caterpillari Tízekre hivatkozva, hogy ki-ki saját vállalatánál maga küzdjön a legelőnyösebb végkielégítésért?»
Országos szinten nem válaszoltak.
Azoknak, akik elbocsátását a nyáron jelentették be, egymagukban kellett harcolniuk.
A Continental, a New Fabris, stb. minden lehetségest megtettek a helyi lakosság támogatásával, hogy ne tegyék ki őket az utcára. Néha – harcban – sikerült elérniük nem elhanyagolható mértékű végkielégítést. Azonban elvesztették a legfontosabbat: a munkájukat.
A politikusok megsokszorozzák ígéreteiket. Mindent témát érintenek, úgy tesznek, mintha a válságnak vége lenne. Egy dologról nem beszélnek soha: az elbocsátások megtiltásáról.
A dolgozók nem becsülik alá a demokrácia szempontjából oly’ fontos választásokat. De megkérdezik:
«Ebben az ütemben ahogy a dolgok haladnak, mi marad ebből az országból, iparából, szolgáltatásaiból?»
Hivatalosan 2,6 millió a munkanélküliek száma (tudjuk, mit érnek a hivatalos számok). A kormány úgy becsüli, hogy karácsonyig a munkanélküli ráta meghaladja a 10 %-ot a munkaerőpiacra lépő 600 ezer fitalallal és 650 ezer új munkanélkülivel. Elsőként a munkaközvetítéssel dolgozók veszítik el munkájukat, többségében fiatalok, számuk 26 %-kal csökkent egy év alatt; 319 ezer bérből élő jelenleg technikai munkanélküli, a kormány pedig határozott, hogy 1100 órára, azaz 6 hónapra meghosszabbítja ennek engedélyezését.
Van-e más módja a munkahelyek megtartásának, mint az elbocsátások megtiltása?
Beszélnek «átvevőkről». Hihetjük-e, hogy a spekulatív tőke átveszi a bezárással fenyegetett vállalatokat? Két éves harc után társaink a Ford Blanquefort-nál elérték, hogy átvették az üzemet. Ma, aug. 31-én ezt írják: «Szept. végén az igazgatóság be fogja mutatni projektjét és főleg annak hatását munkahelyünkre. Tanulmány készült, mely szerint ez a projekt új vállalatot feltételez, hogy az részesülhessen az attraktív fiskális kedvezményekből. A projekt szerint bizonyos szolgáltatásokat kiszerveznek. Vajon mennyi alkalmazott marad a 170-ből?»
Beszélnek «átmeneti foglalkozási szerződésről». Átmenet, de mi felé? Határozatlan idejű szerződés felé, vagy prekaritás és munkanélküliség felé?
Ma a Molexre irányulnak a reflektorok és a 283 végveszélyben lévő munkahelyre. Sarkozy a helyszínre küldte rohanva ipari miniszterét. Estrosi fenyegőzött, a vállalat amerikai vezetését fair-play-re szólította. Az arrogáns válasz: bezár, nem érdekli sem a vevőkör, sem a termelés.
Mit lehet tenni? Sarkozy azt nyilatkozta: «Ha van átvevő, az állam garanciát vállal érte». Helyes, de van-e átvevője a Molexnek? Ha az állam garanciát akar vállalni, megvan rá minden eszköze. Döntsön, hogy államosítja a vállalatot, elkobozza javait és fenntartja a 283 munkahelyet! A kormány nem vállalja? Nem azt kell tenni akkor, hogy a dolgozók és szervezeteik együtt mozgósulva kötelezzék erre?
Sarkozy definiálni akarja «Franciaország iparpolitikáját». Senkit ne tévesszen meg a dialógus, ez csak csapda, azért akarja bevonni a munkásszervezeteket, hogy megismételje ugyanazt, ami a gépkocsigyártásban már lezajlott néhány hónapja. Emlékszünk a milliárdokra, amit a Renault és PSA (Peugeot-Citroën) kapott, s azt az «önkéntes távozások» finanszírozására fordították!
Az elbocsátások megtiltása Sarkozy dialógusain nem megy át. Azt csak a dolgozók és szervezeteik együttes és egységes követelésével lehet megvalósítani. Minden nap számít. A szervezést meg kell erősítenünk, el kell mélyítenünk, mindenütt középpontba kell állítanunk az elbocsátások megtiltását.
Mi, az itt megjelent küldöttek nem mondunk le céljainkról. A pártok vezetői, akikhez fordultunk, nem ismerik követeléseink erejét. Tévednek. Mindent megteszünk országos és helyi szinten, hogy ne habozzanak, ne utasítsák el az egységes menetet az elbocsátások megtiltására.
Az Echirolles-i felhívás levonta a konzekvenciát – és ehhez csatlakozunk –, hogy ha a Szocialista, a Kommunista párt, a Balpárt, a Lutte Ouvrière (Munkásharc), a Nouveau Parti Anticapitaliste (Új Antikapitalista Párt) nem válaszol, magunk szervezzük meg a menetet.
Javasoljuk a megyei bizottságoknak, hogy nov. 28-ra szervezzék az első, párizsi menetet.
Puteaux, 2009.szept.5.
Résztvevők
Magánvállalatok:
Transgourmet (13) ; La Redoute (20) ; SSD Parvex (21) ; Maflow (28) ;
Philips Chartres (28) ; Usine Aumont (35) ; Plastivaloire (37) ; Caterpillar
(38) ; BGI Arbois (39) ; J.T.D. Lons (39) ; SKF Lons (39) ; Famer
Transmission (43) ; Chantier naval (44) ; Manitou (44) ; Thomson (45) ;
Scania poids lourds (49) ; Bull informatique (49) ; Baléo vision (49) ;
Thermal Ceramics (49) ; Crystal (54) ; Behr (57) ; Arcelor Mittal (57) ;
Continental (60) ; Camom (64) ; Coop Alsace (67) ; EPI (67) ; Anoflex
Contitech (69) ; Carbone Savoie (69) ; Givaudan-Lavirotte (69) ; Rex-
Roth-Bosch (69) ; Peugeot (70) ; St Gobain-SEVA (71) ; St Gobain Isover
(71) ; Retif (71) ; Carrefour Market (75) ; Timken (76) ; GENF (78) ;
Messier-Bugatti (78) ; Renault Flins (78) ; SAGEM (78) ; Continental
Rambouillet (78) ; Peugeot (78) ; Daylicer (agroalimentaire) (80) ;
Manufacture Siège de France (80) ; Arsenal (DCNS) (83) ; Docker(CGMV)
(83) ; Thalès (86) ; Aero (92) ; CGG-Veritas (91) ; Isochem (91) ; Variant
(91) ; Papeterie de la Seine (92) ; SGCC (92) ; Aéroport de Paris (93) ;
Air France CCE (93) ; Alsthom (Saint-Ouen) (93) ; Rondstad Vediorbis
(93) ; Centre d’appel Club Med (93) ; Sanofi Aventis (94) ; ABB Saint-
Ouen l’Aumőne (95).
Köztulajdonú és fél-köztulajdonú vállalatok :
CHU (Montpellier) (34) ; CHU Rennes (35) ; CHS St Ylie (39) ; AFPA (60) ;
CRAMIF (75) ; Frêt SNCF (75) ; Pőle emploi (75) ; RFI (75) ; SNCF (Saint-
Ouen) (93) ; AP-HP (75) ; France telecom CNET (92) ; Centre de tri
Bobigny (93) ; CHI Créteil (94) ; EVS/AVS (28 & 94) ; CPAM (94) ; France
domaine (95).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
