Nemzetközi információk 356.sz.

2009.szept.30.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Portugália: a a Szocialista Egység Munkáspártja (POUS) a 2009.szept.29-i választásokról: «Országunk megmentését! Az elbocsátások megtiltásását!»

Olaszország: fémipari országos sztrájk okt. 8-án a FIOM felhívására (fémipari munkás föderáció): «Az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség forog kockán», Lorenzo Varaldo cikke.

USA: Clarence Thomas, a 10 ILWU (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szövetsége aktivistája, a NWMM (Milliós menet) társelnöke a pittsburghi szept. 20-i «Menet a munkahelyért» gyűlés résztvevőihez fordul.

Haiti: a Port au Prince-ben szept. 20-án, algériai, brazil, gudeloupe-i, martinique-i és USA-beli küldöttekből álló «Vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről» jelentésének összefoglalója.

Honduras: a «Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen» deklarációja nemzetéhez és a világhoz.

Nemzetközi szolidaritás: a San Francisco-i szakszervezeti tanács (AFL-CIO) «szolidaritás Honduras dolgozóival és népével»


Portugália

Szocialista - Baloldali Blokk - kommunista koaliciós kormány

A haza megmentését!
Az elbocsátások megtiltását!

Portugáliában a szept. 27-i választások másnapján a Szocialista Egység Munkáspárt (POUS) nyilatkozata

A parlamenti végleges választási eredmények nyilvánvalóvá tették:

1 – A szavazatok és képviselők többsége olyan pártokból származik – a szoc. párt, a BE (Baloldali Blokk), a komm. párt vagy az MRPP (a Proletariàtus Pàrtja Újjàszervezési Mozgalma) –, melyek a munkásmozgalomban gyökereznek.

Ezen pártok szavazói azt várják, hogy olyan kormány formálódjon, amely megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy országunkat kivezesse a szakadékból.

2 – Másrészről a törvényhozó hatalom újraválasztásakor sosem látott távolmaradás (39,4%), melyhez hozzá kell adni az érvénytelenül szavazókat (több mint 3%), kifejezi a létező pártok iránti gyanakvást, különösen a Socrates-kormány politikájának elutasítását, mely politika oka a szoc.párt félmilliós szavazatvesztésének.

3 – A tőkés erők – PSD és CDS – egyetlen pártja sem tűnik a Socrates-kormány politikája alternatívájának a nép szemében.

4 – Ebből levonhatjuk, hogy az 1974.ápr.25-i forradalom, annak ellenére, hogy az Európai Unió direktívái megviselték, nemcsak a a köztársasági alkotmány demokratikus és szociális vívmányaiban él tovább, hanem a dolgozók millióinak tudatában is, akik a szocialista politika védelmére adták voksukat.

5 – Ezek a választási eredmények a POUS-t arra bátorítják, hogy még nagyobb tudatossággal folytassa harcát a szocialista-kommunista-Baloldali Blokk kormányáért, hogy az megfelelő gyakorlati politikát vezessen be országunk fejlődése érdekében. Olyan politikát, mely a nemzet minden forrását mozgósítja, elsősorban a stratégiai szektorokat (mint a banki, energia- és a telekommunikációs), valóban leállítsa a termelőerők – a munkásosztály – pusztításának folyamatát a vállalatok megmentésével, az elbocsátások megtiltásával és mindenki számára munkahely létrehozásával, a megfelelő jogokkal.

6 – A POUS megerősíti, hogy egy ilyen kormány létrejötte – demokratikus és nemzeti parancs – megköveteli más népekkel, különösen az európaiakkal való szilárd együttműködést, megnyitja az utat az európai szuverén nemzetek szabad szövetsége felé és szakít a Maastrichti és Amszterdami szerződésen alapuló Európai Unióval.

7 – Azok a dolgozók, akik a POUS-ra szavaztak minden olyan győzködés ellenére, hogy csak «hasznos szavazatot» szabad leadni, nem tették feleslegesen. Minden szavazat támpont számunkra és bátorítás a folytatáshoz, olyan politikai kampányhoz, mellyel a POUS hozzá akar járulni a szükséges és magától értetődő feltételek létrehozásához csakúgy, mint a Socrates-kormány korábbi intézkedései következményeinek felszámolásához.

8 – Ebben az értelemben a POUS aktivái – támogatva minden olyan politikai erőt, mely ebben az irányban halad – azt javasolják azoknak, akik egyetértenek ezzel a demokratikus és szociális szükséggel, hogy kövessék a Marinha Grande munkásainak felhívását az Elbocsátásokat megtiltó találkozó megvalósítására.
a POUS titkársága, 2009.szept.28.

Olaszország

A fémipar okt. 9-i országos sztrájkja

A tét az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség


A FIOM (a CGIL fémipari munkások szövetsége) országos sztrájkra szólít okt. 9-re a kollektív szerződések visszaállításáért és béremelésért.

A FIOM szakítása a Federmeccanicával (a fémipai munkáltatók szövetsége) azután következett be, hogy utóbbi kijelentette, a FIOM javaslatai csak „papírfecnik” és a tárgyalásoknak «a CISL és UIL (két másik olasz szakszervezeti szővetség) által bemutatott platform alapján» kell megtörténniük.

Nézzük, mi történt. Mi teszi a CISL és az UIL javaslatait olyan vonzóvá a Federmeccanica számára? Egyszerű: ezek aláírták a kormánnyal és a Confindustria munkáltatói szövetséggel az «új szerződéses modellt», amely bázisán kerültek kidolgozásra ezek a javaslatok.

Ennek az «egyezménynek» a célja a munkaügyi miniszter, Sacconi szerint a következő: «Azt akarjuk a CISL-lel és az UIL-lel, hogy az országos konvenciók csak a minimumot tartalmazzák és a maradék legyen dekoncentrált (üzemenkénti) egyezség tárgya, hogy az szorosan kapcsolódjon a termeléshez és területhez. Eképpen a bérdifferenciálódást másképp érjük el, mint az 50-es években. Teljes mértékben egyetértünk a Ligával, igazodni kell a területhez» (tévényilatkozat, aug.11.). Tehát az országos konvenciók a tét, az olasz munkásosztály egysége, az osztály függetlensége, mert a bérek összekapcsolása a termelékenységgel azt jelenti, hogy még egy lépéssel közelebb jutunk a tőke-munka szövetségéhez.

A nyár vége két esemény keretében zajlott. Az egyik: az országot megosztó, az Északot Dél ellen uszító propaganda nyugtalanító felgyorsítása; s a másik: az elbocsátások folytatásához, az üzembezárásokhoz tízezreket hozzáadó iskolai és közintézményi posztok megszűnése.
Egy másik esemény is jellemezte a nyarat: számos üzemben kitört a munkások haragja, bizonyos esetekben a kormány maga volt kénytelen közbenjárni a posztok garantálására, hogy a felháborodás egyik pillanatról a másikra ki ne terjedjen az egész országra. A FIOM javaslatai között szerepelt a tárgyalás is az ”elbocsátások leállításáról”, amit Confindustria nem fogadott el.

Az elbocsátások blokádja és az országos konvenciók védelme az első kettő olyan követelés, melyért muszáj harcolni, ha el akarjuk kerülni az ország összeomlását és megosztását, amely felé a tőkések és a kormány az Európai Unió parancsaira vonszol bennünket.
Lorenzo VARALDO

USA

Clarence Thomas az ILWU 10 (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szervezete aktivistája, a MWMM (Milliós menet) társelnöke felszólalása

Nemrégen elmentem a «Mentsétek meg a munkanélkülieket!» sátorfaluba és részt vettem a «Munkahelyért menetben», melyet a pittsburghi «Mentsétek meg a népet» mozgalom kezdeményezésére szerveztek 2009. szept. 20-án. Egy héten keresztül tartott a G-20 csúcstalálkozója alatt. Néhány megjegyzés, amit a Munkahelyért menetet befejező tüntetés utáni, a Freedom Cornerben, a polgárjogi mozgalmak és a rasszizmus elleni harc helyén tartott összejövetelre mondottam.

Clarence Thomas a «Freedom Corner»-ben a Munkahelyért meneten tartott beszéde

Barátaim, először is a kikötőmunkások szakszervezete (ILWU) béke és szolidaritási üzenetét kell átadnom San Franciscoból. A helyi szövetségnek, melyhez tartozom, hosszú és dicsőséges története van a gazdasági és szociális igazságért vívott harcban. 1984-ben aktivistáink 10 napig tagadták meg a Ned Lloyd Kimberly dél-afrikai teherhajó kirakását. Ez az akció felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét az apartheid-ellenes mozgalomra és az ellenállást erősítette.

2008. május elsején, a Munka nemzetközi ünnepén az ILWU, mely a nyugati oldalon 29 tengeri kikötőben biztosítja a munkaerőt, 8 órára leállította a munkát – nem béremelésért vagy a munkakörülmények javításáért, hanem az iraki és afganisztáni háború és megszállás elleni tiltakozásképpen! Első alkalommal az USA történelmében politikai sztrájk mellett kötelezték el magukat a dolgozók. Ez a mozgalom nemcsak a kikötői egységet bizonyította, hanem dolgozók hatalmát is a termelés szintjén.

A Pittsburgh Post-Gazette egyik cikkét olvastam ma, a címlapon: «Az Elnök nem híve a tömegtüntetéseknek». Az újságíró azt magyarázza, hogy ha van egyetlen elnök is, aki meg tudja érteni a G-20 elleni protestálókat, az Obama elnök.

Amikor megkérdezték tőle, hogy támogatta-e a tömegtiltakozásokat, mikor saját negyedében, a chicagoi South Side-ban szervezőmunkát végzett, az Elnök ezt válaszolta: «biztos nem» és hozzátette: «tiltakozások ilyen absztrakt témával szemben, mint a világkapitalizmus vagy hasonló, általában nem ér sokat».

Tehát, Obama Elnök, a tömeges munkanélküliség absztrakt dolog? A munkahelyek delokalizálása, kitelepítése, mint az vasiparban, az autóiparban, szintén absztrakt?

És a 49 millió amerikai, akinek nincs betegbiztosítása?

És az a 45 000 személy is absztrakt, aki évente meghal az USA-ban, mert nem kap betegellátást?

Obama Elnök, az egész világon úgy ismerik Önt, mint intelligens embert, aki tud beszélni. Mégis, ezek a tömegtüntetés-ellenes megjegyzések felfedik a valódi Obamát.

A 30-as években a dolgozók küzdelme a nyolcórás munkanapért csakúgy, mint a üzemi sztrájkok tömeges tiltakozást igényeltek és Roosevelt elnököt a New Deal megvalósítására kényszerítették.

Szakszervezetem harca 1934-ben, mikor a dolgozók sztrájkot folytattak és megbénították az egész Nyugati partot, majd San Francisco városát is, tömegmozgalmat jelentett.

Elnök Úr, az Ön szavaiból kiviláglik Dr Martin Luther King és az egész polgárjogi mozgalom tiszteletének mélységes hiánya, mivel ezek is megkívánták a tömegmozgalmat. Mi, dolgozók és elnyomottak nem érünk el vezetőinktől engedményeket, csak akkor, ha szervezkedünk, mobilizálódunk, ahogy 2004.okt.17-én tettük a Milliós menetben.

Emlékezzen, nem szavazással értük el, hogy a feketék szavazati joggal rendelkezzenek, hanem szervezéssel, tiltakozó tüntetésekkel, ahol életüket kockáztattuk.

Azért gyűltünk most össze, hogy szolidaritásunkat kimutassuk, biztosítsuk szembenállásunkat az egész globális kapitalista politikával szemben, amely felelős a munkásosztály munkahelye elvesztéséért az iparban.

Régen Pittsburgh és a Pennsylvaniától nyugatra lévő terület a világ legtermelékenyebb ipari vidéke volt. Pittsburghben termeltek acélt, szenet, üveget – most gyakorlatilag semmilyen termelés nincs. Ezért vagyunk ma itt. A kérdés, amit felteszünk Obama elnöknek: mikor akar tartani egy csúcstalálkozót, hogy Amerikát újraiparosítsa, hogy minden munkásnak legyen megélhetését biztosító bérjövedelme, személyvonatokat gyártva, napkollektorokat és más magasszintű technikai eszközt, mellyel a dolgozó emberek élete könnyíthető meg?

Azzal fejezem be, hogy velem együtt kiáltsátok a dokkerek szakszervezetének tegnapi jelszavát: «An Injury to one is an injury to all» (ha egyikőnket támadás éri, támadás ér mindannyiunkat). Ismételjük háromszor!

Hiba
USA-levelezőnk kérésére pontosítani kell, hogy a múlt számunkban megjelent «köztulajdonú rendszer» vagy «terv» az amerikai «public option» kifejezés - az első verziókban legalábbis – a magántulajdonú dominanciába a köztulajdon beiktatását jelenti azok számára, akiknek nincs biztosításuk.

Obama az erre való felhívást támogatta beszédében, de nem kötelezte el magát köztulajdonú egészségügy mellett.
A szerk.


Nemzetközi vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről

2009.szept.16-20. Port au Prince, Haiti

2009. okt. 15. : nemzetközi szolidaritási nap a haiti néppel, a MINUSTAH-csapatainak azonnali kivonása követelésével. A nemzetközi munkásosztályhoz és a világ népeihez intézett eme felhívással összegződik a Haiti helyzetét vizsgáló nemzetközi bizottság, a CIE-H első ülésszaka. 2009. okt. 15. a MINUSTAH mandátuma meghosszabbítása napja.

Az Algériából, Brazíliából, Guadeloupe-ról, Martinique-ról, USA-ból érkező küldöttek alkotta nemzetközi bizottság négy napig hallgatta a tanúkat, haitiakat, szakszervezetek, egyesületek, társulások, politikai, népi szervezetek tagjait. Folyóiratokat, újságokat kaptak a munkához, jelentéseket, nyilatkozatokat, fotókat. Mindezt kiegészítetta a terep bejárása.
A munkát a a haiti szervezetek bizottsága és a karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) készítette elő.
A CIE-H találkozott a MINUSTAH katonai vezérkarával (Floriano Peixoto tábornok; Vieira Neto, parancsnok; Toro ezredes, másodparancsnok; Gérard Le Chevalier, politikai ügyek tanácsosa).
Az Elnök és Miniszterelnök nem válaszoltak a meghallgatási kérésre.

A CIE-H megállapításai:

— Szakszervezetellenes elbocsátások és megtorlás
Abban az országban, ahol az aktív korú lakosság 70%-a munkanéküli, a közszolgáltatások leépítése [ az APN jelentése szerint 2004 és 2008 között 5000 elbocsátás; Téléco, Télécommunication Nationale, stb.] dolgozók újabb ezreit hajította az utcára.
A Nemzeti Sörfőző tulajdonosa elbarikádozta az utat a szakszervezet létrehozása előtt, az Ipari parkban (szabad övezet) az elbocsátások szisztematikusak, egy igenre van nemre a dolgozókat megfellebbezhetetlenül kiteszik. A rendőrség és a MINUSTAH rendszeresen zaklatja őket, ha megpróbálnak tenni ellene.
Meghallgattuk B G-t, a TELECO munkavállalói áldozatainak társulása (AEVT) elnökét, volt szakszervezeti bizalmit. Elmondta, hogy alkalmazottak ezreinek elbocsátási terve keretében a szakszervezet és az igazgatás között tárgyalás kezdődött egy pénteni napon. A következő csütörtökön (2007.júl.5.) a Télécotól 2 ezer alkalmazott kapta meg felmondólevelét. 22 szakszervezeti tisztségviselőből 20-at elküldtek, ezzel a szakszervezetet valósággal lefejezték. Próbálkoztak tüntetéssel a Téléco előtt, a MINUSTAH megakadályozta. Mindössze 1.100 személy maradt a vállalatnál a feladatok módosítása nélkül mindent ellátni. A vállalat 2004 és 2008 között ötezer főtől szabadult meg minimális szociális kísérőprogram nélkül.

Nők meggyalázása és gyilkosságok, melyekbe a MINUSTAH tömegesen érintett
Néhány tanúság:
- SOFA (Haiti Női Szolidaritás), Gonaïves, 2005.febr.:
Nadège Nicolas, 20 éves, 3 pakisztáni Minustah-katona megerőszakolta …
A Minustah szóvivője, Damien Onsès Cardona, arról nyilatkozik, hogy prostitucióról volt szó és ezen az alapon lesznek a katonák szankcionálva.
A Kay Fanm-társulás (Nők Háza) cáfolta a Minustah állításait, megerősítve, hogy erőszakról van szó.
- Alter – Presse, 2007.nov.15.:
2007.nov.3-án, az ENSZ hazaküldött 108 Sri-lankai kéksisakost, mert fiatalkorúak szexuális meggyalázásában vettek részt…
A női jogok minisztere, Marie – Laurence Jocelyn Lassègue, ebből az alkalomból «felfoghatatlannak» nevezte, hogy a haiti állammal egyáltalán nem konzultáltak ezügyben …
- O M, C A ( a Cité Soleil női koordinációs szervezete), 2009:
Több tucat nőt erőszakoltak meg a MINUSTAH katonái, közöttük egy 15 éves kislányt, aki teherbe esett, gyermeket szült egy venezuelaitól. «Tini onpil ti minustah nan péyi Ayiti» (sok kicsi-minustah van Haitiben). Sehova nem lehet panasszal fordulni az agresszorok ellen.
- Le Nouvelliste, 2005.júl.19.:
Michel Sidneyt, 33 éves, az UNIQUA (Quisqueya Egyetem) harmadéves informatikai hallgatóját, júl. 13-án a repülőtéri úton öltek meg a Minustah katonái. Saját gépkocsija volánjánál lőtték le, a motorház felől kapott a fejébe egy lövedéket… A rendőrség járőre azonnal Port au Prince kórházi hullaházába vitette. 7 nappal később, minden magyarázat nélkül átadták a családnak. Nővére: «Ahogyan a fivéremet lelőtték, azt mutatja, hogy az ENSZ-katonák számára semmi, de semmi érdemlegeset nem jelentünk.»
- A POHDH (az Emberi Jogok haiti szervezete platformja), mely 8 emberjogi társulást foglal magába: «Külföldi fegyveres erők akciói», 2007.febr.14. felsorolja, mely esetekben játszanak szerepet a Minustah-katonák, azokat osztályozza.
- A CATH-szakszervezet (autonóm) 2008 októbere
A Minustah mandátumának meghosszabbítása elleni tüntetés után, Jefaisant Laguerre szakszervezeti aktivista «Pou Minista alé!» (Minustah, kifelé!) feliratú transzparenst hordozott. Okt.10-én megölték.
- Haïti- Liberté, júl.29. –aug.4., cikk «A Minustah áldozatának titkos temetése». Kenel Pascalt a Minustah ölte meg Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt.
- Találkozó a Minustah parancsnoksága bizottságával szept.17-én. Ez alkalommal a Minustah vezérkara nyilatkozta (Kenel Pascal halála kapcsán): Kenel Pascalt a Minustah ölte meg, Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt, a katonák 9 mm-es lövedékkel, melyet csak a tisztek használnak.

A fiatalság feláldozása
POHDH, Anten Ouvriyé, Chandèl-társulás, 2009.szept.16-17.:
Az Orvosi Egyetem hallgatói felkeltek képzésük tönkretétele ellen és az intézmény privatizációja ellen, mivel így az oktatásból a szerény környezetből származó gyerekek ki lesznek zárva.
A Minustah-csapatok elszállásolása közintézményekben (2005 – 2006) a fiatalságot megfosztja a képzésükhöz és nevelésükhöz szükséges struktúrától, olyan országban, ahol 500.000 iskolázatlan gyermek található.

Garantált a gazdasági katasztrófa, az imperializmus és MINUSTAH ezt szolgálja

Néhány példa:
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009
Az ország 1972-ig rizsfogyasztását saját maga termelte meg. 2008-ben fogyasztása 82 %-át exportálja.

A 3. ATPC konferencia Pietion-ville-ben, 2008 decemberében

«A HOPE-törvény lehetővé az USA unilaterális kereskedelmi elsőbbségét Haitivel szemben a textiliát illetően csakúgy, mint a motoros járművek alkatrészeit. A HOPE-törvény keretében Haitinek el kellett köteleznie magát a liberális politika mellett. Haiti nem hozhat semmilyen intézkedést az USA gazdasági-politikai érdekei ellen. Ezek azok a feltételek, melyekre a multinacionális vállalatok kötelezik, hogy a kínai és vietnami árak alatt tudjanak termelni.»

A nyilatkozat folytatódik:

«A befektetők és a multik már dörzsölgetik a kezüket, hogyan állítják csatasorba a HOPE-törvény ajándékait.
A brazil Valor Economico 2008.aug.15-i cikke azt írja: «A káosz közepén (a haiti gazdasági káosz) a brazil vállalatok már keresik, hogyan profitálhatnak abból a helyzetből, hogy Brazília a Minustah vezető erejeként stratégiai pozicióban van .(...) Coteminas (a brazil textilipar nagyvállalata, melynek topmenedzsere nem más, mint a brazil elnökhelyettes fia) Haitit mint ugródeszkát akarja használni az USA-ba irányuló exportja érdekében (...).»
«Brazília elismerten együttműködik Haiti megmentési folyamatában, országunknak kérnie kellene az elsődleges bánásmódot» mondta Valor Josue Gomes da Silva, a Coteminas elnöke.(...) Az intézményes zűrzavar ellenére Haiti a egy textilipari vállalat számára jelentős előnyöket hordoz: közel van, hozzáférése megkülönböztetett az USA, a világ legnagyobb piaca felé és munkaereje rendkívül olcsó. Port-au-Prince-ben, a fővárosban egy varrónő órabére 0,50 $. Jóval kevesebb, mint a brazil 3,27 $ (...) és nagyon is egybevethető a vietnami 0,46$-ral vagy a bangladesi 0,28$-ral.
A Coteminas terve az, hogy brazil szövetet exportál, Haitiban varratja olcsón, az USA-ba bevitelekor nem fizet vámot a szabadkereskedelmi egyezmény védelme alatt» (egy haiti munkás 70 gourde-ot kap 8 órás munkáért, óránként kb. 0,21 $).

A MINUSTAH a multik javára szolgáló egyezségek fedőtakarójaként is szolgálhat a haiti nép kárán, az ILO-konvenciók semmibevételével!
— PAPDA: a MINUSTAH és a haiti állam költségvetése
2008.júl.1. –2009.jún.30.: 574.916.500 $
2009.júl.1. –2010.jún.30.: 611.751.200 $ - egyharmada a haiti állam költségvetésének!
A CIE-H a haiti nép rendszeres és szervezett tönkretételét tapasztalja. Néhány tény:
– szuverenitása elvesztése, alkotmányellenesség,
- az ENSZ és a kormány közötti 2009. júl.9-i egyezség,
- az egyezséget nem szavazta meg a parlament;
- egyezmény, IV – a MINUSTAH státusza, 11, b: «a MINUSTAH a területen szabadon kommunikálhat rádión keresztül (szatellit, mobiltelefon, hordozható posztok, stb.) a megfelelő berendezések elhelyezésével.»
- ugyanott: 11, c: a kormányt csak informálni kell a MINUSTAH Haiti földjén való tevékenységéről;
- A PNH-nek semmi lehetősége nincs beavatkozásra a MINUSTAH-helyiségeiben;
- egyezmény, VI – a MINUSTAH tagjainak státusza privilegizált, immunitást élvez; 26: a «különleges képviselő» és «magasrangú munkatársai» diplomáciai védelmet élveznek…
- Már 1991 és 1994 között az USA hadserege a nemzeti archivumból iratokat kobzott el, 160.000 referencia-dokumentum veszett el, melyek a nemzetté válás folyamatát, az államcsíny eseményeit, az amerikai katonák által elkövetetett cselekményeket dokumentálták.
– A sajtószabadság megsértése
- POHDH: «A külföldi fegyveres erők akciói», 2004 és 2006 között:
6.2.4, A személyi tulajdon sérelme:
«2006.máj.31-én, Port au Prince-ben a TV-Haiti újságírója munkaeszközeit a MINUSTAH kéksisakosai elkobozták, megsemmisítették egy sajtókonferencia védelmében összegyűlt aktivisták szétszórásakor.»
6.2.5, Szólásszabadság, véleménynyilvánítás szabadság, gyülekezési szabadság.

2005.márc.20-án a MINUSTAH beavatkozása Petit-Goâve-ban. Larak Robinsont, 26 éves, a Kontak FM rádió helyiségében két lövés érte, súlyosan sérült állapotban szállították a kórház elé, ahol otthagyták. A családot a kórház értesítette, annak ellenére, hogy Kubába vitték gyógyíttatni, ápr.5-én meghalt. Temetésekor is beavatkozott a MINUSTAH a gyászolókra puskát szegezve.

- A Nouvelliste, 2009.szept.1.: «BS, a Minustah-ügynökök kirabolták és megverték», Gilles Freslet cikke.

Aug. 27-én 20 órakor a rádió riporterétől, Bernier Silvaintől a MINUSTAH-ügynökei eltulajdonítottak kb. 100.000 gourde-ot, az előző napi koncert bevételét.

– Önkényes letartóztatások és eltűnések

Wilson Mésilien, a «Fondation 30 septembre» tagja, 2009.szept.20.

Pierre-Antoine Lowinsky, az alapítvány tagja, polgárjogi harcos 2007.aug.12-én tűnt el. A tanú szerint nincs magyarázat az eltűnésére. Gépkocsijában nem vizsgálták meg az ujjlenyomatokat, mobilja 6 hónappal később is működött. Csoportja, az «Alapítvány» 1997 óta minden szerdán 11 órakor Port au Prince-ben a Place des Martyrs-on «settinget» tartottak.

- Az ATPC III.konferenciájának nyilatkozata Pétion-ville-ben 2008.dec.28-án:
«Pierre-Antoine Lowinsky felesége, Michèle Pierre-Antoine Lowinsky egy évvel férje eltűnése után a hatóságoknak írt levelében utal arra, hogy politikailag aktív férje nyom nélkül nem tűnhetett el és kéri, hogy a vizsgálatot folytassák le.
- Népi tüntetések megtorlása
2006.nov.12-én a Lycée Toussaint Louverture diákjai tüntettek a Minustah-katonák intézményükbe hatolása ellen. Könnygázgránátokat vetettek be ellenük.
Nov. 17-én az 1803-as győzelemre való megemlékezést torolták meg.
2006.dec.5-én a biztonság hiánya miatt tüntető diákokra lőttek.

— a Comité de Suivi 2009.jún.17-i nyilatkozata:
«Két hét óta a kormány és a MINUSTAH a haiti Állami Egyetem diákjai és a lakosság ellen kemény megtorló intézkedéseket alkalmaznak, mérgező gázbombákkal és lövésekkel. Egy egyetemi hallgatót két fejlövés érte, többek megsebesültek, mintegy 20 embert letartóztattak, közöttük csak éppen arra járókat is…»

– A választási részvétel csökkenése

- Camille Chalmers, PAPDA, 2009.szept.16.:
A MINUSTAH beavatkozása óta a választási részvétel a 2006-os 60 %-ról a 2009-es 11 %-ra csökkent 2009-ben, ezen felül számos csalást, erőszakot jegyez.


A CIE-H szintézise:

Az ENSZ Charta 7. fejezete szerint ilyen katonai beavatkozás, mint a Minustah, csak ez esetekben jogos:
- polgárháború
- természeti katasztrófa
- emberiségellenes bűntett
- genocidium.
A Minustah katonai parancsnoksága a Bizottságnak bemutatta jelenlétének érveit, melyek a stabilizációs, a biztonságot szolgálja.

Vizsgálatunk mást tárt fel.
Geopolitikai területen Chalmers professzor kimutatta, hogy a neoliberalizmussal szembeni ellenérzés nő a latin-amerikai és a karibi népek körében, mely közvetlenül fenyegeti a multinacionális és imperialista érdekeket. A kolumbiai új amerikai katonai bázisok (Curaçao) a demokrácia- és népellenes offenzíva materializálódása a térségben. A «haiti nyomor kitermelése» e stratégia érdekében az ENSZ politikájának egyik alapvető jellemvonása.

A Minustahnak el kell hagynia Haitit!


Honduras

A Nemzeti Ellenállási Front nyilatkozata
a hondurasi államcsínnyel szemben

A Nemzeti Ellenállási Front az országos és nemzetközi közvéleményt informálja:

1. Az érvényes köztársasági Alkotmány 3. cikkelye értelmében civil engedetlenségi mozgalom és lázadás folyik a Roberto Micheletti Bahin és Roméo Vazquez Velazquez vezette bitorló rendszer ellen koncentrálódva az alkotmányos elnök Manuel Zelaya Posales visszatérésére, haladéktalanul be kell következnie posztjára való visszaállításának.

2. Harcunk egyik alapvető és eltökélt célja a demokratikus és Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, mivel küzdelmünk legitim és rendkívüli fontossággal bír.

3. Követeljük a fegyveres erőszakszervezetek a lakosság elleni repressziójának, Zelaya Rosales elnök és a brazil követségre kísérői zaklatásának, az emberi jogok folyamatos megsértésének leállítását, mint első feltételét annak, hogy valódi párbeszéd kezdődhessen az országunkat átszelő válság politikai megoldására.

4. Elvárjuk, hogy a latin-amerikai kormányok és integrációs intézmények, az Amerikai Államok Szervezete (OEA), az ENSZ és az Európai Unió többek között támogatásukat és szolidaritásukat mutassák ki, felszólítjuk, hogy gyors intézkedéseket hozzanak a fentebb leírt helyzet megoldására.

91 napos az ellenállásunk, de senki nem adja meg magát!

MDC, Tegucigalpa, 2009. szept.27.

Carlos Reyes (a hondurasi STIBYS szakszervezet főtitkára) nyilatkozata

1 – a novemberi választási procedúrát megelőző összes párbeszéd előfeltétele az alkotmányos rend helyreállítása minden egyéb feltétel nélkül. A választások legitimitására szolgáló, az alkotmányos rend helyreállítása nélküli párbeszéd nem más, mint csapda.

2 – a válság alapjának megoldására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a legmegfelelőbb, mely új alkotmányt kidolgozva szociális paktumként szolgál a fejlődési és fűggőségi késlekedés megszüntetésére.

3 – folytatjuk az elemzést és a konzultációt szimpatizánsainkkal, szervezeti struktúrák felállítását, a választási jelöltség visszavonásáról is, ha az alkotmányos rend nem áll helyre.

4 – felhívunk minden más államcsíny-ellenes politikai erőt arra, hogy vegye figyelembe deklarációnkat.


Tegucigalpa 28 septembre 2009,
Carlos H Reyes - Bertha Caceres - Maribel Hernandez - Carlos Amaya


Nemzetközi szolidaritás


Azonnali szolidaritást
a hondurasi dolgozókkal és néppel

Allan Fisher, az AFT 2121 (pedagógusszakszervezet) küldötte, és Alan Benjamin, az OPEIU union locale 3 (alkalmazotti szakszervezet) megfogalmazásában elfogadta a San Francisco-i AFL-CIO Szakszervezeti Tanácsa 2009.szept.28-án

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács támogatja Manuel Zelaya elnök azonnali hazatérését Honduras államfői posztjára és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását az országban, valamint azok bíróság előtti felelősségre vonását, akik az államcsíny végrehajtásáért felelősek. Az USA kormánya azonnal függesszen fel minden segítséget, amíg Zelayát funkciójába vissza nem állítják.

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács megbízottat küldött Hondurasba, hogy segítse a munkásmozgalommal és az államcsíny elleni Nemzeti Front erőivel való szolidaritását.

Honduras helyzetét ma, mikor Zelaya a brazil nagykövetségre menekült, az ellenállási mozgalommal, különösképpen a munkásmozgalommal szembeni megtorlás jellemzi.

A PCASC (portlandi közép-amerikai szolidaritási bizottság és határontúli munkásszervezeti tanács) szintén szolidaritási utat tervez novemberben Israel Salinasszal, az egyik legfőbb hondurai szakszervezeti konföderáció, a CUTH (Confederacion Unitaria de Trabajores de Honduras) főtitkárával.

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács azt kéri tagjaitól, hogy vegyenek részt a hondurasi dolgozói ellenállási mozgalmával való szolidaritási demonstráción, melyet rendszeresen szervezünk San Franciscoban.

Ezen felül Szakszervezeti Tanácsunk kéri az AFL-CIO országos vezetését, hogy nyilvánítsa ki aktív szolidaritását sajtónyilatkozatokkal, az Obama-kormányzat nyilvános megkeresésével, hogy az szakítsa meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a hondurasi hatalombitorlókkal.

Szakszervezeti Tanácsunk a hondurasi útra Israel Salinas elvtársunkkal együtt megszervezi más szakszervezeti tanácsok csatlakozását a államcsínnyel szembeni erők támogatására.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nemzetközi információk 355.sz.

2009. szept. 29.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Írország: okt. 2-án az ír nép ismét az urnák elé járul a Lisszaboni szerződésről szavazni. A munkásmozgalomban rendkívül intenzív vita folyik. Kivonatok a sajtóból.

Brazília: beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával az autóipari sztrájk és a CUT kongresszusa apropóján.

USA: az AFL-CIO az általános társadalombiztosítás mellett áll ki. Alan Benjamin, az Egység és Függetlenség szerkesztője, San Franciscoban szakszervezete tanácsának végrehajtóbizottsági tagja levelet írt azokhoz, akik a kampányt támogatták.

Michael Moore rendező az AFL-CIO kongresszusán a «valódi általános egészségügyi lefedésért».

Románia: az IMF és az Európai Unió diktálta «reformok» ellen a tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkot hirdettek. Mintegy 30 szakszervezeti és munkásaktiva szept.13-i összejövetele Craiovában a Szövetség a Dolgozók Felemelkedéséért (AEM) kezdeményezésére.

Algéria: «Fraternité», a Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) cikke «Nincs itt az ideje befagyasztani a társulási egyezményt?»

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok munkahelyi reintegrációja érdekében minden diszkriminációs politika ellen, az ILO 111-es konvenciója tiszteletben tartásáért: az első eredmény.


Írország

A 2009. okt. 2-i referendum:

Intenzív vita a munkásmozgalom soraiban

2008.jún.12-én az ír nép voksolt a Lisszaboni szerződésről, világosan elutasítva azt. Most ismét szavazniuk kell ugyanarról.
Néhány nappal a referendum előtt részletek a sajtóból.

A szept. 12-i Irish Times válaszol az ICTU szakszervezeti szövetség főtitkárának, David Beggnek, aki az IGEN-re hívott fel azzal érvelve, hogy semmi nincs a szerződésben, mely ellenkezne a dolgozók érdekeivel. Eamon Devoy, a TEEU szakszervezet főtitkára vàlasza: «mivel a munkaügyi normákat szisztematikusan lefelé húzzák azok, akik egyetlen célja gazdagságuk fölhalmozása, a TEEU a NEM győzelméért kampányol».

Egy pillanatig sem hiszi, hogy «a dolgozók sora jobb lesz az EU-ban», hozzáteszi «vannak a szakszervezeti mozgalomban, akik a Szerződést avval a felkiáltással támogatják, hogy elfogadása esetén az Alapvető jogok chartája európai szinten adoptálható. Ez a Charta 1966 óta létezik, és alkalmazására a tagállamoknak nincs kötelezettségük».
Az Irish Times szept. 21-én beszámol a vitáról a UNITE írországi régiójának főtitkára, Jimmy Kelly - aki a TEEU-val együtt a NEM mellett áll ki - és SHAY CODY, az Impact főtitkárhelyettese között, aki az IGENT támogatja.

«Sajnálatos, hogy nem válaszoltál arra a kérdésre, amit feltettem neked, ehelyett azt javasolod, hogy fogadjuk el a Szerződést és aztán meghatározatlan ideig várakozzunk, hogy valami történjék.
1951 óta várunk, ami óta Írország aláírta a kollektív tárgyalásokról szóló ILO konvenciót. Azóta várunk, hogy a 80-as évek végén létrejött a szociális partnerség és az egymást követő kormányok megígérték, hogy válaszolnak az összes kérdésünkre. Az utolsó népszavazás idején azt kérték, legyünk Taoiseach [miniszterelnök] mellett a következő szociális partneri tárgyalásokig. Te nem látod, Shay, a rendszert benne? Azt a rendszert, amelyben minden alkalommal a dolgozók elemi munkásjogait elutasítják? És Te így akarod folytatni?

Az ír dolgozóknak akkor teszik a legjobban, ha azt csinálják, amit az európai dolgozók az utóbbi évtizedben és mozgósulnak jogaikat megvédeni. Azt hiszed, Shay, hogy az egész kontinensen a dolgozók olyan jogokat élveznek, melyeket a politikai vezetés és a munkáltatók szívjóságból adtak nekik? Nem, ezeket a dolgozók vívták ki saját maguk! Tegyük ugyanezt mi is.»


Brazília

Az osztályharc visszhangja

Sztrájk az autóiparban, a CUT kogresszusa, kőolajipar…

Beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával

Az autóipar vasasai az ABC-régióban (São Paulo ipari övezete) sztrájkba léptek béremelésért

«Az iparágban ez az első sztrájk 2001 óta, tehát Lula megválasztása (2002) óta nem volt, húzza alá Markus Sokol. Pedig a vállalatok, melyek milliárdos adóteherkönnyítést kaptak, csak ebben a szektorban több mint 10 ezer dolgozót bocsátottak el.
Most, hogy a kormány és a sajtó azt állítja, “a legrosszabbnak vége van” (ami persze hazugság), a dolgozók azt mondják “elég volt”, és béremelést kérnek.»

A CUT (szakszervezeti szövetség) múlthavi kogresszusának visszhangjából

«Egyik oldalról a kogresszus nem akarta elítélni a fiskális adókönnyítéseket és a Lula-kormány hitelkönnyítéseit a “vállalatok megmentésére”, valamint a vezetők többsége a CUT részvételére szavazott a «tanácsok», a “civil társadalom tanácskozásai” sorozatában, melyek a “kormányzat” politikájának termékei.
A másik oldalról viszont a küldöttek megszavazták a Vale de Rio Doce nagy bányatársaság államosítását (azelőtt a CUT csak “a privatizációs csalások megsemmisítését” jelentette ki), az Embraerét (repülőgépüzem, mely négyezer dolgozót bocsátott el a válság kezdetén), a nyugdíj- és társadalombiztosítás ellenreformjának hatályon kívül helyezését.
Egy záradék, mely követeli Lulától, hogy sürgősséggel hozott határozatot az elbocsátások megtiltására, csaknem többséget kapott. A vezetésnek kétszer is vissza kellett térnie rá, hogy igen kicsi többséggel elutasíttassa.»

A CUT kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Kőolajipari Dolgozók Szövetsége (FUP) javaslatát a Petrobras (brazil kőolajtársaság) 100 %-os újraállamosítását.

«A latin-amerikai kontinens helyzetére rányomja bélyegét a különböző kormányok (Venezuela, Ecuador, Bolivia, stb.) törekvési a természeti kincsek visszaszerzésére - magyarázza Markus Sokol -, a FUP kampánya, amely mellé állt, sokat jelent Lula számára, hogy a képviselőkkel és szenátorokkal a Petrobras részleges visszavételének tervét elfogadtassa avégett, hogy állami kontroll legyen a “Pré-Sal” zóna fölött. A zóna egy gigantikus kőolajtartalék-mező, melyet két éve tártak fel Rio de Janeiro mellett, a tengerben.
Kíváncsiak vagyunk, hogy Lula javaslata az FUP-hoz fog-e illeszkedni, vagy a privatizációs tárgyalásokon fokozatosan elenyészik. Tudnillik a privatizátorok uralják nevezetesen a közelmúlt korrupciós botrányaiban elkölcsét veszített Szenátust.
A tapasztalat azt mutatja, egyedül a népi mobilizáció tudja a nemzeti szuverenitást megvalósítani a kőolaj kérdésében csakúgy, mint más területen.»

USA

Az AFL-CIO kongresszusa: általános társadalombiztosítást

Alan Benjamin a Unity & Independence szerkesztője, a San Francisco-i Szakszervezeti Tanács végrehajtóbizottságának tagja

Szept. 15-én Pittsburgh-ben az AFL-CIO országos kongresszusa egyhangúlag elfogadta az egykasszás általános társadalombiztosítást.
A kaliforniai ápolók szakszervezete sajtóközleményben tudatja ennek fontosságát: «Az amerikai munkásmozgalom legfontosabb szervezete csatlakozott az országos kampányhoz. Az AFL-CIO egyhangú szavazása rendkívül sokat mond, aláhúzza annak fontosságát, hogy minden amerikai általános betegbiztosításhoz jusson». (Nemzetközi információk 354.sz.) (...).
A szept.14-i New York Times-ban Steven Greenhouse cikke: «A föderáció állásfoglalása általános lefedést akar mindenki számára, kötelezni a munkáltatókat a társadalombiztosítási befizetésre a «fizetni vagy részvenni» rendszeren keresztül. Sőt, az állásfoglalás támogatja egy specifikus segítség elvét is, mely azon vállalatoknak járna, melyek a legalább 65 éves nyugdíjasoknak is egészségügyi lefedést nyújtanának, ahogyan sokan az egyszakszervezetes vállalatok közül teszik.
Az állásfoglalás határozott módon támogatja az állami rendszert, mondván, hogy ez kötelezné a magánszektort is az árak csökkentésére. ‘Az egészségügyi biztosítás köztulajdonú rendszere alapvető a dolgozók családja, a vállalatok és a kormány számára számára‘. Kevesebbe kerülne, tilos lenne a haszon hajhászása.» [...]
«Meglepetés nélkül, a föderáció a leggazdagabbak megadóztatására gondol a társadalombiztosítási reform finanszírozásakor. Ugyanakkor az állásfoglalás elutasítja azt, hogy a munkáltatók által nyújtott orvosi szolgáltatás megadóztatása legyen annak anyagi alapja.» Obama és Pelosi egy lépést hátrálnak a köztulajdonú rendszer kérdésében.
Szept. 15-én Barack Obama az AFL-CIO kongresszusához fordult. A társadalombiztosítás apropóján beleszőtte beszédébe a «köztulajdonú rendszer lehetőségének» őrzését, mely élénk helyeslést váltott ki a teremben.
A politikai megfigyelők azonban figyelmeztetnek, hogy szept. 9-i tévébeszédében jelezte, hogy meg akarja szüntetni a «köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét», és «más alternatívákat» találni. A sajtó aláhúzta, hogy néhány nappal ezelőtt fel sem merült társadalombiztosításról szóló beszédeiben a köztulajdonú rendszer.
Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke gyorsan követte a hátralépésben Obamát. A CNN:
«Pelosi és Harry Reida szenátusi többség vezetője azt nyilatkozták, hogy támogatnak minden intézkedést, mely erősíti az egészségbiztosítás hatékonyságát és hozzáférhetőségét.»
Pelosi tehát minden követelést tárgyalhatónak minősített – a CNN szerint. David Sirota politikai aktivista figyelmeztetett, hogy a CNN információit az Associated Press és Pelosi saját szavaival megerősítette. Sirota említi azt is, hogy egy karitatív estélyen Washingtonban (DC) szept. 11-én Pelosi beszédet mondott a UnitedHealth lobbista szervezetnek, mely ellenzi a köztulajdonú szisztémát. Az őt hallgató személyeknek 2400 $-t kellett fizetniük, lobbistáknak 5000 $-t (forrás: David Sirota blogja, szept.12.).

Kucinich jövendölése
Obama és Pelosi meghátrálása a köztulajdonú rendszer előtt nem lep meg senkit. Minden ügyben - legyen az a szakszervezeti jog, beleértve az Employee Free Choice Actot vagy valódi munkahelyteremtő programot - e két politikus állandóan hangoztatja, hogy nyitva állnak minden «alternatív», a munkáltatók és a lobbisták védelmezte terv előtt.
Obama és Pelosi saját magukat gyakran a «dolgozók barátainak» minősítik, de egész világosan kiderül, hogy a nagyvállalatok és lobbyjuk még jobb barátjuk.
Dennis Kucinich kongresszusi tag (demokrata, Ohio) megjósolta a Demokrata Párt részéről a köztulajdonú rendszer elhagyását. Íme:
1. A Képviselőház nagy feneket kerít a HR3200 köztulajdonú rendszer őrzésére ill. lehetőségére, hogy ez a magánbiztosításokkal versenyre kelhet.

2. A Fehér Ház támaszkodni fog az elnöki beszédre, melyben a köztulajdonú rendszer lehetőségéről szólt.

3. A Szenátus szabályozni fogja a köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét a «kooperálható» javára. Vezetői mint pl. Kent Conrad azt nyilatkozták, hogy sosem találnak elég szavazatot ennek elfogadására a Szenátusban.

4. A törvény a Képviselőház és Szenátus közötti bizottság elé kerül anélkül, hogy a köztulajdonú rendszer lehetősége felmerülne.

5. Az mondják majd a képviselőházi demokratáknak, hogy támogassák a bizottsági megoldást az Elnök támogatása végett.

6. A törvény elfogadják, nem «a köztulajdonú rendszer választási lehetőségével», hanem kötelezve azt a 30 milliót, akinek nincs biztosítása, hogy fizessenek érte. Ha nincs pénzed, lehet, hogy kapsz rá támogatást. Ha nem így van és mégsem fizetsz a biztosításért büntetést.
Egy szó mint száz, Kucinich jóslata — úgy tűnik, reális — ez: a köztulajdonú rendszer lekerül a napirendről, a magán társadalombiztosítók szövetkezésével helyettesítve, és kész a reform.

Előrelépést, rögtön
Az AFL-CIO kongresszusi küldöttei az általános társadalombiztosításnak hosszútávú célt szánva, kis lépést tettek előre, de jelentőset. Valódi hatása lenne, ha megszületne az erős, állami társadalombiztosítás, mely lefedné a több mint 50 millió biztosítással nem rendelkezőt – ide tartoznak a bevándorló dolgozók – és a 40 milló rosszul biztosítottat is. Megvalósulhatna, ha a jelenlegi tervezet nem lenne teljes mértékben elfogadhatatlan, pl. a bevádorlók fedettségének tilalma, vagy az, hogy az új köztulajdonú rendszer finanszírozása részben adóemelésből valósulna meg és a Medicare-programból származó kölcsönnel.
Ez a valódi, mindenkire érvényes társadalombiztosítás oldotta ki a rasszista gyűlölet fékjeit az elnök ellen. A bigott jobboldal tízezrei mozgolódtak egész nyáron, s végül kimentek Washington (DC) utcáira, mert felfogták, hogy egy valódi szisztéma lassacskán aláaknázná a magánbiztosítókat, s ezért lamentálnak annyit Obama «szocializmusáról». A biztosítótársaságok ezért támogatják anyagilag és erkölcsileg a jobboldali tüntetéseket.
A magánbiztosítók elfogadják az Obama-terv hasznából való részesedést (emberek tízmilliói kénytelenek lennének biztosítást fizetni). Az a lehetőség, hogy választhassanak állami rendszert is, összes tervüket dugába döntené, hiszen ez olcsóbb és hatékonyabb lenne, egyre jelentősebb tömeget hódítana el tőlük. Ez az oka annak, hogy kézzel-lábbal kapálóznak az állami biztosítás lehetősége ellen.
Sürgősen egy harmadik szolidaritás napot kell tartani Washingtonban!
Ha a AFL-CIO hűséges akar maradni döntéséhez, az egykasszás állami társadalombiztosításhoz, így azt a módozatot, hogy lehessen választani állami rendszert is (mely egy lépés efelé), támogatnia kell. Nagyon eltökélten fel kell vonulnia, hogy az elnök, a kongresszusi elnök ne hagyja el ezt, ne fogadjon el kompromisszumot a magánbiztosítók javára.
Az emberek millióinak valódi egészségügyi fedezete érdekében az AFL-CIO-nak és szövetségeinek tömeges demonstrációt kell tartaniuk, hogy megvédjük azt, amit akarunk és amire szükségünk van, olyan tüntetéssel, amilyet 10 éve nem látott az ország.
Minden olyan általános társadalombiztosítási reform, mely nem tartalmazza az egykasszás elvet megkötések nélkül, nem előrelépést jelent, hanem hátrálást, mely a zsebünk kárára erősítené és tenné gazdagabbá a magánbiztosítókat.
Itt az ideje, hogy megszervezzük a washingtoni harmadik szoldaritási napot a valódi egészségügyi reform érdekében, követelve az egykasszás állami megoldást.
Testvéri üdvözlettel,
Alan Benjamin

Michael Moore:

“A valódi általános egészségügyi lefedésért ”

Szept. 14-én a jól ismert Michael Moore bemutatta új filmjét, a Capitalism: a love story («Kapitalizmus: szerelmi történet») az AFL-CIO kongresszusán.
A filmbemutató az 1 400 szakszervezeti tag és egészségügyi dolgozók tüntetését követte, ahol Pyttsburg utcáin skandálták: «Hell Scare is a right» («Az egészségvédelem- jog!»).
Michael Moore: «Számomra rendkívüli megtiszteltetés, hogy filmem USA-beli premierje helyet kapott nagy szakszervezeti szövetségünk kongresszusa keretében. Válaszúton vagyunk. Az amerikai nép többsége a kormány beavatkozásával általános egészségügyi biztosítást akar.»
Egy szakszervezeti felelős: «Joella Buchard-Mudry vagyok, a nyugdíjas pedagógusszervezet elnöke. Az a kérdésem: Mikor menetelünk Washingtonba?»
Michael Moore: «Azt gondolom, hogy ez a menet szükséges. Látjuk, hogy egy reakciós, fanatikus minoritás fellép az általános biztosítás ellen. Fel kell tennünk a kérdést: “és mi, mi hol vagyunk?” Azt gondolják, hogy győznek, mert jól szervezettek. Nekünk is ezt kell tennünk. Tüntetnünk kell, meg kell szerveznünk magunkat. Az ország 75 %-ban akarja a valódi egészségügyi lefedést és azt, hogy a kormány avatkozzon be…»
A küldöttek tapsvihara követte Michael Moore szavait.


Románia

Az IMF és az Európai Unió által diktált “reformok” ellen

A tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkra hívnak

Mintegy harminc munkás- és szakszervezeti aktivista gyűlt össze szept. 13-án Craiovában a válság és annak a munkásosztályt érintő következményei megvitatására.
A gyűlést aug-ban az AEM (Szövetség a Munkásosztály Felemelkedéséért) szervezte.

A meghívást rögtön elfogadta a Munka Országos Szövetsége (FNM), a független szakszervezeteket irányító Constantin Cretan bányász-aktiva, akit az 1999-es bányásztüntetésekben való részvételéért 3 évre börtönbe csukták, majd a nemzetközi tiltakozásnak köszönhetően kiszabadult.

Romániában a társadalmi vérnyomás gyorsan emelkedik. Aug. végén a kormány (jobb-bal koalició) az IMF és az EU erőltette különböző «reformokról» határozott. A minszelnök egy «törvénycsomagot» jelentett be, benne a az oktatás reformjáról és a közfunkciók likvidálásáról.

A közszféra különböző szövetségei tiltakozásukat jelentették be, megalakították a Közhivatalnokok Szövetségét, és általános sztrájkot hirdettek okt. 5-re annak ellenére, hogy a legfontosabb konföderációk vezetői nem értettek egyet. Ilyen körülmények között került sor a crajovai tanácskozásra. Megjelent Constantin Rada, a pedagógus szabad szakszervezet országos szövetsége (FSLI) alelnöke, Ileana Ionescu, a Sanitas (egészségügyi) szakszervezetek megyei szövetsége elnöke, Ioan Ion, a Solidaritatea-Virgil Sahleanu (vasas) szakszervezeti föderáció elnöke és Titi Covale, a Ford romániai leányvállalata (Craiova) legfőbb szakszervezetének vezetője.

A bérből és fizetésből élők között a harci szellem érintetlen

A szónokok közül többen említették a szakszervezetek állandó üldözését. Constantin Cretan és Ioan Ion (többször elbocsátották, állandóan bíróság elé citálják) illusztrálják ezt.
A harci szellem ugyanakkor érintetlen a bérből és fizetésből élők között. Ileana Ionescu, egészségügyi szakszervezeti vezető megerősítette az okt. 5-i sztrájkot az orvosi körökben a szektor többi dolgozója mellett. Elmagyarázta, miért alulfinanszírozott az orvosi szektor, ti. a befizetéseknek csak 40 %-át költik rá, a többi marad pénzügyminisztériumi hatáskörben.
Hárompontos rövid nyilatkozatot fogadtak el és új találkozóban állapodtak meg.

NICOLAE CONSTANTIN,
“Szociális szószék”, Bukarest

A craiovai munkástalálkozás eredménye

«1. Mi, akik Craiovában szept. 13-án összegyűltünk, teljes mértékben támogatjuk a közszféra szakszervezeteinek követeléseit a törvénycsomag visszavonására az oktatást, a köztisztviselők egyenlősítő bérezését, az állami ügynökségek restrukturációját, az üzleti miliő támogatását és az IMF-vel, EU-val kötött egyezményeket illetően.

2. Feltétel nélkül támogatjuk az általános sztrájkot, melyet okt. 5-re hirdettek meg a közszféra szakszervezetei és a jövőre javasoljuk meghatározatlan időre szóló általános sztrájk hirdetését.

3. Szolidaritásra szólítjuk fel az összes dolgozót, az összes szakszervezetet a bérből és fizetésből élők tiltakozása mellett ezen “áldozati intézkedések” ellen, melyeket a válság nevében akarnak meghozni.»



A román kormány vállalja felelősségét

Emil Boc román miniszterelnök a parlamenttől bizalmat kért arra a három törvénytervezetre, melyek a közkiadások csökkenését célozzák a Nemzetközi Monetáris Alapnál (IMF) és az Európai Bizottságnál történt vállalása következtében.
Az első a 223-ból 111 állami iroda bezárását jelenti, a másik, a precedens nélküli tiltakozósorozat eredője, 2011-ig javasolja a bérek többségének befagyasztását.

Több mint 2 000 köztisztviselő gyűlt össze a Parlamentnél és követelte a kormány lemondását is.

Algéria

Fraternité
Az algériai Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) lapja

Algéria — Európai Unió

Nem jött el a társulási egyezmény befagyasztásának ideje?

4 évvel az algériai-EU társulási egyezmény életbelépése (2005.szept.1.) után senki nem «vitathatja azt a megállapítást, hogy Algériának nem származott előnye belőle», írtuk júl. 12-én.

Az EU-ból érkező import egyre növekedik az egyre csökkenő nemzeti termelés hátrányára. Minden szektor érintett ebben.

A szénhidrogéneken kívüli export «249,68 millió dollárt képezett folyó év 5 hónapja alatt, szemben a 2008-as hasonló időszak 580,06 millió dollárjával szemben, vagyis 57%-os csökkenést mutat » (Horizons, aug.5.).

A világválság következményeként a kőolaj árának 2008. évi esése a kereskedelmi mérleg egyensúlyát rendkívül sérülékennyé tette. Ahogyan az aug. 5-i Horizons c. napilap megjegyzi, a szénhidrogéneket nem számítva, az alapanyagok, mint «a szalmiák, a réz és a cink» alkotják az «alapvető exporttermékeket».

2008 májusa végén a külső kereskedelmi mérleg hiánya 15,99 milliárd dollár volt, 2008 május végére több mint 591 millió dollárra billent.

Az ország hatóságainak intézkedései, melyeket annak érdekében tettek, hogy több területen is megvédjék érdekeinket, az Európai Unió részéről élénk reakciót, mintegy pajzs emelését provokálta. Az EU egyik alger-i képviselője azzal igazolta az erőszakos reagálást, hogy az Európai Bizottság «zaklatást» szenved el a multinacionális vállalatok részéről, «mivel ezeknek igen hatékony lobby-juk van Brüsszelben». (El Watan, 2009.júl.11.).

Szemére hányják «Algériának az Abdelaziz Bouteflika 2008 júliusi, a befektetési és privatizációs politikát elítélő beszéde másnapján tett intézkedéseit» teszi szóvá a La Tribune júl.9-én idézve az ezt követő lépéseket:
«Az állami elővásárlási jog beiktatása a leálló vállalatok esetében (…), az idegen vállalatok hasznának beinvesztálási kötelezettsége, a külföldre kivitt haszon feletti 15 %-os adó bevezetése, a 49/51 arányos partneriátus bevezetése (az ipari ágazatokban) és a minimális 30%-os nemzeti tőkésítés a kereskedelmi vállalatokban».

Az EU, annak kormánya, a Bizottság haragját ez váltotta ki. Catherine Ashton külkereskedelmi biztos kifejezte «komoly nyugtalanságát» és felhív arra, hogy a «Algéria gondolja át a bejelentett intézkedéseket és vizsgálja át azok felfüggesztésének lehetőségét»! A közvetlen parancs hatására a kormány a kereskedelmi miniszter közvetítésén át kijelentette, hogy «Algéria teljes szuverenitása birtokában hozza meg döntéseit és senki illetéktelen nem diktálhatja, mit kell tennie» (L’Expression, júl.12.).

Az Európai Bizottság alger-i képviselője, ki névtelenséget kért, (ez már szinte szabály) nyíltan a kormány szemére hányja az információk kifecsegését. Egy másik európai diplomata, akit a L’Expression ugyanezen száma idéz, sajnálja, hogy Algéria «nem értesítette partnerét» ezen intézkedések meghozatala előtt (sic!) és hozzáteszi, hogy a kereskedelmi minisztérium kebelén és azon túl a kormányban létezik «egy védelmi irányzat és egy liberalizáló tendencia»!

Mindezek az intézkedések «jogilag összeférhetetlenek a társulási egyezmény pontjaival» mondta a diplomata és alátámasztotta a nemzetközi szakértő A. Mebtoul véleményével, aki a «piacgazdaság» eltökélt védelmezőjeként sorolja az algériai kormány által megsértett cikkelyeket.

Válaszul a kormány, teljesen jogosan, az LFC-be (kiegészítő pénzügyi törvény) beillesztette az intézkedéseket. Elegendő-e?

R.Y.T.
Parti des travailleurs


Megj.: az Algéria-EU társulási egyezményt 2002.ápr.22-én írták alá, a parlament elfogadta módosítás nélkül, csak a Parti des Travailleurs (GPPT) csoportja voksolt ellene az Országos Népi Gyűlésben.

Nemzetközi kampány

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok posztjukba visszahelyezése érdekében, a munkahelyi diszkrimináció minden megnyilvánulása ellen, az ILO 11-es konvenciója tiszteletben tartásáért

Első eredmény

A Tel Aviv-i szociális ügyek bírósága ideiglenes határozatában megtiltotta az arab vasutasok elbocsátását.

Óriási győzelem ez az arab vasutasok küzdelmében! Még ha a végleges ítéletre várni is kell, addig sem teheti ki őket munkájukból az izraeli vasút, mely új foglalkoztatási előírásaival megpróbálta megtenni.
A döntés különösen fontos, mivel a bíróság kimondta, hogy a katonai szolgálat mint előfeltétel a munkához nem szükséges a sorompóőrök számára. Egy másik fontos aspektust is érint a bíróság, az izraeli vasúttársaság alternatív kritériumait (1), melyeket szintén diszkriminatívnak talál.

A Sawt el-Amel dolgozói és ügyvédei, az Adalah (az arab kisebbség jogvédő irodája), Tel Aviv-i jogtudományi egyetem megfigyelői igen elégedettek.

A harc folytatódik.

(1) Az alternatív kritériumokat 2009-ben hozta a vasúttársaság: a) minimum 18 hónap munka ugyanabban a munkakörben (a katonai szolgálatot beleértve) b) éjszakai szolgálat (a katonai szolgálatot beleértve) c) hivatásos gyakorlat hierachizált szervezetben (a hadsereget beleértve). A három feltételt együttesen kell teljesíteni a munkára felvétel érdekében.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

A IV.Internacionàlé levele

4250.sz. 2009.szept.16.

A IV. Internacionàlé, a francia Független Munkàspàrt (POI) internacionalista kommunista irànyzata 2009. aug. 29-én Thiais temetőjében, Lev Szedov sírjànàl tiszteletadàst tartott Szedov, Lev Trockij és a sztàlini represszió àldozatai millióinak emlékére.

A IV. Internacionàlé leninista bolsevikjai, ellenzéki kommunistàk, szocialista aktivàk, anarchistàk, szakszervezetiek: mindenkit megöltek, deportàltak, hamis vàdakkal ràgalmaztak, üldözték a vilàg minden részén, mert élő tanùi voltak a hàrom orosz forradalomnak, az 1905-ösnek, a 1917 februàrinak és októberinek, az I., II., III. és IV. Internacionàlé folyamatossàgàt képviselték.

Mark Vasziljev,
orosz munkàsaktíva

«Közel 20 év telt el és sokàig ùgy tűnt szàmunkra, hogy az imperializmus vilàgoffenzívàjànak nincs alternatívàja és a haladó eszmék, különösen a marxizmus mélységes, kilàtàstalan vàlsàgba jutott.

Ma azonban megàllapíthatjuk, hogy az imperializmus hatàrtalan előretörésének kora végetér, tanùsítja ezt szàmos orszàgban a tiltakozàsok és sztràjkok növekvő szàma. Miért kellett 20 évet vàrni? Persze, teoretikusan mindnyàjan tudjuk, hogy a sztàlinizmus a kapitalizmus szovjetunióbeli ügynökének szerepét jàtszotta a forradalmi mozgalomban, de talàn napjainkban nem tudatosak szàmunkra ennek konkrét eredményei.

Gyakran halljuk azt a véleményt, mely szerint az 1990-es évek végén az oroszorszàgi munkàsosztàly – annak ellenére, hogy szàmàban jelentősebb – politikai öntudata kisebb, mint az 1905-ös orosz forradalom előestéjén. Lehetséges, hogy ez a vélemény eltùlzott, de azt gondolom, hogy nagy adag igazsàgot tartalmaz. Visszanézve, ez a sztàlinizmus eredménye. Az Októberi forradalmat a munkàsosztàlyból, parasztsàgból és az értelmiségből szàrmazó fiatal forradalmàrok ezrei és ezrei vitték véghez, akik Varlam Salamov író (Trockij eszméinek híve) szerint készek voltak rohammal bevenni az eget.

Mégis, ennek a generàciónak 99 %-àt legyilkoltàk a sztàlini terror éveiben. Lev Szedov, aki sírja mellett ma összegyűltünk, 1906-ben született. Ugyanabban az évben, mint a SZU Kommunista pàrtja híres főtitkàra, Leonyid Brezsnyev az 1937-es reményteljes ùj nemzedékből, aki 50 évig vett részt a Szovjetunió kormànyzàsàban és készítette elő gondosan a Gorbacsov és Jelcin égisze alatti ellenforradalmat.

Csak elképzelni tudjuk, hogy a vilàgon a szocialista fejlődés, és magànak a Szovjetuniónak a fejlődése milyen szinten àllna, ha Lev Szedov generàciójàval nem végeztek volna a sztàlini tisztogatàsok. Lev Trockij azt mondta, hogy az egész vilàgon legfeljebb néhàny tucat, néhàny szàz ember érti teljes mélységében Einstein relativitàs-elméletét.

Küszöböljük ki őket, és a tudomànyos vilàg több tucat évvel hàtràbb talàlja magàt. Vagyim Rogovin, orosz szociológus és marxista aktivista azt mondta, hogy ebből a szempontból az 1937-es év Oroszorszàg szàmàra még döntőbb volt, mint az 1917-es. 1917-ben forradalom tört ki Oroszorszàgban, de az első vilàghàborù utàni vilàgvàlsàgot tekintve, kitörhetett volna màs orszàgban is. Fennàllt a lehetősége. Az 1930-as évek terrorhullàma nem csak objektiven erősítette a kapitalizmust és a fasizmust, a forradalmàrok több nemzedékének fizikai kiirtàsa 1936-39-ben elvezetett a bolsevik mentalitàs és a forradalmi tudat lerombolàsàhoz.

Ezutàn egészen màig a «kommunizmus» kifejezés a SzU és Kelet-Európa tömegeinek tudatàban sokàig a posztsztàlini nomenklatùràhoz társult. «Vagy a forradalmi proletariàtus dönti meg a bürokràciàt, vagy a SzU bürokràciàja előbb vagy utóbb helyreàllítja a magántulajdont». Trockij prognózisa, melyet Az elàrult forradalom-ban formàlt meg, Oroszorszàgban a XX.szàzad végén realizàlódott.

Ugyanakkor, ahogyan az élet kimutatta, ahogy sajàt tapasztalatunk megmutatta, a győztes kapitalizmus nem képes a legkisebb tàrsadalmi probléma megoldàsàra sem, nem csak a Szovjetunióban, a vilàg többi részében sem. Az egyetlen dolog, amire képes, az a tàrsadalmi egyetlőtlenségek jelentôs növelése.
Szeretnék néhàny szót szólni a jelenlegi oroszorszàgi helyzetről. A vilàgon létezik egy eléggé elterjedt olyan nézet, mely szerint a Putyin-Medvegyev rendszer különbözik Jelcinétől amerikaellenes retorikàjàban és Oroszorszàg szuverenitàsa erősítéséről folyó vitàkban. Azonban alà kell hùznom, hogy a kezdet óta, amit ùgy hívtunk «I. Putyin», egészen màig a rombolàs szisztematikus offenzívàja folyik az Októberi forradalom szociàlis garanciài ellen, ma màr az ingyenes oktatàs és egészségügyi rendszer kétségbevonàsàval.

Feltehetjük magunknak a kérdést, van-e realitàsa a vitànak az àllam és a tàrsadalom megerősítéséről, mikor az ehhez felhasznàlt eszközök maguk romboljàk le az àllam és a tàrsadalom bàzisàt. A közelmùlt munkàstiltakozàsaira való reagàlàsként az oroszorszàgi hatalom kénytelen volt néhàny üzem àllamosítàsàval fenyegetőzni. Szerintem ez a bennünket kormànyzók terrorjaként értelmezhető, az attól való félelemként, hogy elveszítik a tiltakozó mozgalmak feletti kontrollt és, hogy ezek a tiltakozómozgalmak maguk is követelhetik az àllamosítàst.

Azt is el kell mondanom, hogy ma Oroszorszàgban csak sztràjkok vannak. Bàrmely tàrsadalmi réteg (diàkok az oktatàs ingyenességének megszüntetése ellen, az orvosok zùgolódàsa nyomorùsàgos fizetésük miatt, az ingatlan maffiavàllalkozàsok miatt lakàsukat elvesztett emberek protestàlàsa) bàrmely tiltakozó akciójàt ùgy ítéli meg a hatalom, mint «szélsőséget», és rendőri beavatkozàssal reagàl.

Ezt mutattàk ki a tiltakozó szervezetek tagjai a közelmùltban, az urali Izsevszk vàrosàban tartott aktivista gyűlésükön. Itt bebizonyosodott, hogy csak a munkàsmozgalom tud perspektívàt adni a tiltakozàsoknak. Az orosz burzsoà liberàlis csoportok, melyek ùgymond a mostani rezsim ellenségei, képtelenek még a legkisebb «civil tàrsadalom» felépítésére is, annak ellenére, hogy gigantikus összegeket kapnak közvetlenül a nemzetközi tőkétől.

Ebben a kontextusban a hatalom permanens történelemhamisítàsi kampànyt folytat a forradalomról. Naponta könyvek, cikkek, filmek tucatjai jelennek meg, melyek egyetlen célja Lenin és Trockij ràgalmazàsa még és még, mindig a német katonai vezérkar fizetett bérenceiként és egyidőben ezzel az amerikai zsidó burzsoàzia ügynökeiként megjelenítve.

Ma Oroszorszàgban az ilyen "fekeszàzas" irodalmi produkció àltalànos jelenség lett, csakùgy mint a viràgzó propaganda a «népek zseniàlis vezéréről», mely Sztàlin rehabilitàsàt célozza. Mindez egy dolgot bizonyít: az imperializmus és oroszorszàgi szolgài tökéletesen megértik azt a veszélyt, melyet ezek az eszmék jelentenek szàmukra.

A vilàg ma sokkal integràltabb, mint 70 évvel ezelőtt, akkor, mikor a sztàlinista hóhérok meggyilkoltàk Lev Szedovot és Lev Trockijt. A legkisebb szibériai vagy urali sztràjk kitöréséről rögtön tudnak Franciaorszàgban, Németorszàgban is. Mindez csak megerősítheti a dolgozók nemzetközi szolidaritàsàt, és mondhatom, Oroszorszàgban minden egyes nappal nő a proletariàtus tàbora azokkal, akik megértik, hogy egyedül a nemzetközi szintű osztàlyharc lesz képes az imperializmus bukàsànak siettetésére. Együtt győzni fogunk!»


A Nemzetközi Szocialista Munkàsszervezet, a
IV. Internacionàlé német szekciója képviselőjének beszéde


«Megköszönöm a IV. Internacionàlé francia szekciójànak meghívàsàt, melyre habozàs nélkül igent mondtam. Büszke vagyok arra, hogy egy orosz aktivista utàn a német szekció nevében megszólalhatok Lev Szedov sírjànàl. A magamfajta német forradalmi aktivista szàmàra a trockizmus egy hosszù történet, melynek minden szakasza a német proletariàtus forradalmi küzdelmének mozgalmas történelméhez kötődik.

90 éve a német forradalom jelentett reményt az imperializmus àltal bekerített bolsevik forradalmàrok és egész Európa proletàrjai szàmàra. A forradalom ekkor első, szörnyű kudarcàt vallotta. Ez volt 1923-ben is; ez a kudarc provokàlt vitàt a Lenin és Trockij àltal vezetett III.Internacionàléban.

1933-ban Trockij egyedül kezdte a küzdelmet Sztàlin és a szociàldemokràcia bűnös politikàja ellen és az osztàlyalapù egységfrontért Hitler és bandàja ellen. A fasizmus hatalomra jutàsa utàn a munkàsaktivàk a legnehezebb körülmények közötti illegalitàsba kerültek. A hàborù és pusztítàsai befejeztével szedte erejét össze a munkàsosztàly – Németorszàg megosztàsa ellenére.

Ma, mikor a vilàgot és Európàt ismét vihar fenyegeti, a régi megoldatlan kérdések ùjra felmerülnek. Orszàgomban hamarosan vàlasztàsok lesznek, ezek előestéjén egy öreg munkàsaktiva feltette a kérdést: «Lehetséges-e, hogy a történelem végtelenül ismétli önmagàt, hogy örökre kudarcra vagyunk ítélve? Honnan van az optimizmusod?»

Szeretném megismételni a vàlaszomat. Az optimizmusom a tényekben rejlik. 20 éve nàlunk a tömegek felkeltek. 1989 szeptemberében Lipcsében kezdődtek a «hétfői tüntetések», a 89-es őszi forradalmi làzadàsok központja Lipcse lett. Aztàn egész Németorszàgra kiterjedtek, nov.4-én màr egymillió ember, nők, fiatalok és öregek tüntettek Kelet-Berlinben. Nov. 9-ről 10-re virradóan Kelet-Berlin népe àttörte a Falat.

Szeptemben elején a represszió még brutàlisan reagàlt – letartóztatàsokkal, bebörtönzésekkel. A helyzet megoldàst követelt, ami okt. 9-re esett. A kormàny összpontosította Lipcse központjàban a rendőröket gumibotokkal, vízàgyùval, a miliciàt és a hadsereget. A sztàlinista SED (Német Szocialista Egységpàrt) próbàlkozott a lakossàg terrorizàlàsàval ùgy is, hogy megerősített beavatkozàsról terjesztett híreket, aminek lehet, halottjai is lesznek.

A sztàlinista pàrt mindenàron el akarta kerülni az üzemi munkàsok részvételét a tüntetésben. De az ellenkezője történt, a munkàsok tömegesen mentek ki az utcàkra. 70 ezren lettek, 1953. jùl. 17-i óta a legnagyobb tüntetéssé vàlt! A rendőrség pedig nem avatkozott be. Ez volt az első győzelem és óriàsi mértékben felbàtorította a lakossàgot. Ekkor született meg a jelszó, vàlaszként a tüntetőket «rombolóknak» titulàló propagandàra: «Mi vagyunk a nép! Egy nép vagyunk!» A munkàstömegek nem kértek többé sem sztàlinista kormàny reformjaiból, sem annak àllamàból. A pàrt üzemek feletti ellenőrzésénék megszüntetését akartàk. A jelszó: «SED ki az üzemekből!» lett. A munkàsok elkezdték sajàt bizottsàgaikat létrehozni, hogy a termelés feletti ellenőrzést àtvegyék. Az igazgatókat elzavartàk.

A hivatalos szakszervezetek kiürültek. A munkàsok szervezkedtek, hogy Keleten is rekonstruàljàk a DGB, IG-Metall, IGChimie, ÖTV, stb. föderàcióit. Így àllítottàk helyre a német munkàsosztàly egységét. Az imperializmus, a sztàlini bürokràcia, a szociàldemokrata vezetés öszes politikai ereje mindig két német àllammal szàmolt és azt tàmogatta. Ennek megfelelően a szociàldemokratàk az utolsó pillanatig próbàltàk megakadàlyozni az SPD keleti ùjraalapítàsàt. Azutàn minden eszközzel a belépni szàndékozókat próbàltàk eltàntorítani. Oskar Lafontaine, az SPD vezére soha nem titkolta az ùjraegyesítéssel kapcsolatot ellenkezését.

Az 1990. màrc. 18-i àltalànos vàlasztàsokon a CDU győzött az SPD elôtt az 1989-es reményeket megcàfolva. A német nép kombinàlni akarta a keleti vívmànyokat a nyugatiakkal, vagyis a nyugati demokratikus eredményeket a keleti, a termelőerôk tàrsadalmi tulajdonàhoz kötődő vímànyokkal. A szociàldemokràcia elàrulta reményeit. Átengedte a politikai kezdeményezést a burzsoàziànak és kancellàrjànak, Kohlnak, hogy privatizàlhassa a szociàlis intézményeket, magànkézbe adja vagy tönkretegye a keleti ipart. A burzsoàziànak pedig ebben aktív partnere lett a sztàlinista bürokràcia àtkonvertàlt maradéka.

Ilyen nehéz körülmények között harcolt a munkàsosztàly szociàlis intézményei megmentéséért, a maradék kollektív tulajdon őrzéséért, a nyugati kollektív szerződések és a nyugatival azonos bérek alkalmazàsàért. Példa a közelmùltból a mùlt évi népszavazàs, ahol a lipcsei lakossàg 80 %-ban a közszolgàltatàs (víz, villany…) privatizàciója ellen foglalt àllàst.

Milyen mérleget vonhatunk le ma az 1989-es forradalmi mozgalomból? A munkàsosztàly kemény csapàsokat szenvedett el, de egységét megnyerte. Egységét megvalósítva – abban a Németorszàgban, ahol a politikai és tàrsadalmi forradalom problémài koncentràlódnak – Európa munkàsosztàlyàt is egyesítette. Amit a munkàsosztàly nem tudott megvalósítani 1989-ben, a tàrsadalmi tulajdon védelmét, meg fogja tudni tenni mint egyesült osztàly, szervezeteivel együtt, azzal a veszéllyel szemben, ami létezése összes feltételét fenyegeti.

Képes lesz az egész orszàgban kikövetelni az elbocsàtàsok megtiltàsàt, a bezàràssal fenyegetett üzemek àllamosítàsàt, és a megsemmisített ipar ùjraépítését. Az a munkàsosztàly, mely győztesen nézett szembe a SED rendőrségével, rendelkezik azzal az erővel, mely legyőzi a munkàsmozgalom hivatalos vezetését, különösen a szociàldemokratàkat. Segítsünk a politikai erő szervezésében, mely képes lesz felülemelkedni a tömegek előtt àlló politikai akadàlyokon.

1990-ben a IV. Internacionàlé német szekciója kezdeményezésére màs munkàsmozgalmi aktivàkkal együtt nemzetközi konferenciàt hívott össze jùn. 17-re. Az elbocsàtàsi hullàmmal szemben a tanàcskozàs efogadott egy felhívàst a kelet-német dolgozók felé. A jelszó ez volt: «Maradunk, nemet mondunk az elbocsàtàsokra, nem hagyjuk el munkànkat, folytatjuk a termelést.»

Ki kételkedhet ma ennek a jelszónak az aktualitàsàban? Nemet az elbocsàtàsokra! Igent az elbocsàtàsok megtiltàsàra! A bezàràssal fenyegetett üzemek àllamosítàsàt! A tönkretett ipar talpraàllítàsàt! Nem ez kell legyen küzdelmünk célpontja ma is? Nem együtt kell megvívnuk egész Európàban?

Bizonyos vagyok abban, hogy az Európai Szocialista Egyesült Államok kérdése most vàlt konkrét kérdéssé és aktualitàssà.»


A IV. Internacionàlé nemzetközi titkàrsàga nevében mondott beszéd


«Elvtàrsak, mindnyàjunk nevében köszönöm orosz és német elvtàrsunk hozzàjàrulàsàt a mai tiszteletadàshoz. 5 hét mùlva megnyílik a IV. Internacionàlé VII. kongresszusa. A kogresszust olyan vàlsàghelyzetben tartjuk, amilyenre eddig még nem volt példa. Olyan helyzetben, melyben a termelési eszközök magàntulajdonàn alapuló rendszer agóniàja magàval hozza hàborùit, elbocsàtàsait, tàrsadalmi bomlàsàt, a nemzetek tönkretételét, a munkàs- és demokratikus vívmànyok meszüntetését...

Az összes kóklerrel szemben, aki anélkül, hogy maga is hinne benne, 2010-re jelzi a «visszaàllàst» ilyen GDP-csapàsokkal itt, olyan bónusz-megfékezéssel ott, nekünk csak egyetlen szàmunk van: 57 év. Átlagosan 57 év (a férfiaknàl 53) a vàrható élettartam Glasgow egyik munkàsnegyedében, Caltonban (Nagy-Britannia) az aug. 10-i AFP-jelentés szerint. Calton tegnap még a Labour Party bàstyàja volt, màra pedig elpusztította az ipartalanítàs és munkanélküliség. Ez a mutató egész Európàban a legalacsonyabb. A VII. vilàgkongresszust néhàny nappal megelőzi a francia szekció 47. kongresszusa, mely előkészítő munkàjàban azt írtuk: «60 éves korszak ér véget.»

Egy korszak véget ér, a munkàsosztàly eleddig ismeretlen körülmények között kell harcoljon. Arra kényszerül, hogy a naponta becsukàsra kerülő üzemek romjain, a mindennap kétségbevont munkàsvívmànyok omladékain küzdjön... Törmelékeken… bizonyosan, de minden még nem omlott össze, vannak szegmensek, melyek àllnak még, a munkàsosztàly kezében vannak, s mindegyikük mint tàmpont szolgàl a harcban. 57 év vàrható élettartam az öreg kontinensen, a kapitalizmus bölcsőjében. Üzemek zàrnak be, a csapàsok csak ùgy zuhognak… Hogyan lehetséges? Hogyan lehet megérteni ezt, mikor minden sztràjk, minden tüntetés milliókat és milliókat ragad magàval?

Lehetetlen megérteni, ha nem abból indulunk ki, hogy az offenziva, a munkàsmozgalmon belül is, a munkàsosztàly àltal létrehozott szervezeteket fenyegeti tönkretétellel, lelàncolàssal – az korporatista «ùj kormànyzat» nevében, a destruktív tervek megvalósítàsa nevében! Elvtàrsak, meg lehet-e érteni azt, ami Glasgow-ban történik anélkül, hogy a tony blairek, gordon brownok politikàjàt vàdolnànk, azokét, akik évek hoszù soràn prostituàltàk a Labour Partyt, a kapitalista diktàtumok alà vetették, az Európai Bizottsàg diktàtumainak és a privatizàciónak kiszolgàltattàk?

Megérthetjük-e, ami Glasgow-ban történik azok sùlyos felelősségének alàhùzàsa nélkül, akik mint «a baloldal baloldala», ùgynevezett «antikapitalistàk», az angol mukàsokat felszólítottàk a Labour Party kiürítésére, a megvetôen «öreg munkàsmozgalomnak» hívott szakszervezetek elhagyàsàra és így szabad kezet hagytak Blairnek és Brownnak?

Igaz-e, hogy ezek a problémàk nemzetközi szinten merülnek fel? Hogy ezek a problémàk megsokszorozódtak a Szovjetunió 1991-es összeomlàsa óta, amiért a sztàlinista bürokràcia teljes egészében felelős? A SzU összeomlàsa, amely maga előtt làtta a szociàldemokrata pàrtok vezetőit, volt sztàlinistàkat és màsokat nyíltan henteregni a piacgazdasàg «szociàlis piacgazdasàgnak» és «altermondialistànak» àlcàzott saràban?

Ezen különlegesen nehéz körülmények között mégis ott van a munkàsosztàly. Minden akadàly ellenére keresi a küzdelem ùtjàt, mert sajàt tùléléséről van szó. Itt a IV. Internacionàlé és VII. kongresszusànak történelmi felelőssége, hogy minden szekciójàt segítse nem csak elemzésben, de jelszavakban, akciójavaslatokban, melyet bemutat a dolgozóknak, a munkàsmozgalomnak minden orszàgban. Ez a kimunkàlàs csak szabad és kollektív vitàkban bontakozhat ki, beleértve a àrnyalatokat, az egyet nem értést is. A munkàsdemokràcia élő keretei között, ami sajàtja volt Lenin és Trockij bolsevik pàrtjànak.

A vilàgkongresszusnak segítenie kell a szekciókat àtmeneti követelések kidolgozàsàban, amit a IV. Internacionàlé programja tanít, ezeknek hídnak kell lenniük a tömegek szàmàra életbevágó aktuàlis követelések és a szocialista forradalom között, ami a proletariàtus hatalommegragadàsàt jelenti, hogy végezzen a termelési eszközök magàntulajdona rothadó rendszerének összes rezsimjével egyszer és mindenkorra.

Elvtàrsak!

Nézzétek, mi történt aug. 6-àn Togliattiban, Oroszorszàgban, a volt Szovjetunió közepén. A 28 000 elbocsàtàssal fenyegető Avtovaz autóipari óriàsüzemben, az egy hónapos technikai munkanélküliség ellenére 2 000 munkàs felelt szakszervezete felhívàsànak, meetinget tartott és egyhangùlag döntött a harcról, hogy kormànyàtól követeli az «üzem azonnali àllamosítàsàt, annak ùjraprivatizàlàsi lehetősége nélkül, a vàllalati munkàsellenőrzést, a szàmlakönyvek megnyitàsàt és az összes munkahely fenntartàsàt».

Élő példàja annak, hogy — ahogyan Vasziljev elvtàrs mondta —, a 18 éves privatizàciós fosztogatàs utàn, a sztàlinizmus ellenére, annak ellenére, hogy 1917 októberének hódítàsàt darabokra törve tönkretették, mégis él a tömegek tudatàban.

Nem élő példàja-e annak, hogy a bürokràcia borzalmas bűneinek ellenére, amelynek àldozata lett Szedov, Trockij és Lenin tàrsai, a tàborok, a koncepciós perek, ràgalmazàsok ellenére… a folytonossàg nem szakadt meg?

Itt a IV. Internacionàlé felelőssége: segíteni ezen törekvések megformàlàsàban, a kizsàkmànyoltak és elnyomottak milliói szàmàra egyengetni a kiutat. Igaz, a IV. Internacionàlénak nincs sem Oroszorszàgban, sem a volt Szovjetunióban frakciója. De tévedtünk vagy igazunk volt, mikor egy éve elkezdtük a Rabócsije Izvésztyija publikàlàsàt a különböző irànyzatokhoz tartozó orosz, kazah, moldàv munkàsaktivàkkal együtt? Lenin módszere alapjàn, a magunk szerény módjàn próbàlva kapcsolatot teremteni a különböző munkàs-, szakszervezeti csoportok, üzemek, vàrosok között, hogy segítsük ezen jelszavak megtalàlàsàt együtt!

A most megjelent 8. szàmban az Avtovaz egyik fiatal aktivistàja: «Az Avtovazban közel 105 000 személy dolgozik, több mint 120 volga-menti vàllalat bedolgozik, amely a csalàdokkal együtt több millió személy jelent. Az Avtovaz àllamosítàsàt! Tàrsadalmunkban elsőrendű feladattà vàlt a dolgozó nép megmentése nem csak Togliattiban, hanem a Volga egész régiójàban. Ezek a nagyvàllalatok csak àllami tulajdonban létezhetnek, mert tőlük függ az egész régió szociàlis helyzete.»

Igen, elvtàrsak, azért mert emberi életek millióit kell megmenteni, nincs màs ùt, mint az elbocsàtàsok megtiltàsa, a kàrtérítés és visszavàsàrlàs nélküli àlllami kisajàtítàs, az összes munkàs- és demokratikus vívmàny visszaszerzése. A követelések óhatatlanul a probléma konkretizàlàsàhoz vezetnek, hogy azok megvalósítàsàra milyen eszközöket kell hasznàlni, melyik kormàny teszi meg, milyen érdekek szolgàlatàban.

Elvtàrsak!
Vilàgkongresszusunkat akkor tartjuk, mikor a vàlsàg eddig sosem tapasztalt élességgel jelentkezik még az imperializmus szívében, az Amerikai Egyesült Államokban is. A vilàgvàlsàg egészen az amerikai csùcsokig hat, egészen az Obama-adminisztràcióig.

Két hónapja az amerikai imperializmust tetten érhettük a hondurasi àllamcsínyben, làttuk a hondurasi nép és az elnyomott tömegek felkelését a junta elleni jogos küzdelemben a szuverén Alkotmànyozó nemzetgyűlésért. Ellenàllàsuk kudarcra késztette eddig Clinton aszony követeléseit a hondurasi nép és legitim kormànya kapitulàciójàról.

Ez a vàlsàg tényekkel igazolja egyrészről, hogy soha, de soha nem bocsàjtja meg az amerikai burzsoàzia legrasszistàbb és legreakciósabb rétege azt, hogy egy feketebőrű lett megvàlasztva a Fehér Hàzba — még akkor sem, ha az a burzsoàzia két pàrtja közül az egyik jelöltje.

Neki kellene személyesen gondjàba venni a munkàsok, feketék, fiatalok elleni legszörnyűbb tàmadàsok ügyét?
Màsrészről, a tàrsadalom màsik pólusàn Amerikàban vannak, akik szenvednek, csalàdokat lakoltatnak ki, az autóiparban elbocsàtàsok vannak, 46 millió a tàrsadalombiztositàs nélküliek szàma, afroamerikaiak élnek New Orleans-i ócska campingautókban … de egy nap sem telik anélkül, hogy törekvéseiket ne mutatnàk ki amerikai dolgozók, feketék, fiatalok milliói, akik vàltozàst akarnak, azonnalit.

Az utóbbi napokban az Obama-adminisztràció krízise elmélyült az egészségügy reformja körüli kérdésben. Nincs-e igaza, Elvtàrsak, a IV. Internacionàlé amerikai szekciójànak: «Az AFL-CIO, mely àllàst foglalt az egészségügy és a tàrsadalombiztosítàs kiterjesztéséért, az amerikai dolgozók millióit Washington elözönlésére kell, hogy hívja most, rögtön ennek a követelésnek kikényszerítésére! A szakszervezetekkel azonnal alakítsunk bizottsàgokat a washingtoni milliós menet megszervezésére!» Ezeket a kérdéseket kell összevetni nekünk, a IV. Internacionàlé francia szekciójànak 47.kongresszusàra készülve.

14 hónapja, hogy elhatàrozàsunknak megfelelően, a munkàsmozgalom különféle irànyzataihoz tartozó aktivistàk legteljesebb egyenlősége alapjàn megalapítotttuk a Független Munkàspàrtot (POI). 10 000 aktivistàval, az Informations ouvrières mint kollektívaszervező kiadàsàval a POI győzelmi kapacitàsa létezik. Senki nem tudja megjósolni, a következő hónapokban mi fog történni, ami az osztàlyharcot illeti. Megszàmlàlhatatlan akadàlyt àllítottak tudomànyosan is az osztàlyharc ùtjàba, de a dolgozók keresik a küzdelem terét sajàt tùlélésükért, szervezeteiktől minden alkalommal megszerezve azt, ami lehetséges, hogy követeléseiket megalapozzàk, hogy egységes akció tàvlatàt nyissàk ezek elérésére.

Munkàsküldöttek ezrei, a Szocialista pàrt, a Kommunista pàrt, a Balpàrt, az Antikapitalista pàrt tagjai, akikkel bizottsàgokat hoztunk létre szerte Franciaorszàgban az egységmenet megszervezésére, akikkel a szept. 5-i tanàcskozàst tartottuk, nem értik, hogy a munkàsosztàly képviseletét hirdető pàrtjuk vezetői miért utasítjàk el az elbocsàtàsok megtiltàsàt követelő egységmenetet.

A Continental, New Fabris, Molex, Goodyear vàllalatoknàl, a bizottsàgoknàl azt mondjàk: de miért akar az NPA, a PCF, a Lutte ouvrière zsàkutcàba vinni bennünket? Akkor azokkal tartunk, akik nekünk építették fel ezt a független munkàspàrtot 10 ezer taggal harcban az egységért, harcban azért, hogy az egész orszàgot beborítsàk az egységmenetért küzdő bizottsàgok! Mert nem lesz màs ùt, hogy ennek az orszàgnak a dolgozó népességét megmentsük, csak szervezeteinkkel egységben fent és lent: az elbocsàtàsok megtiltàsàért, a kormàny reakciós politikàjànak megakadàlyozàsàért, a köz üdvére történő intézkedések megtételéért!

Ez lesz a mi hozzàjàrulàsunk a VII.kongresszus sikeréhez. Ez lesz a legszebb tiszteletadàs Szedovnak, Trockijnak, a sok tízezernek, akik a munkàsmozgalom bàrmely irànyzatàhoz is tartoztak, a szocializmusért vívott harcban estek el.
Éljen a munkàsosztàly és VII. kongresszusa!»

MEGHÍVÓ A MAGYAR EGYESÜLT BALOLDAL MOZGALOM DEMONSTRATÍV ALAKULÓ ÜLÉSÉRE

MEGHÍVÓ A MAGYAR EGYESÜLT BALOLDAL MOZGALOM DEMONSTRATÍV ALAKULÓ ÜLÉSÉRE




Kedves Barátunk, Honfitársunk!


Ismertek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek Magyarországon is a baloldal széteséséhez, társadalmi méretű hanyatlásához vezettek. Húsz évvel a rendszerváltozás után Magyarországon is fennáll a veszélye annak, hogy a tőkés rendszert bírálók, az igazi baloldaliak szava eltűnik a politikai porondról.


Pedig éppen napjainkban, amikor a tőkés rendszer világméretű válsága miatt fokozódnak a társadalmi feszültségek, amikor egyre világosabban látszik, hogy a tőke nem képes hatékonyan működtetni a termelőerőket - éppen most van a legnagyobb szükség a friss, haladószellemű baloldalra! A társadalom egyre növekvő kárvallott rétegének szüksége van érdekeinek képviseletére, vagyis az igazi baloldali értékek hatékony védelmére. Ennek hiányában az egyre elviselhetetlenebb társadalmi feszültségek a szélsőjobbnak nyithatnak teret, amit minden humánus embernek kötelessége megakadályozni. Ezek a feladatok csak a baloldal közreműködésével oldhatók meg.


E válságos időszakban két alapvető veszély leselkedik a magyar társadalom kritikus és humanista (baloldali) értékekben gondolkodó részére. A valódi baloldal (a polgári párttá változott MSZP valószínűsíthető veresége nyomán) a felerősödő bomlásban maga is elmerül a polgári világban, vagy egymással viaskodó szektákra bomlik szét.


Ezért határoztuk el még a 24. órában veletek együtt, több szervezettel és több mint száz alapító egyénnel, hogy készülve a „legrosszabbra” – létrehozunk egy olyan szociális mozgalmat, amelyben minden „rendszerkritikai” baloldali ember összetalálkozhat, erőit újjászervezheti, jövőképét újrafogalmazhatja és ennek érdekében hatásosan tevékenykedik.


A tét óriási. Ezért, kedves Honfitársunk,mint potenciális tagtársat, külön megkérünk, hogy a megalakulást demonstráló, az alapvető elhatározásokat szentesítő összejövetelt tiszteld meg részvételeddel, amelyre mindannyian feltétlenül számítunk.


A mozgalom demonstratív alakuló ülésére szeptember 26-án délelőtt 10 órakor kerül sor a Kossuth Klub Nagytermében (Múzeum utca 7.).


A Magyar Egyesült Baloldal Mozgalom vezetősége

email: mebal@mailbox.hu Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A gyúlés tervezett programja:



2009. szeptember 26. szombat
Levezetőelnök: Szász Gábor

Helyszín: Kossuth Klub (VIII:, Múzeum u. 7.)



10,00: Köszöntő (Szász Gábor)

10,10: „Élelem, Íz, Éhség” - filmvetítés

10,20: A MEBAL Mozgalom életre hívásának okai (Krausz Tamás)

10,35: A MEBAL programja: 90 fokos fordulat – kiút a válságból (Artner Annamária)

10,50: A MEBAL akciói (Noé Krisztina)

11,05: Munkacsoportok és vezetőik bemutatása (Szász Gábor)

11,15: Szervezetek felszólalásai (3-3 perc)

12,00: büfé

beszélgetések, belépési nyilatkozatok kitöltése, munkacsoportokba jelentkezés

http://mebal.hu

Nemzetközi információk

2009.szept.16. 354.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Oroszország: nemzetközi kampány az orosz szakszervezeti felelős, Valentyin Uruszov kiszabadításáért. Francia és magyar állásfoglalás.

Románia: A 11 szakszervezet alkotta Tisztviselők Szövetsége okt. 5-re általános sztrájkra szólít.

Írország: az ír nép kénytelen újból szavazni a Lisszaboni szerződésről, melyet egyszer már elutasított. 135 helyi képviselő a nemre szavazásra hív.

USA: az AFL-CIO kongresszusa egyhangúlag a általános társadalombiztosítás bevezetésére szavazott. Dokumentum a CNA/NNOC (az ápolók szakszervezete, az AFL-CIO tagja) honlapjáról.

Guadeloupe: interjú Elie Domotával, az UGTG főtitkárával, aki a márc. 4-i egyezség aláírása utáni guadeloupe-i helyzetről beszél és a «tengerentúli osztályok gyűléséről».

Nemzetközi kapmány: «Az izraeli arab vasutasok visszahelyezését munkahelyükre! Az ILO 111-es, az összes munkahelyi diszkrimináció elleni konvenciójának betartását!» Interjú egy palesztin vasutassal.

Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) nyilatkozata a francia csapatok Afganisztánból való kivonásáról.



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com



Nemzetközi kampány


Az izraeli arab vasutasok munkahelyükbe történő visszahelyezéséért, az ILO 111-es, mindenfajta munkahelyi diszkrimináció elleni konvenciója betartásáért

Beszélgetés a munkájától megfosztott Taher Jayoussi palesztin munkással

Néhány hónapja 200, az 1948-as határokon belül dolgozó palesztin vasúti munkás levelet kapott, melyben értesítették munkájuktól való megfosztásáról. Palesztinok, izraeli személyi igazolvánnyal. A határozat 2009. márc. 30-án lépett életbe, annak következtében, hogy a munkahelyi kritériumokat módosították, minden állás ezután feltételezi a katonai szolgálat teljesítését .(Az arab állampolgárokat eltiltották tőle - a szerk. megjegyzése)

A 32 éves Taher Jayoussi válaszol kérdéseinkre

Bemutatkoznál?
2006 óta vagyok munkás ennél a vállalatnál, másfél éve nős.

Mi a munkád?
A 90 felügyeleti poszt egyikével foglalkozom. A munkakörülmények igen nehezek. Télen nincs fűtésünk, nyáron nics védelem a meleg ellen. Még teát vagy kávét sem ihatunk. A zsidó alkalmazottak munkakörülményei ugyanilyenek. Többször kértük a vállalattól, hogy javítson a körülményeken, de hiába. A munkánk főleg abból áll, hogy felügyeljük a vonatforgalmat, felelősek vagyunk a balesetek elkerülésért.

Van-e a munkakörülmények között kifejezetten a palesztin munkásokra vonatkozó?
Speciálisan nem, csak annyi, hogy van egy vizsga, héberül. Tehát, aki nem olvas héberül, az nem dolgozhat itt.

Meg voltál-e lepve a palesztin munkások az új munkahelyi kritériumától, nevezetesen az izraeli hadseregben való katonai szolgálat kötelezettségéről és fegyveres kiképzésről?
Izraelben, ha egy palesztin akár csak étteremben is akar dolgozni, a katonai szolgálat máris feltétel. Ez a helyzet nyomasztóan súlyos a 48-as területen élő palesztinok számára, mert ez rasszizmus. Munkánknak semmi köze nincs a biztonságihoz, semmiféle fegyverismeret nem kell hozzá. A katonai szolgálat kötelezése rasszista kötődésű.

Minden arab dolgozó ezen az állásponton van?
Mindenki, akit elüldöztek a munkájából, így gondolkodik. Ez fajüldözés. Kapcsolatba léptünk a Sawt El Amel szakszervezettel, tanulmányozta munkakörülményeinket és nemzetközi kampányt kezdett megsegítésünkre és a vállalat kötelezésére a döntés visszavonására.

Mostanáig még megtarthattuk munkahelyünket. A Sawt El Amel szakszervezet és az Adala bíróság elé vitte az ügyünket, várjuk a végső döntést.

Még reménykedünk, hogy a vállalat meghátrál, de az is lehet, hogy olyan kondiciókat vezet be, amelyek még keményebbek. Ettől tartunk.

Mit gondoltok a nemzetközi kampányról?
Számunkra ez rendkívül fontos. Leveleket kaptunk dolgozók százaitól, szakszervezetektől és szervezetektől. Ez egy fontos nyomásgyakorlás a vállalatra.

A Sawt El Amel és a vasutasok harcát
támogassátok anyagilag: FSFN
számla: LCL 30002-00441-0000008791R-5
IBAN: FR89 3000 2004 4100 0000 8791 R05/ BIC : CRLYFRPP

Románia

A Tisztviselők Szövetsége a költségvetési szférában dolgozók egységes bérezésének törvénykerete újratárgyalásáért

Az «ALMA MATER» szakszervezetek Országos Szövetsége
A «SPIRU HARET» Pedagógus szakszervezetek szövetsége
A Pedagógus Szabad Szakszervezetek Szövetsége
A Romániai «SANITAS» Szövetség
A Pénzügyi Szakszervezetek Országos Szövetsége
A Helyhatóságok Szakszervezeteinek Országos Szövetsége
A Munkaügyi és a Szociális Szolidaritás Szakszervezetek Országos Szövetsége
A Romániai Statisztikusok Országos Szövetsége
A «PUBLISIND» Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége
A Büntetésvégrehajtási Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége
A Rendőrök és Szerződéses Dolgozók Országos Szakszervezete

A törvénykeret szövegének elemzésével konstatáljuk, hogy az egyenlőtlenséget fog létrehozni a tisztviselők jogvesztése által, bérveszteséget a személyzeti kategóriákban.

Az a mód, ahogyan a kormány a kérdéses törvény kihirdetéséről határozott, a szociális dialógus elemi szabályait lábbal tiporva és jogállami intézményeket ebből kizárva, arra indított bennünket, hogy a következőkről döntsünk:

1. cikk. Szövetséget hoztunk létre a törvénykeret újratárgyalásért.

2. cikk. A Szövetség tagjai, szakszervezetek jószándékkal, szolidaritásból cselekednek, egymás függetlenségét, autonómiáját tiszteletben tartva a következő célokért:
1 - ismerje be a kormány felelősségét a Képviselők Háza és a Szenátus előtt a törvénykeretet illetően;
2 - tárgyalja újra a törvénykeretet, bocsássa vitára a parlament két háza elé;
3 - állítsa le a költségvetési szektorban az elbocsátásokat;
4 - utasítsa el az erőszakkal elért fizetetlen szabadságokat.

3. cikk. A 2.pontban meghatározott célokat elérése érdekében a Szövetség akciósorozatról döntött, többek között:
1 - Parlament előtti sztrájkőrség szept.15-én,
2 - a költségvetési szféra egynapos általános sztrájkja okt.5-én,
3 - a költségvetési szektor dolgozói részéről a nov.22-i ill.dec.6-i elnökválasztás bojkottja.


Írország

Kampány az Európai Alkotmány ellen - Say No
Helyhatósági képvielők felhívása a nemre


A demokrácia sárbatiprása, hogy az ír népnek ismét szavaznia kell ugyanarról a Lisszaboni szerződésről, melyet egyszer már elutasított.
A múlt héten a UNITE és a TEEU szakszervezetek érvelését tettük közre.
A SIPTU szakszervezet vezetése 2008 júniusában nem foglalt állást, most az igenre voksolásra buzdít. Ugyanakkor megkapuk a 135, a munkásosztály érdekét képviselő különböző pártokhoz tartozó helyi képviselő kommunikéjét, mely a nemre szavazásért kampányol.


2009. szept. 8-i sajtóközlemény, azonnali terjesztésre

135 helyhatósági képviselő ismertette velünk véleményét a Lisszaboni szerződés elvetéséről. Támogatják «A nemre szavazás öt érve» nyilatkozatot, melyet a CAEUC-Say No.ie [Kampány az Európai Unió Alkotmánya ellen – Mondj nemet ! (a szerk.)] adott ki.
A helyi képviselők ellenzik a Szerződést, mert az még inkább militarizálná az Uniót, fenyegeti a demokráciát, folytatná a privatizációt, ami által az válna a közszolgáltatások normájává, ami a Ryanairnél történik.
A helyi képviselőknek arra szól mandátumuk, hogy honfitársaik érdekeit érvényesítsék. Az emberek mindennapos problémáival találkoznak, mint a munkanélküliség és a szegénység, a szociális lakások hiánya, a szemét összegyűjtésének költségei és egyéb terhek, a helyi szolgáltatások, infrastruktúra hiánya, az egészségügy elégtelensége. A helyi hatóságok bevonása a privatizációba, a kiszervezés és a köz-magán partneriátus komolyan lerontotta az alapvető szolgáltatások minőségét és akadályozza a helyi fejlődést. A Lisszaboni szerződés ezt a tendenciát felerősíti.

A Lisszaboni szerződés jóváhagyása az Uniónak olyan hatalmat adna, mely a kormányokon átnyúlva annak minden aspektusát érvényre juttathatná, ideértve a közszolgáltatások magántulajdonú igazgatását is. Ezek a privatizációk azt jelentik, hogy a szolgáltatásokra fordítandó pénzt a részvényesek zsebébe tömik. A Laval-ítéletnek megfelelően, ami engedi az alacsony bérű munkaerő használatát, az EU a magántulajdonnak elsőbbséget nyújt a közszolgáltatás működtetésében is, a bérek lefelé fognak tendálni, a szolgáltatás minősége romlani fog, de a költsége emelkedni.

A Lisszaboni szerződés megerősíti és kiszélesíti a létező szerződésekben található előjogokat. Látnunk kell máris, hogyan interpretálja az Európai Bíróság ezeket a szerődéseket és milyen ítéleteket hoz ezek alapján. A közszolgáltatások ügyében a 2006-os Watts-ítélet megállapítja, hogy a szolgáltatás szabadsága, mint határokon átnyúló kereskedelmi aktivitás, az egészségügyben is érvényes.

A Bíróság határozata, hogy minden alkalommal, amikor a használó fizet, érvényes a szolgáltatásra a «gazdasági aktivitás» kifejezés. Az e kifejezésnek megfelelő összes szolgáltatást a 49. és 53. cikkely szabályozza, következtetésképpen egy magánvállalkozásnak joga van magát ajánlani ilyen szolgáltatásra és igazgatni azt. Az EB és a Bizottság úgy véli, «gyakorlatilag minden» szolgáltatás a gazdasági aktivitás körébe tartozik.

A 14. cikelyben a Lisszaboni szerződés messzebbre megy annyiban, hogy az EU-nak adja azt a hatalmat, hogy szankcionálja «a Szerződés alkalmazásának» megsértését a közszolgáltatások esetében szintén. Az EB már kijelentette, hogy a közszolgáltatásoknak a magáncégekre vonatkozó szabályok között kell működniük. Minden olyan deklaráció ellenére, mely szerint a Protocole 26 az alapvető szolgáltatásokat védi, nincs garancia arra, hogy ezek a szolgáltatások nem lesznek alávetve a piaci viszonyoknak.

Az IBEC (az írországi munkáltatók) lobbyja magáért beszél: «A módosított Lisszaboni szerződés létrehozta a szolgáltatások
liberalizálásának gazdasági érdekű legális bázisát. Az erre a szerződésre adandó igen a legszebb perspektívát hozná az ír
vállalkozások számára főleg azokon a területeken, mint az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, az energiaipar és a
környezet».

A Lisszaboni szerződés új 136. cikke megnövelné a nyomást a közkiadások csökkentése és a szolgáltatások privatizálása érdekében, ami az EU a kormányokra gyakorolt nyomása kapacitását növelné avégett, hogy megmaradjanak a Stabilitási és Fejlesztési paktum Protocole 12 által kikötött határain belül.
Colm McCarthy beismerte, hogy ezeknek a határoknak egyik fő oka a közkiadások csökkentése. Ugyanakkor az EU beleegyezését adta a NAMA (Aktivumok Kezelésének Országos Ügynöksége) tevékenységére és az ehhez vezető hatalmas állami adósságra, amely méginkább csökkenteni fogja a közkiadásokat.

Az ír kormány már elkötelezte magát az egészségügyi és egyéb közszolgáltatások liberalizációja és privatizációja mellett – amerikai egészségügyi magánvállalkozások országunkban is aktívak – annak ellenére, hogy szélhámos gyakorlatuk közismert. Ezt még meg lehet változtatni a jövőben egy kormányváltással. De ha a liberalizáció legális keretté válik, európai szerződés garantálja, jóval nehezebb lesz visszatérni a régi gyakorlathoz – és ennek Európa egésze feletti hatása kell legyen.

A Lisszaboni szerződéssel a helyhatósági képviselők szerepe még inkább csökkenni fog, a néma szemlélő szerepét kell játszaniuk, ahogy a magántőke, nemzeti és nemzetközi vállalatok a közszolgáltatásból húzzák a hasznot. A közszolgáltatásoknak az állampolgárok rendelkezésére kell állniuk, legyenek azok tehetősek vagy sem.

Ezen okok miatt hívunk fel a Lisszaboni szerződésre mondandó nemre!

Aláírás: 135 helyhatósági képviselő, aki nyilvánosan támogatja a CAEUC «A nemre szavazás öt oka» felhívását


USA

Az AFL-CIO kongresszusa támogatja az általános társadalombiztosítást

A CNA/NNOC, az ápolók szakszervezete, az AFL-CIO tagja honlapjáról

Egyhangú szavazat a mindenkinek szóló Medicare reformjára

PITTSBURGH – Történelmi pillanat, az Ápolók Kaliforniai Szövetsége/Ápolók Országos Szervezete, a Raktárosok és Rakodók Nemzetközi Szakszervezete, Alameda Központi Munkástanácsa (Kalifornia) csatlakozik az AFL-CIO széleskörű országos kampányához a társadalombiztosítási rendszer általános kiterjesztésére minden amerikai számára.

A nemzeti konvenció megemlékezett a közelmúltban elhunyt Crystal Lee Sutton szakszervezeti felelősről, aki a Norma Rae c. film inspirálója volt; halála a rákbetegség elleni hosszú harcára tett pontot, melyet a végsőkig kiélezett biztosítója elleni küzdelme. "Senkinek nem szabadna élete utolsó napjait azzal tölteni, hogy biztosítója ellen küszködik", jelentette ki a CNA/NNOCvégrehajtóbizottságának igazgatója, Rose Ann DeMoro, az AFL-CIO egyik országos alenöke. "Nem szabadna megválogatni etnikai, nemi és gazdasági kritériumok alapján, kinek van joga a társadalombiztosításhoz. A munkásmozgalomhoz fordulok, nem a Wall Streethez! Mi mindnyájan tudjuk, az általános társadalombiztosítás az igazságos és erkölcsös!"

Ez az első alkalom úgy 20 év óta, hogy az AFL-CIO határozottan és hivatalos kiáll a társadalombiztosítás kiszélesítése mellett, melynek elsődleges hatása a Medicare megjavítása és kiterjesztése az összes amerikai dolgozóra. A munkásszakszervezetek az egész országban az első vonalban harcoltak ezért, számos szakszervezet országos konvenciót hívott össze támogatására.

A határozat megjegyzi, "a Medicare tapasztalata (majdnem minden ipari országban) azt mutatja, hogy a társadalombiztosítás legkevésbé drága és leginkább méltányos módja az egykasszás biztosítás. Nemzetünknek magasszintű egészségügyi rendszert kell nyújtani mindenki számára." Szintúgy idézi a társadalombiztosítás specifikus projektjeit, mint a Kongresszusban már 86 hívet magáénak mondó HR 676.

A szavazás akkor történt, mikor Obama elnök a konvencióhoz fordult ismételt felhívásával a reform támogatásáért. Az AFL-CIO más határozatot is előkészít a társadalombiztosítás kiszélesítéséről a kongresszusi munka támogatására.

A CNA/NNOC és más szakszervezetek találkoztak Michael Moore rendezővel, akinek korábbi filmje, a SiCKO nyitotta meg a jelenlegi országos vitát az egészségügy állapotának kiteregetésével. Legújabb filmje, a "Kapitalizmus: szerelmi történet" premierjét itt bemutatta be.

Beszédében Michael Moore emlékeztetett a 65 éve Franklin Delano Roosevelt elnök által javasolt második, az általános társadalombiztosításról szóló jogi chartára, melynek eléréséért folytatódik a küzdelem. Aláhúzta, hogy minden áldott nap több, mint 1 milló dollárt költ az egészéségügyi ipar arra, hogy akadályozza ezt a reformot, holott naponta amerikaiak ezrei veszítik el társadalombiztosítási fedettségüket. A szakszervezeti és demokratikus aktivistákat további harcra szólította.

Akármi is legyen a jelenlegi törvényhozási akció kimenetele, mondta Leo Gerard, a vasas munkások szakszervezeti elnöke, "folytatni fogjuk a harcot az általános társadalombiztosításáért. Magam nem az általáos biztosítás, hanem az általános társadalombiztosítás híve vagyok. Harcolnunk kell azért a garanciáért, hogy minden amerikai minőségi gyógyításban részesülhessen."

"Ismerjük a gyógyítás válságának hatását a páciensekre nézve, látjuk minden nap", nyilatkozta a CNA/NNOC alenöke, Zenei Cortez, diplomás ápoló. "Nem állunk meg addig, amíg meg nem szabadulunk a magánbiztosítási társaságoktól, amelyek a szenvedésből húznak hasznot."

Greg Junemann, A Mérnökök és Technikusok Nemzetközi Föderációja és a Szakszervezeti Bizottság a HR 676-ért elnöke helyi és nemzetközi szakszervezetek százaitól kapott támogatást a reform folytatására, hozzátette, hogy a munkásmozgalom egységben folytatott harca valódi változást kell hozzzon: "A munkásmozgalomnak arra van szüksége, hogy a hegy tetejére tűzze ki zászlaját!

DeMoro fogadta a nemzetközi szakszervezeti mozgalom küldötteit azokból az iparosodott országokból, ahol senki nem hal meg az egészségügyi biztosítás hiányában, nem találja magát csődhelyzetben, nem veszíti el házát azért, mert a kezelési költségeket nem tudja kifizetni.

"Miért? Mert létezik egységes társadalombiztosítási vagy más nemzeti rendszer, melyet az Önök munkásmozgalma vívott ki. Itt a biztosítótársaságok a hatalom csúcsán vannak és életünket kontrollálják. Ezt a magánrendszert és borzalmas hatalmát akarjuk megszüntetni", mondta DeMoro. "Ha bevezetjük az általános biztosítást, talán négy év múlva nem leszünk a világ leggazdagabb, de egészségügyi téren csak a 37. állama", fejezte be.


Guadeloupe

Beszélgetés Elie Domotával, az UTG főtitkárával

Hat hónappal a sztrájk után, mely a márc. 4-i egyezség aláírásával végződött, nevezetesen az alacsony bérek 200 eurós emelésével, az árak csökkentésével, stb., mi a helyzet Guadeloupe-ban?

E Domota: Igaz, hogy az egyezség a bérek, árak területén bizonyos előrelépést rögzít, és nemzeti büszkeségünk is nyert vele. De meg kell állapítanunk, hogy a munkáltatók ma revansot akarnak venni, mégpedig az állam cinkosságával. A béreket és az árakat megkérdőjelezik. Az állam vállalta, hogy inspekciós brigádokat állít munkába, büntet, de máig még semmit sem tett.
Azt is konstatálhatjuk, hogy kísérlet történik a dolgozók és az LKP aktivái ellen megtorlásra, mivel számosat közülünk bíróság elé citálnak vagy foglalkozási kereteinkben büntetéssel fenyegetnek. Az állam kétségbevonja a bérmegegyzéseket, látjuk jól, hogy Guadeloupe-ban a pwofitasyon kezese szerepét viszi.

A verseny- és árhatóságok legutóbbi jelentései bizonyítják, hogy sem a szállítási költségek, sem a tengerentúli fogyasztási adó nem igazolja a csillagászati árakat. Mindeddig a központi állam nem hozta meg a szükséges intézkedéseket, ellenkezőleg, megtudtuk, hogy ezekben a napokban akarja emelni az üzemanyagárakat, miután a Totalt több mint 40 millió euróval kártalanította a konfliktus 44 napja alatti bevételkiesésért.

Az állam nem a dolgozók, nem a guadeloupe-iak oldalán áll, hanem a békék (a ranszolgatartók leszármazottai), a nagytulajdonosok pártján.

Minden gyűlésünkön látni, hogy most is mobilizáltak vagyunk az egyezség megvédése érdekében és, hogy az állam respektálja saját vállalását. Nagyon valószínű, hogy hamarosan hallani fogtok még Guadeloupe-ról.

Volt ez a «tengerentúli osztályok gyűlése» és előkészületek folynak a 2010-es regionális választásokra. Mit vár tőlük?

ED: A «dialógusok», a «kerekasztalok», multilaterális megbeszélések, stb. francia gyakorlata, hogy amint felmerül egy probléma, gyerünk, szervezünk egy gyűlést. Az ötlet akkor merült fel, mikor Sarkozy febr. 19-én, 30 nappal a konfliktus kezdete után először megszólalt. Bizonyos problémáról beszélt, nevezetesen az ún. «intézményesről», melyről nekünk semmi követelésünk nem volt.

Rögtön láttuk, hogy átlátszó, ostoba cselről van szó. Valójában csak egy olyan rendszerbe akartak terelni minket, amelyben a már előre meghozott döntéseket erőltetnének ránk úgy, hogy azokba együttes végrehajtóként bevonnának minket. Látjuk az eredményt, nagyon kevés quadeloupe-i válaszolt a kezdeményezésre. A konklúziót megtaláljuk teljes egészében a Francia Köztársaság intézményeinek regionalizálásában.

Ez lesz a következő regionális választások feladata is. Pillanatnyilag senki nem tudja egyébként, hogy itt is megtartják-e azokat. Jún.26-án Sarkozy érintette az intézményes kérdéseket is, mondván, hogy Guadeloupe-nak bele kellene illeszkedni vagy az Alkotmány 73-as cikkelyébe, vagy a 74-esbe, mely jogosulságot, új jogi kompetenciát nyújt a régióknak azzal, hogy «kivételes/egység gyűlést» hoz létre. Vette a fáradságot annak pontosításra, hogy a helyi kompetenciákat újabb helyi forrásokból kell megoldani.
Mindez tökéletesen beilleszkedik a területi reformba, melyet N. Sarkozy az Unió kérésére akar megvalósítani a kollektív szerződések, státuszok letörése érdekében, a régiókat “autonómabbá” tenni és versenyeztetni őket. A régiók Európája készül és nyilvánvalóan a politikájukhoz hű guadeloupe-i politikusok helyüket keresik, mindegyik szeretne ennek a gyűlésnek az élére kerülni.

Az LKP platformjának sikerült egységben tartani a ma is gyarmati helyzetű guadeloupe-i nép szociális, demokratikus és nemzeti szuverenitásra vonatkozó elvárásait.

ED: Július óta kezdeményeztük a dolgozók, fiatalok, a nép kerületi, falusi összefogását a «lyianaje á parole» keretében a 44 napos általános sztrájk összegzését, mik voltak a pozitívumok, mik a negatívumok, hogyan látják ma a helyzetet, mik a kilátások. Valódi társadalmi projektet kell kidolgoznunk, melyet be kell mutatni a francia államnak: íme, ezt akarjuk, egy egyesült nép, saját magunk és gyermekeink számára.

Tárgyalásokat kell elérnünk. Meg kell értetni, hogy nem a francia alkotmányos cikkely fogja megoldani a problémákat.
Az igazi gondokról kell beszélni, javaslatot tenni és a tettek mezejét feltárni. Látni kell, milyen politikai státuszt akarunk, milyen utat és eszközt használunk ennek elérésére.

Arra, hogy Sarkozy azt mondja, a helyi illetékességet helyi forrásokból kell finanszírozni, nagyon határozott a válaszunk: Guadeloupe – mint más tengerentúli francia gyarmat is – Franciország gazdasági fejlődéséhez, Franciaország nagyságához nagymértékben hozzájárult és azt teszi ma is. Guadeloupe gazdasági fejlesztését ma a francia állam köteles finanszírozni a gyarmati adósság címén.

Különböző szervezetekkel és politikai pártokkal találkoztál Franciaországban. Mit tehetünk, mi a leghasznosabb Guadeloupe népe számára?

ED: Sok dolgozóval találkoztunk, szervezetekkel is. El akartuk mondani, hogy támogatásuk milyen hasznos volt és milyen sokat jelentett akkor, mikor megtorlással talátuk magunkat szemben. Több százezer állásfoglalást kaptunk, szakszervezeti és politikai pártfogást, sajtót, ami nagyon sokat segített. Most rajtunk a sor, hogy szolidaritásunkat mutassuk ki a franciaországi küzdelemmel a kormány és a revánséhes munkáltatók ellen.

Nem nekünk kell megmondani, mi történjék itt. De tapasztalataink szerint túl kell menni az akciónapokon, erőt kell mutatni a sztrájkokban és az utcákon, hogy az államot kiragadhassuk a tőkések kezéből, hogy valódi tárgyalások szülessenek valódi szociális haladásról. Túl könnyű, hogy az állam százmilliárdokat ad a spekulánsoknak, bankároknak, a dolgozóknak pedig nap mint nap saját munkahelye, munkaeszköze védelméért kell harcolniuk.


Franciaország

POI
Független Munkáspárt


Kommuniké

A 31. francia katona halt meg Afganisztánban, a NATO-bombázások 90 civilt öltek meg, közöttük afgán gyerekeket. Az idegen katonák jelenlétét a demokrácia nevében próbálják igazolni. A demokráciát fegyverekkel akarják az országba importálni, de a NATO-támogatta Karzai elnököt 17 millió szavazó választotta újra ott, ahol csak 12 millió szavazóképes állampolgár él!

A POI megalakulása óta elítéli ezt a háborút, mely egyetlen célja az amerikai és európai kapitalista érdekek garantálása.

– A francia és összes idegen csapat azonnali kivonását Afganisztánból!

– Semmiféle francia elkötelezettséget a nagy multinacionális, nevezetesen amerikai vállalatok érdekében! Ezek az érdekek nem szolgálják az amerikai nép többségének érdekeit, mely szintén elutasítja a katonai intervenciót!

- Szabadságot, függetlenséget és szuverenitást az afgán nép számára! Minden népnek joga van arra, hogy saját maga döntsön jövője felől!


Oroszország

Nemzetközi kampány az orosz szakszervezeti felelősValentyin Uruszov
kiszabadításáért

Franciaországból

Val d’Oise, Force ouvrière (Munkáserő) megyei szövetség

2009. szept. 9-én a Force ouvrière megyei szövetsége végrehajtó bizottsága tudomást szerzett az orosz szakszervezetek által a következőkről:
Valentyin Uruszov szakszervezeti aktivistát, az ALROSZA (Jakutföld, Sakha Köztársaság) gyémántüzem független szakszervezetének megalapítóját ismét letartóztatták és jelenleg munkatáborban tartják.

Először Valentyin Uruszovot 2008. szept. 13-án «narkotikumok birtoklásának» vádjával illették, pontosan azt a pillanatot kiválasztva, mikor munkásszervezete tiltakozó kampányba kezdett az ALROSZA ellen béremelésért és a munkakörülmények javításáért.

Ez alkalommal Uruszovot hatévi munkatáborra ítélték.

2009. máj. 12-én – orosz és nemzetközi tiltakozási mozgalom hatására – Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az ítéletet és szabadon bocsátotta a vádlottat.

2009. jún. 26-án, a mirniji bíróság ismét 6 évi munkatáborra ítélte Uruszovot.

A szabad és független szakszervezeti mozgalom védelmében az Orosz Föderáció párizsi nagykövetéhez fordulunk, hogy tudassuk követelésünket:
Azonnali szabadságot Valentyin Uruszovnak!

Egyhangúlag elfogadva
Cergy, 2009.szept.9.

Magyarországról


Budapest, 04/09/2009

Orosz Föderáció Külügyminisztériuma
Ministerstvo inostrannih del RF
119200, Rossija/Russie, Moszkva, Smolenskaja-Sennaja pl., 32/34,
ministry@mid.ru Fax: +7 (499) 244-34-48

Szakha köztársaság Legfelsőbb Bírósága:
Verhovnij Sud Respubliki Szakha (Jakutia)
677000, Rosszija/Russie, G. Jakutsk, ul. Kuraseva, 25,
Fax: +7(4112)42-44-52

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Augusztus 27-28-án Oroszország különböző városaiban szolidaritási akciók zajlottak az ALROSZA vállalat udacsniji bányászati ércdúsító kombinátjának (Jakut köztársaság) szakszervezeti vezetője, Valentyin Uruszov érdekében. Emlékeztetőül: Valentyin Uruszovot 2008. szeptember 13-án tartóztatták le „kábítószer birtoklása” vádjával. A munkásvezető letartóztatása érdekes módon egybeesett a szakszervezete által kezdeményezett tiltakozó kampánnyal, melynek során az „ALROSZA” RT. dolgozói fizetésemelést és a munkakörülmények javítását követelték. Később Valentyin Uruszovot 6 éves szabadságvesztésre ítélték. Ám 2009. május 12-én Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az Uruszov ellen hozott ítéletet, és Valentyint azonnali szabadlábra helyezte.
Ennek ellenére június 26-án a Mirniji Kerületi Bíróság Uruszovot ismételten hat évi szabadságvesztésre ítélte kábítószer tartásáért. Jelenleg Valentyin letartózatásban van, szeptember 8-ra tűzték ki semmisségi panaszának tárgyalását.
Alulírottak, az orosz nép barátai, a leghatározottabb módon tiltakozunk az ellen, hogy a szabad szervezkedési jogot ilyen módon sértsék, a dolgozókat eképpen félemlítsék meg és a munkások követeléseit megfogalmazó Valentyin Uruszovot a korábbi felmentő ítélet ellenére újból megvádolják.
Szabadságot Uruszovnak!
Aláírások: Krausz Tamás történész, egyetemi tanár; Anyiszonyan Klára, baloldali aktivista; Jean-Michel Hamaide munkás; Somi Judit baloldali aktivista; Tamás Gáspár Miklós filozófiai és társadalomelméleti egyetemi tanár; Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 elnöke ; Fiatal Baloldali Unió ; Dr. Szele Anna ; Asztalos László, Koloman Handler Kft Munkástanács elnöke, a Munkástanácsok Komárom-Esztergom megyei alelnöke ; Vári Erzsébet ; Aradi Pál, BCKSZ.