2012. május 12., szombat

Munkás Hírlap 9.sz.







Munkás Hírlap
Nemzetközi munkásmozgalmi információk – 9. sz.
 2012. május 11.



Egy aktivista összefoglalta azokat a brutális lépéseket, melyeket az Orbán-kormány hozott a munkásosztály ellen a trojka (Európai Unió, IMF és Európai Központi Bank) ösztökélésére.
600 milliárd forintnyi  újabb elvonás!
A cikket közöljük.
Megjegyzendő, az Orbán-kormány intézkedései pontosan belleilleszkednek elődei kontinuitásába, a liberálszociálissá változott maffiózó volt–nomenklatúra  tevékenységébe, amely majd’ 20 év alatt magántulajdonná tette a közvagyont.
Orban valamiféle teljes függetlenségről beszél Magyarország érdekeinek védőjeként. Hogyne … Márciusban aláírta Brüsszelben a «fiskális szerződést», a GPUSKK-t, az (alkotmányt helyettesítő) alaptörvényben «kőbe véste az aranyszabályt». Ez pedig nem jelent se többet, se kevesebbet, mint Magyarország teljes függőségét a trojkától, nemzeti szuverenitása teljes elvesztését, annak az adósságnak az elismerését, amelyért a magyar nép a legcsekélyebb mértékben sem felelős.
A magyar népre mért azonnali megszorítások összege több mint 600 milliárd forint, ahogy írta ez az aktivista.
Ilyen intézkedések vezették a görög munkásosztályt arra, hogy százezeres tömegekben az utcákra vonuljon, szervezeteivel egységben általános sztrájkba lépjen, és elkergesse a trojka szolgálatában álló koalíciós kormányt: a Paszok («szocialista») és az Új Demokrácia (jobboldal) a választásokon 77,4 %-ról 32 %-ra esett vissza!
Ilyen intézkedések vittek tüntetni május elsején egymillió spanyol dolgozót a márciusi általános sztrájk után, melyben 10 millióan vettek részt, hogy kimutassák a «nemet a szigorításokra, nemet a privatizációkra».
Egész Európában hatalmas küzdelem készülődik – a kormányok sorban elhullanak, s teljesen mindegy, «szocialisták»-e, mint a spanyol Zapatero, vagy jobboldaliak-e, mint a francia Sarközy …  Bukarestben is kénytelen volt a kormány lemondani … Két hete Prágában  százezernyi cseh dolgozó demonstrált a szigorítások ellen… Nagy-Britanniában a konzervatívok szenvedtek el megsemmisítő vereséget a helyhatósági választásokon, az ipari városok munkásnegyedeiben pedig a távolmaradás 90 %-hoz közeli!
A trojkával való szakítás kérdése merül fel mindenütt, elutasítva az új szerződést és annak katasztrofális következményeit. Írországban a szakszervezetek a hó végén a szerződés ratifikációjáról tartandó népszavazáson NEM-re  szólítanak … Semmi kétség, a magyar dolgozók is meg fogják találni az ellenállás módját, számos jel utal arra, hogy az utóbbi hónapokban is folytatják az út keresését …
Ugyanebben a számunkban közzétesszük a spanyol, német, francia, portugál, ír munkásaktívák a spanyolországi Getafe-ban a Nemzetközi Egyetértés szervezetének kereteiben április 21-én hozott  felhívását.


Több mint 600 milliárdos megszorítás
Telefonadó, pénzügyi tranzakciós adó, biztosítási adó. Dugódíj Budapesten az autósoknak, elektronikus útdíjak. Rezsiköltségek emelkedése az energiaszolgáltatói különadó megduplázásával. Emellett infláció, növekvő árak, csökkenő jövedelmek, nehezedő életfeltételek.
A kormány nyilvánosságra hozta a (Széll Kálmán 2.00) konvergenciaprogramot. A bevételnövelés 330-430 milliárd forint, a spórolás 230 milliárd forintnyi, így áll össze a költségvetési kiigazító csomag. Az Uniónak benyújtott intézkedéscsomag alapvető változásokat hoz számos területen – mégpedig olyanokat, amik szembe mennek még a kormány eddigi retorikájával is.
A több mint 600 milliárdos szigorításra azért «szükséges», mert a kormány csak így tudja tartani az EU-IMF-EKB (a nemzetközi pénzvilág) követeléseinek teljesítésére tett ígéretét, az Orbán által aláírt új szerződést (a «szupermaastricht», hivatalosan: szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról, GPUSKK). A kétharmados stabilitási törvényben már szerepel is: az államháztartási deficitnek  évről évre csökkennie kell,  a GDP 80 százaléka körüli államadósságot lejjebb kell szorítani.
A Széll-terv az adóemelésen és rövid távú kiadáscsökkentésen túl (két év alatt immár a negyedik pénzmegvonás, -befagyasztás) strukturális elemeket, «szerkezetátalakító lépéseket» is tesz. Kevesebbet  fog költeni az állam a rokkantnyugdíjrendszerre, az önkormányzatok fenntartására vagy a tömegközlekedésre.
A nyugdíjrendszerben minden rokkantnyugdíjast felülvizsgálnak (aki legalább öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár alatt van, és képes dolgozni). Tízezer ember nem jelentkezett felülvizsgálatra, s ha nem pótolják, automatikusan kiesnek a rendszerből. Megszűnik a korai nyugdíjba vonulás lehetősége; csak az öregségi nyugdíjakat fizetik a Nyugdíjbiztosítási Alapból, a klasszikus szociális járandósághoz közelebb álló nyugdíjakat a Nemzeti Szociálpolitikai Alap fedezi (alkotmányos jogi garancia nélkül).
A családtámogatásokat befagyasztották (évek óta nem emelkedett a családi pótlék, a gyes, az anyasági segély összege). A szociális ellátásra jogosultak száma csökken; a nyugdíjminimum havi 28 500 forint, a járandóságok pedig ehhez kötöttek, s ha a családban az egy főre eső jövedelem növekszik, a járadékos kiesik a rendszerből. A családi pótlék szabályozását szigorították (folyósítását felfüggesztik, ha a gyerek ötven óránál többet hiányzik az iskolából).
Kisebb lett a rendszeres szociális segély összege. Eddig a nettó minimálbér 90 százalékát is megkaphatták a rászorulók. Idéntől a nettó közmunkabérhez kötődik (szakképzetlen: 47.000 Ft, szakképesítést igénylő munkakörökben: 62.000 Ft), s ennek maximum 90 százaléka lehet – ami csaknem tizenkétezer forinttal rövidíti meg a munkakeresőt. A munkanélküli-segély  egyik formája, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás egyötödével csökkent idén (22 800 Ft-ra). Ezt a támogatást csak akkor kapja meg a kérelmező, ha a neki felajánlott közmunkát vagy képzési lehetőséget elfogadja, valamint képes felmutatni legalább 30 nap munkaviszonyt egy évben. Egyes önkormányzatok ahhoz is kötik a juttatás folyósítását, hogy lakókörnyezetét rendben tartja-e az illető.
A jegybank és az IMF is 11 százalék körüli munkanélküliségi rátára számít.
Jövőre létrejönnek a járások. Az egy járáson belüli, kétezer főnél kisebb településeknek közös önkormányzati hivatalt kell létrehozniuk. Hitelt csak kormányzati engedéllyel vehetnek fel a települések. Kevesebb ügyintéző, kevesebb képviselő lesz és utazni kell annak, akinek elintéznivalója akad. Evvel a kormány 15 milliárd forintot akar megtakarítani. Ezentúl központilag történik az állam által átvett kórházak, rendelőintézetek működtetése – évi húszmilliárd forinttal kisebb kiadás. Az egészségügyben a generikus készítmények elterjedését támogatja a kormány, de az újabb, 40 milliárd forintos spórolás nem fog menni másként, mint hogy a gyógyszerek állami ártámogatását leépíti. Többet kell majd fizetni a gyógyszertárban a gyógyszerért.
Központilag fogják intézni a taneszközök beszerzését, az önkormányzatok helyett az állam lesz a pedagógusok és segítőik foglalkoztatója, ebből is megtakarítást akar a kormány. (Az intézmények működtetése, üzemeltetése, a gyerekétkeztetés marad az önkormányzatok feladata.) A központosítás az államigazgatási feladat- és hatáskörök többségénél is érvényesülni fog.
A kormány egyre kevesebb feladatot vállal a felsőoktatási rendszerben. A csökkenő összlétszám ellenére egyre több hallgatónak kell zsebbe nyúlnia, az állami finanszírozású helyek drasztikusan csökkennek.
A tömegközlekedés teljes átalakításának levezénylésére kormánybiztost nevezett ki a miniszterelnök. Már 400 vonalon kevesebb vonat jár. Az utazási kedvezményeket is szűkítik: a 65 év felettieknél, a 6 év alattiaknál, a tanulóknál csúcsidőben megszűnnek a kedvezmények. A BKV-ra is kevesebbet kíván költeni a kormány, ennek következménye a jegyárak emelkedése és a dugódíj bevezetése lehet.
A munkaszabályok átalakításának a munkáltatók örülnek. A munkavállalókat még kevesebb garancia védi. Ha egy cég olcsóbb dolgozókra akarja lecserélni az alkalmazottait, vagy kevesebbet akar, megteheti. A kormány a részmunkaidős prekaritásos foglalkoztatást is igyekszik elterjeszteni, jöhet a napi 2-4 órás munka arányosan alacsonyabb bérért. Gazdasági növekedést nemigen várhatunk, a következő években is csak mérsékelt, 2 % körüli bővülésre számít a kabinet.
Közben folytatódik a porhintés. «Megszorítások nincsenek, nem lesznek». «A Valutaalap nekünk nem diktál». «A szabadságharc folytatódik». Eddig azt hallottuk, hogy a magyar miniszterelnök EU-ellenes. Ehhez képest Orbán Viktor az EU székhelyén tartott előadásán elmondta, hogy Magyarországon a megkérdezetteknek csak 22 százaléka kívánná otthagyni az Európai Uniót, és azzal méltatta a Brüsszel és Moszkva közötti különbséget, hogy az előbbivel lehet tárgyalni, kompromisszumot kötni. Ami – sokak szerint igencsak váratlanul – sikerült is neki. Ápr. 27-én reggel pedig miniszterelnökünk a Kossuth rádió hullámain deklarálta, hogy az "IMF a barátunk".


Az európai dolgozókhoz!
Munkásaktivák nyilatkozata                     
Getafe (Spanyolország)
Mi, német, francia, portugál munkások nagy örömmel vettük spanyol társaink meghívását a márc. 29-én, az UGT és a Munkásbizottságok felhívására tartott általános sztrájk utáni teendők megvitatására, mely szervezetek az egységért harcolnak a «munkatörvénykönyv reformja és az összes költségvetési megszorítás visszavonásáért!».
Néhányan Párizsban már találkoztunk a spanyol kezdeményezők egyik-másikával 2011 októberében a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének tagja, a POI (Független Munkáspárt) internacionalista nagygyűlésén. Ott voltunk Görögországban a Papandreut elsöprő okt. 18-19-i általános munkabeszüntetés előestéjén. Hatalmas megmozdulás volt, de magán viselte a munkásosztály képviselét hirdető szervezetek vezetőinek politikáját, amely lehetővé tette a trojka könyörtelen programjainak bevezetését. Ma pedig Spanyolországon a sor, hogy felkeljen a «pénzügyi piacok» által kijelölt sors elkerüléséért.
A Világfejlesztési Intézet igazgatója Pekingből visszaérkezve összegezte a «piacok» látásmódját. Arra a kérdésre, hogy «Nyugtalanítja önt az eurózóna jövője?», azt válaszolta: «Nem annyira. Nézzék a spanyol pénzügyek állapotát. Messze nem katasztrofális. Az adósságszolgálatot nem számítva a költségvetés kiegyensúlyozott. Az általános sztrájkot a recessziótól, a munkanélküliségtől való félelem teremtette – ami egy kicsit emlékeztet az arab tavaszra.»
Spanyol társaink beszámoltak a munkabeszüntetés erejéről, a dolgozók egységes megmozdulásáról. Olyan helyzetet hoztak létre, hogy a szervezeteik vezetői, akik kezdetben a program «újratárgyalása» mellett kötelezték el magukat, kénytelenek lettek május elsejére tüntetéseket összehívni, mert az egész országban általános sztrájkot követelnek a programcsomag visszavonásáért.
Igen, a spanyol dolgozók általános sztrájkja megrendítette a pénzügyi tőke által az egész földrészen a munkásosztály eltiprására felállított európai szintű szerkezetet. Azt hitték, hatalmukban áll elfeledtetni a G8 tanácskozása alatt októberben a görög dolgozók és nép keltette riadalmat. A „piacok” és a spekulánsok azt hitték, biztos helyzetbe kerültek Merkel és Sarkozy gondosan kidolgozott „tűzfala” mögött; azt hitték, számítaniuk lehet a különböző (baloldal és jobboldali) kormányok elkötelezettségére abban, hogy a néppel fizettessék meg a pénzügyi alapok követelte százmilliárdokat; azt hitték, a munkásvezetők befolyása akkora, hogy «elfogadható» mederben tudják tartani a mozgalmat … Ekkor hirtelen 10 millió spanyol sztrájkoló, többmillió tüntető, több tízezer sztrájkőrség blokkolta az országot – s felhívta a figyelmet arra, mi is az osztályok közötti valódi erőarány egész Európában.
Március 29. óta a Rajoy-kormány, mely nem mondott le egyetlen céljáról sem, mégis nehezen profitál a PSOE (a szoc. párt, élén Rubalcaba) vezetésével kötött konszenzusából, mert utóbbi kénytelen volt a költségvetési stabilitási törvény ellen szavazni. A Rajoy-kormány teljes rendezetlenségben folytatja újabb támadását, legújabban 10 milliárd euró megvonását az oktatás- és egészségügytől.
Ott fenn megdöbbentek. Az IMF azt tanácsolja a kormányoknak, hogy csak azokat a szigorítási programokat tárgyalják újra, melyek nem mondanak ellent a (gazdasági) növekedésnek...
A tények beszédesek: csak a dolgozók és szervezeteik egysége, az európai népek szövetsége tudja akcióban megsemmisíteni az összes programot, semmisnek kimondani a trojka (IMF-EU-EKB) gyilkos késztetését és elutasítani a nemzetek feletti hatóságok minden szerződésének ratifikációját.
A dolgozók és szervezeteik egységének kell elérnie a vég nélküli programokvisszavonását. Egység a GPUSKK (szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról) ellen, az EMS (Európai Stabilitási Mechanizmus) ellen, mely mintegy európai valutaalapként intézményesíti a szigorításokat, tönkreteszi a szociális háló teljes rendszerét és felbomlasztja a nemzeteket. Meghátrálásra kényszeríteni a pénzügyi tőkét csak ezen az úton tudjuk, melyet a spanyol dolgozók nyitottak meg, és megmenteni üzemeinket, közszolgáltatásainkat, kórházainkat, iskoláinkat, jogainkat… nem pedig a szerződések feltételezett újratárgyalásával vagy kiegészítésével.
A márc. 29-i általános sztrájk nyomán egész Európában reményt keltő repedések támadtak. Ez még csak a kezdet. Az osztályharc impozáns megnyilvánulása a szörnyű népelnyomó gépezetet megakasztotta, pánikot idézett elő a pénzügyi tőke és szolgálói köreiben.
Óriási bátorítás mindannyiunk számára ahhoz, tegyük félre a habozást ellenfeleinkkel szemben (EU és IMF), segítsük munkásosztályunkat szervezeteik élén ható ellenállás legyőzésében, hozzuk létre e szervezetek egységét a repedések tágítására, érjük el e csapások visszavonását.
Az európai népek háború utáni legnagyobb történelmi fordulója kezdődik, s ennek egyik jelentős láncszeme a márc. 29-i spanyolországi általános munkabeszüntetés.
A vitához német, francia, portugál, spanyol társaink szóban, görög, olasz, ír társaink írásban járultak hozzá. Rendkívül fontosnak tartjuk azt a polémiát, mely a munkásosztályon belül és szervezeteiben kezdődött Németországban, Franciaországban, Görögországban, ahol fontos választások lesznek. Választások, melyek által a burzsoázia politikai képviselői csakúgy, mint a dolgozók és a demokrácia védelmét történelmileg hirdető pártok, nem lesznek képesek megakadályozni a válság mélyülését, mivel szembefordulnak az EU és szerződéseit elutasító tömegakarattal!
Információinkat, elemzéseinket cseréljük ki egymás között, erőfeszítéseinket egyeztessük, mindenről tájékoztassunk, ami Spanyolországban történt, szervezzünk találkozókat, mint ahogyan most Madridban tettük! Jún. 3-án, Párizsban nemzetközi nagygyűlésre kerül sor a POI meghívására, ott leszünk. Ugyanakkor teljes szívvel támogatjuk az ír munkásmozgalmat, amely NEM-re szólít az új európai szerződés május 31-i népszavazásán.
Meggyőződésünk, hogy olyan intenzív tapasztalatcserével, mint amilyet most folytattunk az egész Európát meghatározó csatában elkötelezett spanyol barátainkkal, a legjobb eszközt választjuk a kiigazítási programok visszavonásáért folytatott kampányban. Ugyanakkor elő is készítjük e programokat és szerződéseket elutasító irányzatokat legszélesebben képviselő „európai munkástanácskozást”. Minden ilyen találkozóra készen állunk.
Getafe, 2012. április 21.



Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.
Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük. Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.
Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melynek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.
Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz, stb. fűződő jogokért.

Megjegyzéseiteket, állásfoglalásotokat várjuk. Email-cím: somijudit@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.