2012. november 10., szombat

Románia



 Oltchim: fordulat* – gyötrődés* a dolgozók számára

(*az eredetiben szójátékkal)


A trojka becstelensége újabb rekordokat döntöget. A román kormány – diszkrét  politikai cimkéje akármilyen is legyen – alázattal hallgatva minden direktívát elfogad a nyakkendős megszállótól.
A kormány elgondolkodott, hogy a trojka kérésére mit tudna még eladni és üreskasszájú tartalékaiban rálelt az Oltchimra, a vízizerőműre, a vasút kereskedelmi szektorára és a román postára. Másképpen szólva, a román gazdaság utolsó fontos bástyáira.

A trojka követeléseinek kielégítésére álnok módszer kiválasztásával került sor az  Oltchim, a víziierőmű és a posta privatizálására. A cégeket csődközelbe kellett jutatni, hogy nevetséges áron el lehessen adni.

Az Oltchimot úgy vitték csődbe, hogy világszinten is a vegyipar hozza a legnagyobb profitot. Mi sem természetesebb így, hogy dolgozóknak két változatot kínáltak: vagy bezárják végképp az üzemet, vagy  elfogadják annak magánkézba adását. Nem nehéz kitalálni, melyiket választották. Nem a privatizáció iránti vonzódásból, hanem munkahelyük őrzéséért.

Az Oltchim munkásai július óta nem kaptak fizetést. A kormány azért, hogy a dolgozókat megossza, úgy döntött, szociális segítséget nyújt 1400 lej értékben (kb. 300 €) azoknak, akik bére a bruttó átlagbér alatt volt (kb. 2100 lej, vagyis 450 €). Nem minden dolgozónak tehát és a bértartozások rendezése nélkül, augusztus-szeptemberre egyáltalán nem akar fizetni, mondván, hogy ezalatt a kombinát be volt zárva.

Az Oltchim munkásainak összlétszáma 3320, többségük családfenntartó. Vegyünk átlagosan két gyereket családonként és azt látjuk, hogy több, mint 12 ezer család, egy kisváros lakossága került igen nehéz helyzetbe.

Létfenntartásai szükségletei határához érve az Oltchim munkásai fellázadtak, egy részük éhségsztrájkba kezdett. Fő követelésük bérük teljes kifizetése, munkahelyük fenntartása, és – nagyon is üdvös  módon – az Oltchim szakszervezeti vezetőjének lemondása. Ő volt, aki korábban azt tanácsolta nekik, legyenek okosak, mert tiltakozásuk elriasztaná a «befektetőket» és megnehezítené a kormány számára az «Oltchim megmentését».

Nagyon helyes, hogy az Oltchim dolgozói kimentek az utcára követelve elmaradt bérüket plusz szakszervezeti vezetőik lemondását. A dolgozók vissza akarják szerezni szervezetüket és szabadon akarják megválasztani azokat, akik valóban őket képviselik.

A privatizáció öl! A két évtized privatizációs gyakorlata megerősíti. Nem csak a köztulajdon elvesztését jelenti, hanem tényleges likvidálását is jelenti. A magántulajdonba adás nem menti meg a munkahelyeket, csak megkönnyítit az  Oltchim romhalmazzá válását.

De ha az Oltchim meg is marad, az sem jobb. Mert az azt jelenti, csak azért süllyesztették ebbe az állapotba, hogy olcsón eladják olyan «befektetőnek», aki aztán óriási profitot realizál belőle.  Ugyanúgy, ahogyan a galați acélipari kombinátból. Mint «fekete lyukat» adták el, és a privatizáció első évében már ára kétszeresét hozta a Mittalnak. Másképpen szólva: mindig a nép veszít és a spekulánsok nyernek az ilyen akciókban.

Az Oltchim privatizációs pályázatában részt vesznek a német PCC, a Stefan Vuza két, spekulációkról ismert cége, és Dan Diaconescu, a politikai színpadon nemrég feltűnt populista politikus, aki a bulvárzsurnalizmusból gazdagodott meg.

Mint a sakálok támadnak rá a megannyi áldozattal megépített  kombinátra. A kormány pedig árverésre bocsátja anélkül, hogy konzultálna a lakossággal. A Ponta-kormány, ha a köztulajdon urának is tartja magát, tulajdonosként illetéktelen. Az Oltchim csődjének legendája nem állja meg a helyét (ahogy más cégeké sem). A különböző kormányok vitték oda! Ha nem így van, az ilyen cégek élére kinevezett (menedzserre átkeresztelkedett) igazgatókat miért nem vonja senki felelősségre? Ugyanilyen épületes a vízierőmű és a román posta esete. A kormány a Versenytanács hatalmas büntetésével megúszta, hogy azt a fizetésképtelenség állapotába juttatta.

Kormányzók!
Állítsátok le a privatizációt! Ne gyilkoljátok le a számunkra megmaradt maradék vállalatot! Ne végezzetek a munkahelyekkel! Ne pusztítsátok el jövőnket!

De a lamentálás és a könyörgés ideje lejárt. A munkásosztály túl gyakran követte, hogy «ah, nem fontos, így is jó lesz» és azt, hogy a «kormány jót akar». Egyáltalán nem jó így és a kormáy egyáltalán nem akar jót nekünk.

A trojka kormányzása az orrunk elől orozza el azt, ami még megmaradt és éppen itt az ideje, hogy kemény választ kapjon mindazoktól, akiknek a jövőjét veszélyeztetik.

Ébredj, Oltchim-munkás! Ébredj, vasutas, ébredj, postás, ébredj energiaiaipari dolgozó! Mondjatok nemet az Oltchim, a vasút, a vízieőmű, a posta elrablásának, ezek a tietek, a mienk!

Szervezzétek magatokat szabadon, válasszátok ki a benneteket igazán képviselő vezetőiteket!

Costi Chivulescu, 2012. szept. 21.



A craiovai egyetem kereteiben megalakult független szakszervezet



A 2012 augusztusában bejegyzett Egyetemi Szolidaritás Szakszervezet kibocsátotta nyilatkozat-programját.

Az «Egyetemi Szolidaritás»

Szakszervezet, melyet csakis a közgyűlés mandátuma és tagjai elfogadott javaslata irányít;
olyan szakszervezet, amely elkötelezi magát, tagjai minden írásban benyújtott lépéseire a lehető legrövidebb időn belüli választ ad;
egyedüli szakszervezetként tagjai érdekeit képviseli az egyetemmel szemben diszkrimináció nélkül;
olyan szakszervezet, mely magát kötelezi a kapott dokumentumok őrzésére, garantálja az azokhoz való hozzáférést minden tagja számára;
az egyetemi adminisztráció által az alkalmazottak vagy egyéb szakmai kategóriák között felállított mesterséges akadályokat lebontja;
harcol az összes bérből élő jogainak tiszteletben tartásáért;
csak akkor vesz részt szakszervezeti akcióban, ha tagjai úgy döntenek;
minden tagjával keresi a kommunikáció lehetőségét;
«nem etet be senkit» hogy tagságot nyerjen;
ügyel arra, hogy az egyetem tiszteletben tartsa összes legális elkötelezettségét és kötelezvényeit a bérből élők felé;
nincs irányító struktúrája, mert nem a struktúra követel a szakszervezettől, hanem  maguk a tagok;
a szakszervezet VÉGREHAJTÓ testülete az elfogadott döntéseket alkalmazza;
minden csatlakozás felülvizsgálatának jogát fenntartja, minden csatlakozóval elbeszélget, mielőtt kérését elfogadja-e (vagy nem);
folyamatosan és szigorúan garantálja a végrehajtó struktúrák morális egységét a szakszervezet minden olyan tagja segítségével, aki erre szándékot mutat;
ez a szakszervezet mindig tiszteletben tartja az általa reprezentált foglalkozási kategóriák képviseletét.

Miért kell egy másik szakszervezet?

Mert a (papíron) létezőknek semmilyen szakszervezeti tevékenységük nincs, az üdülési jegyek, étkezési csekkek kiosztása, a vallási ünnepeken való részvétel nem az;
mert a szakszervezeti összes tagja évek óta fizeti tagsági díját anélkül, hogy az képviseletét biztosítaná, megvédené vagy akár csak tanácsot adna;
mert a craiovai egyetem Egyetemi Szakszervezeti Uniójának képviselője, Nicu Bâzdoaca a tagok legális és legitim érdekvédelmével nem foglalkozik;
mert évek óta csökkennek a bérek pusztán a munkáltató döntése alapján, nélkülözve a törvényes  előírásokat;
mert egy felsőfokú oktatási intézményben létezhet, hogy alkalmazotti fizetés a hivatalos minimum alatt legyen;
mert a rektor a «Déli újságban» dezinformálva az olvasókat a bérek és dologi kiadások 15 milliárd lejes csökkentését jelentette be (feltehetően 1,5 millió új lejről van szó, tehát  több mint 350.000 euróról, ami óriási összeg - a ford.);
mert a jelenlegi vezetés menedzsmentje a közvetlen diktatúrán és megfélemlítésen alapszik;
mert előidézi intézményünk alkalmazottainak egyéni méltósága elvesztését;
mert ugyanakkor, amikor a bérekre nincs pénz, újabb munkafelvételeket eszközöl: unokaöccsöket, szenátorok fiait veszi fel; nincs korrekt felvételi pályázat; bizonyos fakultások kinevezései homályosak;
mert az egyetem olyan projekteket finanszíroz saját erőből, melyekre nincs térítés;
mert a képzett adminisztratív dolgozók hiánya dilettantizmust eredményez;
mert a jelenlegi igazgatás szóbeli utasításokon alapszik;
mert a közömbösség, a «fütyülök rá» magatartás nyer tért, mely az anyagi bázisért felelős jelenlegi rektorhelyettes mentalitása;
mert ugyanenek a rektorhelyettesnek az a szándéka, hogy a kiadásokat még inkább csökkentse, nem véve tudománst tettének következményeiről;
mert az egyetem működési szerkezetét destabilizálják;
mert csak a rektor menedzserprojektjével való összhang számít, a szakmai felkészültség igénye hiányzik;
mert a jogi, üzleti, igazgatási fakultás ebből az intézményből bizniszt csinál;
mert könyvtárhasználati díjat vet ki minden tanárra;
mert a jelenlegi igazgatás visszaélései folytatódnak…

Miért van szükségünk rád (is)?

Mert ez az egyetlen szakszervezet, amely minden egyetemi dolgozót befogad;
mert meg kell értened, az intézménynek te is éppen olyan alkalmazottja vagy, mint egy rektor;
mert a törvények erejét minden alkalmazottra vonatkoztatni kell, büntetlenül nem lehet azt megcsúfolni;
mert az egyetemi igazgatás megbízatása a több, mint kétezer foglalkoztatott esetén a kollektív szerződés szerint két évre szól;
mert a te egyéni és kollektív jogaid tiszteletbentartásáért küzdünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.