Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

150. sz. (519) 2013. nov. 8. 

 

Szlovénia

 

                                                                                                                                                                                                                     

 

 

 

 

A Független Munkáspárthoz

 

Kedves Elvtársaink!

 

Nagyon örülünk meghívásotoknak. A Zdruzenje izbrisanih delavcev (ZID, «eltüntetett munkások szövetsége»)* vezető testülete megvitatta javaslatotokat.

 

1 – Ahogyan német, spanyol társaink, mi is tapasztaljuk az ellenállás növekedését a «reformok» leállítása érdekében, a trojka, az EU és intézményei gyilkos pprogramjaival szemben.

2012–2013 tavaszán, őszén és telén 300 000 szlovéniai dolgozó, állampolgár mozdult meg a szlovén komprádorrendszer ellen, amely a kormány bukásához vezetett. A húsz éve folyó közvetlen osztályharcban a ZID sikereket ért el a tőkés társadalom romboló politikájával szemben; befolyásunkat és fontosságunkat látjuk, de azt is, mekkora jelentősége van a nemzetközi  munkásszolidarításnak, munkás együttműködésnek.

 

2 –  Avégett, hogy egyesült küzdelmünk megvalósuljon, a lehető legnagyobb mértékben támogatjuk a spanyol és német társaink javaslatát az európai munkásaktívák találkozójának megtartásáról.

 

3 – Az új európai helyzet, Németországban Merkel elvesztette régi többségét, Bulgáriában a konzervatív-komprádor kormány megdőlt, Görögországban és másutt rendkívül ingatagok és nyomás alatt állnak a kormányok, Szlovéniára is jellemző. Alenka Bratusek liberális kormánya elődjéhez, Janez Jansához hasonlóan ugyanolyan ellenállásba ütközik.

Az EU intézményeinek az országot alávető új szlovén rezsim azért működik még, mert először is a munkásmozgalmat vezetése olyan utakra tereli, amelyek még «elfogadhatók» az EU számára, másodszor pedig az állandó zsarolás eszközét veti be: ha Szlovénia szakítana az EU-val, az katasztrófához vezetne.

Ez a zsarolás szolgál állandó ürügyként a munkásmozgalom vezetői számára nemcsak a szakítás elkerülésére, hanem az ellenreformokhoz asszisztálás igazolására is. Szlovéniában sok szervezet szervez EU-ellenes kampányt,  s a «szükséges» reformok még inkább erősíteni fogják ezt az ellenállást.

 

4 – Az EU nem demokratikus intézményrendszer, hanem a nagytőke eszköze. A munkásosztály, a népesség fosztogatásának legalizálását szolgálja, azok vívmányainak, szerzett jogainak lebontását.

Szlovénia 2004-ben lett az EU tagja, a pusztítás minden területen tapasztalható a gazdaságtól a társadalom szervezéséig. Néhány példa: privatizálták a Litostroj fémkohászati kombinátot (a világon mindenütt ismert turbinákat gyárt vízierőművek számára). Ugyanez van a Gorenjével, a legismertebb házi háztartási villamosgépek gyártásával, a Lek gyógyszergyártó óriással, stb. Százával lehetne sorolni.

Az EU Szlovéniát rabszolgasorsra szánja. Országunk minden évben 27 milliárd euró értékben exportál, kb. nettó 4 milliárdos a többlete.

Minden többlet eltűnik az EU banki rendszerében. Jelenleg az EU Szlovéniában «törékeny bankrendszert» követel, tőkehiányost, amellyel a vele együttműködő hazai burzsoázia mágnásai, a «privatizáció hősei» garantálnák a költségvetést. Az EU, a trojka szabja meg a kormánynak a költségvetési szabályokat, a szigorításokat.

 

5 – Orvosként önkéntes munkát végzek azok számára, akiknek nincs betegbiztosításuk. Különböző társadalmi réteghez tartoznak, munkanélküli dolgozók, csődbe jutott kisvállalkozók, diákok, hajléktalanok, etnikai kisebbségek, cigányok, a volt Jugoszlávia nemzeteinek tagjai. A betegbiztosítással nem rendelkezők száma napról napra nő és az állami segítséget megtagadják tőlük. Poliklinikánk Ljubljanában 10 éve létezik és Mariborban, Szlovénia más térségeiben is működnek ilyen önkéntes beteggonddozók. Látjuk, hogy rendkívül rossz irányba haladnak a dolgok a szociális és emberi jogok területén a helyzetet méginkább súlyosbítva.

 

6 – A szlovéniai és balkáni tablónak vannak persze egyéb csúnya aspektusai is:

az EU moralizáló szerepe a ballkáni háborúban;

az EU politikája a «kormányon kívüli szervezeteket» és a multinacionális vállalatokat illetően;

az EU szerepe a víz privatizálásában;

az EU hatása a közszolgáltatásokra, a szociális háló lebontására;

az EU politikája az ellenőrző szervezetek függetlenségére nézve;

az EU a nyomtatott vagy elektronikus úton megjelent művek adóztatásában;

az EU szíriai háborús politikája.

Mindezek alapján világos, hogy az EU a régi, végzetes imperialista érdekekhez hűséges maradt.

 

7 – Egyetértűnk Veletek abban is, hogy egyedül a nép tud kiutat találni abból a válságból, amelybe a nemzetközi finánctőke szolgálatában álló EU vitt bele mindannyiunkat.

 

8 – Szintén egyetértünk, hogy a dolgozók és a nép legitim követelései alapján, ki-ki saját országában, az ún. reformok (nyugdíj-, szociális védelmi, stb.) elutasításával fogja megnyitni az első rést az Unió nemzetekfeletti kormányzása programjában.

 

9 – Azt gondoljuk, hogy a dolgozók, a nép visszaszerezve szervezeteit, egységben tud szakítani a tőke és bankok alapvető eszközével.

 

10 – Meg vagyunk győződve arról, hogy egyedül a dolgozók és a nép a küzdelem hagyományos, a munkásmozgalom kialakulásának első napjától szervezett egységében tudja megnyitni az utat a szabad népek szabad uniója előtt.

 

Mindezek megvitatását türelmetlenül várva testvéri üdvözlettel:

 

Dimitar Anakiev, a ZID elnöke, Szlovénia

Radovljica, 2013. nov. 3.

 

·        A volt Jugoszlávia dolgozói, akiknek ideiglenesen idegenstátuszt ajánlanak.

 

 

 

BELGIUM

 

 Belgium dolgozóinak válasza a meghívásra

 

 

Kedves Elvtársaink!

 

Néhányan már részt vettünk a tarragonai tanácskozáson, így még nagyobb örömmel vettük az újabb konferencia hírét, hogy a kapcsolatokat politikai harcban erősítsük meg a dolgozók, az aktivisták között, mely küzdelemben közös célunk a dolgozók segítése az osztályszervezetek egységfrontjának létrehozása az EU igájától, programjaitól, szerződéseitől és intézményeitől, különösen az Európai Parlamenttől való megszabadulás érdekében.

 

Belgiumban, ahol 30 éve folyik az állami kompetenciák régiókra leosztása, de ahol a társadalombiztosítás nagy részben még országos, az EU programjai a szakszervezeti körökben lelepleződtek. Az FGTB tüntetést tartott az európai költségvetési szerződés ratifikációja ellen. Az Európai Unió és a szigorítások közötti kapcsolat szoros, a munkásközvélemény számára minden nappal világosabb.

Jelenleg az önkormányzatok bocsátják el alkalmazottaikat  a költségvetési megnyirbálások miatt.

 

A FGTB a helyi képviselőket vádolja: «a leggyengébbeket támadják, közigazgatásuk leginkább létbizonytalanságban élő dolgozóit – mi ez? Amikor ők és politikai családtagjaik szavazták meg a megszorításokat – adósságba süllyesztve a településeket. (…) Csak egy példa: a vallon parlament többségének minden tagja vigyázállásban megszavazta az európai szerződést. Pedig ennek a szerződésnek az alkalmazása, amit miniszteri körlevél pontosít, olajat önt a tűzre. Akkor kié a felelősség? Az övék, nem pedig a dolgozóké!»

 

A valós sérelmet most már koordinált akciónak kell kísérnie, amely még a minisztériumot is meghátrálásra kényszeríti és azzal végződik, hogy visszavonják az önkormányzati dolgozók elbocsátását. Eddig a szakszervezetek vezetése a tárgyalásos formát részesíti előnyben.

 

Mit tegyenek a dolgozók?

 

Az Európai Unió politikája elítélésének a szakszervezetek részéről csak akkor van értelme, ha azok a szükséges eszközöket is megadják ennek leállításához.

 

Azt várjuk az európai munkáskonferenciától, hogy ebben a kérdésben lépjen előre a nemzetközi tapasztalatok cseréje révén. Konkretizálni kell a hogyanját annak, hogy «csak a nép, csakis a nép tud kiutat találni abból a szörnyű válságból, amelybe a nemzetközi tőke szolgálatában álló EU vitt minket».

 

Testvéri üdvözlettel:

 

Olivier Horman, adóhatósági szakszervezeti aktivista (FGTB)

Karim SiAbdelhadi, szakszervezeti aktíva (FGTB)

Gaétan Coucke, pedagógus

Roberto Giarrocco, közszolgáltatási szakszervezeti bizalmi (FGTB)

Serge Monsieur, közszolgáltatási szakszervezeti bizalmi (FGTB)

Pierre Marlhioux, nyugdíjas –a SETCA/FGTB – Bruxelles- Hal -Vilvoorde Végrehajtó Bizottsága volt tagja

Kamal Dhif, nyugdíjas pedagógus – a FGTB-CGSP volt küldötte

 

 

 

 

Spanyolország

 

A Szakszervezetek Európai  Szövetsége felhívása az Európai Unió «befektetési  program» indítására

 

Kérdések Luis Gonzaleshez, a CCOO szakszervezeti szövetségi tanácsa tagja (Spanyolország)

 

 

–     A Szakszervezetek Európai Szövetsége egyhetes mozgósításra szólít novemberben. Mit a véleményed?

 

–     Ahogy a SZESZ mozgósításainak többsége is, ez sem arról szól, hogy a dolgozók vívmányait, követeléseit védje, hanem, hogy azok jogos haragjától óvja az Európai Uniót. Ahelyett, hogy a költségvetési megszorítások ellen harcolna, ezeknek a mobilizációknak az a célja, hogy az EU «befektetési programot» indítson, amivel a felszínt mentheti. A szakszervezeti központ maga mondja ki nyilatkozatában: «Ez az egyetlen mód arra, hogy az európai projekt új lendületet kapjon, meg kell mutatni, hogy Európa védelmezi a szociális fejlődést és nem nyúl hozzá a társadalmi jogokhoz». Spanyolországban a szakszervezetek a nyugdíjreform ellen mobilizálnak. Egy sikeres megmozdulásnak világos célja kell legyen. Az EU egészen pontosan a spanyol nyugdíjak csökkentését követeli, s ehhez semmi köze nincs az úgynevezett (egyébként is nagyon behatárolt) európai megmozdulásnak. Valószínűleg nem is lesz más, mint néhány gyűlés, sajtókonferencia.

 

–     Mik azok a követelések, amelyeket a többség hangoztat?

 

–     Azt gondolom, alapvetően kettő: a kollektív tárgyalások jogának visszaszerzése, amelyet a kormány munkaügyi reformja semmisített meg és az egészségügyre, oktatásra, nyugdíjakra, stb. mért megszorításokkal való végleges leszámolás. Tehát szembeszállás a kormánnyal, amely ezeket az intézkedéseket bevezette, ahelyett, hogy ún. «tárgyalóasztalokhoz» üljünk, ahol egyébként a kormány egyáltalán semmiről sem akar tárgyalni.

 

–     A befektetési projekt nem felel meg ezeknek az intézkedéseknek?

 

–     A szakszervezeti szövetség semmi kontkétumot nem mond erről. De hát milyen projektről van szó? Az utolsó évtized európai GDP-je 2 %-át kéri, azt sem lehet tudni, hogy a teljes 10 évről, vagy évi 2 %-ról van szó… Ha 190 milliárd euró lenne minden évre, az EU-tól ennyit kicsikarni elég lenne-e ilyen eszközök használata: «sztrájkok, munkaleállások, tüntetések, összejövetelek»? Ha pedig csak évi 19 milliárdos befektetésről van szó, az mire lenne elég? Csak Spanyolország éves adósságkamatainak fizetése 35 milliárd euró.

 

 

Andreu CAMPS

 

 

 

Kapcsolattartás

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein i Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy lès Chevreuse