„Börtönőr: És mi az a Duma bojkottja? Pelikán: A duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját…”
Nagy a hallgatás a Pedagógusok Szakszervezete háza táján. Hol van már a kiállás az ágazatban érintettekért, ami Szöllősi Istvánné idején jellemezte ezt a szervezetet? Másfél évtizede éppen az ő hatására léptem, léptünk be többen is a PSZ-be. Mára az érdemi munka, a szakmai érdekképviselet teljesen háttérbe szorult. A dolog odáig fajult, hogy a szakszervezet következő – 2010. február 20-i – kongresszusának legfőbb napirendi pontja: dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívása. Ilyen lépésre még nem volt példa! Az alelnök asszonyt megválasztása pillanatától folyamatos támadások érik, többször megpróbálták lemondatni, most pedig egy koncepciós eljárás keretében kívánják eltávolítani a PSZ vezetéséből. Az ügy érdekessége, hogy a tagság vajmi keveset tud a kialakult helyzetről. Olyan vezetőt fognak félreállítani, aki valódi megújulást hozhatna (persze a zavarosban halászóknak ez nem érdekük).
Galló Istvánné elnöksége óta személyeskedő viták jellemzik az országos vezetőség üléseit. Bármely tag megtekinthetné a szó szerinti jegyzőkönyveket, de a legutóbbi ülésen került szóba, hogy a nyilvános (!) üléseken történtekről sem kell tudni a tagságnak. (Ne olvasgassák a jegyzőkönyveket!) A „cenzúrázott” – csak tagok által hozzáférhető – honlap fórumáról is töröltek ilyen témájú hozzászólást. Hogyan jutottunk el idáig? 2009 augusztusában az ov döntött arról, hogy 2009. október 17-re összehívja a PSZ munkakongresszusát egyetlen napirendi ponttal (!), dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívásával. Az elvakult boszorkányüldözők ekkor még azt sem vették észre, hogy a PSZ alapszabálya az alelnökre a visszahívás intézményét nem ismeri! Később ráébredtek (ráébresztették őket?) a „tévedésre”, ezért a szeptemberi ov-ülésen Galló Istvánné elnök asszony elmondta, hogy két (!) kongresszust kell tartanunk. Az elsőn módosítani kell az alapszabályt, ezt benyújtani a bíróságra, s ha elfogadják, akkor egy új kongresszuson már vissza lehet hívni az alelnököt. Az események ez idáig így zajlottak.
Most következik a második kör. A február 20-i kongresszus első napirendi pontja: „dr. Pécsi Ágnes alelnöki tisztségből való visszahívása” – amit a „visszafogott” Pedagógusok Lapja egyszerűen „személyi kérdéseknek” titulál. Az előterjesztett második (alibi) napirendi pontban arról tárgyal majd a kongresszus, hogy milyen elvárásai vannak a Pedagógusok Szakszervezetének az új (!) kormánnyal szemben. Az alelnök visszahívásának indokait (15 pontba foglalva), majd csak a kongresszus napján kapják kézhez a küldöttek. Ezt még az ov-tagok sem láthatták, csak egy egyoldalas – konkrétumokat nélkülöző – iratot kaptunk kézhez. A békaemberek és az ürgebőrbe varrt dobozok kimaradtak ugyan, de a szemlélet ismerős: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös!” Különben meg „a tények makacs dolgok”.
Néhány megjegyzés: Nem az új (virtuális) kormánnyal, hanem a jelenlegivel szemben kellett volna elvárásokat megfogalmazni, követelni, például az aláírt, de be nem tartott bérmegállapodásokat. A Pedagógusok Lapjának legutóbbi vezércikkét olvasva, amely a jelenlegi kormány munkáját értékeli, miszerint „megszületett az elmúlt másfél évtized legátfogóbb korszerűsítési programja: az Új tudás” és „beindult az elmúlt mintegy hat évtized legnagyobb iskolafelújítási programja”, nem tudtam eldönteni, hogy választási szóróanyagot vagy a Minisztériumi Harsona című, nem létező lapot tartom a kezemben. Másfél év alatt nem sikerült rendezni az új tagkártyákat. Nemhogy az új belépők, hanem a tagok közül is sokan egyáltalán nem vagy csak hibás tagkártyához jutottak, míg mások akár háromszor is szerepelnek a nyilvántartásban…
A Kerpen-fóbiás elnök asszonyunk médianyilatkozataiban rendre összehasonlítja a PDSZ 3500 fős tagságát (ezt honnan tudja?) a PSZ 55 ezer fős taglétszámával (ezt sem tudja!). Két éve még 90 ezer tag után fizettünk tagdíjat a Makasznak, ma a nyilvántartások (!) szerint a taglétszámunk ennek a felénél is kevesebb… Hogyan készül így a költségvetés?
Az „Új tudás” program keretében meghirdetett természettudományos tárgyak összevonása elleni tiltakozásunkat úgy minősítette az elnök asszony, hogy a PSZ abszolút másféle álláspontja ellen tiltakoztunk. Szerinte a PSZ hivatalos álláspontja az, hogy „sem mellette, sem ellene nem vagyunk”. Elég markáns vélemény! Egy kongresszus összehívása, lebonyolítása minimálisan becsülve is mintegy másfél millió forintba kerül… Mindjárt jön a második! Inkább itthon kellett volna kiállni határozottabban a közoktatás egészéért és az ott dolgozók érdekében, ahelyett, hogy Prágától Brüsszelig több tucatnyi városban töltötték vezetőink a demonstrációval, ülésekkel egybekötött városnéző kiküldetésüket… A legfelsőbb főállású vezetőink nem arra kaptak megbízatást, hogy egyéni önös céljaikat megvalósítsák, hanem az őket eltartó tagdíjfizető tagság érdekeit képviseljék.
Végül: „Itt valami nem stimmel…”
Tudom, hogy vélekedik az elnök asszony és szűk köre az efféle nem „hivatalos” véleményekről: „Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!” – Bár „én ideológiailag nem vagyok elég képzett”, de most már kezdem érteni, hogy miért is nevezi a sajtó baloldalhoz közeli szakszervezetnek a PSZ-t…
Hende István
a PSZ ov Vas megyei küldötte
(A külön nem jelzett idézetek Bacsó Péter A tanú című filmjéből valók)
Hende István
2010. február 18., csütörtök
2010. február 16., kedd
A Belga Kommunista Párt a Halle-i vasúti baleset kapcsán
Brüsszel, 2010. febr.16.
A Kommunista Párt kifejezi együttérzését a vasúti katasztrófa áldozataival és családjaival csakúgy, mint a vasutasokkal.
A tragédia nem a véletlen gyümölcse. Világos, hogy elkerülhető lenne, ha az ismert és megvalósítható biztonsági intézkedéseket alkalmazták volna. Belgium vasúti liberalizációja előrehaladott stádiumban van, de vasúthálózata biztonsága elmaradott. A vasúti társaság egyik vezetőjének nyilatkozata szerint ez a késedelem azért van, mert az EU még nem adta beleegyezését a vasúti biztonsági rendszer unifikálása ügyében. A magyarázat körmönfont, mivel pl. a francia vasút rendelkezik biztonsági rendszerrel. A vasúti vezetés, a kormány felelőssége így szintén tettenérhető.
A liberalizációban, melyet bizonyos, hogy az EU erőltet, a rentabilitás kritériumai megelőzik az utasok, a dolgozók biztonságát. A szakszervezetek által bőségesen elutasított egyenlet közismert; mégis újabb szerencsétlenség kellett ahhoz, hogy a figyelem a vasút tönkretételére és a dolgozókra kényszerített hallatlanul nehéz munkakörülményekre hívja fel a figyelmet.
Igencsak sürgős, hogy a valódi, egyesült, a biztonságnak prioritást nyújtó közszolgáltatáshoz visszatérjünk.
Le Bureau politique du Parti Communiste Wallonie-Bruxelles
(Vallónia-Brüsszel Kommunista Párt, Politikai Iroda)
A Kommunista Párt kifejezi együttérzését a vasúti katasztrófa áldozataival és családjaival csakúgy, mint a vasutasokkal.
A tragédia nem a véletlen gyümölcse. Világos, hogy elkerülhető lenne, ha az ismert és megvalósítható biztonsági intézkedéseket alkalmazták volna. Belgium vasúti liberalizációja előrehaladott stádiumban van, de vasúthálózata biztonsága elmaradott. A vasúti társaság egyik vezetőjének nyilatkozata szerint ez a késedelem azért van, mert az EU még nem adta beleegyezését a vasúti biztonsági rendszer unifikálása ügyében. A magyarázat körmönfont, mivel pl. a francia vasút rendelkezik biztonsági rendszerrel. A vasúti vezetés, a kormány felelőssége így szintén tettenérhető.
A liberalizációban, melyet bizonyos, hogy az EU erőltet, a rentabilitás kritériumai megelőzik az utasok, a dolgozók biztonságát. A szakszervezetek által bőségesen elutasított egyenlet közismert; mégis újabb szerencsétlenség kellett ahhoz, hogy a figyelem a vasút tönkretételére és a dolgozókra kényszerített hallatlanul nehéz munkakörülményekre hívja fel a figyelmet.
Igencsak sürgős, hogy a valódi, egyesült, a biztonságnak prioritást nyújtó közszolgáltatáshoz visszatérjünk.
Le Bureau politique du Parti Communiste Wallonie-Bruxelles
(Vallónia-Brüsszel Kommunista Párt, Politikai Iroda)
2010. február 14., vasárnap
Nemzetközi aktualitások febr. 10.
A Munkásinformációk 83. (2477) számából (megjelenik 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)
Görögország
Tudomást se véve a kormány a «hazafias magatartásra» felhívásáról a parasztok blokkolják az országot
Miközben az ország az összeomlás felé tart, a görög parasztok traktoraikkal továbbra is eltorlaszolják a nagyobb utakat. A mezőgazdasági termények árának drasztikus csökkenése miatt azonnali pénzügyi segítséget követelnek, valamint a műtrágya, a gyógyszeripari termékek és a vetőmag árának leszállítását és intézkedéseket a jóléti rendszer rájuk vonatkoztatására is. Az útlezárások változatlanul fennállnak, mivel a parasztság visszautasítja a kormány által javasolt politikát, mely jan. 25-26-án Athénben „nemzeti dialógust” szervezett a mezőgazdaság ügyében. A parasztok ide el sem mentek, csakúgy, mint ahogyan a legfőbb szakszervezetek sem – előre bejelentve. Papandreu miniszterelnök felhívásai a „hazafias viselkedésre” hatástalanok maradtak – ahogyan maga is bevallotta –, mivel a jövedelmek újravalorizálásának követelésére „semmiféle mozgástér nincs”.
Oroszország
A Renault segítségével megkezdődött az Avtovaz tönkretétele
Az Avtovaz (részvényeinek 25 %-át birtokolja a Renault) elbocsátott dolgozói számára a kormány azt javasolja, hogy költözzenek el Togliattiból többezer km távolságra – azzal a halvány ígérettel, hogy ott talán munkát találnak... A Rabócsije Izvésztyija írja: „Az Avtovaz restrukturációs bizottsága, melynek tagja a Renault is, nyilvánosságra hozta az első intézkedéseket a vállalat pénzügyi stabilitása érdekében: a munkáslétszám optimizálása (vagyis elbocsátások), a vállalathoz tartozó szociális szolgáltatások (óvodák és kórházak) átadása a helyhatóságnak. 2010-re azt tervezik, hogy 6 egymástól független egységre bontják a vállalatot”.
Nagy-Britannia
Blair, az állhatatos hazug
A volt „szocialista” miniszterelnök, Tony Blair megjelent azon parlamenti bizottság előtt, mely vizsgálja az ország iraki invázióban való részvételét 2003-ban Bush oldalán. Az épület előtt britek százai tüntettek, közöttük Theresa Evans, aki fiát veszítette el 2003-ban Irakban és most 400 km-ről jött Londonba: „Szerettem volna, ha legalább a szemembe néz és kijelenti, sajnálja. De erre sem volt bátorsága”.
Rosszabb történt. Miután hazudott annak idején az iraki pusztító tömegfegyverekről, a visszaeső most is arrogánsan kijelentette: „Az a lehetőség nyugtalanít bennünket, hogy Irán, szélsőséges csoportokkal való kapcsolatai réven, esetleg azok kezére játsza a tömegpusztító fegyvereket.” (AFP) – és a Teherán elleni katonai hadműveletre szólított fel...
„Bliar Blair” kiáltozták a tüntetők (szójáték: hazug Blair).
Spanyolország
Zapatero a nyugdíjkorhatárt 67 évre akarja tenni
Jan. 29-én Zapatero „szocialista” kormánya bejelentette a nyugdíjkorhatár jelenlegi 65 évről 67-re emelését. A szakszervezetek azonnal „frontális ellenkezéssel” reagáltak, míg a munkáltatók, akik 70 évet javasoltak, megelégedésükről biztosították. A kormány úgyszintén bejelentette hároméves megszorítási tervét, mellyel 2013-ig mintegy 50 milliárd eurót kíván megspórolni az európai stabilitási paktum tiszteletbentartása végett.
Az Informaciones Obreras, a Nemzetközi Egyetértés spanyol híveinek újsága felhívást intéz: „Ne nyúljatok a nyugdíjakhoz” címmel. „Több számítás igazolja, hogy az évek szerinti kiszámolás módosítása a nyugdíjak globális összegét 30 %-kal vagy többel csökkentené. Tapasztalatot szerztünk a korábbi reform okozta veszteségekről. Dolgozók milliói, miután egy egész életet ledolgoztak, már most is csak havi 400-500 eurós nyugdíjat kapnak. (...) Ezt nevezi a kormány a gazdaság helyreállításának? (...) A dolgozók és szervezeteik nem fogadják el nyomoruk és elkorcsosításuk általánossá válását. A munkásmozgalom vezetőinek sürgősen le kell vonni a mérleget a toledói paktum alkalmazásának 12 éves tapasztalatából és azt meg kell szüntetni. A dolgozók érdekei azt kívánják, hogy az UGT és a Munkásbizottságok vezetői együtt deklarálják, hogy nem fogadják el a nyugdíjszámításhoz szükséges idő egyetlen nappal való meghosszabbítását sem – ahogyan a múlt héten kijelentette Carmeri Lopez, az UGT Végrehajtó Bizottságában. A Szocialista Pártnak pedig, hogy ne a dolgozók nehéz helyzetét tegye még súlyosabbá, nem kellene megszakítania a Néppárttal (jobboldal) kötött egyezményt a toledói paktum nyugdíjreformjáról?”
Davosi fórum
Egységben a „világ nagyjai”
A „világ nagyjai” a svájci Davos világgazdasági fórumán gyűltek össze. De, ahogy az AFP aláhúzza „az állami deficitek és adósságok robbanásszerű emelkedése a fejlődést kétségessé teszik. A jelenlevő közgazdászok és multinacionális munkáltatók az elkövetkező évekre óvatosan optimisták”. Mindenki rémüldözik Görögország csődje láttán, de Papandreu bejelentette, nincs B-változata a bejelentett munkásellenes költségvetési intézkedéseknek, az Európai Unió nem fog fizetni. Az AFP hozzáteszi: „Több európai ország költségvetési hiánya és adóssága – Portugáliáé és Írországé szintén – kétségessé teszik az Európai Unió kohézióját. ” Bizonyos médiatikus nyilatkozatokon túl – közöttük Sarkozyén, aki ostorozta a pénzügyi piacok eltévelygéseit – az Unió egyetlen összetartó ereje az az egyezség, hogy a dolgozókkal és a népekkel fizettessenek.
Guadeloupe
Az LKP deklarációja a regionális választások apropóján
Elie Domota aláírásával az LKP (széleskörű népi, szakszervezeti szövetség a profit ellen) jan. 25-én kommünikét adott ki:
1. A regionális választásokon az LKP nem vesz részt.
2. Egyetlen jelöltet, egyetlen listát sem támogat.
3. Nem hatalmaz fel egyetlen jelöltet sem arra, hogy az LKP nevében beszéljen.
Az LKP Guadelope népét, dolgozóit arra szólítja fel, hogy folytassák a harcot és a tömeges mozgósítást a múlt év febr. 26-án és márc. 4-én aláírt Bino-egyezmény betartatása érdekében a „pwofitasyon” megszüntetéséért.
Brazilia
A szociális világfórum kudarca Porto Allegrében
A szociális világfórum a „szolidáris gazdaságnak” szentelte magát, melynek egyik szervezője ezt nyilatkozta: ”A szolidáris gazdaságnak szociális céljai vannak, de gazdasági és politikai tervet is jelent, mert lehetőséget nyújt az erőforrások demokratikusabb megközelítésére és a munkanélküliség problémáival küszködő tőkésállam reformjára.” De, ahogy kiemeli Laércio Barbosa (Rio Grande do Sul állam, Dolgozók Pártja aktivistája): „a Ford Alap, a Világbank, civilszervezetek és kormányok százainak minden pénzügyi erőforrása ellenére a szociális világfórum ezévben mindössze 30 ezer résztvevőt vonzott. Messze vagyunk az első évek 150 ezrétől. A kudarc a szervezők politikájával magyarázható: a kapitalizmus kísérete, annak „humanizálási” kísérlete. Sok-sok olyan aktivistának lett elege ebből az immár évtizedes politikából, akik komolyan hittek abban, hogy ezek a fórumok a tőkés rend legyőzésére pozitív javaslatokkal tudnak előállni.”
2,7
Millió azoknak a személyeknek a száma, akik ez évben a nigériai szárazság következtében közvetlen életveszélybe kerültek. A külső adósság által fojtogatott ország kormányszerveinek jelentése szerint ez az amúgy is sérült lakosság 20 %-a.
(Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistája)
Görögország
Tudomást se véve a kormány a «hazafias magatartásra» felhívásáról a parasztok blokkolják az országot
Miközben az ország az összeomlás felé tart, a görög parasztok traktoraikkal továbbra is eltorlaszolják a nagyobb utakat. A mezőgazdasági termények árának drasztikus csökkenése miatt azonnali pénzügyi segítséget követelnek, valamint a műtrágya, a gyógyszeripari termékek és a vetőmag árának leszállítását és intézkedéseket a jóléti rendszer rájuk vonatkoztatására is. Az útlezárások változatlanul fennállnak, mivel a parasztság visszautasítja a kormány által javasolt politikát, mely jan. 25-26-án Athénben „nemzeti dialógust” szervezett a mezőgazdaság ügyében. A parasztok ide el sem mentek, csakúgy, mint ahogyan a legfőbb szakszervezetek sem – előre bejelentve. Papandreu miniszterelnök felhívásai a „hazafias viselkedésre” hatástalanok maradtak – ahogyan maga is bevallotta –, mivel a jövedelmek újravalorizálásának követelésére „semmiféle mozgástér nincs”.
Oroszország
A Renault segítségével megkezdődött az Avtovaz tönkretétele
Az Avtovaz (részvényeinek 25 %-át birtokolja a Renault) elbocsátott dolgozói számára a kormány azt javasolja, hogy költözzenek el Togliattiból többezer km távolságra – azzal a halvány ígérettel, hogy ott talán munkát találnak... A Rabócsije Izvésztyija írja: „Az Avtovaz restrukturációs bizottsága, melynek tagja a Renault is, nyilvánosságra hozta az első intézkedéseket a vállalat pénzügyi stabilitása érdekében: a munkáslétszám optimizálása (vagyis elbocsátások), a vállalathoz tartozó szociális szolgáltatások (óvodák és kórházak) átadása a helyhatóságnak. 2010-re azt tervezik, hogy 6 egymástól független egységre bontják a vállalatot”.
Nagy-Britannia
Blair, az állhatatos hazug
A volt „szocialista” miniszterelnök, Tony Blair megjelent azon parlamenti bizottság előtt, mely vizsgálja az ország iraki invázióban való részvételét 2003-ban Bush oldalán. Az épület előtt britek százai tüntettek, közöttük Theresa Evans, aki fiát veszítette el 2003-ban Irakban és most 400 km-ről jött Londonba: „Szerettem volna, ha legalább a szemembe néz és kijelenti, sajnálja. De erre sem volt bátorsága”.
Rosszabb történt. Miután hazudott annak idején az iraki pusztító tömegfegyverekről, a visszaeső most is arrogánsan kijelentette: „Az a lehetőség nyugtalanít bennünket, hogy Irán, szélsőséges csoportokkal való kapcsolatai réven, esetleg azok kezére játsza a tömegpusztító fegyvereket.” (AFP) – és a Teherán elleni katonai hadműveletre szólított fel...
„Bliar Blair” kiáltozták a tüntetők (szójáték: hazug Blair).
Spanyolország
Zapatero a nyugdíjkorhatárt 67 évre akarja tenni
Jan. 29-én Zapatero „szocialista” kormánya bejelentette a nyugdíjkorhatár jelenlegi 65 évről 67-re emelését. A szakszervezetek azonnal „frontális ellenkezéssel” reagáltak, míg a munkáltatók, akik 70 évet javasoltak, megelégedésükről biztosították. A kormány úgyszintén bejelentette hároméves megszorítási tervét, mellyel 2013-ig mintegy 50 milliárd eurót kíván megspórolni az európai stabilitási paktum tiszteletbentartása végett.
Az Informaciones Obreras, a Nemzetközi Egyetértés spanyol híveinek újsága felhívást intéz: „Ne nyúljatok a nyugdíjakhoz” címmel. „Több számítás igazolja, hogy az évek szerinti kiszámolás módosítása a nyugdíjak globális összegét 30 %-kal vagy többel csökkentené. Tapasztalatot szerztünk a korábbi reform okozta veszteségekről. Dolgozók milliói, miután egy egész életet ledolgoztak, már most is csak havi 400-500 eurós nyugdíjat kapnak. (...) Ezt nevezi a kormány a gazdaság helyreállításának? (...) A dolgozók és szervezeteik nem fogadják el nyomoruk és elkorcsosításuk általánossá válását. A munkásmozgalom vezetőinek sürgősen le kell vonni a mérleget a toledói paktum alkalmazásának 12 éves tapasztalatából és azt meg kell szüntetni. A dolgozók érdekei azt kívánják, hogy az UGT és a Munkásbizottságok vezetői együtt deklarálják, hogy nem fogadják el a nyugdíjszámításhoz szükséges idő egyetlen nappal való meghosszabbítását sem – ahogyan a múlt héten kijelentette Carmeri Lopez, az UGT Végrehajtó Bizottságában. A Szocialista Pártnak pedig, hogy ne a dolgozók nehéz helyzetét tegye még súlyosabbá, nem kellene megszakítania a Néppárttal (jobboldal) kötött egyezményt a toledói paktum nyugdíjreformjáról?”
Davosi fórum
Egységben a „világ nagyjai”
A „világ nagyjai” a svájci Davos világgazdasági fórumán gyűltek össze. De, ahogy az AFP aláhúzza „az állami deficitek és adósságok robbanásszerű emelkedése a fejlődést kétségessé teszik. A jelenlevő közgazdászok és multinacionális munkáltatók az elkövetkező évekre óvatosan optimisták”. Mindenki rémüldözik Görögország csődje láttán, de Papandreu bejelentette, nincs B-változata a bejelentett munkásellenes költségvetési intézkedéseknek, az Európai Unió nem fog fizetni. Az AFP hozzáteszi: „Több európai ország költségvetési hiánya és adóssága – Portugáliáé és Írországé szintén – kétségessé teszik az Európai Unió kohézióját. ” Bizonyos médiatikus nyilatkozatokon túl – közöttük Sarkozyén, aki ostorozta a pénzügyi piacok eltévelygéseit – az Unió egyetlen összetartó ereje az az egyezség, hogy a dolgozókkal és a népekkel fizettessenek.
Guadeloupe
Az LKP deklarációja a regionális választások apropóján
Elie Domota aláírásával az LKP (széleskörű népi, szakszervezeti szövetség a profit ellen) jan. 25-én kommünikét adott ki:
1. A regionális választásokon az LKP nem vesz részt.
2. Egyetlen jelöltet, egyetlen listát sem támogat.
3. Nem hatalmaz fel egyetlen jelöltet sem arra, hogy az LKP nevében beszéljen.
Az LKP Guadelope népét, dolgozóit arra szólítja fel, hogy folytassák a harcot és a tömeges mozgósítást a múlt év febr. 26-án és márc. 4-én aláírt Bino-egyezmény betartatása érdekében a „pwofitasyon” megszüntetéséért.
Brazilia
A szociális világfórum kudarca Porto Allegrében
A szociális világfórum a „szolidáris gazdaságnak” szentelte magát, melynek egyik szervezője ezt nyilatkozta: ”A szolidáris gazdaságnak szociális céljai vannak, de gazdasági és politikai tervet is jelent, mert lehetőséget nyújt az erőforrások demokratikusabb megközelítésére és a munkanélküliség problémáival küszködő tőkésállam reformjára.” De, ahogy kiemeli Laércio Barbosa (Rio Grande do Sul állam, Dolgozók Pártja aktivistája): „a Ford Alap, a Világbank, civilszervezetek és kormányok százainak minden pénzügyi erőforrása ellenére a szociális világfórum ezévben mindössze 30 ezer résztvevőt vonzott. Messze vagyunk az első évek 150 ezrétől. A kudarc a szervezők politikájával magyarázható: a kapitalizmus kísérete, annak „humanizálási” kísérlete. Sok-sok olyan aktivistának lett elege ebből az immár évtizedes politikából, akik komolyan hittek abban, hogy ezek a fórumok a tőkés rend legyőzésére pozitív javaslatokkal tudnak előállni.”
2,7
Millió azoknak a személyeknek a száma, akik ez évben a nigériai szárazság következtében közvetlen életveszélybe kerültek. A külső adósság által fojtogatott ország kormányszerveinek jelentése szerint ez az amúgy is sérült lakosság 20 %-a.
(Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistája)
2010. február 11., csütörtök
Visszatérőben a válság…
(A Solidaire, a belga PTB hetilapja, 2010. febr. 11.)
Az állami költségvetések deficitesesek, a bankok markukban tartják az államokat, az euró veszélyben – egész Európa egyre mélyebbre merül a válságban.
«Görögországot meg kell büntetni» határozta el az EU, mert költségvetési hiánya túl nagy, a tőzsde fél. De nem sokkal különb a helyzet Spanyolországban és Portugáliában sem. Aki azt gondolja, hogy obligon kívül van, nagyot téved: a spekulánsok listáján már ki van pipálva Belgium… és Magyarország is. Dől a tagállamok egész sora?
Az EU, IMF pénzügyesei pánikot kreálva kötelezni akarják ezeket az államokat büdzséjük gyors «feljavítására», a kormányok pedig bejelentették a nyugdíjkorhatár emelését, az üzemanyagárak adójának növelését, a bérek és a közszolgáltatás alkalmazotti számának csökkentését, stb. A sokkszerű szociális visszafogásokat reklamáló pénzügyesek azonban nem névtelenek, ezeket a bankok, a biztosítók, a nyugdíjalapok követelik.
Dél-Európában 77 milliárd eurónyi érdekeltsége van a „belga” bankoknak. Spanyolország több mint 175 milliárd euróval tartozik a „német” hitelintézeteknek. Alig 16 hónapja állami segítség húzta ki a csődből utóbbiakat, természetesen közpénzekből! Ma pedig újból követelőznek, hogy csak akkor adnak pénzt, ha az állam a társadalmat megcsáklyázza a „piac megnyugtatására”!
A mai napon az EU új elnöke, Herman Van Rompuy összehívott egy csúcstalálkozót, hogy „valódi gazdasági európai kormányt” hozzon létre. Hogy a válság elleni politikát jobban koordinálja. Azt mondta: „Több Európára van szükség”. Na, de mégis milyenre? Amely bünteti az államokat, a lakosságot a pénzügyi piac biztatására? Vagy amely radikális intézkedéseket hoz a piac diktatúrája ellen? 15 hónapja Sarkozy azt ígérte, hogy erkölcsösebbé teszi a kapitalizmust. Merkel szabályozásról beszélt. Ma pedig a pénzügyi szörnyetegnek még nagyobb az étvágya, az általa létrehozott állami adósságokból is profitálni akar. A banki válságból így lett állami válság, súlyosbítva a termelés válságával.
A munka világa Európában nem reménykedhet ebben az Európai Unióban. Ez az EU nem fog intézkedéseket hozni a piac diktatúrája ellen, nem fogja a bankokat államosítani a rendszabályozás kezdeteként.
Délen, a spanyol, portugál és görög nép már megkezdte ellenállásának kimutatását. Három hete blokkolják a görög parasztok az utakat, a vámtisztviselők és a pénzügyminisztérium dolgozói kétnapos sztrájkot tartottak, febr. 10-én általános munkabeszüntetés volt az országban. Megérdemlik, hogy szolidárisak legyünk velük, mert mi sem akarjuk mások válságát fizetni!
Az állami költségvetések deficitesesek, a bankok markukban tartják az államokat, az euró veszélyben – egész Európa egyre mélyebbre merül a válságban.
«Görögországot meg kell büntetni» határozta el az EU, mert költségvetési hiánya túl nagy, a tőzsde fél. De nem sokkal különb a helyzet Spanyolországban és Portugáliában sem. Aki azt gondolja, hogy obligon kívül van, nagyot téved: a spekulánsok listáján már ki van pipálva Belgium… és Magyarország is. Dől a tagállamok egész sora?
Az EU, IMF pénzügyesei pánikot kreálva kötelezni akarják ezeket az államokat büdzséjük gyors «feljavítására», a kormányok pedig bejelentették a nyugdíjkorhatár emelését, az üzemanyagárak adójának növelését, a bérek és a közszolgáltatás alkalmazotti számának csökkentését, stb. A sokkszerű szociális visszafogásokat reklamáló pénzügyesek azonban nem névtelenek, ezeket a bankok, a biztosítók, a nyugdíjalapok követelik.
Dél-Európában 77 milliárd eurónyi érdekeltsége van a „belga” bankoknak. Spanyolország több mint 175 milliárd euróval tartozik a „német” hitelintézeteknek. Alig 16 hónapja állami segítség húzta ki a csődből utóbbiakat, természetesen közpénzekből! Ma pedig újból követelőznek, hogy csak akkor adnak pénzt, ha az állam a társadalmat megcsáklyázza a „piac megnyugtatására”!
A mai napon az EU új elnöke, Herman Van Rompuy összehívott egy csúcstalálkozót, hogy „valódi gazdasági európai kormányt” hozzon létre. Hogy a válság elleni politikát jobban koordinálja. Azt mondta: „Több Európára van szükség”. Na, de mégis milyenre? Amely bünteti az államokat, a lakosságot a pénzügyi piac biztatására? Vagy amely radikális intézkedéseket hoz a piac diktatúrája ellen? 15 hónapja Sarkozy azt ígérte, hogy erkölcsösebbé teszi a kapitalizmust. Merkel szabályozásról beszélt. Ma pedig a pénzügyi szörnyetegnek még nagyobb az étvágya, az általa létrehozott állami adósságokból is profitálni akar. A banki válságból így lett állami válság, súlyosbítva a termelés válságával.
A munka világa Európában nem reménykedhet ebben az Európai Unióban. Ez az EU nem fog intézkedéseket hozni a piac diktatúrája ellen, nem fogja a bankokat államosítani a rendszabályozás kezdeteként.
Délen, a spanyol, portugál és görög nép már megkezdte ellenállásának kimutatását. Három hete blokkolják a görög parasztok az utakat, a vámtisztviselők és a pénzügyminisztérium dolgozói kétnapos sztrájkot tartottak, febr. 10-én általános munkabeszüntetés volt az országban. Megérdemlik, hogy szolidárisak legyünk velük, mert mi sem akarjuk mások válságát fizetni!
2010. február 9., kedd
Somogyi Béla és Bacsó Béla megölésének 90. évfordulója
Kedves Barátunk! Tisztelt Cím!
A Népszava és a Politikatörténeti Intézet szeretettel meghívja
Somogyi Béla és Bacsó Béla megölésének 90. évfordulója alkalmából
2010. február 16. kedden
rendezendő emlékkonferenciára
a Politikatörténeti Intézet (Bp. V., Alkotmány u. 2.) III. emeleti konferenciatermébe
PROGRAM:
DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL
Megnyitó (Földes György)
Emlékezés (Németh Péter)
Kende János: Somogyi Béla és Bacsó Béla
Hajdu Tibor: Hogyan ünnepeljük választási győzelmünket?
Sipos Balázs: Sajtó, hatalom, ellenforradalom
Székely Gábor: Nemzetközi párhuzamok: Ausztria, Németország
Tamás Gáspár Miklós: „Kovarcz Emil emlékezete”
Az előadásokat beszélgetés követi.
DÉLUTÁN 14 ÓRA
Koszorúzás Somogyi Béla és Bacsó Béla sírjánál
Kerepesi úti temető: 20-sziget parcella
A Népszava szerkesztőjét és kísérőjét 1920. február 17-én kegyetlenül megölték, és a Dunába dobták Horthy fehér különítményesei. A széleskörű társadalmi közfelháborodás ellenére a tíz évig tartó vizsgálat végén, 1930-ban a joghatóság azzal menekítette ki a büntetés alól a gyilkosokat, hogy az 1921-ben kiadott amnesztia alá esik.
1946-ban az elkövetők egyikét, a nyilas főkolompos Kovarcz Emilt a népbíróság a háborús bűnök mellett az 1920-ban elkövetett gaztettekért is felelősségre vonta.
Itt regisztrálhat a rendezvényre!
Üdvözlettel:
Kassai Éva
marketingigazgató
06-30-516-2378
Politikatörténeti Alapítvány
Tel.: 311-5659 Fax: 301-4922
1054 Bp., Alkotmány u. 2.
www.polhist.hu
www.1968ev.hu
A Népszava és a Politikatörténeti Intézet szeretettel meghívja
Somogyi Béla és Bacsó Béla megölésének 90. évfordulója alkalmából
2010. február 16. kedden
rendezendő emlékkonferenciára
a Politikatörténeti Intézet (Bp. V., Alkotmány u. 2.) III. emeleti konferenciatermébe
PROGRAM:
DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL
Megnyitó (Földes György)
Emlékezés (Németh Péter)
Kende János: Somogyi Béla és Bacsó Béla
Hajdu Tibor: Hogyan ünnepeljük választási győzelmünket?
Sipos Balázs: Sajtó, hatalom, ellenforradalom
Székely Gábor: Nemzetközi párhuzamok: Ausztria, Németország
Tamás Gáspár Miklós: „Kovarcz Emil emlékezete”
Az előadásokat beszélgetés követi.
DÉLUTÁN 14 ÓRA
Koszorúzás Somogyi Béla és Bacsó Béla sírjánál
Kerepesi úti temető: 20-sziget parcella
A Népszava szerkesztőjét és kísérőjét 1920. február 17-én kegyetlenül megölték, és a Dunába dobták Horthy fehér különítményesei. A széleskörű társadalmi közfelháborodás ellenére a tíz évig tartó vizsgálat végén, 1930-ban a joghatóság azzal menekítette ki a büntetés alól a gyilkosokat, hogy az 1921-ben kiadott amnesztia alá esik.
1946-ban az elkövetők egyikét, a nyilas főkolompos Kovarcz Emilt a népbíróság a háborús bűnök mellett az 1920-ban elkövetett gaztettekért is felelősségre vonta.
Itt regisztrálhat a rendezvényre!
Üdvözlettel:
Kassai Éva
marketingigazgató
06-30-516-2378
Politikatörténeti Alapítvány
Tel.: 311-5659 Fax: 301-4922
1054 Bp., Alkotmány u. 2.
www.polhist.hu
www.1968ev.hu
2010. február 8., hétfő
Fasisztákkal nincs párbeszéd
Tisztelt Barátunk !
Bár a különböző portálokról és honlapokról bizonyára már tájékoztatást kaphattál, ezúton mégegyszer a szíves figyelmedbe ajánljuk az előttünk álló hét szombatjára, feburár 13.-ra szervezett antifasiszta megmozdulást. 16-20 óra között, a Hollán Ernő u. elején fogjuk a kiállásunkat megerősíteni a szélsőjobb által gyakorolt egyre erőszakosabb és arcátlanabb antiszemita, cigányellenes, nyíltan a fasiszta ideológiát képviselő, gyakorlatilag neo-hungarista jelenségekkel szemben. Reméljük, hogy egyrészt az időjárás kegyes lesz és nem lehetetleníti el a szervezők nem kis áldozatvállalásával összeálló rendezvényt, másrészt pedig az antifasiszta elvek melletti kiállás ügyét mindenképpen támogatandónak fogjátok tartani még a mostoha időjárási körülmények ellenére is !
Remélem, 13.-án minél nagyobb számban leszünk ott és erőt tudunk mutatni: megjelenítenünk kell azok elszántságát, akik nem fogják a jövőben sem szótlanul tűrni az általános szociális leépülést bűnbak-csoportok, etnikumok elleni uszítással, a nyilas múltba visszarévedéssel és jogtipró, deviáns fellépéssel 'megoldani' szándékozó kísérleteket !!!
Kérlek, szervezeted honlapján, barátaid-ismerőseid körében terjeszd e felhívásunkat !
A 13.-i viszontlátásra !
Bár a különböző portálokról és honlapokról bizonyára már tájékoztatást kaphattál, ezúton mégegyszer a szíves figyelmedbe ajánljuk az előttünk álló hét szombatjára, feburár 13.-ra szervezett antifasiszta megmozdulást. 16-20 óra között, a Hollán Ernő u. elején fogjuk a kiállásunkat megerősíteni a szélsőjobb által gyakorolt egyre erőszakosabb és arcátlanabb antiszemita, cigányellenes, nyíltan a fasiszta ideológiát képviselő, gyakorlatilag neo-hungarista jelenségekkel szemben. Reméljük, hogy egyrészt az időjárás kegyes lesz és nem lehetetleníti el a szervezők nem kis áldozatvállalásával összeálló rendezvényt, másrészt pedig az antifasiszta elvek melletti kiállás ügyét mindenképpen támogatandónak fogjátok tartani még a mostoha időjárási körülmények ellenére is !
Remélem, 13.-án minél nagyobb számban leszünk ott és erőt tudunk mutatni: megjelenítenünk kell azok elszántságát, akik nem fogják a jövőben sem szótlanul tűrni az általános szociális leépülést bűnbak-csoportok, etnikumok elleni uszítással, a nyilas múltba visszarévedéssel és jogtipró, deviáns fellépéssel 'megoldani' szándékozó kísérleteket !!!
Kérlek, szervezeted honlapján, barátaid-ismerőseid körében terjeszd e felhívásunkat !
A 13.-i viszontlátásra !
2010. február 7., vasárnap
Nemzetközi információk új széria 2.sz. (371.) 2010.febr.4.
Tartalom:
Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) felhívása a nyugdíjakról
Belgium: 35 000 dolgozó tüntetése a munkahelyek védelméért
USA: L.Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete
Magyarország: levelezőnktől
Németország: Berlin, munkásdelegáció Uruszov kiszabadításáért
Irak: munkástanácsok és szakszervezetek föderációjának kommünikéje
Sajtószolgálat
Science Monitor 2010.jan.31. (részletek)
A lakosság egy csoportja elhatározta, hogy kezébe veszi sorsa irányítását, megszervezi az élelmiszerellátást, megteremti a minimális higiéniai viszonyokat a sátorvárosokban, melyek Haitiban a földrengést követően nőttek ki a földből. Ha beléptek egy táborba, pl. a főváros központi parkjàban, a Champ de Marson, ahol talán tízezer ember is összezsúfolódik egészen a futball- és golfpályákig, az összedőlt középületekig, mindenhol látjátok a bizottságokat, biztosítják a rendet, szervezik a segítséget. «Az első segélyosztások totális káoszba torkollottak, így már a tehetautók megérkezése előtt spontán megalakultak a bizottságok» mondja Ben Constant, maga is elnöke a Sylvio Cator stadion táborának, a romokban heverő elnöki palotától nem messze. «Megértettük, hogy magunknak kell megszervezenünk mindent».
AFP (jan.30.)
A haiti elnököt, René Prévalt szombaton kifütyülte az a többszáz spontán tüntetőből álló tömeg, mely előtt a földrengés óta először megjelent.(…) «Az egész kerületben a szeizmus óta nem kaptunk segítséget» háborogtak a tüntetők, akik szemére hányták az elnöknek «hogy megveti az embereket». (…) «Préval munkát kell adjon a fiataloknak. Ha nem dolgozhatnak, mit fognak csinálni? Lopni menjenek?», kérdi a 20 éves Herbie, a katasztrófa egyik áldozata. John Bernis, egy másik dühös tiltakozó, azt kívànja, hogy az elnök «az alapvető fontosságú áruk árát szállítassa le, mert a humanitárius segítség nem lesz örökéletű!».
REUTERS (jan.26.)
A kéksisakosok kedden könnygázbombát vetettek be Port-au-Prince-ben egy segélykiosztás alkalmából a tömeg ellen két héttel a földrengés után. A brazil kéksisakosok vagy ezer haiti lakosra támadtak egy összetákolt táborban az összeomlott elnöki palota közlében. «Nem erőszakosak, csak elvesztették a reményt. Csak enni akarnak. A gond az, hogy nincs mindenki számára élelem», mondja Fernando Soares brazil ezredes.
Belgium
Philippe Larsimont
Brüsszelben 35 000 dolgozó munkahelye védelmében
Jan. 29-én 35 ezer dolgozó tüntetett Brüsszelben az elbocsátási hullám ellen, különösképpen az Opel antwerpeni üzemének likvidációja miatt.
Mit akarnak a munkáltatók? A tüntetés előtti nyilatkozatukban «Hagyjatok minket vállalkozni», reklamálják «a kompetitív sürgős teendők» között a «direkt vagy indirekt költségek» csökkentését, vagyis a bérekét, a társadalombiztosításét, a szociális törvényekben előírottakat, megerősítve: «a restrukturáció és a megtérülés párban járnak».
Mit mond a kormány, mikor a szakszervezetek az elbocsátási hullám súlyosságáról interpellálnak? «Intézzétek el magatok, a szociális partnerek között.»
Ennek az «elrendezésnek» a megkönnyítésére pedig a kormányoknak megvannak az eszközei.
Mit mondanak a szakszervezeti felelősök? Gyakorlatilag egy évig a dolgozók és munkahelyi szervezeteik egyedül küzdöttek az elbocsátások ellen, mindenki a saját fertályán. De az elkeseredettség nőttével a belga dolgozók föderációja (FGTB) dec. 4-én sürgősen tüntetésre hívott, elkötelezve magát «az elbocsátások leállítása» mellett.
A jan 29-i tüntetés témája a «munkahelyekért és a dolgozók tiszteletbentartásáért» lett. Pedig nem lett volna rá jobb jelszó, mint a dec. 4-i FGTB jelszó: «az elbocsátások leállítását»!
A jan. 29-i jelszavak azonban meglehetősen homályosak, a Le Soir látta is bennük a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodások megszületésének alapját.
A flamand kormány miniszterelnöke egyébként össze is hívta febr. 5-re a «dialógust az iparban», avval a deklarált céllal, hogy keretet adjon az autóipar likvidálásának.
De senki számára nem jelent kétséget, hogy a jan. 29-án felvonult 35 ezer dolgozó azért tüntetett, hogy megvédje a munkahelyeket és a szociális vívmányokat, és az FGTB minden szintjén, fönt és alul, megtalálhatóak ezek a gondolatok. Jan. 29-én a tömeg átvette a «comité pour l’unité— eenheids comittee» (egységbizottság) jelszavát, helyszíni molinóján két nyelven felírt: «Az elbocsátások megtiltását!».
Természetesen, a «flamand és vallon dolgozók egységének» központi problémájaként is felmerül, hogy az FGTB jelszava az elbocsátások leállításáról (az antwerpeni Opelnél) ellentétes az összehívandó dialógussal.
AFP
Párizs, 2010. jan. 24.
A POI országos felhívása: «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz!»
A Független Munkáspárt (POI) vasárnap felhívást intézett «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz» címmel. A párt szeretné megtörni a politikai osztály köreiben uralkodó «konszenzust», miután Martine Aubry munkaügyi miniszter előrevetítette a nyugdíjbavonulás idejének felemelését 61- 62 évre.
«Életbelépett a szent egység hadművelet - azon az alapon, hogy mindenkivel belátassa, ez a reform szükséges», helytelenítette Daniel Gluckstein, a párt országos titkára azon a sajtótájékoztatón, melyet a POI 2. kongresszusa alkalmából tartottak.
De «semmi sem igazolja, hogy a nyugdíjakhoz nyúljanak», «nem látjuk be, miért a spekulánsok nyúlhatják le a pénzt a dolgozók kárára», tette hozzá.
Gérard Schivardi, szintén POI országos titkár, állást foglalt a «visszatérés a 37,5 éves munkaviszonyhoz, s mindenkit illetően», a 41 év ellenében, mely 2012-től a teljes nyugdíj eléréséhez szükséges járulékfizetés lesz.
A POI országos kampánya arra szólít fel, hogy «minden olyan párt, mely a munkásérdekek védelmezőinek vallja magát, vezetésével az élen» álljon a kampány mellé: «ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz, utasítsátok el a konszenzust!».
«Nem csak arról van szó, hogy az ellenreformot meggátoljuk, hanem arról is, hogy visszanyerjük a régi vívmányainkat», a felhívás aláhúzza, hogy «nem a nyugdíjrendszer, hanem a tőkés rendszer tesz bizonyságot saját csődjéről nap nap után».
Nyilvános összejövetelek, gyűlések várhatók ebben a témában, nevezetesen febr. 17-én a párizsi társadalombiztosítás épületében.
A POI mintegy 8.000 tagjával kongresszusán elhatározta, hogy nem állít listát a regionális választásokon, mivel «ez egy újabb lépés az ország felbontása felé, a «regionális kormányzat» bevezetése eszközként szolgál a munkásjogok és vívmányok megsemmisítéséhez.».
jud/phi/mmr AFP
A POI felhívása
A Független Munkáspárt jan. 22-23-24-án tartotta 2. kongresszusát. Felhívást intéz a különféle irányzatokhoz tartozó dolgozókhoz, aktivistákhoz, fiatalokhoz:
Mi, alulírottak, azt mondjuk azon pártok vezetőinek, melyek a munkásmozgalom részének tartják magukat: semmiféle részvételt ne vállaljanak az ellenreformot kidolgozó bizottságokban.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ha a szakszervezeti konföderációk elkerülik a konszenzus csapdáját és az úgynevezett tárgyalásokat, a kormány nem fogja tudni terveit megvalósítani nyugdíjaink ellen.
A konszenzus elutasítását!
Egységet, hogy ne nyúljanak a nyugdíjunkhoz!
USA
Richard Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete
Ami Massachusettsben történt, az számunkra felhívást jelent.
A gazdasági válság közepette a munkásosztály felháborodásának jelét létjuk abban, hogy az amerikai nép munkahelyeket követel, egészségügyi rendszert és olyan gazdaságot, mely értük működik, s mindezt azonnal – nem pedig a megszokott politikát.
Ez az üzenet erős és megmondja világosan, hogy képviselőinknek és szakszervezetünknek mit kell tenniük a dolgozókért késedelem nélkül és a lehető legjobban.
Az AFL-CIO keddi felmérése megmutatja kétség nélkül.
A választóknak elege van abból, hogy választott képviselőik nem tesznek semmit a munkáscsaládok segítésére. Azt mondták, a demokraták nem áldoznak erejükből TÚL sokat a munkahelyekre, a gazdaságra és az egészségügyre, csak a minimumot teszik.
A választók látták a Wall Streetnek nyújtott mérték nélküli segítséget és valóban elegük van belőle.
Kivéve, ha a demokraták megmutatják, hogy a gazdaság helyreállítása elsőrendű prioritásuk és elkezdik a munkahelyteremtést az amerikai dolgozók számára, de RÖGTÖN, akkor más eredményt is láthatunk, mint a massachusettsi választásokon.
A szakszervezeti mozgalom és az aktivisták számára az üzenet felettébb világos: nem támogatunk olyan pártot, mely a választások után megszűnik érdeklődni irántunk.
Most kell szerveződnünk és mobilizálódnunk, hogy az, akit legközelebb választunk, BIZONYÍTSON, hogy munkahelyeteket fog teremteni, olyan gazdaságban, olyan egészségüggyel, ami nekünk kell.
Nem vagyok elkeseredve a massachusettsi választások eredménye láttán. Valójában inkább stimulál, mert mutatja, hogy az amerikai munkás radikális változást akar.
Nem lehet lassú és aggodalmas vagy csak rész-, MOST megoldàs kell.
Tudom, hogy mi vagyunk azok, akik képesek egy egész hadsereget mozgósítani, hogy kötelezzük képviselőinket azt tenni, amiért megválasztottuk őket.
Tegyük és kezdjük RÖGTÖN.
Ui.: Ugyanezt az üzenetet a YouTube-on is elküldöm. Nézzétek meg a vidéót és osszátok meg másokkal, akik szintén a munkáscsaládokért küzdenek.
Harcos üdvözlettel:
Richard L. Trumka
az AFL-CIO elnöke
(az AFL-CIO website-ja)
Magyarország
December végén a magyar kormány — mely több hónapja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió egyszerű végrehajtójaként működik — összehívta a «szociális partnereket» megvitatni a 2010-es bérminimumokat és végrehajtani a bércsökkentéseket.
A szakszervezetek elhagyták a «kerekasztalt».
Az adott körülmények között nem merték közvetlenül csökkenteni a béreket, s végül létrejött az alku a cafetériák, a prémiumok, az étkezési csekkek és bizonyos termékek áfatartalmának növekedése körül.
Január elején több kategóriában a dolgozók megmozdultak. Különösképpen a BKV dolgozói, akik határozatlan idejű sztrájkot kezdtek kollektív szerződésükért 14 szakszervezet támogatásával.
A dolgozók képviselői az igazgatóság javaslatait nem fogadták el, mert aszerint több vívmány válna kérdésessé, pl. a pihenőidő, az étkezési csekkek (6 ezer ft), az évvégi prémium (45 ezer ft), valamint a bérek emelése.
A sztrájkolók sztrájkalap segítségével tartották magukat, a közösségi közlekedés gyakorlatilag megbénult.
Jan.14-én reggel a vasutasok léptek 4 órás szolidaritási sztrájkba tömegközlekedési kollégáik támogatására.
Ugyanakkor a kézbesítők független szakszervezete (KÉSZ) és a Magyar (kommunista) Munkáspárt szervezett együtt jan. 13-án a Posta székhelye előtt egy tüntetést.
A kézbesítők protestáltak a 2009. dec. 22-i sztrájkban való részvételért 29 szakszervezeti felelősük illegális ebocsátása miatt, melyet 120 más alkalmazott írásbeli fenyegetése követett. A munkabeszüntetésre a dolgozónként 100 ezer forintnyi követelése miatt került sor (abból a bevételből, melyet a Posta kapott üdülői és több postahivatal eladásával); a különösen alacsony bérek (160 000 forint bruttó) 10 %-os emelésért és a munkaütem növekedése miatt.
A postások kimondták: «Elég a béremelések ígérgetéséből», és «ez a mi vagyonunk, ezeket az üdülőket és hivatalokat elődeink munkájával építette a Posta. Eladták és ezzel megloptak bennünket».
A Magyar Posta igazgatása a sztrájkot illegálisnak minősítette és bírósághoz fordult. Igazgatónője a sajtónak nyilatkozta: «a KÉSZ nem szólíthat sztrájkra, mert az egyéb „reprezentatív” szakszervezetek aláírták a megegyezést. Ami a javak eladását illeti, ezt a pénzt a posta liberalizációjába szándékozzuk invesztálni.»
A közszolgáltatás fosztogatása után a magyar kormány bevallottan újabb áldozathozatalt kér, s a privatizáció előkészítésével nem csak az alkalmazottakat fogja sújtani, hanem az egész országot is. A Munkás Hírlap szerkesztésében résztvevő magyar altivisták a postai dolgozókkal szolidáris felhívásukban kimondják: «Ez a fajta megtorlás nem csak erkölcstelen, de a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87-es egyezményét is sérti a szervezkedés szabadságáról és a 98-ast, a kollektív tárgyalások jogáról. A magyar állam a Posta igazgatóságán keresztüli lépése támadást jelent a demokratikus jogok ellen – a kapitalista érdekek kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ez azt igazságtalanságot vissza kell utasítani!»
Németország/Oroszország
Munkásdelegáció Berlinben Valentyin Uruszov kiszabadításáért
Szergej P. Jezsov, az orosz föderáció másodtitkára a berlini nagykövetségen fogadta 2010. jan. 28-án a munkásdelegációt. Tagjai Gotthard Krupp (a Ver.di szakszervezet regionális irodája tagja), Gerd Buddin (a Ver.di regionális irodája alelnöke), Carla Boulboullé (demokratikus szabadságjogok bizottsága, GEW pedagógusszakszervezet), Udo Eisner (IG Metal) és Winfried Lätsch (NGG szakszervezet– élelmezés és vendéglátás).
A küldöttség ismertette a Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős elítéléséhez és bebörtönzéséhez vezető közismert tényeket, valamint beszámolt az ALROSA vállalat szakszervezete és annak tagjai elleni megtorló intézkedésekről.
Jezsov úr jelezte, hogy megkapta Oroszországból azokat a jelentéseket, miszerint több párt és civil szervezet aktív tevékenységbe kezdett Uruszov ügyében, s maga a Kommunista Párt is szervezett tüntetést.
Jezsov így beleegyezett abba, hogy a követség átadja a németországi tiltakozást az orosz hatóságoknak. Vizsgálat fog indulni Uruszov egészségi állapotával kapcsolatban, s mihely híreket kap, informálni fogja a küldöttséget.
A deleláció tagjainak az a véleménye, hogy látogatásuk megerősíti az Uruszov kiszabadításáért folyó kampányt csakúgy, mint a Profszvoboda szakszervezetet ért megtorlás feloldását, az ILO 87. és 98. egyezményének betartásáért folyó harcot.
A küldöttség sajtóközleményben tette közzé jelentését a németországi munkásmozgalom számára.
IRAK
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nyilvánossá teszi az iraki munkástanácsok és szakszervezetek kommünikéjének részleteit. Az USA-ban a USLAW (amerikai munkásmozgalom a háború ellen) széles körben terjeszti.
«A gyapotipari vezetés – miniszteri felhatalmazással — áthelyezte a szakszervezeti felelős Falah Alwant, aki nem dolgozhat többé a vállalatnál. A döntés az után született, hogy 2009. dec. 13-án a dolgozók sztrájkba kezdtek.
A szankció nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szervezkedés és a tiltakozás jogát nem tartják be Irakban, a dolgozók elemi szabadságjogainak megtagadásáról van szó.( ...)
Nem az első eset, hogy a dolgozókat megtorlás éri azért, mert szervezkedési szabadságukkal élnek vagy elmaradt bérüket követelik. A múlt évben a petrokémiai iparágban, a bőriparban, és az állami Ur vállalatnál alkalmaztak szankciót ellenük. 2009 közepén az ipari miniszter közzétette direktíváját, mely megakadályoz bármiféle egyezkedést a munkáskonföderációkkal – különösen az FWCUI-val (iraki munkástanácsok és szakszervezetek föderációja). (...)
Az iraki hatóságok, melyek a múlt rendszer híveit (Baas-párt) kormányzati pozícióikból eltávolították, szimultán módon fenntartják a múlt rendszer megtorló törvényeit és szabályait.
Követeljük, hogy az iraki hatóságok tartsák tiszteletben a dolgozók szabadságjogait és azonnal hagyják abba az aktivisták elleni hadjáratot. Ha ez nem következik be, kezdeményezni fogjuk, hogy az ILO függessze fel Irak tagságát.
Felhívjuk az összes munkáskonföderációt és kérjük tőlük, hogy gyakoroljanak nyomást az iraki hatóságokra a dolgozók jogainak tiszteletben tartásáért.
Iraki Munkástanácsok és szakszervezetek (FWCU I) 2010.jan.19.»
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kéri az ILO konvencióinak tiszteletben tartását a dolgozók saját választásuknak megfelelő szakszervezeti szervezkedését illetően, a tárgyalások szabadságát, és Falah Alwan, az FWCUI főtitkára szakszervezeti jogai gyakorlásának folytatását munkahelyi posztjára való visszaintegrálásával.
2010. jan. 26.
Daniel Gluckstein,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) felhívása a nyugdíjakról
Belgium: 35 000 dolgozó tüntetése a munkahelyek védelméért
USA: L.Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete
Magyarország: levelezőnktől
Németország: Berlin, munkásdelegáció Uruszov kiszabadításáért
Irak: munkástanácsok és szakszervezetek föderációjának kommünikéje
Sajtószolgálat
Science Monitor 2010.jan.31. (részletek)
A lakosság egy csoportja elhatározta, hogy kezébe veszi sorsa irányítását, megszervezi az élelmiszerellátást, megteremti a minimális higiéniai viszonyokat a sátorvárosokban, melyek Haitiban a földrengést követően nőttek ki a földből. Ha beléptek egy táborba, pl. a főváros központi parkjàban, a Champ de Marson, ahol talán tízezer ember is összezsúfolódik egészen a futball- és golfpályákig, az összedőlt középületekig, mindenhol látjátok a bizottságokat, biztosítják a rendet, szervezik a segítséget. «Az első segélyosztások totális káoszba torkollottak, így már a tehetautók megérkezése előtt spontán megalakultak a bizottságok» mondja Ben Constant, maga is elnöke a Sylvio Cator stadion táborának, a romokban heverő elnöki palotától nem messze. «Megértettük, hogy magunknak kell megszervezenünk mindent».
AFP (jan.30.)
A haiti elnököt, René Prévalt szombaton kifütyülte az a többszáz spontán tüntetőből álló tömeg, mely előtt a földrengés óta először megjelent.(…) «Az egész kerületben a szeizmus óta nem kaptunk segítséget» háborogtak a tüntetők, akik szemére hányták az elnöknek «hogy megveti az embereket». (…) «Préval munkát kell adjon a fiataloknak. Ha nem dolgozhatnak, mit fognak csinálni? Lopni menjenek?», kérdi a 20 éves Herbie, a katasztrófa egyik áldozata. John Bernis, egy másik dühös tiltakozó, azt kívànja, hogy az elnök «az alapvető fontosságú áruk árát szállítassa le, mert a humanitárius segítség nem lesz örökéletű!».
REUTERS (jan.26.)
A kéksisakosok kedden könnygázbombát vetettek be Port-au-Prince-ben egy segélykiosztás alkalmából a tömeg ellen két héttel a földrengés után. A brazil kéksisakosok vagy ezer haiti lakosra támadtak egy összetákolt táborban az összeomlott elnöki palota közlében. «Nem erőszakosak, csak elvesztették a reményt. Csak enni akarnak. A gond az, hogy nincs mindenki számára élelem», mondja Fernando Soares brazil ezredes.
Belgium
Philippe Larsimont
Brüsszelben 35 000 dolgozó munkahelye védelmében
Jan. 29-én 35 ezer dolgozó tüntetett Brüsszelben az elbocsátási hullám ellen, különösképpen az Opel antwerpeni üzemének likvidációja miatt.
Mit akarnak a munkáltatók? A tüntetés előtti nyilatkozatukban «Hagyjatok minket vállalkozni», reklamálják «a kompetitív sürgős teendők» között a «direkt vagy indirekt költségek» csökkentését, vagyis a bérekét, a társadalombiztosításét, a szociális törvényekben előírottakat, megerősítve: «a restrukturáció és a megtérülés párban járnak».
Mit mond a kormány, mikor a szakszervezetek az elbocsátási hullám súlyosságáról interpellálnak? «Intézzétek el magatok, a szociális partnerek között.»
Ennek az «elrendezésnek» a megkönnyítésére pedig a kormányoknak megvannak az eszközei.
Mit mondanak a szakszervezeti felelősök? Gyakorlatilag egy évig a dolgozók és munkahelyi szervezeteik egyedül küzdöttek az elbocsátások ellen, mindenki a saját fertályán. De az elkeseredettség nőttével a belga dolgozók föderációja (FGTB) dec. 4-én sürgősen tüntetésre hívott, elkötelezve magát «az elbocsátások leállítása» mellett.
A jan 29-i tüntetés témája a «munkahelyekért és a dolgozók tiszteletbentartásáért» lett. Pedig nem lett volna rá jobb jelszó, mint a dec. 4-i FGTB jelszó: «az elbocsátások leállítását»!
A jan. 29-i jelszavak azonban meglehetősen homályosak, a Le Soir látta is bennük a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodások megszületésének alapját.
A flamand kormány miniszterelnöke egyébként össze is hívta febr. 5-re a «dialógust az iparban», avval a deklarált céllal, hogy keretet adjon az autóipar likvidálásának.
De senki számára nem jelent kétséget, hogy a jan. 29-án felvonult 35 ezer dolgozó azért tüntetett, hogy megvédje a munkahelyeket és a szociális vívmányokat, és az FGTB minden szintjén, fönt és alul, megtalálhatóak ezek a gondolatok. Jan. 29-én a tömeg átvette a «comité pour l’unité— eenheids comittee» (egységbizottság) jelszavát, helyszíni molinóján két nyelven felírt: «Az elbocsátások megtiltását!».
Természetesen, a «flamand és vallon dolgozók egységének» központi problémájaként is felmerül, hogy az FGTB jelszava az elbocsátások leállításáról (az antwerpeni Opelnél) ellentétes az összehívandó dialógussal.
AFP
Párizs, 2010. jan. 24.
A POI országos felhívása: «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz!»
A Független Munkáspárt (POI) vasárnap felhívást intézett «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz» címmel. A párt szeretné megtörni a politikai osztály köreiben uralkodó «konszenzust», miután Martine Aubry munkaügyi miniszter előrevetítette a nyugdíjbavonulás idejének felemelését 61- 62 évre.
«Életbelépett a szent egység hadművelet - azon az alapon, hogy mindenkivel belátassa, ez a reform szükséges», helytelenítette Daniel Gluckstein, a párt országos titkára azon a sajtótájékoztatón, melyet a POI 2. kongresszusa alkalmából tartottak.
De «semmi sem igazolja, hogy a nyugdíjakhoz nyúljanak», «nem látjuk be, miért a spekulánsok nyúlhatják le a pénzt a dolgozók kárára», tette hozzá.
Gérard Schivardi, szintén POI országos titkár, állást foglalt a «visszatérés a 37,5 éves munkaviszonyhoz, s mindenkit illetően», a 41 év ellenében, mely 2012-től a teljes nyugdíj eléréséhez szükséges járulékfizetés lesz.
A POI országos kampánya arra szólít fel, hogy «minden olyan párt, mely a munkásérdekek védelmezőinek vallja magát, vezetésével az élen» álljon a kampány mellé: «ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz, utasítsátok el a konszenzust!».
«Nem csak arról van szó, hogy az ellenreformot meggátoljuk, hanem arról is, hogy visszanyerjük a régi vívmányainkat», a felhívás aláhúzza, hogy «nem a nyugdíjrendszer, hanem a tőkés rendszer tesz bizonyságot saját csődjéről nap nap után».
Nyilvános összejövetelek, gyűlések várhatók ebben a témában, nevezetesen febr. 17-én a párizsi társadalombiztosítás épületében.
A POI mintegy 8.000 tagjával kongresszusán elhatározta, hogy nem állít listát a regionális választásokon, mivel «ez egy újabb lépés az ország felbontása felé, a «regionális kormányzat» bevezetése eszközként szolgál a munkásjogok és vívmányok megsemmisítéséhez.».
jud/phi/mmr AFP
A POI felhívása
A Független Munkáspárt jan. 22-23-24-án tartotta 2. kongresszusát. Felhívást intéz a különféle irányzatokhoz tartozó dolgozókhoz, aktivistákhoz, fiatalokhoz:
Mi, alulírottak, azt mondjuk azon pártok vezetőinek, melyek a munkásmozgalom részének tartják magukat: semmiféle részvételt ne vállaljanak az ellenreformot kidolgozó bizottságokban.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ha a szakszervezeti konföderációk elkerülik a konszenzus csapdáját és az úgynevezett tárgyalásokat, a kormány nem fogja tudni terveit megvalósítani nyugdíjaink ellen.
A konszenzus elutasítását!
Egységet, hogy ne nyúljanak a nyugdíjunkhoz!
USA
Richard Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete
Ami Massachusettsben történt, az számunkra felhívást jelent.
A gazdasági válság közepette a munkásosztály felháborodásának jelét létjuk abban, hogy az amerikai nép munkahelyeket követel, egészségügyi rendszert és olyan gazdaságot, mely értük működik, s mindezt azonnal – nem pedig a megszokott politikát.
Ez az üzenet erős és megmondja világosan, hogy képviselőinknek és szakszervezetünknek mit kell tenniük a dolgozókért késedelem nélkül és a lehető legjobban.
Az AFL-CIO keddi felmérése megmutatja kétség nélkül.
A választóknak elege van abból, hogy választott képviselőik nem tesznek semmit a munkáscsaládok segítésére. Azt mondták, a demokraták nem áldoznak erejükből TÚL sokat a munkahelyekre, a gazdaságra és az egészségügyre, csak a minimumot teszik.
A választók látták a Wall Streetnek nyújtott mérték nélküli segítséget és valóban elegük van belőle.
Kivéve, ha a demokraták megmutatják, hogy a gazdaság helyreállítása elsőrendű prioritásuk és elkezdik a munkahelyteremtést az amerikai dolgozók számára, de RÖGTÖN, akkor más eredményt is láthatunk, mint a massachusettsi választásokon.
A szakszervezeti mozgalom és az aktivisták számára az üzenet felettébb világos: nem támogatunk olyan pártot, mely a választások után megszűnik érdeklődni irántunk.
Most kell szerveződnünk és mobilizálódnunk, hogy az, akit legközelebb választunk, BIZONYÍTSON, hogy munkahelyeteket fog teremteni, olyan gazdaságban, olyan egészségüggyel, ami nekünk kell.
Nem vagyok elkeseredve a massachusettsi választások eredménye láttán. Valójában inkább stimulál, mert mutatja, hogy az amerikai munkás radikális változást akar.
Nem lehet lassú és aggodalmas vagy csak rész-, MOST megoldàs kell.
Tudom, hogy mi vagyunk azok, akik képesek egy egész hadsereget mozgósítani, hogy kötelezzük képviselőinket azt tenni, amiért megválasztottuk őket.
Tegyük és kezdjük RÖGTÖN.
Ui.: Ugyanezt az üzenetet a YouTube-on is elküldöm. Nézzétek meg a vidéót és osszátok meg másokkal, akik szintén a munkáscsaládokért küzdenek.
Harcos üdvözlettel:
Richard L. Trumka
az AFL-CIO elnöke
(az AFL-CIO website-ja)
Magyarország
December végén a magyar kormány — mely több hónapja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió egyszerű végrehajtójaként működik — összehívta a «szociális partnereket» megvitatni a 2010-es bérminimumokat és végrehajtani a bércsökkentéseket.
A szakszervezetek elhagyták a «kerekasztalt».
Az adott körülmények között nem merték közvetlenül csökkenteni a béreket, s végül létrejött az alku a cafetériák, a prémiumok, az étkezési csekkek és bizonyos termékek áfatartalmának növekedése körül.
Január elején több kategóriában a dolgozók megmozdultak. Különösképpen a BKV dolgozói, akik határozatlan idejű sztrájkot kezdtek kollektív szerződésükért 14 szakszervezet támogatásával.
A dolgozók képviselői az igazgatóság javaslatait nem fogadták el, mert aszerint több vívmány válna kérdésessé, pl. a pihenőidő, az étkezési csekkek (6 ezer ft), az évvégi prémium (45 ezer ft), valamint a bérek emelése.
A sztrájkolók sztrájkalap segítségével tartották magukat, a közösségi közlekedés gyakorlatilag megbénult.
Jan.14-én reggel a vasutasok léptek 4 órás szolidaritási sztrájkba tömegközlekedési kollégáik támogatására.
Ugyanakkor a kézbesítők független szakszervezete (KÉSZ) és a Magyar (kommunista) Munkáspárt szervezett együtt jan. 13-án a Posta székhelye előtt egy tüntetést.
A kézbesítők protestáltak a 2009. dec. 22-i sztrájkban való részvételért 29 szakszervezeti felelősük illegális ebocsátása miatt, melyet 120 más alkalmazott írásbeli fenyegetése követett. A munkabeszüntetésre a dolgozónként 100 ezer forintnyi követelése miatt került sor (abból a bevételből, melyet a Posta kapott üdülői és több postahivatal eladásával); a különösen alacsony bérek (160 000 forint bruttó) 10 %-os emelésért és a munkaütem növekedése miatt.
A postások kimondták: «Elég a béremelések ígérgetéséből», és «ez a mi vagyonunk, ezeket az üdülőket és hivatalokat elődeink munkájával építette a Posta. Eladták és ezzel megloptak bennünket».
A Magyar Posta igazgatása a sztrájkot illegálisnak minősítette és bírósághoz fordult. Igazgatónője a sajtónak nyilatkozta: «a KÉSZ nem szólíthat sztrájkra, mert az egyéb „reprezentatív” szakszervezetek aláírták a megegyezést. Ami a javak eladását illeti, ezt a pénzt a posta liberalizációjába szándékozzuk invesztálni.»
A közszolgáltatás fosztogatása után a magyar kormány bevallottan újabb áldozathozatalt kér, s a privatizáció előkészítésével nem csak az alkalmazottakat fogja sújtani, hanem az egész országot is. A Munkás Hírlap szerkesztésében résztvevő magyar altivisták a postai dolgozókkal szolidáris felhívásukban kimondják: «Ez a fajta megtorlás nem csak erkölcstelen, de a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87-es egyezményét is sérti a szervezkedés szabadságáról és a 98-ast, a kollektív tárgyalások jogáról. A magyar állam a Posta igazgatóságán keresztüli lépése támadást jelent a demokratikus jogok ellen – a kapitalista érdekek kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ez azt igazságtalanságot vissza kell utasítani!»
Németország/Oroszország
Munkásdelegáció Berlinben Valentyin Uruszov kiszabadításáért
Szergej P. Jezsov, az orosz föderáció másodtitkára a berlini nagykövetségen fogadta 2010. jan. 28-án a munkásdelegációt. Tagjai Gotthard Krupp (a Ver.di szakszervezet regionális irodája tagja), Gerd Buddin (a Ver.di regionális irodája alelnöke), Carla Boulboullé (demokratikus szabadságjogok bizottsága, GEW pedagógusszakszervezet), Udo Eisner (IG Metal) és Winfried Lätsch (NGG szakszervezet– élelmezés és vendéglátás).
A küldöttség ismertette a Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős elítéléséhez és bebörtönzéséhez vezető közismert tényeket, valamint beszámolt az ALROSA vállalat szakszervezete és annak tagjai elleni megtorló intézkedésekről.
Jezsov úr jelezte, hogy megkapta Oroszországból azokat a jelentéseket, miszerint több párt és civil szervezet aktív tevékenységbe kezdett Uruszov ügyében, s maga a Kommunista Párt is szervezett tüntetést.
Jezsov így beleegyezett abba, hogy a követség átadja a németországi tiltakozást az orosz hatóságoknak. Vizsgálat fog indulni Uruszov egészségi állapotával kapcsolatban, s mihely híreket kap, informálni fogja a küldöttséget.
A deleláció tagjainak az a véleménye, hogy látogatásuk megerősíti az Uruszov kiszabadításáért folyó kampányt csakúgy, mint a Profszvoboda szakszervezetet ért megtorlás feloldását, az ILO 87. és 98. egyezményének betartásáért folyó harcot.
A küldöttség sajtóközleményben tette közzé jelentését a németországi munkásmozgalom számára.
IRAK
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nyilvánossá teszi az iraki munkástanácsok és szakszervezetek kommünikéjének részleteit. Az USA-ban a USLAW (amerikai munkásmozgalom a háború ellen) széles körben terjeszti.
«A gyapotipari vezetés – miniszteri felhatalmazással — áthelyezte a szakszervezeti felelős Falah Alwant, aki nem dolgozhat többé a vállalatnál. A döntés az után született, hogy 2009. dec. 13-án a dolgozók sztrájkba kezdtek.
A szankció nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szervezkedés és a tiltakozás jogát nem tartják be Irakban, a dolgozók elemi szabadságjogainak megtagadásáról van szó.( ...)
Nem az első eset, hogy a dolgozókat megtorlás éri azért, mert szervezkedési szabadságukkal élnek vagy elmaradt bérüket követelik. A múlt évben a petrokémiai iparágban, a bőriparban, és az állami Ur vállalatnál alkalmaztak szankciót ellenük. 2009 közepén az ipari miniszter közzétette direktíváját, mely megakadályoz bármiféle egyezkedést a munkáskonföderációkkal – különösen az FWCUI-val (iraki munkástanácsok és szakszervezetek föderációja). (...)
Az iraki hatóságok, melyek a múlt rendszer híveit (Baas-párt) kormányzati pozícióikból eltávolították, szimultán módon fenntartják a múlt rendszer megtorló törvényeit és szabályait.
Követeljük, hogy az iraki hatóságok tartsák tiszteletben a dolgozók szabadságjogait és azonnal hagyják abba az aktivisták elleni hadjáratot. Ha ez nem következik be, kezdeményezni fogjuk, hogy az ILO függessze fel Irak tagságát.
Felhívjuk az összes munkáskonföderációt és kérjük tőlük, hogy gyakoroljanak nyomást az iraki hatóságokra a dolgozók jogainak tiszteletben tartásáért.
Iraki Munkástanácsok és szakszervezetek (FWCU I) 2010.jan.19.»
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kéri az ILO konvencióinak tiszteletben tartását a dolgozók saját választásuknak megfelelő szakszervezeti szervezkedését illetően, a tárgyalások szabadságát, és Falah Alwan, az FWCUI főtitkára szakszervezeti jogai gyakorlásának folytatását munkahelyi posztjára való visszaintegrálásával.
2010. jan. 26.
Daniel Gluckstein,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
