Pénzt vagy életet: avagy hogyan fékezik a szabadalmi jogok a világjárvány elleni küzdelmet

 

A WTO múlt héten ismét blokkolta a korona-gyógyszerek szabadalmi jogainak feloldását. A teljes déli földteke lakói számára ez azt jelenti, hogy még tovább kell várniuk az életet mentő vakcinákra. Közös baloldali választ kell erre adnunk, írja Lukas Hoffmann. A szabadalmi jogok védelmével kezdve az egész egészségügyi szektort demokratizálni kell.

„A koronaoltásnak a közjó részének kell lennie“, nyilatkozta az EU- Bizottság 2020 májusában. Háromnegyed év múlva a globális szolidaritásnak ez az ígérete az ellenétébe fordult át. A múlt hét elején a WTO-ban megbeszélést tartottak. Itt az EU, Nagy Britannia, az USA és néhány más állam ismét elutasította, hogy a korona oltóanyagok és gyógyszerek szabadalmi jogait feloldják.

Dél-Afrika és India már tavaly ősszel sürgősségi kérelmet nyújtott be a szabadalmi jogok feloldása érdekében. A szabadalmi jogok feloldása lehetővé tenné, hogy több oltóanyagot és több gyógyszert gyártsanak a korona vírus legyőzésére és ezeket igazságosan elosszák. Ezért számos állam támogatta ezt a kérelmet[1]. De a WTO-ban egyhangú döntéseket kell hozni. A globális Észak[2] blokádja hat – borzasztó következményekkel.

Ez a blokád oda vezet, hogy az emberek nagy részének a Globális Délen még sokáig várniuk kell a beoltásukra –részben 2024-ig. Addig a korona járvány számos áldozatot fog követelni és iszonyú károkat fog okozni. De honnan ered az ipari államok blokádja? Nem világos, hogy az egész világot felölelő oltási program csekély esélyeink egyike arra, hogy a világjárványt befejezzük? Az okok feltárása a blokád frakció egyik közös jegyéhez vezet: a nagy gyógyszergyárak mind a globális Nyugaton találhatók.

Szuperhősök és TRIPS-Mentességek[3] (TRIPS = A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás)

Pfizer/Biontech, Astrazeneca és Moderna. Ezek azok a konszernek, akik eddig sokat ígérő oltóanyagokat fejlesztettek ki, illetve részt vettek ezek kifejlesztésében. Szuperhősök a világ megmentésének missziójában? Ez a benyomásunk alakul ki, amikor az aktuális hírekbe beletekintünk. A német Biontech alapítóit, Uğur Şahin-t és Özlem Türeci-t antirasszista integrációs csodaként ünneplik. Ha a kritikák hangosakká válnak, akkor az EU, Németország vagy Ausztria a „hibás”, mert túl kevés oltóanyagot biztosítottak a maguk számára – mintha a nemzeti fellépés bármit is megoldhatna.

A valódi botrányt a hősi mondák narratívái, és az oltóanyag-nacionalizmus elfedik: Az ipari országok egoizmusa és a gyógyszeripari konszernek profittörekvései megakadályozzák a világjárvány globális leküzdését. Ez a WTO Szellemi tulajdonjogokról szóló egyezményével függ össze: Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, rövidítve TRIPS.[4] (az Egyezmény hatályos, teljes szövege németül).

Az Egyezmény bevezetője magyarul:

A TANÁCS (EU) 2015/1855 HATÁROZATA (2015. október 13.) az Európai Unió nevében a legkevésbé fejlett ország tagok által benyújtott, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti időszaknak a gyógyszerészeti termékekre vonatkozó egyes kötelezettségek tekintetében történő meghosszabbítására és az említett megállapodás 70. cikkének (8) és (9) bekezdése szerinti kötelezettségek alóli mentesség biztosítására irányuló kérelem tekintetében a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonzataival foglalkozó Tanácsban és a Kereskedelmi Világszervezet Általános Tanácsában képviselendő álláspont meghatározásáról “[5] .

A WTO ezt az Egyezményt 1994-ben hirdette ki és hajtotta végre az ezt követő években. A cél, hogy nemzeti szabadalmi jogoknak nemzetközi érvényt szerezzenek. Az Egyezmény kidolgozása és végrehajtása mögött egyik legfontosabb erő Intellectual Property Committee, egy US-amerikai lobby csoport, olyan cégekkel, mint Monsanato, Microsoft és szuperhősünk, a Pfizer.

A gyógyszeripar közösségi tudást privatizál

A TRIPS által vált lehetővé többek között, hogy gyógyszerek olcsó utánzatának– az úgynevezett Generikák – előállítását megakadályozzák. Mindez természetesen a profitmaximálás érdekében. A szabadalmi jogok védelme természetesen a gyógyszergyárak profitérdekeinek védelme. Az egész még botrányosabb. A gyógyszerek kifejlesztése ugyanis sokszor nyilvános egyetemi alapkutatások révén válik lehetővé. A korona oltóanyagok és gyógyszerek fejlesztéséhez ezen túlmenően még jelentős, milliárdos állami befektetések is járulnak. A gyógyszeripar a szabadalmi jogokkal közös tudást privatizál. Felfoghatatlan, de ez a kapitalista realitás.

Még a fent említett sürgősségi kérelem a korona gyógyszerek szerzői jogainak feloldása iránt – az un. TRIPS Waiver, - is túl nagy engedménynek tűnik. Pedig ez a mentesség csak a világjárvány idejére vonatkozna és semmit nem változatna a neokolonialista szerzői jog rendszerén. A számla egészen egyszerű: az egyik oldalon áll a pénz hihetetlen mennyiségben, a másik oldalon a korona járvány által veszélyeztetett emberi életek, szintén óriási számban. Pénzt vagy életet? Az ipari államok és a gyógyszeripari konszernek döntése már megszületett.

Kormányzati kritika nem elég

Ezért olyan fontos, hogy a társadalom baloldali része foglalkozzon ezzel a témával. Az elmúlt hónapokban sokat vitatkoztunk a koronajárvány szociális kihatásairól itt Európában. Joggal bírálják a kormányokat, a kapitalista termelés szinte teljes fenntartása miatt. Legutóbb #ZeroCovid [6]hívta fel a figyelmet egy európai szolidáris Lockdown szükségességére.

De mi nem korlátozhatjuk le politikánkat Európára vagy egyes nemzetekre. Ha mi a korona válság globális dimenzióját nem vonjuk be politikánkba, akkor nem fogunk valódi kiutat találni a világjárványból – mi csak akkor vagyunk biztonságban, ha mindenki biztonságban van. Korona-szolidaritásunknak globálisnak és nemzetközinek kell lennie. Élesen vissza kell utasítanunk azt a birodalmi, előnyökre építő életmódot, amelyhez mi a globális Nyugaton hozzászoktunk.

Oltóanyagot mindenkinek, profitot senkinek

A szerzői jogok blokádjáról szóló viták az utóbbi hetekben hangosabbakká váltak. Már korán felhívta a figyelmet a medico international, Déli partnereivel együtt arra, hogy „a szerzői jogok gyilkolnak”[7]. Létezik az európai felhívás NoProfitsInAPandemic[8] illetve a #NoCovidMonopolies[9] kampány az Orvosok határok nélkül szervezete részéről. Az orvosok azonban túlzottan a felhívásokra és a szociális médiákban kifejtett akciókra korlátozzák tevékenységüket. Ha a korona szolidaritást globálisan is komolyan akarjuk venni, akkor ki kell mennünk az utcára.

Most éppen itt alkalmas az időpont: a neoliberális válságkezelés éppen csődöt mondott, a járvány letagadásának jobboldali stratégiája is. Most itt van az idő, egy baloldali válaszra. Ez a szerzői jogok blokádja következtében különösen világossá vált. Itt van a lehetőség arra, hogy más szociális mozgalmakkal közösen lépjünk fel, pl. az egészségügyi dolgozókkal gondozókkal, akik a neoliberális kórházi finanszírozás ellen küzdenek és a társadalom részéről jelentős támogatást kapnak.

A perspektíva világos: a gyógyszeripart társadalmi tulajdonba kell venni – a korona gyógyszerek szabadalmi jogainak feloldása csak az első lépés ezen az úton. Az egész egészségügyi szektort társadalmasítani és demokratizálni kell – a kórházaktól egészen a gyógyszerek kifejlesztéséig. Ez természetesen egy hosszú harc lesz. De ha az ipari országok és a gyógyszeripar a pénz mellett döntöttek, akkor nekünk az élet oldalára kell állnunk. Talán vannak olyanok a gyógyszeriparban vagy a szabadalmi jogi hivatalokban, akik ezt hasonlóan látják és Whistleblower- ként (visszaélést feltáró személy) a korona szabadalmi jogokat nyilvánosságra hozzák?

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Globális Észak – globális Dél

A GLOBÁLIS DÉL fogalma a teljes földet felölelő globális rendszerben elfoglalt hátrányos pozíciót írja le, mind társadalmi, mind politikai, mind gazdasági értelemben. Ezzel szemben a GLOBÁLIS ÉSZAK előnyökkel rendelkező, privilegizált pozíciót jelent. Ez a felosztás a gyarmatosítással és kizsákmányolással szerzett különböző tapasztalatokra utal, egyrészt a profitőrök, másrészt a kizsákmányoltak részéről. A Dél – Észak felosztás ugyan földrajzilag meghatározott, de nem kizárólagosan. Ausztrália például Németországhoz hasonlóan többségében a globális Északhoz tartozik, de mindkét országban élnek olyan emberek, akik a globális Délhez tartoznak, mint pl. az aboriginesek Ausztráliában vagy az illegalitásba kényszerített személyek. Másrészt vannak olyan országok, akik többségükben a globális Dél-hez tartoznak, mégis élnek olyanok is ezekben az államokban, akik a globális Észak privilégiumait élvezik, mint pl. Namíbia telepesei vagy a fehérek Dél-Afrikában. Ez a fogalompár kísérlet a különböző politikai pozíciók egy globális kontextusban való megnevezésére anélkül, hogy olyan értékorientált fogalmak használnánk, mint pl. „fejlett” „fejlődő” vagy éppen a „harmadik világ”.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Szerző: Lukas Hoffmann

Forrás: https://mosaik-blog.at/patente-corona-wto-impfung/ 2021. 01. 25.

---

[1] https://mosaik-blog.at/impfpflicht-corona-pharmaindustrie/ Kötelező koronaoltás és a gyógyszeripar

[2] https://www.stepmap.de/karte/globaler-sueden-globaler-norden-V7WKiFRkie Globális Dél- globális Észak

[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32015D1855&from=PT TRIPS

[4] https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10007664

[5] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32015D1855&from=PT   

[6] https://mosaik-blog.at/zerocovid-gesundheitspolitk-corona/  Magyarul a témában ld.: http://balmix.hu/hu/kulfoldi-elemzesek/50379-https-zero-covid-org

[7] https://www.patents-kill.org/

[8] https://noprofitonpandemic.eu/

[9] https://msfaccess.org/no-patents-no-monopolies-pandemic

Figyelmeztető kiáltvány 2. rész

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

2. rész

 

4/ Közel nyolc hónap telt el, és márc. 24-i nyilatkozatunk aktualitása nem csökkent. Az emberiséget a pandémia második, még puszítóbbnak ígérkező hulláma éri. Némely tőkés kormány (közöttük a válság által leginkább sújtottak) előrevetítik a pandémia harmadik hullámának érkezését.

Az észak-amerikai pénzügyi tőke szakértői a korszakot már el is keresztelték «másik nagy gazdasági válságnak» nyílt utalással az 1929-1933-as gazdasági világválságra. A világ legerősebb pénzügyi tőkéjének szakértői először is magának az USA-nak a munkaerőpiaci helyzetére alapozva vonják le ezt az értékelést. A munkaerő soha nem látott sokkot kapott. Áprilisban az összes munkaerő fele, azaz a 160 millióból 80 millió legalább két hónapig munka nélkül maradt. Októberben pedig még mindig több mint 25 %-uk. Az összeomlás pedig nem konjunkturális, az iparágak többsége végleges elbocsátásokat jelentett be, ehhez adódik a föderális kormány munkahely-megszüntetése (több mint egymillió), és a kis- és középvállalatok csődje. Trésor Lawrence Summers, volt pénzügyminiszter szerint a «nagy gazdasági világválság óta a pandémia jelenti a legnagyobb veszélyt az USA jólétével szemben». Tanulmányok alapján az amerikai imperializmus eme vezető politikusa az első Covid-19 hullám alatti veszteségeket 16 000 milliárd dollárra becsüli, amely kvázi egyenlő a világ első tőkés hatalmának GDP-jével. Pedig még csak a járvány első szakaszánál tartottunk.

Ez a realitás nemcsak az USA-ban, de az egész világban, nem az olyan-amilyen gazdasági következmények, hanem a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer összeomlása. A világjárvány korábbi szakaszában érő összeomlás felgyorsult ez alkalommal. Az ipari munkahelyek – általánosabban a termelőerők – tömeges tönkretétele a világ vezető imperialista államában természetesen az összes földrész összes országára kihat.  Az ILO szerint csak a 2020-as év második negyedévében 400 millió teljes munkaidősnek megfelelő álláshely szűnt meg. Leginkább az «informális gazdaság» dolgozóit és vállalatait érinti súlyosabban. Az ILO becslése alapján a bezárások miatt 1,6 milliárd dolgozó érintett (vagyis a világ informálisan dolgozó teljes létszámának 76 %-a), fiatalok elsősorban. Ennek a különösen sebezhető rétegnek munkabérvesztése jelentős és a szegénységi arányt látványos gyorsasággal növeli.

5/ Az egész világ helyzetére jellemző a tömeges termelőerők, bennük a proletariátus termelőerejének destrukciója. Néhány hónap alatt tűntek el munkahelyek százmilliói a munkásosztály legsérülékenyebb szektorait sújtva. A prekárius munkahelyeket, az informálisakat, a határozott munkaszerződéseket, a diákok túlélését elősegítő kis munkákat likvidálta elsőnek általában előzetes értesítés, garanciák, kártalanítás nélkül. Proletárok és családjuk  százmilliói kerültek az abszolút nélkülözés köreibe. Magukat hirtelen munka nélkül találták a nők és a fiatalok, a dalik Indiában (érinthetetlenek kasztja), a fekete és latino eredetű dolgozók az USA-ban, és persze mindenütt a «megkülönböztetett kisebbségek». A legvulnerálisabb, a leginkább kizsákmányolt rétegeken túl a munkásosztály egészét érinti – ideértve a legjobban kvalifikáltakat, a határozatlan időre szerződötteket és státusszal rendelkezőket –, mindenki a prekaritás felé tolódik.

6/ Az USA, a legnagyobb imperialista hatalom szívében is mélységes a válság, pedig az az állam a tőkés rendszer kulcsa. Itt lelte meg gyökereit a dolgozók és fiatalok növekvő ellenállása, amelynek élcsapata a «Black Lives Matter» mozgalom. A munkásosztály legelnyomottabb, leginkább kizsákmányolt rétegének, a fekete munkásosztálynak a politikai fellépése ez a mozgalom. Előtérbe helyezi a minden állampolgár egyenlő jogainak demokratikus kérdéseit, támadja a politikai rendszer azon alapjait, amelyekkel a tőkésosztály gyakorolja uralmát az USA-ban.

A korábban az észak-amerikai tőkés felhalmozás eszközeként rabszolgának használt fekete populációt azóta is mindig a legelemibb jogokat is tagadó intézményes keretben tartották. A nagyvárosok tüntetéseiben megmutatkozó és egyre növekvő lázadás a rendőri brutalitással és gyilkosságokkal szemben szintén célozza az állami intézményeket, amelyek biztosítják a tőkés kizsákmányolás körülményeit.

A dolgozók, a fiatal feketék akarata maga egy felhívás minden dolgozó, minden elnyomott felé a megszerveződésre, a harcra, saját szervezeteik kikovácsolására, a két imperialista párt, a demokraták és a republikánusok igájának szétzúzására, az összes dolgozót magába foglaló párt, egy Labor Party előtti út megnyitására, amelyhez kötődik is a fekete munkáspártért vívott harc.

7/ A proletariátus tömeges megsemmisítését (amelynek egyik formája az osztályharcban két évszázad alatt kivívott, a kizsákmányolásnak határt szabó garanciák megkérdőjelezése) a jelentősen meggazdagodott  társadalom másik pólusán a tőkés profit robbanása kíséri. Egy szeptemberben publikált jelentés szerint az USA leggazdagabb 643 milliárdosa hat hónap alatt 845 milliárdot zsebelt be. A világ tőzsdéi megrándultak a központi bankok által kibocsátott likviditási hullámtól. Hivatalosan a gazdaság, a munkahelyek «fellendítésére», valójában a multinacionális vállalatok átstruktúrálását segíti, vagyis a «terméketlennek» vagy elégtelenül termelőnek ítélt munkahelyek soktízmillióitól való megszabadulást. De – és ez az ellentmondás –, a likviditási hegyeknek (kerül, amibe kerül) meg kell találniuk revalorizációjuk eszközeit. A fogyasztás fellendítése hiányában is.

A tőkés rendszer imperialista, rothadó szakaszának alapvető ellentmondása mutatkozik meg: egyik oldalról az a tendencia, hogy a szinte határok nélküli termelőerők képesek többet termelni, mint amennyire az emberiségnek megfelelő életfeltételekkel szüksége lenne; másik oldalról a profit hajhászása, amely állandóan a termelőerőket pusztítva méginkább csökkenti a piacnak azt a kapacitását, hogy elnyelje mindazt, amit képes lenne megtermelni.

Ez a válság kétség nélkül a tőkés társadalom teljes történetében úgy marad meg, mint a termelőerők legnagyobb pusztítása világszinten (a XX. század két világháborújától eltekintve). De ugyanakkor – mivelhogy mindenáron profitot kell létrehozni – a parazita gazdasági aktivitás bimbózása is új virágzásba kezd, akár a spekulációról van szó, akár az adósság gazdaságáról, a munkahelyek destruktív automatizálásáról vagy a fegyverkezés gazdaságáról.

8/ A Covid-válság teljes közepén 5 multinacionális és digitális vállalat (Google, Amazon, Apple, Facebook, Microsoft) az összes rekordot  felülmúló profitot könyvelhetett el. Piaci kapitalizációjukat (a tőzsdéken) ma 7 000 milliárdra dolllárra értékelik (Franciaország és Németország együttes GDP-jének megfelelő érték). Mivelhogy szinte mind kvázi monopolhelyzetben van piacán, a pandémiából óriási hasznot húzott a home office fejlődésével, a termelési folyamatok digitalizálásával. A kormányok szándéka megnyugtatta őket, hogy szándékukban áll ezt a vonalat folytatni, hiszen 40 %-kal nőtt forgalmuk a világjárvány kitörése óta. Ami pedig ezen cégek vezető menedzsereit illeti, azok is csúcsot értek el, elérik az 500 milliárd dollárt.

Ezeknek a szörnyű rekordoknak annál nagyobb a jelentőségük, hogy ezzel egyidőben összeomlottak olyan régi szektorok, mint a kőolaj-, a légiforgalmi, az autóipari. Szolgáltatások is, amelyek néhány éve még munkahelyeket teremtettek, most pedig milliószámra likvidálják azokat.

(a harmadik rész néhány nap múlva olvasható)

F E L H Í V Á S a nőkhöz

A két nem közötti egyenlőségért vívott harcban az egész világon a nők egyre nagyobb mértékben mobilizálódnak.  

A minden területen kettős elnyomás, kettős kizsákmányolás áldozatai mint dolgozók, mint anyák, mint nők felemelik szavukat, tesznek az elnyomás, a megkülönböztetés, az erőszak, a férfijogú uralom minden formájával szemben.

Mi mindnyájan elköteleztük magunkat ennek a küzdelemnek, mozgósításnak a folytatásában saját hazánkban, tudjuk, hogy a nők különleges követelései a munkásosztály felemelkedésének általános harcába illeszkedik.

A nők specifikus  követelései: egyenlőség  a bérezésben, az igazságszolgáltatásban, a gyerekmegőrzés strukturális biztosítása, a saját maguk feletti rendelkezés joga, az anyaság vállalásának szabadsága, a nőként elviselt zaklatás és  erőszak megszüntetése – nem mondanak ellent az általános harcnak. 

Ezért javasoljuk a Nemzetközi Munkásbizottság kezdeményezésére nemzetközi konferencia megtartását, amelyen azok a dolgozó nők találkoznak, akik ebben a védelmi harcban, jogaik meg- és visszaszerzésében elkötelezettek.

1910-ben a Szocialista Nők Internacionáléjának második konferenciája Koppenhágában elhatározta, hogy 1911. márc. 19-től évente nemzetközi napot szervez az 1948-as forradalom és a Párizsi Kommün emlékére. 1917. márc. 8-án a nemzetközi nőnapon pedig az orosz nők tüntettek Szentpétervárott a kenyérért, a békéért és a szabadságért. 1920 óta március 8. a nemzetközi nőnap.

Javasoljuk, hogy minden országban 2021. márc. 8. legyen akciónap (kezdeményezzünk és szervezzünk nyilvános gyűlést, demonstrációt,  összejövetelt, stb.), ismertessük a nemzetközi találkozó megtartására szóló javaslatot,  a résztvevőkkel vitassuk meg a gondokat,  dolgozó nőkből álló delegációkat hozzunk létre, mandátummal ruházzuk fel őket.

 

Rubina Jamil, az APTUF (nagy pakisztáni szakszervezeti szövetség) főtikára

Christel Keiser, a POID (franciaországi demokratikus munkáspárt) országos titkára

 

Magyarország, első aláírók:

Horváth Mihályné óvónó

Dr Artner Annamária közgazdàsz

Morva Judit közgazdàsz

Somi Judit munkàsaktíva

 

 

Ha egyetértesz felhívásunkkal, ha részt akarsz vállalni szervezésünkben, jelezd: somijudit@gmail.com

A történelemre hatást gyakorolt nagy világjárványok

 

SARS-COV-2 pandémia: nyugtalankodni kell?  Minden európai kormány számos intézkedést hozott, hogy a vírus terjedését megakadályozza. Mégis, nyugtalankodnunk kell? 

A világjárványok nem vártak globalizációra, se pedig koronavírus-válságra, hogy a világon elterjedjenek. Az ókortól széles népességeket tizedeltek meg olykor néhány hónap, máskor néhány nap alatt az ismeretlen bajjal szembeni rémület érzését elszabadítva. 

A pandémiát, egy járvány kiszélesedését glóbuszunkra a gyors terjedés és emelkedő mortalitás jellemzi. A korukban ismeretlen vírusok vagy baktériumok okozta világjárványok somillió emberrel végeztek és az emberiség történelmére is hatást gyakoroltak.

Az athéni pestis (i.e.430 -426)

A történelemben először dokumentált athéni pestis valószínűleg egy tifuszos láz okozta, Thuküdidész történész írta le, ki maga is érintett volt. Magas lázzal, hasmenéssel, kipirosodással és görcsökkel járt. Etiópából érkezett, azután Egyiptomra és Líbiára sújtott le. Athénre a  peloponnészoszi háborúban a spártai blokád idején sújtott le. Becslések szerint a városállam harmada, mintegy 200 ezer lakos pusztult el a járványban, s ez okozta Athén csillaga hanyatlásának kezdetét.  

Az Antoninus-pestis (165-166

Ez a világjárvány sem pestis, hanem valójában himlő. A római birodalmat uraló Antoninus-dinasztia nevéhez kötik (Marcus Aurélius császár is a leszármazottja). A pandémia a 165-ös év végén indul Mezopotámiából a parthusok  (eredetileg szkíta törzs)  elleni háború idején és Rómát egy év alatt elérte. Becslésen szerint 10 millió halottat eredményezett 166-189 között jelentősen lecsökkentve a római birodalom lakossága számát. A himlőt vírus okozza, vörös kérges foltok jelennek meg a bőrön, hasmenés, hányás társul hozzá. 1980-ban megszűntnek nyilvánították.

A feketepestis (1347-1352)

Miután Kínában tombolt, a pandémia 1346-ban érkezett Közép-Ázsiába a Krim-félszigeti Kaffát ostromló mongol hordákkal. Kaffát ekkor a genovai kereskedők birtokolták. A betegséget szörnyen duzzadt lágyéki nyirokcsomók jelzik. Innen terjedt tovább Észak-Afrikába, majd Olaszországba, Franciaországba (a genovai hajókon hozták be Marseille-be. A «nagy pestis»   25-40 millió áldozatot kívánt, az akkori lakosság mintegy harmadát-felét.  

Spanyolnátha (1918-1919)

Az  A H1N1 különösen fertőző vírus okozta, valójában nem spanyol, hanem ázsiai eredetű. Aztán megérkezett az Egyesült Államokba, majd a Franciaországot segítő katonák által oda is. Az, hogy spanyolnáthának nevezték el úgy lehetséges, hogy ez volt az az ország, melyben nem volt katonai cenzúra és megtehette az első riasztást. 1919 áprilisában szűnt meg, rettenetes eredménye 20-30 millió halott Európában és világszinten 50 millió. Gyakorlatilag egyetlen régió sem menekülhetett meg, úgy becsülik, hogy a világ népességének egyharmada elkapta.  

Kolera (1832-1926)

Az indiai Gangesz deltájában helyileg évszázadokon keresztül jelen lévő kolera 1830-ban éri el Oroszországot, majd Lengyelországot és Berlint. 1832 márciusában a calais-i kikötőbe érkezik, aztán Párizsba. Erős hasmenés, hányás -  a kolera (nem tudni okát, a Vibrio choleræ baktérium) gyors kiszáradáshoz vezet, gyakran néhány óra alatt halálhoz vezetve. Csak Franciaországban 100.000 halottja lett hat hónap alatt (ebből 20 ezer Párizsban), aztán az ír bevándorlók által behurcolva Québecben pusztított.  

Ázsiai influenza (1956-1957)

A H2N2 vírusos influenzához kötődik 1956-ban ez volt a második legtöbb halált kiváltó világjárvány (a ’18-as után). 3 millió halott a világban, ebből 100 ezer Franciaországban, azaz 20-szor több, mint a szezonális influenza által okozott. Kínából érkezett, innen a neve, a vírus elérte Hongkongot, Szingapurt et Borneót, aztán Ausztráliát és Észak-Amerikát még Európa és Afrika előtt. Néhány év múlva mutálódott H3N2-vé, új pandémiát okozva 1968-1969-ban (ezt nevezték «hongkongi influenzának»). Ennek lett elsőként hatékony influenzaellenes oltása.

Aids (1981-től máig)

Kinshasa (Kongói Demokratikus Köztársaság) a kiindulópontja 1981-ben amikor az atlantai járványügynökséget szokatlan pneumocystosis-esetekről riasztják (ritka tüdőgyulladás immungyenge beretegeknél). A HIV-vírus két évvel később diagnosztizálta a Luc Montagnier vezette kutatócsoport a Pasteur-intézetben. A betegség a 2000-es években volt a legerősebb, évente 2 millió haláleset fűződik hozzá.  Ma ezzel a HIV-virussal él 36,9 millió páciens, az 

antiretrovirális szerekkel kezelés azonban jelentősen csökkenti a mortalitási arányt.

Céline Deluzarche

Részletek a Futura Sciences-ból

Bev. kép : Breughel: A halál diadala 

Forrás: https://nouvellesasblleprogres.wordpress.com/2020/12/21/les-grandes-pandemies-qui-ont-marque-lhistoire/?fbclid=IwAR0XHz2IU0UkEjLyYbc3uclCv5qyMxvfYG6uui0vNbANAWfvc2WCNOobqV8

Figyelmeztető kiáltvány

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

1. rész

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében szerveződött CORQI 3. tanácskozására rendkívüli körülmények között került sor. A Covid-19 világjárvány elleni küzdelem nevében a kormányok mindenütt a világban kivételes rendszabályokkal lehetetlenné tették a szabad mozgást, az országok legtöbbjében a szervezkedési és szólásszabadságot korlátozzák, melyek pedig a dolgozók szinte egyetlen fegyvere a tőkés kizsákmányolás elleni harcban. Ezen kivételes körülményekkel szemben a 4. Internacionálét elvei és programja bázisán újjáépíteni szándékozó minden erőt össze kell gyűjteni. 2020. nov. 8-10. között a technika új eszközeinek segítségével megtartottuk 3. konferenciánkat. Széleskörű nemzetközi vitával készítettük elő (5 belső hírlevélben 16 nemzeti szervezet mondta el véleményét), a három ülésnap mindegyike 5 órás volt, a hozzászólások szabad és demokratikus légkörben zajlottak. Ezen 3. tanácskozásunkat «figyelmeztető tanácskozásának» neveztük és így fogadtuk el kiáltványunkat.

1/ Az 1938-ban alapított 4. Internacionálé olyan programon alapul, melynek bázisa: a proletárforradalom objektív körülményei «nem csak érettek, de már túléretten rothadásnak indultak»; és «szocialista forradalom nélkül a katasztrófa veszélye az egész emberiséget fenyegeti». A 4. Internacionálé megerősíti ebben a programban, hogy létrehozását «jelentős események: a proletariátus történetének legnagyobb kudarcai» eredményezték, melyet a szociáldemokrata és sztálinista vezetés okozott: «A 3. Internacionálé a 2. Internacionálé a forradalom számára halott. Éljen a 4. Internacionálé!»

A program aláhúzza: «a világ politikai helyzetének egészére jellemző mindenekelőtt a proletariátus vezetésének történelmi válsága». Ebből következik: «Minden a munkásosztálytól függ, elsődlegesen annak forradalmi élcsapatától.»

A 4. Internacionálénak rögtön megalapítása után szembe kellett néznie a II. világháború hullámával. Aktivistáit mindenütt megtorlások érték, a dolgozók közötti érintkezést a körülmények lehetetlenné tették, így a 4. Internacionálé 1940. évi tanácskozásán «figyelmeztető nyilatkozatot» bocsátott ki avégett, hogy a veszélyre riasszon. Ebben proklamálta, hogy még ha az imperialista háború rettenetes pusztítást is végez, a legnagyobb forradalmi fordulatok is kinőhetnek belőle. Ezek a tőkés kizsákmányoló rendszert kérdőjelezhetik meg a háború által destabilizált imperialista országokban és a gyarmatbirodalomban, ahol az elnyomott és kizsákmányolt tömegek felkelnek az imperialista domináció ellen.

Az 1940-es nyilatkozathoz képest a különbség, hogy ez a 2020-as más kontextusban folyik. Az akadályok és a szabadságjogok korlátozása ellenére az egész világon a dolgozók és népek lázadnak az imperialista erők és az azokhoz politikájukban csatlakozott kormányok ellen. 2019 nyara óta a dolgozók, a fiatalok gazdasági és politikai, demokratikus követelésekkel lépnek fel Algériában, Chilében, Libanonban, Belorussziában, Kínában, az USA-ban, Indonéziában és Thailandon, Maliban és Szudánban, Nigériában és Guineában, Irakban és Indiában (itt a fiatalok mozgalmához csatlakoztak a munkásosztály alapvető szektorai a munkásság vallási megosztása,  diszkriminációja ellen). Nem kétséges, hogy a kormányok intézkedéseit egyetlen számítás határozza meg: hasznot húzni a szervezkedés, szólás- és tiltakozás szabadságának meggátlására. Viszont az ellenállás, a harc és a munkásmobilizációk folyamatos fejlődése világos jelzést tartalmaz. Az imperializmus szemszögéből itt az idő, hogy a csődbe jutott, az emberiséget csak válságból válságba juttató rendszer legitim gyermeke, a barbárság elszabaduljon. De a munkásosztály számára egészen más a perspektíva: a legfőbb termelőeszközök kisajátításán alapuló társadalomnak az eddigiektől eltérő újjászervezése.

Itt az idő, hogy a csődbe jutott tőkés rendszerrel leszámoljunk. Eljött a szocializmus ideje a munkásosztály emancipációjára, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a politikai hatalom munkásosztály kezébe adására, a gazdaságirányítás átvételére.   .

2/ Ebben a kontextusban figyelmeztető konferenciánk különleges jelentést kap Kínából, Korából, Pakisztánból, Indiából, Afganisztánból, Oroszországból, Görögországból, Németországból, Svájcból, Belgiumból, Nagy-Britanniából, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából, Franciaországból, Algériából,  Bangladesből, Marokkóból, Tunéziából, Szenegálból, Togóból, Elefántcsontpartról, Beninből, Zimbabwéből, Dél-Afrikából, Burundiból, Palesztinából, Peruból, Brazíliából, Mexikóból, Haitiból, az USA-ból, Kanadából, Romániából és Szerbiából, azaz 35 országból (török elvtársaink kórházi kezelés alatt állnak). Mi, küldöttek, szervezetek, irányzatok képviselői, csoportok, saját országunkban a munkásosztály harcának részesei, erőnket összesítjük a 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében.

Sokan közülnk olyan szervezetek tagjai, amelyek évtizedek óta küzdenek a 1938-ban Trockij alapította a 4. Internacionálé programja alapján; más munkásaktívák más irányzatokból származnak. Együtt megerősítjük, hogy szükség van a 4. Internacionálé újjászervezésén dolgozni, és jobban, mint valaha. A rekonstrukció a történelmi alapítókonferencián nyugszik, az 1993-as újjászervezés kontinuitásán, mely annak reproklamációs tanácskozásához vezetett.

Túllépve az akadályokon, a háromnapos figyelmeztető tanácskozás alatt bőven adtunk egymásnak muníciót. Mindnyájunk meggyőződése, hogy nincs más megoldás, az emberiségnek a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó tőkés rendszer fenntartása kereteiben nincs jövője. Akármilyen is formája, a rendszer megjavítása, humanizálása csak illúzió, mert ezeket mindig szétzúzza a tőkés rendszer alapvető realitása, amelynek egy törvénye van: a bérből élő munkaerő kizsákmányolásán alapuló profit. Avégett, hogy ezt a profitot őrizze, növelje, a létező termelőerőt tömegesen teszi tönkre.

Osztályharcos tapasztalataink szerint a dolgozói ellenállás elkötelezett sokmillióit nem csak az azonnal kicsikarható követelések akarata vezérli. A munkásosztály ezen küzdelmen keresztül erejével kimutatja az emberiség reorientációjának szükségszerűségét, a tőkés rendszerrel való szakítást, és a szocializmusért való harcot tűzi ki napirendjére.

Ez a reorientáció autentikus munkáspártok létrehozását követeli minden országban – sajátos formájuk szerint –, olyan munkáspártokét, amelyek a munkásosztály hatalom-megragadását a 4. Internacionálé forradalmi proletárprogramja alapján biztosítják.

Meg kell erősítenünk azonban, hogy ez nem ultimátum. Értjük, hogy a munkásmozgalom új tengelyen való kialakítása komplex folyamat. Ennek folyamán kell minden történelmi munkásmozgalmi irányzat aktivistái és a dolgozók együttes csoportosulása. Történelmi tapasztalataink alapján ez a feladatunk, az első, a második, a harmadik internacionálé és magának a 4. Internacionálénak a válságai alapján. A forradalmi munkáspártok létrehozása alapvető csakúgy, mint az elméleti és gyakorlati eszközök, mint a 4. Internacionálé koncentrált programja. Amikor nem csupán a gazdasági ellenállás a cél, ilyen vagy olyan követelés, hanem maga a szocializmusért való küzdelem.

3/ Ezév március 24-én, amikor a Covid-19 az összes földrészre lesújtó világjárványra váltott, a CORQI szervezetei ezzel a címmel adtak ki nyilatkozatot: «A csődbe jutott tőkés rendszer és szolgálatában álló kormányok felelősek és bűnösök a koronavírus-járvány terjedéséért!»

Leszögeztük:

“Ezen nyilatkozat írásakor még senki nem ismeri a egész világon nők és férfiak, gyermekek millióit veszélyeztető koronavírus kimenetelét.

Ellenben a pandémiát lehetővé tévő körülményeket, melyek a katasztrofális arányokat eredményezték, a vírus gyors végigfutását a Földön, nagyon is jól ismerik a dolgozók és népek az egész világon.   

Minden a tőkés nagyhatalmak kormányainak, és az összes földrész periferiális/félperiferiális országainak kormányainak évtizedeken át tartó, a nagy multinacionális vállalatok, nagybankok és  spekuláció érdekei szerinti politikai döntéseiből és azok végrehajtásából ered. E politikai döntések az egész civilizációnak a tőkés profit alá rendelése jegyében folynak, a dolgozók osztályharcában kivívott társadalmi védelmi rendszerét számolták fel.

A tőkés kormányok, mondják magukat baloldalinak, haladónak vagy jobboldalinak, politikai döntéseikkel lebontották a dolgozói osztályharcban kivívott szociális védelem rendszerét.

A tőkés kormányok politikai döntései lerombolták és privatizálták a közegészségügyet, likvidálták az orvosok, a kórházi személyzet munkahelyét és kórházi ágyak százezreit, zártak be ezerszámra kórházakat, részlegeket, beteggondozási intézményeket.

A tőkés kormányok politikai döntése fojtogatja az alapvető kutatásokat – tehetetlenné téve a víruskutatást is.

A tőkés kormányok politikai döntése teszi lehetővé a gyógyszeripari trösztök gigantikus profitjának felhalmozását a legalacsonyabb «munkaerőár» révén a jelenlegi, még a legegyszerűbb maszkok, tesztek vagy fertőtlenítőszerek esetében is hiányhoz vezetve.

A tőkés kormányok, mint az USA, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország vagy Kanada kormányainak politikai döntése szervezi Afrika, Latin-Amerika, Ázsia népeinek fosztogatását, amely oda vezetett, hogy a Unicef adatai alapján 3 milliárdnyi emberi lény (a világ népességének 40 %-a) nem jut szappanhoz, de még vízhez se, azaz naponta többször kezet mosni sem tud, hogy a vírus terjedését korlátozza. Azokról a milliárdokról nem is beszélve, akiknek napi egyszeri étkezésre is nehezen telik.

Ezekhez a – hatásaiban drámai – döntésekhez ezentúl hozzáadódnak az új pénzügyi krach társadalmi konzekvenciái. A 2008-2009-es krízis folytatásaként hónapok óta érő  válságot a pandémia felgyorsította és kirobbantotta. Hatalmas elbocsátási hullámhoz vezetett máris a gépkocsigyártásban, a repülésben, a bankoknál, a kereskedelemben és szolgáltatásokban, a textiliparban.” 

(a második rész néhány nap múlva olvasható)

A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) - a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért - 4. kongresszusa

 

A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) – a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért 4. kongresszusának üzenete (2020. szept. 26-27.)

Minden dolgozóhoz, aktivistához, a fiatalokhoz!

Mindenkihez, aki elutasítja a fennálló rendet!

Mindenkihez, aki a küzdelem útját választja!

 

Az elkövetkezendő hetekben a francia kormány ratifikáltatni fogja a nemzetgyűléssel «fellendítési tervét», jelentette be a miniszterelnök. 100 milliárd euró a tőkéseknek, amihez adjuk hozzá a már megszavazott 460 milliárdot. Összesen 560 milliárd, megegyezik az előzetes éves nemzeti költségvetés összegének kétszeresével!

Ugyanilyen «fellendítések» dollár- és eurómilliárdok százait szórják szét a tőkés országokban. Soha nem láttuk a kapitalizmus történetében, hogy egy kisebbség ennyi gazdagságot halmozzon fel ilyen kevés idő alatt a kezében: augusztus végén a világ 500 leggazdagabb milliárdosának 209 milliárd dollárral emelkedett jövedelme (Bloomberg, 2020 aug.29.)!

Miért nem 560 milliárd a dolgozó nép oltalmazására?

A szavaknak egy a jelentése, akár «fellendítési terv», akár «gazdaságvédelem» kifejezésekkel illetik - mivelhogy az ő gazdaságukról van szó. Az ő gazdaságuk épül a munkaerő kizsákmányolására, az nyugszik a profit realizálásán. Minden olyan termelés, szolgáltatás, amely mégha hasznos is a társadalomnak, haszontalan, ha nem termel elég profitot a tőkések gazdagítására. Ezért van az, hogy napjainkban Franciaországban és az egész világban a természeti kincsek, a termelési eszközök, üzemek, munkahelyek, s közöttük a munkaerő tömeges tönkretételéhez kell asszisztáljunk.  Világszinten hivatalosan is többszáz millióval több lett a munkanélküli.

 

560 milliárd euró! Ha hiszünk a kormánynak és a munkáltatóknak, nem kell mindent globalizálni, hanem ellenkezőleg, megkülönböztetéseket kell tenni az államilag garantált kölcsönök, a vállalatoknak nyújtott szubvenciók, a «társadalmi terhek» és az adók elengedése, a munkanélküség részleges finanszírozása, stb. között.

Ezekkel a zagyva magyarázatokkal szemben a dolgozóknak joguk van azt válaszolni: "Miniszterhölgyeim és -uraim, tőkéshölgyek és -urak, úgy forgatjátok a dolgokat, ahogy akarjátok, de az igazság mégiscsak az, hogy 560 millárd eurót adtok ki azért, hogy a ti gazdaságotok profitábilis legyen." A Renault 5 milliárdot kapott, 4 600 munkahelyet szüntetett meg, az Air France 7 milliárdot, 7 500 dolgozót bocsájtott el, hogy másokról ne is beszéljünk.

Ugyanakkor napi jelenség a dolgozók megsarcolása, a gyerekeknek a maszkért fizetni kell az iskolában, el kell viselnünk - hosszù időre - a részleges munkanélküliséget és az elbocsátásokat …ugyanakkor 560 milliárd a tőkéseknek. Miért nem a népnek?  

A márc. 19-i szavazás lezárta a szentszövetséget

A POID - a demokrácia, tehát a többség szempontjából – a Nemzetgyűlés márc. 19-i döntését ezért minősíti botrányosnak. A «baloldali» képviselők egyhangúlag szavazták meg jobboldali és macronista kollégáikkal a munkáltatóknak adandó 343 milliárd (!) eurót (azóta újabb milliárdokat a ford;). Végleg lezárult a szent egység, amelynek összetartó ereje a «gazdaság fellendítése» volt, mert az csak a profit fellendítését tűzi ki.  

Ellenben a társadalom elsőrendű feladata az, hogy minden tagja méltón élhessen meg munkájából. Ezért kell a munkahelyeket fenntartani, az elbocsátásokat megtiltani, a társadalmat újraszervezni és rekonstruálni, a túlnyomó többség számára garantálni az élet jogát. Olyan terv kell, amely a méltó életet teszi lehetővé teszi a dolgozók, közöttük a legprekáriusabb rétegek számára (fiatalok, migránsok, családanyák, stb).

Több hónapja már, hogy az USA-ban tüntetők milliószámra ismétlik: «Black lives matter», «számít a feketék élete». S az egész világon igaz, számít a dolgozók, a fiatalok élete.

Országunkban az 560 milliádot el kell kobozni, a munkahelyek részére kell mobilizálni, az elbocsátásokat meg kell tiltani. Ez az első lépés ahhoz, hogy a demokrácia szabályai szerinti, a többség érdekeinek megfelelő társadalom létrejöjjön.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, közszolgáltatásokra van szükségünk

Ki merné azt állítani, hogy nincs szükségünk a létező munkahelyek fenntartására és újak létrehozására? Vegyük a tanév kezdetét. 12 millió iskolásnak és 2 millió felsőoktatási hallgatónak mindenféle pluszjuttatás nélkül kellett kezdenie késve, minden plusz pedagógus nélkül a megduplázódott osztályokban  és így megpróbálva behoznia az elvesztett időt. Semmiféle segítséget nem kaptak a családok, pedig a helyzet megkövetelné, hogy több tízezerrel több pedagógust vegyenek fel, nem pedig a szerződésesek ezreinek elbocsátását, ahogyan a kormány teszi.

Mit mondjunk az iskolai és egyetemi egészségvédelemről? Lehet garantálni a biztonságot a rendelkezésre álló eszközökkel és személyzettel? Nem, ahhoz még több tízezer dolgozó kellene.

Ami pandémiát illeti… Kongresszusunkon egy kórházi dolgozó, szakszervezeti aktivista mondja: «A Covid létezik, a második hulláma érkezik. Az egyetlen különbség az első hullámmal szemben, hogy az azonnal mintegy nyílként terjedt, most pedig lassabb. Nyáron már megjelent, az intenzív osztályok megteltek és a hagyományos kórházi ágyak is. Készen áll a kórház? Nem. A kórházak megtették a szükséges lépéseket a járvány második hullámának fogadására? Nem. Az igazgatóság folytatta az ágyak megszüntetését. Azóta is. Néha pedig már foteleket kell kitenni az ágyak helyére.»

A kormány, miután megtapsolta a gyógyító személyzetet és kénytelen volt engedni a mozgalom bérkövetelésének, cinikusan folytatja osztálypolitikáját. A járvány újabb hullámának közeledtével  felkészületlenül az egész országban emelkedik a kétségbeesés, a düh.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, tömegközlekedésre van szükségünk, építőipari fejlesztésekre, a köz érdekében végzett munkákra.

Na és mit mondjunk a kutatásokról? A koronavírus legyőzéséhez nem kellenének kutatók, a vakcina megtalálásához, előállításához, a kezeléshez? A szűréshez? Szeptemberben tört ki a botrány, hogy nincs elég eszköz hozzá, napokat és napokat kell várni mielőtt teszthez jutunk, újabb napokat és napokat míg az eredményt megtudjuk.

Nem kellene állandó, állami felügyelettel működő országos laboratórium-hálózatot létrehozni, amely szisztematikus kutat, nyomon követ, mint más országokban?

Adjuk hozzá, hogy a munkahelyek és a fizetések fenntartása a fogyasztás visszatérését jelenti, a termelés, szállítás, kereskedelem fenntartását …

Szakítás, újjáépítés, újjászervezés

Jogunkban áll kimondani, hogy ez az 560 milliárd euró a munkahelyekre szánva lehetővé tenné a valóságos fejlődést a nagy többség alapvető szükségleteinek kielégítésére. 

Tervezést igényel, nem azt, amit Macron nevez tervnek, amelyet bizonyos «baloldal» hasznosnak tart megtapsolni. Ez a terv az 560 millárd elkobzásával, a kártérítés nélküli államosításból indulna ki, az ipar szektoraival, a bankokkal kezdve, a közszolgáltatások újraállamosításával, a gazdaságot a népesség szolgálatába állítva.

A munkásosztály és a demokrácia oldaláról nézve nem a spekulációs és parazita tőkés rendszer fellendítésére van szükség, hanem szakításra ezzel a rendszerrel, a gazdaság  újjáépítésére a népesség szolgálatában és a társadalom újjászervezésére az emberi szükségletek kielégitése érdekében.  

Sürgős, hogy szakítsunk az elmúlt 40 évvel, amelyben az egymást követő (jobb – és «baloldali») kormányok privatizáltak, a közszolgáltatásokat tették tönkre, munkásellenes és antiszociális reformokat vezettek be, ezekhez hozzácsatolták a szakszervezeteket; az európai közös mezőgazdasági politikát pedig egyedül a nagy élelmiszeripari trösztök érdekeinek vetették alá.

Legyen vége ennek. Ne mondja senki, hogy meg kell várni a 2022-es elnökválasztást. Addig a helyzet tovább romlana, még több munkahely veszne el, a kormány és a munkáltatók még több kárt csinálnának. Az öt évente ismétlődő választások nem a demokráciát jelentik. Országunk, az V. köztársaság eleve bonapartista rezsim, minden hatalom az elnök kezében összpontosul egyedül és kizárólag a tőkés érdekek szolgálatában. Korona nélküli királyunk monarchiája egyre inkább önkényuralommá válik, a demokratikus jogok megsemmisítése, a megtorlás eszközévé.

A népnek kell eldöntenie a politikai hatalom formáját és tartalmát  

A Független Demokratikus Munkáspárt szerint a kiút nem az elnökválasztások hozadéka. A népre tartozik – az aktív és nyugdijas dolgozók, fiatalok óriási többségére  – meghatározni a politikai hatalom formáját és tartalmát. A köztársasági elnökválasztást hatálytalanítani kell, az egy ember kezében összpontosuló hatalom-koncentrációt meg kell szüntetni. Alkotmányozó nemzetgyűlés döntön a dolgozó nép választotta képviselők révén, akik meghatározott mandátummal rendelkezzenek, vegyék kezükbe a teljes hatalmat, kezdjék lebontani a létező intézményeket, az Európai Uniónak alávetést.

Egy ilyen, a népet reprezentáló Alkotmányozó nemzetgyűlés tudna dönteni arról, hogy az 560 milliárd euróval garantálni kell a munkahelyeket és béreket. Ez a nemzetgyűlés helyreállítja majd a demokráciát, a dolgozók autentikus kormányát nevezi ki a dolgozók által a dolgozókért, végképp szakítani fog az V. köztársasággal, az Európai Unióval – a dolgozók és a demokrácia Európájáért.

Egység az elbocsátások megakadályozásáért

A POID ezen javaslatok megvitatására szólítja fel a dolgozókat, az aktivistákat.

Cselekednünk kell, semmi kétség. Meg vagyunk győződve arról, hogy egység kell az elbocsátások megakadályozásáért, ami lehetséges és kiinduló pont a tőkés érdekekkel való szakítás felé.  

Beszéljük meg és gondolkodjunk együtt:

– a következő hetekben az egész országban meghirdetett vitaösszejöveteleken;

– a Párizs, nov. 7-i központi meetingen.

 

Elfogadásra került a a Független Demokratikus Munkáspárt 4. kongresszusán, 2020.szept.27-én