Kődobálás és vízágyúk Brüsszelben

Ma is rendkívül feszültté vált tüntetés zajlik, hol az ArcelorMittal munkásai néznek farkasszemet a rendőrséggel a kordon túlfeléről. Többen megpróbáltak áttörni, sikertelenül. A tüntetők egyrésze felszedett macskaköveket dobál a sprayvel és vízágyúval válaszoló rendőrök felé, akik két helikopterrel is figyeltetik az eseményeket.

 

A többezer dolgozó azért gyűlt össze, hogy tiltakozzék az ArcelorMittal igazgatóságának a liège-i térség üzemi részlegeinek bezárásáról szóló tegnapi bejelentése ellen, mivel ez újabb 1300 munkahely megszűnéséhez vezet.  

A szövetségi és a vallon kormány egyaránt összeült Brüsszelben, hogy a liège-i nehézipar megmentésére úgymond eszközt találjon. Egy tucat szakszervezeti vezető tárgyal is velük ma, ennek eredményét nem közölték eddig az újságírókkal.

A tüntetők blokkolják az Arts-Loi alagutat, így az európai negyed megközelíthetőségét is. Fenntartják a két liège-i (meleg- és hideg-) üzem együttes megőrzésének követelését, mert akár egyik elvesztése is «szociális katasztrófa» a CSC (keresztényszocialista szakszervezeti tömörülés) küldöttségének vezetője szerint.

"Minden lehetséges és elképzelhető formát meg kell vizsgálni, hogy Mittal (az ArcelorMittal indiai származású főrészvényese) távozzon. Államosítással vagy tárgyalások útján, de mennie kell, és főként: a liège-i üzemeknek működniük kell!», jelentette ki Francis Gomez, az FGTB (a «vörös» szakszervezeti tömörülés) Métal Liège-Luxembourg elnöke, aki cselekedeket kér számon.  

Mittal több ny-európai országból is kivonja termelését és azt alacsonyabb bérköltségű országokba helyezi át (pl. Romániában vett meg olcsó pénzen egy privatizált kombinátot, mely már az első évben «befektetése» dupláját hozta). A privatizációt az Európai Unió követeli és az állami segítséget is az EU-szerződések tiltják – előidézve az európai ipar elsivatagosodását.

 

Elindul újra az éhségmenet

Visszik magukkal minden keserűségüket és dühüket, munkát, kenyeret és tisztességes béreket követelve.

" - 2010-ben 60.200 Ft volt 8 óra közmunkáért járó bér. Most 47.000.-Ft-ot fizetnek. 13.200 Ft-ot vettek ki minden melós zsebéből. 2013. január 1-től újra legalább nettó 60.200.-Ft legyen a 8 óráért járó a bér!

- 2010-ig egy összegben kapták kézhez a közmunkások a bérüket. Január 1-től térjünk vissza a havi fizetéshez, és a 8 óráért járó legalább nettó 60.200 Ft-ot egy összegben fizessék ki!

- Töröljék el a hátrányos megkülönböztetést: Ne tegyenek munkás és munkás között különbséget. 2013. január 1-től a közmunkásoknak is járjon az életkor és a gyermekek után járó pótszabadság!

- Munkát, kenyeret egész évben: ha nincs más munkalehetőség, egy családban legalább egy ember egész évben dolgozhasson 8 óra közmunkában, legkevesebb nettó 60.200 Ft-ért!

- Gyerekeink is dolgozhassanak: a munkanélküli pályakezdő fiatalok ma egy teljes évig még közmunkára sem jelentkezhetnek. Azt követeljük, hogy ha nincs más munka, az iskola befejezése utáni negyedik hónaptól ők is dolgozhassanak közmunkán!

Négymillió ember él szegénysorban. Elindulnak hát újra!

Mennek velük Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Heves, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Bács-Kiskun, Somogy, Veszprém, Pest megye és a főváros közmunkásai és munkára váró emberei.

(…)

Nem várjuk, meg míg más kaparja ki helyettünk a gesztenyét.

 (...)

És te mit teszel? Mondd, Te mit TESZEL?!

Ne áltasd magad! Megtalálnak, eltipornak, tönkretesznek.

A remény, és az egyetlen esély az összefogásban van.

Sokan vagyunk és erősek leszünk!

Menetelj velünk egy órát, egy napot! Néhány vagy akár több száz kilométert!

Találkozzunk február 11-én, a Kossuth téren!

Nem számít, hogy diák vagy, orvos, vagy tűzoltó.

Közszolga, tanár vagy vasutas.

Ne feledd! Ma még talán van munkád, de holnaptól már Te is lehetsz közmunkás! »
 

Petíció a tisztességes elbánásért

Petíció a tisztességes elbánásért     

 

A Pedagógusok Szakszervezete három évvel ezelőtt leváltotta és állásából elbocsátotta Dr. Pécsi Ágnes alelnököt, aki  azóta  ugyan jogerősen megnyerte munkaügyi perét a PSZ-szel szemben, ám a szakszervezet vezetése mégsem fizette ki a bíróság által számára megítélt munkabérét, egyévi járandóságát.

Pécsit Ágnest azt követően választották alelnöknek, miután  a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola tanáraként magát a kerítéshez láncolva tiltakozott iskolája bezárása ellen, és évekig küzdött a megmentéséért. Alelnöki tisztségébôl a  2010. februári kongresszuson hívták vissza, a hivatalos indoklás szerint etikai okokból, mivel többször is szembehelyezkedett a PSZ elnökségének határozataival, és - úgymond - "nem tartotta tiszteletben az elnök vezető szerepét". Eltávolításának hátterében azonban a költségvetésekről, a szakszervezeti vagyonról szóló elszámolás s az érdekvédelmi tevékenység hiányosságainak számonkérése áll.

Galló Istvánné, a PSZ elnöke szerint a megítélt járandóságot pedig egy külön számlára helyezték el, mivel a másodfokú bíróság "slendrián" ítéletet hozott, amelyből nem derült ki, hogy az alelnöknek megítélt egy évi bért bruttóban vagy nettóban kell érteni, s egyébként sem értenek egyet az ítélettel, ezért fordultak a Kúriához».

 (TV-riport: http://www.youtube.com/watch?v=yiGMZF_8zjI)

Bármely munkáltató elítélendő, ha alkalmazottját utcára teszi annak jogos járandósága nélkül, bosszút esküszik ellene és munkaügyi perben jogerős ítéletet nem hajt végre. Szakszervezeti, érdekvédelmi szervezet esetében pedig különösen megengedhetetlen, hogy ezen felül nemcsak az tagsága pénzét herdálja az évekig tartó bírósàgi eljárásokban, hanem kockáztatja magának az érdekvédelemnek is a hitelét.

A fentiekkel egyetértve tiltakozom és tisztességes elbírálást követelek Pécsi Ágnes számára.

..........    (Név és elérhetőség)

Eljuttatandó: somijudit@gmail.com

Az új Afganisztán neve Mali

 

A «terrorizmus elleni harc nemzetközi koordinálása»: hiénák és keselyűk gyülekezete a konc körül

A tizenegy napja kezdődött, az ENSZ felhatalmazásával folyó mali intervenció névleges célja a Mali egy részét gyakorlatilag uralma alá hajtó iszlamista fegyveresek visszaszorítása, valójában pedig a térség nemzeti kincseinek multik általi elbirtoklása.

Az intervenció ürügye, hogy a szaharai arab országokkal határos Mali sivatagos északi része az iszlám szélsőségesek olyan bázisává válhat, mint egykor Afganisztán vagy Pakisztán volt. A BP gázkitermelő telepe elleni, 37 külföldi és egy algír túsz halálával végződött akció Cameron szerint igazolja, hogy Nagy-Britanniának és az EU-nak Afrikára kell fókuszálnia a terror elleni háborúban.

A zavaros túszdráma a rendelkezésre álló információk szerint Maliban szerveződött. Az algériai miniszterelnök, Abdelmalek Szelal szerint a dzsihádisták több száz kilométert utaztak Maliból Líbián át a líbiai határ melletti gáztelepig. A csapatot egy kanadai vezette, a terroristák közt voltak egyiptomiak, nigeriek, mauritániaiak, tunéziaiak és maliak is. Csedad, a feltételezések szerint kanadai terroristavezér, az algériai források szerint Mauritániába menekült.

A mali intervenciót ugyan Franciaország vezeti, de már Nagy-Britannia, Dánia és Kanada is felajánlott logisztikai támogatást, az amerikaiak egy szállítógépe C-17-ese pedig már hétfőn megérkezett. Magyarország pedig harcoló alakulatot is felajánlott az akcióhoz, ami a tervek szerint elsősorban a környező afrikai országok által felajánlott katonákra épít.
 

Ki hazudik?

 

Közleményt adott ki a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium, amiben azt olvassuk, hogy „Magyarország a legsikeresebb az Európai Unióban az államadósság csökkentésében. Hazánknál nagyobb adósságcsökkentés ugyanis csak a megszorításokat alkalmazó Görögországban valósult meg egy év alatt”.

Tény, a magyar adósságmutató 235 milliárd forintos csökkenést mutat.

A minisztérium szerint azért vagyunk sikeresebbek a görögöknél, mert kormányunknak megszorítások nélkül, szinte magától jött össze az, amihez a görögöknek alaposan meg kellett szenvedniük. 2013-ben ismét recesszióba zuhant a magyar gazdaság, nőttek az adóterhek, csökkentek a reálbérek és európai uniós listavezetők lettünk a jórészt kormányzati intézkedések nyomán elszabadult infláció miatt. Mi lett volna, ha még megszorítások is vannak!

A gazdaság nem nőtt, a 2012-es költségvetést év közben rekordot jelentő mértékben, kilencszer kellett módosítani. A hitelcsökkentés (ami nem csak az államot, hanem a vállalkozásokat és a háztartásokat is érinti) az egyik fő oka a gazdaság visszaesésének és a magasan ragadt munkanélküliségnek. Ráadásul félő, hogy a már most körvonalazódó költségvetési elcsúszások miatt újabb csomag érkezhet tavasszal.

Örvendünk azonban a «mi adósságunk» a 2012-es harmadik negyedéves mutatónk szerint a GDP 78,6 százalékon áll (a legnagyobb adóssága Görögországnak (152,6 százalék), Olaszországnak (127,3 százalék) illetve Portugáliának (120,3 százalék) van. A legkedvezőbb ilyen mutatót Luxemburg (20,9 százalék), Bulgária (18,7 százalék) és Észtország (9,6 százalék) hozta). Ehhez persze a másfél évtizeden át halmozódó, 3000 milliárd forintra rúgó magánynyugdíjvagyont is államosítani kellett (aminek nagyjából a fele automatikus adósságcsökkentést jelentett, de a megmaradt másik felének egy részét is elköltötte már az állam).

„Ennél is szembetűnőbb változást látni a magyar adatokban, ha az előző év (2011) harmadik negyedévéhez viszonyítjuk a friss statisztikákat, ugyanis a rendkívüli megszorító intézkedéseket alkalmazó Görögország után hazánk érte el a legnagyobb adósságcsökkentést, ráadásul megszorítások nélkül” – kommentálja az Eurostat számait a szaktárca.

Magyarország éves összehasonlításban 4,8 százalékponttal csökkenteni tudta GDP-arányos államadósságát, úgy hogy közben recesszió volt, ami pedig a ráta emelkedését indokolta volna – közölte az NGM. „… hazánk a legjobb teljesítményt nyújtotta adósságcsökkentés terén Görögország után, de megszorítások nélkül” – ismétli el a közlemény megint az eredményeket.

Nem lehet, hogy mégis volt itt megszorítás?

(Az Index nyomán)

Tüntetés az uniós politika ellen

Brüsszelben, az Európai Unió parlamentje és bIzottsága előtt szinte minden napra esik egy tüntetés - joggal.

Ma az építőmunkások különböző tagországokból érkezett mintegy négyezer fős nemzetközi csapata szakszervezeteikkel szállta meg az európai-negyedet. Az érvényes bérdömping ellen tiltakoznak, az EU szabadversenye, a «személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad és akadályozatlan versenyének» következményei ellen.

 Az építési alvállakozók kijátszva a helyi törvényeket (nem fizetnek társadalmi terheket, alulfizetett munkásokat  alkalmaznak, székhelyük gyakran csak postafiók egy távoli országban) olyan manőverekre kapnak lehetőséget, amely az olcsó és rossz körülmények között dolgozó munkaerő határtalan kizsákmányolásával lenyomja a helyi munkásbéreket, rontja munkafeltéteit. Persze, nem csak az építőipar érintett, az élelmiszeripar, vendéglátás, közlekedés és egyéb is.

 A tüntetők fontosnak látták pontosítani : «Nem az ellen vagyunk, hogy keletről érkező munkások is dolgozhassanak nálunk, hanem az ellen, hogy szociális védelem nélkül mérhetetlenül kizsákmányolva, 6 eurónál alacsonyabb munkabért kérjenek értük, amit ők meg se kapnak, mert szervezőjük teszi zsebre zömét,  és az ellen, hogy így az egyre kisebb fizetések irányába kényszerítsenek versenyre bennünket. Kapjanak ugyanolyan béreket mint mi, ugyanazért a munkáért – nekik is ugyanannyiba kerül a kenyér!».

A munkások ezzel fordulnak az EU intézményeihez: «A személyek szabad mozgása – igen, szabad kizsákmányolása  – nem !».

Párhuzamosan Chaleroiban is hasonló megmozdulás folyik a városi beruházások helyszínén, ahol szintén sok külföldi munkást foglalkoztatnak, a szociális dömping áldozatait.

Diák- és dolgozói követelések

Bár a diákok ellenállása elérte, hogy minden szakon legyenek államilag finanszírozott helyek, az oktatási kormányzat egyelőre nem teljesítette a hallgatók decemberben elfogadott 6 pontját. Január elején ultimátumot kapott a kormány: ha február 8-ig nem teljesítik a diákok követeléseit, ismét tüntetések és tiltakozások várhatóak országszerte – emlékeztetett a Hallgatói Hálózat (HaHa).

„Követeléseink között szerepelt, hogy a kormány kezdjen nyilvános érdemi tárgyalásokba valamennyi érintettel. Amennyiben nem teljesítik a követeléseinket február 8-án déli 12 óráig, úgy február 11-től tiltakozó akciókkal térünk vissza az utcákra, egyetemekre és iskolákba” – áll a Hallgatói Hálózat közleményében. 

A Hallgatói Hálózat reméli, hogy a kormány teljesíti a 6 pontban megfogalmazott követeléseket, és hajlandó leülni a minden érintettet tömörítő Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórummal tárgyalni a hosszú távú reformokról. Amennyiben ez megtörténik, február 11-én ünnepelni fognak. „Megünnepeljük a civil nyomásgyakorlás rendszerváltás óta elért legnagyobb sikerét, a diákok és oktatók győzelmét!” – írják.

A DIÁKOK KÖVETELÉSEI ÉS A HALLGATÓI HÁLÓZAT MEGYJEGYZÉSEI

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

A Hallgatói Hálózat nem egy rossz rendszer kozmetikázását, hanem egy új, fenntartható, versenyképes felsőoktatást szeretne.

Átfogó reformról azonban szó sincs, a közoktatás összeomlani látszik az elsietett államosítás miatt, a felsőoktatás eddigi átalakítása pedig nem a fiatalok és az ország jövőjét szolgálja. A minisztérium látszategyeztetéseket folytat általa kiválogatott szereplőkkel, kizárva az oktatás átalakításából az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum tagjait, akik részt tudnának venni a leginkább érintettek képviselésében, és civil kontrollt tudnának gyakorolni.

2. A felsőoktatási férőhelyeket állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!

Bár a kormány “eltörölte a keretszámokat”, a hallgatók 2. pontjának lényege nem változott. Ez pedig az, hogy legalább annyian juthassanak be állami helyekre, mint 2011-ben, a férőhelyek pedig racionálisan legyenek elosztva a szakok között. Az állami férőhelyek biztosítása a tiltakozó diákok közös sikere! Azonban a 16 legnépszerűbb szak ponthatára továbbra is rendkívüli mértékben megnehezíti a jól tanuló, de nem elitiskolába járók bekerülését állami férőhelyekre.

3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

A most bejelentett plusz pénz még mindig elmarad a fenntartható felsőoktatás anyagi igényeitől, de a korábbi évekétől is. Pedig a jövő nemzedékek támogatása a kormány egyik legfontosabb feladata. Az oktatás hosszú távú befektetés, épp ezért önfenntartó felsőoktatás nem létezik.

4. Töröljék el a hallgatói szerződést!

Az Orbán-kormányon kívül kizárólag a fehérorosz diktatúra “büszkélkedhet” röghöz kötéssel. Vasfüggöny helyett versenyképes munkalehetőségek tarthatják csak itthon a fiatalokat. Kényszer vagy kivándorlás? Egyikből sem kérünk!

5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

A január 21-ei megállapodás ugyan utal az autonómia kérdésére, de semmiféle garanciát nem ad arra nézve, hogy a kormány nem fog újra előhozakodni a kancellárokkal, vagyis az egyetemek sakkban tartásával a gazdasági ügyek kézbevételén keresztül.

6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy az alsóbb osztálybeli családoknak is legyen esélye bejutni a felsőoktatásba.

Ahol nincs út felfelé, ott nincs fejlődés. A kormány kizárólag egy szűk elitnek kedvező intézkedései már gyerekkortól egyre nagyobb hátrányokat szülnek az ország folyamatosan elszegényedő, minőségi oktatástól elzárt lakosai számára.

Az október 21-i részmegállapodás kimondja, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei számára is esélyt kell teremteni a továbbtanulásra, eddig azonban nem láttunk ezirányú lépést. Sőt, a legnépszerűbb szakokon meghúzott brutális ponthatár éppen a szegényebbeket zárhatja ki az állami ösztöndíjas képzésből.