Kommunista vitaest a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!
2019 szeptember 6 PÉNTEK

Kapitalizmus és Természet II.

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

6th of September

Capitalism and Nature II.

Újabb éhségsztrájk az izraeli börtönökben

«Jelenleg kilenc adminisztratív őrizetes éhségsztrájkol. Huithafa Halabiya, Mustafa Hassanat és Mohamed Abu Akker 30 napja így követeli szabadon bocsátását. Ahmad Ghannam, Sultan Klauf, Hassan Awad,Hamzeh Awad, Muneer al-Abed és Ismaël Ali július közepe óta különböző időpontokban kezdett éhségsztrájkba.

Mára mintegy két tucat fogoly csatlakozott hozzájuk, néhányan maguk is adminisztratív őrizetesek, mások szolidaritásból álltak melléjük.

«A palesztin ellenállás győzni fog – egyes embereket meg lehet ölni, de nem egy egész mozgalmat» - beszélgetés Anne de Jong holland antropológussal

Kutató vagyok, a jövőt megjósolnom lehetetlen, de ezek a mozgalmak elkerülhetetlenül kijelölik a palesztinek és izraeliek jövőjének formáját. Rövid távon reménytelennek tünik, mert Gáza bombázása, az egyre rasszistább izraeli törvények, megtorlások, az embertelenség folytatódik Palesztinában. A nemzetközi helyzet sem kedvező, az izraeli közvélemény – ha vannak is kivételek – az egyre agresszívabb katonai megoldást támogatja egészen a "totális megoldásig" Gázában vagy Ciszjordániában. Hosszabb távot tekintve viszont egyre nagyobb az aktivitás, a szolidaritás, az ellenállás.

Bebörtönözhetnek, megölhetnek egyéneket, de nem egy egész mozgalmat. Nem tarthat örökké az embertelenség, az emberi jogok semmibe vétele.»

Forrás: »Addameer », le site de l'Agence.

A terjedő összefogási téboly körül

(zászlók az asztalon)

“A program tartalma maga a párt lényege… De mi a párt? 

Miben áll összetartó ereje? Ez a kohézió az események,

a feladatok azonos értelmezésében rejlik, ez a közös

felfogás – a pártprogram.“

Sorra köszöntenek be a hírek, miszerint itt is, ott is (amott is, a mi házunk előtt is…) “összefog” a helyhatósági választásokra az ellenzék teljes skálája (MSZP, DK, Momentum, LMP, Párbeszéd, Mindenki Magyarországa és Jobbik). Miskolc, Ózd, Salgótarján, Pomáz, stb. Rendszerint “civil” egyesületben, “és az öszefogással a lakosság akaratának végre többsége lesz”. De még azokon a településeken is, ahol az utóbbi helyhákon egyedül is győzött a felsorolt pártok egyike-másika.

Rendszerártalmatlan politikai csaták.

Hogyan működne egy-egy ilyen összeborult pártszövetség?

A helyi szociális ügyeket, etnikai kisebbségek jogai érvényesítését az azokat nemrég még tagadó Jobbikra lehet bízni.

A lakásgazdálkodást, helyi gazdaságot az azt privatizáló MSZP-re, gyakorlata van benne.

A köztemető fenntartása a DK-nak jól állna, óvodàk, iskolák a Mima-nak, lenne fegyelem, Márki-Zay a gyermekek testi fenyítésének szükségét érzi.

Melyik pártprogram dönt majd, minek lesz elsőbbsége, milyen szempontok alapján?

A közönség ugyan nem tud erről semmit, de az eddig szegény- és cigányellenes szavazó átszavaz majd a szociálisan érzékeny képviselőjelöltre, a demokratikus hajlamú a diktatórikusra, a migránsoktól rettegő a külföldi munkaerő munkásszálló-építtetőire. Ezt gondolják – komolyan (??) – az összefogók. Ilyen konszenzussal tényleges alternatívát sem lehet nyújtani.

Elhibázott, PR-szagú “fideszdöntögető” lépések, mely nem is fognak működni. Régen rossz lenne, ha a választó egyformának látná egy település igazgatásában az EU-i Baloldal, a Jobbik, vagy a DK, MSZP politikai elsőbbségeit. Hol vannak a programok alapján kijelölt nagy vonalak, a prioritások .. vagy olyanok nincsenek, csak nagy félelmünkben összeverődtünk? Esetleg a helyi gazdasági háttér megtartása, megkaparintása a cél?

Meglesz a böjtje, mert megakadályozza, hogy "teremtő offenzívába tudjon a baloldali ellenzék kerülni, feltárni és társadalmi sérülékenységeket és kiszolgáltatottságokat artikulálni, mindezt saját autonóm hangján, konzekvensen és megalkuvásmentesen".

A hagymázas sürgésforgásban láncainkat nem, de a (maradék) hitelt is elveszítjük.

Helyzetértékelés

Helyzetértékelés (Bizottság a IV. Internacionálé újjáépítéséért, CORQI)

L’ Internacionale, 14.sz.

Az amerikai imperializmus, a világon a leghatalmasabb, minden kontinensen háború felé menetelés mellett kötelezte el magát – nem ellentmondások nélkül. Katonailag közvetlenül fenyegeti Iránt, destabilizál és beavatkozást kisérel meg Venezulelában, “kereskedelmi háborút” visel Kína ellen, nem beszélve az “évszázad egyezményéről”, amellyel Trump és szövetségesei, a cionista Izrael és a reakciós arab államok a palesztin nép eltüntetését célozzák meg.

Az imperialista politika provokálja  a munkástömegeket, melyek a harc folytatása érdekében keresik régi szervezeteiket. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg különösképpen Brazíliában, ahol 5 hónappal hivatalba lépése után Bolsonaro szembetalálta magát az osztályharc felerősödésével, mely kifejeződött szervezeteik hívására a dolgozók és fiatalok május 15-i kétmilliós tüntetésében is.

Sok mindent el lehetne mondani az európai földrészről is, úgymint a Szovjetunió összeomlásának másnapján létrehozott Maastrichti szerződés (1992) intézményeinek válságáról, de az összes – mind “baloldali”, mind jobboldali – burzsoá kormányéról is. A krízis egy fokkal emelkedett az “európai parlamenti” választásokkal. Egyetlen tény is jól jellemzi az EP természetét, mégpedig Pudgemont esete. A katalán vezetőt, aki kénytelen volt Belgiumba menekülni, megválasztották EP-képviselőnek, de annak elnöke nemkívánatos személynek minősítette. A ún. “parlamentben” mindenkinek helye van a szélsőjobbtól a “baloldal baloldaláig”, kivéve persze annak, aki a – francoista monarchiától való megszabadulást célzó – katalán népakaratot képviseli.

Sok mindent el lehetne mondani a munkásmozgalom válságáról is, mely egyre mélyül vezetőinek politikája miatt, akik régen lemondtak a több mint 150 éves történelmi célokról, arról, hogy az osztálynak a hatalmat kell megragadnia és a termelési eszközöket szocializálnia. Eképpen Indiában a Nyugat-Bengáliában vagy Keralában régóta kormányon lévő kommunista partok választási veresége önmagáért beszél. Több mint 100 millió proletár lázadt a reakciós Modi-kormány ellen, általános sztrájkok követték egymást, de a kommunista párt(ok) a tőkés és multinacionális érdekeknek vetették alá politikájukat…llusztráció a IV. Internacionálé programjában megfogalmazottakhoz: “az emberiség válsága leredukálódik a munkásosztály forradalmi vezetésének válságára”. 

Beszélhetnék más kisérletekről is, nevezetesen franciaországi mozgalmakról, amelyek tagadva az osztályok létét (akár “sárga mellényt” viselnek, akár nem) valamiféle általános “nép” nevében szeretnék eltüntetni az osztályszervezeteket – pártokat, szakszervezeteket.

Ebben a számunkban azonban egy hatalmas forradalmi mozgalomra koncentrálunk, mely febr. 22-én támadt egy elnyomott országban: Algériában. Mert kérdéseket vet fel a forradalmi mozgalom, a tömegek lázadása, vágya a demokráciára és a függetlenségre, a munkásosztály osztályszerepe - ahogyan elvtársaink írják az algériai szocialista internacionalisták szervezőbizottságától (Comité d’organisation des socialistes internationalistes d’Algérie, COSI). Lapjuk, a Minbar El Qummel (Munkástribün) és számos, a CORQI kiszélesített titkárságához eljuttatott jelentés jeletővé teszi az olvasóknak, éljenek azok bármely országban, hogy ismerkedjenek a helyzettel és az események elemzésével felfedezék a saját országukban vívott osztályharccal kapcsolatos tanulságokat.

Az algériai események újból igazolják a permanens forradalom marxista elméletét, a demokratikus jelszavak forradalmi jelentőségét – nemcsak az imperializmus által elnyomott országokban, közöttük a francia gyarmatosítás jármától másfél millió halott árán megszabadult Algériában, hanem magukban az imperialista államokban is, ahol a rothadó burzsoá intézmények napról napra megkérdőjelezik a politikai demokráciát.

A munkásosztály akciója a népi felkelésekben különös figyelmet kell keltsen, mert az osztályfüggetlenség kérdésére világít rá, annak aspektusaira, a dolgozói szervezetek visszaszerzésére, az érdekeit érvényesíteni képes, öntudattal rendelkező osztály kialakítására, amelyet az 1848-as Kommunista kiáltvány a legnagyobb feladatként jelöl meg.

A helyzet Algériában és nemzetközi szinten annak a szükségességére összpontosul, hogy fel kell oldani a proletárforradalom objektív feltételei és a szubjektív faktor hiányának ellentmondását (van-e, lesz-e forradalmi proletárpárt, mely képes a tömegeket győzelemre vinni).   

Algériában a proletariátus forradalmi vezetése látványosan beépül a IV. Internacionálé válságának konzekvenciáiba. Emlékezünk még a pablisták szerepére, akik a függetlenség hajnalán, 1962-ben a magát «szocialistának» mondó komprádorburzsoá kormány «tanácsosaként» kereken gátolták az avantgard független csoportosulását (és előkészitették az 1965-ös államcsínyt, melynek következményeit a mai napig nyögik a tömegek). De ennél is súlyosabbak a IV. Internacionálé 2015-ös szakadásának konzekvenciái a jelenlegi forradalmi fellendülés folyamatában, ideértve a Dolgozók Pártja (Parti des travailleurs d’Algérie) vezetésének politikáját.

A CORQI vitára hívja mindazokat, akik a IV. Internacionálé programját kívánják megvalósítani, minden munkásaktivistát, bármi is legyen politikai múltja, hovatartozása. Azokhoz fordul, akik nem mondtak le a munkásosztály segítéséről, hogy az történelmi küldetését teljesíthesse: a hatalom megragadását, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló, agonizáló tőkés rendszer megdöntését. 

L’Internationale, 2019.május. 30

Palesztina: Mi a célja az «évszázad egyezményének»?

Június 25-én fogják közzétenni a Bahrein-i királyságban tartandó nemzetközi csúcstalálkozón azt az amerikai tervet, melyet hónapok óta tárgyalnak a szaudi monarchiával és Izrael állammal és az «évszázad egyezményének» neveznek.

Mi a terv célja? Először is, véget vetni a palesztin kérdésnek. Arról beszélnek, hogy Izrael állam annektálja Ciszjordánia nagyrészét, Jeruzsálemet etnikai tisztogatásnak veti alá, elhagyja a “palesztin államra” való minden hivatkozást. Izrael számára még a palesztin területek konfettije is túl sok ..

A Beyrouthi- Szent József egyetem egyik tanára szerint arról van szó, hogy ”feláldozzák a palesztinok jogait Izrael és az Arab-öböl közötti országok közeledésének oltárán”.

Vajon megszületik a terv? A politikai válság és pénzügyi botrányok által fertőzött Netanyahu miniszterelnök előrehozott választásokat jelentett be. 

A beigért szaudi dollármilliárdok ellenére a Palesztin Hatóság vezetői hírül adták, hogy távolmaradnak a manamai csúcstalálkozóról.

A palesztin nép felháborodása Trump megsokszorozódott provokációi* ellen nem teszik lehetővé, hogy a Hatóság – legalábbis pillanatnyilag – elkötelezze magát. Kína és Oroszország szintén távolmaradhat. Még az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo is nyugtalankodik, mivel az egyezmény olybá tünhet, mint amelyet «csak egyedül az izraeliek kedvelhetnek».

Palesztinán túl arról is szó van, hogy a Trump-adminisztráció «újramodellezni» akarja a térség együttesét, hogy Iránnal szembeni keresztesháborújának nagykoalíciós kontúrja rajzolódjon elő.

Ezért és más sajátos okok következtében az iráni rezsim «nagy árulásnak» minősíti a «század egyezményét». Június 5-én «útmutatója», Ali Khamenei ayatollah hivatalos oldalán azt nyilatkozta, hogy «az Iszlám Köztársaság (Irán) álláspontja más; ellentétben a korábbi arab vezetőkkel, akik azt hitték, hogy a zsidókat bele kell hajítani a tengerbe», hivatalos javaslata olyan konferencia tartására vonatkozik, melyen «részt vesznek mind a palesztinai muzulmánok, keresztények és a zsidók, mind a palesztin menekültek egy kormányzati rendszer kidolgozásáért».

Azon túl, hogy mi vitte rá az iráni rezsimet az ilyen nyilatkozat megtételére, világos, hogy az egyetlen demokratikus megoldásnak Palesztina lakóitól kell kiindulnia, egyedül rájuk tartozik mindenféle külső nagyhatalmi beavatkozás nélkül, nem úgy, mint az elmúlt 70 évben. Az egyetlen demokratikus megoldásnak a palesztin nép nemzeti jogai elismerésén kell alapulnia.

(DF)

*közöttük az amerikai nagykövetség áthelyezése Jeruzsálembe, Gázában a «visszatérés menete» izraeli megtorlásának támogatása, az ENSZ ( az1949 óta fennálló UNRWA, az elűzött palesztinok 5 milllió leszármazottjának humanitárius segítsége) kiadásaihoz való hozzájárulás megszüntetése.

Németország: az SPD történelmi bűne

Semmi nagykoalíciót! 

Beszélgetés Heinz-Werner Schusterrel, a németországi szociáldemokrata párt (SPD) munkásbizottságának düsseldorfi elnökével

Május 26-án az európai parlamenti és regionális választásokon az SPD munkásválasztói elutasították a szociáldemokrata pártot, így ítélve el annak Merkellel közös nagykoalíciós kormányzati szerepét. A párt vezetője, Andrea Nahles, lemondott.

A lemondás persze nem old meg semmit, mivel az elégedetlenség alapvető oka sem szünt meg, a párt folytatja részvételét Merkel burzsoá kormányában. Pedig nekünk, dolgozóknak, fiataloknak, jogunk van saját pártunkra, amely csakis és kizárólag a mi érdekeinket képviseli, nem pedig a tőkét, ahogy a nagykoalícioban történik. Ezért mondjuk ki az SPD munkásbizottságának országos vezetéséhez írott  levelünkben, hogy «A nagykoalíciót el kell hagyni!» és azt kérjük, hogy a szakszervezetekkel egységben kötelezze el magát a munkáspolitika mellett; szükségünk van a munkások és az ifjúság érdekeit képviselő kormányra.

A levélre érkezett reagálások legtöbbje pozitív volt.

Miért kell végezni a nagykoalícióval?

Mert ez a politika vezetett szerzett vívmányaink megsemmisítéséhez. A berlini május elseji szakszervezeti tüntetésen visszhangoztak követeléseink: «A Hartz IV-törvények* és "A 67 éves nyugdíjkorhatár eltörlését!»; «Az elbocsátásokkal szembeni védelem megerősítését!»;«Egyenlő munkáért egyenlő bért nőknek és férfiaknak Keleten és Nyugaton!»; «Nemet a privatizációkra»; «Minőségi és elérhető lakást mindenkinek!», stb.

Mindezen követelésekkel éppen szembemegy a Merkel-SPD kormány. Ha az SPD nem akar a görög Pasok, vagy a francia PS sorsára jutni, ki kell szállnia a nagykoalícióból, a következő választásokon pedig olyan szociáldemokrata jelölteket indítani, akik a dolgozói, ifjúsági követelések bázisán szakítanak a megszorítások politikájával, kezdve a Hartz IV-gyel és a 67 éves nyugdíjkorhatárral. 

Andrea Nahles lemondásánaak utat kell nyitnia az SPD előrehozott kongrsszusa, új vezetés választása és a nagykoalícióból való kilépés felé.

Koordinátora vagy az európai «privatizációk, deregularizációk és prekaritás elleni» kapcsolattartó bizottságnak, mely Strasbourgban a május 11-i az internacionalista gyűlésen alakult meg.

Van-e szükség erre a munkára?

A manchesteri és liverpooli polgármesterek, mindketten a brit Labour Party tagjai, a privatizált vasutak újraálllamosítása mellett állnak ki. Igazuk van. A Rajna-Rurh-vidéken élek, itt 10 millió lakos függ a privatizált regionális közlekedéstől. Tudni kell, hogy a vasutak magánkézbe adása az Európai Unió diktátumának megvalósítása, a nemzeti vállalatnak, a Deutsche Bahnnak kell versenyeznie 7 magáncéggel. A profitért folyó élet-halál harc dirigál, a személyzet fizeti meg közvetlen árát elbocsátásokkal, kezdvezőtlen munkaszerződésekkel. Persze ismerjük Liverpoolból és Manchesterből azt is, hogy a személyszállítás minősége romlik, “szardíniásdobozokban” kell utazni, a késések rendszeresek, járatok esnek ki. Berlinben az a feladat, hogy szakítsunk a nagykoalícióval Merkelestől, Európában pedig a Bizottság direktíváival, privatizációival, deregularizációival.

* A privatizációs és prekaritásos Hartz-törvényeket a szociáldemokrata Schroeder vezette be, Merkel és a nagykoalíció pdig fenntartja. A Hartz IV a munkanélkülieket bünteti.

Forrás: Tribune des Travailleurs 192.száma

Errico Malatesta / Kávéházi eszmecserék

       VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében
HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!
2019 július 5  Péntek

Errico Malatesta / Kávéházi eszmecserék

A forradalomról és anarchiáról  kötet

Kritikus bemutatója

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS

Presentation

Of  A  New  Publication of Malatesta

5th of July