Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Új széria 69. sz. (438) - 2012. ápr. 13. – 1. rész

ALGÉRIA

A Fraternité! (Testvériség!) a Parti des travailleurs d’Algérie cikke, 2012. márc. 15-31. (38 sz.)

Beszélgetés Louisa Hanoune-nal, a Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók Pártja) főtitkárával

«Mi vagyunk a politikai alternatíva»

Louisa Hanoune a Horizons ímű újságnak hosszú interjút adott 2012 márciusában. Lerövidítve közzéadjuk, a lényeget meghagyva (az újságírói tendenciózus kérdéseket is ideértve).

-          Nemrégen Ön állította, hogy az államfő által nyújtott garanciák elégtelenek. Milyen más mechanizmust kell még bevezetni a PT számára biztosítékként a választások kapcsán?

-          Több kérdésről van szó. A választási bizottság több vilayában több tízezer duplán felirakozott választópolgárról tud. Hát, ez bizony érinti a választások tisztaságát, riasztottunk is. Számunkra 1995 óta számos keretkérdés is fontos. Miniszterek, akik képviselőjelöltek is, közpénzekből látogatják választókerületeiket a köztársasági elnök utasítása ellenére. Ezt meg kell szüntetni, a minimum ilyenkor a szabadságra vonulás lenne. Másik kérdés a kampány «piszkos pénzekkel» finanszírozása, vagy az, hogy az új pártok «kibérelnek» képviselőnek bizonyos szereplőket. Nagymértékű a választási listákkal történő manipulálás. A bomlás elrettentő méretű: honnan jönnek azok a milliárdok, melyek a politikai színpadon cirkulálnak? Ez az oka annak, hogy vizsgálóbizottság felállítását kérjük. A kormány meghatározta a választási kampányra kiadható összeg plafonját: egymillió dinár listánként. Az esélyegyenlőség egyik feltétele pontosan az, hogy ne legyen homály a finanszírozás körül, különösen ne a külföldről jövő pénzek esetében, mely nagyon veszélyessé válhat. Javasoltunk intézkedéseket, pl. hogy csak a párt vezetője szerepeljen a képeken, ezt a választási bizottság el is fogadta, továbbküldte a belügyminisztériumhoz. Ha elfogadásra kerül, akkor sem oldja meg a gondokat, de segít az állampolgároknak eligazodni a dolgokban. Azt mondom, hogy általában vannak olyan problémák, melyek a kormány és vannak olyanok, melyek a pártok felelősségét vetik fel. Utóbbiaknak világos és pontos programot kellene adniuk, hogy az állampolgárok össze tudják hasonlítani őket. Abból a szempontból is nagyon lényeges, hogy a következő országgyűlésnek esetleg feladata lesz az alkotmány megváltoztatása.

–        Ha a körülményekkel nem lesz elégedett a PT, visszavonul a választási küzdelemből?

–        Nem kalkulálunk ezzel a lehetőséggel. Bevetettük tartalékainkat, felelősségünket vállaljuk. Az 1997-es választások totálisan antidemokratikusak voltak, részt vettünk bennük, célunk politikai cél volt: az, hogy kimondjuk hangosan, amit az algériai nép kíván, a békét, ezt bevinni a parlamentbe. Sikerült. Ugyanakkor a részvétel lehetővé tette pártunk rekonstrukcióját is. 1997 óta az átláthatóság soha nem volt napirenden, a következő országgyűlésnek az alkotmányt kell megvitatnia. Ez olyan alapvető kérdés, hogy nem dezertálhatunk. A világ helyzete, a tőkés rendszer válsága szörnyű következményekkel jár térségünkben is. Algéria sorsa dől el május 10-én, ez a meghatározó jelentőségű számunkra, nem pedig a választási körülmények. Folytatjuk harcunkat a választás tisztaságáért, minden szavazókörbe elküldjük küldöttünket, megteszünk mindent, hogy a demokrácia felé vezető úton ez a választás pozitív lépés legyen.

–        A sajtó jelentette, hogy a PT szövetséget akar létrehozni az FFS-szel… (Front de Forces Socialistes, Szocialista Erők Frontja)

–        Bizonyos újságírók interpretációjáról van szó. Világosan kimondtuk, hogy a Dolgozók Pártja saját listáját állítja fel a 48 vilayában. Autentikus párt vagyunk, természetes úton gyarapodunk, unikális helyet foglalunk el. Független párt vagyunk, az egyetlen, amelynek pozitív a mérlege. A szövetség az egyik vagy másik politikai erővel közös kormányzást jelenti. Ha pártunk többséget ér el, saját programja bázisán fog kormányozni. Ha nem, akkor lehetséges, hogy egyezséget köthetünk az FFS-szel, ez a későbbiek függvénye. De ilyen döntést sosem nem szabad könnyedén venni. Vívtunk közös harcot az FFS-szel, nevezetesen a békéért, a két párt mindegyike alkotmányozó országgyűlést szeretne, de nem ismerjük a másik fél véleményét azokról a gazdasági kérdésekről, melyek számunkra alapvetőek. Az egyezség nem valami absztrakt dolog, tiszta és pontos kérdéseken kell alapulnia.

–        Hogyan értékeli Madame Hanoune a bojkott híveit?

–        Jogukban áll. Mi úgy tartjuk, olyan választást takar, ami politikai taktikájukat jelzi. Nem kommentálom, mi magunk is bojkottáltuk az 1991 decemberi választásokat, melyek az országot szerencsétlenségbe taszították. 1995-ben az elnökválasztástól maradtunk távol, de nyomást gyakoroltunk. 1997-ben visszavonultunk a helyi választásokról, mert represszió ért bennünket alkotmányozó nemzetgyűlési álláspontunk miatt, 2002-ben pedig csak vilayai népi gyűléseken indítottuk jelöltjeinket. Mivelhogy taktikai kérdés, a párt állapota és helyzete függvényében világos döntéseket hozunk. 2007-ben minden választáson részt vettünk és minden egyes alkalommal jelentősen fejlődtünk.

–        Sokat kritizálják az ellenzéki szerepet, melyben nem mutat igazán valódi alternatívát …

–        Nem tudom, kit nevez ellenzéknek. Nem lehet kiismerni magunkat ebben a koncepcióban, lejáratódott és elvesztette eredeti értelmét. Az ellenzéki támogatást a nagy imperialista centrumok használják, hogy beavatkozzanak a belügyekbe. Olykor még mesterségesen fabrikálják is az ellenzéket, pszudo-forradalmakat provokálnak. A PT nem tartozik ide. Természetesen, nem mondjuk azt sem, hogy minden algériai ellenzéki párt külső kreálás műve. A PT független munkáspárt, mely nincs benn a kormányban. Olyan párt, mely a szocializmust és a demokráciát reklamálja. A nemzetre, gazdaságunkra, a nép többségére veszélyes politikával szemben állunk. De ha az államfő olyan döntéseket hoz, melyek a mi szempontunkból pozitívak, támogatjuk. Ez történt a 2009-es és 2010-es kiegészítő pénzügyi törvények esetében, és 2006-ban a szénhidrogénipar újraállamosítása idején, a béke-chartáért és a nemzeti megbékélésért. Objektívek vagyunk, nem dramatizáljuk a helyzetet, de nem is tagadjuk, hogy Algéria az utóbbi években egy sor olyan győzelmet könyvelhet el magának, ami a dolgozókat, az ifjúságot szolgálja. Más pártok az ellenzékiség nevében  nem kínálnak perspektívát.

–        Önök a változást akarják, de elutasítják, hogy részt vegyenek a kormányban …

–        Mi valódi demokráciát akarunk, vagyis azt, hogy a demokratikusan választott többség kormányozzon. Ha mi leszünk többségben, mi fogunk kormányozni, ha nem, nincs semmi okunk kormányba tülekedni. A hatalom ilyen megosztása antidemokratikus. Hogyan kormányozhatna a PT egy jobboldali vagy obskúrus  párttal? Aberráció lenne a demokrácia oldaláról. A változás az, amit mi akarunk, nem pedig a hatalom. A nép akaratának megvalósítását. Az egypártrendszernek és maradványainak a felszámolását. Ezért kell az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, hogy a nép gyakorolhassa szuverenitását.

A belügyminiszter azt mondja, hogy a következő nemzetgyűlés – idézőjelben – alkotmányozó lesz. Egy országgyűlés akkor valóban alkotmányozó, ha népakaratot sugároz. Ezért segítünk abban, hogy népi bizottságok jöjjenek létre, népi követelésekkel, az alkotmányos vitához csatlakozással.

Szerintünk a változásnak azt is kell jelentenie, hogy szakítunk a strukturális kiigazítási programokkal. Azért, mert azok súlyosbítják a lakosság helyzetét. Olyan intézkedéseket kell hoznia a kormánynak, mely a nemzet jövőjét biztosítja. Némely miniszter úgy viselkedik, mintha örök időkre szólna politikája, holott a következő országgyűlés azt egykettőre obligon kívülre helyezheti. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, miért ne lehetne a következő alkotmányban rögzíteni a népszavazást, mint a nemzeti szuverenitás őrzésének intézményét?

A változtatás azt jelenti, hogy a nemzet összes jogát helyre kell állítani. 2009 óta létezik persze a nagyon jó reformfolyamat, amikor az államfő beismerte a privatizáció kudarcát, de ugyanakkor a strukturális kiigazítási prrogram maradványain lovagol. Ez az, ami megakadályozza az államot abban, hogy végképp szakítson az elsivatagosítás politikájával, így hát ezzel a kettősséggel kell leszámolni.

A változtatás a népszuverenitást jelenti, a mandátum visszavonhatóságának bevezetését. A népnek jogában áll, hogy képviselőit ellenőrizze. Azt is tartalmazza, hogy a nemzeti képviselők előtt felelős kormány a szerencsétlen irányba vivő összes politikával szakít.

–        Miért kellene speciálisan egy alkotmányozó országgyűlést favorizálni? Sokan azt gondolják, hogy ez lemondás Algéria szerzett jogairól.

–        Eléggé groteszk felfogás, aki ezt mondja, az politikai analfabéta. 1962-ben nem volt igazi alkotmányozó nemzetgyűlés az egypárti, egylistás keretekben. De pl. a tunéziai alkotmányozó országgyűlés eltüntetheti a történelmi múltat és realitást? Nem, az alkotmányozó nemzetgyűlés éppen visszaadja a szót a népnek, korrigálja a helytelen politikai lépéseket, biztosítja a szuverenitást. A belügyminiszter is megerősítette, hogy az alkotmányozás irányába haladunk. El akarna mindent tüntetni? Aki ezt állítja, az a status quo híve, az egy eszme-egy gondolat fenntartója.

A béke visszatérésének megkoronázása az, ha a nép visszakapja a szót, hogy saját maga határozza meg a demokrácia tartalmát és a rendszer jellegét. Ehhez muszáj a szuverén alkotmányozó gyűlés…

–        A PT-nek gyakran szemére vetik, hogy egyidőben a hatalom ellenzéke és támogatója. Sőt, azt is állítják, hogy ebben az értelemben megalkuvó…

–        Nem tudom, mire céloz. Nem szoktunk semmiféle alkudozásba belemenni a PT-vel, ellenkezőleg, minden alkalommal szenvedő alanyai vagyunk az ilyen konfliktushelyzeteknek. Akik ennek ellenkezőjét hintik, azok féltékenyek a párt haladására és megállapításai igazára. Független párt vagyunk, az algériai nép nagyon is jól tudja. Akik az imperialista nagyhatalmak zsoldjában szeretnének minket látni, azok állítják, hogy bizalmas viszonyban állunk a „hatalommal”. Ismétlem, ha Buteflika pozitív intézkedést hoz, mellé állunk, mert számunkra a nemzeti megoldások a fontosak, mindenféle külső befolyást ellenzünk. Nincs kettős jellemünk. A politikai függetlenség nem azt jelenti, hogy elítéljünk az elítélés kedvéért, szembenálljunk a szembenállás kedvéért, hanem perspektívákat kell kínálni.

–        Gyakran illetik kritikával a minisztereket és soha az államfőt…

–        Ez a kormány heterogén, többpárti és más-más véleményekkel. Ugyanabban a kormányban vannak olyan miniszterek, akik nemzetellenes intézkedéseket hoztak, pl. Temmar és Chakib Khelil. Mások korrekt álláspontot képviselnek. Ezért nem veszünk mindenkit egy kalap alá.  Olyan kormányt szeretnénk, mely a nemzetgyűlésnek felelős. Parlamenti rendszer hívei vagyunk, mivel bizonyított tény, hogy az államfő, akármi is legyen akarata, nem állít saját kontrollja alá mindent.

–        Hogy magyarázza az Önök ideológiai vonalának változását a trockizmusól a szocializmusig?

–        Semmiféle változás nincs, mivel a Parti des travailleurs soha nem volt trockista. Ez egy szocialista párt. Meg kell jegyeznem, a trockizmus a munkásmozgalom része, célkitűzése szintén a szocializmus, az egyik legtiszteletreméltóbb forradalmi irányzatok egyike. De a PT nem tartja magát annak, a demokráciáért küzd, a szocializmusért, mely keret a kohéziós erő, a különféle érzékenységű irányzatok részvétele, közöttük a kisebbségi trockisták is. Ragaszkodunk ehhez a sokszínűséghez, nyitottak vagyunk azok iránt, akik a PT chartáját elismerik, múltjuktól és a bizonyos kérdésekhez való hozzáállásuk érzékenységétől függetlenül.

–        Azt is szemére hányják a pártnak, hogy semmit sem tesz a dolgozókért és érzéketlen a tiltakozási mozgalmak iránt.

–        Soha nem hallottam ilyet. Pont ellenkezőleg, a többséget képviselő dolgozók nagyon jól tudják, hogy az egyetlen párt vagyunk, amely minden harcukat segíti, felhasználunk minden demokratikus eszközt, melynek a parlamenti demokrácia is része, hogy a szükséges segítséget megadjuk. Országos szinten szinte elönt bennünket az állampolgári (a dolgozóktól a fiatalokon keresztül a fogyatékkal élők) gondok kezelése. Megpróbálunk mindegyikkel célhoz érni. Támogatjuk a sztrájkoló dolgozókat – és részesei is vagyunk minden munkásgyőzelemnek. Mert mi magunk is dolgozók, szakszervezeti tagok vagyunk. Népi bizottságokat alakítunk, hogy a szociális, a bér-, a nyugdíjasjellegű, általában a népi réteg követeléseit segítsük. Legalább 100 társadalmi-gazdasági intézkedés bevezetésére szóló indítványt nyújtottak be országgyűlési képviselőink, melynek egy részét a kormány integrálta is 2009-2010-ben.

–        Ha többségbe kerülnének az országgyűlésben, milyen változatokat valósítanának meg gazdaságilag? Hogyan kezelnék a multinacionális cégeket?

–        A PT programja nem változott a választási kampányban sem. Nemzeti kollektív tulajdont akarunk a stratégiai ágazatokban, a volt köztulajdon áron alul eladott vagy bezárt gazdasági vállalatai újraállamosítását a 2010-es 76. törvénycikk értelmében, vagyis a termelőerők megerősítését. De nem azt, hogy országunk teljes mértékben önellátásra rendezkedjen be. A multikról pedig azt tartjuk, respektálniuk kell a munkajogokat, a szakszervezeteket. Nem a magánszektor teljes megszüntetését akarjuk, az kiegészíti a köztulajdont, de saját eszközeinkre és a termelőerők megszilárdítására kell támaszkodnunk. Az 51 %-os algériai tulajdon rugalmasabbá tételével nem értünk egyet, azt inkább meg kell erősíteni az alkotmányban is.

–        Az iszlám pártok várják a bizonyítékokat, mert Önök azzal vádolták meg őket, hogy külföldről finanszírozzák őket.

–        Nem szokásom bizonyítékok nélkül vádaskodni, az újságírók forgatták ki szándékosan a szavaimat, sohasem állítottam, hogy kívülről pénzelik bármelyik algériai pártot is. A tunéziai Ehnada és az egyiptomi Muzulmán Testvériség apropóján idéztem, hogy Katartól és az amerikai adminisztrációtól kaptak juttatásokat. Feltártam azt is, hogy  algériai pártok 3 felelőse szintén járt Katarban és feltettem a kérdést, mi a céljuk ezeknek az utazásoknak, mi Katar szerepe ma az US-imperializmus szolgálatában. Mi mindenféle külső finanszírozás ellen vagyunk, legyen az iszlám párt vagy egyéb. Az összes külső beavatkozással szembefordulunk és denunciálunk minden pártot, amely ilyen eszközökkel él.

–        Nem tart attól, hogy a líbiai forgakönyv megismétlődik Algériában?

–        Miért születne ilyen forgatókönyv? Algéria semmiben nem hasonlít Líbiára. Még az amerikai szakértők az úgynevezett arab tavaszról szóló konferencián is beismerik, hogy Algéria speciális. Gardasági helyzete totálisan különbözik a többi arab országtól, a forradalmiaktól éppúgy, mint a többitől. Líbia törzsi jellegű polgárháborúba süllyedt a NATO beavatkozása során. Algériában éppen ellenkezőleg, a nemzeti tragédiából kivergődtünk és a béke konszolidációja felé tartunk. 2011 januárja óta társadalmi téren békés forradalmi folyamat zajlik. Nincs még egyesülés a szociális dinamizmus és a politikai kérdések között, nincs nyílt forradalmi válság. 1980-ban megvolt az amazigh (berber) tavaszuk. 1988-ban megvolt a demokratikus tavaszunk és nagy árat fizettünk a nemzeti tragédiában. Előresiettünk ezekkel az eseményekkel.

–        Az állampolgárok elmennek választani május 10-én?

–        Nincs isteni hatalmam. Egyelőre senki sem tudja, mi lesz május 10-én. Mert a lelkiállapot változhat. A választási terület eléggé mozgalmas, de az is taszító lehet, ha állandóan azt hajtogatják, választani kell. Inkább biztosítékkal kellene szolgálni az átláthatóságra, arra, hogy a szavazás által változnak az események, sőt a mindennapi élet is. A PT megmagyarázza az állampolgároknak a választások fontosságát, az országnak új alkotmánynak van szüksége. Ha többségünk lesz, a népnek visszaadjuk a szavát, hogy megvitassa az alkotmányos kérdéseket. Ha nem, a akkor a népi bizottságokon keresztül ösztönözzük a nemzeti képviselők felé fordulást. Mindkét esetben azt akarjuk, hogy az ország népi dinamizációja meginduljon.

–        Milyennek ítéli a párt esélyeit?

–        A latolgatás engem nem szórakoztat. 2007-ben 77 helyet szereztünk, ebből 51-et elloptak és a két többségi párt között osztották szét. Algírban 17 helyünk lett, 7-et elvettek belőle. Ez alkalommal nem fogjuk hagyni. Meg fogjuk védeni a mandátumainkat, amelyekkel a nép bíz meg bennünket. A többi párt is ezt tegye. Azt gondolom, mi vagyunk az alternatíva. A valódi szocializmus, ami elengedhetetlen a demokráciához, de sosem volt kipróbálva eddig. Az idő bennünket igazolt. Az a célunk, hogy a maximális helyet szerezzük meg és győzzünk a választásokon. Április közepéig 50 ezer új aktivistát szeretnénk, az eddigi eredmények biztatóak. A PT ma a politikai újraformálódás sarokpontja.

–        Miért esketik fel a jelöltjeiket?

–        A szocialista pártok régi demokratikus hagyománya ez. A jelölt arra kötelezi el magát, hogy tiszteletben tartja megbízatását. Hűséget igér a pártnak, a népnek. A szétesés minden jelét konstatálhathatjuk, sokan eladják listájukat, helyüket. A PT meg akarja mutatni, hogy ezen bomlásnak ellent tud állni. A listák élén állók megesküdnek arra, hogy mandátumukat visszaadják, ha az irányvonallal nem értenek egyet. A politikai nomád életmód nem a mi asztalunk, a PT-nek megvannak a saját szabályai. Nálunk a képviselőség nem a meggazdagodás eszköze, a fizetésük a pártkáderek bázisbére alapján lett kiszámítva, nincsenek szélsőséges privilégiumaik, mint a többi képviselőnek.

–        Hány képviselő hagyta el eddig a PT-t?

–        A politikai vetésforgó minden formációt érint, a 389 képviselő közül 100 pártot változtatott mandátuma idején. A PT 2007-ben 26 esetben volt érintett. Azok túlnyomó többségével, akik a bizalommal visszaéltek, nekünk semmi dolgunk nincs. Honnan ez a jelenség? A törvény nem eléggé világos, nem védi a mandátumot. A köztársasági elnök elrendelte, hogy szülessen törvénytervezet a politikai nomadizmus megtiltására, de az FLN (Nemzeti Felszabadítás Front) képviselői az RND (Nemzeti Gyűlés a Demokráciáért) által támogatva ellene szavaztak. Új alkotmány lesz és akkor be akarjuk nyújtani, hogy tiltásra kerüljön, ahogyan már több afrikai ország is megtette, legutóbb Mauritánia.

–        Mit kell tenni Kabília esetében?

–        Kabília éppen úgy érzi magát, mint a többi vilaya. Nem szabad a MAK (kabil elszakadó mozgalom) kapcsán stigmatizálni Kabíliát. Egy maroknyi olyan személy ficánkol, akiket külföldről pénzelnek, de a lakosság túlnyomó többsége ugyanolyan gondokkal találja magát szembe, mint a más régiókban élő algériaiak. Ugyanazok a vívmányok érintik őket és ugyanazok a vágyaik. A politikai pártok ott vannak a helyszínen. A helyzet fokozatosan és biztosan normalizálódik. Vannak olyanok, akik azt akarják, hogy Kabília másnak látsszék, pl. Sétifben, Tébessában. Ez az okkult központ akarata, akik a szétválást erőltetik. De a kabil népesség ellenáll.