2014. március 30., vasárnap

Kína


Kína-levél 419.sz., 2014. márc. 15.

 

IBM chine.jpg

 

A sokk. Márc. 1-én egy Kunmingben (Yunnan tartomány fővárosa) egy vasútállomáson mintegy tucat tagból álló, szablyákkal és késekkel felszerelt kommandó támadta meg az egyszerű utasokat. 29 halálos áldozatot és 150 sebesültet hagyott maga után. A hatóságok a szörnyű aktust «ujgur szélsőségeseknek» tulajdonították, de a rendőrség két hét múltán  sem közölte a barbár tett motivációját, holott a tetteseket letartóztatta. Több halálos áldozattal járó támadás is zajlott a rendőrség ellen 2013-ban az ujgurok lakta Xinjiang tartományban, de soha nem támadtak civilekre.

Az ujgur lakosság a rendszer elnyomottjai közé tartozik, az egyetlőtlenség szembeszökő, de ezen felül diszkrimináció is éri. Speciális követelései vannak, amelyek teljesen legitimek; jogaikat az alkotmány tartalmazza, de ezeket megsértik. A nemzeti kisebbségek problémáit csak demokratikus úton lehet megoldani, a szempontok és követelések szabad kifejezésével. Ha ennek nem engednek a hatóságok, akkor utat nyitnak a fanatizmusnak, a manipulációknak az ország belsejében csakúgy, mint kívül.

 

Az Országos Népi Gyűlés… Az Országos Népi Gyűlés előtt, melynek éves ülésszaka márc. 5-én kezdődik, szerepel, hogy a «biztonsági kérdések elsőbbséget élveznek a reformoknál» (Willy Lam, «China Brief», márc. 7.). Li Keqiang miniszterelnök így hát jelentette annak szükségességét, hogy a terorrizmus ellen, a stabilitás fenntartása és a gyors beavatkozás esetére a «modern, felfegyverzett rendőri erők létrehozását fel kell gyorsítani». Ebben az évben a «stabilitási költségvetés» összegét (amely 2013-ban meghaladta a hadsereg kiadásinak összegét) nem közölték a sajtóval.

Ha Li Keqiang meg is ismételte a «piacgazdaság meghatározó szerepét», jelentésében «a reform következő szakaszáról nagyon is kevés információt közöl» («China Brief») és «The Wall Street Journal» (márc. 7-i blog) «Az ígéretek nem hiányoznak, de a részletek árulkodnak» címmel. A sajtó a nemzetközi intézmények és befektetők szempontjából általában csalódott, néha «lehetetlen feladatról» beszél, máskor felfedi, hogy «a befektetések lassítása összeegyezhetetlen a 7,5 %-os növekedési céllal», a jelentés viszont ezt közli : «a stabil gazdasági fejlődés fenntartása a befektetés kulcsa»! Semmit nem lehet érteni ebből… hacsak nem az állampárt csúcsain az ellentétek kifejeződését.

 

A dolgozók helye. A kommunista párt hivatalos orgánuma, a Zsenmin Zsipao (márc. 9.) megjegyzi, hogy Li Keqiang 77 alkalommal citálta az «állami vállalatok reformja» kifejezést. A «Les Echos» gazdasági napilap írja (márc. 12.): « … Peking, úgy tűnik, maga körül versenyhelyzetű univerzumot akkar létrehozni, amely arra kötelezné, hogy hasonuljon ezekhez a lépésekhez». Pontosítani kellene, hogy a «versenyhelyzetű univerzum» máris óriási károkat okozott az állami vállalatoknál, például a foglalkoztatás kötése a kihelyező cégekhez, amely csökkenti a munkaerő árát és a szociális védelmet. Hogyha jól értjük, minden nagy állami vállalatnak a Foxconn-hoz vagy a wuhani Dongfeng-Peugeot-hoz (a Dongfeng állami cég) kellene «hasonulniuk», ahol heti 60 órát dolgoztatnak a munkaügyi törvényeket áthágva?

Pontosan ez az, amit nem fogadnak el– általános érvénnyel – a munkavállalók, ahogyan a shenzeni IBM dolgozói 10 napos sztrájkukkal fejezik ki: mindig többet kell dolgozni s mindössze morzsákért. Arról nem is beszélve, hogy a céget a kínai Lenovo állami óriás vette meg, mely szintén nem jobb az IBM-nél… Köztudott, a béremelések két dolognak köszönhetőek, a helyi hatóságok minimálbéremelésének és a sztrájkokkal elérteknek – mivelhogy semmilyen kollektív tárgyalás nem kötelező.

 

Szakszervezetek. «Dél-Kínában, az IBM vadsztrájkja mutatja, mennyire törékennyé vàlik a munkaerőpiaci helyzet, amikor a munkások saját ügyüket saját kezükbe veszik», írja a Reuters hírügynökség (márc. 9.), amelynek cikkét a nagy amerikai napilapok is közlik. Ahogy az lenni szokott, az IBM sztrájkolóinak saját reprezentánsaikat kellett megválasztaniuk, hogy követeléseiket képviseljék és nevükben tárgyaljanak. Hiába, az igazgatóság elutasította.

De más kihasználta a helyzetet: a helyi munkaügyi hivatal. Egy munkás mondja: «A munkaügyi hivatal egyezkedik az IBM-mel és pillanatnyilag nem tudunk mást tenni, mint tüntetni az üzemben». Fatális hiba! Egy fiatal sztrájkoló mondja: «Hallottunk az IBM Apollo projektjéről és tudjuk, hogy 13 ezret munkahelyet akarnak megszüntetni, hogy 1 milliárd dollárt takarítsanak meg». Mindenki a sztrájk mellett döntött, azért is, mert senki nem hiszi igazán, hogy a céget átvevő Lenovo garanciákat szolgáltatna.

«Ebben az ügyben a munkások mindennek utánanéztek, ami a közelmúlt munkabeszüntetéseit illeti, a Nokiáét is [2013 novemberében, a 412-es levelünkben beszéltünk róla], és úgy gondolták, hasonlóan kellene cselekedniük», mondta egy sztrájkoló a Reutersnek és hozzáteszi: «Felkészültünk rá, hogy nem születik jó egyezmény (…) A szakszervezet csak papíron létezik. Szükségtelen.»

 

 

 

10 napos sztrájk az IBM-nél Shenzhenben

 

«Jönnek minden nap, szokás szerint 13 órát dolgoznak az üzemben (8h30-tól 21h30-ig). Az egyetlen különbség, hogy az utolsó héten sztrákot szerveznek hangosbeszélővel a kezükben» (ZDnet, márc. 11ó). Az IBM üzemének több mint ezer munkása Shenzhenben – , Guangdong tartomány különleges gazdasági zónájáról híres – márc. 3-án függesztette fel a munkavégzést. Az igazgatóság által felkínált körülmények ellen tiltakoznak, miután az IBM kiszolgáló szektorát, vagyis magát az üzemet megvette a Lenovo kínai óriásvállalat. «Megígérték nekik bérük fenntartását, ha maradnak, illetve ha elmennek, 6 000 yüanos (720€) kompenzációt. Nemcsak, hogy utóbbit gyengének tartják, hanem kételkednek abban is, hogy a Lenovo tartja magát szavához a maradók bérét illetően», írja a «Les Echos» gazdasági lap (márc. 7.).

A követelések. A dolgozók levélben mutatták be az igazgatóságnak: a havi átlagbért a szolgálati évek szerint, az egészet kettővel felszorozva és egy havi prémiumot. Ezen felül azt is akarják, hogy az IBM tartsa tiszteletben a munkaidőre vonatkozó előírásokat, hogy rendszeresen ellenőrizzék az egészségi és biztonsági állapotokat és a terhes vagy szoptatós asszonyok kapjanak kiegészítő juttatást.

Mindenki 13 órát dolgozik másfél órás szünettel. «Az IBM nem akarja betartani a törvényt. Pedig ez mégsem egy alvállakozó, az IBM maga a tulajdonos. A multik gyakran tesznek így, mellőzik a helyi előírásokat, a termékeiket előállító emberek jogaira fittyet hánynak», magyarázza a China Labor Watch.

Márc. 6-án a sztrájk folytatódott: «Eddig sem az igazgatóság, sem a helyhatóság nem adott választ a felvetéseinkre. Az igazgatóság tudomást sem vesz rólunk, holott az egész termelés leállt», mondja egy munkás (Reuters).

« A helyhatóság hivatalos emberei tárgyalmak az IBM-mel… ». «Nincs mitől tartani. Meglátjuk, ki győz a végén. Az igazgatóság próbál bennünket megfélemlíteni, mondván, a belső rendet megsértettük, de a munkaügyi irodában megmondták, hogy a munka leállítása semmilyen kínai törvényt nem sért», nyilatkozza egy munkás és hozzáteszi: «A helyhatóság emberei vették fel a kapcsolatot az IBM-mel és e pillanatban mást nem kell tennünk, mint az üzemben demonstrálni. Nem nyugtalankodunk, hogy a rendőrség letartóztat bennünket, mert a rendőrök is mondták, hogy nyugton hagynak, ha benn maradunk az üzemben és nem törünk össze semmit» (ZDnet).

Egy másik a «Financial Times»-nak mondja (márc. 6.): «A szakszervezet soha semmit nem csinált, hogy jogainkat védje, nem is bízunk sem benne, sem a munkaügyi irodában». Az egy hetes sztrájk alatt az IBM nem mozdult és a Lenovo pedig: «Ez az IBM belső ügye».

Zsákutca. Márc. 10-én az igazgatóság préiumot ajánlott azoknak a munkásoknak, akik felveszik a munkát, és tudatta, hogy visszaveszi azt a mintegy húsz munkásküldöttet, akit elbocsátott a belső rend megszegése miatt. Márc. 11-én egyikőjük szerint 300 és 400 közötti dolgozó vette kalapját és hagyta el az üzemet, mivel az igazgatóság nem óhajtott tárgyalni a követelésekről és a jövendőbeli munkakörülményekről. Egy másik küldött mondja: «10 és fél éve dolgozom itt, ma pedig mint «agitátort» elbocsátottak. Igazságtalanul» («China Labour Bulletin»).

A hivatalos szakszervezet, a shenzeni ACFTU kérte az elbocsátott húsz munkás visszavételét, aztán, hogy miután az IBM elutasította, úgy döntött, «legális úton oldja meg a problémát». Vajon az üzemi szakszervezet egyike volt-e az ACFTU által demokratikus modellként bemutatottak egyikének? Mint mondtak, vagy garantáltak a szakszervezeti vezetők az IBM-ben? Nem tudni, de a munkások ezúttal is úgy döntöttek, hogy saját küldötteik képviseljék őket…

 

Sztrájkok a Pepsinél és másutt…

 

Márc. 5-én a Pepsi ACFTU szakszervezete olyan nagyvárosokban, mint Changchun, Chongqing, Harbin, Xi’an, Lanzhou és másutt azokat a dolgozókat támogatta, akik a tömeges elbocsátás, a bércsökkentés és bizonyos szociális juttatások megszüntetése ellen tiltakoztak. A molinókon ezt olvashattuk: «Nemet az illegális elbocsátásokra! Munkát akarunk! Családunk van, etetni kell gyermekeinket! », tudósít a «China Labour Bulletin» (márc.7.).

A Pepsinél működő szakszervezet nyilvánosan deklarálta, hogy azon felül, hogy a dolgozók követelései mellé áll, a felsőbb szakszervezeti és adminisztratív szervek támogatását is kéri ehhez. Egyébként minden szakszervezetnek voltak speciális igényei.

A «Global Times» (jan. 28.) pedig éppen most magasztalta az egekig a Pepsit, «a kínai munkáltatók 2014-es bajnoka» címe birtokosaként, amelyet «az emberi források kezelésében elért kiváló eredményéért» kapott, mert képzeljék csak el, a «Pepsi ugyanannyi gondot fordít munkavállalóira, mint üzleti ügyei fejlődésére»!

Márc. 10-én Shenzenben a Ciyu cipőgyártó munkásainak ezrei léptek sztrájkba két napra a bércsökkentés ellen, közölte a «China Labor Watch» (márc.12.). A bérek 4000 yüan körül mozogtak (480€) amikor az üzem a New Balance számára dolgozott, és leestek 2000-re, amikor az a Crocs számára kezdett termelni. Ekként hát a hatezer munkás beszüntette a munkát. Küldötteiket letartóztatták, de a sztrájk tovább folyt, holott további dolgozókat tartóztattak le… Itt aztán beavatkoztak a hivatalos szervek és szabadon engedték a küldötteket. 12-én követeléseiket írva transzparenseikre a helyhatóság előtt tüntettek. Követjük az eseményeket…

‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑

Cao Shunli halála. A demokratikus jogokért küzdő aktivistát már számtalanszor letartóztatták, munkatáborba csukták. Eközben egészsége tönkrement, májbetegségét és tuberkulózisát nem kezelték.

A sajtó védelmében. A Nemzetközi Újságírószövetség (IFJ) levelet írt más szervezetekkel  Xi Jinping elnöknek, ebben felhívja figyelmét, hogy az elnök 2008-ban megígérte a külföldi sajtó szabadságát Kínában.

Korrupció és a számlák rendezése. Az emberi jogok ligájának kínai kiadványa arra emlékeztet, hogy «nem egységesek a közbiztonság alelnöke, Li Dongsheng, majd mások, mint  Ji Wenlin, volt hunani kormányzó, vagy Shen Dingcheng, a Petrochina alelnöke és Liang Ke, pekingi közbiztonsági felelős nyilatkozatai. 2013-ban 40.000 esetben fordul elő az «elvek megsértése» (=korrupció), melyekben 10 000 tisztviselőt szankcionáltak».Tehát 30 000 nem az volt! Ugyanilyen ellentmondásosak más számok is: 155 000 vizsgálatot folytattak és 160 000 állami alkalmazottat találtak benne érintettnek. Egy korrupt esik egy-egy ügyre – akkor ki veszteget meg kit?

Az Apple 13 milliárdos hasznot tett zsebre 2014 első negyedévében. Nevezetesen a kínai munkaügyi törvények megsértésével! Például az Apple azt állítja, hogy kínai alvállalkozói (mint a Foxconn) «általában» betartják az Apple által felállított etikai kódexet, amely heti 60 órás munkaidőt tartalmaz. Csakhogy a munkaügyi törvény szerint ez maximum 48 óra! Éljen az Apple «társadalmi felelőssége»!

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.