L’Internationale 37.sz. - szerkesztői bevezetés

 

A "Marxista péntek", a Negyedik Internacionálé francia szekciója által havonta Párizs környékén szervezett nyilvános konferencia, amelyet január végén a Trump-kormányzat beiktatásának szenteltek, a következő címet kapta: "Meddig fog elmenni?".

Érdemes feltenni a kérdést. Meddig fog elmenni a belpolitikájában, amelyet már eddig is bevándorló munkavállalók tízezreinek deportálása, valamint a széles körű dereguláció és a közszféra több tízezer munkahelyének megszüntetésének offenzívája jellemzett (lásd a Trump első lépéseiről szóló cikket). Egy olyan politika, amely Muskot a bolygó minden kapitalistájának és reakciósának új kedvenceivé tette, mint Alice Weidel, a németországi náci párt vezetője, aki elragadtatva felkiáltott: "ő meg meri tenni!".

Meddig fog elmenni Trump, hogy nemzetközi szinten is érvényesítse az "Amerika az első" programját? Más szóval, hogy az amerikai burzsoázia jogát érvényesítse, hogy azt tegye, amit akar, amikor akar és ahol akar a saját érdekei szerint, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy minden versenytársát eltiporja, és az emberiséget a barbárságba taszítja.

E sorok írásakor Trump még csak három hete van hivatalban. És máris megígérte, hogy kétmillió palesztin deportálásával "átveszi az ellenőrzést" a Gázai övezet felett (lásd a CORQI nyilatkozatát). A mexikói határt háborús övezetté változtatta. A Panama-csatorna annektálásával fenyegetőzött. De Kanadát és Grönlandot is - azt a gazdag altalajjal rendelkező sarkvidéki szigetet, amely Dánia tulajdonában van -, vagyis két imperialista országhoz tartozó területeket, amelyek a NATO tagjai és elvileg az Egyesült Államok szövetségesei.

Trump úgy döntött, hogy a maga módján "rendezi" az ukrajnai háború kérdését, azt a vérfürdőt, amely több mint egymillió áldozatot követelt a NATO és a moszkvai maffiaoligarchák rezsimje közötti hároméves konfrontációban. Azzal, hogy közvetlen kapcsolatot létesített Putyinnal, és közvetlen megállapodást ajánlott neki, Trump megerősítette, hogy nem tud mit kezdeni az Európai Unióval és tagállamaival, amelyek legalább annyira finanszírozták ezt a háborút, mint Washington. Nem is beszélve Zelenszkij bábkormányáról, amely az összeomlás szélén áll, ahol Trump elnökválasztást követel, hogy új, terveihez engedelmes bábot kapjon Kijevben. A cinizmus csúcsa, Trump mindazonáltal megígérte, hogy továbbra is katonai segélyt küld, cserébe az ukrán altalajban lévő ritkaföldfémeket kifosztó amerikai multinacionális vállalatokért, mert - mint mondta - "ha nem ezt tennénk, Putyin azt mondaná, hogy győzött".

De ha Trump felgyorsítja az ukrajnai konfliktus "rendezését" - az ukrán és az orosz nép kárára (erről szó egy ukrán aktivista hozzászólása) -, az azért van, mert "Washington egyetlen rögeszméje jelenleg Kína" - vallja Macron fegyveres erőkért felelős minisztere (február 13.). A francia imperializmus e képviselője elmeséli, hogy egy brüsszeli NATO-találkozón az új amerikai védelmi miniszter, Pete Hegseth "nagyon egyenesen ezt az üzenetet hozta (...): 'alapvetően az egyetlen prioritásunk Kína". Még tovább ment, és hozzátette: "nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszerre két konfliktust kezeljünk". Trump tehát az amerikai imperializmus Kína elleni háborújának előkészítése érdekében próbál - legalábbis ideiglenesen - megegyezni Putyinnal. A Biden-kormányzat háborús előkészületei után minden erőt a Kína elleni totális kereskedelmi háborúra kell összpontosítani, ami a teljes háború lehetséges előjátéka.

Egyetlen céllal: a kínai gazdaságot a Kínai Kommunista Párt vezetői által évtizedeken át folytatott "nyílt piaci" politika ellenére továbbra is uraló állami tulajdon megdöntése. "Egy harmadik világháború kilátása már nem zárható ki" - mondja a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója (február 13.).

Meddig megy el tehát Trump? A Negyedik Internacionálé újjáalakításáért küzdő aktivistáknak egyértelmű válaszuk van: addig, amíg a nemzetközi munkásosztály nem blokkolja őt. Ötven évvel ezelőtt az Egyesült Államokban a fiatalok és a munkások forradalmi mozgósítása, valamint a vietnami nép hősies ellenállása volt az, ami megsemmisítő vereséget mért az amerikai imperializmusra Vietnamban (lásd az évfordulóról szóló különjelentést). Ötven évvel később pedig a világ munkásai, fiataljai és elnyomott népei, és csakis ők azok, akik képesek legyőzni a Trump és Musk égisze alatt álló tőke pusztító terveit. Egyeseket meglepett, hogy Trump, Musk és támogatóik számos kijelentése a marxizmus, a szocializmus és a kommunizmus iránti megszállottságukat fejezi ki. "Soha nem leszünk szocialista vagy kommunista ország" - harsogta Trump 2024 októberében egy montanai választási gyűlésen... mintha ez egy rövid távú hipotézis lenne. A szövetségi humanitárius ügynökség, az USAID felszámolását igazolva (42 milliárd dollár megtakarítása érdekében) Musk azzal vádolta, hogy az "marxista viperák fészke"! Ami pedig Marc Andreessen - a Szilícium-völgy mágnása és Trump lelkes támogatója - "Amerikát gyűlölő kommunistáknak" becsmérli azokat, akik ellenzik a bérek mesterséges intelligencia alkalmazásával történő lenyomását.

Mégiscsak harmincnégy éve, hogy a Szovjetuniót az uralkodó bürokrácia felszámolta, visszaállítva az imperializmus számára a kapitalista termelési viszonyokat azok legmaffiaszerűbb és legparazitább formáiban. Miért ez a hidegháborús nyelvezet? Egész egyszerűen azért, mert a tőkésosztály e vezető képviselői állítják, az általuk vívott belső és külső világháború osztályjellegű. Az imperializmus háborúja az egész világ munkásai ellen, "osztály az osztály ellen", szociális és demokratikus vívmányaik ellen, a független szerveződés minden formája ellen.

Ezt fejezte ki, hogy Trump január 20-i washingtoni beiktatási ünnepségén a világ legbefolyásosabb multimilliárdos kapitalistái (természetesen amerikaiak, de franciák, indiaiak, ausztrálok...) tucatjával jelentek meg. Ezt fejezi ki a világ kapitalistáinak Musk módszerei iránti rajongása. A világméretű tőkésosztály hálás Trumpnak, amiért olyan osztályharc vezetésére tart igényt, amilyenre eddig ritkán volt példa. És éppen ezért nyilatkozataikban az ellenséget azonosítják: a marxizmust, a kizsákmányolt és elnyomott emberek milliárdjai kizsákmányolás és elnyomás elleni harcának tudatos folyamatát, tudatos kifejeződését.

Ez egy olyan küzdelem, amely minden nap, minden kontinensen zajlik. Látványos módon nyilvánult meg Gázában, ahol január 27-én és 28-án 500 000 túlélőből álló emberi áradat több tucat kilométert gyalogolt a romok között, kikényszerítve a Gázai övezet északi részébe való visszatérés jogát, annak ellenére, hogy azt a népirtó Netanjahu kiürítésre és annektálásra ígérte. Harc, amelyben munkások százezrei keresik a kapitalista kormányok elleni küzdelem útját. Az elmúlt hetekben Németországban, Koreában, Egyiptomban, Belgiumban, Marokkóban, Bangladesben... jelentős osztálymozgalmak alakultak ki, minden akadály ellenére.

Ezek a megmozdulások ismét megerősítik azt, amit a Negyedik Internacionálé programja tanít nekünk: "A proletariátust minden országban mélységes szorongás keríti hatalmába. Embermilliók tömegei indulnak el folyamatosan a forradalom útján. De minden alkalommal saját konzervatív bürokratikus apparátusukkal ütköznek. (...) A tömegek orientációját egyrészt a rothadó kapitalizmus objektív feltételei, másrészt a régi munkásszervezetek árulási politikája határozza meg. E két tényező közül természetesen az első a döntő: a történelem törvényei erősebbek, mint a bürokratikus apparátusok. Bármilyen változatosak is a társadalomárulók módszerei - Léon Blum "szociális" törvényhozásától kezdve Sztálin igazságügyi hamisításaiig -, soha nem sikerül megtörniük a proletariátus forradalmi akaratát. A történelem kerekének megállítására tett kétségbeesett erőfeszítéseik egyre inkább azt fogják bizonyítani a tömegeknek, hogy a proletárvezetés válságát, amely az emberi civilizáció válságává vált, csak a Negyedik Internacionálé oldhatja meg."

Ezért a "Trumpizációval" és az általános "Muskizálással" szembeni ellenállás első lépésének a marxizmus zászlaja alatt harcoló csoportok és szervezetek azonnali megerősítésének kell lennie, a Negyedik Internacionálé programja alapján történő újjáalakításáért. Bármilyen formában is történik, minden munkást, minden fiatalt, minden munkásmozgalmi harcost, akit felháborít Trump és Musk háborús programja, és aki tenni akar ellene, arra hívunk, hogy csatlakozzon a Negyedik Internacionálé újjáalakításáért, azaz a szocialista forradalom világpártjáért, a barbarizmus és a harmadik világháború felé menetelés egyetlen alternatívájáért küzdő erők soraihoz.

Tudjuk, hogy az elmúlt harminc évet - a Szovjetunió 1991-es összeomlása óta - a világ munkásmozgalmának válságának jelentős súlyosbodása jellemezte. Tudjuk, hogy minden országban a magukat "szocialistának" vagy "kommunistának" nevező, vagy az elnyomott népek nemzeti felszabadításáért folytatott harcban részt vevő pártok és szervezetek vezetőinek túlnyomó többsége leborult az előtt, amit "a kapitalizmus felülmúlhatatlan horizontjának" neveztek. Nyíltan kiálltak a termelőeszközök magántulajdonának haldokló rendszere mellett. Arra törekedtek, hogy az embereket rávegyék, hogy hagyjanak fel minden osztályreferenciával, egyesek azt követelték, hogy a munkásszervezetek - különösen a szakszervezetek - álljanak az úgynevezett "közérdek" mellé; mások azt állították, hogy az osztályharc "elavult", hogy most már a "nép" harcoljon az "elit" ellen. Így hát el kellett hagyniuk a párt- és szakszervezeti formákat az osztályhatárok nélküli csoportosulások javára. Együttműködtek a privatizációkkal és a nemzetközi pénzintézetek és a kapitalista kormányok által diktált pusztítási tervekkel. Így tettek, eladva a "vállalatok társadalmi felelősségvállalásának" hamisított szemetét vagy az "emberibb globalizáció" ígéreteit. Elfogadtak minden imperialista tervet a világ négy sarkában, a Maastrichti Szerződéstől (1992) az Oslói Megállapodásokig (1993). Az elmúlt három évben háborús hiteleket szavaztak meg az ukrajnai mészárlást elősegítő támogatásokra (egyesek az Európai Parlamentben és az amerikai kongresszusban a NATO háborús erőfeszítéseit finanszírozták, mások az orosz dumában Putyin háborúját támogatták).

Ez a politika - amelynek célja a munkavállalók lefegyverzése azáltal, hogy megfosztja őket egyetlen fegyverüktől: a független szerveződéstől - vezetett ma Trump és Musk győzelméhez és a világ felgyorsult "Trumpizálódásához/Muskizálódásához". Ezért a Negyedik Internacionálé újjáalakulásáért küzdő erők lényeges megerősítése elválaszthatatlan a munkásmozgalom új tengelyen történő újjászervezésének segítésétől. 2025 februárjában ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a globális imperialista háború elleni rendkívüli nemzetközi találkozó sikerét, amelyet március 21-22-re hívunk össze Párizsba (amelyet március 23-án a CORQI nyílt ülése követ).

Ez a találkozó összehozza a munkásmozgalom minden irányzatának aktivistáit, áramlatait és szervezeteit, akik - ahogyan a 44 ország aktivistái és szervezetei által indított felhívás fogalmaz - "különböző nézőpontjainkon, politikai és szervezeti eredetünkön túl" együtt akarnak fellépni, hogy "a Munkás Internacionáléért folytatott harc zászlaja alatt álljanak ellen az imperialista háborúnak: világ proletárjai, egyesüljetek!".

A L’Internacionale 37.sz., 2025. február 14.