2016. augusztus 21., vasárnap

Belgium: újabb ország a «munkaalapú társadalom» útján

Belgium: újabb ország a «munkaalapú társadalom» útján



"Ingyenmunka vagy éhen döglesz" – a szociopata ragadozók folytatják a társadalmi vívmányok megsemmisítését   

A belga kormány szeptember elsejétől engedélyezni óhajtja "önkéntes alapon" a közmunkát az eddigi szociális ellátottak számára az egész országban. A szociális ellátottakat bér- és fizetés nélküli munkára vezényelhetik, aki a lehetőséget visszautasítja, elesik az ellátástól. A munkaerőpiac eddigi fix állásait is veszélyezteti a «megoldás», mivel – ahogyan Magyarországon is – már eddig is elbocsátottak dolgozókat, majd ugyanazokkal közmunkásként, alacsonyabb bérrel töltötték fel a munkahelyeket. A bérek letörésése folyik az egész Európai Unióban párhuzamosan a büntetlen panamázó, offshorozó csalások elnézésével …


A szociális ellátás egyedülálló számára jelenleg 850 euróra rúg (családosoknál attól függően, van-e még kereső, mennyi az eltartott), s az összeg éppen, hogy csak elegendő a puszta túlélésre. 
Szept. elsején minden ilyen munkanélküli dolgozónak a CPAS szociális központtal alá kell írni egy "egyéni szerződést", amelyet «szociális integrációnak» neveztek el. Eddig ez csak a 25 év alattiakra vonatkozott. 
Ez a szerződés bizonyos körülményekhez köti az ellátást, néha nyelvtanfolyamot kell végezni, néha elég a pszichológiai asszisztálás, de közmunka is szerepel ezután a feltételek között. 
Az bizonyos, hogy «önkéntesnek» nevezni erős túlzás, mert nem lesz választás, ha az illető elutasítja a felkínált «lehetőséget», ellátását felfüggesztik egytől háromhavi időtartamra. Ha a közmunka szerepel a "szerződésben", azt kötelezően teljesíteni kell. 

Az Európai Unió folyamatosan reklamálja a versenyképesség növelését, melynek egyik eszköze a bérek, jövedelmek letörése, lefelé nivellálása. A tagállamok vezetői nem saját kútfejükből merítették az általános elnyomorodáshoz vezető ötletet...

2016. augusztus 20., szombat

Infointer – Mumbai. A háború-, kizsákmányolás- és prekárius munka elleni konferencia előkészítése



Nagy-Britannia

«A Mumbai-i konferencia azokat várja, akik tudatosan ellenállnak a háborúknak, a militarizmusnak»

J.-P Barrois interjúja Lindsey Germannel, a Stop the War Coalition (STWC) aktivistájával

A Stop the War Coalition a közelmúltban aláírta a Mumbai-konferencia felhívását. A szervezet aktívan mobilizál, összejöveteleket tart a katonai beavatkozások és Gáza bojkottja ellen. Mindebben a tevékenységben tagjai sorában számíthat a legfőbb szakszervezetekre és számos ismert személyre  - képviselőkre, ügyvédekre, művészekre, írókra.
Lindsey German, a szervezet képviseletében arról beszél, milyen okok vezettek a felhívás támogatásához.

Lindsey German:  Az STWC 2001-ben jött létre a szept.11-i  World Trade Center elleni  támadás után, s már az első összejövetelünkön kétezer ember vett részt. Kampányt folytattunk a brit kormány afganisztáni, iraki, líbiai és szíriai beavatkozása ellen, többszáz tüntetést szerveztünk az egész országban. A nagy szakszervezetek többsége csatlakozott mozgalmunkhoz.  Szervezetünk volt elnökét, Jeremy Corbynt a múlt évben választották meg a Labour Party élére, részben amiatt, mert nagyon határozott és erős a háborúellenesség az országban.

J.-P. Barrois: Miért tartod fontosnak, hogy a mai globális helyzetben konferenciát tartsunk a háború, a kizsákmányolás ellen?

LG: A világ jelenleg politikailag polarizálódott. Nagyon veszélyesen. A globalizmus és az imperializmus kéz a kézben masíroznak óriási instabilitást okozva, a Közel-Keleten kiszélesítve a háborúkat,  amely pedig a terrorizmus növekedése számára nyújt kiváló terepet. A neoliberális politika az oka annak, hogy az egész világban növekszik a kizsákmányolás.  Ez okozza az egyenlőtlenségek  növekedését –  a munka termelte javakat átadva a tőkés osztálynak. Ez a politika a háborúkra, a militarizmusra támaszkodik.  Ezért fontos a Mumbai-i konferencia, amely azokat várja, akik internacionalista alapon tudatosan ellenállnak. Ki kell mutatni az egységünkre utaló kapcsolatot és erősíteni kell a nemzetközi szolidaritást. 

J.-P. B.: Az STWC az iraki katonai beavatkozás elleni mozgalom egyik motorja volt. A Chilcot-bizottság nemrégen hozta nyilvánosságra jelentését. Elmondanád a véleményed?

LG: A hivatalos bizottságot egy magasrangú funkcionárius vezette.  A vizsgálat kezdetben nem volt publikus, de végül azzá kellett válnia, akkora volt a felháborodás. A jelentés súlyos bizonyítékokkal  szolgál, sokkal súlyosabbakkal, mint ahogy közülünk is néhányan gondolták a volt Labour-miniszterelnököt, Tony Blairt kritizálva. Még diplomáciai szófordulatokat használva is kiviláglik a csalás, hamisítás, hazugság az iraki háború kezdeményezésének kormányzati érvelésben. Tényként mutattak be információkat, holott azok  csak feltételezések voltak.  A Bushnak küldött levelek kimutatják nagyon szoros kapcsolatukat, és persze azok tartalmát még a Parlamentnek vagy a Minisztertanácsnak sem hozták tudomására. A Chilcot-bizottság megállapította, hogy a 2003-as háború minden alapot nélkülözött, hogy több időt kellett volna adni a fegyverfelügyelet szzámára (mint ahogy történt a 2003-as kérésre). Blair és szövetségesei persze védekeznek azt ismételgetve, hogy jószándék vezette őket, úgyanúgy döntenének most is. Az STWC folytatni fogja kampányát, hogy Blair bíróság elé kerüljön, az pedig tiltsa meg számára a közügyekben való szereplést.  

India

A kormány a  munkaerő több mint 90 %-át ki akarja zárni a munkatörvénykönyv hatálya alól! A szakszervezetek az  egész országra kiterjedő általános sztrájkfelhívásra szólítanak szeptember elején.

Amióta a legutóbbi választásokon Narendra Modi a miniszterelnök és a BJP (az Indiai Nép Pártja) került hatalomra, a kormánypolitikával szembeni dolgozói tiltakozások folytatódnak. Az üzleti világot és nagyvállalatokat favorizáló kormány jelentős pénzügyi támogatást  kapott előbbiektől ahhoz, hogy hatalomra jusson. A «munkatörvénykönyv egyszerűsítése» nevében a Modi-kormány kicsivel hivatalbalépése után máris szinte a létező összes munkajog megszüntetését javasolta, ami persze előnyös a munkáltatóknak, és megnehezíti a munkavállalói szervezkedést és a szakszervezetek bejegyzését.  Bemutatott egy másik munkatörvénykönyvet is, úgy nevezi: «projekt kisvállalkozások számára», ebben a 14 fő munkaügyi szabály nem vonatkozik a 40 foglalkoztatottnál kisebb vállalatokra.  A BJP-kormány szintén megpróbálja fakultatívvá tenni az – amúgy jelenleg kötelező –   társadalombiztosítást, ezekkel az intézkedésekkel pedig a munkaerő több mint 90 %-át kivonná a munkatörvénykönyv kereteiből.

A szakszervezeti konföderációk radikálisan ellenállnak. Követelik, hogy a minimálbér havi 18 000 rúpia legyen, és indexált, legyen hozzáigazítva  a fogyasztói árakhoz, a szociális jövedelmekhez és a nyugdíjakhoz. A múlt évben szept. 2-án általános sztrájk zúgott végig az országon a munkásellenes kormánypolitika ellen. A szakszervezetek 12 pontos követelést nyújtották át, de azóta sem történt semmi.  A Modi-kormány még saját pártja szakszervezetének sem válaszolt…
A szakszervezetek 2016. márc. 10-én tiltakozónapot szerveztek az összes konföderáció és független föderáció (1) részvételével (banki, biztosítási, védelmi ipari, vasúti, állami és regionális alkalmazotti dolgozók) és újabb sztrájknapra hívnak 2016. szept. 2-ra.


(1) L’AITUC, CITU INTUC, UTUC, AIUTUC, TUCC, AICCTU, HMS, BMS, SEWA, LPF.

2016. augusztus 19., péntek

A kormány "népszavazása"...

A 2016. okt. 2-i népszavazás elôtt 
(a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése magyar tagiainak kezdeményezése)


„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” 
Ki szeretné, ha Brüsszelből előírnák, kiket telepítsünk be? Emberséges-e a kevesebb mint 1300 menekült befogadása? Adhatunk-e kitöltetlen felhatalmazást az országgyűlésnek?
A kormány szerint a kvótanépszavazásra azért van szükség, mert “a magyar embereknek joguk, hogy eldönthessék kivel akarnak együttélni”. A «magyar embereket» azonban nem kérdezik meg arról, hogy akarják-e az EU-szerződések szellemében a két-háromszor már visszafizetett adósság további fizetését és a deficit 3 % alá szorítását, amellyel kiürül a közkassza, és lehetetlenlenné válik az egészségügy, oktatás finaszírozása a presztizsberuházások folytatása mellett. Arról sem kérdezik őket, tetszenek-e a multinacionális vállalatok becsalogatására használó alacsonyan tartott bérek. Elégedettek-e a három hónapra csökkentett munkanélküli segéllyel és a közmunkával bruttó 50 ezerért? Beleegyezését adta a nép arra, hogy 2015 végére 3358 harmadik országból származó személy vásárolt letelepedési kötvényt Magyarországon (darabonként 300-350 ezer euróért) – kormányközeli, meghatározott offshore-cégeken keresztül?
S most, amikor az «európai politika» követelte 25-30 éves ipartalanítás már egy millió magyar dolgozót «migránssorba» külföldre kényszerített, a munkáltatók szövetsége kijelenti, hogy 250 ezer (nyilván még olcsóbb) vendégmunkásra van szüksége, a kormány pedig ezt újabb kedvezményekkel akarja támogatni…
Minden erő, amely az EU diktálta szigorításokat és a migránsellenes politikát ellenzi, köteles az egység jegyében tüntetésre szólítani és azon részt venni.
A «népszavazásnak» nevezett manipulációs komédia mellé nem állhatunk. Az egyetlen megoldás az, ha távol maradunk, ha kinyilvánítjuk: a menekültek az EU-tagországok és a NATO, közöttük a háborúkba és megszállásokba magyar csapatokat küldő kormányaink áldozatai és követeljük a magyar kontingensek visszahívását; a katonai kiadások helyett tisztességes közszolgáltatàsokat, korrekt béreket a hazai és a bevándorolt dolgozónak.  Ez a dolgozók érdeke, egyben nemzeti érdek.

*  Az október 2-i népszavazás bojkottját!
* Tüntetést az EU politikáját végrehajtó Orbán-kormány ellen!

Az előbbiekkel egyetértek, aláírásom nem nyilvános:

Név                                                                                        elérhetőség

.................................................................................................................................................................



2016. augusztus 12., péntek

Rasszista magyarok?


Különféle közvéleménykutatások erősítgetik, hogy «a magyarok úgy találják, túl sok a menekült Európában».
Igazuk van. Túl sok embernek kell a háborús pusztítás, a nyomor, a globális felmelegedés elől szöknie, túl sokan kockáztatják életüket a tengeren és a hosszú szárazföldi út alatt. A mohó tőke túl sok embert túlzottan kizsákmányol, foszt meg a túléléstől.
«A magyarok erősen migránsellenesek», így szól a következtetés. Pedig egy kérdés – amelyet soha nem tettek fel és nem is fognak – mindent megváltoztatna: "Ha kishúgodat megerőszakolták volna, fiadat megölték volna, megpróbálnálnál-e másik országba menekülni?"
Kormánypolitikánk nem különbözik az EU más kormányaiétól: magyar katonai kontingensek is részt vesznek a közel-keleti háborúban, az afganisztáni, koszovói, mali, stb megszállásokban, de a következményekért viselendő felelősséget messze elhárítják maguktól.
Mibe fog még nekünk kerülni ez a politika?



2016. augusztus 7., vasárnap

Anarcho-kommunista vitaestek


VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében
HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
2016 szeptember 2 péntek 17 órakor
Anarchista -Kommunista aktivisták :
A Munkásönigazgatás kritikája
Vitainditó tézisek továbbá
ennek keretében levetitjük a Vörös Enzim 15 perces filmetüdöt és beszélgettünk egyik alkotójával Erhardt Miklóssal)

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!

Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5 P.M.


A Critque of Workers Self-Management
Presentation by anarcho-communist activists and projection of the movie Enzima Rosso.
Afterwards discussion with one of the makers of the movie, Miklós Erhardt.
Date and time: 2nd September, 2016. 5:00 p.m.

2016. augusztus 1., hétfő

Gyermekmunka, Nagy Britannia

 1853.

 2015.


Nagy Britanniában – amely egyébként 1883-ban elsőként szabályozta a gyermekmunkát – kb. 2 millió gyermek dolgozik rendszeresen az ILO jelentése szerint. 

Angliában, ahogyan Írországban is, a gyermekmunka tradicionálisnak számít, heti néhány óra munkavégzéstől napi több óráig terjed; bébiszitterkedéstől, kora reggeli tej- és újságkihordástól bolti pénztároskodásig és esti árusításig. Olcsó munkaerő jut vasárnapokra is. 

Az ILO becslése alapján az iskolások 36 %-a reggel 7 óra előtt vagy este 7 óra után dolgozik, ami illegális.

A helyhatóság által kiállítandó kötelező munkaengedélyt sokan be sem szerzik. Serdülő gyerekek dolgoznak kávézókban, kocsmákban heti 25 óra hosszat egy fontot sem keresve óránként. Már olyan esetet is felfedtek, ahol 6 éves volt a gyermek… Az ILO jelentése szerint minden öt gyermekből egyet már munkahelyi baleset is ért. Az elszegényedő családok, a szociális egyenlőtlenség egyre nyugtalanítóbb méreteket ölt, figyelmeztet a Munkaügyi Szervezet.


(A szabályozás szerint a 16 éves kort el kell érni, maximálisan heti 17 órát szabad dolgoztatni, napi 12 óra pihenésnek lennie kell. Az éjszakai munkáról, heti pihenőidőről, napi munkaszünetről nincs előirás.)

Franciaország, terrorizmus

Terrorizmus: «A politikai osztály politikai szemérmetlensége»

Saint-Etienne du Rouvray. Újabb név a támadások listáján. S ahogy mindig, a politikai osztály válasza – a szemérmetlenség.

Az ellenzék ordít, kikel magából és elítél, de nem azért, mert valójában megoldást keres, hanem mert a 2017-es elnökválasztás jár a fejében. A politikai párbeszédben nincsenek se nüanszok, se mérséklet.
Mindenkinek saját demagógiája: a szalafizmust illegálissá kell nyilvánítani, mindenkit el kell zárni, aki gyanús. Internálótáborokba minden muzulmánt – következő lépésként – vagy sárga csillagot viseltetni velük…

A Nyugat gyártja saját ellenségeit

Ami a köztársaság elnökét és a kormányt illeti, alig ragyogóbb. Először is itt van ez a mániájuk, hogy azonnal a helyszínre sietnek, holott a helyszínen még a segítség és a biztonsági erők végzik munkájukat, de foglalkozzanak még az állami vezetők őrzésével is…

Amikor még a prefektúrát igazgattam, nagyon jól tudtuk, hogy katasztrófa esetén a problémára kell koncentrálni minden erőt. A helyszínre sietni semmi mást nem jelent, mint a kommunikáció dramatizálását.

De a médiarendezésben az a legrosszabb, hogy rögtön kinevezik az ellenséget, az ISIS-t. Milyen kényelmes, ha van ellenség! Főleg ha kívül van! Milyen megkönnyebbülés, ha megerősítése végre megérkezik!

Az ellenség kinevezésével megszabadulunk saját felelősségünktől, minden az ő hibája lesz. Nem kell kérdéseket feltenni politikánk következményeiről.

Michel Onfray könyvében «Penser l’Islam» (Grasset, 180.oldal) emlékeztet, hogy a háború exportja végül annak saját földünkre való importját hozza. A terrorizmus sosem spontán, mindig reagálás valamire, haragra, frusztráltságra.

20 éve a Nyugat gyártja saját ellenségét. Osszama Bin Ladent az amerikaiak hozták létre, mielőtt az faképnél hagyta őket. Az ISIS Irakban a szunniták üldözéséből született, melyet az amerikaiak által támogatott Nouri Al-Maliki siíta kormány valósított meg. A bombáknak, amiket Szíriára dobunk, láthatóan nincs pozitív hatásuk nemzetbiztonságunkra (sőt, ellenkezőleg), nem is számítva az ártatlanokat, a névtelen áldozatokat.

Anti-ISIS-hisztéria

Nizza után François Hollande bejelentette, hogy Franciaország tüzérséget küldött Irakba. Légicsapások, ez a francia tüzérség. Már csak az atombomba hiányzik arzenálunkból. Ez az anti-ISIS-hisztéria teszi lehetővé, hogy elmaszkírozzák politikai osztályunk egészének képmutatását és koherenciahiányát. Szaud-Arábia és Katar, a vallási és terrorista sötétség szponzorai előtt a nyugati vezetők minden hajlongásra képesek, hogy egyezményeket írjanak alá (gyakran fegyverszállításról).

Azt magyarázzák nekünk, hogy Szaud-Arábia szövetségesünk az ISIS elleni harcban. A priori nem annyira elkötelezetten, mivel csak 10 repülőgépet ad az ISIS-ellenes koalícióba, míg százat vet be (igen: 100-at!) a jemeni siíta huti rebellisek ellen. Deklaráltuk az ISIS elleni harcot anélkül, hogy a kőlajcsempészet útját elvágnánk. Azt állítják, hogy küzdünk a terrorizmus finanszírozói ellen – Franciaországban maximum ezer eurónyi készpénzzel fizethetünk –, holott ezek a finanszírozók milliónyi, sőt milliárdnyi dollárokkal számolnak, utaztatják a fiskális paradicsomokon és a bankrendszeren keresztül.

Mit lehet mondani arra, hogy az Al-Nosrát támogatja Franciaország, holott annak se ideológiája, se barbársága nem marad el az Iszlám Államtól? És a sziriai lázadóknak szállított fegyverek? Nem annyira biztos, hogy ez a helyes opció. Fürdünk a képmutatásban, a közvéleményt félelemmel ejtik túszul a mára háborúcsinálásra és szerződések írására csökkent  külpolitika ellentmondásainak elrejtése céljából .     
Nézzük, hogy mi történt Afganisztánban, Irakban, Líbiában vagy Szíriában. Ki mondhatná azt, hogy a nyugati fegyveres beavatkozások hatásosak? A Nyugat magának vindikálja azt a jogot, hogy megmondja, melyik háború igaz. Pedig csak a béke lehet az. Az egész világgal szemben ontjuk egyetemes értékeinket, de a célt mi választjuk: ki sajnálkozott az izraeli hadsereg, a Tsahal 2014-es gázai hadműveletében megölt 1900 civil miatt?
A nyugatellenes gyűlöletet a képmutatás táplálja, az, hogy mi akarunk leckét adni az egész világnak, jópontokat osztogatni (sokszor ugyanolyan rabló és korrupt rendszereknek, melyek természete ugyanolyan, mint a terroristáké). Mi ítélünk és távolból öljük azokat, akiket mi tartunk ellenségnek. Nem kell csodálkozni azon, amit viszonzásként kapunk.
Nem arról van szó, hogy angyalokat kreáljunk, hanem arról, nyissuk ki szemünket saját inkoherenciánkra, mert ezek kerülnek sokba. Pluszban pedig: ezekért mi egyedüli vagyunk felelősek.



Fordítás innen: http://www.lemonde.fr/afrique/article/2016/07/28/terrorisme-il-n-est-pas-interdit-de-reflechir_4975841_3212.html#JJ3mL0UGX8MdUT7s.99