13 indiai szakszervezeti felelőst halál- vagy életfogytiglani büntetés fenyeget!

A Suzuki japán multinacionális manesari leányvállalata, a Suzuki-Maruti vezetése mindenáron meg akarta akadályozni üzemében egy független szakszervezet megalakulását.  

2012-ben egy üzemi incidens során tisztázatlan körülmények között meghalt egy menedzser. Dolgozók százait tartóztatták le.

Az ügyben most született ítélet.

A letartóztatottak közül 117-et felmentettek. 31-et különböző bűncselekményekben nyilvánítottak bűnösnek, 13-at pedig – bizonyítékok nélkül – gyilkosságért. Indiában ezért halálbüntetés vagy életfogytiglan jár.   

Az ítélethirdetésre márc. 17-én kerül sor.

Gyilkosságban 13 dolgozó találtatott bűnösnek, közöttük 11-en a független MSWU szakszervezet felelősei.

Nincs vesztenivaló időnk, mozgósítanunk kell azért, hogy igazságot szolgáltassanak a Maruti minden elítélt dolgozója számára, és különösen azért, hogy megmentsük a 13-ak életét.

A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának legjobb hagyományai szerint minden országban forduljunk az indiai hatóságokhoz és követeljük:

SZABADSÁGOT MINDEN BEBÖRTÖNZÖTT SUZUKI-MARUTI DOLGOZÓNAK!

HAGYJANAK FEL A SZAKSZERVEZETEK ÜLDÖZÉSÉVEL!

(Daniel GLUCKSTEIN, Nambiath VASUDEVAN, nemzetközi munkásbizottság a háború, a kizsákmányolás ellen a Munkásinternacionàléért)

A munkásosztály elleni politika diktálja a verdiktet, ami a Maruti Suzuki dolgozóit éri 2012 júliusa óta. Osztályítélet született multinacionális parancsra. Nem csak a közvetlen módon érintett dolgozókra vagy a Marutinál dolgozó 2500 munkásra, hanem India teljes kizsákmányolt osztályára vonatkozóan.

A tragikus balesetben, az üzemben keletkezett tűzesetben a dolgozók felelősségét nem tudják bizonyítani, azóta mégis börtönben vannak. 117 munkás 4 évig volt bezárva, most pedig felmentették őket. 31-t lázadással, testi sértéssel vádolnak. 13-at gyilkossággal.

A bírósági tárgyalás alatt szinte hadizónává alakult a terület. Rendőrség, paramilitáris szervezetek özönlöttek ide, a Maruti üzemét blokkolták, hogy megakadályozzák a dolgozók szolidaritását. A sajtóban véresszájú nyilatkozatok követelik a halálbüntetést, az életfogytiglanit …  Tiltakozzunk!

Az indiai követség mailcíme: fs@indianembassy.hu

«Levél Benoît-nak és Jean-Lucnek»

Philippe Rio, Grigny kommunista polgármestere. Grigny Franciaország legszegényebb településének egyike. A polgármester nyílt levelet tett közzé Benoît Hamon-nak Jean-Luc Mélenchon-nak, az elnökválasztások jelöltjeinek címezve. A Tribune des travailleurs részletet közölt belőle.

«Kedves Benoît, Kedves Jean-Luc!

Olyan városban vagyok polgármester, ahol minden második gyermek szegénységben él. Nálunk az egészség luxussá vált. A fiatalok jórészének le kell mondani álmairól. Ebben a városban az emberek nem gyakran laknak jól.

Ez a város, az én városom, nem jómódúak lakta település. Hiányoznak az orvosok, pedagógusok, rendőrök, szociális munkások. Ez Grigny, de beszélhetnék más hasonló munkásvárosról is. A társadalmi és területi szegregáció áldozatai mi vagyunk, a diszkriminációé, a rendszeré, amely kirekesztést, beletörődést, erőszakot fabrikál. Az itt élők, mint a többi szerény életvitelű állampolgár, nem várhatnak tovább az egyenlőségre, nekik azonnal szükségük van béremelésre. Azonnal vissza kell adni nekik a Köztársaság oktatási eszközeit. Méltó lakhatás kell nekik, minőségi tömegközlekedés, tiszta és olcsóbb energia, beszívható levegő, környezet. Az kell, hogy gyógyíttathassák magukat, hogy továbbra is büszkék lehessenek a leginkább emancipáló társadalombiztosításra.   

Kedves Benoît, kedves Jean-Luc, Grigny és más település semmit nem tud tenni karrieretek, veszekedéseitek kapcsán. Ebben az országban a szociális ügyeknek van elsőbbsége. A reális egyenlőségnek, a szociális jogoknak, a klimatikus viszonyoknak.

A következő 5 elnöki év ne legyen ismét a népi rétegek számára – még egyszer is – elveszett. Együtt javasoljunk lakónegyedeinknek sürgősen megvalósítandó megoldásokat. Reális jogok megvalósítását akarjuk. Nem fogadjuk el a várospolitika porhintését, az elsőbbséginek mondott politikát, a szolidaritás, sőt, irgalom eme hiányát.  

Meghívlak Benneteket Grignybe, hogy lássátok életünket, a mindennapoktól való félelmet és az ellenállást, de a reményt is. Gyertek, mondjátok el Grignyben szemtől szembe, hogy mit várhatnak a következő öt évben a valódi baloldali politikától, hogy a jobboldali, szélsőjobboldali fasiszta győzelem nem olyan nagy baj, hogy Macron liberális kúrája nem okoz majd fájdalmat nekik.

Uraim, a baloldal valódi szerepvállalásának a prekaritásban, kirekesztésben és nyomorban széthulló életekben kell lennie. S ehelyett ti haboztok, elveket soroltok, vitatkozgattok. Magatok között, étteremben kinyilatkoztatjátok, hogy lehetetlen az összefogás. A kifogás? Európa! Túl könnyű!

Persze, ez nem «nagypolitika». De hol van a közösségi érzés? Hol van az általános érdek? Európát persze elutasítjuk, 2005 óta küzdünk együtt, ugyanezt a frontot megnyithatjuk 2017-ben is. De azzal, ahogyan azt keresitek, hogy mi is az, ami elválaszt Benneteket, az egyenlőtlenségek fenntartásának 30 évét készítitek elő. Szembenállásotok megöli annak a politikának a reményét is, ami az elviselhetetlenségnek véget vethetne. A szövetség – mindennapos küzdelem. Lakónegyedeinkben mindennap ezt tesszük a túlélésért. Hát akkor Ti miért nem? Még rosszabb, hogy megutáltatjátok azokkal is a politikát, akik már nem tudnak várni.

Uraim, a történelem számára legyetek méltóak! Számunkra, kisemberek számára, legyetek felelősek, fogjatok össze!

Philippe Rio»

M E G H Í V Ó

Rendszerváltást – ezt akarjuk!

A NATO – védelem: mi ellen?"

Téma: az Észak-atlanti Szövetség szerepe, jellege … Magyar katonák külföldön ... és külföldiek Magyarországon …

Időpont:     2017. március 18. szombat,  11.00 h

Helyszín:    Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének székháza, 

               1068 Budapest, Városligeti fasor 46.

Moderátor: Debreceni János

Előadók:

Csapody Tamás egyetemi docens

http://magtud.semmelweis.hu/dr-csapody-tamas/dr-csapody-tamas-publikacioi

Szenes Zoltán, egyetemi tanár

http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=11903

Kultúra: Kemény András szaval

Kérdések, válaszok és vélemények.

A programon fellép – Ungár Istvánné karnagy vezetésével – a Ságvári Kórus.

Hozom–megosztom piknik.

A rendezvény költségeihez 100–500 forint szolidaritási hozzájárulást kérünk.

Kérjük a résztvevőket, hogy a baloldali érzelmű rászorultakat segítő Vörös Segélyhez is járuljanak hozzá.

Szervezők a Baloldalért

Kormányunk «multiellenes harca»

Összesen 51,6 milliàrd forintot 7 multicégnek 6386 munkahelyre, az egyéb kedvezményeket nem számolva

A Mercedes-Benz Hungary Kft., közel 500 milliárd forintnyi beruházással új járműgyárat tervez létrehozni  2020-ig Kecskeméten - ezzel 2500 új munkahelyet teremtene. A beruházáshoz a magyar kormány 12,9 milliárd forintos támogatást ajánlott fel.

Az Apollo Tyres Hungary Kft. gyöngyöshalászi gyára az idei év első felében kezdi meg a termelést. Az új gumigyár 146 milliárd forintos befektetéssel épül, amelyhez a magyar kormány 16 milliárd forintnyi támogatással járul hozzá. A beruházás 975 új munkahelyet teremt.

Az Autoliv Kft., 11 milliárd forintos beruházással új gyártócsarnok felépítését tervezi 2018-ig Sopronkövesden. Ezzel 700 embernek adna új munkát. Az egyebek közt biztonsági-öveket gyártó svéd cég bővítését a magyar kormány 1,5 milliárd forinttal támogatja.

A BorgWarner Oroszlányban 15,5 milliárd forintos gyárberuházást hajt végre, amivel 600 új munkahelyet teremt 2018-ig. Az amerikai járműipari alkatrészgyártó fejlesztéshez a kormány 1,7 milliárd forint támogatást ad.

A magyarországi Bosch-csoport összesen 19 milliárd forintos beruházást valósít meg a hatvani gyárában 2018-tól - egyebek közt megépítik regionális logisztikai központjukat - ezzel 601 új munkahelyet hoznak létre. A fejlesztésekhez a magyar kormány 4,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad.

A Schaeffler- csoporthoz tartozó FAG Magyarország Ipari Kft., több mint 25 milliárd forintos bővítést hajt végre debreceni üzemében, amellyel 510 új munkahelyet hozna létre 2017 végéig. Az autóipari alkatrészeket gyártó cég fejlesztését a kormány 4,5 milliárd forinttal támogatja.

A Thyssenkrupp Presta Hungary Kft. több mint 30 milliárd forintos beruházással a 2018-tól új járműipari üzemet épít Jászfényszarun, csaknem 500 új munkahelyet teremtve 2019-ig. A magyar kormány 10,6 milliárd forinttal támogatja a német konszernet.

(A GE Hungary Digital 2017 végére 8 milliárd forintos beruházással Budapesten hozta létre a hat digitális fejlesztési központjának egyikét, Európában az egyedülit. Az új központban 400 új informatikai munkahely jön létre. A kormányzati támogatások összegét nem közölték.)

(Forrás: napi.hu, 2017.03.06.)

Nézzük meg ezek után, miként is működik egy hazánkba települt, exportra termelő multicég, természetesen a neve elhallgatása mellett – érthető okokból –, de egy valós külföldi gyártó konkrét mérlegadatainak felhasználásával. A céget 2012-ben alapította külföldi tulajdonosa hárommillió eurós alaptőkével. A magyar állam kiutalt a friss cégnek száztízmillió euró letelepedési pénzt, azzal, hogy hazai munkahelyeket fog teremteni. Az elmúlt években (a 2015-ös adatok még nem ismertek) a cég folyamatosan nyereséges volt. Az itt megtermelt nyereségét részben tőkésítette, részben kiutalta az anyacéghez.

Érdemes megvizsgálnunk a 2014-es mérleget. Ebből kiderül, hogy termelési értéke 2,8 milliárd euró volt. (Ez a hazai GDP majd 2,5 százaléka.) Biztosak ebben azonban nem vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogy a termékek külföldön milyen áron keltek el. Vélhetően a tényleges árbevétel jóval nagyobb a 2,8 milliárd eurónál, de ez szigorúan védett üzleti titok. (Nesze neked GDP-definíció, amely szerint az nem más, mint a hazánkban megtermelt termékek teljes piaci értéke.) A 2,8 milliárd euróból jutott negyvenötmillió euró munkabérre, valamint tizenegymillió euró hazai bérjárulékokra, sőt a település is, ahol a cég székhelye van, kapott ötmillió euró helyi adót.

A cég fizetett hatvanötezer euró nyereségadót a hazai költségvetésnek. A 2,8 milliárd euró (vagy jóval több) GDP-ből tehát kevesebb mint százmillió euró vált hazai jövedelemmé … A meg nem nevezett cég mintegy háromezer munkavállalóval gyárt évente százötvenezer járművet, mindenkire jut tehát ötven darab. A cég fizet átlagban évi tizenkétezer eurónyi bért a munkavállalóinak, évi negyvenötezer helyett, amit az anyacégnél fizetnek. Megtakarít tehát mintegy évi százmillió eurót, mert itt termel, s amiből részben itt, részben hazánkon kívül profit lesz. A válasz tehát egyértelmű: a hazai alacsony munkabér nem a magyar versenyképességnek, hanem a multinacionális cég nemzetközi versenyképességének a záloga. Ezt félti oly hevesen a hazai „ elemzők” egész csapata.

(Forrás: magyarhirlap.hu 2015.12.31.)

Mi történik Belorussziában?

«Mind együtt, semmisítsük meg a 3-as számú dekrétumot!» Belorussziában, a volt szovjetköztársaságban a 3-as számú elnőki rendelet évi 200 dolláros adót vezetett be azok számára, akik évi 6 hónapnál kevesebbet dolgoznak. A dekrétumot cinikusan a «parazitákra vonatkozó határozatnak» hívják. Dolgozók, családanyák mentek ki az utcákra. Gomel városából levelezőnk a nemzetközi munkásbizottság tagja tudósított.

2017 februárjában Belorusszia új korszakba lépett, Lukasenko 1994-ben kezdődött elnöksége óta először tömeges társadalmi tiltakozás ütötte fel fejét. A hatóságok nem adtak engedélyt a «paraziták menetére», de az emberek csak jönnek, jönnek és többen, mint gondoltuk volna. Óriási többségük mindennapi kisember, munkás, migráns dolgozó, kisgyermekes anyák, sok a nyugdíjas is. Sokan csoportokban érkeznek,  egyenesen az üzemekből egész munkásbrigádok. 

Természetesen a konzervatív és liberális erők azonnal próbálkoztak a mozgalom fölötti ellenőrzés átvételével. Láttunk fehét-vörös-fehér zászlót (a köztársaság zászlaja 1996-ig) és hallottunk nacionalista jelszavakat is. Sokan fejezték ki nemteszésüket: «Meg akarnak szerezni minket maguknak?». A manipulációs kisérleteket a Razam mozgalom visszaverte jól választott jelszavaival: «Munkát akarunk», «Munkát, nem adót!», «Le a dekrétummal!». A Lenin téren Vlagyimir Ijics szobrának talapzata hirtelen tribünné változott, Lenin – mintha maga is részt vett volna a nagygyűlésen. Valaki fel is ragasztott egy plakátot: «Nem vagyok parazita!»

A Razan aktivistája beszédében elmagyarázta, hogy a határozat nem csak egy új adónemről szól, hanem a munkaerő ára csökkentésének új eszköze, amire az állam és a tőke törekszik. Pedig azokkal kellene fizettetni, akik a válságért felelősek, az oligarcháknak és a korrupt vezetésnek. Részegek és provokátorok megpróbáltak felszólítani «Lukasenkó fegyveres megdöntésére», de a tömeg kivetette őket magából.  

A legfontosabb, hogy a tiltakozó mozgalom nem vált a liberális ellenzéki erők prédájává – akik gazdasági programja tökéletes összhangot mutat a 3-as számú dekrétummal. 

A Razam aktivistái a mozgalom szervezésére demokratikusan műkődő társadalmi szolidaritási tanács létrehozását javasolják

«Nemet a szegényeket és munkanélkülieket sújtó adóra!» – olvashatjuk a Belorusz Zöldek (BPZ) szervezőbizottságának és a Razam szociális mozgalom egyik röplapján.

«A dekrétum a népesség legsérülékenyebb részét vetné adózás alá, azokat, akik elvesztették munkahelyüket. Sújtja azokat is, akiknek csak részmunka jut, a nőket (családanyákat és háztartásbelieket), a migráns dolgozókat és az önfoglalkoztatókat. 

Sokan úgy tartják, hogy a határozat a “szovjet idők visszatérését” jelzik. Csakhogy a Szovjetunió idején mindenki számára volt munka, volt lakhatás, ingyenes oktatás és egészségügy, nyugdíjasotthon, államilag ellenőrzött árak.

Velünk akarnak fizettetni? Nagyforú cinizmus azokat megsarcolni, akik munkanélkülivé váltak a tömeges elbocsátások során.

A dekrétumnak nem csak az államkassza feltöltése a célja, hanem az is, hogy néhány kopejkáért bármilyen munka vállalását kikényszerítse akár a magán-, akár az állami szférában. Bíróság előtt egyénileg tiltakozni - sehova nem visz. Akkor csak egyetlen dolog marad: mindnyájan, együtt, semmisítsük meg a 3-as számú dekrétumot! Minden szociális vívmányunk visszaszerzéséért harcolnunk kell és munkahelyek tömegének létrehozását követelni. De honnan lesz rá pénz? A gazdagok jövedelmének progresszív megadóztatásával. A paraziták, az oligarchák, a korrupt magasrangú tisztviselők fizessék meg a válságot és a munkanélküliséget, ezekért ők a felelősek!»

(Jurij Glusakov)

A belga szövetségi rendőrség sztrájkbejelentése a kormány destruktív politikája ellen

A belga CGSP, az SLFP Police, az CSC és a SNPS szakszervezetek egységfrontba tömörülve  bejelentették, hogy 2017. márc. 16. és ápilis 30. között sztrájkba lépnek szövetségi rendőrség teljes állományában – kivéve Antwerpen városát.

A szakszervezeti felelősök Brüsszeli sajtótájékoztatón követelték az azonnali tárgyalásokat folytatását és, hogy a kormány a rendőrségi szolgálat költségvetési megszorításainak vessen véget.

"Destruktív politika"
A szakszervezetek konstatálták, hogy a szövetségi kormány intézkedési következtében a rendőri közszolgáltatáson belül a munkavégzés jelentősen romlik. Hiányzik a munkaerő, a közlekedési rendőrség eszközei, a techikai és tudományos részleg működése nehézkes, az igazságügyi rendészeten munkaerőhiány van, stb. A szakszervezetek együtt tették meg bejelentésüket a belügyminiszternek.

Sztrájk
A sztrájk márc. 16-án veszi kezdetét és április 30-ig tart. "Jelentős beruházást követelünk a szövetségi rendőrség berkeiben humánterületen, eszközökbe és infrastruktúrában", foglalta össze Eddy Quaino, a CGSP bizalmija. "A rendőrség élén állók gyakori cserélődése szintén nyugtalanságot keltő tényező."

Megfelelő finanszírozást
A szakszervezetek azonnali tárgyalásokat követelnek a miniszterelnökkel, belügyminiszterrel avégett, hogy a pénzügyi megszorításoknak végük legyen és megfelelő finanszírozást kapjon a rendőrség. Stéphane Deldicque, a CSC bizalmija hozzátette:"Meg kell hallják jeladásunkat. Nagyon ideje van, hogy a hatóságok végre cselekedjenek rövid-, közép- és hosszútávon".

IZLAND: két hónapja, hogy a tengerészek és halászok sztrájkolnak

"Nem mondunk le a követeléseinkről – de a munkáltatók sem engednek…"  

Rövid beszélgetés az izlandi tengerészeti szakszervezeti szövetség elnökével Valmundur Valmundssonnal és főtitkárával, Holmgeir Jonssonnal.

-          

     Föderációtok az Izlandi Munkakonföderáció(ASÌ) tagja. Országotokban hol a halászat helye?

Északon a tengeren dolgozó többsége a mi szakszervezetünk tagja. A tengerészeti föderációnak magának is 18 szakszervezete van, a 18 nagy cégtársaság mindegyikében kb. 3000 tengerésszel. Izland elsősorban turizmusából él, csak ezután jön a halászat és az alumíniumipar.

Miről van szó ebben a konfliktusban?

Nagyon fontos dologról van szó, a munkahelyi körüményekről a nagy cégeknél. A 15 tonnánál nagyobb hajókon nincs sztrájk. Folynak a tárgyalások a hajótulajdonosokkal és ez kb 140 céget érint, ebből 10-12 társaság kontrollálja az Izlandnak biztosított halászati kvóta majd’ 80 %-át tehát a tárgyalásokat is. A sztrájk ma holtpontra jutott, mi nem mondunk le követeléseinkből, a munkáltatók pedig nem engednek. Évtizedeken át  tengerészeti sztárjok mindig sikerrel jártak a parlamenti törvény elfogadásával, most nem haladunk vele. 2004-ben még egyezséget értünk el, 2006-ban és 2011-ben már semmire nem jutottunk a tulajdonosokkal. Egész sereg kérdésről kell pedig tárgyalnunk. A helyzet nehéz.  

Mi a legfőbb követelésetek?

A bérrendszer. A régi árak érvényesek arra, amit ma keresünk. Elsődlegesen azt akarjuk elérni, hogy nőjön a bérűnk. A hal ára csökken, de mi halásszuk 100 %-ban, viszont a részesedésünk csak 30 %-os. 3 % béremelést akarunk, ez a fő kővetelésünk.

A munkaerő árának csökkentésével próbálkoznak?

Egyik oldalról. Az étkezéshez támogatást kapunk, de ez kevés. Azzal bíztak meg, hogy érjük el, ha a tengeren vagyunk, az ingyenes legyen. Munkaruhát is akarunk, most mi magunknak kell fizetnünk. Itt van a telefon és internet is, amit a munkához használnunk – nagyon drága.  A hajó felszerelésére is fizetni kell a halászoknak.

Mennyi időt töltötök általában a tengeren?

A legnagyobb 23 hajón általában 40 napot. A kicsik két napra futnak ki.

Más kikötőkben is sztrájkolnak vagy csak Reykjavikban?

A sztrájk általános, különösen Reykjavikban. A parancsnokok, kapitányok nem szüntették be a munkát.

2016.jan.27.

(Pierre Priet és Jean-Pierre Barrois)

A sztrájk febr. 14-én tudásunk szerint még tartott, miután a munkáltatók ajánlatát elutasították a dolgozók.