Katalónia újra

1 – Hiába szövetkezett a spanyol kormány az október 1-i eredmény megsemmisítésére, minősítette illegitimnek, hiába alkalmazott erőszakot, a 155-ös cikkelyt, és tartóztatta le a vezetőket. A «játszma» vesztese lett, jövője kérdéses. Pártja, a Néppárt (PP), Franco diktatúrájának örököse és intézményei letéteményese, gyakorlatikag megszűnt Katalóniában, rendszerének likvidálása került napirendre.

2 – A dec. 21- szavazás megerősítette az okt. 1-I népszavazást. Kétségtelenül legitim a katalán köztársaság a megtorlás, a saját vezetőik manőverei ellenére, a vele szemben létrejött «szentszövetséggel» szemben.

3 – Az Európai Unió, amely minden erejét bevetette a köztársaságpártiak ellen, vereséget szenvedett. De kudarcot vallott a francoista intézmények védelmében létrehozott 1977-es Moncloa-paktum minden aláírója is, különösen a 155-ös cikkelyt támogató szocialista párt; és a Podemos is, amely legfőbb vezetője a köztársaságiakat vádolta; kudarc Mélenchon számára, aki reakciós szeparatistának titulálta a katalán köztársaságot.

4 – Mindenki veszített, de ki nyert? A köztársaság bizonyosan. De ki fogja megvalósítani a köztársaságot? A kérdés a munkásosztály vezetésének alapvető problémájához vezet.

5 – A függetlenségi vezetők okt. 1. és dec. 21. között a jeladást megsokszorozták a monarchia felé – anélkül, hogy nyíltan kimondták volna – a meghátrálás szándékával. Most mit fognak mondani?

6 – A választás után deklarációjában Puigdemont azt mondta, «a köztársaság győzött a spanyol monarchia felett», egy másik nyilatkozatában pedig a katalán köztársaság győzelméről beszélt a  «155-ös monarchia felett». A két formula különbsége mutatja, hogy Puigdemont és pártja vezetése limitálja a köztársaság jelentőségét, a megfogalmazás azt sugallja, mintha a monarchiának csak ez az antidemokratikus vonàsa lenne. . Nem, nem kizárólag a 155-ös cikkely az ok, és nem csak a spanyol királyságot kontrázza meg, de nem is kizárólag nemzeti kérdés. A francoista állam, intézményei, a Juan Carlos alatti «demokratikus átmenet» az imperialista országok támogatásával a burzsoázia hatalmának fenntartását jelenti, amely tegnap még a fasiszta diktatúra, aztán pedig demokratikus látszat köntösét öltötte. Lebontása nem csak a katalán köztársaság, de a baszk, andalúziai köztársaság, az egész Spanyolország szabad köztársaságai napirendjén szerepel, csakúgy, mint az alkotmányozó nemzetgyűlés.

7 – Ki fogja megvalósítani ezt a mandátumot? Megint felmerül a munkásosztály vezetésének kérdése. A mozgalom szervezetei, a köztársasági védelmi bizottságok – melyet a madridi sajtó a szovjetekhez, tanácsokhoz hasonlított – tartalmazza a válasz egyik elemét. De a szakszervezeti szövetségek, a szocialista párt vezetői, a kommunistáké, a Podemosé, stb. hátat fordítottak annak, ami a munkásosztály képviseleteként, felelősségeként viselniük kellett volna.

8 – Ma – egy független politikai munkásszervezetnek – egész Spanyolországban egyetlen témát kellene propagálni: «Szabadságot a katalán köztársaságnak, szerveződhessen abban az alkotmányozó irányban, amit kíván. Spanyolország minden régiójában bontsuk le a monarchia intézményeit, vállaljuk a harcot a köztársaságért, a szabad köztársaságok szabad szövetségéért!».

9 – Egyedül a munkásosztály képes ennek a küzdelemnek a megvívására. Egyedül neki nem fűződik semmi társadalmi, politikai, gazdasági érdeke a tőkés domináció fenntartásához, amelyet a monarchia és az Európai Unió takar.  

10 – Az utóbbi hetekben bizonyos érést láthatunk Katalónióban, az öntudat érlelődését, de nem csak azt. A tüntetéseken az «Európai Unió értékeit» mint «Franco és Rajoy értékeinek» nyíltan nevező molinók éppen Puigdemont évek óta védett konklúziójának az ellenkezőjét húzzák alá. Puigdemont még ma is azzal próbálkozik Brüsszelben (hiába), hogy elnyerje az EU támogatását. A katalán tömegek már túlléptek ezen, nekik az Unió – ellenség.

11 – A helyzet ma annál rosszabb, hogy az ugyan nem nagy, de a IV. Internacionálé programján alakult szervezet – az internacionalista szocialista párt – totálisan kapitulált. A POSI illegitimnek ítélte az okt. 1-i referendumot, kampányt folytatott a köztársaság ellen. Ki tartaná autentikus forradalmi szervezetnek?

12 – Világosan ki kell mondani, hogy akik a katalán köztársaság ellen fordulnak, nem a spanyol munkásosztály egységét védik, még kevésbé Spanyolország népeiét. A köztársaság ellen a megosztás faktoraként fordultak a francoista és az EU intézményei védelmében.

13 – Mégha nehéz is a feladat, nagyon gyorsan el kell kezdeni a IV. Internacionálé hívei táborának szervezését. Lenin, Trockij tudták, hogy a munkás és népi tömegeknek, a kizsákmányoltaknak és elnyomottaknak nincs mit veszíteniük a monarchia bukásával; értenék a katalán tömegek gyakorlati mozgalmát, a «köztársaságot most, azonnal» jelszavát.

14 – A IV. Internacionálé óriási jelentőséget tulajdonít a katalán fejleményeknek és egész Spanyolországban síkra száll kampányában: «Szabadságot, a katalán köztársaságért, szabadságot, a spanyol köztársaságokért, le a francoista monarchiával!»

CORQI, 2018. jan.

Franciaország, egészségügy

Inlluenzajárvány sújtja az országot. A hatóságok tudtak róla, be is jelentették. Az egészségügyi szervezeteknél mégis ugyanaz a szervezetlenség, amit egyébként is tapasztalunk. A sürgősségen katasztrofális állapotok uralkodnak. A személyzet hónapok óta figyelmeztet: a kórházakban túlcsordultak a feladatok, nem bírnak velük. “23 orvos kellene, mindössze tízen vannak”, ”21 óra hosszat kellett egy 90 éves asszonynak várnia egy hordágyon, borzasztó!”, “éjszaka 30 betegre egyetlen kisegítő ápoló jut” – lehetetlen állapotok!” – tanuskodik maga a kórházi személyzet, amely elkeseredetten harcol, a betegeket gyógyítását, munkáját el akarja végezni. De a túl sok, az túl sok.        

Sztrájkhullám bontakozik ki

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a munkabeszüntetések teljes kórházi személyzetet összefogják, orvosoktól az ápolókon át a kisegítő személyzetig. Annál is inkább, mert ebben a súlyos helyzetben a gyógyítás teljes területe veszélybe került.

• Az orvoshiány, a magánprakszisban is (!), arra ösztökéli a pácienseket, hogy a sürgősséghez forduljanak. .

• A sürgősségen az igények megnőttek, viszont a személyzet létszámát csökkentették.

• A kórházakban az ágyakat tizezrével felszámolták, nem tudnak több beteget fogadni.

Minden a kormány felé mutat. Annak politikáját vádolják a munkabeszüntetésre készülők. A Macron-Philippe kormány azonban se lát, se hall, és még inkább aláaknázta a közszolgáltásokat, még fel is gyorsítja azok felszámolását. Az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy az orvosi beavatkozások 30 %-a felesleges, a műtétek 70 %-át ambulánsan kell megoldani, tehát még aznap menjen haza az operált beteg. A miniszterasszony maga beismeri, arról van szó, spóroljanak a kórházakon.

A kormány pedig újabb elbocsátásokat jelentett be a kórházakban.

Tehát?

A kormány, akárhogy is nézzük, saját maga kreálja a robbanáskész helyzetet.

Az egyetlen megoldás, az általános sztrájk minden kórházban, hogy megmentsük kórházainkat, a gyógyíttatáshoz való jogunkat, a kórházi személyzetet. Rá kell kényszeríteni a kormányt arra, hogy meghátráljon.  

Louis Milano

Németország 250 000 sztrájkoló vasas

Az IG Metall munkabeszüntetési ciklust indít az 2018-as bérekért

Közel négymillió dolgozóval a szektorban a szakszervezeti ágazat számára a «társadalmi béke» dec. 31-én végetért, lejártak a bértarifa-egyezmények. Jan. 8-án figyelmeztető sztrájkok indultak az autóiparban, a hajóiparban, a légiközlekedésben és az orvosi felszerelésgyártásban, mindösszesen 250 ezer dolgozó részvételével.  

Az IG Metall szakszervezet 6 %-os béremelést követel 12 hónapra. Ezen felül azt az egyéni lehetőséget, hogy legfeljebb két évig az azt kívánó dolgozók munkavégzése heti 28 órára rövidüljön, azzal a garanciával, hogy visszatérhessenek a 35 órás heti munkavégzéshez. Ez egy «fakultatív jog» lenne azok számára, akik pl. a gyermekeikkel többet akarnának foglalkozni, vagy háztartásukban ápolni valakit és nem veszítenék el  kieső bérüket sem teljesen, mert – pillanatnyilag még meg nem határozott – kompenzációt kapnának. Az IG Metall a fiatalokra gondolva (pl. a szakmunkástanulókra) vizsgáik előtt egy nap fizetett szabadságot követel.   

A vasasok egyéni jogainak igazságosságát nem vizsgáljuk, mégha evidens is, hogy a bölcsődékben nincs elég hely, azokért sorban állnak és még a vázolt megoldás esetén is veszít a dolgozó bérben és szolgálati évben. A részmunkaidőn, a bércsökkenésen, a szolgáltatások hiányán valamelyest kompenzálnának…

Ami a béremeléseket illeti, Jörg Hofmann, az IG Metall elnöke deklarálta, hogy: «a tőzsdére bevezett cégek 2016-ban körülbelül 13 millárd euró osztalékot nyújtottak részvényeseiknek, 1 %-kal többet, mint a megelőző évben, és 2017-re ennél lényegesebben többet”. Hozzáteszi: «Ennek a pénznek a pénzügyi spekulánsokkal szemben a dolgozók zsebében  hasznosabb helye lenne».  

A munkáltatók valóságos provokációval válaszoltak:  három hónap béremelés nélkül, azután pedig mindössze 2 %. Mondhatjuk tehát, hogy a sztrájkok folytatódni fognak.  

A közszolgáltatások Ver.di szakszervezete is tárgyalásokba kezd, 6 %-ot követel a postásoknak és nagy valószínűséggel a helyhatósági alkalmazottaknak is ugyanennyit.

H.-W. Schuster

A német IG Metall sztrájkot hirdet

6% béremelés nem elég ...

FABIAN BIMMER / REUTERS

Az IG Metall közel 2,3 millió tagjával (Siemens, ThyssenKrupp, VW, Daimler, Porsche) Európa legnagyobb ipari szakszervezete. Jan. 8-án szociális vaskézzel olyat jelentett be, amely az utóbbi évek egyik legkeményebb eseménye lehet Németországban. Több tucat munkabeszüntetés folyik az országban, különösen a  gépkocsigyártásban a munkaidő heti 28 órára csökkentésével kapcsolatos követelések támogatására.

Kigondolt stratégia szerint a sztrájkok helyszínét gondosan választották ki, közöttük van a Volkswagen, Porsche, Otis és Bombardier Észak-Rajna-Vesztfáliában, 700.000 bejelentett sztrájkolóval, Beden-Würtemberggel, Brandenburggal, Szászországgal és Berlinnel.

Az IG Metall nyomást akar gyakorolni a 143 vállalatra, mozgalma legalább egy hétig tart az első helyi figyelmeztető sztrájktól számítva (pl. a múlt héten a Porschénél).

Október óta követeli a szakszervezet a szektor 3,9 millió munkavállalója számára a bérek 6%-os emelését. A munkáltatói szervezet, a Gesamtmetall 2%-ot ajánlott. Semmi szokatlan nincs benne, általában a felek középúton «találkoznak».

A konfliktus ez alkalommal azonban főleg az IG Metall által kért munkaidőváltozás körül forog: a munkaidő 35-ről 28 órára csökkentése azok számára, akik óhajtják, részleges munkáltatói kompenzációval maximum két éves időszakra. A munkáltató pedig ezidő alatt garantálja a teljes munkaidőre való visszatérés lehetőségét. Ne már csak a vállalat privilégiuma legyen a rugalmas munkavégeztetés!

A munkáltatók szerint elfogadhatatlan és nélkülözi a gyakorlatot. Úgy becslik, a bérből élők kétharmadát érintheti a munkaidő módosítása, ami adminisztratív gondokat okoz és kiürült műhelyeket. Szintén aláhúzzák, hogy diszkriminániót jelent a részmunkaidőben, alacsonyabb fizetésért dolgozók számára.

Ha nem sikerül a megegyezés a munkáltatók álláspontja miatt, komoly gondok jönnek, tette hozzá az IG Metall felelőse, Roman Zitzelsberger. 2003 óta a szakszervezet nem kezdeményezett általános és korlátlan határidejű sztrájkot. A Gesamtmetall bírósággal fenyeget.

"A sztrájkok áltaban nem jelentenek jó módszert a bérkonfliktusok megoldásába, az exportot, a vállalatot károsítják", állítja a bajor fém- és elektromosipar munkáltatói szervezetének vezetője.

Az IG Metall azonban a szektor sokéves virágzása gyümölcsének elmaradása miatt a szakszervezeti világban eddig ismeretlen, új követeléssel állt elő.

Forrás : http://www.huffingtonpost.fr/2018/01/08/ce-puissant-syndicat-allemand-lance-une-greve-qui-risque-de-ringardiser-nos-35-heures_a_23327082/

Vitaest: a kommunista szervezkedés kérdései

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL

         Kommunista elvtárs  (a nagyvilágból )  vitainditó   elöadása

                                      

A  kommunista   szervezkedés  kérdései    

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

The   Question Organisation  Of  Communist 

    Presentation bye a  Communist comrade 

2ND  of february 5 :30 P.M.

Nagy-Britannia közegészségügye

A National Health Service 2018-ban ünnepli fennállása 70. évfordulóját, a brit kórházak azonban soha nem látott nyomás alatt találták magukat e tél kezdetén. Minden «nem sürgősnek» tartott operációt – azaz 55 000-t – január 31. utánra tettek. A brit sajtó nyugtalan.

Az NHS nemzeti kincs, amire büszkék a britek. A közegészségügy – 70 éves vívmány. Mégis, a kórházak nem képesek megfelelni az elvárásoknak. A kormány jan. 2-án határozott arról, hogy a nem sürgős műtéteket el kell halasztani (55 ezret), fel kell függeszteni az ambuláns beavatkozásokat, és felszólította a sürgősségen dolgozókat, hogy minden pácienset küldjenek el, aki nem valóban súlyos gonddal küszködik. A kórházak előtti sorokban állnak a mentők, a váróhelyiségek tömve, a kórházi folyosókon betegek mindenütt (14 ezer kórházi ágyat szüntettek meg), részletezi a New Statesman.

Ha az NHS-sel mindig is voltak problémák, “soha nem volt ilyen nyomorult állapotban a 90-es évek óta”, folytatja a baloldali lap. A probléma elsősorban pénzügyi. “Ha az NHS szinte nemzeti vallás az Egyesült Királyságban, akkor a gyógyítás ingyenességének követelése egy kicsit olyan, mint az imára hívás. Jelenlegi finanszírozási állapotában életképtelen”, állapítja meg a The Times.

A magánszektorra kellene támaszkodni?

A  jobboldali sajtó is kimondja, ha Theresa May konzervatív kormánya meg is ígérte, hogy 2022-ig 6,3 milliárd fontot fektet a közegészségügybe, ebben az évben csak 1,3 milliárdot kapott az NHS. “Az egészségügy szakértői szerint a gyógyítás minőségének fenntartásához ez az összeg mindössze alig a fele a szükségesnek. A helyzet javításához azt javasolja a napilap, hogy zárják be az alulhasznált kórházi osztályokat vagy a betegekkel fizettessenek.

Párhuzamosan a “kormány olyan döntést is hozhat, hogy a magánbiztosítás részarányát növelve a betegek egy részét a magánszektorba irányítsa”, veti fel a The Times.

Cselekedni a legközelebbi válság előtt

A legjobb mégoldás mégiscsak az lenne, ha a közegészségügy költségvetését emelnék, állítja a Guardian Polly Toynbee vezércikkírója. “Egy dolog biztos: minden alkalom, amikor az NHS financiális problémákkal találkozik, oda vezet majd, hogy leállítják a beavatkozásokat, a sürgősségi osztályok riadószintig telnek meg”, konstatálja.

A politikának tennie kell, foglalja össze a The Times, ahelyett, hogy eufemizmusba menekülne. “Mihelyt ez a krízis véget ér a kórházakban, csak a napokat számolgathatjuk a következőig. Nem mehet így tovább a végtelenségig.”

Forrás: https://www.courrierinternational.com/article/royaume-uni-lhiver-pousse-le-systeme-de-sante-au-bord-de-la-crise-de-nerfs

Izrael, Palesztina: a vízzel elkövetett apartheid

Izrael a palesztinok ivóvíztől megfosztását háborús fegyverként használja

Egy 2012-ben nyilvánosá tett parlamenti jelentésben Jean Glavany szocialista képviselő használta az «apartheid» kifejezést, hogy jellemezze azt a módot, ahogyan a rendelkezésre álló források felett diszponál Izrael és Palesztina két népe. A kifejezés Izraelben nagy felháborodást váltott ki.

Pedig jól írja le azt a helyzetet, amely egyébként azóta súlyosbodott, nevezetesen Gáza 2014 nyári pusztításával és a blokád megerősítésével. A jelentésnek csak a számadatai változtak: 2,3 millió palesztinnek évente 70 millió m3 vízre van joga, míg az izraeli telepeseknek 222 millió m3-re, holott Ciszjordániában kevesesebben vannak, mint félmillióan. Másképpen szólva a ciszjordániai vízkészletet szó szerint ellopták a telepesek javára. De ezen felül is, az izraeli állampolgárok napi fogyasztása 270 - 400 liter víz, míg a palesztinoké csak 50 - 70 liter. Az Egészségügyi Világszervezet úgy becsüli, az életminimumhoz napi 100 liter kell.  A Közel-Kelet Földje Barátai izraeli szakértője, Gidon Bromberg beismeri: «Izrael a vizet nem egyenlő módon osztja meg a palesztinokkal». Magyarázatot is ad: «Az izraeliek nyugatiasan élnek, holott a klimatikus viszonyokhoz jobban kéne alkalmazniuk szokásaikat». Aláhúzza, hogy a víz megosztásáról szóló 1995-ös Oslo-i egyezmények ideiglenesek voltak, és a békefolyamat kudarca után nem aktualizálták többé.

Kissé kurta magyarázat, amikor tudjuk, hogy létrejötte óta Izrael mindent megtett, főként háborúkat indított a régi vízkészleteinek megszerzéséért: Szíriában, a Golan elfoglalásával; Libanonba többször betört a Litani folyó megszerzéséért; Ciszjordániában található a fő vízkészlet, a Jordán, a Holt tenger… a palesztinoknak nincs hozzáférésük, de egyébként is gondatlan használatuk miatt a Föld egyik legveszélyezetetebb vízforrásai közé tartoznak. 

Yasser Arafat mondta, amikor az Oslo-i egyezmények még napirenden voltak és az izraeli vezetőkkel tárgyalt,: «Ami elképesztő, hogy ellopják az autódat és utána még ők javasolják, hogy vedd meg tőlük egyik kerekét». Abban az időben Ariel Sharon javasolta a fiatal telepesjelölteknek: «Foglaljátok el a dombokat és ellenőrizzétek a forrásokat!». Ha Mazen Ghoneimmel, a palesztin vízügyi miniszterrel készült interjút olvassuk, látjuk, hogy Izraelnek mindig ez a stratégiája: miután megkaparintotta az elfoglalt Palesztinia szinte teljes vízkészletét, az izraeli vízügyi hatóság eladja a palesztinoknak, akik kénytelenek megvenni, ha nem akarnak meghalni. Pl. Gázában, ahol a bombázások megsemmisítették a vízhálózatot, a víztisztítókat és az épületek tetején elhelyezett tartalékokat. 

1967 óta egyébként a víz kérdése katonai ügy. Igaz, minden országban, ahol krónikusan hiányzik, stratégiai aspektusa van, és ez általános a Közel-Keleten – kivéve Törökországot a Tigrissel és Eufrátesszel –, tehát játszanak vele, mint a nyomásgyakorlás eszközével.

Lehet-e remélni, hogy a só kivonása a tengervízből, amely projektekbe Izrael invesztál az utóbbi időben, egy nap végülis a vízfront enyhülését eredményezheti? Már négy üzemet épített, közük a világon a legnagyobbat  Sorekben, Tel-Aviv déli részén. De ezek még csak a 2 milliárd m3 fogyasztás 20 %-át termelik, és az előrejelzések szerint a szükséglet 10 év múlva megduplázódik! A Világbank láthatóan inkább Izraelre, mint Palesztinára bazírozva, félmillió dollár segítséget adott, hogy Tel-Avivot segítse «technikája fejlesztésére».

FRANÇOISE GERMAIN ROBIN

Részlet (l’Humanité)

Forrás: http://nouvellesduprogres.skynetblogs.be/archive/2017/12/30/israel-palestine-l-apartheid-de-l-eau-8791718.html#more