Azt írja francia «baloldal baloldalának» egyik sajtóterméke, hogy: «a
Franciaországban hirtelen feltűnt sárgamellényesek, akik minden hagyományos irányítású
kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívül állnak, első szimptómája annak
a mozgalomnak, amely a munkásosztály és a népi tömegek mélyén érlelődik az
összes európai államban».
Álljunk meg egy pillanatra. Kétségtelen,
hogy szimptóma. Olyan válság provokálta a tünetet, amely Franciaországban – és
más tagállamokban – az egymás követő ilyen-olyan színű jobb- és baloldali kormányok
évtizedek óta a megszorítások, az ellenreformok, a munkás- és demokratikus
jogok letörésének politikájának eredménye. Ez a politika szította fel az összes
társadalmi réteget, elsősorban a munkásosztályt, aztán a romba döntött vagy
azzal fenyegetett kispolgárságot. Annak is tünete, hogy a hagyományos munkásszervezetek
vezetése egyöntetűen ehhez a politikához asszisztált, ideértve a nemzetközi
szakszervezeti szövetséget is.
De azt, hogy «első», nem
lehet állítani. Azt se, hogy a
leginkább jelentős. Csak Franciaországban e hónap alatt száz és ezer sztrájkot
láttunk, a vasutasoknál, az iskolákban, a kórházakban, a Postánál, a magánszektorban
– mindenféle formában, egyre szisztematikusabban, amelyekben a dolgozók
kontrollálták saját mozgalmukat. Apparátusaik akadályozó technikája ellenére és
gyakran a részeredményekben győztesként kikerülve. A kontinens szintjén is
vannak «tünetek», ilyen a brit dolgozók osztályszavazása az EU elhagyása
érdekében, a katalán nép döntése a francoista monarchiától megszabadulása
érdekében, a német, a görög munkássztrájkok, a magyarországi “rabszolgatörvény
“elleni tüntetések, stb. A sárgamellényesek túlértékelése tehát nem helytálló
ebből a szempontból sem.
Annál is inkább, mert a sárgamellényesek mozgalma egyetlen pillanatig sem mutatott «proletár-, munkásjelleget»,
még kevésbé forradalmit. Különféle és jócskàn megosztott szóvivőik szájából
soha nem hallottunk erre utaló jelet sem, sőt, méltatlankodva elutasítják azt.
Saját szempontjukból igazuk van, tényleg nem az. Elvetik a vörös zászlót, de a
trikolor (és a regionalista, vagy még rosszabb, a monarchista) zászlók ott
lobognak minden tüntetésükön, az Internacionálét soha nem halljuk, a
Marseillaise-t mindig. Nem csak szimbólom, hanem kifejezi azt, hogy elfogadják
a burzsoá jelképeket minden osztálykülönbség nélkül.
Már a mozgalom elején leszögeztük: «a tüntetők között minden társadalmi
réteg megtalálható, hogy nemet mondjon az üzemanyag adóemelésére, dolgozók és
munkanélküliek, fiatalok, családanyák, munkások, akiknek évek óta blokkolják a
bérét, kisnyugdijas, akit a kormány adókkal fosztogat. De az a munkáltató is,
aki 50 kamiont küldött a november 17-i blokád megsegítésére, az a cég, amelyik
nagylelkűen a logisztikát biztosítja, az a vállakozó, aki felhív a blokád
folytatására, mert “nemet az adókra“! és kijelenti, hogy az “állam
mindenünket elveszi, hogy a semmittevő tisztviselőket, profitvadász
munkanélkülieket fizessen, a szükségtelen közszolgáltatásokat, a túl magas
nyugdíjakat, a menekülteket, akiket meg vissza kell küldeni“. Van
fogalma arról, hogy éppen Macron politikáját támogatja, aki ellen úgymond tüntet?
Itt van a sárga mellények ellentmondása, ami alatt a munkás munkás, a
tulajdonos pedig tulajdonos marad» (részlet a La Tribune des
travailleurs, n° 165, 2018 nov.21-i szerkesztőségi cikkéből, «A dolgozók
zászlaja a vörös»).
A sárgamellényes mozgalom egy heterogén, elégedetlen csoport, amely összegyűjti az összes társadalmi
osztályt a kispolgárság vezetésével, melyet persze szintén romba dönt Macron
politikája, ehhez csatlakozott néhány szakszervezeti és politikai irányzat és
aktivista a szélsőjobbtól a szélsőbalig, de senki nem állítja, nem is állíthatja,
hogy ez a munkásosztály mozgalma, amely «a népi tömegek mélyén érlelődik».
A marxisták pedig tudják, hogy a munkásság csak szervezeteiken keresztül
és azok által munkásosztály.
Nézzük most a «minden
hagyományos irányítású kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívüliség»
tartalmát. Pozitív? Egyáltalán, igaz-e?
Az igen, hogy nem pártok és
szakszervezetek hirdették meg – de spontanitása már nem, olyan személyekhez fűződik,
akiknek van politikai kapcsolata, politikai múltja (általában jobb-, sőt szélsőjobb
oldalon). Kétségtelen, hogy tízezrek, százezrek válaszoltak igenlően a
részvételre.
A proletármozgalom, ha
tradicionális vezetését megkerülve felkel, kezébe veszi a dolgok irányítását,
bizottságokat, tanácsokat, más szerveket hoz létre, az nyilvánvalóan pozitív. Itt azonban szó nincs erről.
A munkásmozgalom, a marxizmus
annak megértésén nyugszik, hogy a munkásosztály akkor osztály, ha tudatában van
érdekeinek, küzd felemelkedéséért – szervezett formában, az osztályharcban
megteremtett szervezeteiben. Ha ezeket a szervezeteket egy bizonyos időben
félretolja, más harci eszközökhöz nyúl, az is lehet pozitív. De ekkor is szervezett formában, aminek a sárgamellényeseknél
nyoma sincs. A pártok és szakszervezetek pedig korántsem azonosak «hagyományos irányításukkal», a munkásmozgalom
sem azonos ellenforradalmi apparátusával.
«Az emberiség válsága a proletariátus forradalmi vezetésének válságára
redukálódik». Nem első eset,
hogy egy munkásmozgalomban gyökerező politikai irányzat a «régi típusú munkásmozgalom» halálát hirdeti meg és nyíltan részt
vesz a szakszervezetek szétverésének offenzívájában.
Valójában ezt a terméket akarják exportálni.
Azoknak a fiataloknak, akik rajonganak a sárgamellényes barikádokért és
azokban valami munkáshatalmat látnak, nem egyszerű felismerniük, hogy ezek csak
embriói lehetnek olyan demokratikus mozgalmaknak, amelyek lehetőséget nyújtanak
a pénztőkét reprezentáló kormánnyal szembenézéshez. A felelősök azok, akik ezt
nem mondják ki, hanem tapsolnak a «körforgalmak munkástanácsainak», a sárgamellényes
szóvivők pedig szemüket csak gúnyosan az égre emelnék, ha azt hallanák, hogy ők
a munkásdemokrácia hordozói.
A sárgamellényesek a napokban jelentették be, hogy indulnak az európai
parlamenti választásokon. A hatalom favorizálta manipuláció, a sárgamellényesek
szavazatainak nagyobb része Marine Le Pen listáját teszi ártalmatlanabbá, de Mélenchontól
kezdve minden frakció jelezte, hogy listáján lesznek sárgamellényesek. Logikus.
Bejegyzések
