Palesztina: nagy manőverek a „Netanjahu utáni korszakra" előkészítésére

 

Kép: Madrid szept. 13.

Netanjahu sikertelenül próbálta elérni, hogy Kanadában betiltsák a „The Bibi Files” című dokumentumfilm bemutatását, amely korrupciós kihallgatásairól készült felvételeken alapul.

Természetesen az izraeli kormány elszántsága, hogy minden fronton háborút folytasson, alapvetően a cionizmus logikájából fakad: a palesztin nép teljes kiűzése a földjéről. A korrupciós botrányok - amelyek Netanjahu börtönbüntetésébe kerülhetnek, ha megszűnik kormányzása - csak egy újabb ösztönzést jelentenek a népirtó miniszterelnök számára.

Cserébe viszont Izrael államban soha nem látott válságot idéznek elő, egymás ellen uszítva a társadalom két rétegét, és a polgárháború szélére sodorva őket. Mindez, valamint Izrael kérlelhetetlen kísérletei a Libanon elleni háború kiprovokálására, a „nemzetközi közösség” kétségbe vonja Netanjahu életképességét. Ennek eredményeként egyre több szó esik az „utóhatásról”.

Ezen a héten az ellenzék vezetőjét, Jair Lapidot, az izraeli miniszterelnök esküdt ellenségét államfőként fogadják Washingtonban.

Egy másik fronton a spanyol „szocialista” kormány összehozta Szaúd-Arábia, Szlovénia, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Katar, az Arab Liga, az Európai Unió és a Palesztin Hatóság kormányait. Az elfogadott „nyilatkozat” „a kétállami megoldás hiteles és visszafordíthatatlan megvalósítására szólít fel a nemzetközi joggal összhangban”.

Más szóval, az ENSZ 181-es határozata (1947. november 29.), amelynek értelmében az amerikai imperializmus Sztálin segítségével kikényszerítette Palesztina felosztását egy „zsidó államra” és egy „arab államra”, amely utóbbi soha nem látott napvilágot.

A szeptember 13-i „madridi nyilatkozat” azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az oslói megállapodásokhoz. Emlékeztetni kell arra, hogy a „kétállami megoldás” nevében az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodások Ciszjordániában és a Gázai övezetben (azaz a történelmi Palesztina 22%-ában) létrehoztak egy „Palesztin Hatóságot”, amelynek nincs területi folytonossága, és nem rendelkezik szuverenitással a határai, a légtere és a tengerhez való hozzáférése felett. E megállapodások értelmében a Palesztin Hatóság a „palesztin területeknek” csak 18%-át ("A" zóna) ellenőrizte, azonban még rendőri apparátusát is az Izrael Állammal való „biztonsági együttműködés” szolgálatába állította.

A Madridban ülésező kormányok és egyes amerikai képviselők számára szükséges lehet olyan messzire menni, hogy egy jövőbeli ál-„palesztin állam” kilátásba helyezése... az imperializmus közel-keleti előőrse, Izrael állam létezésének garantálása érdekében.

Ahogy a spanyol külügyminiszter mondta, Spanyolország „el fogja ismerni a palesztin államot, mert Izrael biztonsága függ tőle” (Le Monde, 2024. május 26.). Az oslói egyezményeket hivatkozási alapként használva ezek a diplomáciai manőverek azt mutatják, hogy nem céljuk sem a palesztin nép önrendelkezési jogának (beleértve a menekültek visszatérési jogát), sem a történelmi Palesztina minden lakosa egyenlő jogainak garantálása - araboknak és zsidóknak egyaránt.

Dominique Ferré

A Parti des travailleurs hetilapja 2024. szeptember 18., N°457