Viták - Egyesült Államok

Tarthatja-e valaki magát a Negyedik Internacionálé tagjának... és kampányolhat-e a Demokrata Pártért?

Írta: Nelly Mary

A Demokrata Párt az amerikai kapitalizmus két fő politikai pártjának egyike, a világ legerősebbje (a másik párt a Republikánus Párt). Mindkettő polgári párt, amely különböző kapitalista szektorok érdekeit képviseli. Bár a Demokrata Pártot hagyományosan a munkásmozgalom, különösen az AFL-CIO, a fő amerikai szakszervezeti szövetség támogatja, továbbra is olyan párt, amely az amerikai munkások érdekeivel ellentétesen védi az osztályérdekeket. A demokraták és a republikánusok – akik több mint egy évszázada felváltva töltik be a Fehér Házat – következetesen az amerikai imperializmus érdekeivel összhangban lévő politikákat hajtottak végre. Nem lenne helyünk felsorolni a Demokrata Párt által végrehajtott összes munkásellenes politikát (a lista hosszú), de a legutóbbiak, Joe Biden, az utolsó demokrata elnök hivatali ideje alatt elfogadottak beszédes példái annak, hogy miről is szól a Demokrata Párt. A Joe Biden és Kamala Harris kormányzata a következő: Izrael tömeges finanszírozása és felfegyverzése, amely lehetővé teszi a palesztin nép népirtását; a kelet-európai háború finanszírozása, amely több mint három éve fiatal oroszok és ukránok lemészárlásához vezet; a tálib rezsim újjáéledése Afganisztánban, amely az afgán nőket a legsúlyosabb elnyomásnak teszi ki; Afrika folyamatos kifosztása, háborúk és mészárlások szervezése ezen a kontinensen, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Egy világszerte folytatott háborús politika, amelyet az amerikai munkásosztály finanszíroz, amelyet súlyosan sújt az infláció, amelyet Biden és cimborái gyorsan elfojtottak. Biden nevezetesen betiltotta a vasúti dolgozók sztrájkját 2022 végén. 2024 júniusában Biden végrehajtási rendeletet írt alá a bevándorlók Egyesült Államokba való belépésének korlátozásáról és a menedékjog megszerzésének megnehezítéséről.

A Demokrata Párt, a munkásmozgalom ellensége, mégis élvezi bizonyos, magukat a Negyedik Internacionálé tagjainak valló irányzatok támogatását és jóváhagyását. Ez a helyzet a Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICC), amely a Negyedik Internacionálé 2015-ös válságából emelkedett ki, és amely sajtóorgánumában, az Informations Ouvrières-ben kampányol a New York-i demokrata polgármesterjelöltért, Zohran Mamdaniért. Az Informations Ouvrières 867. számának címlapján ez olvasható: „Egyesült Államok: 'A munkásokért harcolok' – Zohran Mamdani (DSA), New York demokrata polgármesterjelöltje.” A szám egy interjút közöl Mamdanival az amerikai polgári sajtótól, amely semmilyen távolságot nem mutat a Demokrata Párttól, amelyhez tartozik. Megjegyzendő, hogy Mamdani kijelentése („A munkásokért harcolok”) nem különbözik azoktól, amelyeket minden választáson a demokrata jelöltek tesznek, akik mindannyian „a munkásmozgalom barátainak” (a munkásmozgalom barátainak) vallják magukat cserébe azért, hogy több millió dolláros pénzügyi támogatást kapnak a szakszervezeti kasszákból, és miután megválasztották őket, sietve követik a kapitalisták által diktált politikát.

 

Mi a DSA és a Demokrata Párt "baloldala"?

Ez nem az első alkalom, hogy az Informations ouvrières (Munkásinformáció) az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) csoportját népszerűsíti, amelynek Mamdani is tagja. A DSA aktivistái, bár betűszójuk a szocializmusra utal, a Demokrata Párt teljes jogú tagjai. A Munkásinformáció 2024 októberében megjelent 828. számában a DSA vezetői kapnak szót, akik kifejtik, hogy „a DSA 1990 óta létezik, és számos baloldali szervezet egyesülésének eredménye, amelyek részt vettek a választási politikában. (…) Jelöltjeink nem a DSA, hanem a Demokrata címke alatt indulnak, mert a választások lebonyolítása nagyon megnehezíti a függetlenséget vagy a függetlenséget. A munkásosztály követeléseit próbáljuk képviselni.” A DSA ezért azt állítja, hogy a Demokrata Párttól eltérő politikai irányultságot véd, a munkások és az amerikai fiatalok érdekeit képviseli, és a Demokrata Pártban való tagságát egyszerű választási taktikai kérdésre redukálja (az amerikai politikai rendszer egy kétpártrendszer, amely nagyon kevés teret hagy más politikai pártoknak, nevezetesen a munkáspártoknak).

A valóságban azonban nehezebb megállapítani, hogy a DSA hogyan védi a munkásosztály érdekeit, és hogyan különbözteti meg magát a Demokrata Párttól. A DSA-hoz közel álló személyek között van Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) amerikai kongresszusi képviselő, a Demokrata Párt "baloldali" alakja, aki Zohran Mamdani kampányát is támogatta a New York-i polgármesterjelöltségért. Néhány hónappal korábban, 2024. április 20-án az AOC az amerikai kongresszusban megszavazta a háborús finanszírozást: 60 milliárd dollárt az ukrajnai háborúra, 8 milliárd dollárt a Kína elleni háborús előkészületekre. Ezeket az összegeket az amerikai kapitalisták érdekeinek orosz oligarchákkal szembeni védelmére küldték, több százezer fiatal ukrán és orosz hátán, akiket a frontvonal barbárságába küldtek... és amelyeket nem az amerikai munkásosztály igényeinek kielégítésére fognak felhasználni, amelynek közszolgáltatásokra, tisztességes munkakörülményekre és valódi megélhetést biztosító bérekre van szüksége! A közelmúltban az AOC azzal is indokolta, hogy nem szavazott Izrael "Vaskupola" védelmének finanszírozása ellen, hogy ezek nem támadó fegyverek. Lényegében beleegyezett a népirtó állam finanszírozásába és abba, hogy egyetértsen imperialista kormányának politikájával. Magától értetődik, hogy amikor valaki a munkásosztály érdekeit próbálja megvédeni a Demokrata Párt keretében, amely az ellenséges osztály érdekeit védi... a kockázat az, hogy végül olyan politikát hajt végre, amely az utóbbit védi! Egy 2024 szeptemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság aktivistái által szervezett konferencián a DSA képviselői továbbra is azt állították, hogy meg akarják erősíteni a Demokrata Párttal való szakításukat: „Nem igazán párt vagyunk, hanem inkább egy protopárt, azzal a céllal, hogy független párt legyünk.” Ez a törekvés gyorsan feledésbe merült, mivel Zohran Mamdani 2025. július 1-jén az NPR-nek adott interjújában kijelentette, hogy egyesíteni akarja a Demokrata Pártot: „Nagyra értékeltem a velük folytatott beszélgetéseket és azt az elismerést, hogy kampányunk a megfizethetőségre összpontosít, ami jól illeszkedik a jelenlegi helyzethez. Alig várom, hogy leüljek mindkettőjükkel, mert végső soron az, amit ezen az előválasztáson látunk, példa arra, hogyan kezdhetjük el mi is egyesülni és építeni a pártunkat.” Mamdani két személyre utal: Chuck Schumerre és Hakeem Jeffriesre. Az előbbi a Demokrata Párt Szenátusbeli frakciójának vezetője. Anélkül, hogy átfogó képet festhetnénk, jegyezzük meg, hogy Schumer 2017-ben levelet írt Trumpnak, amelyben arra kérte, hogy gyakoroljon nyomást Kínára egy blokád bevezetésével, hogy megakadályozza a kínaiakat abban, hogy amerikai vállalatoktól vásároljanak. 2018-ban Schumer kijelentette: „Kína több millió munkahelyet és több billió dollárt lopott el, de mindkét párt kormányzata nem volt elég erős ahhoz, hogy fellépjen.” A második személy a Demokrata Párt tagja, akit New York képviselőházába választottak... és aki 2019-ben tagja volt annak a Demokrata Párt által megválasztott tisztviselőkből álló csoportnak, akik Bernie Sanders (a DSA emblematikus alakja) ellen harcoltak, akit a palesztin ügynek túlságosan kedvező álláspontja miatt kritizáltak... Ezért Mamdani ezekkel a munkásosztály számára teljesen idegen személyekkel kívánja egyesíteni és építeni a Demokrata Pártot, félretéve egy különálló párt „célját”. Mert ahhoz, hogy garantálni lehessen a független, valóban az osztály érdekeit szolgáló politikát, az imperializmus képviselőinek semmilyen engedményt nem lehet tenni. Csak be kell dugni az ujjunkat a fogaskerekek közé, és soha többé nem lehet kijutni!

És mi a helyzet az amerikai munkásosztállyal?

 

Trump 2024 végi megválasztását a Demokrata Párt és Biden politikájának őszinte elutasítása jellemezte: míg a Republikánus Pártra leadott szavazatok száma nem igazán nőtt az utolsó elnökválasztás óta, a Demokrata Pártra leadott szavazatok száma éppen ellenkezőleg, összeomlott. Ezekkel az eredményekkel összhangban a választások óta számos munkás és fiatal fordult a DSA és a Demokrata Párt „baloldala” felé. Ez először a munkások és fiatalok tömeges részvételében volt megfigyelhető Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez (a Demokrata Párt „baloldalának” két fő alakja, akik a DSA-hoz kötődnek) tüntetésein. A La Tribune des travailleurs 487. számában megjelent cikkünkben ezt írtuk erről a témáról: „Az elmúlt időszakban egy új jelenség alakult ki. Több tízezer munkás és fiatal gyűlik össze, hogy elítélje Trump politikáját, élükön Bernie Sanders független szenátorral és Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselővel, a Demokrata Párt baloldalának vezető alakjával. És ha Sanders és Ocasio-Cortez beszédei több tízezer munkáshoz szólnak, az azért van, mert nem haboznak osztályszempontból beszélni. „Egy maroknyi milliárdos irányítja országunk gazdasági és politikai életét” – jelentette ki Sanders április 12-én Los Angelesben. „Ennek a mozgalomnak semmi köze a pártcímkékhez vagy a tisztasági tesztekhez, hanem az osztályszolidaritásról szól” – tette hozzá Ocasio-Cortez. Ahogy egy kameruni származású amerikai házvezetőnő vallotta: „A [Demokrata] Párt túl nagy ügyet csinált a kisebbségekből. „Ha az emberek nem látják, hogy ez egy osztályharc, akkor elvesznek az identitáspolitikában.” Fontos és új jelenség, hogy a politikai nézőpont osztály-osztály alapon fogalmazódik meg. Ezek az összejövetelek az amerikai munkásosztály és a fiatalok fontos rétegeinek vágyát fejezik ki egy olyan politikai eredmény iránt, amely szakítást jelent a kapitalista politikával. A kapitalista politikát, amelyet ma Trump, tegnap pedig Biden védett, és amely utat nyitott a jelenlegi helyzetnek. Ugyanezen okokból nem érthető Mamdani győzelme a demokrata előválasztáson anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogy programja, amely messze nem forradalmi program, érdeme volt, hogy felvetette a lakbérek befagyasztásának, az ingyenes közlekedésnek stb. kérdéseit.

Bármit is gondoljunk a DSA-ról, az AOC-ról vagy a Mamdaniról, a munkások és a fiatalok DSA felé irányuló mozgalma ellentmondásos. Egyrészt egészséges, hogy a jelenlegi helyzetben a munkások és a fiatalok politikai megoldást keresnek a helyzetre, hogy azokhoz fordulnak, akik úgy tűnik számukra, hogy a legjobban képesek megvédeni követeléseiket, és akik (látszólag) osztályalapú diskurzust folytatnak. De ezzel a munkásmozgalommal ellentétben, amely az emancipációra törekszik, a probléma a DSA-ban rejlik, amely "radikális" testtartása mögött valójában az imperializmus és a kapitalisták érdekei előtt hajol meg. Ezért jelent a DSA halálos csapdát az amerikai munkásosztály és a fiatalok számára: az illúziók csapdáját.

 

A Negyedik Internacionálé soha nem kampányolhat az imperializmus pártja mellett!

 

Az, hogy a DSA és Mamdani egyesíteni kívánják a Demokrata Pártot, és végső soron tartózkodnak politikájának megkérdőjelezésétől, összhangban van azzal a természetükkel, hogy az imperializmus pártjának „bal szárnyát” képviselik, egy olyan baloldalt, amely legalábbis eddig nem hajlandó elszakadni. De hogyan érthetjük meg, hogy egy „trockista” újság azokért kampányolna, akik azt állítják, hogy egyesülni akarnak a leghatalmasabb imperializmus érdekeinek közvetlen képviselőivel? Mégis ezt a politikát mutatja az Informations Ouvrière újság címlapján, amikor számról számra Mamdani kampányát népszerűsíti mindenféle kritikai szem nélkül, és eltussolja az egész Demokrata Párttal való egységnyilatkozatait. Az Informations Ouvrière által 2024-ben megjelent, fent idézett cikkek legalábbis megpróbálták úgy tenni, mintha a DSA egy a Demokrata Párttól elkülönülő csoportosulás lenne, amely egy független párt felépítésére törekedett. Emlékezzünk vissza, hogy történelmileg Trockij és az amerikai trockisták által képviselt álláspont egy független Munkáspárt felépítése volt, amelyet a Demokrata Párttal (és így a burzsoáziával) szakító szakszervezetek támogattak volna. Újabban a hetilap már nem is törekszik a demokratákkal való nézeteltéréseinek hangsúlyozására, Mamdanit pedig a címlapján „New York demokrata polgármesterjelöltjeként” emlegetik, megerősítve, hogy amint valaki beteszi a lábát a népfrontba, végül teljesen belesüpped.

A Negyedik Internacionálé újjáépítéséért küzdő aktivisták nem keverik össze a munkások és fiatalok nagyszámú tagjának a DSA-politika iránti lelkesedését, a politikai eredménynek vélt nagy illúzióikat és e csoportosulás valódi természetét. A Negyedik Internacionálé programjával összhangban lévő politika abból áll, hogy világosan kimondják: „Mamdani és DSA, bérbefagyasztásról, árbefagyasztásról, ingyenes közlekedésről beszéltek. A palesztin nép védelméről beszéltek. Rendben! Ezen okok miatt fordulnak ma hozzátok tízezrek munkások és fiatalok. De hogyan fogjátok ezt a politikát végrehajtani, miközben háborús hitelekre szavaztok? Hogyan fogjátok felszabadítani a szükséges erőforrásokat a munkások követeléseinek kielégítésére, ha magatok is arra szavaztok, hogy ezeket az erőforrásokat az imperializmusotok által vívott háborúkra különítsétek el?” Hogyan fogjátok megvédeni a palesztin nép ügyét, miközben egységet értek el a Demokrata Pártban azokkal, akik kormányon lévén támogatták és táplálták a gázai népirtást? Nem késő: most, azonnal szakítsatok a Demokrata Párttal, szakítsatok Trump ma és Biden tegnap folytatott politikájával! A DSA politikájához, és így a Demokrata Párthoz való alkalmazkodással a revizionista közép tagjai valójában megadják magukat az amerikai imperializmusnak, és teljes mértékben integrálódnak egy népfront kereteibe. „A »népfrontok« békülékeny politikája tehetetlenségre ítéli a munkásosztályt. Csak a kapitalizmus megdöntése nyithat kiutat” – írta Trockij az Átmeneti Programban. Ha elhitetjük az amerikai munkásokkal és fiatalokkal, hogy a Demokrata Párt keretein belül, még a „legbaloldalibb” formájában, a DSA-val is, akkor tehetetlenségre ítéljük őket. A munkásosztály azonban korántsem tehetetlen, bár egy valódi, érdekeit képviselő politikai szervezet hiánya jelentősen gyengíti – amint azt az évek óta tartó és sokasodó sztrájkmozgalmak, valamint az országszerte Trump politikája elleni több ezer munkás és fiatal részvételével tartott nagyszabású tüntetések is bizonyítják. Erre a mozgalomra kell támaszkodniuk a forradalmi aktivistáknak, hogy egy forradalmi pártot építsenek az osztályfüggetlenség alapjára.

L'Internationale - 39.sz.