Bizonyosságok és bizonytalanságok a hazugságok uralkodásának korában

 

 Ha végül a bejelentettnek megfelelően június 19-én aláírják, az Irán és az Egyesült Államok közötti megállapodás az amerikai imperializmus vereségét jelenti majd a korábban kijelentett háborús célok tekintetében.

Ez egy olyan politikai bizonyosság, amelyet az egész világ elismer, kivéve természetesen Trumpot és egy maroknyi hűséges követőjét.

Egy másik bizonyosság: Trumpnak szüksége volt egy győzelem látszatára a G7 csúcstalálkozóra érkezésekor, hogy jobban elrejtse vereségét. Nem volt más választása, mint megállapodást keresni, mivel katonai arzenálja kimerült, és attól tartott, hogy vereséget szenved az év végi félidős választásokon, amelyeken választói valószínűleg elutasítják majd politikáját.

Más kérdés a megállapodás tartalma. Más kérdés, hogy mi fog történni a jövőbeli tárgyalások során, és hogy vajon ez a megállapodás nem fog-e darabokra hullani a következő órákban, és a háború nem fog-e azonnal újrakezdődni. Mindezekben a kérdésekben a legnagyobb a bizonytalanság.

 Egy másik bizonytalanság: milyen mértékben lesz hajlandó Netanjahu alávetni magát egy olyan megállapodás feltételeinek, amelyet elítél és megpróbál meghiúsítani?

 Egyértelmű: egy közel-keleti „átfogó megállapodásban” a palesztin nép eltűnt, eltemetve a gázai pusztítás romjai alatt, és üldözve Ciszjordániában. Így a nagy imperialista hatalmak – az Egyesült Államok, de az európaiak is – megerősítik azt a tényt, hogy a palesztin népnek létezésével kell megfizetnie az Izrael által elkövetett népirtás árát.

Egy másik bizonyosság: a nagy imperialista hatalmak végleg a felesleges kellékek polcára tették a népek önrendelkezési jogának elvét, amely üres frázissá vált, legyen szó a palesztin népről, de a világ összes népéről is, amelyek területét az amerikai imperializmus minden körülmények között jogának tekinti, hogy katonailag megtámadja, és vezetőiket meggyilkolja.

Egy másik bizonyosság: az összes európai imperializmus leborul Trump előtt, a legcsöpögősebb talpnyalás kétségtelenül Macroné, aki a vörös szőnyeget teríti ki a versailles-i kastélyban. Hiszen Európa nem követel mást, csak hogy bevonják Trump terveibe.

Ilyen körülmények között, még ha az ütem és a határidők nem is ismerhetők, biztos, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti megállapodás tényleges aláírása csupán egy újabb lépést jelentené az új katonai összecsapások előkészítésében.

Így, miután az amerikai kormány bejelentette a NATO-hoz tartozó, Európában állomásozó amerikai csapatok jelentős részének kivonását, az európai kormányok kénytelenek hirtelen megnövelni katonai kiadásaikat, amely növekedést Franciaországban a betegszabadságok és a gyógyszer-visszatérítések megkérdőjelezésével, valamint a munkavállalói jogok, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás elleni további támadásokkal finanszírozzák.

Eközben az amerikai imperializmus megerősíti katonai jelenlétét Kínával szemben, fegyverraktárakat szervez Ausztráliában, és haditengerészetét a Kínai-tengerre küldi.

Egy másik bizonyosság: a gazdaság általános militarizálódása, a háborús gazdaságok és a háborús kormányok kialakítása csak tovább fog súlyosbodni.

De a munkásosztály kitartóan ellenáll a háborús költségvetések következményeinek, és elszántan küzd az önvédelemért, amint arról lapunk hétről hétre beszámol.

Ebben az összefüggésben van még egy bizonyosság: elfogadhatatlan a munkásszervezetek vezetőinek makacs elutasítása, hogy a háborús, munkás- és ifjúságellenes költségvetés elleni harcot egy átfogó mobilizációba összpontosítsák a kormány ellen.

A háború felé vezető utat nem lehet leküzdeni anélkül, hogy a gyökérhez nyúlnánk: a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer válságához.

Ez a küzdelem a osztályharc megszervezését igényli saját kormányunk ellen. Akár kicsit korábban, akár kicsit később, a több millió és több millió női és férfi munkás, valamint fiatalok áradata, szervezeteikkel egyesülve, visszavonulásra kényszeríti majd ezt a háborús kormányt és gyilkos költségvetéseit.

Ez áll a francia Dolgozók pártja kampányának középpontjában:

a Macron–Lecornu-féle háború ellen, amelyet külföldön az amerikai imperializmus nyomán a népek ellen, belföldön pedig a francia munkásnép ellen folytatnak.

Ez a jelentősége a november 8-i nemzetközi tüntetésnek.

 

Daniel Gluckstein, Tribune des Travailleurs  545.sz.