2026. november 19., csütörtök

A CORQI ELVI NYILATKOZATA

 


A CORQI és társult szervezetei a Negyedik Internacionálé, a Szocialista Forradalom Világpártjának újjáépítéséért küzdenek. Megerősítik a Negyedik Internacionálé programjának folyamatos jelentőségét: a kapitalizmus agóniája és a Negyedik Internacionálé feladatai – A tömegek mozgósítása az átmeneti követelések köré a hatalom megragadásának előkészítéseként. A CORQI és társult szervezetei számára a Negyedik Internacionálé újjáépítésének alapelvei a következők:

1. A kizsákmányoltak és a kizsákmányolók, a munkások és a kapitalisták érdekeinek kibékíthetetlen természetének elismerése.

Az osztályharcot a „történelem hajtóerejeként” elismerve a marxisták a politikai hatalom munkásosztály általi megragadásáért, a tőke kisajátításáért, valamint a termelési és csereeszközök társadalmasításáért küzdenek, ami az első lépés egy osztály nélküli és állam nélküli társadalom felé. 1917 októberének és a Párizsi Kommünnek (1871), valamint az első három Internacionálénak (1864, 1889 és 1919) örökségét igénylik magukra. Azt állítják, hogy az emberiség és környezete létfontosságú problémáira nem találhatunk komoly megoldást anélkül, hogy megvalósítanánk azt, amit Marx és Engels Kommunista Kiáltványuk középpontjába helyezett: a termelési eszközök „magántulajdonának eltörlését”.

2. – A munkásosztály politikai függetlenségéért folytatott küzdelem.

 A munkásmozgalom teljes története két ellentmondásos tendenciát tár fel. Egyrészt a munkásosztály független pártként való létrehozásának törekvése, amely segít neki történelmi feladatának megvalósításában: a termelési eszközök magántulajdonán alapuló rezsim megdöntésében. Másrészt a fennálló apparátus ellenforradalmi akciói a munkásmozgalom burzsoáziának való alárendelését célozták. És ez minden formában – amelyeket nem keverünk össze –, legyen szó osztályegyüttműködésről, a munkásmozgalom államba való integrációjáról (korporatizmus) – beleértve az uralt országokban magukat „nacionalistának” vagy „antiimperialistának” nevező rezsimeket is –, a „népfront” vagy a „populista front” típusú kombinációkról, vagy a szervezetek osztályjellegének felbomlása formájában.

3.– Forradalmi munkáspártok, a Negyedik Internacionálé szekcióinak felépítésének kilátásai.

Ehhez a CORQI szervezetek a bolsevizmus módszereit alkalmazzák: az elmélet és a gyakorlat egysége a szervezetben, önfinanszírozás, a szervezet politikáját kifejező orgánum kiadása és terjesztése, politikai beavatkozás az osztályharcba, demokratikus centralizmus. A CORQI és szervezetei a francia szekcióban 1947 óta végzett kidolgozást alkalmazzák: „a trockisták számára vitathatatlan, hogy a Negyedik Internacionálé Programja az egyetlen program, amelyre a forradalmi párt, amelyre a franciaországi szocialista forradalom világpártja épülhet, az nem bizonyított, hogy ez a párt, amelynek a munkásosztálynak győzelmére van szüksége, a PCI által ma képviselt formális kereteken belül fog felépülni” (a francia szekció akkori neve). A Negyedik Internacionálé újjáépítésének formái elkerülhetetlenül ötvözik majd a CORQI (Nemzetközi Háború és Kizsákmányolás Elleni Bizottság) megerősítésének folyamatait, a centrista csoportokon belüli szakadás folyamatait, valamint az osztályharcban a szabad párbeszédet és a közös kezdeményezéseket ötvöző csoportosulás folyamatait a munkásmozgalom válságából kibontakozó csoportokkal, áramlatokkal és tendenciákkal – amelyek nem feltétlenül állítják, hogy trockisták. Ebben az értelemben a Negyedik Internacionálé újjáépítéséért folytatott küzdelem dialektikusan összefonódik a munkásmozgalom új tengely mentén történő átszervezéséért folytatott küzdelemmel. Ezért a CORQI tagja a „Nemzetközi Háború és Kizsákmányolás Elleni Bizottság a Munkásinternacionáléért” szervezetnek, és kapcsolatot keres azokkal az áramlatokkal, csoportokkal és aktivistákkal, akik megpróbálnak kitörni a pártapparátus ellenforradalmi politikájából.

4. – A CORQI és társult szervezetei Lev Trockij szavait visszhangozzák: „Aki nem tudja megvédeni a régi vívmányait, soha nem fog újakat teremteni” (Levél a Szovjetunió munkásaihoz, 1939). A haldokló kapitalizmus (imperializmus) körülményei között – amelyet a termelőerők tömeges megsemmisítése jellemez – és a világ munkásmozgalmának bomlási válsága jellemzi, elkötelezettek vagyunk minden olyan küzdelem mellett, amelyet az osztályharc révén elért munkás- és demokratikus vívmányok védelmében folytatunk, beleértve azokat az eredményeket is, amelyek a tőkét kisajátító forradalmakból származtak. Ahogyan feltétel nélkül támogatjuk a munkásosztály által létrehozott szervezetek védelmét ellenségeik támadásaival szemben, függetlenül az azokat irányító apparátusok áruló természetétől.

5. – A CORQI-hoz kapcsolódó szervezetek politikai beavatkozása az osztályharcba nem függ a munkásszervezeteket irányító és az osztálymozgalom elé számtalan akadályt gördítő apparátusok beleegyezésétől. A CORQI és kapcsolt szervezeteinek cselekedeteit kizárólag a munkásosztály egészének érdekei vezérlik, legyen szó akár a legkisebb munkás megnyeréséért folytatott küzdelemről, akár a demokratikus követelésekről, akár a munkásosztály hatalom iránti igényéről.   

6. – Marxszal egyetértve a CORQI szervezetek úgy vélik, hogy „Míg a szakszervezetek nélkülözhetetlenek a munka és a tőke közötti csetepatéban, még fontosabbak szervezett erőként a bérmunkarendszer eltörlésére és felváltására.” Trockijjal egyetértve azt állítják, hogy „A részleges és átmeneti követelésekért folytatott küzdelemben a munkásoknak most nagyobb szükségük van tömegszervezetekre, mindenekelőtt szakszervezetekre, mint valaha”, de ennek ellenére „bűncselekmény lenne passzívan eltűrni a forradalmi tömegmozgalom bürokratikus klikkek irányításának alávetését”. Röviden: fenntartás nélküli elkötelezettség a szakszervezet („az egységfront elemi színtere” Trockij szerint), a kapitalistáktól és államuktól való függetlenségének védelme, valamint a forradalmi militánsok osztályharcába való politikai beavatkozás függetlensége a szervezeteket irányító bürokratikus apparátusoktól.   

7. – A proletár internacionalizmus: csak egy nemzetközi munkásosztály létezik. A munkásosztály egységéért folytatott küzdelem központi szerepet játszik a CORQI és társult szervezetei tevékenységében, amelyek könyörtelenül küzdenek a sovinizmus, a megosztottság, a diszkrimináció, az idegengyűlölet és a „migráns” munkások elleni üldöztetés minden formája ellen, függetlenül attól, hogy van-e legális státuszuk. A CORQI és társult szervezetei kötelességüknek tartják felvilágosítani a munkásokat arról az árulásról, amelyet azok szociálsovinizmusa képvisel, akik szavakban a szocializmust vallják, de a tettekben háborús hitelekre szavaznak, és saját háborúskodó kormányaikat támogatják. Ezt a szociálsovinizmust annál hevesebben kell leleplezni, amikor olyan áramlatokból – pablista, revizionista központ stb. – fakad, amelyek a Negyedik Internacionálé zászlaját bitorolják. Az imperialista hatalmakban a CORQI-hoz kapcsolódó szervezetek Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg jelszavát ültetik át a gyakorlatba: „a munkások fő ellensége a saját imperialista kormányuk”.

8. – A CORQI és kapcsolt szervezetei minden helyzethez igazodó formákban egységes munkásfront-politikát fejlesztik. A munkásosztály a Szovjetunió összeomlása (1991) óta folytatott nemzetközi harcainak szélsőséges védekező időszakában orientációnk minden eddiginél jobban megegyezik azzal, amit a program tanít nekünk: „Követeljük, hogy minden párt és szervezet, amely a munkásokra és parasztokra támaszkodik és képviseli őket, szakítson politikailag a burzsoáziával, és lépjen a munkás-paraszt kormányért folytatott küzdelem útjára.” Ez magában foglalja azt a követelést is, hogy a munkáspártok szakítsanak a burzsoáziával kötött kormánykoalíciókkal, amelyben helyet foglalnak. Mivel tudjuk, hogy „lehetetlen előre kategorikusan tagadni azt az elméleti lehetőséget, hogy a körülmények teljesen kivételes együttállása (háború, vereség, pénzügyi válság, a tömegek forradalmi offenzívája stb.) hatására a kispolgári pártok, beleértve a sztálinistákat is, tovább mehetnek a burzsoáziával való szakítás útján, mint ők maguk akarnák”, még ha nem is ez a legvalószínűbb hipotézis, a módszer óriási oktatási értékkel bír a tömegek számára.

9. – A permanens forradalom marxista elméletére hivatkozva, a CORQI és kapcsolt szervezetei megértik a demokratikus követelések forradalmi hatókörét és a munkásosztály központi szerepét, amely a társadalom valamennyi kizsákmányolt és elnyomott rétegét bevonja azok átvitelébe. Ez igaz az imperialista országokra, mint az imperializmus által uralt nemzetekre. Utóbbiban Lenin és Trockij Kommunista Internacionáléjának Keleti Kérdés téziséhez híven: „A gyarmati és félgyarmati kommunista pártoknak két feladat olvadt össze egy bukásban: egyrészt a polgári-demokratikus forradalom problémáinak radikális megoldásáért küzdenek, amelynek célja a tömegek meghódítása, a másik pedig a tömegek meghódítása, a függetlenség megszerzése. harcolni osztályuk sajátos érdekeiért, és erre a célra felhasználni a polgári-demokratikus nacionalista rezsim minden ellentmondását » (az IC IV. kongresszusa, 1922). Ez a politika igazság mind az imperializmussal konfliktusban álló, elnyomott országokban, mind pedig azokban, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmakból emelkedtek ki. Az egységes antiimperialista front összeegyeztethetetlen a forradalmi párt függetlenségéről való lemondásával és a munkásosztály, valamint a kizsákmányolt rétegeknek a nemzeti burzsoázia, kispolgárság és rezsimeik elleni harcáról való lemondás bármilyen formájával, beleértve azt az esetet is, amikor ezek a rezsimek konfliktusban állnak az imperializmussal.

10. – A dolgozó nők kettős elnyomása/kettős kizsákmányolása elleni küzdelem a marxizmus fejlődésének szerves részét képezi: „A családban a férfi a burzsoá; a nő a proletariátus szerepét játssza” (Engels, 1884). A CORQI és kapcsolt szervezetei a gyakorlatba ültetik a patriarchátus (jogegyenlőtlenség, a házimunka terhe, erőszak, nőgyilkosságok stb.) elleni küzdelmet, amely egyszerre elengedhetetlen és elválaszthatatlan a proletariátus forradalmi küzdelmétől a tőke diktatúrája megszüntetéséért. Szükségesnek tartják, hogy – nem szavakban, hanem az életben – magukévá tegyék és elsajátítsák programunk felhívását: „A kapitalista hanyatlás korszaka a nőkre méri a legnehezebb csapásokat, mind mint bérkeresőket, mind mint háztartásbelieket. A Negyedik Internacionálé szekcióinak a munkásosztály legelnyomottabb rétegeiben, és következésképpen a dolgozó nők körében kell támogatást keresniük.”

11. – A CORQI és tagszervezetei határozottan a fiatalok felé fordulnak, akiknek nem szabad viselniük a múltbeli vereségek súlyát, amelyeket a fennálló rendszer politikája kényszerített rájuk. De a fiatalabb generációk felé való határozott fordulat állandó kiállást igényel mindazokkal szemben – baloldaliak, pabloisták, populisták és minden olyan áramlattal szemben, amely az identitással helyettesíti az osztálykritériumokat –, akik zsákutcába próbálják vinni a fiatalokat, tagadva a proletariátus hegemóniáját a forradalomban, és megpróbálva a forradalmi osztályharcot partikuláris harcok gyűjteményévé hígítani. A CORQI és tagszervezetei elutasítják, hogy figyelmen kívül hagyják a demokratikus jogokért és a diszkrimináció minden formája – rasszizmus, nemzeti és gyarmati elnyomás, patriarchátus, nemi vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció – elleni bármilyen partikuláris küzdelmet, és arra törekszenek, hogy a fiatalok legjobb elemeit megnyerjék a marxizmus programjának.

2026.11.06-08.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.