Európai konferencia (előkészület) 6.

Görögország  

Az EU szélsőjobbos és fasisztoid karakterű vezetői a személyek szabad közlekedését akadályozzák meg a koncentrációs táborszerű migráns- és menekülttáborok felállításával.

Kik azok a migránsok? Azok, akik megpróbálják menteni magukat és családjukat az imperialista repülők bombái elől, azok, akik látták szeretteiket megfulladni. Több mint kétezer halott az Égei- és a Földközi-tengerben.

Akinek olyan szerencséje van, hogy partot ér, megérkezésekor azonnak letartóztatják, hogy a náci koncentrációs táborok inspirálta zárt központokba csukják. 300 emberre méretezett helyen 1650 egyén … Ide dobják őket segítség nélkül.  

A «posztmodern börtönökben» a nonprofit szervezetek és vállalkozások uralkodnak … Vagyis: minden a profit és a hatalom számára készült.

A rasszizmus, az idegengyűlölet, az iszlamofóbia olyan elemei ennek, amelyek segítenek céljaik elérésében.

Pantelis Kokkinopoulos,

orvos, Nauplie helyhatósági képviselője

Európai konferencia (előkészület) 5.

Írország

Az ír nép győzelme a közelmúltban Írország történelmében meghatározó jelentőséggel bír (népszavazás az Alkotmány 8. módosításának hatályon kívül helyezéséről, amely megnyitotta az utat a terhességmegszakítás legalizálása előtt).

Ír nők harcolták ki, tartozzanak bármilyen korosztályhoz, a férfiak segítségével a fejlődést, szabadultak meg a politikailag archaikus vallási láncoktól, melyek generációkon átívelve uralták és elnyomták az ír társadalmat.

  

A 8. módosítás eltörlése megnyitja az ír nép előtt a lehetőséget, hogy más küzdelmet is sikerrel folytasson, amellyel az ír társadalom alapjait meg tudja változtatni és mindenki számára nyitott, esélyekben egyenlő társadalmat hozzon létre.   

Írország jelenleg messze más európai tagországok mögött kullog ami a béregyenlőséget és a szociális politikát illeti. Holott azt gondolhatnánk, az évtizedes gazdasági válságból és megszorításokból való beharangozott kilábalás el fogja rendezni ezeket a kérdéseket ... mégis tény, hogy Írország halad azoknak az országoknak az élén, ahol a prekárius munka és szerződések dominálnak – ugyanez diadalmaskodik az Egyesült Királyságban is –, és éppen az EU segítségével, amely ezt mutatja be modellnek más országok előtt.

A 8. módosítás éppen az ilyen típusú alacsony bérű munkát végző asszonyokat sújtja leginkább. Tipikus női munka a kis- és nagykereskedelem, amelyekben a munkáltatók az európai multinacionális és multimilliárdos vállalatok és ilyen munkaszerződések segítéségel minden nehézség nélkül emelni tudják máris el nem hanyagolható hasznukat.

A Mandate szakszervezet más írországi szakszervezettel együtt régóta harcol és folytatni is fogja a küzdelmet ezen óriási profitot besöprő nagy munkáltatók munkaügyi politikája ellen. De amíg a munkahelyeken és az utcán küzdenek, a politikai akarat továbbra is hibádzik a munkásjogok javára történő törvényhozásra, a prekárius munka megakadályozására.

Írország és az Egyesült Királyság munkaügyi politikáját az EU modellként mutatja be a jövő Európájának rajzaként. A „versenyképességggel” álcázza, de ez csak a munka és tőke közötti osztályháború folytatása. Az Egyesült Királyság hebeg-habog, hogy az Unióból hogyan lépjen ki. Pedig a kilépés legalább olyan (szükséges) teret nyithat, amelyben ezt a háborút nemzeti keretekben lehet vívni, az Unió láncaitól megszabadulva.

Ami bennünket illet és különösen az olyan országokat, ahol a munkásosztály felkel – joggal – avégett, hogy megvédje kivívott jogait a munkaügy és a szocális politika területén, valóban szükséges az internacionalista avantgardhoz csatlakozás, amely szüntelenül leleplezi az EU valódi érdekeit, azaz magukat a tőkeérdekeket.

A nemzetközi tőke és imperializmus «túlzásai» tönkretették népeinket, osztályunkat a háborúk eszközeivel, a népességvándorlást, a migráns- és kivándorlási hullámot okoztak, de ugyanakkor dolgozói szegénységet, munkanélküliséget, szociális egyenlőtlenséget is.    

Az EU tőkeérdekeknek megfelelő szolgai támogatásának meglett az ára, ez a forrása az emberi jogok megsértése egész szériájának. A szociáldemokrácia földig hajlása a tőke akarata előtt, a globális kapitalizmus «túlzásai», előkészítették a terepet a fasizálódó szélsőjobboldal előtt.

A politikai űrt a nemzetközi baloldalnak kell kitölteni osztályküzdelemmel, stratégiai javaslatokkal, kimutatva a szociáldemokrata és fasiszta tendenciákat, valódi alternatívára, valódi osztálykarakterű változásokra szólítva.   

Minden szinten szerveződnünk kell, a munkahelyeket, lakónegyedekben, szakszervezetekben, a politkában. Vissza kell hóditanunk ezzel a harccal az osztályidentitást.

Ez az Európa nem a mienk.

Ciaran Campbell, a Mandate szakszervezeti felelőse

2018. július. 22.

Európai konferencia (előkészület) 4.

Németország 

Két világ: a dolgozók Európája és a munkásszervezetek vezetésének Európája. Védjük szakszervezeteink függetlenségét!

2018 május 12-13-án 16 országból kb száz aktivista gyűlt össze Montreuilben az európai munkáskonferencián. Ekkor határoztuk el, hogy a jövő év áprilisában Strasbourgban tartunk meetinget, s ezt készítjük elő ezekkel a cikkekel.

A konferencia végső nyilatkozatában kimondtuk: «Ez az Európa a háborúké, az európai intézményeké és szerződéseké, ennek a ‘népek börtönének’ opponálunk a Munkás Internacionálé és a dolgozók, a demokrácia Európájáért vivott küzdelem nevében. A háború felé menetelés ellen kötelezzük el magunkat. A dolgozóknak, népeknek és a munkásszervezeteknek a feladata, hogy a háború ellen mobilizáljanak. Ebben kötelezzük el magunkat.»

Ugyanakkor, 2018 május 11-én, egy évvel az EU «parlamenti» választása előtt 30 ország 150 neves személyisége bocsátotta ki a szöveget: «Felhívás Európáért – vállalatok és dolgozók, új utat Európának». A felhívás az európai parlamenti választásokra koncentrál. Ez a «parlament» a Bizottság és a Tanács mellett az EU intézménye. Ugyan rendkívül gyenge részvétellel választották meg legutóbb is, ugyan semmiféle parlamenti jellege nincs – hiszen nincs joga törvényeket hozni – ezen részletek megemlítését védelmezői nem tartják fontosnak, mégis hamisan «európai parlamentnek» hívják. A felhívás a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség) struktúráját támogató szakszervezetek vezetésétől ered. A TUC elnöke, a CFDT-től Berger, a CCOO főtitkárai, a spanyol UGT, a CGIL és UIL elnökei, a Ver.di, az IG BAU, az IndustrAll csakúgy, mint az EP «széles koalíciója», élükön a szociáldemokratákkal, oldalukon a baloldallal (GUE/NGL) - majdnem az EP egyharmada, amihez tegyük hozzá néhány «baloldali radikálist».

A magukat «baloldalinak» deklaráló pártok és szakszervezetek valamint az Európai Néppárt reprezentánsai a «vállalatok vezetéséhez és a dolgozókhoz» címezték, mivel «valami nem stimmel az Európai Unióban». A Földközi tengerbe fulladt nyomorultak vagy a koncentrációs táborokhoz hasonlító belső gyűjtőhelyek nem képezik a felhívás tárgyát. Ugyanúgy nem számitanak a Trojka intézkedései vagy a a deficit 3 %-os aranyszabálya, a szigorítási diktátumok, a kollektív szerződések elleni folyamatos támadások, vagy a tagállamok munkajogai sem. Nem ezek, amik «nem stimmelnek», hiszen ezek maguk az EU konkrét megjelenésének, kifejeződésének, akciójának az alapjai.

A felhívás aláírói úgy találják, hogy 5 reform szükséges: a vállalatok adózása azokban az országokban, ahol azok «létrehozzák az értéket»;  «kompetens hatóságot kell létrehozni a munkaerő mozgásának kérdéseiben»; a dolgozók képviselőinek részvétele a vállalati tanácsban s így megerősítve a szakszervezeti jogokat; nagyobb legyen a éberség az alvállalkozásokat illetően; és «nagyobb átláthatóságot  a szociális és környezetvédelmi kérdésekben».

Nyilvánvalóan ez a vezetés egy pillanatig nem hiszi, hogy a «vállalatok új jogai és feladatai bázisát jelentő reformok» az európai dolgozókat meggyőzhetik arról, ez lenne az «új út Európának».

Mert a dolgozók nagyon jól tudják, hogy:

- nem a dolgozók követik el a «Paradise Papers» bizonyította pénzügyi csalásokat;

- az EU új hatósága, mely felügyeli a migránsok kizsákmányolását az EU-n belül, nem garantálja semmiképpen a dolgozók kollektív jogait;

- a szakszervezeteknek és vállalati tanácsoknak a vállalati igazgatással egy kalapba vetése hamis és csaló. Ez az osztálykollaboráció eszköze, a «társadalmi párbeszédeké»;

- az alvállalkozás olyan eszköz, amellyel sikeresen kikerülhetőek a kollektív szerződések, és csak a nyomorúságos munkaközvetítés, a prekárius munka, a pszeudo- és kényszervállalkozások favorizálása.

Mindezt világosan kimondtuk a május 12-13-i Európai Konferencián: «minden jogunkat védjük és visszaszerezzük, amelyet harcban szereztünk! Visszaállamosítása mindannak, amit privatizáltak! Nemet a szerződések diktátumaira, az európai direktívákra! A munkásszervezetek függetlenségét!»

Mire szolgált hát ez a kezdeményezés egy évvel az EP-választások előtt? Illeszkedik a Macron-féle «terv» – «a szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáalapítása» – támogatási hadműveletébe. Ezen frazeológia alatt rejtőzik az eurózóna két legerősebb imperialista hatalma összekovácsolására tett kisérlet az US-imperializmussal szemben, hogy "gazdaságilag az eurózóna képes legyen az USA-val, Kínánal szembeni versenyre".

Mindezeket energikusan követeli az SPD és támogatják a szakszervezetek. Rábízzák magukat a francia és német imperializmusra, osztályárulásra vetemednek. Berger ki is mondta a DGB májuis kogresszusán, hogy osztálykollaborációt kíván a «a munka átalakítása» kapcsán: - a tőkével - «együtt kell a kihívásokkal szembeszállni»!

Miért csoportosulnak a szakszervezetek a kormányok mögé? Trump közvetlenül avatkozik bele a német kormánypolitikába. Az Irán elleni embargó, retorziók, az aluminium megadóztatása, (csakhamar a gépkocsiké is), a NATO katonai beavatkozása által előidézett menekültválság, a « last but not least », a GDP 2%-ának követelése a fegyverkezésre előidézi a nagykoalíció válságát. Trump nem csak új kereskedelmi háborút hirdet, azt is követeli, hogy egész Európában végezzenek a munkásosztály szerzett jogaival.

Az EU egységes piacán a «szabad és hamisítatlan versenyben» a német tőke «a munkahelyi egyezségek», a moderált béremelések segítségével boldogul (a szakszervezetek által efogadva), úgy foglalja el domináns helyzetét, hogy a munkaerő árával kereskedik. Hogy ezt elérje, a «világbajnok exportőr» megkreálta a legalacsonyabb bérek szektorát a kollektív szerződések eróziójával és megsemmisítésével.  

A következmények világosak. A versenyeztetés diktátuma jelentősen súlyosbodott és jelzi, hogy az egész Európa munkásosztályának kell az USA-imperializmus számláját rendezni. A szakszervezeti vezetők pedig az «európai szociális modell» illúzióját lengetik be és az «öt reformot» mutatják be abszolút szükségesnek… Maszkírozzák a kíméletlen konkurenciát, amelyben helyüket keresik.

Emiatt kell harcolnunk a szakszervezetek védelméért és visszahódításáért .. és emiatt kell olyan politikai pártot létrehoznunk, amely elengedhetetlen a más politikához, más kormányhoz, munkáspolitikához, munkáskormányhoz minden országban.  

  

Az «európai konstrukció» meztelen. Ez az Európa sosem lesz a munkásosztályé, a dolgozóké. Más Európa kell, az európai  szocialista államok egyesülésével.

H.-W. Schuster, Freie Plattform für Arbeiterpolitik

Reflexió a Belga Kommunista Párt lépéséről

MIÉRT HAGYJA EL A BELGA KOMMUNISTA PÁRT AZ EURÓPAI BALT?(http://radikalisbal.blogspot.com/2018/07/miert-hagyja-el-belga-kommunista-part.html)

El kell gondolkodni azon a tényen, hogy a Belga Kommunista Párt elhagyja az Egységes Európai Balpárt «családját», mert a döntés meglehetősen ellentmondásos.

Csak egyet lehet érteni azzal, ami kiviláglik az indoklásból: az Európai Unió hozta létre az «európai» pártokat, közöttük az Európai Balpártot is, és annak alávetettek ezek a pártok.

Ugyanígy osztjuk az indoklás azon részét is, amely kritikával illeti az EBPnek az Unió-, NATO-, Tziprasz-támogatását, az ukrajnai imperialista beavatkozásét, Izrael államét, stb.

Az indokok azonban olyan ellentétes irányt is mutatnak, amely nem haladó tendenciát jelölnek (eltekintve a belső «leszámolásra» célzástól, amelyhez nehéz mit szólni).

Például az Európai Balpárt szemére hányni azt, hogy az «ellenséges a létező szocializmussal szemben, holott a tőkés globalizáció és a munkaerő számára kedvezőtlen folyamatok az egész világon éppen a szocializmus létrejöttének bázisaként szolgálhathatnak», nyilvánvalóan az illúziók ápolgatásának kategóriája. Illúzió, hogy az ún. «szocializmus» létezett azokban az országokban, ahol a Kreml bürokráciájának vezetésével a tőkét kisajátították. Illúziók dajkálálása úgy tenni, mintha az úgynevezett «létező szocializmus» összeomlása, a tőkés restauráció nem éppen ennek a bürokráciának lenne a felelőssége, hanem valami ismertetlen okból következett volna be. (Mi lenne az ? Az ötödik hadoszlop? Összeesküvés? Objektív helyzet? A magántulajdon fellsőbbrendűsége?)

Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió volt a világ proletariátusának legnagyobb vívmánya annak egészen a végéig, de tudnunk kell, hogy maga a vezető bürokrácia volt a proletárforradalom legnagyobb akadálya.  

Ugyanolyan módon táplál más illúziókat is a Belga Kommunista Párt kongresszusi nyilatkozata. Bizonyos, hogy Tziprasz nem ugyanaz, mint a görög kommunista párt (KKE), mégha ugyanabból a sztálinista örökségből is nőttek ki.  Tziprasz – kormánya kereteiben – az Európai Unió politikáját valósítja meg, a kommunista párt pedig – formálisan – opponál ennek. De a KKE is bűnös – különösen 2010 óta – a szisztematikus megosztás politikájában. Így aztán a belga kommunista párt «közeledése» az európai balon kívüli kommunista pártokhoz (KKE, stb) úgyintén csak zsákutcába visz.

Azonban a a Belga Kommunista Párt elhatározása egészen bizonyosan annak következménye, hogy az EU dolgozói egyre nagyobb mértékben elutasítják az Uniót, annak intézményeit. Tehát a dolgunk az, hogy párbeszédet folytassunk a dolgozókkal, aktivistákkal (bármely demokratikus munkásgyökerű párt tagjai is), perspektívát nyújtani az EU-val való szakításhoz és az európai szocialista államok szövetségéért vívott harchoz.

Gondolkodó Antikvárium

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében
HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!
- 2018. október 5.–ősbemutató.

Dokumentumfilm a 60-as évekbeli franciaországi tanácskommunista mozgalomról

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!
Date: 5th of October 2018 5:30 p.m.

Európai konferencia (előkészület) 3.

Katalónia/Spanyol állam

A jelen demográfiai válsága nyilvánvalóvá teszi, hogy az európai béke és társadalmi haladás értékei nem mûködhetnek, ha azokat csak az Európai Unióban alkalmazzák. A nemzetközi együttműködés elégtelensége és a fejlesztési támogatás politikájának passzivitása óriási demokratikus és életminőségi deficitet eredményez magában az EU-ban és közvetlenül azon kívül.

A migrációs krízis részben a harmadik világ országainak társadalmi katasztrófáival szemben mutatott európai passzivitás eredménye. Alapprobléma a migránsok eredeti országainak társadalmi, politikai és gazdasági instabilitása, amely űzi őket és még a tengerbe is belevetik magukat, hogy megmenekülhessenek. A válság eredője ezeknek az országoknak a borzalmas életkörülményeiben keresendő.   

A Földközi-tengeri migrációs válság kezelésére az állami vezetők drámai és visszataszító intézkedései rövid távú megoldásokat tartalmaznak, melyek ráadásul nem változtatnak a válság további terjedésén. A barbárság és a konszenzus, amely tisztán és egyszerűen elveti a migránsokat, csak súlyosabbá teszi azt, szükségtelen és abberáns megoldásokat javasol, ráadásul a béke és az EU belső fejlődésének értékeit tartalmazó rendszerünket veszélyezteti.  

Avégett, hogy a migránskrízis elleni hatékonyan lépjünk fel és elkerüljük az alapjogok meggyengülését – amely saját kudarcunk felé vezet –  a munkásosztálynak követelnie kell a migránsok kiinduló országainak magasabb szintű európai segítését, ezen országok gazdasági/társadalmi minőségének javítását, nagyobb politikai nyomást kell gyakorolni a határországok demokratikus garanciáinak stabil biztosítására. Csak a hosszú távú támogatások teszik lehetővé a rövid távú hatást is. Az EU-n belüli és kívüli országok egyenlőtlenségét eredményező passzivitásnak véget kell vetni.

A békét és a prosperitást kell megpróbálnunk exportálni, a migránsok megfelelő stabilitás nélkül nem fognak megmaradni országukban, segítsük hát őket már mától.

A nemzetközi együttműködésből kiindulva ez a baloldal internacionalizálásának víziója.

Mit gondoltok erről ?

Aurora, a CDR (a Köztársaság Védelmi Bizottsága) aktivistája, július 18.

Európai konferencia (előkészület) 2.

Portugália: Az ő Európájuk nem a mienk!

A május 12-13-i párizsi konferencia, amely a Maastrichti szerződés életbelépése utáni szerződéseket és direktívákat vizsgálta, elfogadott egy indítványt a Ryanair portugál személyzete sztrájkjának támogatására.

Az utasszállítás szektorának harca olyan konkrét probléma, amellyel az európai dolgozók nap mint nap találkoznak: jogaik támadásával éppen az euópai szerződések és direktívák által.

Portugáliában a Ryanairnél a személyzet 90 %-a 3 napig sztrájkolt a portugál SNPVAC szakszervezet felhívására azon az alapon, hogy a multinacionális vállalat elutasítja a nemzeti törvényi szabályozások teljesítését (családi jogok, betegszabadság, a prekárius dolgozók 10 év utáni integrálása, a repülés alatti eladások nem teljesítői elleni szankciók leállítása, stb).

A Ryanair a 593/2008 sz. direktívára hivatkozik, amely a cég számára lehetővé teszi, hogy a számára legkedvezőbb ország jogi kereteit válassza, s ne azokét az országokét, amelyekben működik.

Miután Lisszabonban és Brüsszelben a szektor európai szakszervezetei találkoztak (Portugália, Spanyolország, Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia), július 25-26-ra európai sztrájkra szólítottak annak érdekében, hogy a Ryanairnek be kelljen tartania az eddig negligált nemzeti törvényeket.

Ez a jó példa, amit a szakszervezeteknek követniük kell Európában. Nemet a direktívákra és szerződésekre, igent a munkajogokra!

José Julio Santana Henriques, szakszervezeti felelős, 2018.júl.19.