Interjú Olivia Gamboa-val

 

Olivia, a Los Angeles-i tanárok szakszervezetének, a United Teachers Los Angelesnek a tagja, aki részt vesz a Labor and Community for an Independent Party (Munka és Közösség egy Független Pártért) nevű szervezetben, amely a Los Angeles-i hozzáférhető oktatásért kampányol.

Beszélnél nekünk a Trump-kormányzat oktatás elleni támadásairól?

Trump éppen az oktatási minisztérium, és különösen a Head Start program (az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek oktatáshoz való hozzáférését segítő program) megszüntetésén dolgozik. Ezáltal az oktatás finanszírozása teljesen bizonytalanságban marad. Azzal is fenyegetőzik, hogy megvonja a szövetségi finanszírozást azoktól az iskolatanácsoktól, amelyek nem követik a politikai irányvonalát. "Tömeges deportálási" terve fenyegeti diákjainkat és az iskolai személyzetet. Az iskolában, ahol dolgozom, a családoknak már el kellett hagyniuk az országot e fenyegetések miatt.

Hogyan reagálnak a munkások és az elnyomott közösségek ezekre a támadásokra? 

Többféleképpen... a Demokrata Párt módja hatástalan vagyis az, amely nem tesz semmit ezekkel a támadásokkal szemben. A helyi hatóságok az ICE-vel (vámhatóság) való együttműködés megtagadásának politikáját fogadták el, ami persze segít egy kicsit, de maga az ICE még mindig bárhol felbukkanhat. Sok tüntetés zajlott, de ezek hatása nem világos, mert a mainstream média nem hajlandó beszámolni róluk. És akkor a hatékony módszer.

Az iskolaszék fantasztikus munkát végez! A Los Angeles Unified School District és a New York-i iskolaszék is megtagadta, hogy eleget tegyen Trump politikájának, annak ellenére, hogy a finanszírozásukat fenyegetik. A Los Angeles Unified School District iskolai dolgozói külön képzést is kaptak arról, hogyan tudjuk biztonságban tartani a diákjainkat. Az iskolai irodai személyzet felelőssége, hogy egyszerűen megtagadják a belépést az ICE vagy bármely más ilyen szervezet bármely tagjától, aki be akar lépni az iskola területére.

És eddig nagyon jó munkát végeztek. Múlt héten szövetségi ügynökök mentek be általános iskolákba, és egyszerűen nem engedték be őket a kapun.

A kaliforniai demokraták nagy nyomás alatt létrehoztak egy nagyon jó, megfizethető gyermekgondozási programot. Ennek a programnak a költségvetése Kalifornia államból származik, ami azt jelenti, hogy Trump nem igazán tud vele mit kezdeni. A tanárokat sokkal jobban megfizetik, mint a magániskolákban. Ennek eredményeként nem mondanak fel. A gyerekek ezért megbízható, jól képzett személyzetet kapnak, akikkel hosszú időn keresztül kapcsolatot tudnak kiépíteni (ha valaha volt gyermeke magánóvodában, akkor tudja, hogy sok tanár csak néhány hónapig marad). A pedagógusok és a tanulók aránya is kiváló, és a programok állami iskolák területén zajlanak, ahol sokkal jobbak a játszóterek, mint a legtöbb bölcsődében.

Ez a kedvenc érvem Los Angeles mellett: itt élni többe kerül, de a gyermekgondozási költségeken rengeteget spórolsz, és itt van a legjobb állami gyermekgondozási program, amit valaha láttál! A Los Angeles-i Pedagógusok Szakszervezetének és a Szolgáltatási Dolgozók Szakszervezetének, valamint a lakosok támogatásának köszönhetően jobb étkezdék, kisebb osztálylétszámok és sokkal több alkalmazott van, mint korábban bármikor.

Mik a mozgósítás akadályai? Hogyan látod a Demokrata Párthoz kötődő szakszervezeti és civil szervezetek vezetőinek szerepét?

Ahol én élek, Los Angelesben, az állami gyermekgondozási programok ingyenesek... nem csak elérhetőek, hanem ingyenesek is! Ez óriási különbség, különösen a részmunkaidős vagy idénymunkát vállalók számára. Nem kell új programra jelentkezni, ha munkahelyet váltasz. Ez stabilitást biztosít a gyermekek számára.

Sajnos városunk úgy döntött, hogy növeli a rendőrség költségvetését... az ingyenes gyermekgondozási program és sok más program megszüntetésének árán. A városi tanácsunk és polgármesterünk állítólag "progresszív". A helyi szakszervezetek támogatják őket, de egyikük sem lázad fel ez ellen a támadás ellen! A költségvetés hirtelen ilyen szűkös lett többek között azért is, mert a város rosszul gazdálkodott a hajléktalanok számára szánt pénzekkel, anélkül, hogy új lakásokat épített volna. Ennek az az oka, hogy alvállalkozói szerződéseket kötnek magánfejlesztőkkel és civil szervezetekkel, ahelyett, hogy elrendelték volna, hogy a cégek ne birtokoljanak lakásokat, és maguk építsenek szociális lakásokat. "Progresszívnek" nevezik magukat, de egyikük sem áll ki a Los Angeles-i földbérlőkkel szemben!

Mit kell tenni ezen akadályok leküzdése érdekében? Nem kellene-e a munkásoknak és minden elnyomottnak szakítaniuk a Demokrata Párttal, és saját politikai pártot alapítaniuk?

Saját politikai pártra van szükségünk a közjavak és a munkavállalók politikájának védelmére. A demokraták itt népszerűtlenné teszik magukat, mert úgy tesznek, mintha "wokosok" vagy "progresszívek" lennének, miközben nem hajlandók harcolni a milliárdosok, a vállalatok ellen, vagy a közszolgáltatásokért. Hadd mondjak egy példát.

Azt mondják, hogy "sajnálják" a nehéz körülmények között élő embereket, de keveset tesznek azért, hogy a lakhatás hozzáférhetővé váljon. Azt állítják, hogy egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni, hogy az utcák veszélyesek és kényelmetlenek, és hogy szörnyű ember vagy, ha kényelmes utcákat és parkokat kérsz (ami közjó, amit mindannyian megérdemlünk!). Néhány nappal ezelőtt egy hajléktalan férfi láncfűrésszel fákat vágott ki a belvárosban, feldühítve ezzel sokakat a városban, akik kemény büntetéseket követeltek. A demokraták hozzáállása az embereket a szélsőséges rendőri fellépés felé tereli. Nemrégiben választottuk meg Hochman kerületi ügyészt, aki szélsőséges rendfenntartó, miután az előző, meglehetősen progresszív ügyészünk csalódást okozott. Anarchia vagy rendőrállam: ezek a lehetőségek állnak a Los Angeles-i választók rendelkezésére.

De amire szükségünk van, az egy valódi megoldás. Építsünk szociális lakásokat! Védjük meg a bérlők jogait! Magáncsoportoknak nem szabadna jogukban állnia, hogy lakásokat birtokoljanak. Senki ne birtokoljon négynél több lakást! Ingyenes, jó minőségű detoxikáló központokra van szükségünk. Adópénzünk van a hajléktalanellátás finanszírozására, és azt közjavakra kell költenünk, nem pedig a városi munkát kiszervezni cégeknek. Meg kell oldanunk ezt a lakhatási válságot, nem pedig homokba dugni a fejünket.

A Los Angeles-i lakhatási válság összefügg az összes többi problémával, mert sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy itt éljenek, a város pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a pénzét vállalatokra pazarolja. Ha lenne egy pártunk, amely hajlandó lenne harcolni a vállalatok ellen, hajlandó lenne olyan közjavakat építeni, mint a lakhatás, a gyermekgondozás, az állami bankok, akkor ma nem kellene választanunk a rendőrök és a gyermekgondozás között.

 

L’Internationale  38. sz.