Nyugdíjreform Bulgáriában
A bolgár parlament első olvasatban jóváhagyta a társadalombiztosítási törvény módosításait, amelyek 2011. január 1-jén lépnek életbe. A módosítások egyebek mellett tartalmazzák a nyugdíjkorhatár és a szolgálati idő emelését is.
A Novinite hírportál beszámolója szerint a jövő évtől kezdve a férfiaknál a nyugdíjra jogosító szolgálati idő hossza 37 évre emelkedik, a nyugdíjkorhatár 63 év lesz, a nőknél 34 évre növekszik a szolgálati idő és 60 évre a nyugdíjkorhatár. Ezt követően a tervek szerint 2012-től a nyugdíjhoz szükséges idő négy hónappal meghosszabbodik évente.
Bulgáriában jelenleg a férfiaknál 63 év, a nőknél 59 a nyugdíjkorhatár, sok foglalkozási csoportban pedig ennél is jóval alacsonyabb. Ennek ellenére a nyugdíjreform végül "puhábbra" sikeredett, mint azt a kormány korábban tervezte, miután tömegtiltakozàsok voltak a tervezett intézkedések ellen. A kormány mindkét nem számára egyaránt 65 évre emelte volna a nyugdíjkorhatárt, és a férfiaknál 40 évre, a nőknél 37 évre a szolgálati időt.
A kormány egyelőre még nem döntött arról, hogy áttereli-e a magánnyugdíj befizetéseket az állami nyugdíjrendszerbe. Ez az ötlet október végén merült fel, amikor Maldenov munkaügyi miniszter bejelentette: a kormány azt fontolgatja, hogy felfüggeszti a magánnyugdíjalapokba történő befizetéseket a jövő évben és a nyugdíjalapokban felgyülemlett befizetéseket az állami nyugdíjalapba teszik át.
2010. november 19., péntek
Kuruc.info (ez itt nem a reklám helye !)
A kuruc.info cikket közölt A magyarokkal szimpatizáló franciák megrohamozták a Francia Kommunista Párt székházát 1956 novemberében címmel
Ahogy mondani szokás, a hír igaz, csak nem azok, nem úgy, nem akként. Az egész híradás a történelemhamisítás része, ahogyan azt már megszoktuk. Mert ’56-ot ellenforradalomnak mutatja minkét oldal, a reakciós-konzervatív csakúgy, mint a sztálinista-centrista-reformista. Lényegéről, a munkástanácsok forradalmáról immár semmit sem hallani szánalmas «ünnepeiken», ezért marad visszhang nélkül a tömegek szemében.
Először is, a «több ezer magyar mártír, valamint több százezer antikommunista magyar» mellett sok kommunista is külföldre menekült. Azok a kommunisták, akik a valódi munkásdemokrácia híveiként résztvettek a munkásokkal együtt azokban az eseményekben, melyekkel igazi munkáshatalmat akartak létrehozni, a tömegekre támaszkodva és leginkább fegyvertelenül.
A francia kommunista párt kétségtelenül sztálinista vezetéssel bírt 1956-ban, kétségtelenül a szovjet vezetés fellépését támogatta Magyarországon. A francia kormány «határozott tiltakozása» viszont csak igen csekély mértékben vehető komolynak, Európa új felosztása, a «munkamegosztás» eldöntetett a második imperialista háború konferencián. ”Az alkudozás az első világháború utáni nagyhatalmi alkukra emlékeztet, mégha ez alkalommal radikálisan különböző politikai és gazdasági berendezkedésű hatalmak között is zajlik. A termelési eszközök magántulajdonának szovjet megszüntetése, az állami tulajdon belkereskedelmi monopóliuma tiltott minden közvetlen politikai befolyást, mely anyagilag kapcsolódik a magántulajdonhoz és a szabadkereskedelemhez, még a szabályozotthoz is. Az alkudozással, melybe Sztálin belement, elismerte a magántulajdon fennmaradását ezekben az országokban. Churchill Sztálinnak: „a kis európai országok halálosan meg vannak rémülve a bolsevik forradalom gondolatától, mert a Komintern megszüntetése előtt a szovjet kormány kinyilvánította megtérítési (sic!) szándékát” és emlékezteti, hogy „1919-20-ban az egész világ rettegett a világforradalomtól.” Sztálin biztosítja: „nem kell, hogy a világ rettegjen, a Szovjetuniónak nem áll szándékában Európában bolsevik forradalmat csinálni”, ami tökéletesen igaz, de ez nem akadályozta Sztálint abban, hogy a kezét rá akarta tenni Közép-Európára.” – vonja le a következtetést J-J. Marie történész, a korszak szakértője. Szó nincs arról, hogy a nagyhatalmak el lettek volna foglalva a szuezi válsággal, s ez akadályozta volna magyarországi fellépésüket. A dolog el lett döntve: Európa nyugati felén a tőkés restaurációnak kell folynia, a keletin pedig a bürokrácia az «elfajzott munkásállamokat» hozza létre.
’56 nov. 7-én a párizsiak nem tüntettek tízezerszámra a kommunizmus ellen, mindössze egy fasiszta bagázs szervezkedett egészen más hátsó szándékkal az FKP ellen, ezek voltak azok a «nemzetileg elkötelezett fiatalok», akik megostromolták a székházát. Az idézett D. Venner (író és történész) is közéjük tartozhatott. Nézzük csak mit mond: «Három évvel az események előtt, beléptem a hadseregbe és mint önkéntes részt vettem az algériai harcokban a gerilla felkelők ellen. (…) 1956 novemberében éppen leszereltem (…) Már régóta tudtam, hogy a kommunizmus Európa ellensége (…) A volt francia gyarmaton francia katonák harcoltak a kommunista Kína és a Szovjetunió által támogatott erős vietnami gerilla-felkelők ellen, a Francia Kommunista Párt jól ismert módszerekkel propaganda hadjáratot folytatott katonáink ellen (…)». Bizony, ez a jóember nem más, mint egy francia nacionalista-fasiszta, a gyarmati felszabadító háborúk ellensége, fegyverrel akadályozta azok igazságos harcát, közönséges gyilkos. «Sikerült csákányokat lopnunk, a vasfüggönyt kitépnünk a helyéről, betörnünk a székházba, csodálatos volt, ahogy sikerült meggyaláznunk az ellenséges hatalom eme szimbolikus szentélyét», lelkendezik. «Később az éjszaka folyamán (…) a L’Humanité (a kommunista párt lapja) székháza elé vonultunk azt is megtámadni. De ezúttal szembetaláltuk magunkat a kommunista elővárosokból odaszállított csákánynyelekkel felfegyverzett kommunista regimenttel». ‘Kommunista regimentként’ a külvárosi munkások érkeztek, akik megérdemelten alapos vereséget mértek a gyalázatos bandára.
Venner a trianoni békekötést is – történelmietlenül – egy ember, Clemenceau nyakába varrja.
Nincs magyarázata sommás megállapítására sem, miszerint «az állami fennhatóság feladása nem egyenlő az önazonosság-tudat (identitás) feladásával. Ezt a franciák nem értik meg.» Nem is lehet, mert nem igaz (ha máshonnan nem, saját gyarmatosító múltjából lehetne tapasztala pedig). Megoldásából, a «dinamikus arisztokrácia által fölépített európai rendből», köszönünk, nem kérünk, ez a tőkés rendszer vezetett a világégésekhez. «Civilizáció, amely összhangot teremtett hagyomány és modernitás között» mint a görög ókori kultúrán alapuló összeurópai indentitás, szerinte ez tartja össze Európát… Így aztán részleteiben gyakorolhat is igaz kritikát az amerikai/európai imperialista rendre, de következtetései alapjában hamisak. Akárcsak a kuruc.info.
Ahogy mondani szokás, a hír igaz, csak nem azok, nem úgy, nem akként. Az egész híradás a történelemhamisítás része, ahogyan azt már megszoktuk. Mert ’56-ot ellenforradalomnak mutatja minkét oldal, a reakciós-konzervatív csakúgy, mint a sztálinista-centrista-reformista. Lényegéről, a munkástanácsok forradalmáról immár semmit sem hallani szánalmas «ünnepeiken», ezért marad visszhang nélkül a tömegek szemében.
Először is, a «több ezer magyar mártír, valamint több százezer antikommunista magyar» mellett sok kommunista is külföldre menekült. Azok a kommunisták, akik a valódi munkásdemokrácia híveiként résztvettek a munkásokkal együtt azokban az eseményekben, melyekkel igazi munkáshatalmat akartak létrehozni, a tömegekre támaszkodva és leginkább fegyvertelenül.
A francia kommunista párt kétségtelenül sztálinista vezetéssel bírt 1956-ban, kétségtelenül a szovjet vezetés fellépését támogatta Magyarországon. A francia kormány «határozott tiltakozása» viszont csak igen csekély mértékben vehető komolynak, Európa új felosztása, a «munkamegosztás» eldöntetett a második imperialista háború konferencián. ”Az alkudozás az első világháború utáni nagyhatalmi alkukra emlékeztet, mégha ez alkalommal radikálisan különböző politikai és gazdasági berendezkedésű hatalmak között is zajlik. A termelési eszközök magántulajdonának szovjet megszüntetése, az állami tulajdon belkereskedelmi monopóliuma tiltott minden közvetlen politikai befolyást, mely anyagilag kapcsolódik a magántulajdonhoz és a szabadkereskedelemhez, még a szabályozotthoz is. Az alkudozással, melybe Sztálin belement, elismerte a magántulajdon fennmaradását ezekben az országokban. Churchill Sztálinnak: „a kis európai országok halálosan meg vannak rémülve a bolsevik forradalom gondolatától, mert a Komintern megszüntetése előtt a szovjet kormány kinyilvánította megtérítési (sic!) szándékát” és emlékezteti, hogy „1919-20-ban az egész világ rettegett a világforradalomtól.” Sztálin biztosítja: „nem kell, hogy a világ rettegjen, a Szovjetuniónak nem áll szándékában Európában bolsevik forradalmat csinálni”, ami tökéletesen igaz, de ez nem akadályozta Sztálint abban, hogy a kezét rá akarta tenni Közép-Európára.” – vonja le a következtetést J-J. Marie történész, a korszak szakértője. Szó nincs arról, hogy a nagyhatalmak el lettek volna foglalva a szuezi válsággal, s ez akadályozta volna magyarországi fellépésüket. A dolog el lett döntve: Európa nyugati felén a tőkés restaurációnak kell folynia, a keletin pedig a bürokrácia az «elfajzott munkásállamokat» hozza létre.
’56 nov. 7-én a párizsiak nem tüntettek tízezerszámra a kommunizmus ellen, mindössze egy fasiszta bagázs szervezkedett egészen más hátsó szándékkal az FKP ellen, ezek voltak azok a «nemzetileg elkötelezett fiatalok», akik megostromolták a székházát. Az idézett D. Venner (író és történész) is közéjük tartozhatott. Nézzük csak mit mond: «Három évvel az események előtt, beléptem a hadseregbe és mint önkéntes részt vettem az algériai harcokban a gerilla felkelők ellen. (…) 1956 novemberében éppen leszereltem (…) Már régóta tudtam, hogy a kommunizmus Európa ellensége (…) A volt francia gyarmaton francia katonák harcoltak a kommunista Kína és a Szovjetunió által támogatott erős vietnami gerilla-felkelők ellen, a Francia Kommunista Párt jól ismert módszerekkel propaganda hadjáratot folytatott katonáink ellen (…)». Bizony, ez a jóember nem más, mint egy francia nacionalista-fasiszta, a gyarmati felszabadító háborúk ellensége, fegyverrel akadályozta azok igazságos harcát, közönséges gyilkos. «Sikerült csákányokat lopnunk, a vasfüggönyt kitépnünk a helyéről, betörnünk a székházba, csodálatos volt, ahogy sikerült meggyaláznunk az ellenséges hatalom eme szimbolikus szentélyét», lelkendezik. «Később az éjszaka folyamán (…) a L’Humanité (a kommunista párt lapja) székháza elé vonultunk azt is megtámadni. De ezúttal szembetaláltuk magunkat a kommunista elővárosokból odaszállított csákánynyelekkel felfegyverzett kommunista regimenttel». ‘Kommunista regimentként’ a külvárosi munkások érkeztek, akik megérdemelten alapos vereséget mértek a gyalázatos bandára.
Venner a trianoni békekötést is – történelmietlenül – egy ember, Clemenceau nyakába varrja.
Nincs magyarázata sommás megállapítására sem, miszerint «az állami fennhatóság feladása nem egyenlő az önazonosság-tudat (identitás) feladásával. Ezt a franciák nem értik meg.» Nem is lehet, mert nem igaz (ha máshonnan nem, saját gyarmatosító múltjából lehetne tapasztala pedig). Megoldásából, a «dinamikus arisztokrácia által fölépített európai rendből», köszönünk, nem kérünk, ez a tőkés rendszer vezetett a világégésekhez. «Civilizáció, amely összhangot teremtett hagyomány és modernitás között» mint a görög ókori kultúrán alapuló összeurópai indentitás, szerinte ez tartja össze Európát… Így aztán részleteiben gyakorolhat is igaz kritikát az amerikai/európai imperialista rendre, de következtetései alapjában hamisak. Akárcsak a kuruc.info.
2010. november 18., csütörtök
Orbán kormány és az 1 millió új munkahely
A népesedési statisztikák, és előrejelzések szerint nagy valószínűséggel továbbra is csökkeni fog az ország népességének a száma, amely az elmúl tíz évben 320 ezer főt tett ki. A kormány a következő tíz évben, legalábbis az derül ki, ha megvizsgáljuk a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján közzétett Előzetes Nemzeti Intézkedési Terv (ENIT) célszámait, hogy tíz év alatt úgy jönne össze egymillió új munkahely, ha a népesség közben 140 ezer fővel gyarapodna célkitűzésében.
A népesség számának a gyarapodása nélkül is lehetne például 500,000 új munkahelyet létesíteni 2015-ig, hiszen a foglalkoztatási rátát nézve volna elegendő munkaerő hozzá. A rendszerváltás eddigi több mint1,5 millió főnyi munkahely felszámolása után ez bizony meglehet évente többezer milliárd forint tőkebefektetést igényelne, a továbbképzésüket is ide értve. Honnan? No de sebaj, ugye a kormány behozza kínai kommunista tőkét, már ha „brüsszeli járási pártbizottság” engedi a kvótaemelést. Nyilvánvaló, hogy a kormány szándékaiban nem pusztán a népességfogyás megállítása, és egészségesebb korosztályösszetétel húzódik meg, de egyben a kapitalizmus működéséhez szükséges jövőbeni munkanélküli tartaléksereg képzése is. Ugyanis mélyebben megkaparva, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a társadalmi újratermelés rendszerében való felhasználása csökkenti az élőmunkaerő iránti keresletet, azaz mind kevesebb munkaerőre van szükség. Jelenleg 2010-ben a foglalkozatási rátán belül 10,9%-os a regisztrált munkanélküliség az összes foglalkoztatott létszámra számítva. Az összes foglalkoztatottak száma 2009-ben 3.740.000 fő volt, és 2010-re kevesebb lett.
Ameddig a profitszempontú termelés az uralkodó, addig a népesség, és a foglalkoztatás közötti ellentétek még tovább fognak növekedni, és a kapitalizmus válságaiban a szociális kérdéseket élezi ki szükségszerűen, és egyben az alacsony foglalkoztatás és befizetés tarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszereket is. Jelenleg mindkét probléma a kiéleződés felé mutat, s hogy az állami nyugdíjalapba nincs elég befizetés, ezen meg nem kell csodálkozni, hiszen ide alig 1milliónyi dolgozó fizet be, míg a magánnyugdíj pénztárakba közel 3 millió ember, miközben a részben az államot terheli a 3 milliót meghaladó létszámú nyugdíjasok nyugdíjának a kifizetése. Azon persze el lehetne csemegézni, hogy 1989-et követően milyen állami nyugdíjalapot hoztak létre, és miért volt a politikai szféra annyira ostoba, hogy nem látta, mire is vezet a nyugdíjalap kettészakítása?!
Természetesen szó nincs itt politikai vakságról, a kettészakításnak is megvoltak a maga profitszempontjai.
Úgy jönne létre a magasabb foglalkoztatás, hogy közben 140 ezer fővel nőne a lakosság lélekszáma 2020-ig. Nem tudni, hogy a kormány egy új Ratkó korszakban gondolkodott-e,vagy éppen álmodott, de annyi bizonyos, hogy a kívánt népességnövekedésnek belsőleg nincs realitása számos oknál fogva. Amennyiben nincs kellő létszámú lakosság a kormány tervéhez, csak egyet tehet, nevezetesen a kettős állampolgárság révén, és/vagy más módon betelepítéseket végez. Ez azonban új ellentétek növekedését és kiéleződését hozná magával, egyben új népesedési anomáliákat, valamint a nemzetiségi kérdés is növelné a problémákat.
A fenti táblázat jól mutatja, hogy évente a 1980-at követően közel 60 ezer fővel lett kevesebb az élveszületések száma és olyan magas az elhalálozás,hogy nem lehetséges a korábbi népesség számot megtartani. Teljesen nyilvánvaló, hogy az életfeltételek rosszabbodása döntően járul hozzá a népesség csökkenéséhez, vagy másként szólva a társadalom az utódok tekintetében alultermeléssel reagál megbízható jövőkép hiányában A jelenlegi kormány által alkalmazott válságfeloldás egyébként távolról sem azonos a kapitalizmus meghaladását célzó államosításokkal. De súlyos gondok merülnek fel a foglalkoztatás költségeit illetően is, és nem olyan bolond a tőke, hogy a foglalkoztatás plusszköltségeit bevállalja a jelenlegi monopolista konkurencia viszonyai közepette. Olybá tűnik, hogy a kormánynak halvány lila gőze nincs a kapitalizmus valóságos mozgástörvényeiről, ha pedig tudja, akkor úgy viselkedik,mint az elefánt a porcelánboltban Így inkább egy nagy kapkodásról van szó, átmenetileg az állam-monopolkapitalizmus pénzügyi mozgásterének az erősítése a cél az ún. kétharmados kormányzati parlamenti erőfölényének a maximális kihasználásával, és ennek megfelelő kíméletlen törvénykezéssel. Ez a törvénykezés azonban nem kíméli a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendszerét,valamint az alkotmánybíróságot sem,egyben tönkre is teszi. Továbbá a téves válságfeloldás azzal jár, hogy az emberek magánnyugdíj megtakarításait a költségvetés fekete lyukaiba tömi bele és válságadókat vet ki. Egy ponton túl ez már úgy vetődik fel, hogy jogállamellenes,vagy más szóval a polgári magántulajdon,és a polgári demokrácia elleni támadás a javából, így a kormányzat igen könnyen megkaphatja a diktatórikus, és vagy szélsőjobb címkéjét is. Szó nincs itt forradalomról, de éppen ellenkezőleg, és a kormány veszett politikai bosszújáról, amely a saját táborát is előbb utóbb le fogja fejezni. Az ébredés nagyon keserű lesz. Megjegyzés:
A magyarország népesedési KSH adatokból kitűnik, az utóbbi száz év alatt mintegy 2 millió 381 ezer fővel gyarapodott a lakosság száma 2010 júniusig. Nem a létszámmal van baj elsősorban, de azzal, hogy a magyar restaurációs tőkések, és az idegen tőke parlagon hagyja heverni a munkaerőt és ezzel tönkre is teszi. Ez pedig a foglalkoztatási gondok növekedéséhez fog vezetni Marx után szabadon...
2010. november 18. Alexandrosz
A népesség számának a gyarapodása nélkül is lehetne például 500,000 új munkahelyet létesíteni 2015-ig, hiszen a foglalkoztatási rátát nézve volna elegendő munkaerő hozzá. A rendszerváltás eddigi több mint1,5 millió főnyi munkahely felszámolása után ez bizony meglehet évente többezer milliárd forint tőkebefektetést igényelne, a továbbképzésüket is ide értve. Honnan? No de sebaj, ugye a kormány behozza kínai kommunista tőkét, már ha „brüsszeli járási pártbizottság” engedi a kvótaemelést. Nyilvánvaló, hogy a kormány szándékaiban nem pusztán a népességfogyás megállítása, és egészségesebb korosztályösszetétel húzódik meg, de egyben a kapitalizmus működéséhez szükséges jövőbeni munkanélküli tartaléksereg képzése is. Ugyanis mélyebben megkaparva, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a társadalmi újratermelés rendszerében való felhasználása csökkenti az élőmunkaerő iránti keresletet, azaz mind kevesebb munkaerőre van szükség. Jelenleg 2010-ben a foglalkozatási rátán belül 10,9%-os a regisztrált munkanélküliség az összes foglalkoztatott létszámra számítva. Az összes foglalkoztatottak száma 2009-ben 3.740.000 fő volt, és 2010-re kevesebb lett.
Ameddig a profitszempontú termelés az uralkodó, addig a népesség, és a foglalkoztatás közötti ellentétek még tovább fognak növekedni, és a kapitalizmus válságaiban a szociális kérdéseket élezi ki szükségszerűen, és egyben az alacsony foglalkoztatás és befizetés tarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszereket is. Jelenleg mindkét probléma a kiéleződés felé mutat, s hogy az állami nyugdíjalapba nincs elég befizetés, ezen meg nem kell csodálkozni, hiszen ide alig 1milliónyi dolgozó fizet be, míg a magánnyugdíj pénztárakba közel 3 millió ember, miközben a részben az államot terheli a 3 milliót meghaladó létszámú nyugdíjasok nyugdíjának a kifizetése. Azon persze el lehetne csemegézni, hogy 1989-et követően milyen állami nyugdíjalapot hoztak létre, és miért volt a politikai szféra annyira ostoba, hogy nem látta, mire is vezet a nyugdíjalap kettészakítása?!
Természetesen szó nincs itt politikai vakságról, a kettészakításnak is megvoltak a maga profitszempontjai.
Úgy jönne létre a magasabb foglalkoztatás, hogy közben 140 ezer fővel nőne a lakosság lélekszáma 2020-ig. Nem tudni, hogy a kormány egy új Ratkó korszakban gondolkodott-e,vagy éppen álmodott, de annyi bizonyos, hogy a kívánt népességnövekedésnek belsőleg nincs realitása számos oknál fogva. Amennyiben nincs kellő létszámú lakosság a kormány tervéhez, csak egyet tehet, nevezetesen a kettős állampolgárság révén, és/vagy más módon betelepítéseket végez. Ez azonban új ellentétek növekedését és kiéleződését hozná magával, egyben új népesedési anomáliákat, valamint a nemzetiségi kérdés is növelné a problémákat.
A fenti táblázat jól mutatja, hogy évente a 1980-at követően közel 60 ezer fővel lett kevesebb az élveszületések száma és olyan magas az elhalálozás,hogy nem lehetséges a korábbi népesség számot megtartani. Teljesen nyilvánvaló, hogy az életfeltételek rosszabbodása döntően járul hozzá a népesség csökkenéséhez, vagy másként szólva a társadalom az utódok tekintetében alultermeléssel reagál megbízható jövőkép hiányában A jelenlegi kormány által alkalmazott válságfeloldás egyébként távolról sem azonos a kapitalizmus meghaladását célzó államosításokkal. De súlyos gondok merülnek fel a foglalkoztatás költségeit illetően is, és nem olyan bolond a tőke, hogy a foglalkoztatás plusszköltségeit bevállalja a jelenlegi monopolista konkurencia viszonyai közepette. Olybá tűnik, hogy a kormánynak halvány lila gőze nincs a kapitalizmus valóságos mozgástörvényeiről, ha pedig tudja, akkor úgy viselkedik,mint az elefánt a porcelánboltban Így inkább egy nagy kapkodásról van szó, átmenetileg az állam-monopolkapitalizmus pénzügyi mozgásterének az erősítése a cél az ún. kétharmados kormányzati parlamenti erőfölényének a maximális kihasználásával, és ennek megfelelő kíméletlen törvénykezéssel. Ez a törvénykezés azonban nem kíméli a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendszerét,valamint az alkotmánybíróságot sem,egyben tönkre is teszi. Továbbá a téves válságfeloldás azzal jár, hogy az emberek magánnyugdíj megtakarításait a költségvetés fekete lyukaiba tömi bele és válságadókat vet ki. Egy ponton túl ez már úgy vetődik fel, hogy jogállamellenes,vagy más szóval a polgári magántulajdon,és a polgári demokrácia elleni támadás a javából, így a kormányzat igen könnyen megkaphatja a diktatórikus, és vagy szélsőjobb címkéjét is. Szó nincs itt forradalomról, de éppen ellenkezőleg, és a kormány veszett politikai bosszújáról, amely a saját táborát is előbb utóbb le fogja fejezni. Az ébredés nagyon keserű lesz. Megjegyzés:
A magyarország népesedési KSH adatokból kitűnik, az utóbbi száz év alatt mintegy 2 millió 381 ezer fővel gyarapodott a lakosság száma 2010 júniusig. Nem a létszámmal van baj elsősorban, de azzal, hogy a magyar restaurációs tőkések, és az idegen tőke parlagon hagyja heverni a munkaerőt és ezzel tönkre is teszi. Ez pedig a foglalkoztatási gondok növekedéséhez fog vezetni Marx után szabadon...
2010. november 18. Alexandrosz
2010. november 17., szerda
Dráma több felvonásban
(Levél a debreceni befogadóállomásnak)
Segítségért fordulok Önökhöz annak érdekében, hogy megtaláljuk és megvédjük azt a koszovói roma családot, melyet Franciaországból toloncoltak Magyarországra, hogy innen továbbküldjék.
Az esetet a Réseau Solidarité Asile du Maine et Loire (A Main et Loire megye szolidaritási hálózata) tagja közölte.
(fordítás) «Keresésünk egy nyolc tagból álló család egyesitését és védelmét érinti, melyet Franciaországból a DUBLIN II egyezség értelmében utasitottak ki és Magyarországon szétszakitottak a hatóságok.
Pajazit (…) koszovói albán. Baduse asszony a cigány (roma) közösséghez tartozik.
Pajazitot politikai üldöztetése ellenére családjával együtt Franciaországból 2009. július 21-én kiutasították és Magyarországra küldték.
Felkértük az Európai Emberi Jogok bíróságát, hogy függessze fel ezt az intézkedést, sajnos hiába, úgyhogy azt gyanúsan gyors intézkedéssel végrehajtották. Magyarországra érkezésük után azonnal szétválasztották és bebörtönözték a családot azzal, hogy két menekültkérelmet adtak be Magyarországon ( ??). Badusét és gyermekeit a debreceni táborba irányították, Pajazitot kiengedték a börtönből, megtalálta családját a debreceni táborban, de ezután megtámadták, ennek következtében kórházba kellett szállitani. Attól való félelme, hogy Magyarországon veszélyben lehet, sajnos beigazolódott.
2010 október 13-án Pajazitot és két idősebb gyermekét kiutasitották Magyarországról Koszovoba. Az Európai biróság mélységes közönnyel szemlélte ezt annak ellenére, hogy az európai emberi jogok konvenciója (CESDH) által garantált emberi szabadságjogokat és a gyerekek felsőbbrendű érdekeit sárba taposták. Az apa az utcán találta magát két, 8 és 9 éves gyermekével Koszovóban. Fel tudta hívni feleségét egy utcai fülkéből, de azóta semmi hír nincs róluk. Baduséra a magyar hatóságok gyakorolnak nyomást azért, hogy vonja vissza az Európai bírósághoz beadott panaszát. Október 26-án két óra hosszat kérdezte ki a magyar rendőrség, azzal fenyegették meg, hogy börtönbe zárják, a gyerekeit pedig a táborban hagyják, ha nem vonja vissza panaszát.
Nem fogjuk magára hagyni ezt a családot az Európai biróság itéletére várva, mely több hónapig húzódhat.»
(aláírás, cím, telszámok, email-cím)
Ahogyan a történetből kiderül, legutóbbi információink szerint Baduse és 4 gyermeke ideiglenesen Magyarországon (a debreceni menekülttáborban) tartózkodik. Azt szeretnénk megtudni, vajon ez még most is így van-e, s ez esetben hogyan lehetne vele felvenni a kapcsolatot. Ez év dec. 20. után Magyarországra látogatok. Amennyiben a család még mindig Önöknél lesz, szeretnék személyesen is találkozni Önnel és velük is.
Kérem, hogy amennyiben alkalma van rá, közölje velük (ha még ott vannak), hogy angers-i francia barátaik folytatják visszatérésük lehetőségének megtalálását, hiányoznak nekik.
Közbenjárását előre is megköszönve üdvözlettel :
(Név, cím, tel.szám, email)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(Válasz)
Tisztelt (…)!
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Debreceni Befogadó Állomására jutatott megkeresésére hivatkozással tájékoztatom, hogy a megkeresésében szereplő személyek kapcsán információt, adatot harmadik személy számára nem adhatunk ki, kivéve, ha az ügyfelek meghatalmazták ügyükben történő képviselet ellátására. Kérem, szíveskedjék igazolni, amennyiben Ön a megnevezett ügyfelek esetében képviseleti jogosultsággal rendelkezik.
Köszönettel:
(név, poszt)
Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
Menekültügyi Igazgatóság
(Tel.)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Asszonyom!
A francia és a a magyar állam bürokrátai (közöttük Ön is) sikeresen szétszakitottak egy Angers-ben beilleszkedett koszovói roma családot: az apát két (7 és 8 éves) fiával Koszovóba, az anyát (a 4 kisebb gyerekkel) ma reggel Montenegróba kiutasítva, az utcára, jövedelem, lakhatás, megélhetés nélkul - az sem kivárva, hogy ügyükben az Európai Bíróság ítélete megszülessen. Minden emberiességet, még azt is megtagadva tőlük, hogy biztatást kapjanak, hogy megtudják, visszavárják őket, hogy tudják, minden megtesznek értük.
Embertelen rendszerhez embertelen bürokraták illenek.
Az Önök által meghatározott "képviseleti jogosultsággal" ugyan nem rendelkezve, de annál sokkal nagyobb felelősségtudattal felruházott:
(név)
Segítségért fordulok Önökhöz annak érdekében, hogy megtaláljuk és megvédjük azt a koszovói roma családot, melyet Franciaországból toloncoltak Magyarországra, hogy innen továbbküldjék.
Az esetet a Réseau Solidarité Asile du Maine et Loire (A Main et Loire megye szolidaritási hálózata) tagja közölte.
(fordítás) «Keresésünk egy nyolc tagból álló család egyesitését és védelmét érinti, melyet Franciaországból a DUBLIN II egyezség értelmében utasitottak ki és Magyarországon szétszakitottak a hatóságok.
Pajazit (…) koszovói albán. Baduse asszony a cigány (roma) közösséghez tartozik.
Pajazitot politikai üldöztetése ellenére családjával együtt Franciaországból 2009. július 21-én kiutasították és Magyarországra küldték.
Felkértük az Európai Emberi Jogok bíróságát, hogy függessze fel ezt az intézkedést, sajnos hiába, úgyhogy azt gyanúsan gyors intézkedéssel végrehajtották. Magyarországra érkezésük után azonnal szétválasztották és bebörtönözték a családot azzal, hogy két menekültkérelmet adtak be Magyarországon ( ??). Badusét és gyermekeit a debreceni táborba irányították, Pajazitot kiengedték a börtönből, megtalálta családját a debreceni táborban, de ezután megtámadták, ennek következtében kórházba kellett szállitani. Attól való félelme, hogy Magyarországon veszélyben lehet, sajnos beigazolódott.
2010 október 13-án Pajazitot és két idősebb gyermekét kiutasitották Magyarországról Koszovoba. Az Európai biróság mélységes közönnyel szemlélte ezt annak ellenére, hogy az európai emberi jogok konvenciója (CESDH) által garantált emberi szabadságjogokat és a gyerekek felsőbbrendű érdekeit sárba taposták. Az apa az utcán találta magát két, 8 és 9 éves gyermekével Koszovóban. Fel tudta hívni feleségét egy utcai fülkéből, de azóta semmi hír nincs róluk. Baduséra a magyar hatóságok gyakorolnak nyomást azért, hogy vonja vissza az Európai bírósághoz beadott panaszát. Október 26-án két óra hosszat kérdezte ki a magyar rendőrség, azzal fenyegették meg, hogy börtönbe zárják, a gyerekeit pedig a táborban hagyják, ha nem vonja vissza panaszát.
Nem fogjuk magára hagyni ezt a családot az Európai biróság itéletére várva, mely több hónapig húzódhat.»
(aláírás, cím, telszámok, email-cím)
Ahogyan a történetből kiderül, legutóbbi információink szerint Baduse és 4 gyermeke ideiglenesen Magyarországon (a debreceni menekülttáborban) tartózkodik. Azt szeretnénk megtudni, vajon ez még most is így van-e, s ez esetben hogyan lehetne vele felvenni a kapcsolatot. Ez év dec. 20. után Magyarországra látogatok. Amennyiben a család még mindig Önöknél lesz, szeretnék személyesen is találkozni Önnel és velük is.
Kérem, hogy amennyiben alkalma van rá, közölje velük (ha még ott vannak), hogy angers-i francia barátaik folytatják visszatérésük lehetőségének megtalálását, hiányoznak nekik.
Közbenjárását előre is megköszönve üdvözlettel :
(Név, cím, tel.szám, email)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(Válasz)
Tisztelt (…)!
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Debreceni Befogadó Állomására jutatott megkeresésére hivatkozással tájékoztatom, hogy a megkeresésében szereplő személyek kapcsán információt, adatot harmadik személy számára nem adhatunk ki, kivéve, ha az ügyfelek meghatalmazták ügyükben történő képviselet ellátására. Kérem, szíveskedjék igazolni, amennyiben Ön a megnevezett ügyfelek esetében képviseleti jogosultsággal rendelkezik.
Köszönettel:
(név, poszt)
Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
Menekültügyi Igazgatóság
(Tel.)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Asszonyom!
A francia és a a magyar állam bürokrátai (közöttük Ön is) sikeresen szétszakitottak egy Angers-ben beilleszkedett koszovói roma családot: az apát két (7 és 8 éves) fiával Koszovóba, az anyát (a 4 kisebb gyerekkel) ma reggel Montenegróba kiutasítva, az utcára, jövedelem, lakhatás, megélhetés nélkul - az sem kivárva, hogy ügyükben az Európai Bíróság ítélete megszülessen. Minden emberiességet, még azt is megtagadva tőlük, hogy biztatást kapjanak, hogy megtudják, visszavárják őket, hogy tudják, minden megtesznek értük.
Embertelen rendszerhez embertelen bürokraták illenek.
Az Önök által meghatározott "képviseleti jogosultsággal" ugyan nem rendelkezve, de annál sokkal nagyobb felelősségtudattal felruházott:
(név)
2010. november 16., kedd
Nemzetközi információk
új széria 22.sz. (391) - 2010.nov.12.
Tartalom:
USA: interjú Lucy Carilloval, a kaliforniai UC Berkeley hallgatójával
Haiti: a CATH mérlege, a jan. 12-i földrengés után 6 hónappal
Fülöp-szigetek: a PALEA (fülöp-szigeteki légitársaság alkalmazotti) szakszervezet nemzetközi szolidaritási felhívása
USA
Nyílt világkonferencia – Algéria, 2010.nov.
Lucy Carillo a kalifoniai Berkely Egyetemen hallgató és aktivista. Részt fog venni 2010 novemberében az algériai Nyílt világkonferencián.
A The Organizer, a Socialist Organizer újsága, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tagja, riportot készített vele.
The Organizer: Miért fogsz résztvenni a konferencián?
Lucy Carillo: Azt hiszem, fontos dolog, hogy a Világkonferencián részt vegyünk mi, aktivisták, mert alapvető, hogy kapcsolatunk lehessen különböző nézőpontokat képviselő emberekkel a világon. Az, hogy Algériába megyek, lehetővé teszi, hogy sok-sok országból érkező elvtárssal találkozzak, megtudjuk tőlük, mit tapasztaltak és ezt hallatlanul fontos. Mivel, ahogy Marx mondja, ha a kapitalizmus ellen küzdünk, akkor világszinten kell tennünk. Országunkban a média miatt nehéz a más országokban folyó harcról tudomást szerezni.
T.O.: Mint aktivista most milyen jellegű problémákkal foglalkozol?
L.C.: Lényegében a kaliforniai költségvetési restrikciók és a bevándorlók jogaiért való harc körében felmerülőkkel. 2001. óta az egyetemi díjak több mint 200 %-kal nőttek. Dolgozók ezrei lettek munkanélküliek. Dollármilliárdokat adnak ki az iraki és afganisztáni háborúk finanszírozására és a bankok talpraállítására, de azt állítják, az oktatásra nincs pénz.
A múlt évben a tanárok és a szakszervezet felhívására mi is mobilizáltuk magunkat az egyetemen (UC Berkeley), szept. 24-én tömegtiltakozással és tüntetéssel tiltakoztunk a költségvetés milliós kurtításai, az elbocsátások és az egyetemi rendszer 32 %-os iskolázási költségemelése ellen (Kaliforniai Egyetem).
Több mint 5 000 diák tüntetett és a campus néhány szakszervezete sztrájkolt. Ez volt a kaliforniai egyetem egész történetének legösszehangoltabb, legfontosabb akciója és sokan követték az államban és az országban mindenütt. Sőt, az én egyetememen 2009.nov.29-től 2 ezer hallgató elfoglalta a campust. Okt.24-én tartottunk egy összejövetelt, melyen 800 diák és szakszervezeti aktivista vett részt, ennek köszönhető a 2010.márc.4-i sztrájk- és akciónap. Ezt a napot feljegyzi a történelem: az USA létezése óta ekkor volt a legtömegesebb koordinált akció a közoktatás védelmében.
Okt. 7-én újabb akciónapot tartunk állami és országos szinten. Ebben az évben UC Berkeley egyetem 2 400 hallgatóval kevesebbet vett fel, mint az előző évben. A más államokból érkező hallgatók száma megduplázódott; ma már a létszám 25 %-át adja, mivel ők fizetik a legmagasabb egyetemi költségeket. Most ez a költség számunkra évi 10 000 dollár és 20 000 a más államokból jövő diákoknak. Ezért kell teljes önnállóságban megmozdulnunk és szerveződnünk. Ez a kapitalizmus szándéka szerinti privatizáció ellen folyik.
Sok küzdelmet átéltünk a «papír nélküli» hallgatókkal és értük, mivel ők semmiféle támogatásban nem részesülnek, ebből fakadóan őket érinti leginkább a költségvetési restrikció. Ebben az évben Berkeleyben a latin-amerikai diákok száma 12 %-kal csökkent; várhatóan a fekete diákok száma 2012-ig 50 %-kal lesz kevesebb, a fehérek aránya 63 %-ra nő. Ez mutatja, hogy a támadások a munkás származású és színesbőrű diákokat éri.
A bevándoroltak jogaiért folyó küzdelem szintén az USA osztályharca központjában van. Az 1994-es ALENA-egyezmények óta Mexikóban és Latin-Amerikában többmillió személyt arra kényszerítek, hogy az USA-ba emigráljanak az egyszerű túlélésért. Obama megígérte az emigráció reformját – legalizációját –, de Harry Reid, a kongresszusi demokrata csoport vezetője azt nyilatkozta, hogy nem lesz reform se ebben az évben, sem jövőre, sem azután.
A gazdasági válság jelenlegi hangulatában az emigránsokat vádolják minden rosszal. Obama elnöklete alatt a múlt évben rekordszámban fordult elő, hogy visszavitték az embereket a határra, több mint 400 000-et. Családok hullottak szét. Az emberek rettegnek és még dolgozni is félve mennek. A tőkések speciális terveket akarnak az emigráns dolgozók számára, ami azt jelenti, hogy munkakörülményeik a rabszolgatartáshoz lesznek hasonlóak. A szükséges okmányokkal nem rendelkező («papír nélküli») hallgatók a DREAM ACT-törvényért harcolnak, mely lehetővé tenné a felsőfokú oktatásban résztvevők legalizálását. De ezt az elképzelést megkaparintották a demokraták, akik megpróbálnak beleilleszteni egy katonai toborzási kiegészítést a védelmi költségvetés mellékleteként. A változás elérésére szintén egyetlen lehetőségünk az erős, független tömegmozgalom létrehozása érdekeink védelmében.
T.O.: Algériában az l'OJR (Forradalmi Ifjúsági Mozgalom) hatékony ifjúsági mozgalom, mely a múltban jelentős küzdelmeket vívott a közoktatás és a fiatal dolgozók védelmében. Az OJR azt javasolja, segíteni kell a nyílt világkonferencián a fiatalok aktivitásának megszervezését. Mit mondanál ezeknek a fiataloknak?
L.C.: Számomra, egy amerikai hallgató számára valóságos privilégium eljutni Algériába. Csodálom algériai elvtársainkat ezért a munkáért, melyet megtettek és tesznek. Azt gondolom, valóban fontos az összes országban élő fiatalnak azon leckék megosztása, melyeket a világban szereznek, mert ez megjavítja taktikánkat és feljeszti harcunkat. Az algériai elvtársak példát mutatnak az ameriai osztályharc számára.
Számomra a fiatalok kulcskérdést jelentenek a forradalmi harc folytatásában. Sokat kell tanulnuk a korábbi nemzedékektől, de lassan nekünk kell átvenni a harcot – és győzni. A fiatal munkásságot formálni kell, hogy új vezetők legyenek belőlük, hogy a független munkásmozgalom élére álljanak és egyesítsék a fiatalokat a munkásosztállyal és szervezeteikkel.
HAITI
A CATH (haiti dolgozók autonóm szövetsége) mérlege 6 hónappal a jan. 12-i földrengés után
Port-au-Prince, 2010.aug.6.
A népesség és különösen a dolgozók helyzete nem változott. Ellenkezőleg, egészségügyi és környezeti téren napról napra, hogy azt ne mondjuk, percről percre rosszabbodik. Ma azok, akiknek van munkájuk, napi 3 dollárt kapnak annak ellenére, hogy létezik a minimálbérről rendelkező törvény. A munkáltatók figyelmen kívül hagyják a törvényt, az ILO semmilyen normáját nem tartják be. Haiti jelenleg elnémított ország, a nemzetközi közösség által eltaposva az ENSZ-katonákkal (MINUSTAH) és az USA-EU katonai erejével (20 ezer katona) egyetértésben.
Két dolog megértést kíván: a CIRH és a novemberi választások.
A CIRH Bill Clintonnal az élen semmit nem tesz megalakulása óta. Ezen a struktúrán keresztül az államfő, René Preval, a haiti nép iránt minden tiszteletet megtagadva, átengedi Haiti szuverenitását a Dessalines szent földjét elfoglaló erőszakszervezetek által támogatott idegennek. Teljesen evidens, ez a bizottság a haiti nép várakozásainak semmiben nem felel meg.
Ebben a perspektívában a bejelentett választások jelöltjei vitatottak lesznek, ezekből választják meg a multik, a Nemzetközi Fejlesztési Bank, az IMF kormányának zombijait, hogy Haitit krónikus szegénységben őrizzék több mint másfél millió emberrel az utcán.
Ezek a választások az OEA-nak (Amerikai Államok Szervezete) és másoknak pénzügyi forrást nyújtanak. Meg kell tudnotok, a választási megfigyelő misszió Haitinak 5,3 millió dollárjába fog kerülni a következő öt hónapban. Ha valóban segíteni kell Haitit, de legalábbis felépíteni, ez az 5 millió szolgálhatna lakhelyek, kórházak, iskolák építésére. Ezért a CATH más társadalmi, népi és a Fammi Lavalashoz közeli szervezetekkel összefog, küzdelembe veti magát a CIRH és a betervezett választások, a Preval/Bellerive-kormány politikája ellen. Ennek a küzdelemnek az a célja, hogy elbuktassa ezt az ördögi tervet.
A CATH politikai téren komoly előrelépést tett. Először is, sokkal elismertebb és reprezentatívabb lett. Szakszervezeti téren a CATH jelen van a Ouanaminthe szabadzónában, az informális szektorban és olyanokban, mint az építés, a magán- és közoktatás, a nők, a fiatalok, mezőgazdaság (kávé, zöldség és mangótermesztés), akcióit megsokszorozza mindenhol, a szakszervezet terjeszkedik.
Ez az elismerés jogot ad nekünk, hogy bizonyos csoportokkal együtt dolgozzunk, bizonyos személyekkel vitát folytassunk avval a céllal, hogy majdan megalakuljon a Haiti Dolgozók Pártja (PT-H), mely hatékony politikai eszköz lehet a haiti nép számára.
Szociális téren a CATH rendkívül fontos szerepet játszik tagjai életében, hála a Nemzetközi Egyetértés, az algériai Dolgozók Pártja, a guadeloupe-i LKP és a brazil CUT anyagi segítségének. A katasztrófa által leginkább sújtott tagjainak segítséget ad, központját kialakítottan berendezte.
Szakszervezeti és politikai aktivitásunk fontosságát tekintve harcunk kontinuitásának keretében a nemzetközi szolidaritásnak nem szabad megszakadnia. Különösen a szeptemberi tanévkezdés miatt.
A CATH – geopolitikai helyzete okán – keresi az UGTG-vel való együttműködési egyezséget, hogy formálását kiegészítse.
Nagyon fontos a CATH-nak, hogy fenntartsa Haitiban az osztályharc kereteiben vívott küzdelmét, mivel az országnak szüksége van szuverenitása visszaszerzésére, önmeghatározásának visszanyerésére a demokráciáért, a dolgozók jogaiért, a Karib-térség és az egész világ népeinek függetlenségéért.
Barátsággal:
Fignolé ST-CYR, főtitkár
Ui.: Ma büszkén mondhatom, szervezetünket Haitiban jól ismeri a közvélemény.
Fülöp-szigetek
A PALEA szakszervezet
(fülöp-szigeteki légitársaság alkalmazotti szövetsége)
nemzetközi szolidaritást kér!
Okt. 29-én a fülöp-szigeteki Munkaügyi Minisztérium dekrétumot adott ki meghatalmazva a PAL nemzeti légitársaságot a repülőtéri szolgáltatások kiszervezésére alvállakozók számára – fedélzeti munka, telefonos megrendelések –, így a személyzet több mint felének elbocsátásra. A mindenszentek napja előtti határozat előrevetíti az ország legrégebb szakszervezetének halálát és mintegy 3 ezer állás eltűnését.
A döntés joggyakorlattá fog válni, mivel a munka rugalmassága előtt szélesre tárja az ajtót.
A PAL-alkalmazottakat el fogják bocsátani, azután a külső szolgáltatók vissza fogják őket venni mint szerződéses dolgozókat, de már a prekaritás körülményei között. Az elvégzendő munka pontosan ugyanaz marad, csak sokkal alacsonyabb áron, a szociális juttatások és garanciák jóval kisebbek lesznek, a munkahely biztonsága el fog tűnni és nem lesz lehetőség a szakszervezet védelmére.
A miniszteri határozat ellentmond a kollektív szerződés speciális kikötéseinek, mely a vezetésnek megtiltja a működési szabályzatba foglalt munkák kiszervezését.
A PALEA (a fülöp-szigeteki légtársaság alkalmazotti szövetsége) szakszervezet követeli, hogy országa elnöke, Benigno Aquino III tartsa be a változásról tett ígéreteit és a Munkaügyi Minisztérium határozatát semmisítse meg.
A PALEA felhívást tesz a munkás- és szociális mozgalomhoz és kéri, hogy intézzék követelésüket a Benigno Aquino III-kormányhoz a munkaügyi minisztériumi döntést illetően a korrekt munka biztosítása és a szakszervezeti jogok védelme végett.
Minden munkásaktivához,
minden szakszervezeti aktivistához a világon!
Írjátok alá, küldjétek el a címzetteknek a következő üzenetet
(vagy jelezzétek somijudit@gmail.com címen)
(Őexellenciája Benito Aquino III., a Fülöp-szigetek elnöke, e-mail corres@op.gov.ph és Rosalinde Baldoz munkaügyi miniszterasszony, e-mail osec@dole.gov.ph figyelmébe:
Alulírottak, megismertük a PALEA szakszervezet felhívását, kifejezzük teljes támogatásunkat követeléseiket illetően:
- nemet a repülőtéri szolgáltatás alvállalkozására!
- nemet az elbocsátásokra!
- a kollektív szerződés tiszteletbentartását, mely tiltja a vezetés számára a működési szabályzatban foglalt munkahelyek kiadását alvállakozóknak!
- a munkahelyek és a szakszervezeti jogok védelme érdekében a munkaügyi minisztérium döntésének azonnali visszavonását!
Név:...........
Szakszervezet:.............
Cím:..............
Mail:................)
Francia nyelven:
A l’attention de
Son excellence Benigno Aquino III Président de la République des Philippines. E-mail corres@op.gov.ph
Madame Rosalinda Baldoz Ministre du Travail et de l'Emploi. E-mail osec@dole.gov.ph
Nous, soussignés, avons pris connaissance de l’appel lancé par le syndicat PALEA (Association des Employés des Lignes Aériennes des Philippines) et exprimons notre soutien total á ses revendications :
• Pas de sous-traitance des services de l’aéroport
• Pas de licenciements
• Respect des dispositions de la convention collective qui interdit á la direction
de sous-traiter les emplois sous statut.
• Afin de protéger les emplois et les droits syndicaux,
la décision du Ministère du travail doit être immédiatement annulée
Nom :
Syndicat :
Adresse :
Mail :
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Tartalom:
USA: interjú Lucy Carilloval, a kaliforniai UC Berkeley hallgatójával
Haiti: a CATH mérlege, a jan. 12-i földrengés után 6 hónappal
Fülöp-szigetek: a PALEA (fülöp-szigeteki légitársaság alkalmazotti) szakszervezet nemzetközi szolidaritási felhívása
USA
Nyílt világkonferencia – Algéria, 2010.nov.
Lucy Carillo a kalifoniai Berkely Egyetemen hallgató és aktivista. Részt fog venni 2010 novemberében az algériai Nyílt világkonferencián.
A The Organizer, a Socialist Organizer újsága, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tagja, riportot készített vele.
The Organizer: Miért fogsz résztvenni a konferencián?
Lucy Carillo: Azt hiszem, fontos dolog, hogy a Világkonferencián részt vegyünk mi, aktivisták, mert alapvető, hogy kapcsolatunk lehessen különböző nézőpontokat képviselő emberekkel a világon. Az, hogy Algériába megyek, lehetővé teszi, hogy sok-sok országból érkező elvtárssal találkozzak, megtudjuk tőlük, mit tapasztaltak és ezt hallatlanul fontos. Mivel, ahogy Marx mondja, ha a kapitalizmus ellen küzdünk, akkor világszinten kell tennünk. Országunkban a média miatt nehéz a más országokban folyó harcról tudomást szerezni.
T.O.: Mint aktivista most milyen jellegű problémákkal foglalkozol?
L.C.: Lényegében a kaliforniai költségvetési restrikciók és a bevándorlók jogaiért való harc körében felmerülőkkel. 2001. óta az egyetemi díjak több mint 200 %-kal nőttek. Dolgozók ezrei lettek munkanélküliek. Dollármilliárdokat adnak ki az iraki és afganisztáni háborúk finanszírozására és a bankok talpraállítására, de azt állítják, az oktatásra nincs pénz.
A múlt évben a tanárok és a szakszervezet felhívására mi is mobilizáltuk magunkat az egyetemen (UC Berkeley), szept. 24-én tömegtiltakozással és tüntetéssel tiltakoztunk a költségvetés milliós kurtításai, az elbocsátások és az egyetemi rendszer 32 %-os iskolázási költségemelése ellen (Kaliforniai Egyetem).
Több mint 5 000 diák tüntetett és a campus néhány szakszervezete sztrájkolt. Ez volt a kaliforniai egyetem egész történetének legösszehangoltabb, legfontosabb akciója és sokan követték az államban és az országban mindenütt. Sőt, az én egyetememen 2009.nov.29-től 2 ezer hallgató elfoglalta a campust. Okt.24-én tartottunk egy összejövetelt, melyen 800 diák és szakszervezeti aktivista vett részt, ennek köszönhető a 2010.márc.4-i sztrájk- és akciónap. Ezt a napot feljegyzi a történelem: az USA létezése óta ekkor volt a legtömegesebb koordinált akció a közoktatás védelmében.
Okt. 7-én újabb akciónapot tartunk állami és országos szinten. Ebben az évben UC Berkeley egyetem 2 400 hallgatóval kevesebbet vett fel, mint az előző évben. A más államokból érkező hallgatók száma megduplázódott; ma már a létszám 25 %-át adja, mivel ők fizetik a legmagasabb egyetemi költségeket. Most ez a költség számunkra évi 10 000 dollár és 20 000 a más államokból jövő diákoknak. Ezért kell teljes önnállóságban megmozdulnunk és szerveződnünk. Ez a kapitalizmus szándéka szerinti privatizáció ellen folyik.
Sok küzdelmet átéltünk a «papír nélküli» hallgatókkal és értük, mivel ők semmiféle támogatásban nem részesülnek, ebből fakadóan őket érinti leginkább a költségvetési restrikció. Ebben az évben Berkeleyben a latin-amerikai diákok száma 12 %-kal csökkent; várhatóan a fekete diákok száma 2012-ig 50 %-kal lesz kevesebb, a fehérek aránya 63 %-ra nő. Ez mutatja, hogy a támadások a munkás származású és színesbőrű diákokat éri.
A bevándoroltak jogaiért folyó küzdelem szintén az USA osztályharca központjában van. Az 1994-es ALENA-egyezmények óta Mexikóban és Latin-Amerikában többmillió személyt arra kényszerítek, hogy az USA-ba emigráljanak az egyszerű túlélésért. Obama megígérte az emigráció reformját – legalizációját –, de Harry Reid, a kongresszusi demokrata csoport vezetője azt nyilatkozta, hogy nem lesz reform se ebben az évben, sem jövőre, sem azután.
A gazdasági válság jelenlegi hangulatában az emigránsokat vádolják minden rosszal. Obama elnöklete alatt a múlt évben rekordszámban fordult elő, hogy visszavitték az embereket a határra, több mint 400 000-et. Családok hullottak szét. Az emberek rettegnek és még dolgozni is félve mennek. A tőkések speciális terveket akarnak az emigráns dolgozók számára, ami azt jelenti, hogy munkakörülményeik a rabszolgatartáshoz lesznek hasonlóak. A szükséges okmányokkal nem rendelkező («papír nélküli») hallgatók a DREAM ACT-törvényért harcolnak, mely lehetővé tenné a felsőfokú oktatásban résztvevők legalizálását. De ezt az elképzelést megkaparintották a demokraták, akik megpróbálnak beleilleszteni egy katonai toborzási kiegészítést a védelmi költségvetés mellékleteként. A változás elérésére szintén egyetlen lehetőségünk az erős, független tömegmozgalom létrehozása érdekeink védelmében.
T.O.: Algériában az l'OJR (Forradalmi Ifjúsági Mozgalom) hatékony ifjúsági mozgalom, mely a múltban jelentős küzdelmeket vívott a közoktatás és a fiatal dolgozók védelmében. Az OJR azt javasolja, segíteni kell a nyílt világkonferencián a fiatalok aktivitásának megszervezését. Mit mondanál ezeknek a fiataloknak?
L.C.: Számomra, egy amerikai hallgató számára valóságos privilégium eljutni Algériába. Csodálom algériai elvtársainkat ezért a munkáért, melyet megtettek és tesznek. Azt gondolom, valóban fontos az összes országban élő fiatalnak azon leckék megosztása, melyeket a világban szereznek, mert ez megjavítja taktikánkat és feljeszti harcunkat. Az algériai elvtársak példát mutatnak az ameriai osztályharc számára.
Számomra a fiatalok kulcskérdést jelentenek a forradalmi harc folytatásában. Sokat kell tanulnuk a korábbi nemzedékektől, de lassan nekünk kell átvenni a harcot – és győzni. A fiatal munkásságot formálni kell, hogy új vezetők legyenek belőlük, hogy a független munkásmozgalom élére álljanak és egyesítsék a fiatalokat a munkásosztállyal és szervezeteikkel.
HAITI
A CATH (haiti dolgozók autonóm szövetsége) mérlege 6 hónappal a jan. 12-i földrengés után
Port-au-Prince, 2010.aug.6.
A népesség és különösen a dolgozók helyzete nem változott. Ellenkezőleg, egészségügyi és környezeti téren napról napra, hogy azt ne mondjuk, percről percre rosszabbodik. Ma azok, akiknek van munkájuk, napi 3 dollárt kapnak annak ellenére, hogy létezik a minimálbérről rendelkező törvény. A munkáltatók figyelmen kívül hagyják a törvényt, az ILO semmilyen normáját nem tartják be. Haiti jelenleg elnémított ország, a nemzetközi közösség által eltaposva az ENSZ-katonákkal (MINUSTAH) és az USA-EU katonai erejével (20 ezer katona) egyetértésben.
Két dolog megértést kíván: a CIRH és a novemberi választások.
A CIRH Bill Clintonnal az élen semmit nem tesz megalakulása óta. Ezen a struktúrán keresztül az államfő, René Preval, a haiti nép iránt minden tiszteletet megtagadva, átengedi Haiti szuverenitását a Dessalines szent földjét elfoglaló erőszakszervezetek által támogatott idegennek. Teljesen evidens, ez a bizottság a haiti nép várakozásainak semmiben nem felel meg.
Ebben a perspektívában a bejelentett választások jelöltjei vitatottak lesznek, ezekből választják meg a multik, a Nemzetközi Fejlesztési Bank, az IMF kormányának zombijait, hogy Haitit krónikus szegénységben őrizzék több mint másfél millió emberrel az utcán.
Ezek a választások az OEA-nak (Amerikai Államok Szervezete) és másoknak pénzügyi forrást nyújtanak. Meg kell tudnotok, a választási megfigyelő misszió Haitinak 5,3 millió dollárjába fog kerülni a következő öt hónapban. Ha valóban segíteni kell Haitit, de legalábbis felépíteni, ez az 5 millió szolgálhatna lakhelyek, kórházak, iskolák építésére. Ezért a CATH más társadalmi, népi és a Fammi Lavalashoz közeli szervezetekkel összefog, küzdelembe veti magát a CIRH és a betervezett választások, a Preval/Bellerive-kormány politikája ellen. Ennek a küzdelemnek az a célja, hogy elbuktassa ezt az ördögi tervet.
A CATH politikai téren komoly előrelépést tett. Először is, sokkal elismertebb és reprezentatívabb lett. Szakszervezeti téren a CATH jelen van a Ouanaminthe szabadzónában, az informális szektorban és olyanokban, mint az építés, a magán- és közoktatás, a nők, a fiatalok, mezőgazdaság (kávé, zöldség és mangótermesztés), akcióit megsokszorozza mindenhol, a szakszervezet terjeszkedik.
Ez az elismerés jogot ad nekünk, hogy bizonyos csoportokkal együtt dolgozzunk, bizonyos személyekkel vitát folytassunk avval a céllal, hogy majdan megalakuljon a Haiti Dolgozók Pártja (PT-H), mely hatékony politikai eszköz lehet a haiti nép számára.
Szociális téren a CATH rendkívül fontos szerepet játszik tagjai életében, hála a Nemzetközi Egyetértés, az algériai Dolgozók Pártja, a guadeloupe-i LKP és a brazil CUT anyagi segítségének. A katasztrófa által leginkább sújtott tagjainak segítséget ad, központját kialakítottan berendezte.
Szakszervezeti és politikai aktivitásunk fontosságát tekintve harcunk kontinuitásának keretében a nemzetközi szolidaritásnak nem szabad megszakadnia. Különösen a szeptemberi tanévkezdés miatt.
A CATH – geopolitikai helyzete okán – keresi az UGTG-vel való együttműködési egyezséget, hogy formálását kiegészítse.
Nagyon fontos a CATH-nak, hogy fenntartsa Haitiban az osztályharc kereteiben vívott küzdelmét, mivel az országnak szüksége van szuverenitása visszaszerzésére, önmeghatározásának visszanyerésére a demokráciáért, a dolgozók jogaiért, a Karib-térség és az egész világ népeinek függetlenségéért.
Barátsággal:
Fignolé ST-CYR, főtitkár
Ui.: Ma büszkén mondhatom, szervezetünket Haitiban jól ismeri a közvélemény.
Fülöp-szigetek
A PALEA szakszervezet
(fülöp-szigeteki légitársaság alkalmazotti szövetsége)
nemzetközi szolidaritást kér!
Okt. 29-én a fülöp-szigeteki Munkaügyi Minisztérium dekrétumot adott ki meghatalmazva a PAL nemzeti légitársaságot a repülőtéri szolgáltatások kiszervezésére alvállakozók számára – fedélzeti munka, telefonos megrendelések –, így a személyzet több mint felének elbocsátásra. A mindenszentek napja előtti határozat előrevetíti az ország legrégebb szakszervezetének halálát és mintegy 3 ezer állás eltűnését.
A döntés joggyakorlattá fog válni, mivel a munka rugalmassága előtt szélesre tárja az ajtót.
A PAL-alkalmazottakat el fogják bocsátani, azután a külső szolgáltatók vissza fogják őket venni mint szerződéses dolgozókat, de már a prekaritás körülményei között. Az elvégzendő munka pontosan ugyanaz marad, csak sokkal alacsonyabb áron, a szociális juttatások és garanciák jóval kisebbek lesznek, a munkahely biztonsága el fog tűnni és nem lesz lehetőség a szakszervezet védelmére.
A miniszteri határozat ellentmond a kollektív szerződés speciális kikötéseinek, mely a vezetésnek megtiltja a működési szabályzatba foglalt munkák kiszervezését.
A PALEA (a fülöp-szigeteki légtársaság alkalmazotti szövetsége) szakszervezet követeli, hogy országa elnöke, Benigno Aquino III tartsa be a változásról tett ígéreteit és a Munkaügyi Minisztérium határozatát semmisítse meg.
A PALEA felhívást tesz a munkás- és szociális mozgalomhoz és kéri, hogy intézzék követelésüket a Benigno Aquino III-kormányhoz a munkaügyi minisztériumi döntést illetően a korrekt munka biztosítása és a szakszervezeti jogok védelme végett.
Minden munkásaktivához,
minden szakszervezeti aktivistához a világon!
Írjátok alá, küldjétek el a címzetteknek a következő üzenetet
(vagy jelezzétek somijudit@gmail.com címen)
(Őexellenciája Benito Aquino III., a Fülöp-szigetek elnöke, e-mail corres@op.gov.ph és Rosalinde Baldoz munkaügyi miniszterasszony, e-mail osec@dole.gov.ph figyelmébe:
Alulírottak, megismertük a PALEA szakszervezet felhívását, kifejezzük teljes támogatásunkat követeléseiket illetően:
- nemet a repülőtéri szolgáltatás alvállalkozására!
- nemet az elbocsátásokra!
- a kollektív szerződés tiszteletbentartását, mely tiltja a vezetés számára a működési szabályzatban foglalt munkahelyek kiadását alvállakozóknak!
- a munkahelyek és a szakszervezeti jogok védelme érdekében a munkaügyi minisztérium döntésének azonnali visszavonását!
Név:...........
Szakszervezet:.............
Cím:..............
Mail:................)
Francia nyelven:
A l’attention de
Son excellence Benigno Aquino III Président de la République des Philippines. E-mail corres@op.gov.ph
Madame Rosalinda Baldoz Ministre du Travail et de l'Emploi. E-mail osec@dole.gov.ph
Nous, soussignés, avons pris connaissance de l’appel lancé par le syndicat PALEA (Association des Employés des Lignes Aériennes des Philippines) et exprimons notre soutien total á ses revendications :
• Pas de sous-traitance des services de l’aéroport
• Pas de licenciements
• Respect des dispositions de la convention collective qui interdit á la direction
de sous-traiter les emplois sous statut.
• Afin de protéger les emplois et les droits syndicaux,
la décision du Ministère du travail doit être immédiatement annulée
Nom :
Syndicat :
Adresse :
Mail :
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2010. november 14., vasárnap
Mire fog hasonlítani Kína 5 év múlva?
A dokumentumot, mely «A Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága javaslatai Kína gazdasági és társadalmi fejlesztése 12. ötéves terve (2011-2015) kidolgozására» címet viseli, okt.18-án a KB ötödik ülésszaka elfogadta.
Az ülésszak szerint a következő öt év (2011-2015) kritikus lesz egy relatív jóléti társadalom építése, a nyitás és a reform elmélyítése és a gazdasági fejlődés átalakítási módja felgyorsítása szempontjából. Az elemzők szerint ez azt jelenti, hogy Kína erőfeszítéseket fog tenni azon problémák megoldására, melyek gazdasági és társadalmi fejlődését korlátozzák.
Autonóm innováció
A Javaslatok 12 pontból állnak: a gazdasági fejlődés átalakításának felgyorsítása, a tudományos fejlődés új helyzetének kialakítása, a gazdaság gyors és rendszeres fejlesztésének fenntartása, a hazai igények kiszélesítése, a mezőgazdaság modernizációjának és az új szocialista vidék építésének gyorsítása, a modern ipari rendszer fejlesztése, az összes régió koordinált fejlesztése, energiában gazdaságos és a környezetkímélő társadalom építése, a nemzetépítés tudományon és oktatáson alapuló stratégiája, a tehetségek felkutatásának köszönhetően innovatív ország építése, a reform felgyorsítása, a szocialista piacgazdaság rendszerének megjavítása, kölcsönösen nyereséges stratégia megnyitásának megvalósítása.
Emberi jogok
Kína ki fogja dolgozni 2011 – 2015-ben a dolgozók jogainak hatékonyabb védelmét. Meg fogja erősíteni a munkajog alkalmazását, tökéletesíteni a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusát, javítani fogja a munkakörülményeket és garantálni a dolgozók jogait.
Gazdaság: belső igények
A 2007-es pénzügyi válság az utóbbi évtizedek nemzetközi gazdasági környezetében a legmélyebb változásokat hozta. Kombinálni kell a belső igényeket a külsőkkel, hogy a 12. ötéves terv alatt realizálni lehessen az átmenetet az exportbázison alapuló gazdasági modelltől a belső igények kielégítése felé, mely ennek az időszaknak elkerülhetetlen gazdasági és társadalmi stratégiai pontja.
Gazdasági nyitás
Kína 12. ötéves tervére rányomja bélyegét a gazdasági globalizáció. A gazdasági nyitást folytatja és megerősíti, aktív részt vállal a globalizációban, annak történelmi alkalmát megragadva. A kínai gazdaság azonban a globalizációtól meg fogja védeni magát és negatív hatásait orvosolni fogja.
Szállítás, közlekedés: komplett hálózat
Az energiaszállítás logisztikai fejlesztése elsőrendű feladat lesz. A KKP terve komplett logisztikai hálózat kiépítését javasolja csakúgy, mint a modern energetikai szektor létrehozását. A logisztikai hálózat nem csak a vasutat, országutakat, vízi és légi utakat, hanem az olaj- és elektromos vezetékrendszert is magába foglalja.
Állami vállalatok
Kína csökkenteni fogja központilag irányított állami vállalatai számát 123-ról 80-100-ra az év végéig és 30-50-re az ötéves terv végéig. A monopolszektor jövedelemelosztási rendszerének reformja részét képezi a következő ötéves tervnek. Ezeket a reformokat kategória, szegmens és a monopólium szintje szerint fogja tervszerűen kidolgozni.
Kormányzat
A KKP felhívja az ellenőrzési hatóságokat tevékenységük megerősítésére. Ezek lesznek a felelősök az antikorrupciós harc megerősítéséért és a lakosság reklamációja hatékony megoldásáért, legitim jogainak védelméért.
Népjólét
A GDP növekedésének gyorsasága helyett a hangsúly a népesség életkörülményeinek javítására és garantálására kerül. Kína emelni fogja a jövedelmeket, kiemeli a munkahelyeket, a minimálbéreket, tökéletesíti a társadalombiztosítást, biztosítani fogja, hogy a dolgozókat kifizessék és időben, megerősíti a szélsőségesen magas jövedelmek szabályozásában az adóztatás szerepét. Az ország javítani fogja a tisztviselők bérmechanizmusát és elmélyíi a közintézményeik alkalmazotti jövedelmének reformját.
Kultúra
Kína megerősíti "soft power" kultúráját 2011–2015-ben. Állami kulturális szolgáltatórendszert kell felállítani, a hangsúlyt a vidékre, az ország központi és nyugati részére kell helyezni. Erős információs médiát kell létrehozni. Párhuzamosan figyelmet kell fordítani új média, mint az Internet bővítésére, használatára és kezelésére, hogy kommunikációs kapacitása fokozódjon. A nem profitszerző kulturális szervezeteknek és a kulturális örökségek védelmének eleve támogatást kell nyújtani. Innovatívitással kell megerősíteni a kínai kultúra kompetivitását és nemzetközi befolyását.
Az ülésszak szerint a következő öt év (2011-2015) kritikus lesz egy relatív jóléti társadalom építése, a nyitás és a reform elmélyítése és a gazdasági fejlődés átalakítási módja felgyorsítása szempontjából. Az elemzők szerint ez azt jelenti, hogy Kína erőfeszítéseket fog tenni azon problémák megoldására, melyek gazdasági és társadalmi fejlődését korlátozzák.
Autonóm innováció
A Javaslatok 12 pontból állnak: a gazdasági fejlődés átalakításának felgyorsítása, a tudományos fejlődés új helyzetének kialakítása, a gazdaság gyors és rendszeres fejlesztésének fenntartása, a hazai igények kiszélesítése, a mezőgazdaság modernizációjának és az új szocialista vidék építésének gyorsítása, a modern ipari rendszer fejlesztése, az összes régió koordinált fejlesztése, energiában gazdaságos és a környezetkímélő társadalom építése, a nemzetépítés tudományon és oktatáson alapuló stratégiája, a tehetségek felkutatásának köszönhetően innovatív ország építése, a reform felgyorsítása, a szocialista piacgazdaság rendszerének megjavítása, kölcsönösen nyereséges stratégia megnyitásának megvalósítása.
Emberi jogok
Kína ki fogja dolgozni 2011 – 2015-ben a dolgozók jogainak hatékonyabb védelmét. Meg fogja erősíteni a munkajog alkalmazását, tökéletesíteni a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusát, javítani fogja a munkakörülményeket és garantálni a dolgozók jogait.
Gazdaság: belső igények
A 2007-es pénzügyi válság az utóbbi évtizedek nemzetközi gazdasági környezetében a legmélyebb változásokat hozta. Kombinálni kell a belső igényeket a külsőkkel, hogy a 12. ötéves terv alatt realizálni lehessen az átmenetet az exportbázison alapuló gazdasági modelltől a belső igények kielégítése felé, mely ennek az időszaknak elkerülhetetlen gazdasági és társadalmi stratégiai pontja.
Gazdasági nyitás
Kína 12. ötéves tervére rányomja bélyegét a gazdasági globalizáció. A gazdasági nyitást folytatja és megerősíti, aktív részt vállal a globalizációban, annak történelmi alkalmát megragadva. A kínai gazdaság azonban a globalizációtól meg fogja védeni magát és negatív hatásait orvosolni fogja.
Szállítás, közlekedés: komplett hálózat
Az energiaszállítás logisztikai fejlesztése elsőrendű feladat lesz. A KKP terve komplett logisztikai hálózat kiépítését javasolja csakúgy, mint a modern energetikai szektor létrehozását. A logisztikai hálózat nem csak a vasutat, országutakat, vízi és légi utakat, hanem az olaj- és elektromos vezetékrendszert is magába foglalja.
Állami vállalatok
Kína csökkenteni fogja központilag irányított állami vállalatai számát 123-ról 80-100-ra az év végéig és 30-50-re az ötéves terv végéig. A monopolszektor jövedelemelosztási rendszerének reformja részét képezi a következő ötéves tervnek. Ezeket a reformokat kategória, szegmens és a monopólium szintje szerint fogja tervszerűen kidolgozni.
Kormányzat
A KKP felhívja az ellenőrzési hatóságokat tevékenységük megerősítésére. Ezek lesznek a felelősök az antikorrupciós harc megerősítéséért és a lakosság reklamációja hatékony megoldásáért, legitim jogainak védelméért.
Népjólét
A GDP növekedésének gyorsasága helyett a hangsúly a népesség életkörülményeinek javítására és garantálására kerül. Kína emelni fogja a jövedelmeket, kiemeli a munkahelyeket, a minimálbéreket, tökéletesíti a társadalombiztosítást, biztosítani fogja, hogy a dolgozókat kifizessék és időben, megerősíti a szélsőségesen magas jövedelmek szabályozásában az adóztatás szerepét. Az ország javítani fogja a tisztviselők bérmechanizmusát és elmélyíi a közintézményeik alkalmazotti jövedelmének reformját.
Kultúra
Kína megerősíti "soft power" kultúráját 2011–2015-ben. Állami kulturális szolgáltatórendszert kell felállítani, a hangsúlyt a vidékre, az ország központi és nyugati részére kell helyezni. Erős információs médiát kell létrehozni. Párhuzamosan figyelmet kell fordítani új média, mint az Internet bővítésére, használatára és kezelésére, hogy kommunikációs kapacitása fokozódjon. A nem profitszerző kulturális szervezeteknek és a kulturális örökségek védelmének eleve támogatást kell nyújtani. Innovatívitással kell megerősíteni a kínai kultúra kompetivitását és nemzetközi befolyását.
2010. november 12., péntek
Hogyan verte át a Fidesz a nyugdíjra váró nőket!
(11/11. MTI-hír)
Jövőre mintegy 18-24 ezer nőt érinthet a kedvezményes nyugdíjba vonulás - közölte a kormányzati kommunikációs államtitkárság. A kormányszóvivő csütörtökön jelentette be, hogy a kabinet döntése alapján kedvezményesen nyugdíjba vonulhat minden olyan nő, aki 40 év munkaviszonnyal rendelkezik. A rendelkezés 2011-től érvényes.
Nagy Anna hangsúlyozta: a munkaviszonyba beleszámít a gyermekneveléssel töltött időszak is, vagyis amikor az érintett nő gyermekgondozással kapcsolatos ellátásokat kapott. Ennek maximuma több gyermek esetén nyolc év. A 40 évbe képzési idő - sem szakiskolai, sem felsőfokú - nem számít bele.
A szakértők egyetértenek abban: a mostanában nyugdíjba vonulók többségének nincs negyven év szolgálati ideje,
Ki rendelkezik 2011-ben 40 éves munkaviszonyal ?
Aki 1971-ben munkába állt és megszakítás nélkül azóta is munkaviszonya van (feltehetően a regisztrált munkanélküliség beszámít), az teljes jogú nyugdíjba mehet.
Ha általános iskola után kvalifikálatlanul, akkor a 1957-ben született nő (2011-ben 54 éves),
Ha szakmunkásképző után, akkor az 1954-ben született (57 éves),
Ha középiskola után, akkor az 1953-ban született (58 éves),
Ha főiskola, egyetem után, akkor az 1948-50-ben született (61-63 éves).
A törvény legsúlyosabban a - rendszerint fizikai munkás - szakmunkásképzőt végzett nőket érinti, akiknél – eddig – munkaviszonyukba beszámították ezeket a éveket. Ez a «kedvezmény» azért született, mert a szakmunkástanulók 2 nap iskola (később 3 nap) után műhelyekben dolgoztak (igaz, nem szakmunkás szinten, de effektíve dolgoztak, termeltek – ja, és nem volt még szabadszombat csak később, eleinte az is csak kéthetente),.
«Szóval, ezek a nők szavazták meg a Fideszt ilyen arányban! Először 0,5%-os plusz TB-t varrtak a nyakukba, másodszor pedig elvettek 3-évet a nyugdíjukból! Most lettek becsapva! Kíváncsi vagyok, mit lépnek majd a szakszervezetek!»- mondja egy szakszervezeti bizalmi.
Jövőre mintegy 18-24 ezer nőt érinthet a kedvezményes nyugdíjba vonulás - közölte a kormányzati kommunikációs államtitkárság. A kormányszóvivő csütörtökön jelentette be, hogy a kabinet döntése alapján kedvezményesen nyugdíjba vonulhat minden olyan nő, aki 40 év munkaviszonnyal rendelkezik. A rendelkezés 2011-től érvényes.
Nagy Anna hangsúlyozta: a munkaviszonyba beleszámít a gyermekneveléssel töltött időszak is, vagyis amikor az érintett nő gyermekgondozással kapcsolatos ellátásokat kapott. Ennek maximuma több gyermek esetén nyolc év. A 40 évbe képzési idő - sem szakiskolai, sem felsőfokú - nem számít bele.
A szakértők egyetértenek abban: a mostanában nyugdíjba vonulók többségének nincs negyven év szolgálati ideje,
Ki rendelkezik 2011-ben 40 éves munkaviszonyal ?
Aki 1971-ben munkába állt és megszakítás nélkül azóta is munkaviszonya van (feltehetően a regisztrált munkanélküliség beszámít), az teljes jogú nyugdíjba mehet.
Ha általános iskola után kvalifikálatlanul, akkor a 1957-ben született nő (2011-ben 54 éves),
Ha szakmunkásképző után, akkor az 1954-ben született (57 éves),
Ha középiskola után, akkor az 1953-ban született (58 éves),
Ha főiskola, egyetem után, akkor az 1948-50-ben született (61-63 éves).
A törvény legsúlyosabban a - rendszerint fizikai munkás - szakmunkásképzőt végzett nőket érinti, akiknél – eddig – munkaviszonyukba beszámították ezeket a éveket. Ez a «kedvezmény» azért született, mert a szakmunkástanulók 2 nap iskola (később 3 nap) után műhelyekben dolgoztak (igaz, nem szakmunkás szinten, de effektíve dolgoztak, termeltek – ja, és nem volt még szabadszombat csak később, eleinte az is csak kéthetente),.
«Szóval, ezek a nők szavazták meg a Fideszt ilyen arányban! Először 0,5%-os plusz TB-t varrtak a nyakukba, másodszor pedig elvettek 3-évet a nyugdíjukból! Most lettek becsapva! Kíváncsi vagyok, mit lépnek majd a szakszervezetek!»- mondja egy szakszervezeti bizalmi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
