Szíria: ki harcol ki ellen?

A 2011-ben kezdődött konfliktusban nem mindig egyszerű a táborok kibogozása, amihez Oroszország beavatkozása még hozzátett. A  The Independent infográfiája:

Ki harcol és ki ellen (leegyszerűsítve)

USA és Nagy-Britannia

Az úgynevezett mérsékelt felkelőket támogatja Bashar al-Assad elnök rezsime, az Iszlám Állam és más szélsőséges csoportok ellen.

Oroszország

Assad elnök támogatója az Iszlám Állam és más szélsőséges csoportok ellen.

Törökország

A koalíciót támogatja és a szíriai felkelőket Assad kormánya és a kurd PKK és az IÁ szeparatistái ellen.

Irán

Assadot és a szíriai kormányt támogatja a szunnita felkelőkkel, az IÁ-val és szélsőséges szunnitákkal szemben. .

Szaud-Arábia

A szíriai kormány elleni felkelőket támogatja a szíriai kormánnyal szemben.

Katar

A szíriai kormány elleni felkelőket támogatja a szíriai kormánnyal szemben.

Franciaország

A mérsékeltebb felkelőket támogatja Assad, az IÁ és más szélsőséges csoportokkal szemben. 

„NE VELÜNK FIZETTESSÉK MEG MÁSOK HIBÁIT!”

FOGYATÉKOS EMBEREK SZERVEZETEI TILTAKOZNAK EURÓPA-SZERTE

PETRI GÁBOR

 2015. NOVEMBER 21. 

Fogyatékos emberek tömegei tiltakoztak az elmúlt hetekben az őket érintő megszorítások ellen Európa több országában – a magyar média egyik tüntetésről sem számolt be. A kontinensen végigsöprő megszorítások a fogyatékos embereket érintették talán a legkomolyabban.

 10.000 ember vonult fel Athénban a legnagyobb görög fogyatékosügyi szervezet tiltakozó gyűlésén

Szeptember végén fogyatékos aktivisták Dublinban, az ír parlamentnél tartottak 72 órás tiltakozást, követelve az ír kormánytól a megszorítások befejezését, és a fogyatékos emberek és családjaik terheinek enyhítését, támogatásuk erősítését. Komoly okuk volt erre: az ír kormányok az elmúlt években nemcsak befagyasztották a segélyek és nyugdíjak indexálását, de ráadásul 2008 óta a 15-23%-kal csökkentették a szociális szolgáltatások támogatását: a megroggyant szociális szektorban nőttek a várólisták és nőtt az szegénységi küszöb alá csúszott fogyatékos emberek száma is. Eközben egészségügyi szolgáltatásokat privatizáltak, civil tiltakozások ellenére. Fogyatékos aktivisták (köztük súlyosan fogyatékos emberek) 2 éve egyszer már élőlánccal zárták körbe az ír parlament épületét, akkor sikerrel akadályozták meg a bent folyó költségvetési törvényről szóló (tőlük pénzt elvonó) szavazást.

Októberben Brüsszelben tizenöt EU-s ország fogyatékos aktivistái (mozgássérült, látássérült, értelmi fogyatékos emberek), mintegy félezres tömeg vonult fel az Európai Parlamentnél. Követelték, hogy az EU komolyan lépjen fel, és a piaci preferenciák helyett a társadalmi kérdésekkel törődjön, ne hagyja leszakadni európai fogyatékos emberek millióit – petíciójukat átadták az Európai Bizottság illetékes hivatalnokának.

Múlt héten Athénban tízezer fogyatékos ember és szimpatizáns vonult fel a megszorítások ellen tiltakozva a legnagyobb görög fogyatékosügyi civil szervezet vezetésével. A görög társadalmat drámai mélységekbe taszító megszorítások a fogyatékos emberek tömegeit tolták a szegénységi küszöb alá: a már a válság előtt sem túl erős görög szociális és egészségügyi rendszer szinte összeomlott. A segélyek és nyugdíjak 20-40%-kal csökkentek 2014-re, azóta pedig további megszorítások történtek. Az érintett fogyatékos emberek tömegei szinte minden szociális támogatást elvesztettek, támogató szolgáltatások sora zárt be – jelentések szerint az éhezés sem ritka, fogyatékos emberek és volt pszichiátriai ellátottak váltak hajléktalanná.

Ír tüntető: Jogokat kérünk és nem adományt

A jóléti Svédországban is aggasztó dolgok történnek: néhány hete a svéd gazdasági miniszter Magdalena Andersson bejelentette, hogy ha a menekülthullám miatt több kiadást kell elviselnie a svéd költségvetésnek, akkor azt a társadalombiztosítástól fogják elvenni és átcsoportosítani: példaként a fogyatékos embereknek is nyújtott házi segítségnyújtást említette mint potenciális megszorítási területet. A svéd fogyatékosügyi szervezetek nevében nyilatkozó aktivista szerint „elképesztő, hogy egy szociáldemokrata kormány egymásnak fordítja a legkiszolgáltatottabb csoportokat.” Eközben Svédország 2006 óta 140 milliárd svéd koronának megfelelő (ez hatalmas összeg még ott is) adókedvezményt adott nagyvállalatoknak. Mindezt úgy, hogy a svéd fogyatékosügyi ellátás sokat irigyelt modellje, a százezreknek elérhető otthoni segítségnyújtás (személyi asszisztencia) jogosultságát komolyan szűkítették egy 2012-ben.

Eközben az ENSZ illetékes bizottsága vizsgálatot indított az Egyesült Királyság ellen, mert a megszorítások politikája a fogyatékos emberek jogainak „súlyos és rendszerszerű megsértését” jelenti. A vizsgálat az első, amelyet ilyen témában az ENSZ valaha indított. És jó okkal teszik, hiszen a 2010-ben hatalomra jutott konzervatív-liberális Cameron-kormány komoly forrásokat vont ki a rokkantsági nyugdíjrendszerből, a fogyatékossági támogatásokat drasztikusan csökkentette, és segítő szolgáltatásoktól is pénzt vont el „szükséges reformok” cím alatt. Idén szeptemberben például országos felháborodást váltott ki, hogy egy négygyermekes, 52 éves kerekesszékes férfit kilakoltattak Londonban (a képsorokon a pár hete történt józsefvárosi kilakoltatásokhoz hasonlóan képeket látunk: videó itt) – habár a hatóságok által felajánlott cserelakás nem volt akadálymentes, ennek ellenére a kilakoltatás megtörtént.

Magyarországon is volt kísérlet utcai tiltakozásra: a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége 2012-ben a Hősök terén tiltakozott  „A fogyatékos emberek nem csalók!” címmel a sokak által kritizált rokkantsági felülvizsgálatok ellen. Idén áprilisban ismét több százan vonultak a Parlament elé, a fogyatékos embereket támogató civil szervezetek nevében, az elvonások ellen tiltakozva.

Bolgár tüntetők Brüsszelben: Ne mi fizessünk a ti válságotokért!

És hogy mindez miért fontos? Az európai példákból lépjünk át saját házunk tájára, bár a példák többé-kevésbé minden említett országra is vonatkoznak.

Először is a fogyatékossággal élő emberek (mozgás- vagy látássérült, siket vagy nagyothalló, autista vagy értelmi fogyatékos emberek) többsége a társadalom alsó jövedelmi hányadába tartozott már a 2008-as gazdasági válság előtt is, a fenti megszorítások tehát egy eleve elkeserítő helyzeten rontottak. A fogyatékos emberek foglalkoztatottsági szintje rendkívül alacsony (a 2001-ben 8%-uk, 2011-ben 13%-uk volt foglalkoztatott, ami a teljes népességhez képest is ijesztően kevés) – és nem csak azért, mert a munkáltatóknak nem kell egy fogyatékos munkavállaló, hanem mert egy fogyatékos gyerek vagy fiatal csak kis eséllyel kap megfelelő szakképzést vagy oktatást ahhoz, hogy felnőve kenyérkeresővé váljon.  A munkajövedelemmel nem rendelkezők pedig minden társadalomban csak a szociális rendszerre támaszkodva, szociális juttatások segítségével képesek a szegénységi küszöb környékén megélni.

Ha ez nem lenne elég, akkor gondoljunk arra, hogy Magyarországon családok tízezreiben kényszerül az egyik szülő állásából kilépni, csak mert fogyatékos gyermekét a szociális és oktatási rendszer nem képes még tanköteles korban sem a nem-fogyatékos társaihoz hasonló mértékű oktatáshoz, napi ellátáshoz vagy legalább – a svéd példában említett – otthoni segítséghez juttatni. (Ugyanez igaz időskorú fogyatékos, vagy fogyatékossá vált emberekre.) Az így kényszerből egykeresőssé váló családok megint csak a mélyszegénység szélén egyensúlyoznak, amint azt ez a remek rövidfilm is mutatja. Végül: a fogyatékosság jelentős pluszköltségekkel is jár. Speciális segédeszközök, akadálymentesített lakás, közlekedési pluszköltségek, gyógyszerek mind-mind komoly összegekbe kerülnek – és nem választás kérdése, hogy valaki ezekre költ-e, hiszen ezek nélkül mozogni, közlekedni, étkezni, a lakását elhagyni vagy egyszerűen életben maradni nem tud.

A megszorítások, a jóléti állam koncepciózus leépítése a legkiszolgáltatottabbakat, a munkaerőpiacról amúgy is kiszorított, és komoly akadályokkal küzdő fogyatékos embereket érinti talán legjobban. Nem látszik az alagút vége, a fogyatékosügyi szervezetek gyengék, érdekvédelmi munkájuk a jövedelmi helyzettel alig foglalkozik, és nem mutatkoznak erős társadalmi mozgalmak, amelyek őket is képviselni akarnák a megszorításokkal szemben.

http://kettosmerce.blog.hu/2015/11/21/_ne_velunk_fizettessek_meg_masok_hibait_fogyatekos_emberek_szervezetei_tiltakoznak_europa-szerte

Amikor a «dzsihadista» kínálat találkozik az igénnyel

SAID BOUAMAMA Michel Collon weboldalán - részlet

Nemzetközi és nemzeti szinten a «dzsihadizmus» ajánlata régóta létezik, nem új, nem megmagyarázhatatlan. Megvannak teróriái és finanszírozó államai. Egyebeken kívül főként Szaud-Arábia, Katar – az Egyesült Államok és Franciaország szövetségesei.

Sok éve már, hogy a olajmonarchiák a regionális destabilizációt használják arra, hogy fenntartsák és/vagy megszerezzék a Közel-Kelet természeti kincseit. Ezt az anyagi bázist egészíti ki ideológiai szükségletük. Szükségük van olyan képet nyújtani az iszlámról, amellyel el lehet kerülni a haladó vagy forradalmi iszlám fellobbanását és kifejlődését, mivel az saját ideológiai hegemóniájukat fenyegetné. Szélesebb értelemben az olajmonarchiákat mindenféle olyan politikai teoretizáció fenyegeti, amely megkérdőjelezné viszonyukat a Földünket uraló nagyhatalmakhoz: a nacionalizmus, antiimperializmus, a különféle haladó irányzatok, kommunizmus, a felszabadítási teológia, stb.  

Ez a kettős, anyagi és ideológiai szint egyesül az imperialista hatalmak «reálpolitikájával». Egész régiók destabilizációjának anyagi érdekét hordozza, hogy megkaparintsa a természeti javakat, igazolja az afrikai és közel-keleti újgyarmatosító háborúkat, a konkurensek kiszorítását, a geostratégiai területek ellenőrzése alá vételét, a kézben tartás végett az államok balkanizálását. Ideológiai szükséglete van, hogy elmaszkírozza a káosz valódi okát, a jelenlegi ultraliberális globalizációt. Nem valami különleges barátság áll fenn a nyugati uralkodó osztályok, az olajmonarchiák és/vagy a «dzsihadisták» között, hanem az anyagi és ideológiai érdekközösségen alapuló konvergencia. Ahogyan De Gaulle aláhúzta a reálpolitika leírását: «Az államoknak nincsenek barátaik, csak érdekeik vannak». Ez a reálpolitika vezetett a múltban az afganisztáni «dzsihadisták» szabadságharcos leírásához, Fabius ma pedig azt mondja: «az El Nosra jó munkát végez». 

De ha leállunk az ajánlatnál, akkor nem értjük meg, miért hatásos a mostani jelenség. Meg kell magyarázni a tényt, hogy ez az ajánlat összetalálkozott egy «igénnyel ». Az ajánlat nem új, magunk is találkoztunk vele a népi negyedekben 30 ével ezelőtt. Csakhogy abban az időben egyszerűen nem volt «igény». Éltünk, szórakoztunk, küzdöttünk, szerettünk és ezeket a prédikátorokat gyújtogatóknak láttuk. Ez az az ok, amiért ennek a «made in France» igénynek a fejlődési folyamatára kell fordítanunk a figyelmet.  Meg kell vonnunk a párhuzamot a népi tömegek elszegényedésével, a tömeges prekarizácóval. A nem muzulmán családokból jövő «dzsihadista» jelöltek léte* aláhúzza, hogy ebben a folyamatban a népi osztályok az érintettek, annak legtörékenyebb tagjait pedig nihilista magatartásba sodorja. Szintén össze kell kötünk a szisztematikus és intézményes rasszizmussal, amely fekete, arab és muzulmán honfitársaink életét teszi tönkre. Számot kell vetnünk azzal, hogy a francia társadalomban elterjedt az iszlamofób beszéd és gyakorlat, azokat relativizálják, eufemizálják, sőt tagadják. Ennek a folyamanak együttese hat a kortárs nihilizmus megerősödéséhez.  

Végül itt van a népi negyedek lakóit «lumpenproletariátusként» megvető szemlélet, amely úgy láttatja őket, mint akik politikai gondolatokra képtelenek. Ez vezetett a politikai szükséglet alábecsüléséhez a népi osztályokban általában és annak a posztkoloniális emigrációban gyökerező rétegeiben különösen. Ezek a honfitársaink vizsgálgatják a világot és próbálják megérteni azt a történelmileg adott képsorban a rendelkezésre álló rostélyon keresztül. Csak azt tudják megállapítani, hogy a háborúk megsokszorozódnak és azokra mindig találnak pénzt, holott nekik azt szajkózzák, a kasszák üresek. Csak magukban gondolkodhatnak az iraki, afganisztáni, szíriai, líbiai, elefántcsontparti, mali, stb. úgynevezett sürgős beavatkozásokról, vagy fordítva, Izrael állam úgynevezett sürgős támogatásáról, holott az egyetlen ENSZ-határozatot sem teljesített. Mindezek a faktorok a többségből felháborodást váltanak ki keresve kifejeződésének csatornáját, a szélső kisebbséget pedig nihilista irányba viszi. 

Ha nem értjük meg, hogy egy fertelmes világ vezet ilyen fertelmes aktusokhoz, magunk hozzuk létre a nihilizmus kínálata és igénye találkozóját.  

*A muzulmán hitre áttértek száma jelzi, a dzsihadisták 20-25%-a ilyen, a szakértők szerint. Ha a videókat nézzük, tökéletes francia-, vagy angolsággal beszélnek. Az amerikai áttértek vannak legtöbben, utána a franciák (ford.)

Mely országok profitálnak az Iszlám Állam létéből?

Forrás: Le Nouvel Obs

Nem mindenki szeretné, hogy az Iszlám Állam eltünjön, sőt… vannak, akik érdekeltek is megmaradásában

© AFP

Az önhatalmúlag magát «kalifátusnak» kikiáltott Iszlám Államot az USA, Franciaország, Irán, Oroszország is (úgymond – a ford.) meg akarja semmisíteni, háborúban áll vele. Nem meglepő, ismerjük, veszélyt jelent. Úgy tűnik, a dzsihadista diktatúra az eddig elfoglalt területekről hátrálva egyre inkább kifelé mér csapásokat. Obama «rákbetegséghez » hasonlította rombolását (itt, most ne firtassuk az USA felelősségét ebben – a ford.), az amerikai hírszerzés szerint számos országban nem csökken strukturáltsága és rombolóképessége, jelenti a Le Monde.

A Nouvel Obs cikkében megkérdezett szakértő, Olivie Roy szerint azonban ezen képességei részben a térség más szereplőinek tudhatók be. Irak, Törökország, Szaud-Arábia, Irán, Izrael és Bachar Al-Assad nem igazán kívánja az IÁ leradírozását a térképről,  mivel eleve érdekei fűződnek hozzá, illetve segítséget nyújt fő ellenségeikkel szemben. Az ellenség persze az érdekeltek szerint változik.

«Irakban a szunnita törzsek az IÁ-hoz fordultak védelemért a siíta miliciák akcióival szemben; az iraki siíták attól tartanak, hogy a szunnita arabokba kell politikailag integrálódniuk, amit az amerikaiak akarnak már vagy 10 éve.»

Irán csak Bachart, a szövetségesét akarja menteni, nem akarja, hogy összeomoljon, mert sokat invesztált a szövetségbe. Az IÁ pedig lehetővé teszi, hogy Bachar utolsó mentsvárnak számítson, valahogy újraaranyozhassa kissé megfakult rendszerèt. Az irániak is hajlanak rá.

Törökország fő ellenségei a kurdok. Ha az IÁ-t megsemmisítik, az azt jelentik, hogy a kurdokat erősítik, azt meg nem akarja Törökország. Az iraki kurdok számára a legrosszabb lenne egy erős központi állam Bagdadban.  Azt pedig pontosan az IÁ jelenléte akadályozza meg.

A szaudiak fő ellensége Irán és nem az IÁ, és a szunnita radikalizmust mindig támogatták. Hirtelen Jemenre akarnának inkább támadni, nem az IÁ-ra – a Le Monde szerint.

Végül pedig Izrael számára az IÁ jelenti az arabok háborúzásának előnyét. «Csak örülnek annak, ha a Hezbollah arabok ellen harcol, ha Szíria összeomlik, Irán háborúba keveredik, addig is palesztin kérdés másodrangú», pontosít Olivier Roy.

(az arabok, amerikaiak, irániak, stb. megnevezésnél tessék a nevezett orszàg kormànyára, vezetô politikai erejére gondolni... - a ford.)

Belgium

"A társadalomnak soha nem szabad meghátrálnia a terror előtt", mondja az FGTB (az egyik legnagyobb belga szakszervezeti szövetség). 

Jól mondja! 

De akkor miért törli a következő hetekre tervezett demonstrációkat? Miért követi valószínüleg a CSC (a másik nagy szakszervezeti tömörülés)?

Szolidárisak vagyunk a párizsi áldozatokkal, igen.  

De az elkövetkező hetekre bejelentett sztrájkok és tüntetések fefüggesztése egyoldalú társadalmi fegyverszünetet jelent. Vajon a kormány is felfüggeszti destruktív programjait? A munkáltatók is felhagynak a támadással? 

Persze, hogy nem. 

Ennél is rosszabb, a kormány megpróbálja megosztani a dolgozókat, hangulatot szít a muzulmánok, a menekültek ellen.

Ahogyan a francia kormány, a belga is a szabadság- és demokratikus jogok korlátozásával válaszol a terrorizmus elleni harc nevében. 

Nem most nem szabad az utcákra mennünk. 

Nem most nem szabad tiltakozásunkat felfüggeszteni, nyomásunkat csökkenteni. Éppen fordítva.

Eric Cantona levele

Eric Cantona levele:
Íme a bajok valódi okozói (Sarkozy, Hollande és Marine) ... Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Csádban, Szíriában a halált és a terrort hintettük. A «demokráciát» akartuk rákényszeríteni bombákkal azokra a népekre, akit ezt nem akarták. Azokat az «értékeinket» akartuk exportálni, amelyekben magunk sem hiszünk már. Annyi szenvedést okoztunk, hogy ma mi aratjuk a kovábbi vetést. 
Politikusaink háborút csinálnak ahelyett, hogy országunk súlyos problémáit oldanák meg. A munkanélküliséget, a terjedő nyomort, a kukákban keresgélő nyugdíjasok gondjait, a jövő nélküli fiatalokét. Kormányaink pedig milliárdokat költenek idegen népek és országok bombázására.
Hagyjuk abba, hogy beavatkozunk a világ dolgaiba. Se követnivaló példák nem vagyunk, se igazságosztók …
Ezek felelőtlen politikusok, akik bennünket a pusztulás felé vezetnek, ezek a piromán tűzoltók, akik a terrorizmusból profitálnak, hogy bevezessék a rendkívüli állapotot, egyikünket a másik ellen uszítva saját országunkban, azzal a kockázattal, hogy polgárháborút robbantanak ki. …
Kimondhatatlan sajnálatunk, dühünk és bánatunk ellenére ébereknek kell maradnunk, egyesülve.
Ne tévesszük el az ellenséget, ne fizettessük meg muzulmán honfitársainkkal kormányaink háborús őrületének következményeit. Piromániás tűzoltók kormányoznak bennünket, ezek a valódi felelősek azért, amit most átélünk.
Ne hagyjuk magunkat az érzelmek által elragadtatni, lássunk tisztán, hallgassunk az ÉSZRE. 
Ezek a politikusok nem biztonságunkat garantálják, politikájuk a háború, amely a terrorizmust méginkább táplálja.

http://cnrmidipyrenees.blogspot.hu/…/lettre-deric-cantona-s… 

A sokk után a francia sajtó már a «visszavágásra» készül

"Bánat és düh" állítja a konzervatív Le Figaro, amely, mint a baloldali Libération, különkiadást jelentett meg.

"Je suis Paris" címmel a Libération a januári támadás után skandált "Je suis Charlie" szlogant használja.

"Ellenállunk", hangoztatja a populáris Le Parisien/Aujourd'hui en France rendkívüli számában.

"Franciaaország háborúban áll. A totalitárius, vak, gyilkos terrorizmus ellen", így a Le Monde.

"Ez a háború, mindenki megértette most, még csak elkezdődött", figyelmeztet a Le Figaro.

A Libération: "a konklúziót le kell vonni annak szörnyű realizmusával: a franciáknak ezután együtt kell élniük a terrorizmussal".

Az egység jelszava az egész sajtót uralja. "A Köztársaság a barbársággal szemben", írja címlapján a Journal du dimanche.

Az elzászi Les Dernières Nouvelles szerint, "a valódi tét a köztársasági értékek megerősítése". "Háborút hoztak ránk. Egységben szembe kell fordulnuk ezzel az őrülettel", licitál a regionális Presse de la Manche.

"Eljött az idő, hogy könyörtelenk legyünk ellenségeinkkel szemben itthon és külföldön ", jelenti ki a szintén regionális l'Alsace.

"A brutalitás ellen csak egy elv létezik: az erőé. A vádság ellen csak egy törvény: a hatásosság", foglalja össze a Le Figaro.

"Franciaország külpolitikája került a célkeresztbe. Párizs elkötelezte magát a radikális iszlám elleni harcban Maliban, Irakban, légiereje néhány hét óta a nemzetközi koalíció és Oroszország oldalán Szíriában mér rá csapásokat. " (le Vif l’Express, Belgium)