A 4.
Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető
kiáltványa:
a
dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz,
akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással
(2020. november 8-9-10.)
9/ Marx elemzésére hivatkozunk, amely szerint «fejlődésük egy szakaszában a termelőerők destruktív erőkké válnak»,
elsőként Marx «a gépesítést és a pénzt» jelölte meg. A
gépesítés az élő (emberi, az értékteremtő) munkát helyettesíti holt munkával (a
gép értékének egy részét átadja anélkül, hogy maga új értéket hozna létre), ma helyébe
egy «szuper-gépesítés» lépett, mely ugyanazt a feladatot látja el felsőbb szinten.
Mint minden technikai és tudományos előrelépés esetén,
el tudjuk képzelni, hogy megszabadulva a termelésnek kizárólagosan a profitra
koncentráló diktátumától és a termelőerők harmonikus szolgálatába állítva, az új
technológiák véget vethetnek a dolgozók fiizikai és morális tönkretételének, mindnyájunk
munkaidejét lerövidíthetik és pihenésre, szórakozásra szóló szabadidőt
teremthetnek. De ebben a halálthozó
kapitalizmusban csak illúzió, hogy az új technológiák igénybevétele
megjavíthatja a munkásosztály életét. A realitás éppen fordított: a digitális
gazdaság alapvetően dectruktívan hat az emberi munka tömegére: sokszázmillió
munkahely tűnt el vagy éppen azon az úton van, a munkásosztály által kikényszeített
kollektív garanciákat feláldozták a távmunka, az individualizáció, a
kiszervezés, a szerződéskötések, az önfoglalkoztatás oltárán.
Minden elemi szükségletet alárendeltek ennek a
profitkereső logikának. A vad hajszában, hogy ki legyen az első a vakcinában, így
nem az a cél, hogy az emberiség megmeneküljön a pandémiától, hanem az államok,
multik közötti küzdelem, aminek egyetlen motorja a profit új útjainak megkaparintása.
Ugyanez van az adósságokkal. A Standard & Poor’s
jelentése szerint a világ teljes adóssága (állami, vállalati és személyi) csak
2020 folyamán 10 %-kal emelkedett. Elérte
a csillagászati 200 000 milliárd dollárt, vagy a világ össz-GDP-jének két és
félszeresét. Soha a történelem folyamán nem ismert jelenség. A tőkés vezetők
fiktív dollárok millió milliárdjaival öntik el a piacokat, a spekuláció azonnal
felpumpálását célozva. De ezen túl, ha a tőkés rendszer ezzel is menekülne előre,
évtizedeken át arra fog szolgálni, hogy a munkásosztályt legázolja, minden
kollektív jogot lebontson, a dominált nemzeteket préselje.
A világadósságot csak az amerikai imperializmus katonai hegemónája bázsián
lehet fenntartani. Az adóság így hát a fegyverkezés, a másik destruktív erő
motorja is. 2020 októberében a NATO egyik sajtóközleménye az USA vezette
katonai szövetség 30 országa katonai kiadásainak növekedéséről adott számit. A
recesszió kellős közepén átlagosan 4,3 %-kal emelkedtek a NATO-országokban,
több mint ezer milliárd dollárt szánnak erre. A cél minden tagország GDP-jének
2 %-a volt (amit nemrég nehéznek látszott elérni), ma viszont ezt meghaladja az
USA, Görögország, Nagy-Britannia, Észtország, Litvánia, Lettország, Franciaország. Na és persze nemcsak a
GDP csökkenése miatt, hanem a fegyverkezési célokra fordított abszolút kiadások
okán.
A fegyverkezési költségvetés általános növekedése összefüggésben
áll a csődbe jutott kapitalista gazdaság parazita jellegével. A végső romboló
erő, a fegyverkezési ipar összefügg a megsokasodó háborúkkal, diszlokációkkal,
és a nemzetállamok megcsonkításával.
A nemzetet a burzsoázia leszálló ágában hozta létre mintegy keretként,
melyben fejleszteni tudta a termelőerőket és a világpiacot uralni. A rothadó
imperializmus a nemzetek létét vonja kétségbe és a szétesés, feldarabolódás
politikája felé taszítja. Különböző formákat
vehet fel, ilyen pl. a Szahel-övezetben a terrorista csoportok és az imperialista
(nevezetesen francia) beavatkozás kombinációja, vagy, hogy a palesztin néptől
még mindig megtagadják a nemzetalkotás jogát.
A nemzeti szuverenitásért folytatott harc véglegesen a proletariátus
kezébe került.
A fegyveres konfliktusok megsokszorozódása előkészíti a háború lehetőségét
– egy másik szinten. A dolgozók nem felejtik el, hogy 1945-ben az amerikai
imperializmus nem habozott Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobni, hogy világszintű
túlsúlyát mgerősítse. Ma, akármi is legyen a kockázata, a háborúhoz fordulás a
tőkés rendszert fojtogató válság megoldására kínálhat egyetlen eszközt.
10/ A tőkés barbárság másik kifejeződését nap mint nap konstatálhatják a menekülésre késztetett emberek, férfiak,
nők, gyerekek tízmilliói. Saját nemzetetüket az imperializmus, az IMF és Világbank
strukturális kiigazításai, a multinacionális vállalatok úgymond
szabadkereskedelme által gerjesztett háborúk pusztítják. Vérfagyasztó képek: afrikai
menekültek ezrei fulladtak a Földközi- tengerbe, a rohingyákat lemészárolták és
elűzték saját országukból, fiatalokat, dolgozókat vetnek börtönbe a mexikói határon
családjuktól elszakított és ketrecbe zárt gyerekek százaival együtt, a Közel-Keletről és Szíriából jött
végeláthatatlan menekültfolyam áll Európa szögesdrótjai előtt. Az ENSZ
jelentése szerint a világon közel 80 millió ember kényszerül elhagyni
lakóhelyét és a menekültek száma több mint duplájára nőtt az elmúlt évtizedben.
11/ Egy másik téren
ugyanilyen fenyegető veszélyt jelent az emberiség és környezete viszonyának
alakulása. Mi, e figyelmeztető tanácskozás
résztvevői, teljes mértékben osztjuk a Fiatalok Nemzetközi Szövetsége a
Szocializmusért 2019 szeptemberi dokumentumának megállapítását: «A szocializmus nem utópia, hanem egész
egyszerűen az emberi nem és környezete védelmének ez az egyetlen útja a fejlődés
felé». A tőkés rendszer túlélése határtalan destruktív következményekkel
járt számos területen. Ma már az emberiség létét fenyegeti, a környezetét pedig
elkerülhetetlenül. A két kérdés szorosan kapcsolódik egymáshoz.
Elutasítunk
minden kísérletet, amely a környezetet fenyegető veszélyt önmagában állónk
tekinti, az emberiséget, elsősorban a termelőerőt érő romboló erőktől
függetlennek. Az ilyen elkülönítés elkerülhetetelenül visz olyan állásponthoz, miszerint
a csökkenésért folytatott mozgalom elítéli a «ipari társadalmat», a «túlfogyasztást»,
de nem az emberi környezet pusztításáért felelős kapitalizmust.
Ez az állásfoglalás vezet a felmelegedés elleni
küzdelem nevében a szent szövetséghez a tőkés osztállyal együtt, holott utóbbi
az egyetlen felelőse az emberiség és a természet tönkretételének.
A magántulajdon rendszerét egyetlen alapjogon szervezik: a dolgozók
munkaereje és a természet kizsákmányolásán nyert profit elideníthetetlen jogán.
Ez a logika csak a rövid távú érdekeket nézi. A tőkés termelés totálisan
anarchikus fejlődése hozta létre a pusztító környezeti következményeket.
Latin-Amerika nagyvárosaitól, ahol a lakosság toxikus szemét között él, az
indiai Bophal vegyigyárán át a michigani Flint vízkészleteinek megfertőzéséig,
Amazónia és egyéb alapvető nagy erdők tönkretételéig, melyeknek az ózonréteg
védelmében van szerepük, minden kizárólag a rövidtávú profithajsza eredménye.
Pedig lehetséges az a társadalom, amely nem csak az emberiség rövidtávú
igényeit veszi figyelembe, hanem a hosszútávú történelmi szükségleteket. Az
ilyen társadalom nem nyugodhat egyesek profithajhászásán, hanem az emberi
szükségletek kielégítésének, a természettel harmonikus egységben élő emberiség
fejlődésének kutatásán. A termelőeszközök magántulajdonának rendszere ennek
ellentmond, ennek tehát véget kell vetni. Napirendre kell tűzni a termelőeszközök
társadalmi tulajdonba vételét, kollektív kisajátítását, ez az, ami megkívánja a
munkásosztály kormányát, a munkástanácsok kormányát. Ezért kell a
munkásforradalom, amely a kizsákmányolás rendszerét megszünteti.
(a negyedik rész néhány nap múlva)
Bejegyzések
