Palesztin Alkotmányozó Gyűlést, most, azonnal!

 

L’Internationale

A Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervezőbizottságának (CORQI) folyóirata – a L’Internationale 32. száma - 2023. november

Nemzetközi konferencia "a Negyedik Internacionálé újjáalakításáért, a szocialista forradalom világpártjáért" (november 3., 4. és 5.) Állásfoglalás

Kép: Nakba 2023.

«Palesztin Alkotmányozó Gyűlést, most, azonnal!

Tézisek egy palesztin aktivista és a francia szekció egyik tagja közös előterjesztésében

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a palesztin népet több mint hetvenöt éve megfosztják a földhöz, állampolgársághoz, szuverenitáshoz, a menekültek visszatéréséhez és az önrendelkezéshez való törvényes jogától - olyan jogoktól, amelyeket a világ legtöbb népe elismer; és mivel a legnagyobb áldozatok árán sem mond le e jogok követeléséről;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy több mint hetvenöt év alatt egyszer sem adtak lehetőséget a történelmi Palesztina lakosságának arra, hogy gyakorolja demokratikus jogát, hogy szabadon döntsön sorsáról ; és mivel sorsukat mindig kívülről, a nagyhatalmak akaratából kényszerítették ki, a Palesztina felosztását elrendelő 181. számú ENSZ-határozattól kezdve, amely az imperializmus és Sztálin 1947. november 29-i megállapodásának gyümölcse volt, egészen a "Palesztin Hatóságot" létrehozó oslói megállapodásokig, amelyeket 1993. szeptember 13-án írtak alá az Egyesült Államok elnökének égisze alatt;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy ma még a "kétállami megoldás" őszinte támogatói is elismerik, hogy "Izrael Állam mellett" soha nem jöhetett létre "palesztin állam"; és mivel számos demokratikus szervezet az elmúlt években megállapította, hogy valójában csak egy állam létezik a Földközi-tenger és a Jordán között, egy olyan állam, amelyet "a Jordán folyótól a Földközi-tengerig tartó zsidó fennhatósági rendszer"-ként írnak le: egy apartheid-rezsim" (a B'Tselem izraeli emberi jogi szervezet 2021. januári jelentése); és mivel ez a helyzet ma egy új Nakba fenyegetésében tükröződik;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a cionista állam válsága milyen mélységbe jutott, a társadalom és az intézmények minden szintjét szétszaggatja és egyre brutálisabbá válik; és figyelembe véve, hogy e válság gyökerei a palesztin nép ellenállásának leverésére való képtelenségben rejlenek: ez a képtelenség ma tovább súlyosbítja az ellentmondásokat egyrészt a Netanjahu - Ben Gvir - Smotrich kormány között, amely a cionizmus logikáját, a palesztin nép kiűzésének és kiirtásának logikáját a végsőkig feszíti, másrészt az amerikai imperializmus sajátos igényei között, amelyeket a hadsereg, a Shin Bet és a Legfelsőbb Bíróság vezető szektorai fejeznek ki; a palesztin nép ellenállásának leverésére való képtelenség a válság gyökere, amely a palesztin nép ellenállásának leverésére való képtelenség következménye.

Ebből következik, hogy ma, jobban, mint 1947 óta bármikor, az egyetlen lehetséges demokratikus megoldás Palesztina minden lakosa számára (beleértve az 1948-ban elűzötteket és leszármazottaikat is), származástól és vallástól függetlenül, az egyetlen szekuláris és demokratikus palesztin állam azonnali létrehozása a történelmi Palesztina teljes területén, egy olyan államé, amely egyenlő jogokat biztosít minden polgára számára.

Miért lesz ez az állam palesztin? Mert Palesztina nem egy "etnikai" vagy vallási identitásra utal, hanem arra a földrajzi területre, amelyen belül egy egységes demokratikus állam egyenlő jogokat tud garantálni minden polgárának, beleértve az 1948-ban otthonukból elűzött menekülteket és leszármazottaikat, akiknek joguk van visszatérni.

Miért lesz ez az állam egyedülálló? Mert azáltal, hogy egyenlő jogokat garantál mindazoknak, akik hajlandóak ott élni, egy befogadó, sokszínű társadalom keretét fogja biztosítani, amely elválasztja az állampolgárságot a nemzetiségtől, a vallástól és a felekezeti hovatartozás bármely más formájától. Ezért kell a demokratikus megoldás minden támogatójának elutasítania azt az álcázott cionista álláspontot, hogy a demokratikus állam "kétnemzetiségű állam" vagy "közösségek" föderációja lehetne. Ha valaki azt állítja - ahogyan azt a One Democratic State Campaign (Egy Demokratikus Állam Kampány - ODSC) nevében nemrégiben közzétett felhívás teszi -, hogy létezik egy "izraeli nemzet" vagy "izraeli nacionalizmus" (elítélve azt), az azt a lehetőséget igazolja, hogy egy ilyen "nemzet" követelheti az önrendelkezési jogát, és így végső soron az úgynevezett "kétállami megoldást" igazolja. Ezzel szemben a demokratikus megoldás hívei folyamatosan arra fogják felhívni a zsidó tömegeket, hogy szakítsanak a cionizmussal, ez a feltétele annak, hogy egyenlő jogokkal rendelkező palesztin állampolgárokként foglalhassák el helyüket egy egységes államban. Különösen az izraeli zsidó munkások leginkább kizsákmányolt és elnyomott rétegeit fogják megszólítani, azokat, akik számára a "cionista álom" már régóta rémálom.

Miért lesz ez az állam világi? Mert ha azt állítjuk - ahogyan a palesztin nemzeti felszabadító mozgalom tette a kezdetekkor, mielőtt a vezetése lemondott róla -, hogy a jövőbeli palesztin államban a vallás magánügy lesz, az garantálja, hogy Palesztina minden lakosa, függetlenül vallásától (vagy nem vallásától), kultúrájától, nyelvétől... egyenlő jogokkal rendelkező palesztin állampolgárként lesz elismerve. A cionista állammal ellentétben, amely egy teokratikus állam, amelyet a 2018-as rasszista törvény óta a zsidó nép úgynevezett "nemzetállamaként" definiáltak, a világi és demokratikus Palesztin Köztársaság állampolgárként fog elismerni mindenkit, aki beleegyezik, hogy egyenlő jogokkal éljen a területén, függetlenül vallásától, nyelvétől vagy kultúrájától. Azzal, hogy ezt a perspektívát a zászlajára írja, a palesztin forradalom maga mellé fogja állítani a zsidó lakosság azon rétegeit, amelyek szakítanak a cionizmussal, ahogyan azt mindig is tette.

Miért lesz ez az állam demokratikus? Mert nem a nagyhatalmak közötti csúcstalálkozói megállapodásokból fog eredni, mint 1947 óta, hanem Palesztina lakóinak (és a menekülteknek és leszármazottaiknak) demokratikus akaratából, hogy egyetlen palesztin államot hozzanak létre.

Hogyan lehet a palesztin nép demokratikus akaratát érvényesíteni? Amikor egy nép elutasítja az őt elnyomó régi intézményeket, akkor a rendelkezésére álló demokratikus eszközök egyike, amellyel szakíthat a régi rendszerrel, elsöpörheti az elnyomás intézményeit és újakat határozhat meg. Ez egy szuverén alkotmányozó gyűlés összehívása, amelyben a nép által választott és neki felelős küldöttek határozzák meg az új demokratikus rendszer formáját és tartalmát. Ezt a kérdést most, azonnal felteszik Palesztinában. A kérdésre: "Kik vesznek részt a palesztin Alkotmányozó Gyűlés választásán?", a demokratikus megoldás támogatói így válaszolnak: "Palesztina minden lakosa és mindazok, akiket 1948-ban kiűztek onnan, valamint leszármazottaik. Mindannyian, vagyis beleértve az izraeli zsidókat is, akik a cionizmussal szakítva palesztin állampolgároknak tekintik magukat, készek arra, hogy egyenlő jogokkal foglalják el helyüket ebben a demokratikus folyamatban.

Mi az Alkotmányozó Gyűlés? A jelenlegi rend támogatói, legyenek azok a gyarmati rend képviselői vagy a kizárólagos nacionalisták, a magasból nincsenek felhatalmazva olyan alkotmányozó nemzetgyűlés meghirdetni, amely méltó a nevéhez. Az a több mint egy évszázada erőltetett gyarmati felosztással való szakításból származik, "alulról", más szóval a néptömegek forradalmi mozgósításából. Ennek eléréséhez a palesztin tömegek az önszerveződés tapasztalataira fognak támaszkodni, amelyek még mindig élénken élnek a tudatukban. Anélkül, hogy tovább mennénk vissza a történelemben, emlékezzünk arra, hogy az első intifáda (1987) során minden menekülttáborban, minden faluban, minden negyedben népi bizottságok alakultak, amelyek integrálták az összes szervezetet, koordinálták egymást, és kézbe vették a forradalmi mozgósítás irányítását és szervezését. Pontosan azért, hogy brutális véget vessen ennek a mozgalomnak, a palesztin vezetés Tuniszból 1988-ban "semmisnek" nyilvánította a PFSZ chartáját (egy olyan chartát, amely egy egységes, világi és demokratikus Palesztinát helyezett kilátásba, egy olyan kilátást, amelyet valójában a palesztin vezetés már 1974 óta feladott az úgynevezett "szakaszos felszabadítás" nevében).

Tisztázzuk: az imperializmus korában az elnyomott országok burzsoáziája nem képes arra, hogy a nemzeti felszabadításért és a demokráciáért folytatott harc élére álljon. A palesztin forradalom tragikusan illusztrálja ezt, a polgári ("világi" vagy vallási) és kispolgári vezetők által elkövetett árulások megszakítás nélküli sorozatát elszenvedve (beleértve a "baloldal" minden fajtáját, akik 1993-ban mind az oslói megállapodás mellé álltak). A demokrácia és a nemzeti felszabadítás feladatai Palesztinában ezért kizárólag a munkásosztály vállán nyugszanak, amely szövetségben áll a fellahokal és a szegény tömegekkel a városokban, vidéken és a menekülttáborokban. A tunéziai forradalom (2011) tapasztalata emlékeztetett minket arra, hogy a munkásosztály független és szervezett beavatkozása, és végső soron egy forradalmi munkáspárt nélkül az alkotmányozó gyűlés azonnal az imperializmus és ügynökei nyomása alá kerül. Ezért a palesztin Alkotmányozó Gyűlésért folytatott küzdelem elválaszthatatlan a munkásosztály függetlenségéért, a szakszervezeti és politikai szintű független szerveződéséért folytatott küzdelemtől, vagyis, ami minket illet, a forradalmi munkáspártért folytatott küzdelemtől, a Negyedik Internacionálé újjáalakulásáért folytatott küzdelemmel összefüggésben.

Egyhangúlag, egy tartózkodással elfogadva»

 

Súlyos kérdés

December 19-én elfogadva a "bevándorlási" törvényt, az új - macronisták, a jobboldal és a lepenisták alkotta – szövetség kettős csapást mért. Egyfelől, a törvény bevezetésével példátlanul brutális intézkedéseket foganatosít a munkásosztály bevándorlói ellen. Másrészt egy politikai és médiakampányon keresztül amely a legkisebb incidenst is a közel-keleti helyzetre dramatizálja, sikerült az egész politikai életet e kérdés köré polarizálnia.

Most már minden ürügyül szolgál arra, hogy a bevándorlás által elért állítólagos tűrhetetlen küszöbértékről és a radikális intézkedések meghozatalára szükségességéről beszéljünk.

Természetesen Le Pen, Bardella és a többi, Zemmour és Maréchal dörzsölik a kezüket.

Nem ez az első alkalom a történelemben. hogy a jobboldal enged a szélsőjobboldalnak, a centrum enged a jobboldalnak és a tetanizált baloldal magát szakítja szét.

De a színpadi rendezés durva.

A munkások, a fiatalok és a dolgozó emberek túlnyomó többségének és munkásosztálybeli családoknak ebben az országban a fő gondja: a vásárlóerő, a magas megélhetési költségek, az iskolák, a közszolgáltatások és a kórházak romlása.

Minden munkavállalót érint. Minden munkavállaló rendelkezésre is áll, hogy harcoljon a követelésekért  - amint milliók mozgósítása is bizonyította a nyugdíjak védelmében az év elején.

Azért, hogy megakadályozzák az elkövetkező hónapokban egy ilyen mozgalom újra felszínre kerülését, a kormány és a politikai vezetés elővette a rasszista megosztás régi arzenálját. A retorika egyre csak folytatódik: "franciák, ha ti boldogtalanok vagytok, az a "másik" miatt van, a bevándorló miatt, aki elveszi a munkátokat és a juttatásaitokat, aki elfoglalja a nektek szánt lakásokat".

A valóságban a mindenki számára közös jogok elvétele, a közös jogok megszüntetése azt jelenti, hogy a jövőben minden munkavállalót megfosszanak ezektől a jogoktól.

Súlyos időszak. 

A  baloldali hagyományokhoz hűséges pártoknak ebben az országban egy hangon kellene kiáltaniuk: "Munkások, ne legyünk megosztottak, az ellenség nem a szomszédunk, a munkatársunk, akinek ugyanazok az életkörülményei, az ellenség a kormány, a munkáltatók."

 A baloldali pártok  kicsinyes elszámolásaikkal vannak elfoglalva.

Egyetlen felhívást kellene kiállítaniuk:

"A magas megélhetési költségek ellen, a bérekért, utasítsuk vissza a megosztottságot. alkossunk egységes blokkot, harcoljunk követeléseinkért, és szorítsuk vissza a kormányt és a munkáltatókat".

A szélsőjobb, a jobboldal és a kormány rasszista, munkásellenes szövetségére az egyetlen válasz az egység, a munkások egysége, amely összefog minden munkást nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül.

Súlyos időszakban élünk. Ti, akik olvastok minket és akik, hozzánk hasonlóan úgy gondoljátok, hogy a munkásoknaak össze kell fogniuk a követeléseikért, a rasszista törvények ellen, a méltó életetért, a munkásosztály kormányáért, csatlakozzatok hozzánk.

(POID, a La Tribune des Travailleurs szerk. cikke)