Nemzetközi felhívás

 Sürgős nemzetközi találkozót a globális imperialista háború ellen! (2025. márciusa)

Holttestek százezrei borítják Ukrajna és Oroszország, Gáza és Libanon, ideértve Szudán és a Kongói Demokratikus Köztársaság csatatereit. Férfiak és nők millióit csonkítják meg életük hátralévő részére. Az előző generációktól örökölt egész civilizációt kiirtja a legkegyetlenebb barbárság.

Bárki is legyen közvetlenül felelős ennek vagy annak a háborúnak a kirobbantásáért, egy dolog biztos: a háború, amely ezt a káoszt okozza, az imperializmus terméke. Ez a káosz az eredménye annak a vágynak, hogy a tőkésosztály az emberi munka és a bolygó természeti erőforrásainak kizsákmányolásából éljen.

A bolygót uraló nagy tőkéscsoportok nyíltan állítják ezt, ahogyan az Egyesült Államok leghatalmasabb befektetési bankjának, a JPMorgan-nak a vezérigazgatója is, aki kijelentette: "A harmadik világháború már elkezdődött. Az egyes konfliktusokat már országról országra koordinálják" (Fortune,október 29.)

Igen, ezt a háborút a nagy tőkéshatalmak vívják. Egy és ugyanaz az imperialista háború az ukrajnai és oroszországi csataterektől kezdve a gázai népirtáson át a libanoni bűnös invázióig, a szudáni és a kongóbeli végtelen háborútól a Kína elleni amerikai háborús előkészületekig. Háború, amely ürügyül szolgál a katonai kiadások történelmileg példátlan mértékű növeléséhez, kizárólag az Egyesült Államok érdekeit szolgálva, kizárólag a fegyveripar hasznára, amelyet a világ szinte összes kormánya támogat a közszolgálati költségvetések kifosztásával együtt.

Egy "külső háború", amely felgyorsítja a tőkés kormányok "otthoni háborúját" a munkások és az előző generációk által kivívott munkás- és demokratikus vívmányok ellen. Egyetlen társadalmi erő képes megállítani a totális háború felé tartó menetelést: a nemzetközi munkásosztály. Ez az az osztály, amely minden jólétet megtermel, és amely képes magával ragadni a társadalom összes elnyomott rétegét, hogy végleg véget vessen a háborúknak és azok gyökerének: a kapitalista kizsákmányolásnak.

Ezért állítjuk, hogy aki őszintén harcolni akar a népek közötti békéért és testvériségért, annak harcolnia kell a munkásmozgalomnak minden kormánytól való függetlenségéért. Biden és Trump, Netanjahu, Putyin, Zelenszkij, Macron, Scholz, Starmer, Sanchez, Albanese és mások, akik magukat alávetik az előbbieknek, mind háborúra szítanak.

Aki őszintén a békéért és a népek közötti testvériségért akar harcolni, annak el kell utasítania azoknak a manővereit, akik elítélik a gázai háborút, de támogatják a NATO ukrajnai háborúját vagy a terrorizmus elleni háborút vagy Amerika Kína elleni háborús előkészületeitm amelyeket semmi más nem motivál, mint az Egyesült Államok akarata.

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak ki kell állnia a palesztin nép joga mellett, hogy szabadon dönthessen saját sorsáról, az elmúlt hetvenhat évben ellenük hozott döntések ellen.

Aki őszintén harcolni akar a népek közötti békéért és testvériségért, annak követelnie kell az orosz csapatok kivonulását Ukrajnából, az ukrán csapatok kivonulását Oroszországból, a NATO kivonását Európából, a külföldi csapatok (különösen a francia csapatok) kivonását Afrikából, az izraelit Libanonból, a Gázai övezetből és Ciszjordániából.

Aki őszintén a békéért és a népek közötti testvériségért akar harcolni, annak minden imperialista országban tudnia kell, hogy a munkások legfőbb ellensége a saját kormányuk, és ezért segítenie kell a munkások osztályharcát "saját" háborús uszító kormányuk megbuktatásáért.

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak meg kell szerveznie a munkások és a fiatalok tömeges mozgósítását: "Egy fillért, egy fegyvert, egy katonát sem a mocskos háborújukra", és "a háború milliárdjait kobozzák el és fordítsák a nép szükségleteire!".

Aki őszintén harcolni akar a békéért és a népek közötti testvériségért, annak el kell ítélnie, hogy a dolgozók nevében beszélő képviselők (a DSA képviselői az amerikai kongresszusban, a legtöbb „baloldali” képviselő az Európai Parlamentben és az orosz Duma "kommunista" párt képviselői)  a háborús költségeket megszavazzák.

A csataterekre, vágóhídra küldött katonáknak, a fiataloknak, a parasztoknak, az elnyomott népeknek szembe kell szállniuk az imperialista háborúval. A Munkás Internacionáléért folytatott harc zászlaja: „Világ proletárjai, egyesüljetek!

Esetleges különböző nézőpontjainkon, politikai és szakszervezeti származásunkon túlmenően mi, a munkásmozgalom aktivistái, szervezetei, pártjai és áramlatai úgy döntünk, hogy egyesítjük erőnket ebben a vészhelyzetben, a globális imperialista háború ellen rendkívüli nemzetközi találkozót hívunk össze 2025 márciusában Párizsban.

Első aláírók:

Afganisztan

Association socialiste d’Afghanistan ; Gauche radicale d’Afghanistan (LRA).

Algéria

Aïcha F., Amel B. et Abdelkader Bentaleb, pour le Comité d’organisation des socialistes internationalistes (COSI) ; Mouloud H., Nourredine H. et Amar T. pour les Cercles des jeunes pour le socialisme (CJS) ; Mohamed Bouguerra, militant syndicaliste ; Nadine Kahina, militante ouvrière.

Németország

Daniel Cuadrado González, syndicaliste IG BAU (bâtiment) ; Thomas Dietzel; Thomas Elstner, syndicaliste Ver.di (services publics) ; Andreas Gangl, délégué syndical Ver.di ; Karin Gerlich, secrétaire syndicale Ver.di à la retraite et militante pacifiste internationale. Gudrun Hintermeier, syndicaliste IG Metall, membre de Die Linke ; Peter Hintermeier, président d’union locale DGB, syndicaliste IG Metall ; Joe Körner, lycéen ; Peter Kreutler, délégué syndical Ver.di ; Norbert Müller, membre du bureau des retraités Ver.di pour la région de Francfort ; Claudius Naumann, délégué syndical Ver.di, militant ISG (Groupe socialiste internationaliste), section allemande du CORQI ; Ernst Neweling, syndicaliste Ver.di ; Sean Nowak, syndicaliste Ver.di ; Ruben Schenzle, syndicaliste Ver.di ; Klaus Schüller, syndicaliste EVG (chemins de fer), membre du Comité ouvrier international contre la guerre et l’exploitation, militant ISG ; H.-W. Schuster, syndicaliste Ver.di ; Mitglied, militant ISG ; Dietmar Schwalm, syndicaliste Ver.di et DGB, membre de Die Linke dans l’arrondissement du Hochsauerland ; Jürgen Senge, membre du bureau Ver.di pour la région Düssel-RhinWupper, en Rhénanie-du-Nord-Westphalie ; le groupe ISG.

Ausztrália

 Workers International Discussion ; Juan González, organisateur, Workers International Discussion (Melbourne).

Ausztria

 Matthias B. Lauer, ACUS.

Azánia/Dél-Afrika

Mandlenkosi Phangwa, coordinateur de la section azanienne de la IVe Internationale ; Tatum Phangwa, section azanienne de la IVe Internationale, secrétariat des femmes ; Siyasanga Mancotywa, section azanienne de la IVe Internationale, secrétariat à la jeunesse ; Ashraf Jooma, secrétaire général de la section azanienne de la IVe Internationale ; Collen Mafa, président de ILAWU, Independent Liberated Allied Workers Union ; Miles Nomiya, Organisateur WozaWork Community of the Unemployed Workers (travailleurs sans emploi) ; Nicole Trom présidente Fondation Umntu Ngumntu Ngabantu ; Fatima Mohloase, présidente de Caucus des femmes noires ; Busisiwe Seabe, étudiante et militante féministe. Luboni Mbozomane, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Ismael Parkies, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Bongani Vilakazi, Initiative des entreprises communautaires d’Afrique du Sud ; Lebogang Phanyeko, à titre personnel ; Bofelo Mputlane, poète, écrivain, activiste et artiste ; Mpho Booysens, Forum des chômeurs d’Afrique du Sud ; Mpho Mokoena, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Justice Coshi, membre de la section azanienne de la IVe Internationale ; Benjamin Chisare, Comité de crise du sud de Johannesburg ; Simon Mgwebelunde, militant malawite migrant en Afrique du Sud, Mzwandile Lomo, militant ouvrier, délégué syndical NUMSA

Banglades

Parti démocratique révolutionnaire ; Amlan Dewanjee, journaliste ; Badruddoja Chowdhury, secrétaire de la section de la IVe Internationale ; Zainal Abedin, association d’agriculteurs Patia Chittagong ; Morshed Alam, Parti démocratique des travailleurs ; Abbasuddin, secrétaire générale de la Democratic Garments Federation (Fédération démocratique des travailleurs de l’habillement) ; Salma Akhtar Shilpi, secrétaire générale de la Bangladesh Jatio Shramik Federation (BJSF) ; Harun’s Rosid, Travailleurs des chemins de fer du Bangladesh ; Sheikh Rabiul Islam, secrétaire à l’organisation de la section du CORQI ; Abdur Rashid, BJSF ; Sabuj Das, Fédération de la jeunesse ; Shamim Ara ; Mozibor Rahman ; Alak Kumar Da, Hindu Budhist Christian Unity, Parishad ; Abul Kashem Dulal, Fédération nationale des travailleurs du Bangladesh, Comilla.

Belgium

Anne Vanesse, Pierre Van Dooren, pour le cercle « Les Amies et les Amis de Rosa Luxemburg » ; Organisation socialiste internationaliste.

Bénin

Comité de liaison des trotskystes béninois.

Botswana

Lilo Tamocha, militant jeune.

Burundi

Hatungimana Richard, président du Parti des travailleurs et de la démocratie (PTD-Twungurunani) ; Ndayatuke Désiré, président du Cercle de réflexion sur la culture café au Burundi (CERCABU ); Sinzinkayo Jérôme, secrétaire général du PTD et membre de rédaction de La Tribune libre des travailleurs et de la démocratie ; Haziyo Frère, enseignant à l’université du Burundi et membre du comité directeur du PTD ; Nisubire Nestor, syndicaliste dans le secteur de l’enseignement (CONAPES) ; Nininahazwe Alice, professionnelle comptable et militante du PTD ; Kayuku Liliane, agent de banque ; Nzoyihera Thierry, serveur d’hôtel ; Ntihwanya Clément Robert, informaticien dans une entreprise privée.

Kanada

Pamela Mubeza, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation et militante des droits des femmes ; Steven Joe Ntacyibuze, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Félix Bwitonzi, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Roya Roya, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Paul Nkunzimana, professeur d’université à la retraite ; Xjeneb, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; Maher Kamal, membre du Comité contre la guerre et l’exploitation ; B. Ross Ashley, membre du Comité de liaison des trotskystes du Canada.

Kína

Labor Action in China ; Apo Leong.

Dél-Korea

Sang Su Ha, responsable du Centre des travailleurs sans papiers, CTSP ; Sung He Jung, membre de la commission exécutive du CTSP, Young Be Sine, membre de la commission exécutive du CTSP ; Jung Sikhwa, membre de la commission éxécutive du CTSP ; Mikyung Cha (Seraphina), chercheuse indépendante, fondatrice de Friends of Asia, coéditrice de Asia Dignity Freedom and Democracy.

Egyiptom

Essam Chaaban, journaliste, écrivain, Haby al-Masri, journaliste.

Spanyol állam

Juan Martin Moreno ; Soelí Lemes de Souza, citoyenne brésilienne ; Rakel Saiz Querendez, militante CNT, Pays basque ; Jacinto Duran Largo, syndiqué ESK ; Andeka de Miguel Zabala, président du comité d’entreprise d’un collège privé ; Miguel García Murillo ; Juan Manuel Lodosa, militant antiimpérialiste, Bizkaia ; Reme Martín Rodríguez, LAB, MPB, CORCI ; Comité de liaison trotskyste de l’État espagnol (CETEE).

USA

(a szervezet megjelölése csak azonosításra szolgál) Mark Burrows, ancien coprésident et actuel rédacteur en chef des publications de Railroad Workers United (RWU), Chicago, Illinois ; Nancy Wohlforth, ancienne présidente émérite (à la retraite du syndicat Office and Professional Employees International Union (OPEIU), Venice, Californie ; Ron Dicks, ancien directeur régional (retraité), IFPTE (ingénieurs professionnels et techniques), San Francisco, Californie ; Nnamdi Lumumba, coprésident du Ujima People’s Progress Party, Baltimore, Maryland ; Desiree Rojas, présidente, section de Sacramento, Labor Council for Latin American Advancement (LCLAA), Sacramento, Californie ; Traven Leyshon, vice-président de l’AFLCIO du Vermont, Montpelier ; Mya Shone, comité directeur de Socialist Organizer, Vallejo, Californie ; Linda Thompson, comité des retraités de l’AFSCME, MA Green Rainbow Party, Boston, Massachusetts ; Jerry Levinsky, organisateur, Western Massachusetts AFL-CIO ; Alan Benjamin, membre du comité de rédaction du journal The Organizer, New York ; Millie Phillips, comité de continuation, LCIP, Oakland, Californie ; Brandon Walker, Ujima, Baltimore, Maryland ; David Walters, membre retraité, IBEW 1245, Pacifica, Californie ; Dan Kaplan, organisateur, AFT 1493, San Mateo, Californie ; Allan Fisher, ancien président (retraité), AFT 2121, Santa Cruz, Californie ; Mark Vorpahl, délégué syndical en chef, SEIU Local 49, Portland, Oregon ; Connie White, comité de continuation, LCIP, Long Beach, Californie ; Sabrina Peña-Young, comité de continuation, Labor and Community for an Independent Party (LCIP), Chicago, Illinois ; Sandy Eaton, Massachusetts Nurses United (ret.), Quincy, Massachusetts ; Don Bryant, Cleveland Peace Action, Cleveland ; Gary Votour, trésorier, South Carolina Workers Party, Caroline du Sud ; Jim Lafferty, Ancien président, Los Angeles, National Lawyers Guild, Los Angeles, Californie ; Donna Dewitt, ancienne présidente, South Carolina AFL-CIO, Charleston, South Carolina ; Michael Carano, Teamsters Local 348 (retraité), Tallmadge, Ohio.

France

Parti des travailleurs

Nagy-Britannia

(személyes címen) Jane Doolan, membre de l’exécutif national de Unison ; Audrey White, Liverpool ; Mike Calvert, secrétaire adjoint de la section Unison d’Islington ; Nick Phillips, Syndicat Unite Community ; Henry Mott, Syndicat Unite Community ; Charlie Charalambous.

Görögország

Andreas Guhl ; Sotiria Lioni. Haiti Berthony Dupont, rédacteur en chef,

Haiti

Liberté

Magyarország

Les partisans de la IVe Internationale en Hongrie ; Somi Judit, militante ouvrière.

India

Subhas Naik Jorge, syndicaliste, Goa ; Denzil Cheruvathoor, syndicaliste, Mumbai ; Franklin de Souza, syndicaliste, Mumbai ; Gausuddin Shaikh, syndicaliste, Mumbai ; Nambiath Vasudevan, syndicaliste, Mumbai.

Irán

Kaveh Nematipour.

Olaszország

Association « L’école pour la paix », Turin ; Arancio Viviana, membre du secrétariat de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Sergio Bonsignore, membre du secrétariat de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Giuseppina Calabrese, membre de l’assemblée générale de la FLC-CGIL ; Rita Campioni, militante pour les droits sociaux et démocratiques, Voghera ; Franco Cilenti, directeur de la revue Lavoro e Salute ; Giovanni Cocchi, militant pour les droits sociaux et démocratiques, Bologne ; Lillo Corda, membre de l’assemblée générale de la fonction publique-CGIL, Caltanissetta ; Loretta Deluca, secrétaire de la section Leini-Torino, Rifondazione Comunista ; Marina Dell’Utri, secrétaire générale de la FLC-CGIL, Enna ; Lillo Fasciana, membre de l’assemblée nationale de la FLC-CGIL ; Dario Granaglia, membre de l’assemblée provinciale de la FIOM, Turin ; Daniele Grego, membre de l’assemblée générale de la CISL-Ecole, Piemonte ; Monica Grilli, membre de l’assemblée nationale de la FLC-CGIL-Ecole ; Tonia Guerra, membre de la direction nationale de Rifondazione Comunista ; Giovanni Di Martino, membre du secrétariat de la FLCCGIL, Enna ; Basilia Lotario, présidente de « Proteo Fare Sapere », Enna ; Gabriella Mancuso, présidente de l’assemblée générale de la FLC-CGIL, Enna ; Giuseppe Micciché, secrétaire général de la FLCCGIL, Enna ; Alberto Musca, président de « Proteo Fare Sapere », Caltanissetta ; Elisabetta Raineri, rédactrice de Tribuna Libera ; Adriana Riggi, membre de l’assemblée générale de la FLC-CGIL, Caltanissetta ; Diego Stagno, secrétaire général de la FLC-CGIL, Caltanissetta, Lorenzo Varaldo, coordinateur du mensuel Tribuna Libera ; Vanna Ventre, rédactrice de Tribuna Libera.

Izland

Marzuk Ingi Lamsiah Svanlaugar, membre du Socialist Party d’Islande (Sosialistaflokkur Islands) ; Karl Hedinn Kristjansson, membre du Socialist Party d’Islande (Sosialistaflokkur Islands)

Marokkó

Mohamed Bentouhami, avocat, Al Hoceïma ; Moufid Zekkaghi, avocat, Tanger ; Mohamed el-Mansouri, avocat, Rabat ; Mohamed Dalouh, avocat Al Hoceïma ; Karam Lamqaddam, avocat, Al Hoceïma ; Abdessamad El jaziri, avocat, Al Hoceïma, Azzeddine el-Mommouhi, avocat, Nador ; Mouad Bentouhami, avocat stagiaire, Al Hoceïma ; Ahmed Lemkenfi, journaliste ; Ahmed Rabeh, enseignant, Nador ; Mohamed Jedraoui, ouvrier, Al Hoceïma ; Mohamed Benhaddou, syndicaliste enseignement, Errachidiya ; Thami Laamoum, syndicaliste enseignement, Tétouan ; Mohamed Saddik Abakhkhar, militant de gauche, Meknes ; Btissam Chakir, doctorante chercheuse, Meknes ; Mourad el-Ajbari, enseignant, Toulouse, France ; Mohamed Dahak, syndicaliste enseignement retraité, Oujda. Ad BC, syndicaliste UMT, Casablanca ; Mohamed Attabi, responsable national syndicat des transports (UMT) ; Mohamed elGhoulbzouri, secrétaire du bureau local du syndicat national de l’enseignement supérieur UMT ; Khalid Salhi, vice-secrétaire national du syndicat national de l’enseignement supérieur UMT ; Habil Bouras, chômeur, Al Hoceïma ; Mohamed el-Ajbari, syndicaliste commerce Al Hoceïma ; Y. Lamine, éditeur du bulletin « Lettre ouvrière et d’informations » ; Omar A.B., professeur agrégé, Agadir ; Azizi Jbari, employé hygiène, syndicaliste UMT, Tétouan ; Sanaa Ahayek, doctorante en droit, Tétouan.

Mexikó

Israel Cervantes, Generando Movimiento (travailleurs de General Motors du Mexique) ; Fernando Serrano Monroy, secrétaire général du Syndicat indépendant des travailleurs académiques et administratifs du Colegio de Bachilleres du Chiapas (SITAACOBACH) ; Juan Carlos Vargas Reyes, commission exécutive nationale de la Nouvelle centrale des travailleurs ; Muriel Ernesto Gómez Alvarado, Conseil central de lutte section 40, Coordination nationale des travailleurs de l’éducation (CNTE) ; Fernando Márquez Duarte UAW 2865 ; Liliana Plumeda, Syndicat national des travailleurs de l’éducation (SNTE) section 2 ; Raymundo Blas, ouvrier du bâtiment, militant de la LCI, CORQI ; Marco Rojo, Union nationale des travailleurs par application ; Catalina Miranda, SNTE section 37 ; Irma Moran, collectif La Basse-Californie résiste ; Laura Alejandra Rivera Arvizu, professeure ; Luis Carlos Haro Montoya, historien ; Rosemberg Pérez García SNTE section 40 ; Daniel Gómez Meza SNTE section 40, CNTE ; Jorge Manuel Arcia Nájera, retraité, section 7 SNTE ; CNTE ; Russell Aguilar, retraité de la section 7 SNTE, CNTE ; Marian Nuñez Lugo, étudiante UABC ; Hiram Vidal, étudiant et travailleur ; Carlos Uriel Salmerón, étudiant en psychologie ; David Martínez, historien ; Christian Santana González, étudiant UABC ; Manuel Ángeles, journaliste sportif ; Jesús Casillas Arredondo, professeur ; Raúl Ramos Sánchez, étudiant UABC ; Gilberto Montes Vázquez LCI ; Roger Cerda, retraité, section 7 SNTE ; Ana Lilia Escalante, LCI ; Fredy Rodríguez coopérative des motos-taxis bleus ; Colectivo Generando Movimiento, travailleurs de General Motors du Mexique ; Comité de Mexicali pour la solidarité avec la cause du peuple palestinien.

Moldavia

Léonid Tchornykh, pour l’Organisation marxiste « le Coin rouge »

Palesztina

Naji El Khatib, One Democratic State Initiative (ODSI), Initiative pour un seul État démocratique.

Pakisztán

Anwer Gujjar, président de la All-Pakistan Trade Union Federation (APTUF) ; Nasir Gulzar, secrétaire à l’information de l’APTUF ; Rubina Jamil, secrétaire générale de l’APTUF ; Zarqa Soh hail, présidente de Punjab Employees Social Security, Staff Nursing Union, syndicat des employés de la sécurité sociale du Pendjab et des infirmières ; Fahad Munir, militant de l’organisation de jeunesse ; Saniya Bibi, syndicat des femmes conductrices de Rickshaw du Pendjab ; M. Ilyas, secrétaire adjoint de l’APTUF ; Amna Ali, Association des enseignants du Pendjab ; Main Khalid, président du syndicat des cheminots ; Muhammad Tahseen, Comité d’action pour les droits du peuple ; Director Faiz, Fondation pour la paix Indopak forum ; Sajid Kazmi, rédacteur en chef ; Adeeba Akram, enseignante ; Front de libération du travail en servitude (Bonded Labour Liberation Front) ; Syeda Ghulam Fatima Gilani, secrétaire générale de Bonded Labour Liberation Front Pakistan ; Rashed Rahman, rédacteur ; Farzana Bari ; Yasir Gulzar, secrétaire aux relations internationales (APTUF) ; Muhammad Imran, représentant le Qadri Engineering Employees Union/ syndicat de l’ingénierie ; Zulifqar Ali (Kasur), secrétaire général du Syndicat des travailleurs des métiers à tisser, district de Kasur ; Rahmat Ullah, secrétaire de la section jeunesse de All-Pakistan Trade Union Federation ; Bilal Ahmad Sial, président de Shezan International Workers Union, trésorier de Pakistan Workers Federation ; Aliya Jabeen (Gujranwala) présidente de l’Association des infirmières (PESSI) district de Gujranwala ; Shahid Iqbal Daskavi, journaliste ; Ameen Shah Al Hammd, Syndicat des imprimeurs APTUF, Pendjab ; Mian Zahid, premier vice-président de Sanati Mazdoor Welfare Society, Société ouvrière d’aide sociale, Labour Colony ; Muhammad Khalid, membre du Sazgar Engineering Workers Union (Ingénierie) ; Mirza Riffat ul Beg, secrétaire général PEL Workers Union ; Mohsin Ilyas secrétaire général du Packages Workers Union, syndicat des travailleurs de l’emballage, membre fondateur ; Sanati Mazdoor Etihad (Travailleurs industriels unis - Pakistan) ; Faiqa Shahbaz, secrétaire générale Women Workers Union, Syndicat des femmes travailleuses ; Aima Gulzar, secrétaire générale APTUF, Pendjab ; Sajid Shah, membre de l’exécutif de Railways Workers Union, Syndicat des cheminots ; Mahpara Alam, syndicat des enseignants du Pendjab ; Kamran Sagheer, président de Nisar Art Press Workers Union, syndicat des travailleurs de Nisar Art Press ; Amir Saeed Rawn, avocat à la Cour suprême du Pakistan, ancien secrétaire général du Conseil du barreau de la Haute Cour ; Nasir Mahmood secrétaire à l’information de la All-Pakistan Trade Union Federation, Pendjab ; Shahzad Masshi, président du Mazdoor Union Municipal Committee, Syndicat des travailleurs municipaux (Kot Radha Kishan) ; Muhammad Shabaz Bhatti, Syndicat des travailleurs de Muller et Phipps ; Shafiq Khan, président PC Hotel Employees Union, syndicat des employés de l’hôtellerie ; Ameer Abdullah Nayazi, président J & P Courts Workers and Staff Union, personnel judiciaire.

Fülöp-szigetek

Partido Mnanggagwa (Parti des travailleurs, PM).

Portugália

Plate-forme pour un parti des travailleurs ; Raquel Varela, professeur, historienne ; Mário Tomé, colonel retraité de l’armée, « capitaine d’avril ,» ex-député de l’UDP, ex-secrétaire général de l’UDP, membre du Réseau écossocialiste ; Pedro Viegas, professeur ingénieur.

Kongói Demokratikus Köztársaság

Kaneke Kanyanduru Rodrigue, coordinateur du Comité pour le Parti démocratique indépendant des travailleurs et des paysans (PDITP) en province du Tanganyika, à Kalemie ; Shabilepa Musimbi Gaius, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Sud-Kivu à Bukavu ; Kibally Yunga Marcel, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Haut-Katanga, à Lubumbashi ; Muhindo M. Sambo Frédéric, coordinateur du Comité pour le PDITP en province du Nord-Kivu à Goma.

Románia

Constantin Cretan, président de la Fédération nationale du travail (FNM) ; Luliu Iulian Pauna, président exécutif du Syndicat national du travail d’Olténie ; Gheorge Militaru, président exécutif du Syndicat national du travail de la Vallée du Jiu ; Tiberiu Grigoriu, président exécutif, Ligue des travailleurs de Roumanie ; Marioara Cretan, présidente, Organisation des femmes de la FNM.

Oroszország

Alexandre Voronkov, Union des militants de gauche de l’espace post-soviétique

Sri Lanka

Saman Mudunkotuwage ; Saman Panapura ; Nandasiri Thenuwara.

Svájc

Militants du CORQI en Suisse (Tribune OuvrièreBüezer Tribüne).

Szíria

Haji Mustapha Bassam, président du bureau politique de Union of Syrian Coordinations Around the World (USCAW) ; Faraj Barakhdar, poète (en exil).

Togo

Messan Lawson, secrétaire national du Parti démocratique des travailleurs/L’Émancipation.

Tunésia

Alaa Talbi, chercheur en histoire ; Lotfi Guesmi militant ouvrier.

Törökország

Munzur Pekgüleç, ancien président de Deri-Is (syndicat des travailleurs du cuir affilié à la confédération Türk-Is) ; Metin Ebetürk, ancien président de Sosyal-Is (syndicat des employés de bureau affilié à la confédération DISK) ; Mehmet Özgen, réfugié politique turc au New Jersey, ÉtatsUnis, qui est resté en prison pendant quinze ans après le coup d’État militaire de 1980 ; Hülya Havadır, IKEP, Ankara ; Kadrican Mendi, IKEP, Adapazarı ; Sevim Simsek, président du Parti des travailleurs (IKEP).

Ukrajna

Andreï Moryak, militant internationaliste ; Victor Sidorchenko, Union des militants de gauche de l’espace post-soviétique

Zimbabwe

Mafa Kwanisai Mafa, Chimurenga Vanguard section du Zimbabwe du CORQI, président ; Arasiah Phiri, secrétaire aux affaires féminines, Association nationale des enseignants du Zimbabwe, Chimurenga Vanguard ; Kudakwashe Shambare ; Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Tafirenyika Shoko, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Mkondo Tungamirayi, Société des étudiants panafricains ; Nathan Ndlovu, Société des étudiants panafricains ; Takudzwanashe Taringa, Société des étudiants panafricains ; Tinashe T. Maenzanise, Société des étudiants panafricains ; Albert Chimhofu, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Tipei Loratta Dube, Conseil de solidarité avec la Palestine ; Ntandoyenkosi Ayanda Ndhlovu, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Shadreck Matindike ; Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Pianos Mugomba, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Victor Maride, ZANU PF ; Cale eb Kuranga, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Fortune Madondo, Forum de la jeunesse du Zimbabwe ; Tapiwanashe Chikwinho, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Runesu Gumbo, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe ; Memory Rudo Mupandawana, Mouvement des socialistes panafricains du Zimbabwe ; Isabel Shumba, Mouvement zimbabwéen des socialistes panafricains ; Tanaka Chipere, Société des étudiants panafricains ; Rhoda Mafa, Congrès de l’Union des étudiants du Zimbabwe.

Csatlakozás, a felhívás további aláirása ezen a mailcímen:  internationalmeeting2025@gmail.com

Agresszió és nem-agresszió

 

Kép: December 5-én 200 000 munkavállaló és fiatal tüntetett Franciaország-szerte. Itt: Párizsban

Ezen írás megjelenésekor még senki sem tudja, hogy mi lesz a kormányalakításról folyó tárgyalások kimenetele. Az egyetlen biztos, hogy a "baloldal" Macronnal akar kormányozni.

December 9-én, hétfőn a PS, a PCF és a Zöldek vezetői találkoztak Macronnal az Élysée-palotában, majd december 10-én, kedden ismét a macronista párt és a jobboldal jelenlétében. Akkor mi a lényeg? Egyesek bizalmi szavazás-mentes megállapodásról, mások megnemtámadási paktumról beszélnek. Vajon ezen az alapon képzelik el a részvételt egy széleskörű kormány megalakításában?

A PS és a Zöldek készek erre, ha azt az NFP vezeti. Roussel (Kommunista Párt) nem szabja ezt feltételként. A L'Humanité-ban (december 9.) "egy szociális és republikánus paktum" megkötését szorgalmazta, amely lehetővé tenné " többség szövegről szövegre " kialakítását a Nemzetgyűlésben. E három csoport egyike sem kérdőjelezi meg az elnök legitimitását. Macron távozását követelik?  Lemondása csak akkor képzelhető el, ha ő maga is fontolgatja.

"Ez az ő döntése" - ragaszkodik Roussel. Pontosan: a múlt héten Macron kizárta a lemondást. Az intézményeket tisztelő "baloldal" számára tehát egyértelmű az ügy: Macron marad. Emlékeztetnünk kell arra, hogy az V. Köztársaságban az elnök az, aki kihirdeti és aláírja a jogszabályokat, aki a fegyveres erők parancsnoka, aki irányítja a nemzetközi politikát és biztosítja a nemzetközi szerződések (NATO, Európai Unió stb.) betartását? Macron elnöksége alatt kormányozni nem "együttélés", hanem vele együtt kormányzás és az ő irányítása alatt. A La France insoumise a maga részéről visszautasította az Élysée-palotába szóló meghívást. Ez nem akadályozta meg koordinátorát, Manuel Bompard-t abban, hogy szintén hűséget fogadjon az elnöknek, és a L'Humanité december 10-i számában kijelentse: "Készek vagyunk kormányozni, ha Macron hozzánk fordul". Hogyan? "Ennek a kormánynak többséget kell szereznie a Képviselőházban. A költségvetési szekvencia során több mint 150 módosítás megszavazására vettük rá a képviselőket". Bompard itt a szövegben Roussel-t imitálja. Még tovább megy, és bejelenti, hogy a La France insoumise "nem fogja ellenezni" a  macroni 2024-es speciális költségvetési törvény megújításának elfogadását 2025-re!

Apropó, ha már agresszióról és nem-agresszióról beszélünk...

Mindezeknek a "baloldali" pártoknak, amelyek szemrebbenés nélkül tervezik, hogy Macronnal és az ő vezetésével együtt kormányoznak, fel kellene tenniük maguknak a kérdést: ki támadta meg a munkavállalókat és a fiatalokat az elmúlt hét évben, ki támadta meg a szociális biztonságot, a jogokat, a béreket és a közszolgáltatásokat? Ki, ha nem Macron? A december 5-i nagyszabású sztrájk a szakszervezetekkel összefogva valamennyi közszolgálati dolgozó közös követeléseit fogalmazta meg. Nincs együttélés, nincs közös kormányzás Macronnal! Le vele!

A dolgozó emberek számára csak egy kormány elfogadható: az, amelyik teljesíti a követeléseket, és amelyik ehhez nem fél elvenni a forrásokat onnan, ahol vannak, a részvényesek zsebéből és a katonai költségvetésekből.

(DG)

Augusztus 9-én, a bangladesi események kibontakozásának idején vita kezdődött az Internacionáléban

 

Megjegyzések a megbeszéléshez

A CORQI animációs kollektíva számára készített feljegyzések a sürgős tisztázásra váró kérdéseket fogalmazták meg.

1 - Bangladesben forradalom tört ki. Demokratikus tartalommal kezdődött. Nem lehetett és nem is lehet hitelt adni Hasina sejk kormányának azon állításának, hogy a nemzeti felszabadító harc hagyományaihoz való hűségből vezette be újra a felvételi kvótát a közszolgálatban. Ennek az ellenkezője igaz. Mivel ezt az intézkedést hatályon kívül helyezték, a mai újbóli bevezetése olyan intézkedés, amely korlátozza a diákok egyenlő jogait. A nemzeti függetlenségért folytatott harc zászlaját és legitimitását bitorolja egy diszkriminatív intézkedés igazolására.

2- A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának már a kezdetektől fogva el kellett volna ítélnie ezt a kormányzati intézkedést, mint bohózatot. Nyilvános nyilatkozatot kellett volna tennie arról, hogy az 1971-es háború nemzeti felszabadító harcának folytatása ma az egyenlő jogokért folytatott harc, és ezért nyilvánosan támogatnia kellett volna a diákmozgalom követelését, függetlenül vezetőinek irányultságától, nevezetesen: nemet a kvóták újbóli bevezetésére. El kellett volna magyaráznia, hogy a kormány nem a nemzet szuverenitásáért való aggódásból cselekszik, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen az IMF és a Világbank követeléseinek tesz eleget. Ezért nem hajlandó elismerni minden diák egyenlő jogait, és az 1971-es küzdelem állítólagos folytonosságára hivatkozik, hogy elfedje a diszkriminatív jogi intézkedéseket. A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának bitorló kormányként kellett volna elítélnie az Awami Ligából, a Kommunista Párt különböző szektoraiból és maoista szervezetekből álló kormányt, amely az 1971-es demokratikus forradalmi harc örökségét használja fel az ifjúságellenes és munkásosztály-ellenes megszorító politika igazolására.

3 - Ez a forradalom, amely demokratikus alapokon állt, egy, az imperializmusnak eladott kormánnyal, népfrontkormánnyal került szembe. Egy sajátos népfront, ahol a fő párt a nemzeti burzsoázia pártja. De ez egy népfrontkormány. És ez a népfrontkormány az, amelyik a fiatalok elleni példátlanul brutális intézkedést irányítja. A Negyedik Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának nyilvános nyilatkozatban kellett volna követelnie a kvótákat visszaállító intézkedés visszavonását és a korrupt kormány távozását, és ki kellett volna nyilvánítania magát a munkások, a szegényparasztok és a diákok, vagyis a lakosság hatalmas többségének kormánya, valamint e társadalmi rétegek követeléseinek kielégítése mellett. Ez azt jelenti, hogy szakítani kell az IMF és a Világbank terveivel, és teljesíteni kell a szociális követeléseket, kezdve az általános béremeléssel, amely a 2023 őszi nagy osztályharcok középpontjában áll majd.

4 - Ez a forradalom, amely demokratikusnak indult, éppen átalakulóban volt társadalmi forradalommá. Az a tény, hogy a munkásosztály különböző módokon mozog, adottnak tűnt. Nem lehet több száz diákot meggyilkolni anélkül, hogy ne váltanánk ki reakciót magából a lakosságból, és tudjuk, hogy Banglades lakosságának túlnyomó többségét munkások és kisgazdák alkotják. Tehát az elmúlt hetek tüntetései szükségszerűen érintették a családokat, a lakosságot, tehát a városokban és vidéken élő munkásokat. Úgy tűnt, hogy a gyári munkások sajátos mozgalma is megjelent. Ezt jelzi a textilgyárakban történt tűzesetek nagy száma is. A rezsim éppen a munkásosztály e megjelenésére reagált a látott brutalitással. Vannak precedensek: különösen 2023 novembere, a több százezer textilipari munkás sztrájkja, amelyet a Sheikh Hasinaagissant kormány a textilipari multik és a textilipari főnökök nevében még Bangladesben is kegyetlenül elfojtott.

5- A Sheik Hasina-rezsim egy korrupt rezsim volt, amelyet a dolgozók és a nép jogosan gyűlölt: ebben a kérdésben lehetetlen a legkisebb kétértelműséget is fenntartani. Az a kormány, amely diákokra és munkásokra lőtt, az a kormány, amely július 16. és augusztus 5. között (legalább) több mint 500 fiatal és munkás halálát okozta, az imperializmus nevében eljáró gyilkosok kormánya. A 4. Internacionálé programjának elveivel összhangban lévő politikának olyan politikai álláspontot kellett kifejeznie, amely független az összes létező erő által kifejtettektől. Nem lehetett elfogadni azt az érvet - a vitában ezzel a követeléssel szemben -, hogy egy ilyen független kifejezésre nem kerülhet sor, mert az árnyékot vethet a "szövetségesekre" (értsd: a kormányban részt vevő sztálinista pártok törmelékeire). Ilyen horderejű eseményekkel szemben nem volt lehetséges, hogy a helyzetet ne vitassuk meg, és a 4. Internacionálé ne foglaljon állást vele kapcsolatban. Mert még ha a bangladesi elvtársak más álláspontot is képviselnek, a 4. Internacionálénak nincs helye semmilyen népfrontban, és ezért nem rendelheti alá független politikai véleménynyilvánítását az állítólagos "szövetségesek" reakciójának.

6 - Tudatában annak, hogy a demokratikus forradalom gyorsan proletárforradalommá változik, az imperializmus átvette a vezetést, hogy - különösen a hadseregen keresztül - biztosítsa, hogy az Awami Liga-kormány bukása, Haszina sejk kiszorítása és a Yunus-csapat beiktatása között a lehető legkisebb vákuum legyen. A cél az volt, és ma is az, hogy megfékezzék a proletárforradalmat, hogy elkerüljenek egy Srí Lanka-i típusú folyamatot és regionális konfliktust, valamint hogy megvédjék az ország textilgyártásától függő multinacionális vállalatok érdekeit. Természetesen ebben a nyílt válságban mindenki kiveszi a részét. A BNP, a hadsereg, India, Pakisztán és a betiltott iszlamista párt. Senkit sem téveszthet meg a BNP által a diákmozgalomnak nyújtott "támogatás", vagy más szinten a hadsereg által nyújtott "támogatás". Mindezek ellenére a Negyedik Internacionálé nem határozhatja meg politikáját egy tábori álláspont alapján így: a jobboldallal és az iszlamistákkal szemben a baloldal táborába kell állni. Mert a "baloldal tábora" ma Bangladesben a baloldali eszmék elárulásának tábora, a tömegek által gyűlölt és elutasított kormány támogatásának tábora, egy korrupt kormányé, amelyet le kell váltani. Ezt kellett volna kifejeznie a 4. Internacionálé nyilatkozatának.

7 - A folyamatban lévő forradalmi folyamat még messze nem ért véget. Kétségtelen, hogy további szakaszok állnak előttünk. De a szubjektív tényező jelentős gyengeségével találkozik. Az igazat megvallva, sok olyan elem hiányzik, amellyel értékelni lehetne. Úgy tűnik, hogy voltak diákbizottságok. Hogyan voltak felépítve? Milyen politikai erők domináltak bennük? Demokratikusan képviselték-e a mozgósított diákokat, és milyen mértékben? Voltak-e munkásbizottságok? Úgy tűnik, hogy ez lehetett a helyzet. Mit mondtak a munkásszervezetek? Hogyan fejezték ki magukat? Itt is sok mindent nem tudunk. De az biztos, hogy egy ilyen nyílt forradalmi helyzetben a Negyedik Internacionálé bangladesi szekciója, még ha korlátozott erőkkel is, de képes lenne perspektívát nyitni. Egy feltétellel: először is meg kell szakítania minden kapcsolatot a Népfronttal, tisztáznia kell a kormánnyal való kapcsolatával kapcsolatos minden kétértelműséget, és világossá kell tennie a munkások, parasztok és diákok tömegei számára, hogy harcos párt, amelyet kizárólag a munkásosztály és a fiatalok érdekei határoznak meg, nem pedig az, hogy többé-kevésbé feltételezhetően az imperializmusnak és a Népfrontnak eladott "baloldali" táborhoz tartozik.

8 - Megalakulása óta a Yunus-kormány, amelyet az imperializmus összes nemzetközi intézménye támogat, a textilipari multinacionális vállalatokkal szembeni szolgalelkű politikát folytat. Ez most kiderült a nyilvánosság előtt. Ez semmiképpen sem rontja a régi rendszert megbuktató forradalmi mozgalom jellemzését. Tehát ez semmiképpen sem változtat az abban az időszakban követett irányvonal kritikáján.

9 - Az egész Negyedik Internacionálé érintett. Igaz, a Negyedik Internacionálé nem alakult újjá, nem demokratikusan központosított. De nem lehet harcolni a Negyedik Internacionálé újjáalakításáért a népfrontokon alapuló kétértelmű és ellentmondásos álláspont alapján. A Negyedik Internacionálénak nincs és nem is lehet helye egyik népfrontban sem - állapítja meg helyesen a program. Tehát nem vezethetjük egyszerre a franciaországi vagy az amerikai népfront elleni harcot (lásd a DSA-ról és az "el nem kötelezett" szavazatokról szóló cikket), és nem lehetünk a bangladesi népfront részei. Mindenekelőtt: a Népfrontnak való tényleges alárendeltség egyik országban sem élvezheti a hallgatás előnyeit, mert az egyenlő lenne a hallgatólagos beleegyezéssel. Ezt a csendet meg kell törni!

A palesztin nép elűzése folytatódik

 

Miközben az izraeli hadsereg folytatja népirtását a Gázai övezetben és fokozza a rajtaütéseket Ciszjordániában, az állítólag "izraeli állampolgár" palesztinokat is elűzik az "1948-as területekről".

Orly Noy, a +972 izraeli szerkesztője elítéli: „Múlt héten Izrael állam egy újabb palesztin falu skalpját akasztotta fel az övére, ezzel befejezve Umm Al-Hiran lerombolását. November 14-én reggel több száz rendőr rohamozta meg különleges erők és helikopterek kíséretében a beduin falut a Negev-sivatagban, Izrael állam déli részén. A lakosok, akik már régóta tartottak attól, hogy eljön ez a nap, maguk rombolták le a falu épületeinek nagy részét, hogy elkerüljék a súlyos bírságokat. A rendőrségnek már csak a mecsetet kellett lerombolnia.

Így ért véget a falu megmentéséért folytatott huszonöt éves bírósági küzdelem, és a lakosok hontalanná váltak. Ha meg akarják érteni a cionizmus által a palesztinok ellen elkövetett igazságtalanságok teljes történetét - a zsidó felsőbbrendűségen és a demográfiai megszállottságon alapuló diszkrimináció, rasszizmus, jogfosztás és erőszak - nézzék meg Umm Al-Hiran sorsát”.

Palesztina 1947-1948-ban a nagyhatalmak által elrendelt felosztása előtt Umm Al-Hiran beduinjai a Negev északnyugati részén éltek.

"1952-ben a katonai hatóságok kiutasították őket, hogy elvegyék a földjüket, és kibucot alapítsanak” - emlékszik vissza Orly Noy. Négy évvel később ismét kiutasították őket. Orly Noy megállapítja: „Ez nem újdonság. Izrael megalakulása óta palesztin falvakat rombol le, és zsidókat telepít oda. Az 1948-as Nakba során városok és falvak százait népesítette be. Umm Al-Hiran története azonban Izrael hozzáállásának egy másik aspektusát is tartalmazza, amely elengedhetetlen a cionizmus modus operandi megértéséhez: azt a felfogást, hogy a palesztinok jelenléte ideiglenes. Ez a zsidó felsőbbrendűség egyik legdurvább kifejeződése”.

J. A.

La tribune des Travailleurs N°467 2024 nov. 27.