2018. október 16., kedd

Az Európai Unió eredete




1944. Az európai konstrukció az európai forradalmi hullám gátak közé szorításának eszköze  

A második világháború végét a nyugati államokban, jelesen Franciaországban (is) hatalmas forradalmi hullám jellemezte. Az európai konstrukció eredete az imperializmusnak az a szükséglete, hogy ezt a hullámot megsemmisítse.
Jean Monnet, «Európa alapító atyáinak» egyike mindenekelőtt egy nemzetközi, az amerikai pénzügyi körökhöz közelálló üzletember volt. (1) Az európai konstrukció célszerűségét Mémoires-jában jelöli meg idézve egy interjút, amit a Fortune-nek adott 1944 nyárelején: «megakadályozni a kommunista hatalomátvételt» összekötve «egy európai entitással, amely közös gazdasági egységet hoz létre» (2).

1947. A Marshall-terv: az USA szándéka, hogy rátegye kezét Európára

Történelemkönyveink így mutatják be a Marshall-tervet: «A cél világos: Európát gazdasági felemelkedésében kellett segíteni, hogy a kommunista befolyásnak a nyomorúság televényén előretörését meg lehessen akadályozni» (3).
Maga  Marshall tábornok – az USA egyik fő katonai irányítója a második világháború alatt – tervét úgy minősíti, mint «baráti segítség egy európai program felállításában» és stigmatizálja a «kormányokat, pártokat és politikai csoportokat, amelyek az emberi nyomort akarják örökkévalóvá tenni politikai terveik éérdekében». «A pénzügyi segítség» pedig egyáltalán nem baráti volt. A Marshall-terv drasztikus feltételeket szabott az országokra: pénzügyi stabilizációt, a bejelentett programok szigorú végrehajtását; az amerikai termékek megvásárlását … Az Egyesült Államok vérbeli gyámságát jelentette az európai államok felett, megcélozva, hogy utat nyisson iparának.

1949. A NATO: az európai államok amerikai imperializmus alá vetettsége

Az Észak-Atlanti szövetséget 1949-ben írta alá Washingtonban 10 európai ország, valamint az USA és Kanada. Ebből a szövetségből lett hivatalosan 1952-ben az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, mára 29 tagországot számlál. A NATO fegyveres erejét létrehozása óra amerikai tábornok irányította. Az első, Eisenhower, világosan rámutat a NATO katonai szervezete és Európa politikai szervezete közötti kötődésre. A Paris Match-nak 1951-ben adott interjújában nyilatkozta – éppen mielőtt az USA elnöke lett: «Semmi nem lehet kellemesebb számunkra, mint az a tudat, hogy Nyugat-Európa államai döntöttek, egy európai városban összegyűlnek (…) felelős delegátusai azzal a mandátummal, hogy Európa alkotmányos okmányát megszerkesszék (…) és január 1-től Nyugat-Európa föderációként működik. Semmi más döntés nem tudna bennünket jobban segíteni feladatunk elvégzésében».

1951. A Szén-és Acélközösség: közös piac amerikai dominációval

Robert Schuman nyilatkozata 1950 márc. 9-én, amely az Európai Szén- és Acélközösség létrehozását javasolta az «európai konstrukció» alapokmánya. A Schuman-terv megcélozta, hogy «a német-francia szén- és acéltermelést közös hatóság és felügyelet alá helyezi, mely nyitva áll más országok előtt is». Két évvel később megszületik az első európai szupranacionális intézmény, a Montánunió. Az Európai Unió minden későbbi jellemzőjét csíraként magában hordja: az üzleti körök érdekeinek jelfogója, a szakszervezetek korporációjának és a «szent egységnek» szándékát,  az amerikai érdekek elsőbbségét. Jean Monnet elnöksége alatt irányítása (Főhatóság) magába foglalja a nagy munkáltatókat, a szakszervezeti vezetőket, a szocialista, liberális és konzervatív politikai szervezetek vezetőit …  A Montánunió megkapta az USA áldását: «az USA-nak szándékában áll, hogy a Montánuniót támogassa, Európa fontos politikai és gazdasági egyesítésének igazolására» (4) és a Vatikánét is: «Európa népei delegálják szuverenitásuk egy részét egy szupranacionális szervezetnek, üdvözlendő útra tértek, Európának új életet adnak minden területen (…) a gazdaságban és a kultúrában, de a lelki és vallási életben is».

(1) Jean Monnet volt – másokkal együtt – az amerikai Bancamerica (1929) alapítója és társelnöke, Csang Kajsek pénzügyi tanácsadója(1934-1936), Churchill brit miniszterelnök tanácsadója, Roosevelt amerikai elnök speciális küldötte a «Szabad Franciaország» kormánya mellett 1943-ben.
(2) Jean Monnet, Mémoires, 319-320. oldal
(3) A hidegháború - La guerre froide (1947-1991).
(4) Az USA kommunikéje a CECA létrejöttét követően, 1952.
(5) XII. Pius beszéde az Európai Szén- és Acélközösség gyűlésén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.