Kérdések a franciaországi sárgamellényesek körül

«A tüntetők között minden társadalmi réteg megtalálható, dolgozók, munkanélküliek, fiatalok, mindenki kifejezi haragját a kormány ellen».

De hát elég ez a gond megoldásához? A mozgalom, annak célja, hirdetett követelései, szervezeti struktúrája, aktivistái – milyen szervezetet jelentenek, munkásmozgalmat vagy csak olyat, amelyben részt vesznek a dolgozók bizonyos csoportjai, de az osztályérdek kifejeződése nélkül?

«Rasszista felhangokat hallottam» mondja egy résztvevő. Egy másik: “én pedig nem csak rasszista, homofób hangokat hallottam, hanem asszonyokat, nyugdíjasokat, akik hónap végén már nem tudnak mit adni a családnak; az árak növekednek - és a sárgamellényesekkel tartanak, mert elegük van“. Vannak a mozgalomnak reakciós vonásai, nem kell tagadni. Hallottunk a közszolgáltatásokat, az iskolákat, a kórházakat reklamáló hangokat szintén. 

Persze a Front National is akcióba lépett, a Debout la France is, mindenféle erő (mint minden társadalmi megmozdulásban) keresi annak saját ellenőrzése alá vonását.

De mikor követelték a sárgamellényesek a kormány nyugdíjtörvényének visszavonását, a társadalombiztosítás helyreállítását, a privatizációk leállítását, a bezárt kórházak, anyáscsecsemő-intézetek újranyitását?

Eddig csak az újabb adókról van szó, mint a vásárlóerő értéke megőrzésének akadályáról. Persze, igaz, hogy a kormányreformok következtében a bérek évek óta blokkolva vannak, a nyugdíjak értéke csökken, a munkanélküli járandóság megnyirbálva (Franciao-ban ezek szintén adóznak). Nagyon gyorsan odaérkezünk, hogy a “nemet az adózásra” kiszélesedik a “nemet a lusta tisztviselőkre”, a “profitáló munkanélküliekre”, a “szükségtelen közszolgáltatásokra”, a “botrányosan magas nyugdíjakra”, és “visszaküldeni a migránsokat”. A munkáltatók siránkozása csatlakozik ehhez: fizetni kell a társadalombiztosítást, a szociális terheteket, a nyugdíjakat, mindezek megölik a vállalkozást (a profitképződést).

A sárgamellényesek óriási többsége ugyan nem dédelget fasiszta eszméket, de ezek is megjelennek közöttük, ahogyan a német Saarbrücker Zeitung vagy a luxemburgi L’Essentiel újságok felidézik a “Heil Hitler”-es afférok rosz ízlésű provokációit, és vannak példák Val-de-Marne-ból, Hérault-ból, stb. Vajon úgy kell kezelni ezeket, mint marginális eseményeket?

«A népharag legitim», bármilyenek is legyenek a jelszavak, ha a tőkés oldal, a Front National, a szélsőjobb meg is próbálja kezébe kaparintani az irányítást, ha a szakszervezeteket eleve ki is zárták?

A társadalmi osztályok létezését már megint tagadni kell? Lehet-e “zászló” nélkül menni? Szabad-e a népharagot felhasználva azt még inkább növelni és megpróbálkozni annak “jó irányba” fordításával, tudván, hogy a “sárgamellényesek” elutasítják a munkásosztály szervezeteinek jelenlétét? A France 3 Occitanie videója: «A perpignani CGT delegációja találkozott a sárgamellényesekkel. Zászlajukkal az élen elmondták, hogy ugyanazok a törekvéseik, a követeléseik, kérték, cselekedjenek együtt. A sárgamellényesek egyik vezetője: a CGT bevekeveredését nem szeretem, így ez már politika lesz». Hogyne lenne az – persze anélkül is…

Ez az improvizált «mozgalom» nem akar szolidáris lenni, csak saját magával. Az egyetlen megengedett lobogó a francia nemzeti zászló és helyi változatai (a breton, elzászi, korzikai, stb). Csak a La Marseillaise-t lehet énekelni. Legyünk nagyon óvatosak, nem csak szimbólumokról van szó, hanem annak a kinyilvánításáról, hogy a «nép» a társadalmi osztályokat meghaladja, az osztályharc nem kell.

A munkásosztály hagyja el zászlaját? Na, de milyen céllal? Nem az lenne a dolgunk, hogy a dolgozókat segítsük osztályérdekeik érvényesítésében – a korporatizmussal szemben, függetlensége megőrzésével?  

«Szervezkedni szervezet nélkül»... A sárgamellényesek, ahogy Mélenchon megerősítette, a «népi önszerveződés» modellje lenne? Már egy hete 8 szóvivő önmagát kiáltotta ki, más szóvivők pedig lehurrogták őket. Ki hiszi el, hogy spontán a dolog? Politikai, társadalmi erők játszadoznak: egyik szóvivő közel áll egy náci csoporthoz, a másik a Front National képviselőjelöltje volt, a harmadikat - a CFDT szakszervezeti küldöttét - a többiek kizárták, merthogy «nem semleges».

Természetesen a sokmillió (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozónak jogosan van elege a kormány politikájából. Csakhogy a változást nem homályos szervezkedés, hanem átlátszó szervezet, választott és visszahívható, mandátummal felruházott képviselőikkel hozza meg. Csak ilyen feltételekkel tudják maguk kontrollálni saját mozgalmukat, megfogalmazni saját követeléseket, melyek között a vásárlóerő is szerepel, a bérek általános emelése, az árak befagyasztása, a spekulációs profit elkobzása, az áfa eltörlése; az okatás, közegészségügy, a munkatörvénykönyv, a társadalombiztosítás helyreállítása, a munkáltatóknak adott «ajándékok» visszakövetelése, stb.

(Az utóbbi napokban a helyzet – helyenként – változóban: a sárgamellényesek találkoznak a vörösmellényesekkel https://www.facebook.com/CGTanras/videos/294582007828620/UzpfSTE3NDYzODA3NTIyNTQ4NjI6MjYzMjc0MDI3MDI4NTU2OA/ )