2019. február 19., kedd

«Zsidók vagyunk és anticionisták»


Az Union Juive Française pour La Paix (Francia Zsidó Unió a Békéért)  «Zsidók vagyunk és anticionisták»


MEHDI FEDOUACH / AFP

Olyan szavak ezek, amiket nemigen hallunk. Az Union Juive Française pour La Paix, mely magát «anticionistának» definiálja,  kommünikéjében fejti ki álláspontját miközben mintegy 30 francia parlamenti képviselő törvénytervezetet nyújt be az "anticionizmusnak antiszemitizmuskénti hivatalos elismeréséről".

«Zsidók vagyunk, egy hosszú éra örökösei, mely alatt a zsidók nagy többsége úgy találja, hogy emancipációja, mint elnyomott kisebbségé, az egész emberiség emancipációja által fog megvalósulni», írják a bevezetőben. 


«Cionistaellenesek vagyunk, mert elutasítjuk a zsidók elkülönítését az emberiség többi részétől. 
Anticionisták vagyunk, mert a Nakba, a palesztin többséget ért előre megfontolt etnikai tisztogatás 1948-49-ben, olyan bűn, amit helyre kell hozni.

Cionistaellenenes vagyunk, mert antikolonialisták is. 

Anticionisták vagyunk, mert rasszizmusellenesek és elutasítjuk az Izraelben hivatalossá tett apartheid rendszert.

Cionistaellenesek, mert mindenütt az "egymással jogegyenlőségben élés" mellett állunk ki», teszik közzé. 


«Azok, akik a megszállás, a gyarmatosítás, a gázai blokád, a letartóztatott gyermekek, a tömeges bebörtönzések, a törvényesen megengedett kínzások ellenére az izraeli politikát feltétel nélkül támogatják, szabadsággyilkos törvényt készítenek elő egybeolvasztva az antiszemitizmust az anticionizmussal. Nem hallgatunk! », igéri a szervezet, amely febr. 19-én este 19 órakor Párizsban a Ménilmontant térre hirdetett demonstrációt, az «antiszemita tettek ellen, eszközként felhasználásukkal, a rasszizmus mindenféle formájával szemben ellen».


Forrás: https://www.lecourrierdelatlas.com/societe-l-union-juive-francaise-pour-la-paix-nous-sommes-juifs-et-nous-sommes-antisionistes--21498

2019. február 7., csütörtök

Gondolkodó Antikvárium






Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében



HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!
2019. március 1. péntek:


100 éve alakult a Kommunista Internacionálé (Kommintern )


WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT. TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!

2019 01st of March:


The Communist International (Comintern) Founded 2 March 1919; 100 years ago


2019. február 2., szombat

Ismét a «sárgamellényesekről»







Azt írja francia «baloldal  baloldalának» egyik sajtóterméke, hogy: «a Franciaországban hirtelen feltűnt sárgamellényesek, akik minden hagyományos irányítású kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívül állnak, első szimptómája annak a mozgalomnak, amely a munkásosztály és a népi tömegek mélyén érlelődik az összes európai államban».
  
Álljunk meg egy pillanatra. Kétségtelen, hogy szimptóma. Olyan válság provokálta a tünetet, amely Franciaországban – és más tagállamokban – az egymás követő ilyen-olyan színű jobb- és baloldali kormányok évtizedek óta a megszorítások, az ellenreformok, a munkás- és demokratikus jogok letörésének politikájának eredménye. Ez a politika szította fel az összes társadalmi réteget, elsősorban a munkásosztályt, aztán a romba döntött vagy azzal fenyegetett kispolgárságot. Annak is tünete, hogy a hagyományos munkásszervezetek vezetése egyöntetűen ehhez a politikához asszisztált, ideértve a nemzetközi szakszervezeti szövetséget is.

De azt, hogy «első», nem lehet állítani. Azt se, hogy a leginkább jelentős. Csak Franciaországban e hónap alatt száz és ezer sztrájkot láttunk, a vasutasoknál, az iskolákban, a kórházakban, a Postánál, a magánszektorban – mindenféle formában, egyre szisztematikusabban, amelyekben a dolgozók kontrollálták saját mozgalmukat. Apparátusaik akadályozó technikája ellenére és gyakran a részeredményekben győztesként kikerülve. A kontinens szintjén is vannak «tünetek», ilyen a brit dolgozók osztályszavazása az EU elhagyása érdekében, a katalán nép döntése a francoista monarchiától megszabadulása érdekében, a német, a görög munkássztrájkok, a magyarországi “rabszolgatörvény “elleni tüntetések, stb. A sárgamellényesek túlértékelése tehát nem helytálló ebből a szempontból sem.

Annál is inkább, mert a sárgamellényesek mozgalma egyetlen pillanatig sem mutatott «proletár-, munkásjelleget», még kevésbé forradalmit. Különféle és jócskàn megosztott szóvivőik szájából soha nem hallottunk erre utaló jelet sem, sőt, méltatlankodva elutasítják azt. Saját szempontjukból igazuk van, tényleg nem az. Elvetik a vörös zászlót, de a trikolor (és a regionalista, vagy még rosszabb, a monarchista) zászlók ott lobognak minden tüntetésükön, az Internacionálét soha nem halljuk, a Marseillaise-t mindig. Nem csak szimbólom, hanem kifejezi azt, hogy elfogadják a burzsoá jelképeket minden osztálykülönbség nélkül. 

Már a mozgalom elején leszögeztük: «a tüntetők között minden társadalmi réteg megtalálható, hogy nemet mondjon az üzemanyag adóemelésére, dolgozók és munkanélküliek, fiatalok, családanyák, munkások, akiknek évek óta blokkolják a bérét, kisnyugdijas, akit a kormány adókkal fosztogat. De az a munkáltató is, aki 50 kamiont küldött a november 17-i blokád megsegítésére, az a cég, amelyik nagylelkűen a logisztikát biztosítja, az a vállakozó, aki felhív a blokád folytatására, mert nemet az adókra!  és kijelenti, hogy az állam mindenünket elveszi, hogy a semmittevő tisztviselőket, profitvadász munkanélkülieket fizessen, a szükségtelen közszolgáltatásokat, a túl magas nyugdíjakat, a menekülteket, akiket meg vissza kell küldeni. Van fogalma arról, hogy éppen Macron politikáját támogatja, aki ellen úgymond tüntet? Itt van a sárga mellények ellentmondása, ami alatt a munkás munkás, a tulajdonos pedig tulajdonos marad» (részlet a La Tribune des travailleurs, n° 165, 2018 nov.21-i szerkesztőségi cikkéből, «A dolgozók zászlaja a vörös»).

A sárgamellényes mozgalom egy heterogén, elégedetlen csoport, amely összegyűjti az összes társadalmi osztályt a kispolgárság vezetésével, melyet persze szintén romba dönt Macron politikája, ehhez csatlakozott néhány szakszervezeti és politikai irányzat és aktivista a szélsőjobbtól a szélsőbalig, de senki nem állítja, nem is állíthatja, hogy ez a munkásosztály mozgalma, amely «a népi tömegek mélyén érlelődik». 

A marxisták pedig tudják, hogy a munkásság csak szervezeteiken keresztül és azok által munkásosztály.

Nézzük most a «minden hagyományos irányítású kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívüliség» tartalmát. Pozitív? Egyáltalán, igaz-e?

Az igen, hogy nem pártok és szakszervezetek hirdették meg – de spontanitása már nem, olyan személyekhez fűződik, akiknek van politikai kapcsolata, politikai múltja (általában jobb-, sőt szélsőjobb oldalon). Kétségtelen, hogy tízezrek, százezrek válaszoltak igenlően a részvételre.

A proletármozgalom, ha tradicionális vezetését megkerülve felkel, kezébe veszi a dolgok irányítását, bizottságokat, tanácsokat, más szerveket hoz létre, az nyilvánvalóan pozitív.  Itt azonban szó nincs erről.

A munkásmozgalom, a marxizmus annak megértésén nyugszik, hogy a munkásosztály akkor osztály, ha tudatában van érdekeinek, küzd felemelkedéséért – szervezett formában, az osztályharcban megteremtett szervezeteiben. Ha ezeket a szervezeteket egy bizonyos időben félretolja, más harci eszközökhöz nyúl, az is lehet pozitív. De ekkor is szervezett formában, aminek a sárgamellényeseknél nyoma sincs. A pártok és szakszervezetek pedig korántsem azonosak «hagyományos irányításukkal», a munkásmozgalom sem azonos ellenforradalmi apparátusával.

«Az emberiség válsága a proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik». Nem első eset, hogy egy munkásmozgalomban gyökerező politikai irányzat a «régi típusú munkásmozgalom» halálát hirdeti meg és nyíltan részt vesz a szakszervezetek szétverésének offenzívájában.

Valójában ezt a terméket akarják exportálni. 
Azoknak a fiataloknak, akik rajonganak a sárgamellényes barikádokért és azokban valami munkáshatalmat látnak, nem egyszerű felismerniük, hogy ezek csak embriói lehetnek olyan demokratikus mozgalmaknak, amelyek lehetőséget nyújtanak a pénztőkét reprezentáló kormánnyal szembenézéshez. A felelősök azok, akik ezt nem mondják ki, hanem tapsolnak a «körforgalmak munkástanácsainak», a sárgamellényes szóvivők pedig szemüket csak gúnyosan az égre emelnék, ha azt hallanák, hogy ők a munkásdemokrácia hordozói.

A sárgamellényesek a napokban jelentették be, hogy indulnak az európai parlamenti választásokon. A hatalom favorizálta manipuláció, a sárgamellényesek szavazatainak nagyobb része Marine Le Pen listáját teszi ártalmatlanabbá, de Mélenchontól kezdve minden frakció jelezte, hogy listáján lesznek sárgamellényesek. Logikus.