2020. május elsején 3 óra nemzetközi meeting a Munkás Internacionáléért

A dolgozókat, a fiatalságot, és az emberiséget meg kell menteni!

Nem pedig a bankokat és a tőkéseket!

2020. május elsején 3 óra nemzetközi meeting a Munkás Internacionáléért

Az emberiség soha nem látott válságba került.

Nem a Covid-19-től halunk meg, hanem ettől a politikától!

A világ összes tőkés kormánya bűnös: felelős a privatizációkért, az egészségügyi rendszerek, a tudományos kutatás, a szociális rendszerek tönkretételéért. 

Ezek a kormányok a felelősek az eddigi több mint 100 ezer halállal járó esetért és az emberiséget fenyegető katasztrófáért.

Ezek a felelősek azokért a drámai körülményekért, amelyek között kijárási tilalmat szerveznek, de azoknak a védelmét elutasítják, akik dolgozni kénytelenek a tőkés profit biztosításáért. Dolgozók és családok, az «informális szektor» milliói be vannak zárva, mára pedig az éhség jobban fenyegeti őket, mint maga a vírus.

Az epidémia pusztítása kombinálódik a a tőkés rendszer válságának következményeivel: munkahelyek tízmilliói tűntek el néhány hét alatt, és újabbak fognak megsemmisülni az elkövetkező időkben, prekaritásba és nyomorba döntve a dolgozókat és családjukat.  

De hiszen minden tőkés kormány ezt teszi. Legnagyobb problémájuk a «gazdaság» megmentése, azaz a bankok, a tőkés nagyvállalatok kisegítése.

A bejelentett «intézkedési tervek» a 2008-as rekordot is felülmúlják, az “akciókat” pedig sokszor a munkásosztályt úgymond képviselő partok is támogatják.

A válság alatt, amikor a kórházakban minden hiányzik és a kijárási tilalom alá eső milliókat az éhség fenyegeti, a «védelmi ipar» teljes egészében pörög, az amerikai adminisztráció pedig profitálva a helyzetből még egy kicsit jobban fojtogatja Iránt, Venezuelát, Palesztinát.

Nem állnak meg itt, minden tőkés kormány hasznot húz ebből a válságból, újból támadva a munkásvívmányokat és demokratikus szabadságjogokat.

Minden munkásjog szálka a kormányok szemében!

Indiában a Modi-kormány hónapok óta próbálkozik disztkriminatív intézkedéseivel vallási alapon megosztani a népességet, most pedig bejelentette célját, a 12 órás munkanapot  – félredobva az 1948-ban született Factory Act-ot, amely azt 8 órában határozta meg.

Franciaországban a Macron-kormány nyugdíjreformja provokálta a 25 éve nem látott hatalmas munkássztrájkot, most pedig rendeletileg akarja lehetővé tenni a heti munkaidő akár 60 órára emelését bizonyos szektorokban.

Hasonló támadások történnek más országokban is. Több mint egy évszázaddal vissza akarnak bennünket toloncolni a múltba ..

De a dolgozók nem fogadják el, mert élni és túlélni akarnak, életük vesztének árán kellene dolgozniuk, ezért válaszoltak sztrájkhullámmal az USA-tól Olaszországig, Bangladest is ideértve.  

A dolgozóknak nincs más választásuk, mint a «nemzeti egység» elutasítása a kizsákmányolók és kizsákmányoltak között!

Május elseje a 8 órás munkaidő és a munkásjogok napja!

A háború-, kizsákmányolás-ellenes és Munkás Internacionáléért alakult nemzetközi munkásbizottság felhívást intéz a dolgozókhoz, fiatalokhoz, minden munkásmozgalmi irányzat aktivistáihoz.

Május elseje a dolgozók harcának nemzetközi napja!

Május elseje a háborúk és kizsákmányolás elleni harc napja a Munkás Internacionáléért!

Május elseje annak a 8 órás munkanapért vívott harc napja, amit most a kormányok és a munkáltatók vissza akarnak venni!

Ezen a május elsején nemzetközi munkásbizottságunk megszervezi  

nemzetközi meetingjét: három óra a munkás internacionáléért!

«A dolgozókat, a fiatalságot és az emberiséget kell megmenteni, nem a bankokat és a tőkéseket!»

Ezen a napon New-Yorktól  Mumbaiig, Gázától Párizsig, Johannesburgtól Pekingig, Moszkvától a chilei Santiagoig a járvány és a dolgozókra hulló csapások ellenére, a kijárási tilalmak ellenére, ugyanazon zászló alatt gyűlünk össze és ugyanazzal a céllal:

➢ A bankok és a tőke milliárdjainak elkobzását a betegek és kórházak megmentéséért!

➢ A háborúkra szánt milliárdok elkobzását, hogy mindenkinek legyen mit enni és a feje felett fedél!

➢ A «bankmentések» elkobzását a dolgozók és családjuk javára!

➢ A dolgozók egységét a vállságból profitáló kormányok munkásellenes intézkedéseivel szemben!

➢ A 8 órás munkaidő, minden munkás- és demokratikus vívmány fenntartását!

Daniel Gluckstein,

Nambiath Vasudevan,

a bizottság koordinátorai

A kijárási tilalom/korlátozás miatt a meetinget az interneten tartjuk.

Egyenesben itt:  https://coi-iwc.org/

 reggel 8 órától – 11-ig az USA keleti partvidékén

 17 órától Párizs, Róma, Berlin, Johannesburg időzónája

 20.30-tól Mumbai (India)

„Beszéljük meg, most azok kapjanak, akik eddig nem kaptak”.

A Hétes. Talán nem kell külön bemutatni senkinek Ózd 11 (!!), és az ország egyik legnyomorultabb szegregátumát. Nem mutogatunk fotókat róla, nem fogjuk megszégyeníteni a hétesieket (saját szégyenüknek érzik, pedig az a rendszeré ..).

Március második dekádjában már segélykiáltásokat hallattak. Civil társaság jelen van persze – de tevékenysége főként a gyerekek (egyébként fontos) távoktatására irányul. Azonban ahol nincs mit enni, ott a tanulás eltávolodik a mindennapoktól. Nincs napszám, nem veszik át a gyűjtött fémett, és azokat is elküldték, akiknek volt munkahelye. Gyerekek, öregek, betegek, 50-nél is több család ötszáz lakossal. A mosoda is bezárt.

A Tumenca-veletek facebook csoport adminisztrátoraihoz fordult egy önkéntes aktivista fiatalasszony: sem a polgármesteri hivatal, a szociális népjólét, sem a kisebbségi önkormányzat jelenlétét nem érzik. “Volt egy kis száraztészta-osztás, melléje még valami más is, de mire elég az?” – mondja egy asszony.

“A mélyszegénységben élő családok jobban félnek az éhezéstől, mint a koronavírustól”

A Tumenca-Veletek bejegyzés alatt álló egyesület - egyébként facebook-csoport is - márciusban 20 hétesi család számára összekapart 5-5 ezer Ft-ot vásárlásaihoz. Áprilisban 30 kg krumplit kapott 30 màs család, majd a szomszédos szegregàtumban újabb 63 család.

Kevés. 

Itt az embereket nemigen izgatja a vírus, gyerekek, felnőttek vegyesen, nincs méteres távolságtartás, nincs arcmaszk, kesztyű, kézfogás viszont igen. Őket az foglalkoztatja, vajon lesz-e még segítség. Mikor? Bírják-e addig? Aggódnak, hogy az első alkalmak után elfogy nem csak a segítség, hanem a törődés is... És szervezik magukat: összegyüjtik, kik azok, akik leginkább rászorulók, mi az, amire alapjában szükség van; segítik a kimérést; gondolkodnak, lehet-e használni a nagy tételben vásárlás anyagi előnyeit ... „Beszéljük meg, most azok kapjanak, akik eddig nem kaptak”.

Nem kitudjamifene „integrációt” akarnak, nem azt, hogy előírják az életüket, csak segítséget, véleményt, tanácsot. Együttérzést. A jellemtelen, önző, csaló gazembereket, a "hiénákat", akik mások bőrén akarnak profitálni - vannak ilyenek is -, próbálják kivetni maguk közül. Régen kibújt a szög a zsákból, nem hisz már senki a „romapolitikában”. 30 éve ugyanaz folyik – a politikai osztály támogatta roma és nemroma közéletben.

A Hétesben tudják jól, nincs, nem lesz EU-s támogatás. Kormánytámogatás, önkormányzati támogatás se. Keserűen viccelve emlegetik: Soros György küldhetne valamit.

„A munkásosztály saját maga felszabadítója kell legyen”. A romák is, akik szerves része a magyar és nemzetközi munkásosztálynak. Nem az Európai Unió, nem Soros, mégcsak nem is az ORÖ, csak saját maguk.

Ehhez kell segítséget nyújtanunk. Azzal, hogy miközben nem hagyjuk éhenhalni őket, kivívandó jogaiknak is tudatában legyenek. 

Mit követelnek a nagy francia szakszervezeti szövetségek a párizsi régióban?

• 24 300 000 maszk azonnali elkobzását a Postától a régió gyógyító személyzete számára
• A Val-de-Grâce és az Hôtel-Dieu kórházak (673 ággyal) azonnali újranyitását
• Minden orvosi és orvosi-szociális intézmény számára az emberi és anyagi szükségletek biztosítását
• A régió minden, teljes vagy részleges munkanélküli lakosának bérük 100%-os fenntartását, a rezsifizetés alóli felmentését (víz, elektromosság, gáz, stb)
• Az elbocsátások megtiltását
• A lakossági szükségletek szempontjából nem alapvetően szükséges vállalatok azonnali bezárását a bérek 100 %-os fenntartásával
• A Honeywell (Laintel, 22) és a Luxfer (Gerzat, 63) üzemeinek azonnali újranyitását, hogy lehetővé váljon évi 200 millió maszk és napi 950 palack orvosi oxigén gyártása
• Minden, a népesség számára  szükséges vállalat áthelyezését és államosítását

(Párizs, ápr. 14.)

Magyarázat fiatal barátainknak az értéktöbbletről

Mi az  az… «értéktöbblet»?

Az a különbség, ami a dolgozók bére és a termelés/szolgáltatás értéke között található. Két kategórája van:  

·        abszolút

·        relatív

Mindkettőt a dolgozók állítják elő munkájuk által.

Azért, hogy jobban megértsük a két fajta értéktöbbletet, vegyünk példának egy munkanapot.

Jánosunk egy autóalkatrész üzemben dolgozik. Napi munkaideje 8 óra, de 1 óra alatt létrehozza azt az értéket, ami megfelel a bérének. A 7 óra a munkáltatójának jár.

Persze a munkáltató nem tesz mindent zsebre. Fizeti az anyagköltséget, gépeket, szerszámokat. Erre használja fel a többletérték egy részét, amely persze nem a tiszta profit, a haszon, de mégis János a munkájával fizeti meg.

A 8 óra munkából tehát 7 ingyen jár a tőkés főnöknek.

A főnök nagyon egyszerűen tudja növelni az értéktöbbletet, Úgy, hogy megemeli a napi munkaidőt anélkül, hogy a munkabért is emelné. Igy Jánosunk 10 órát dolgozik 8 helyett, azaz az értéktöbblet közel 30%-kal emelkedik!

Ezt nevezzük abszolút értéktöbbletnek. Ez a bázisa minden kizsákmányolásnak.

De nem lehet a végletekig emelni a napi munkaidőt: Jánosnak aludni is kell, enni, pihenni, stb. Van tehát egy biológiai határ, amelyhez hozzáadódik a szociális dimenzió, a munkásosztály ereje, harca megszabja a munkaidő hosszát.

A tőkés számára az is megoldás, ha intenzívebben dolgozunk. Ugyanúgy 8 órás munkanap alatt 100 autóalkatrész helyett János 150-et fog elkészíteni.  

Ezt nevezzük relatív értéktöbbletnek.

Kronométerrel mérik János gesztusait, minél gyorsabb munkatempóra kényszerítve. Emelik a normát, termelési kvótákat állítanak fel számára.

Természetesen, a cél nem tisztán az értéktöbblet emelése, benne van az is, hogy lássa a proli, ki a gazda… De a metódus terjed, már nem csak János dolgozik így, de Pál is az irodában, Ilonka a bolti kasszában, Béla a vendéglátásában …

Hol tart a világgazdaság? 5. rész

L’Internationale 17

Hol tart a világgazdaság?

5. rész

Pierre CISE és Daniel GLUCKSTEIN

Kerül amibe kerül – értéktöbblet-kisajátítás

Minthogy a tőkés rendszer az értéktöbblet kicsikarásán pihen, az új érték egy részén, melyet a proletár hoz létre és a termelőeszközök tőkés tulajdonosa kaparint meg. Mert az értéktöbblet az új gazdagság egyetlen «reális» forrása. Mindig egyre több értéktöbbletre éhesen, de egyre nagyobb nehézségekkel találkozva tőkéje valorizálásához – az átlagos profitráta magasságában – a telített világpiacon a kereskedelmi áruk egyetlen emelkedése miatt, a tőkés osztály (és a szolgálatában álló kormányok) mindinkább olyan politikát valósítanak meg, amely közvetlenül a munkaerőtől veszi el az értéktöbblet új részeit. Ezt neveztük 20 éve «második típusú értéktöbbletnek»: «Ma erősen alá kell húznunk, hogy a “második típusú értéktöbblet”, amely az értéktöbblet kizsarolásának domináns formájaként kezd kötelezővé válni, az, aminek elemzését Marx elhárította mert a «munkaerő hibátlan újratermelése» magának a kapitalizmusnak a nézőpontjából óriási akadály. Ami a felfejlődő kapitalizmus idejében abszolút igaz. Ezen a ponton a helyzet, amellyel most szembenézünk, az ellenkezője a felfelé ívelő szakasznak. Ma a domináns világpolitika ez: “Meg kell reformálni a munkaerőpiacokat, csökkenteni kell a munkaerő árát” (…) A folyamat, ami a munkaerő értékcsökkenését már nem csak a produktivitás növelésével veszi célba, hanem abszolút módon is csökkenteni akarja, a dolgozók fogyasztói kapacitását redukálva fenyegeti az egész dolgozó emberiséget azzal, hogy nem lesz képes reprodukálni munkaerejét, csak minden nappal “sérültebb” körülmények között. Olyan folyamatnak vagyunk tanui (...) ahol a munkához való jogot helyettesiti majd a “munkahelyhez való jog”, ahol a bért helyettesíti majd a segély, az asszisztálás. A második típusú többletérték elsődlegessége egyáltalán nem mond ellent  a Marx által leírt mechanizmusnak, ez első típusú relatív többletérték megvalósulásának». (15)

A második formájú többletérték különbözik a «klasszikustól», amelyet a munka produktivitásának növelésével érnek el, és csökkenti a munkás által fogyasztott javak árát anélkül, hogy ugyanannyira csökkentené a fogyasztási javak tömegét. A contrario, a második típusú töbletértéket a munkaerő értékének, jelenlegi fogyasztási képessége csökkenésével érik el, tehát a munkásosztály abszolút és növekvő pauperizációjával, elsősorban a deregulációs intézkedésekkel, a munka prekarizációjával. Szintén ilyen eszközök a dolgozók millióinak az osztályharcban kivívott kollektív szerződésekből való kivonása, amit a «munkaerő ára csökkentésének» neveznek, valójában pedig a munkaerő elértéktelenítését jelenti. Visszatérünk rá a tőkések szempontjából «felesleges» termelőerők destrukciójához.

Más elem is kombinálódik az abszolút hozzáadott értékkel: az általánossá vált nyugdíjellenes támadás (pl. jelenleg is Franciaországban) azzal a céllal, hogy a nyugdíjak értékét csökkentsék, a dolgozókat hosszabb idejű munkára kényszerítsék, amely a hozzáadott érték újabb mennyiségi kibontását jelenti. Marx leírta a módozatát a napi munkaidő növelése kapcsán. A jelenleg folyó nyugdíjellenes offenzíva a tőkés országok többségében kifejezi a tőke törekvését az értéktöbblet egész életre való kiterjesztésére.

Ismét a termelőerőkről

A felsorolt elemek együtt igazolják Marx megfogalmazását: «A termelőerők fejlődésében van egy stádium, amelyben azok megszületnek, ekkor a létező viszonyok kereteinek termelőeszközei csak szerencsétlenek lehetnek, nem produktív, hanem destruktív eszközökké válnak (a gépesítés és a pénz)».Rosa Luxemburg hozzátette eezkhez a romboló erőkhöz a «militarizmust», más kifejezéssel a fegyverkezési gazdaságot. Utóbbi történelmi, az új piacok, termelőeszköz-források és munkaerő meghódításán túli szerepe mellett«a tőke számára privilegizált eszköz az értéktöbblet relaizálására, másképpen megfogalmazva a felhalmozás területe» (16), amelyben – láttuk – az állam központi szereplő.

Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk azt, ami e cikknek nem témája, vegyük elő, mit mondott Marx és Rosa Luxemburg. «A létező (termelési - a szerk) viszonyok keretében» Marx a pénz destruktív erejére utal. Fentebb már érintettük az adósság és az azzal fenyegettség kérdését, mint ami a gazdaság egészét nyomja. Szembetalálkozva a tőke valorizációjának egyre behatároltabb lehetőségével, a tőke mesterséges eszközökhöz fordul a profit elérése érdekében, mint amilyen a pénzügyi piacokon való spekuláció vagy a «buborékok» létrehozása, vagyis olyan helyzetek előidézéséhez, amelyben a termelési árak «aktívak» (részvények, alapanyagok, stb.). A spekulációs buborékok végül felrobbannak gazdasági, politikai, szociális katasztrófába torkollva, munkanélküliséget, nyomort, vállalatok bezárását, egész szektorok megszűnését provokálják. Ami a gazdasági válságok idején történik, az lett az imperialista szakaszba jutott tőkés rendszer szabálya legalább 1929 óta, azaz csakis a termelőerők újabb tönkretétele révén «állítja helyre» magát.

A gépesítésnek – amelybe beszámítjuk a termelési folyamatba (és a szolgáltatási «iparba») illő automatizációt, robotizációt, digitalizációt – szintén megvan a romboló hatása. Általánosságban nézve (elrugaszkodva a társadalmi realitásoktól) a numerikus gazdaság alkothatna tagadhatatlanul előrelépést. De a «létező viszonyok keretében» hajlama van destruktívvá válni, azzá is válik: a termelés egységek bezárása, delokalizáció, munkahelyek megszüntetése, világszinten nagyobb preakrizáció és a munkaerő értékének csökkentése, a közszolgáltatások tönkretétele (olyan «szolgáltatási házak» létrehozása, ahol számítógépek használatára tanítanak semmiféle kompetenciával nem bíró alkalmazottak), stb. Nem beszélve az ember és környezete viszonyának destruktív hatásairól: szennyezés, károsanyag kibocsátása, melegházhatás, a munka- és életkörülmények fizikai és pszichés romlása, a dolgozók és a népesség biztonságának veszélyeztetése, a természeti kincsek kirablása és anarchikus felhasználása, stb. (17)

Rosa Luxemburg a Bevezetés a világgazdaságba c.  könyvének összefoglaló fejezetében (A világgazdaság tendenciái) ezt írja: «Közelebbről vizsgálva a kapitalizmus fejlődése saját maga bukásához vezet, a kapitalizmuson túli viágba. Eddig azt kerestük, hogy mi teszi lehetővé a kapitalizmus létét, most itt az idő, hogy lásssuk azt, ami lehetetlenné teszi. Elégséges, hogy kövessük a tőkedomináció belső törvényeit későbbi hatásaikban. Ezek azok a törvények, amelyek a felődés egy szakaszában az emberi társadalom alapvető és létezéséhez nélkülözhetetlen körülményei ellen fordulnak. (…) A tőkés termelési módnak megvan az a különlegessége, hogy az emberi fogyasztás, amely korábban minden gazdaságban meglévő cél volt, csak eszközzé vált tisztán a tőkés felhalmozás szolgálatában.» (18) Ami a kapitalizmust «lehetetlenné» teszi, hogy Rosa Luxemburg formuáját használjuk, a termelőeszközök szocializációja – a szocializmus, a munkásosztály hatalom-megragadása által – nem csak, hogy lehetséges, de a munkásosztály és az emberiség számára az életbenmaradást jelenti

15 - Karl Marx, Tézisek Feuerbachról, Karl Marx-Friedrich Engels, Német ideológia

16 - Rosa Luxemburg, A tőkefelhalmozás, III.fejezet, A felhalmozás történelmi körülményei

17 – Hogyan ne gondolnánk az amerikai imperializmus közvetlen beavatkozására Boliviában a 2019 októberi államcsínyben, és Morales elnök félreállítására, amely köthető többek között ahhoz,hogy ez az ország rendelkezik a világ legnagyobb, az elektromos akkumulátorokhoz szükséges lítium-tartalékaival. Morales állami felügyelet alá helyezte ezeket a tartalékokat, holott szomszédai, Argentina és Chile megnyitotta a szektort a világ multinacionális vállalatai előtt.   

18 - Rosa Luxemburg, Bevezetés a világgazdaságba Editions Anthropos, 1971

(vége)