2021. január 30., szombat

Pénzt vagy életet: avagy hogyan fékezik a szabadalmi jogok a világjárvány elleni küzdelmet

 


A WTO múlt héten ismét blokkolta a korona-gyógyszerek szabadalmi jogainak feloldását. A teljes déli földteke lakói számára ez azt jelenti, hogy még tovább kell várniuk az életet mentő vakcinákra. Közös baloldali választ kell erre adnunk, írja Lukas Hoffmann. A szabadalmi jogok védelmével kezdve az egész egészségügyi szektort demokratizálni kell.

„A koronaoltásnak a közjó részének kell lennie“, nyilatkozta az EU- Bizottság 2020 májusában. Háromnegyed év múlva a globális szolidaritásnak ez az ígérete az ellenétébe fordult át. A múlt hét elején a WTO-ban megbeszélést tartottak. Itt az EU, Nagy Britannia, az USA és néhány más állam ismét elutasította, hogy a korona oltóanyagok és gyógyszerek szabadalmi jogait feloldják.

Dél-Afrika és India már tavaly ősszel sürgősségi kérelmet nyújtott be a szabadalmi jogok feloldása érdekében. A szabadalmi jogok feloldása lehetővé tenné, hogy több oltóanyagot és több gyógyszert gyártsanak a korona vírus legyőzésére és ezeket igazságosan elosszák. Ezért számos állam támogatta ezt a kérelmet[1]. De a WTO-ban egyhangú döntéseket kell hozni. A globális Észak[2] blokádja hat – borzasztó következményekkel.

Ez a blokád oda vezet, hogy az emberek nagy részének a Globális Délen még sokáig várniuk kell a beoltásukra –részben 2024-ig. Addig a korona járvány számos áldozatot fog követelni és iszonyú károkat fog okozni. De honnan ered az ipari államok blokádja? Nem világos, hogy az egész világot felölelő oltási program csekély esélyeink egyike arra, hogy a világjárványt befejezzük? Az okok feltárása a blokád frakció egyik közös jegyéhez vezet: a nagy gyógyszergyárak mind a globális Nyugaton találhatók.


Szuperhősök és TRIPS-Mentességek[3] (TRIPS = A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás)

Pfizer/Biontech, Astrazeneca és Moderna. Ezek azok a konszernek, akik eddig sokat ígérő oltóanyagokat fejlesztettek ki, illetve részt vettek ezek kifejlesztésében. Szuperhősök a világ megmentésének missziójában? Ez a benyomásunk alakul ki, amikor az aktuális hírekbe beletekintünk. A német Biontech alapítóit, Uğur Şahin-t és Özlem Türeci-t antirasszista integrációs csodaként ünneplik. Ha a kritikák hangosakká válnak, akkor az EU, Németország vagy Ausztria a „hibás”, mert túl kevés oltóanyagot biztosítottak a maguk számára – mintha a nemzeti fellépés bármit is megoldhatna.

A valódi botrányt a hősi mondák narratívái, és az oltóanyag-nacionalizmus elfedik: Az ipari országok egoizmusa és a gyógyszeripari konszernek profittörekvései megakadályozzák a világjárvány globális leküzdését. Ez a WTO Szellemi tulajdonjogokról szóló egyezményével függ össze: Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, rövidítve TRIPS.[4] (az Egyezmény hatályos, teljes szövege németül).

Az Egyezmény bevezetője magyarul:

A TANÁCS (EU) 2015/1855 HATÁROZATA (2015. október 13.) az Európai Unió nevében a legkevésbé fejlett ország tagok által benyújtott, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti időszaknak a gyógyszerészeti termékekre vonatkozó egyes kötelezettségek tekintetében történő meghosszabbítására és az említett megállapodás 70. cikkének (8) és (9) bekezdése szerinti kötelezettségek alóli mentesség biztosítására irányuló kérelem tekintetében a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonzataival foglalkozó Tanácsban és a Kereskedelmi Világszervezet Általános Tanácsában képviselendő álláspont meghatározásáról “[5] .

A WTO ezt az Egyezményt 1994-ben hirdette ki és hajtotta végre az ezt követő években. A cél, hogy nemzeti szabadalmi jogoknak nemzetközi érvényt szerezzenek. Az Egyezmény kidolgozása és végrehajtása mögött egyik legfontosabb erő Intellectual Property Committee, egy US-amerikai lobby csoport, olyan cégekkel, mint Monsanato, Microsoft és szuperhősünk, a Pfizer.

A gyógyszeripar közösségi tudást privatizál

A TRIPS által vált lehetővé többek között, hogy gyógyszerek olcsó utánzatának– az úgynevezett Generikák – előállítását megakadályozzák. Mindez természetesen a profitmaximálás érdekében. A szabadalmi jogok védelme természetesen a gyógyszergyárak profitérdekeinek védelme. Az egész még botrányosabb. A gyógyszerek kifejlesztése ugyanis sokszor nyilvános egyetemi alapkutatások révén válik lehetővé. A korona oltóanyagok és gyógyszerek fejlesztéséhez ezen túlmenően még jelentős, milliárdos állami befektetések is járulnak. A gyógyszeripar a szabadalmi jogokkal közös tudást privatizál. Felfoghatatlan, de ez a kapitalista realitás.

Még a fent említett sürgősségi kérelem a korona gyógyszerek szerzői jogainak feloldása iránt – az un. TRIPS Waiver, - is túl nagy engedménynek tűnik. Pedig ez a mentesség csak a világjárvány idejére vonatkozna és semmit nem változatna a neokolonialista szerzői jog rendszerén. A számla egészen egyszerű: az egyik oldalon áll a pénz hihetetlen mennyiségben, a másik oldalon a korona járvány által veszélyeztetett emberi életek, szintén óriási számban. Pénzt vagy életet? Az ipari államok és a gyógyszeripari konszernek döntése már megszületett.

Kormányzati kritika nem elég

Ezért olyan fontos, hogy a társadalom baloldali része foglalkozzon ezzel a témával. Az elmúlt hónapokban sokat vitatkoztunk a koronajárvány szociális kihatásairól itt Európában. Joggal bírálják a kormányokat, a kapitalista termelés szinte teljes fenntartása miatt. Legutóbb #ZeroCovid [6]hívta fel a figyelmet egy európai szolidáris Lockdown szükségességére.

De mi nem korlátozhatjuk le politikánkat Európára vagy egyes nemzetekre. Ha mi a korona válság globális dimenzióját nem vonjuk be politikánkba, akkor nem fogunk valódi kiutat találni a világjárványból – mi csak akkor vagyunk biztonságban, ha mindenki biztonságban van. Korona-szolidaritásunknak globálisnak és nemzetközinek kell lennie. Élesen vissza kell utasítanunk azt a birodalmi, előnyökre építő életmódot, amelyhez mi a globális Nyugaton hozzászoktunk.

Oltóanyagot mindenkinek, profitot senkinek

A szerzői jogok blokádjáról szóló viták az utóbbi hetekben hangosabbakká váltak. Már korán felhívta a figyelmet a medico international, Déli partnereivel együtt arra, hogy „a szerzői jogok gyilkolnak”[7]. Létezik az európai felhívás NoProfitsInAPandemic[8] illetve a #NoCovidMonopolies[9] kampány az Orvosok határok nélkül szervezete részéről. Az orvosok azonban túlzottan a felhívásokra és a szociális médiákban kifejtett akciókra korlátozzák tevékenységüket. Ha a korona szolidaritást globálisan is komolyan akarjuk venni, akkor ki kell mennünk az utcára.

Most éppen itt alkalmas az időpont: a neoliberális válságkezelés éppen csődöt mondott, a járvány letagadásának jobboldali stratégiája is. Most itt van az idő, egy baloldali válaszra. Ez a szerzői jogok blokádja következtében különösen világossá vált. Itt van a lehetőség arra, hogy más szociális mozgalmakkal közösen lépjünk fel, pl. az egészségügyi dolgozókkal gondozókkal, akik a neoliberális kórházi finanszírozás ellen küzdenek és a társadalom részéről jelentős támogatást kapnak.

A perspektíva világos: a gyógyszeripart társadalmi tulajdonba kell venni – a korona gyógyszerek szabadalmi jogainak feloldása csak az első lépés ezen az úton. Az egész egészségügyi szektort társadalmasítani és demokratizálni kell – a kórházaktól egészen a gyógyszerek kifejlesztéséig. Ez természetesen egy hosszú harc lesz. De ha az ipari országok és a gyógyszeripar a pénz mellett döntöttek, akkor nekünk az élet oldalára kell állnunk. Talán vannak olyanok a gyógyszeriparban vagy a szabadalmi jogi hivatalokban, akik ezt hasonlóan látják és Whistleblower- ként (visszaélést feltáró személy) a korona szabadalmi jogokat nyilvánosságra hozzák?

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Globális Észak – globális Dél

A GLOBÁLIS DÉL fogalma a teljes földet felölelő globális rendszerben elfoglalt hátrányos pozíciót írja le, mind társadalmi, mind politikai, mind gazdasági értelemben. Ezzel szemben a GLOBÁLIS ÉSZAK előnyökkel rendelkező, privilegizált pozíciót jelent. Ez a felosztás a gyarmatosítással és kizsákmányolással szerzett különböző tapasztalatokra utal, egyrészt a profitőrök, másrészt a kizsákmányoltak részéről. A Dél – Észak felosztás ugyan földrajzilag meghatározott, de nem kizárólagosan. Ausztrália például Németországhoz hasonlóan többségében a globális Északhoz tartozik, de mindkét országban élnek olyan emberek, akik a globális Délhez tartoznak, mint pl. az aboriginesek Ausztráliában vagy az illegalitásba kényszerített személyek. Másrészt vannak olyan országok, akik többségükben a globális Dél-hez tartoznak, mégis élnek olyanok is ezekben az államokban, akik a globális Észak privilégiumait élvezik, mint pl. Namíbia telepesei vagy a fehérek Dél-Afrikában. Ez a fogalompár kísérlet a különböző politikai pozíciók egy globális kontextusban való megnevezésére anélkül, hogy olyan értékorientált fogalmak használnánk, mint pl. „fejlett” „fejlődő” vagy éppen a „harmadik világ”.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Szerző: Lukas Hoffmann

Forrás: https://mosaik-blog.at/patente-corona-wto-impfung/ 2021. 01. 25.

[1] https://mosaik-blog.at/impfpflicht-corona-pharmaindustrie/ Kötelező koronaoltás és a gyógyszeripar

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2021. január 4., hétfő

Figyelmeztető kiáltvány 2. rész

 



A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

2. rész

 

4/ Közel nyolc hónap telt el, és márc. 24-i nyilatkozatunk aktualitása nem csökkent. Az emberiséget a pandémia második, még puszítóbbnak ígérkező hulláma éri. Némely tőkés kormány (közöttük a válság által leginkább sújtottak) előrevetítik a pandémia harmadik hullámának érkezését.

Az észak-amerikai pénzügyi tőke szakértői a korszakot már el is keresztelték «másik nagy gazdasági válságnak» nyílt utalással az 1929-1933-as gazdasági világválságra. A világ legerősebb pénzügyi tőkéjének szakértői először is magának az USA-nak a munkaerőpiaci helyzetére alapozva vonják le ezt az értékelést. A munkaerő soha nem látott sokkot kapott. Áprilisban az összes munkaerő fele, azaz a 160 millióból 80 millió legalább két hónapig munka nélkül maradt. Októberben pedig még mindig több mint 25 %-uk. Az összeomlás pedig nem konjunkturális, az iparágak többsége végleges elbocsátásokat jelentett be, ehhez adódik a föderális kormány munkahely-megszüntetése (több mint egymillió), és a kis- és középvállalatok csődje. Trésor Lawrence Summers, volt pénzügyminiszter szerint a «nagy gazdasági világválság óta a pandémia jelenti a legnagyobb veszélyt az USA jólétével szemben». Tanulmányok alapján az amerikai imperializmus eme vezető politikusa az első Covid-19 hullám alatti veszteségeket 16 000 milliárd dollárra becsüli, amely kvázi egyenlő a világ első tőkés hatalmának GDP-jével. Pedig még csak a járvány első szakaszánál tartottunk.

Ez a realitás nemcsak az USA-ban, de az egész világban, nem az olyan-amilyen gazdasági következmények, hanem a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer összeomlása. A világjárvány korábbi szakaszában érő összeomlás felgyorsult ez alkalommal. Az ipari munkahelyek – általánosabban a termelőerők – tömeges tönkretétele a világ vezető imperialista államában természetesen az összes földrész összes országára kihat.  Az ILO szerint csak a 2020-as év második negyedévében 400 millió teljes munkaidősnek megfelelő álláshely szűnt meg. Leginkább az «informális gazdaság» dolgozóit és vállalatait érinti súlyosabban. Az ILO becslése alapján a bezárások miatt 1,6 milliárd dolgozó érintett (vagyis a világ informálisan dolgozó teljes létszámának 76 %-a), fiatalok elsősorban. Ennek a különösen sebezhető rétegnek munkabérvesztése jelentős és a szegénységi arányt látványos gyorsasággal növeli.

5/ Az egész világ helyzetére jellemző a tömeges termelőerők, bennük a proletariátus termelőerejének destrukciója. Néhány hónap alatt tűntek el munkahelyek százmilliói a munkásosztály legsérülékenyebb szektorait sújtva. A prekárius munkahelyeket, az informálisakat, a határozott munkaszerződéseket, a diákok túlélését elősegítő kis munkákat likvidálta elsőnek általában előzetes értesítés, garanciák, kártalanítás nélkül. Proletárok és családjuk  százmilliói kerültek az abszolút nélkülözés köreibe. Magukat hirtelen munka nélkül találták a nők és a fiatalok, a dalik Indiában (érinthetetlenek kasztja), a fekete és latino eredetű dolgozók az USA-ban, és persze mindenütt a «megkülönböztetett kisebbségek». A legvulnerálisabb, a leginkább kizsákmányolt rétegeken túl a munkásosztály egészét érinti – ideértve a legjobban kvalifikáltakat, a határozatlan időre szerződötteket és státusszal rendelkezőket –, mindenki a prekaritás felé tolódik.

6/ Az USA, a legnagyobb imperialista hatalom szívében is mélységes a válság, pedig az az állam a tőkés rendszer kulcsa. Itt lelte meg gyökereit a dolgozók és fiatalok növekvő ellenállása, amelynek élcsapata a «Black Lives Matter» mozgalom. A munkásosztály legelnyomottabb, leginkább kizsákmányolt rétegének, a fekete munkásosztálynak a politikai fellépése ez a mozgalom. Előtérbe helyezi a minden állampolgár egyenlő jogainak demokratikus kérdéseit, támadja a politikai rendszer azon alapjait, amelyekkel a tőkésosztály gyakorolja uralmát az USA-ban.

A korábban az észak-amerikai tőkés felhalmozás eszközeként rabszolgának használt fekete populációt azóta is mindig a legelemibb jogokat is tagadó intézményes keretben tartották. A nagyvárosok tüntetéseiben megmutatkozó és egyre növekvő lázadás a rendőri brutalitással és gyilkosságokkal szemben szintén célozza az állami intézményeket, amelyek biztosítják a tőkés kizsákmányolás körülményeit.

A dolgozók, a fiatal feketék akarata maga egy felhívás minden dolgozó, minden elnyomott felé a megszerveződésre, a harcra, saját szervezeteik kikovácsolására, a két imperialista párt, a demokraták és a republikánusok igájának szétzúzására, az összes dolgozót magába foglaló párt, egy Labor Party előtti út megnyitására, amelyhez kötődik is a fekete munkáspártért vívott harc.

7/ A proletariátus tömeges megsemmisítését (amelynek egyik formája az osztályharcban két évszázad alatt kivívott, a kizsákmányolásnak határt szabó garanciák megkérdőjelezése) a jelentősen meggazdagodott  társadalom másik pólusán a tőkés profit robbanása kíséri. Egy szeptemberben publikált jelentés szerint az USA leggazdagabb 643 milliárdosa hat hónap alatt 845 milliárdot zsebelt be. A világ tőzsdéi megrándultak a központi bankok által kibocsátott likviditási hullámtól. Hivatalosan a gazdaság, a munkahelyek «fellendítésére», valójában a multinacionális vállalatok átstruktúrálását segíti, vagyis a «terméketlennek» vagy elégtelenül termelőnek ítélt munkahelyek soktízmillióitól való megszabadulást. De – és ez az ellentmondás –, a likviditási hegyeknek (kerül, amibe kerül) meg kell találniuk revalorizációjuk eszközeit. A fogyasztás fellendítése hiányában is.

A tőkés rendszer imperialista, rothadó szakaszának alapvető ellentmondása mutatkozik meg: egyik oldalról az a tendencia, hogy a szinte határok nélküli termelőerők képesek többet termelni, mint amennyire az emberiségnek megfelelő életfeltételekkel szüksége lenne; másik oldalról a profit hajhászása, amely állandóan a termelőerőket pusztítva méginkább csökkenti a piacnak azt a kapacitását, hogy elnyelje mindazt, amit képes lenne megtermelni.

Ez a válság kétség nélkül a tőkés társadalom teljes történetében úgy marad meg, mint a termelőerők legnagyobb pusztítása világszinten (a XX. század két világháborújától eltekintve). De ugyanakkor – mivelhogy mindenáron profitot kell létrehozni – a parazita gazdasági aktivitás bimbózása is új virágzásba kezd, akár a spekulációról van szó, akár az adósság gazdaságáról, a munkahelyek destruktív automatizálásáról vagy a fegyverkezés gazdaságáról.

8/ A Covid-válság teljes közepén 5 multinacionális és digitális vállalat (Google, Amazon, Apple, Facebook, Microsoft) az összes rekordot  felülmúló profitot könyvelhetett el. Piaci kapitalizációjukat (a tőzsdéken) ma 7 000 milliárdra dolllárra értékelik (Franciaország és Németország együttes GDP-jének megfelelő érték). Mivelhogy szinte mind kvázi monopolhelyzetben van piacán, a pandémiából óriási hasznot húzott a home office fejlődésével, a termelési folyamatok digitalizálásával. A kormányok szándéka megnyugtatta őket, hogy szándékukban áll ezt a vonalat folytatni, hiszen 40 %-kal nőtt forgalmuk a világjárvány kitörése óta. Ami pedig ezen cégek vezető menedzsereit illeti, azok is csúcsot értek el, elérik az 500 milliárd dollárt.

Ezeknek a szörnyű rekordoknak annál nagyobb a jelentőségük, hogy ezzel egyidőben összeomlottak olyan régi szektorok, mint a kőolaj-, a légiforgalmi, az autóipari. Szolgáltatások is, amelyek néhány éve még munkahelyeket teremtettek, most pedig milliószámra likvidálják azokat.

(a harmadik rész néhány nap múlva olvasható)

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)