Miért akkora a francia regionális választások negligálása? Milyen tanulsággal szolgál Magyarországon, ahol szintén egyre gyérebb a választási részvétel?

 

Borjúnak nevezik azokat, akik a regionális választások második fordulóján távolmaradtak, a facebookon állandóan visszatér a kifejezés. Még a baloldal baloldalán is.

Mit nem értenek “elvtársaink“? Hát vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy ne fogjuk fel, ultratöbbség utasítja el a szavazást.  

A munkások távolmaradása 75%-os, az alkalmazottaké 69%.

A 18-24 éves fiatalok 87%-a, a 24-34 évesek 82%-a nem mozdult meg.

Minden meglepetés nélkül: ott, ahol a szegénység különösen nagy, a távolmaradás rekordokat ér el.

Eképpen, a Grand Est-ben 71%-os, az Ile-de-France-ban 69,1 %-os, a Pays de Loire-ban 69,3%, a Vaux-en-Velin-ben 88,3%, Aubervilliers-ben 77,71%-os – ehhez adjuk hozzá az érvénytelen szavazatokat.

Azzal ellentétben, amit a politológusok és az újságírók szeretnek ismételgetni, se arról nincs szó, hogy hiányzik az érdek, se arról, hogy nincs politikai öntudat. Pontosan ellenkezőleg. Egy igen erős szankcióról van szó, egy utolsó ingyenes figyelmeztetésről nem csak Macronnak és LREM-jének, hanem a baloldal intézményes pártjainak is, amelyekbe a választók 1980 óta több ízben bizalmukat helyezték, de ezek a pártok csak ugyanazt a jobboldali politikát folytatták Mitterrand első mandátumától kezdve (néhány kivétellel, mint a halálbüntetés eltörlése vagy a homoszexualitás büntethetőségének kizárása).

A távolmaradás az utóbbi években rendszeresen szélesedett, de a sajtó és a politikusok minden alkalommal csak Le Penről beszéltek, s miközben csakis arról, aközben az antiszociális intézkedések megsokszorozódtak és egyenesen ide vezettek. De ezek nem számítottak «eseménynek».   

2015-ben a regionális választások első fordulójában a távolmaradás 50,09 %-os volt, 2021-ben pedig már 66,77%. 

Vasárnap 33 milliónyian nem mentek be a választási irodákba. Ez pedig érett, meggondolt távolmaradás. Egyenes következménye az egymást követő, jobb- és baloldali kormányok minden antiszociális intézkedésének, és a történelmi pártok csendjének is. Valószínűleg sokak számára nem egy nagy tragédia... a választásokat gyorsan elfelejtjük, jóváhagyjuk e választási bohózatot az elvtelen összefogási boszorkánykonyha révén.

Macronnak minden hatalma megvan az V. Köztársaság alkotmányának köszönhetően, siet tehát befejezni minden vívmányunk teljes lebontását. El kell hinnünk, hogy a nyugdíjreformtól letesz, de aztán megtudjuk, hogy júliusban újra előhúzza; a munkanélküli biztosítás reformját az Alkotmánybíróság «felfüggeszti», felfüggeszti de nem törli el.

 

Röviden: nem megyek szavazni a második körben.

A 33 millió borjú közül vagyok egy.

 

(Francoise Debreuille)