(3. rész) Ötven évvel ezelőtt - A proletárforradalom Portugáliában

 

Fotó: 1975. szeptember 12-én a KP vezetőségének ellenállása ellenére a lisszaboni hajógyárak 5000 munkása testvériesen összefogott a kormány által küldött katonákkal, és tüntetett „a fasizmus és a kapitalizmus ellen”.

A múlt héten az OCI - Internacionalista Kommunista Szervezet (a Negyedik Internacionálé újjáépítéséért) által 1974-ben kiadott A portugál forradalom problémái című kiadványból vettünk részleteket, hogy bemutassuk, hogyan ütköznek „a tömegek által a munkáshatalom szerveivel kapcsolatban megfogalmazott törekvések és követelések” a portugál SP és KP politikájával. Ez utóbbiak támogatták a Fegyveres Erők Mozgalmát (MFA) és az ideiglenes kormányt, amelyben KP-s és SP-s miniszterek és kapitalista miniszterek is helyet kaptak. Folytatjuk e brosúra kivonatainak közzétételét, amelyek azt illusztrálják, hogy ezek a vezetők, ugyanazt a logikát követve, frontálisan szembeszálltak a sztrájkokkal.

A munkáspártok vezetőinek minden ellenforradalmi súlyukat be kell vetniük, hogy megállítsák a tömegeket. Az a brutális és frontális mód, ahogyan szembeszállnak a tömegekkel, a burzsoáziát és segítőit eluralkodó pánik mértékét mutatja. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a hivatalos rádiót a Szocialista Párt egyik tagja vezeti, az egyetlen személy, aki védelmébe vette a cenzúra visszaállítását „a szélsőjobb és a szélsőbal számára”, és hogy a televízióban a hírszolgálatot egy sztálinista vezeti. Alapvetően ez a két szervezet felelős a munkásellenes kampányért, amelynek témája: „A sztrájk a reakció és a volt politikai rendőrség fegyvere”. A hivatalos rádióadó volt az, amely május 14-én egy szerkesztőségi cikket sugárzott, amelyben ez állt:

„Jelenleg a munkások minden követelése, bármennyire is jogos, és amelyet az elkövetkező években ki lehet elégíteni, de amely meghaladja a nemzetgazdaság jelenlegi kapacitását, azzal a veszéllyel jár, hogy akaratlanul is hozzájárul a gazdasági struktúrák romlásához, ami annyira tetszene a fiatal portugál demokrácia legyőzésében érdekelt reakciósoknak.” A közlekedési szakszervezet vezetősége ennél sokkal tovább megy: „Annak érdekében, hogy a chilei munkások között széthúzást, vagy még inkább káoszt idézzen elő a munkások követeléseivel, a chilei fasizmus a CIA segítségével beszivárgott a munkásosztályokba, költséges és haszontalan sztrájkok kiírására késztetve őket (...). Egyértelmű jelei vannak annak, hogy a portugál munkásokat egyes ágazatokban máris fasiszta elemek és a PIDE (a diktatúra egykori politikai rendőrségének) egykori ügynökei animálják és hajtják, akiknek nincs más céljuk, mint hogy a jelen helyzetben alkalmatlan sztrájkok és aránytalan követelések szorgalmazásával komoly nehézségeket okozzanak egy olyan rendszernek és kormánynak, amely fél évszázadnyi fasizmus után először fogadja el a munkások képviseletét”.

Az Avante, a KP hetilapja első számában szembeszállt a munkásmozgalommal. (...) Mindezek az elcsépelt érvek, amelyeket a sztálinista vezetők évtizedek óta ismételgetnek, tegnapelőtt a spanyol forradalom vereségéhez, tegnap pedig Chile vereségéhez vezettek. A sztálinisták nem újítják meg a szlogenek arzenálját: tegnap Franciaországban, 1945-ben a sztrájk volt a „trösztök fegyvere”, Thorez szerint. Ma Portugáliában, Cunhal (a PCP vezetője) számára a „PIDE fegyvere”. De a nemzetközi helyzet, különösen az európai válság és a portugáliai válság - a megkezdett forradalom forró talaján, ahol a dolgozó tömegek és a fiatalok sokat tanultak a saját tapasztalataikból - komolyan hátráltatta az apparátusok ellenforradalmi manővereit.

Megjelent a Tribune des Travailleurs 2024. 04.30-i számában