2024. augusztus 27., kedd

Fülsiketítő csend

 

Amikor Zelenszkij kijelentette (augusztus 19-én), hogy „senki sem tudott az előkészületeinkről az orosz terület lerohanására”, emlékeztetett minket a szakmára, amelyet az elnöki tisztsége előtt gyakorolt. Ukrajna elnöke eredetileg komikus színész.


Senki sem tudott erről az invázióról, amelyet Franciaországban és Németországban kiképzett katonák hajtottak végre? Ugyan már! Franciaországban és Németországban képezték ki, és tetőtől talpig a NATO szerelte fel őket (beleértve a tankokat is).

Zelenszkij eleinte egyszeri műveletről beszélt. Tizenöt nappal később majd 1200 km² orosz földet elfoglaltak. Ezt most ukrán katonai igazgatás alá helyezték. Bizonyíték az „egyszeri” megszállásról, amely a jövőben tartós lehet...

A valóságban a NATO az, aki megszállja és átviszi a háborút orosz földre. A nagy túkéshatalmak harminc hónapja vesznek részt ”a megtámadott Ukrajna védelmében”. Ez az új valóság, az orosz területek lerohanásáról.

Miközben játszák a „nemtudtam” szerepét, az amerikai vezetők hangosan gratulálnak maguknak, teljes konszenzusban demokraták és republikánusok. Igaz, ez a legfőbb érdeke az USA pénzügyi tőke csúcsainak.

Soha nem titkolták, hogy le akarják taszítani a moszkvai oligarchákat, hogy ők maguk zsákmányolhassák ki az orosz népet és foszthassák ki az ország hatalmas erőforrásait.

Egyébként... hol vannak azok, akik 2022 februárjában elítélték Putyin agresszióját Ukrajna szuverenitása ellen, és egy szót sem szóltak Zelenszkij nyugati támogatói ellen? Raphaël Glucksmann, Manon Aubry, Marie Toussaint, önök a francia „baloldal” hivatalos képviselői az Európai Parlamentben. Öt héttel ezelőtt Önök megszavazták a Zelenszkijt a háború meghosszabbítására bátorító és annak finanszírozására felszólító állásfoglalását. Hol vannak önök? Hol vannak a népek szuverenitásának tiszteletben tartására irányuló élénk felhívásai, amikor a NATO tankjai orosz területre hatolnak be? Az Önök mai hallgatása sokat elárul a szabadságról és igazságosságról szóló retorikának hitelességéről!

A háború valósága a háború osztályjellege.  Szemben áll a moszkvai kapitalista oligarchákkkal és washingtoni versenytársaikkal. Azok, akik a háború folytatását és kiterjesztését szorgalmazzák, a kapitalista rablók egyik csoportjának megbízottjaként lépnek fel a kapitalista rablók másik csoportja ellen.

Az orosz vagy ukrán, francia vagy amerikai munkásoknak egyáltalán nem érdeke a háború folytatása.

Már 2022 februárjában megírtuk e hasábokon: „Az orosz csapatok kifelé Ukrajnából, a NATO csapatai kifelé Európából!”.

Ma sincs mit változtatnunk, csak ennyit mondhatunk.

Tribune des Travailleurs, a franciaországi Parti Ouvrier (Munkáspárt) hetilapja, 453.sz. szerkesztőségi cikk

2024. augusztus 8., csütörtök

Miután az ünnepi lampionok kialszananak...

Fiatal olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, ki volt Maurice Chevalier, nem is beszélve 1939-es slágeréről: "Et tout cela, ça fait d'excellents Français, d'excellents soldats qui marchent au pas" («És mindezekből kiváló franciák lesznek, kiváló katonák, akik lépésben menetelnek»). Ebben dicsőítette ezeknek a társadalmi származásukban és nézeteikben különböző "franciáknak" az egységét "az ellenséggel szemben". Vajon 2024-ben Maurice Chevalier valószínűtlen visszatérése? 

Macron és a média egy része szerint a "kiváló franciák" mind "boldogok" lennének, akiket ugyanaz a "buzgalom" egyesítene. Különösen a "mi" hőstetteink, a "mi" sportolóink, a "mi" teljesítményeink iránti lelkesedés, ami sovinizmustól csöpögő megjegyzéseket vált ki. 


A sport egy dolog. Az osztályharc egy másik. De a sport az osztályharcban is kérdéssé válhat. 

Kinek van oka arra, hogy "boldog" legyen? A multinacionális cégek főnökeinek, az biztos. A Financial Times szerint a Coca-Cola, az LVMH, a Samsung és még néhányan mások több milliárd eurót fektettek be a játékok szponzorálásába. Ennek a "példátlan kommercializálódásnak" köszönhetően garantáltan sokkal többet tehetnek zsebre cserébe. Macron is boldog. Miközben az emberek a játékokat nézik, ő mással van elfoglalva: miniszterével, Le Maire-rel, aki olyan megszorító költségvetést készít, amilyet az ország még soha nem látott; miniszterével, Belloubet-vel, aki az új tanév kezdetére készül, annak minden ellenreformjával együtt; kollégáival az Európai Unióban, akik milliárdokkal finanszírozzák az európai háborút (az Európai Parlament "baloldali" szavazatainak köszönhetően); és kollégáival, Bidennel és másokkal, akik Netanjahu értelmetlen palesztinai bűntetteit fedezik. 

Macron azért is boldog, mert miközben minden szem máshová szegeződik, olyan kormányzati kombinációt készít elő, amelyet a július 7-i szavazás felhatalmazása ellenére, az Ötödik Köztársaság által ráruházott túlzott hatáskörökkel élve kíván bevezetni. A "baloldalon" Anne Hidalgo nem titkolja örömét: a párizsi játékok megmutatják, hogy "együtt lehetünk és boldogok lehetünk együtt". Nem tudjuk, hogy pénzügyi igazgatója, Lucie Castets mit gondol, hiszen az Új Népfront lehetséges leendő miniszterelnökeként turnézik. 

Vajon a média, amely a játékoknak köszönhetően újra felfedezett nemzeti egység dicséretét zengi, mennyire hisz ebben maga is? "La France heureuse des JO: une simple parenthèse"? («Franciaország elégedett az olimpiával: puszta zárójel ?» - kérdezi a Le Monde. 

2024 nem 1939. A munkások már évek óta nem menetelnek egy ütemre, sztrájkokkal, tüntetésekkel és nagy osztályharcos megmozdulásokkal. A legutóbbi választásokon kifejezték Macron és politikájának tömeges elutasítását. 

Az ünnepi lampionok hamarosan kialszanak. A múltban sem meneteltek a munkások lépésben, akár Macron diktálja ezt a lépést, sem másik kormány - akár egy "baloldali" -, amelyik kooptálni szeretné a szakszervezeteiket és olyan intézkedéseket szeretne bevezetni, amelyeket elutasítanak, és nem is fognak. 

 A munkavállalóknak minden eddiginél nagyobb szükségük van arra, hogy megőrizzék szervezeteik függetlenségét. Ha egyszer kialszanak a fények, az osztályharc még mindig ott lesz. Bizony, ott lesz. 


 Tribune des Travailleurs, szerk.cikk, N°451, 2024. aug. 07.