Miután az ünnepi lampionok kialszananak...

Fiatal olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, ki volt Maurice Chevalier, nem is beszélve 1939-es slágeréről: "Et tout cela, ça fait d'excellents Français, d'excellents soldats qui marchent au pas" («És mindezekből kiváló franciák lesznek, kiváló katonák, akik lépésben menetelnek»). Ebben dicsőítette ezeknek a társadalmi származásukban és nézeteikben különböző "franciáknak" az egységét "az ellenséggel szemben". Vajon 2024-ben Maurice Chevalier valószínűtlen visszatérése? 

Macron és a média egy része szerint a "kiváló franciák" mind "boldogok" lennének, akiket ugyanaz a "buzgalom" egyesítene. Különösen a "mi" hőstetteink, a "mi" sportolóink, a "mi" teljesítményeink iránti lelkesedés, ami sovinizmustól csöpögő megjegyzéseket vált ki. 

A sport egy dolog. Az osztályharc egy másik. De a sport az osztályharcban is kérdéssé válhat. 

Kinek van oka arra, hogy "boldog" legyen? A multinacionális cégek főnökeinek, az biztos. A Financial Times szerint a Coca-Cola, az LVMH, a Samsung és még néhányan mások több milliárd eurót fektettek be a játékok szponzorálásába. Ennek a "példátlan kommercializálódásnak" köszönhetően garantáltan sokkal többet tehetnek zsebre cserébe. Macron is boldog. Miközben az emberek a játékokat nézik, ő mással van elfoglalva: miniszterével, Le Maire-rel, aki olyan megszorító költségvetést készít, amilyet az ország még soha nem látott; miniszterével, Belloubet-vel, aki az új tanév kezdetére készül, annak minden ellenreformjával együtt; kollégáival az Európai Unióban, akik milliárdokkal finanszírozzák az európai háborút (az Európai Parlament "baloldali" szavazatainak köszönhetően); és kollégáival, Bidennel és másokkal, akik Netanjahu értelmetlen palesztinai bűntetteit fedezik. 

Macron azért is boldog, mert miközben minden szem máshová szegeződik, olyan kormányzati kombinációt készít elő, amelyet a július 7-i szavazás felhatalmazása ellenére, az Ötödik Köztársaság által ráruházott túlzott hatáskörökkel élve kíván bevezetni. A "baloldalon" Anne Hidalgo nem titkolja örömét: a párizsi játékok megmutatják, hogy "együtt lehetünk és boldogok lehetünk együtt". Nem tudjuk, hogy pénzügyi igazgatója, Lucie Castets mit gondol, hiszen az Új Népfront lehetséges leendő miniszterelnökeként turnézik. 

Vajon a média, amely a játékoknak köszönhetően újra felfedezett nemzeti egység dicséretét zengi, mennyire hisz ebben maga is? "La France heureuse des JO: une simple parenthèse"? («Franciaország elégedett az olimpiával: puszta zárójel ?» - kérdezi a Le Monde. 

2024 nem 1939. A munkások már évek óta nem menetelnek egy ütemre, sztrájkokkal, tüntetésekkel és nagy osztályharcos megmozdulásokkal. A legutóbbi választásokon kifejezték Macron és politikájának tömeges elutasítását. 

Az ünnepi lampionok hamarosan kialszanak. A múltban sem meneteltek a munkások lépésben, akár Macron diktálja ezt a lépést, sem másik kormány - akár egy "baloldali" -, amelyik kooptálni szeretné a szakszervezeteiket és olyan intézkedéseket szeretne bevezetni, amelyeket elutasítanak, és nem is fognak. 

 A munkavállalóknak minden eddiginél nagyobb szükségük van arra, hogy megőrizzék szervezeteik függetlenségét. Ha egyszer kialszanak a fények, az osztályharc még mindig ott lesz. Bizony, ott lesz. 

 Tribune des Travailleurs, szerk.cikk, N°451, 2024. aug. 07.