Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

105.sz. (474) – 2012. dec. 21-28.

 

Olaszország

 

Osztályharc a politikai válság mögött

 

A jelenlegi olasz helyzet megértésére nem az utóbbi napok teátrális jeleneteiből kell kiindulni, hanem a dolgozók és a népesség valódi helyzetéből.

 

La Stampa (dec. 10.):

«A Monti-kormány egy éve alatt a nehéz helyzetbe került családok száma megduplázódott. 2011 novemberében 16 %-ot tett ki, ma pedig elérte a korábban sosem látott 30 %-ot.»

 

Ugyanez a lap dec. 7-én jelzi: «A technikai munkanélküliség 27 %-kal emelkedett, 2012-ben egymilliárd órára nőtt». Vagy: «a családok 18 %-a nem képes lakását fűteni, 12 %-uk pedig megfelelően táplálkozni». A kórházakban «kérik a betegeket, hogy gyógyszereiket hozzák magukkal (…), a gyermekhalandóság pedig növekszik ».

 

Az ENSZ szervezete, a FAO adatai jelzik, hogy Olaszországban az élelmezési biztonság hiánya «alacsony szintről közepes szintre» emelkedett, azaz megegyezik az oroszországival, kínaival, kazahsztánival és gabonival. Torinóban többszáz betegnek le kell mondania gyógyíttatásáról, mert a gyógyszerek ára havi 15-ről ezer euróra nőtt, a régió nem tud fizetni (Olaszországban regionalizálták az egészségügyet) és a beteg sem képes rá. Az önkormányzatoknak és a tartományoknak nincs eszközük a sürgős munkák elvégzésére sem az iskolákban – veszélyeztetve a gyermekeket.

Ez a Monti-kormány egy évének eredménye, amely követte és súlyosbította Berlusconi politikáját — és az azelőtti Prodiét  —, vagyis az Európai Unió és a trojka politikáját.

 

Ez az eredménye az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer megszorításának, a bérek befagyasztásának, az áfa növelésének, a lakhatás adója jelentős növelésének elsősorban a szegényebb rétegek számára.

 

A befektetők azonban nagyonis elégedetttek Montival, aki szélesen osztogatott a dolgozók zsebéből, hogy garantálja az új európai szerződés (a GPUSKK) szerinti adósságszolgálatot. Az EU, az IMF, a bankárok és a tőkések tapsolnak: Monti biztosítja Olaszország «hitelességét» … képes megvalósítani azt, amit sem (a 2011 októberében elhajtott) Berlusconi, sem a «baloldal» nem tudott megtenni.

 

A Monti általi politika az országot a görögországihoz hazonló helyzetbe hozta, nem csak gazdaságilag, hanem a társadalmi robbanás veszélye szerint is.

 

A sztrájkok, tüntetések megsokszorozódtak, a tüntetőknek elege van Monti, a munkaügyi miniszter, Elsa Fornero politikájából (nevéhez fűződik a munkaügyi «reform»)… A dolgozók és a szakszervezeti felelősök nyomása alatt a CGIL tömörülés vezetése is kénytelen volt elutasítani a produktivitási paktum aláírását, mely az országos szerződéseket és a nemzeti törvények előírásait teszi obligón kívülre.

 

A tőke számára az a kérdés, hogyan lehet folytatni ezt a fajta politikát, hogyan követni a stabilitási törvényt, amely még más közkiadás csökkentését is előírja.

 

És itt jön a teátrális megoldás: Berlusconi pártja bejelenti, hogy nem támogatja többé Montit, tehát választásokat kell tartani. Monti jelzi a stabilitási törvény szavazása után, hogy lemond. De ez a törvény azzal lett bevezetve, hogy – Monti szerint –«elkerüljük a káoszt». A parlament  pedig megszavazta, Berlusconi jobboldalának, és Monti egy éve leghűségesebb híveinek, a baloldal – Pierluigi Bersani Demokrata Pártja  támogatásával.

 

A választásokat 2013 februárjára jelezték. Nyilvánvalóan Berlusconi visszatértét a trojka nem helyesli. Nehéz előre megmondani, hogy ki győzhet.

 

De a demokraták tudnák-e Monti politikáját folytatni? Bersani mindig azt nyilatkozta, hogy igen, hogy a GPUSKK-val és a trojkával egyetért. De a jelenlegi társadalmi helyzetben ki tudná biztosítani a szükséges stabilitást, hogy a brutális támadás folytatható legyen?

 

Egy bizonyos: a Demokrata Párt még nem jászotta ki minden kártyáját. Bersani azt nyilatkozza, hogy Monti részt vehetne a következő kormányban, Berlusconi pedig még meg is hívja Montit jelöltként. Montit úgy mutatják be, mint «Olaszország megmentőjét, aki Berlusconi támadásainak következtében mondott le, koherens és korrekt jellem», ami még igen hasznos lehet.

 

Akármi is legyen egyesek és mások döntése, egy kérdés központivá lesz a dolgozók számára: a munkásmozgalom függetlensége, elsősorban a szakszervezeteké, s különösen az CGIL-é. Az ugyan pozitív, hogy utóbbi nem írta alá a produktivitási paktumot, de mégsem követeli annak visszavonását. Holnap pedig ellent tud-e állni a demokraták kormányának?

 

Torinóban a Tribuna Libera szerkesztősége és a «bizottság a dolgozók függetllen pártjáért» február 2-án munkástalálkozót tart a munkásmozgalom függetlenségének segítése érdekében az EU gyilkos programjai, a trojka diktatúrája ellen.

 

 

Lorenzo Varaldo

 

A versenyképességi paktum

 

A munkáltatók számára nagyobb rugalmasságot enged, a létező kollektív szerződéseket ugyan fenntartva a vállalati egyezséget privilegizálja, az ilyen vállalatok pénzügyi előnyökhöz is jutnak.

A Fiat igazgatója, Sergio Marchionne okt. 31-én ilyen pénzűgyi feltételekhez kötötte az új modellek gyártását.

Mario Monti miniszterelnök ólhajának felel meg az egyezség, aki szept. 24-én megerősítette, hogy az eddigi reformok nem elegendőek, mert az OECD Olaszországot a fejlett országok között utolsó helyre osztályozta a versenyképesség tekintetében.

 

 

TUNÉZIA

 

Hacine el-Abassi, az UGTT főtitkára

Interjú

 

Dec. 4-én az UGTT alapítója, Farhat Hached meggyilkolásának 60. évfordulója alkalmából fegyveres szalafisták támadtak meg szakszervezeti felelősöket a szakszervezeti tömörülés központi székháza előtt.

Az agresszió a szalafista csoportok büntetlen akcióinak folytatása, nem csak a szakszervezeteket, hanem más politikai csoportokat is érint, művészeket, sőt a Nemzeti Gárda tagjait is.

Rendszerint a tunéziai-líbiai, tunéziai-algériai határokon fordul elő, ahol fegyveres bandák cirkálnak. Az Ennahda iszlám párt, a nemzeti koalició alapvető komponensének elnöke a közelmúltban jelentette ki «ezek a forradalom védelmi ereje, a forradalmi tudatot képező erők.»

 

“Szervezeteink függetlensége és Tunézia területi integritása kérdéseiben nem engedünk”

 

Miért szólított általános sztrájkra az UGTT?

 

Egy éve már, hogy állandó támadásnak és provokációnak vagyunk kitéve veszélyeztetve aktivistáink testi épségét és követeléseinket. Ez történt 2012 elején is a helyhatósági alkalmazottak mobilizációja alkalmával, akik pedig az egész országban státuszukat védték. Számtalanszor értesítettük a kormányt arról a veszélyről, amit a szalafisták jelentenek az állampolgárok biztonságára, gyülekezési és véleményszabadságára nézve.

A fő oka ez volt az általános sztrájk meghirdetésének.

 

Miért függesztettétek fel?

 

Tárgyalásokat folytattunk a kormánnyal, amely során megállapodtunk, hogy az elítéli a szervezetünket ért támadásokat, vegyes bizottságot állítunk fel a történtek kivizsgálására, így 40 napos haladékot állapítottunk meg, elszámolást a határokon az ország békéjét feldúló garázda fegyveres csoportokról.

A kormánynak kell vállalnia a felelősséget, hogy a szervezkedés és a szólás szabadságát fenyegető veszélyt elhárítsa. Ami bennünket illet, mi ragaszkodunk szervezetűnk függetlenségéhez és országunk területi integritásához.

 

De ha ezek a csoportok folytatják egyre durvább cselekedeteiket, mint  Jendoubában, vagy az algériai határ közelében, ahol meg is öltek egy nemzeti gárdistát…

 

A vizsgálóbizottság fényt fog deríteni a történtekre, de a mi tudomásunk szerint olyan csoportok kővették el ezeket, akik a határon szivárogtak be.

 

 

OROSZORSZÁG

 

 

Valentyin uruszov orosz szakszervezeti felelős kiszabadításáért

 

Nyílt levél Putyin elnökhöz

 

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése és a a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság 4 éve küzd Uruszov kiszabadításáért, akit koholt vádak alapján tartanak börtönben Szibériában.

Nov. 19-én az ILO a KTR (Orosz Munkakonföderáció) kérésének megfelelően intézkedett ezügyben a szakszervezeti jogok megsértése kapcsán (a Nemzetközi információk 102-es száma közöl tudnivalókat a kérdésről).

 

Most Putyin elnökhöz neves személyiségek intézik kérésüket.

 

Párizs, 2012.nov.20.

Tisztelt Elnök Úr!

 

Azért fordulunk Önhöz, hogy felhívjuk figyelmét a 2008 óta bebörtönzött Valenytin Uruszov szakszervezeti aktivista sorsára.

A nemzeti szuverenitás megrögzött  híveiként nem beavatkozni kívánunk Oroszország belügyeibe, hiszen Oroszország felelősei csakis az orosz állampolgárok lehetnek.

De Ön is tudja, a határokon túl nyúló szolidaritási hagyomány régóta létezik közöttünk, szellemi vagy fizikai munkából élők között.

Valenytyin Uruszov 2007-ben közreműködött egy független szakszervezet létrehozásában, mely gyorsan megnyert vagy ezer munkást az Alroszánál. Az igazgatóságnál bemutatott követeléseik után letartóztatták, drog birtoklásával vádolták meg, 6 év börtönre ítélték, melyet aztán ötre csökkentettek. Háromnegyed részét le is töltötte.

Nem goldonja, Elnök Úr, hogy ezek után elnöki kegyelmet érdemelne?

Ezzel a kérdéssel fordulunk Önhöz.

Ugyenezt kéri az ILO is, amikor novemberi konklúzióit teszi közzé.

Reméljük, hogy Ön meghallja együttes kérésünket.

 

Marina Vlady, színésznő; Marc Blondel, az ILO volt tanácsosa; Michel Deguy, írót; Bernard Noël, költő ; Jean-Jacques Marie, történész.

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

 

A magyar szakszervezeti valóság és az ebből következő feladat

http://fagi.nolblog.hu/archives/2012/09/16/A_magyar_szakszervezeti_valosag_es_az_ebbol_kovetkezo_feladat/

A pluralizmus álcája alatt, a hajdan volt erős és egységes szakszervezetet először szétszaggatták, majd megfosztották vagyonától, és mára a vezetőinek árulása következtében morálisan is lehetetlenné tették. Ez a magyar szakszervezetek rövid és dicstelen története.

A szakszervezeteknek vezetőinek észre kellene venniük végre, hogy ezzel a kormánnyal már nincs dolguk, még akkor sincs, ha azzal a tárgyalóasztalnál némi alamizsnát ki tudnak járni maguknak. Olyan kormánnyal, amelynek törekvései teljesen nyilvánvalóan a szakszervezeti jogok megnyirbálására irányulnak, olyan kormánnyal, amely intézkedéseivel a szakszervezeti mozgalom létjogosultságát kérdőjelezi meg, és szakszervezeti vezetőket tesz tönkre egzisztenciálisan, nincs mit tárgyalni!

Lehet itt felsorakoztatni ellenérveket, hogyha nem tárgyalunk, még ennyit sem érünk el, meg, ha nem ülünk tárgyaló asztalhoz, akkor végképpen ellehetetlenítenek minket, de tegyük fel a kérdést magunknak bátran: a látens működés mire jó?! A látszat csak is ellenfeleinknek jó, akik elmondhatják az Unióban és máshol is, hogy a tárgyalóasztalnál ott ülnek a munkavállalók képviselői, igaz ugyan, hogy szakszervezeteknek jogosultságuk már szinte semmiben nincs, de azért ott ülnek….

Aztán van itt még valami, ami talán súlyosabb érv az előbbitől is, mégpedig, hogy a magyar szakszervezetek eszköztelené váltak. A rendszerváltást követően a szakszervezeteket kötő szolidaritás elve, amely erősebb kapocs kell, hogy legyen mindennél! Az a magát szakszervezetnek nevező grémium, amely bármilyen indokkal feladja a szakszervezetek alapelvét, a szolidaritást, azt az elvet, amely a szakszervezeteket lényegében megkülönbözteti az összes többi érdekeket képviselő szervezettől, az megszűnik szakszervezetként funkcionálni. Az már csak egy szűk csoport érdekközösségnek hívhatja magát, mint bármelyik civilszervezet a sok közül.

Nem lennék reális, ha ezt az ítéletet csak a mostani szakszervezeti vezetők nyakába zúdítanám, ugyanis ez a szolidaritás nélküliség, az oszd meg és uralkodj felettük elve és gyakorlata nem most kezdődött. Magyarországon, ennek a gyökerei egészen a rendszerváltásig nyúlnak vissza, az addig erős és egységes magyar szakszervezetek, egy a tagság feje fölött megkötött politikai paktum következményeként, hat szakszervezeti konföderációra szakad, és ezzel elveszítette vagyonának és tagságának nagy részét. De a tagságán, vagyonán kívül ezzel elveszítette legfőbb erejét is, egységét, az egymás iránti szolidaritás elvét is. A hat konföderáció nem más lett, mint egymással rivalizáló pártok bábja, mert hiába is deklarálták külön, szervezeti és működési szabályzataikban politikai függetlenségüket, valamint a szakszervezeti szolidaritást, az összefogás fontosságát, e két lényegi kérdésben azonban, az elvek kinyilvánításán kívül egyebet sem tettek. A magyar szakszervezeti mozgalom a rendszerváltást követően atomjaira hullott és a társadalom többi intézményeihez és tagjaihoz hasonlóan politikailag erősen megosztottá vált!

Most, amikor a munkavállalók, Magyarország újkori történelmében még soha nem voltak ennyire kiszolgáltatott helyzetben, különös éllel vetődik fel a kérdés a magyar szakszervezetek felé, és ne legyünk álságosak, nevezzük nevén a gyereket, a hat konföderáció vezetői, vezető testületei felé, hogy mikor képviselik már végre megbízóik érdekeit?

Nekem határozott véleményem, hogy nekik most nem külön-külön a kormány tárgyalóasztala és büdzséje körül kell sündörögniük, hanem leülni egymással, és eleget tenni annak a munkavállalói érdeknek, hogy a kormány tárgyalóasztalánál erős, egységes és tárgyalóképes szakszervezetek üljenek. Nem pedig részmegoldásokat, a kormány által diktált, a munkavállalói érdekeket egymással szembeállító, rossz kompromisszumokat kössenek.

A szakszervezeti konföderációk részéről - addig, amíg hat országosan bejegyzett konföderáció van - nem megengedhető, hogy a kormány saját szája íze szerint döntse el, hogy melyikkel ül tárgyalóasztalhoz. Ez a mozgalom egyértelmű fel szalámizásához vezet, ezért ez nem írható felül semmilyen részérdekkel!

Ha pedig azt mondjuk, a kormánnyal egyezően, hogy nincs szükség Magyarországon hat szakszervezeti konföderációra, akkor tegyük meg mi magunk, saját önszántunkból, és ha ehhez az kell, hogy néhány szakszervezeti vezetőnek el kell engednie, a görcsösen fogott székét, státuszát, úgy legyen! Gondolom én, és - tudom - még sokan mások velem együtt vallják, nem a státusz a fontos, hanem a végzett munka, az meg van bőven az érdekvédelemben.

A magyar szakszervezeteknek nem a politikai szekértáborokhoz kell idomulnia és legkevésbé van szüksége arra, hogy létrehozzunk még egy szakszervezeti konföderációt, a hetediket is! Arra meg főleg nincs szüksége, hogy a kormány által létrehozott kamarák és kormány közeli vállalkozók által létrehozott alibi,(sárga) szakszervezetek lássák el a kvázi érdekvédelmet. Ezt a kérdést a magyar szakszervezeteknek kell megoldaniuk, mégpedig egymás között, a valódi érdekre, a munkavállalóik érdekére figyelemmel!

Ha ezt teszik, akkor figyelik a nemzetközi trendeket, és követik a nálunk sokkal nagyobb és gazdagabb szakszervezetek fúzióját, figyelembe veszik, a magyar sajátosságokat miközben országos szinten megszüntetik a megosztottságukat és a szó igazi értelemben létrehozzák a magyar szakszervezetek konföderációját, a helyi szinteken pedig szakmánként és területenként osztódjanak, ott legyenek jelen, ahol a munkavállalók valóban vannak.

A munkavállalók ilyen szakszervezeteket szeretnének látni és nem egymással rivalizáló, elvtelen kompromisszumokat kötő, politikai pártoknak behódoló tömörüléseket.

Itt az ideje, ezek szerint, elkezdeni az érdemi munkát!

 

Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

104. sz. (473) –2012. dec. 14.

 

 

Portugália

 

A dokkmunkások sztrájkjának harmadik hónapja

 

Lisszabon, Aveiro, Figueira da Foz és Setubal kikötőmunkásai harmadik hónapja sztrájkolnak. Kollektív szerződéseiket akarják megvédeni, a munkanélküliséget és a prekaritást akarják elkerülni.

A Lisszaboni Kikötőmunkás Szakszervezet vezetői, akik aláírták az európai munkáskonferencia megtartására szóló felhívást (márc. 15-17 között Spanyolországban kerül rá sor) Carmelinda Pereira (a POUS, a Szocialista Egység Munkáspárt aktivistája, az Egyetértés tagja, a Szocialista Aktivista újság szerkesztője) kérdéseire válaszolnak.

 

 

Három hónapja sztrájkoltok. Azt mondjátok, ez a harc része a portugál nép küzdelmének. Mit értetek ez alatt?

 

Vitor Dias, a Lisszaboni Kikötőmunkás Szakszervezet elnöke: a tőke és a munkásosztály közötti küzdelem részesei a kikötőmunkások. Jogainkat, garanciáinkat védjük, és elutasítjuk a számunkra kimért kétes és ingatag  helyzetet. Országunk állampolgárainak óriási többsége a mienkhez hasonló problémákkal küzd, sokan már hozzászokva «meghajolnak», mi állva maradtunk. Olyan pólust jelentünk, amelyben más szektorok szakszervezetei is jelen vannak. Ha mi nem küzdünk és nem állunk ellent, akkor elveszünk; ha mi lehetünk egy új gyűjtőmozgalom embriója, azt elfogadjuk.

 

Joao Alves, a szakszervezet nemzetközi kapcsolatokért felelőse: a mi szakszervezetünk mindig egy kicsit elszigeteltnek számított, most pedig sokan számítanak ránk a szakszervezeti mozgalomban, az ellenállásunkra. Azt gondolom, az egész szakszervezeti mozgalomnak meg kell újulnia, olyan szintet kell elérnie, ahol mindenki érzi saját felelősségét – ahelyett, hogy a vezetésről gondolná, hogy az majd mindent megold. Meg kell vitatnunk, milyen jövőt akarunk, mi a szakszervezetek célja Portugáliában és a világon. A jelenlegi társadalomban nincs munkahely mindenki számára. Hogyan szervezzük meg akkor a társadalmat? Fogadjuk el azt, amit mondanak nekünk, hogy könyörületességből kell éljünk? Ezt nem, nem fogadjuk el a munkanélküliséget, akármilyen korú dolgozóról is legyen szó. Az UGT és a CGTP (a két nagy tömörülés) felelőssége, hogy megszervezzük magunkat. A szolidaritás, az egymás támogatásának formáit meg kell találnunk, bizonyos feladatokat át kell adnunk munkanélküli társainknak, pl. a nov. 14-i általános sztrájk plakátjait a munkanélküli dolgozók helyezték ki. Keresni kell, meg kell találni a támogatás módozatait. A legidősebbeknek is annyival tartozunk! A mi szakszervezetünk létrehozott egy egyesületet, amely nyugdíjkiegészítést fizet – ha ez nem is túl sok – a rendkívül alacsony nyugdíjú dokkereknek.

Egy banki dolgozó kérte, hogy informáljam arról, hogyan lehet sztrájkalapot létrehozni. Egyszerű, csak annyi kell, hogy egyik szakszervezet ilyen alapjára átutalja. Ebből álljuk a bírósági eljárások költségeit is. Annak idején nagyapáink jól felfogták, hogy ez az egyetlen út és létrehozták ezeket a szolidaritási módokat. Ezeket gyűjtöttük akkor, amikor nyugalom volt, ezeket pedig felhasználjuk most. Társaink nagyon jól tudják, de azt is, hogy ezzel még a győzelem egyáltalán nincs garantálva. Ha nem akarunk áldozatok lenni, nekünk ellenhatalmat kell képeznünk.

 

Aláírtátok a nemzetközi munkástanácskozás felhívását.

 

Joao Alves: mivel ez a konferencia nagyon fontos állomás lehet! Ma a világ és a kizsákmányolás is globalizált. A dolgozók elleni hatalom óriási. Nemzetközi válasz kell erre. Világszintű szakszervezeti mozgalom tagjai vagyunk, ki kell dolgozni tehát egy nemzetközi platformot az európai munka-deregularizáció ellen.

 

A kormány egy olyan törvényt szavaztatott meg, amely intézményesíti a kikötői dolgozók elleni offenzívát. Ezt ti alkotmányellenesnek ítélitek.

 

Vitor Dias: pontosan, mivelhogy megszünteti a munkavállalók szervezeteinek tárgyalási jogát, kiszolgáltatja őket a munkáltatóknak. A kommunista párt, a baloldali blokk és a zöldek támogatnak bennünket, de képviselőik nincsenek elegen. Az ILO-nak is jelentettük, mivel ellentétes a 137-es konvencióval is, amelyet Portugália aláírt. Persze, nem csak Portugáliát sérti ez a támadás. Az Európai Bizottság célja, amelyet már eddig is többször megpróbált, a kikötők prekarizálása, de eddig meghátrálásra késztettük egész Európában. Most viszont a portugál és görög helyzetből profitálva ránk akarja kényszeríteni direktíváit, hogy precedenset teremtsen más országok számára is. Ehhez jön hozzá a kormány szándéka a sztrájkjog letörése érdekében. Ahogy kijelentették, a szakszervezetek hatalmát akarják megszüntetni…

 

Franciaország

 

A Parti ouvrier indépendant (POI) országos irodája

2012. dec. 8.

 

 

A 4.nyílt  kongresszus előkészületei jegyében:

 

- dec.1-én több, mint 500 küldött országos értekezlete az egység és ellenállás érdekében.

 

- néhány nappal korábban a Gérard Schivardi vezette önkormányzati képviselők és polgármesterek mozgalma tiltakozott a miniszternél követelve a települések szabad egyesülési és szétválási jogának helyreállítását.

 

Az értekezlet állást foglalt a trojka a szocialista-zöld kormány, a Balodali Front által is támogatott politikája ellen, amely a florange-i Mittallal a gyalázatos dolgozóellenes megegyezéssel végződött. A versenyképességi paktum nevében a kormány a «történelmi kompromisszum» jegyében a munkásszervezeteket be akarja vonni a munkásosztály jogai, vívmányai és garanciái megszüntetésébe.

 

A képviselők kezdeményezése pedig a területi reform ellen irányul, ennek keretében hívják a többi régiót is a Köztársaság egysége és oszthatatlansága fenntartásáért. Olyan folyamatot akarnak elindítani, melyben minden jog, garancia visszáll a területi reform nevében véghezvitt szolgáltatások (iskolák, egyetemek, munkatörvénykönyv, stb.) diszlokációja elsöprése után.

 

 

                                                                   Spanyolország

 

Hová tart a Renault társadalmi egyezsége?

 

A vállalatok és a szakszervezetek vezetése Palenciában, Valladolidban és Sevillában óriási sikernek bejelentett egyezséget kötött, melyeket a francia és török Renault-üzemekben is szeretnék megvalósítani. Növelni akarják a gyártást, de csökkenteni a költségeket. A Rajoy-kormány igent mondott a 2012 elején elfogadott munkatörvénykönyv-módosításnak köszönhetően.

 

- A munkahelyek száma nővekszik-e? Ha a Renault csak 8 000 embert alkalmaz, tehát 16 %-kal többet, hogyan akarja 40 %-kal emelni a termelést? Sőt, valójában nem is 1300 új fix munkahely jön létre, hanem csak 700, azaz ez a különbség garancia nélküli munkahelyeket jelent.

 

- Kezdőknek új kategória. Kettős bérezés: másfél évig a bér 72,5 %-a, aztán 4 évet kell várni, hogy az felfusson az ugyanazt a munkát végzők fizetéséig. A Renault munkásai kevesebbet keresnek, mint alvállalkozóiknál.

 

- «Antistressz-munkaidő». Lehetővé teszi a 7 napos heti munkaidőt. Önkénteseket várnak a feladatra, de ne legyen kétségünk arról, hogyan működik: az újoncok, a munkaközvetítősök el fogják vállalni...

 

- Az éves munkanapok száma hárommal nő: eggyel 2014-ben és kettővel még 2015-ben, 2016-ban.  215-ről 218-ra növekedve.

 

- Bércsökkentés: az éves bér az ICP-index felével lesz kevesebb. Az eddig 65 %-os éjjeli munka 10 %-ra süllyed, és más, a termeléshez kötött prémiumok is csökkennek.

 

- Olcsóbb munkaidő. Az év első 5 szombati napja (10-ből) normális hétköznapként lesz kifizetve (30-40 euróval kevesebb). Ugyanazért a bérért heti hatnapos munka.

 

Munkatörvénykönyvi reformon alapuló munkáltatói zsarolás.

Bércsökkentés, a rugalmasság növelése, a nehezen elért vívmányok megsemmisítése – hová jutunk így? A dolgozókkal fizettetik meg a befektetéseket úgy, hogy csak minimális számú új munkahely jön létre, ellenben jelentősen növekszik a termelés és a profit. A diszkrimináció lehetővé tételével pedig veszélyes tendenciák indulhatnak, pl. a szakszervezetek teljes elvetése főként a fiatalok köreiben, és pontosan akkor, amikor szükség lenne rájuk…

 

Ki kell mondani, hogy elég! Nem szabad elfogadnunk ezeket az egyezségeket, meg kell védenűnk munkahelyünket, bérünket és munkakörülményeinket. Ezt pedig együtt kell tennünk! Sem itt, sem másutt ne fogadjuk el a munkáltatók zsarolását, követeljük az általános sztrájkra mobilizálást Európa-szerte a brüsszeli kiigazítási intézkedések ellen, amelyek a multikat védik!

 

Pablo García-Cano,

a John Deere vállalati bizottsága és a COOO madridi végrehajtóbizottsága tagja

 

 

Tunézia

 

Hacine el-Abassi, az UGTT főtitkára

 

Interjú

 

«Az UGTT ragaszkodik függetlenségéhez»

 

Néhány héttel ezelőtt az UGTT minden politikai erőt és a civiltársadalmat országos párbeszédre hívta. Mi okból?

Az ország helyzete rettentően feszült, s ez erőszakba torkollhat. Bizonyos erőknek persze pontosan ez az érdekük, de nem a többségé. Országunkban együtt kell meghatároznunk a sürgős feladatokat, ezért kezdeményeztünk, tudnillik a törvényhozói választások legitimitása elégtelen, a proovokációkat és összetűzéseket el kell kerülnünk, hogy ne az erőszak kerekedjen felül.

 

Kik vettek részt az országos párbeszédben?

Minden párt, kivéve az Ennahdát és a Köztársaságért Kongresszust – amelyek másokat akartak kizárni innen, nevezetesen Béji Caïd Essebsi szervezetét, a Nidaa Tounès-t pl. Részünkről nem volt ilyen megkötés.

 

A szakszervezeti mobilizáció és az UGTT helyiségei elleni támadások megsokszorozódtak az utóbbi évben.

2012 elején kezdődtek. De ugyanilyen erőszakos fellépés tapasztalható pártok, tiltakozások ellen is. Az első támadásoknál még nem reagáltunk, ezt viszont gyengeségnek értékelték és folytatták. Az utolsó provokáció dec. 4-én ért bennünket, sokan és súlyosan megsebesültek szakszervezeti aktivistáink közül.

 

Mi a támadások célja?

El akarnak hallgattatni minket. Nem akarják, hogy a kormánynak ellentmondjunk, a függetlenségünket akarják elvenni. De amikor megértették, hogy ehhez mindenekfölött ragaszkodunk, a második fejezetre tértek rá, arra, hogy a múlt rendszerhez akarják kötni szakszervezetünket. Az Ennahda ugyanolyan módszerekkel él, mint a volt állampárt, az RCD.

 

Az UGTT általános sztrájkra szólított dec. 13-ra. Mik voltak a jelszavak?

Elsőként a szakszervezeti, politikai és egyesületi aktivákkal szemben alkalmazott erőszak elleni tiltakozás. Másodszor pedig követeltük azoknak a miliciáknak a feloszlatását, amelyek a «forradalom védelmét» hirdetik, holott a forradalom ellen fordulnak, mégpedig fegyveresen.   

 

Silianában, Sfaxban, Sidi Bouzidban és másutt a kormányzó hármas távozását is kővetelték az általános sztrájk alatt.

Tudni kell, hogy messze az UGTT sorain túl tömegesen követték a sztrájkot. A népi követelések napirendre kerültek a szakszervezetieken túl, és igaz, hogy a kormány lemondatása is ezek között volt. De végülis nekünk mint szakszervezeti tömörülésnek, függetlenül a velünk szemben álló kormány jellegétől, össznépi érdeket kell védenünk.

 

Algéria

 

 

Fraternité!, a Parti des travailleurs (45.száma)

Louisa Hanoune, 2012.nov.20.

 

 

Kettős offenzíva a nemzet ellen

 

A 2012. nov. 29-i helyi választások kampánya az algériai nemzet elleni fenyegetésekkel volt terhelt.

 

Ez a fenyegetés kettős jellegű. Egyrészt gazdasági (a francia és amerikai kormány és a nemzetközi intézmények, IMF, EU, WTO részéről), hogy a kormányt kihátrálásra késztessék a 200-10-es pénzügyi törvények mögül, kezdve az idegen tőkével szembeni 51/49-es szabályozással. Másrészt szüntelen nyomást lehetett tapasztalni kezdve Montebourg francia minisztertől az európai, amerikai felelősökig a Szahel-övezet és Mali belügyeibe való algériai beavatkozás erőltetésében, mely tovább súlyosbítaná a NATO-intervenció után kialakult líbiai káoszt.

 

Mindeddig Algéria ellenáll a mali katonai intervenciónak és a politikai tárgyalásokat segíti elő.

 

A Parti des Travailleurs parlamenti képviselői nem szavazták meg a 2013-as költségvetést, mivel az csökkenti a 17 alapvető minisztérium büdzséjét. Az IMF kölcsönének is opponálunk, mint minden represszív politikának, a vívmányok elvesztésének – de van egy olyan vörös vonal, amely áthághatatlan számunkra: az integritás és a nemzeti szuverenitás kérdése.

A PT nem csak az államnak a mali imperialista háborúval szembeni ellenállását támogatja, de a legszélesebb népi ellenállást propagálja ezzel szemben.

 

Ezek az elemek játszottak szerepet a nov. 29-i választásokon, s míg a május 10-iekre a tömeges csalás volt jellemző, az Európai Unió, valamint az amerikai kormány számára szolgáltak a nyomás fokozására.

 

Ezek a kérdések alapvetőek, elválaszthatatlanok a nemzeti fejlődéstől országosan és helyileg is, és a PT választási kampánya középpontjában állnak. Az imperialista háború és a szigorítás politikája összeférhetetlen a többséget szolgáló nemzeti rekonstrukcióval és a fejlődéssel, az infrastrukturális szükségletekkel, emberi és pénzügyi eszközökkel.

 

Ezért fordultunk tudatos honfitársainkhoz, a fiatalokhoz, nőkhöz, fellahokhoz, nyugdíjasokhoz, stb. Ezért lett a PT kampánya teljes siker, ezért erősödött az ellenállás és az alkotás forrása.

 

 

Guadeloupe

 

 

A Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság (a politikai és szakszervezeti jogok védelmében), a Cicr közli:

 

 

 

Annak ellenére, hogy többezer francia aktivista, szakszervezeti és politikai felelős riasztotta a  Guadeloupe-ban tapasztalható szakszervezetellenes intézkedések miatt az igazságügyi miniszterasszonyt; dacára, hogy a miniszterasszony megkapta Elie Domota, az UGTG főtitkára memorandumát, mely ismerteti az aktivisták ellen indított eljárás-sorozatot, meg kell állapítanunk, hogy az ILO konvencióit is sértő folyamat tovább tart.

 

Eric Lafontaine-nel, a miniszter tanácsadójával 2012. okt. 24-én tárgyaltunk ismét átadva Domota összefoglalóját; a Lafontaine által megígért dec.11-i találkozó a delegáció fogadására mégis következmények nélkül maradt, azonban dec. 13-án Fort-de-France-ban egy újabb ügy jött létre, a Sodimat vállalat lépett fel az UGTG szakszervezeti bizalmija, Régine Delphin ellen.

 

Megismételjük követelésünket ezen szakszervezet-ellenes lépések azonnali beszüntetése érdekében. A Cicr és a szakszervezetek együttesen kérnek választ a miniszterasszonytól jogos kérdéseikre.

 ****************************************************

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse