2009. június 16., kedd

Nemzetközi információk 340.sz.

2009. jún.10.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja


Tartalom

Európai választások: Európában 57 %-os távolmaradás. A részvétel Gdanskban 18 %-os.
A rekordszámok kifejezik, hogy a dolgozó népesség elutasítja az európai intézményeket, elsősorban azon pártokon keresztül, melyek a «szociális Európa» jelszavával kampányoltak. Ezt konstatáljuk az EP választások másnapján.

Franciaországban, a Parti ouvrier indépendant (POI, Független Munkáspárt) röplapja: «A POI emlékeztet az összes, a munkásokat és a demokráciát képviselő párt meghívására (PS, PCF, PG, NPA, LO) egy közös párizsi menet megszervezésére az elbocsátások megtiltásáért.
Rendkívül sürgőssé vált, hogy minden szinten összekovácsolódjunk e cél megvalósításában. A POI az egy évvel ezelőtti alapítókongresszus célját követi: a munkásosztály autentikus független képviseletének létrehozását.»
(Részletek az Informations ouvrières-ből, Franciaország, 2009. jún. 10.).

Genf: XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére».
18 országból 61 szakszervezeti felelős és munkásaktiva vett részt a Nemzetközi Egyetértés által meghirdetett találkozón jún. 6-án. A tanácskozással egyidőben valóságos «államcsíny» készülődik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves értekezletén, a munkásmozgalomnak a G 20 által elfogadott «Munkahelyért-paktum» kereteibe integrálásával.

Peru: 36 halott, 109 sebesült Amazóniában az indiánok tüntetése során. A nemzetközi munkásmozgalomnak állást kell foglalnia, mivel az ILO 169. konvenciójának megsértéséről van szó és követelni a kormányhatározatok visszavonását, a rendkívüli állapot felfüggesztését és Alberto Pizango, valamint elvtársai elleni hadjárat leállítását.
Megálljt a perui megtorlásra!



2009.jún.7. Európai parlamenti választások

Tömeges távolmaradás!

Európa népei elvetik az Európai Uniót

• Franciaországban, 59,5 %-os távolmaradás.
• Különösen a munkás- és népi negyedekben.
• A jegyzéken szereplő 44 242 679 közül 26 282 225 fő nem szavazott és 781 480 érvénytelenül.
• Egész Európában 57 %-os távolmaradás.
• Az Európai Unió és intézményei összes munkásellenes politikájának elutasítását jelzik.

Ez a rekord arra utal, hogy a dolgozó népesség elutasítja az európai intézményeket, elsősorban a pártokon keresztül, melyek a «szociális Európa» jelszavával kampányoltak – a propagandába invesztált kolosszális összegek ellenére, mellyel a választót urna elé csalogatták … (csak egy egyetlen információs kampány « It’s your choice» az európai parlamentnek 18 millió eurójába került).

Belgiumban, ahol a szavazás kötelező (az indokolatlan távolmaradót pénzbüntetés illeti), így vagy úgy, de 1,2 millió választó nem szavazott, azaz 15,9 %.
Görögországban, a Eleftheros Typos újságcíme: «Az urnák előtt a távollét győzött». Dániában a Politiken napilap jelzi: «A dánok lelkesedése az Unióért elég gyenge».
A 2004-ben, majd 2008-ban belépett kelet-európai országokban a választók abszolut többsége nem voksolt. 37,49 % Bulgáriában, 36,29 % Magyarországon, 27,40 % Romániában, 24,53 % Lengyelországban. Szlovákiában öt választóból egy szavazott, 19,64 %…
A nagyvárosi munkásnegyedekben még nagyobb a távolmaradás.
Romániában pl. a bukaresti munkásnegyedekben alig 10 %. A lengyelországi Gdanskban, ahol az Európai Bizottság a «szabadverseny» jegyében két év óta a hajógyárok likvidálására törekszik, a részvétel 18 %-os.
A népi és munkás jelenlét hiánya arra utal, hogy az európai munkásellenes politika elsősorban a hagyományos munkás-képviselő pártokat sújtotta és azokat, melyek a «szociális Európa» jelszavával az Unió keretei között óhajtanak működni.
Magyarországon, a «szocialista» kormány megemelte a nyugdíjkorhatárt 65 évre a Barcelonai csúcs (2002) határozata alapján, az MSzP, az 1989 előtti bürokrácia utóda összeomlás előtt mindössze 4 képviselőhöz jutott.
Spanyolországban a választók fele hanyagolta az urnákat. Az első negyedévben a munkanélküliség elérte a 17,36 %-ot, Fermin Bouza egyetemi oktató szerint «a voks szankcionálja a kormányt, a Zapatero irányította szocialista pártét, jelzi a hagyományos baloldali választók rossz hangulatát, már azon kevesekét, akik elmentek választani».
Nagy-Britanniában a távolmaradás 65,2 %-os. A Labour party az 1918 óta leggyengébb eredményt éri el.
Ugyanez Portugáliában a szocialista párt összeomlásával jár, holott a 2005-ös törvényhozói választásokat abszolut többséggel nyerte meg. Miniszterelnöke, Socrates, vasárnap este deklarálta, hogy nem vizsgálja felül politikáját, annak ellenére, hogy pártján belül is kritika éri a jobbrafordulás miatt. Manuel Alegre, a szoc. párt egyik vezetője beismerte, hogy így «a szankció evidens kormánya brüsszeli diktátumú politikája ellen». Az utóbbi hetekben több tízezer pedagógus és egészségügyi dolgozó mozgósult szakszervezetével a kormány «reformjai» ellen.
Németországban, a szociáldemokrata párt (SPD), a burzsoá pártokkal együtt a nagykoalició tagja, kénytelen volt zsebretenni legrosszabb EP-eredményét, 20,8 %-ot a jobboldali 37,9 százalékával szemben. Ugyanakkor a 13 Länd helyhatósági választásaiban 7-ben szintén megfutamították őket. A párt egyik vezetőjére célozva a Der Spiegel címe: «Steinmeier fájdalmas útja a semmibe».
Ami az «Európai Bal»-t illeti, semmi szignifikáns eredményt nem tudott egyik pártja sem felmutatni.

Az eredmény arra utal, hogy a választók minden olyan politikát elítélnek, amely nem hajlandó szakítani az Unió és intézményeinek munkásellenes terveivel.



POI
Független Munkáspárt

Európa népei elutasítják az Uniót:
Politikai földrengés…

Jún. 7-én este egyetlen politikusnak, egyetlen kommentátornak sem sikerült elkenni a választások jelentését: mintha földrengés rázta volna meg a politikai intézményeket és képviselőiket.
Európa népei tömeges távolmaradással mutatták ki az Unió politikájának és intézményeinek elutasítását. Amit a francia és holland nép az Európai Alkotmányra mondott nemmel kifejezett, most a többi nép is megtette.
Ez az összes kormány és intézményes párt megtagadása, melyek szervilis módon alávetik magukat a népakarat ellenére az ipar, a mezőgazdaság, a közszolgáltatások tönkretételének, a bankok és spekulánsok Európai Uniójának követelésére.
Kelettől Nyugatig, Északtól Délig ugyanaz az elutasítás, a gdanski hajógyári munkásoké, a német Opel művek dolgozóié, a francia Caterpillaré, felemelik szavukat az elbocsátások ellen, ahogyan a bolgár és francia parasztok… Elutasítják:
• az Unió «fellendítési tervét», mely milliárdokat ad a csődbejutott pénzügyi spekuláció talpraállítására.
•a direktívákat, melyek a közszolgáltatást privatizálják és megtiltják az állami beavatkozást a fenyegetett munkahelyek védelmében.
• a szakszervezetek integrálását az Európai Unió terveibe (a Szakszervezetek Európai Konföderációjának támogásával), annak a szándéknak megfelelően, hogy azok az elbocsátásokban legyenek partnerek.
Elutasítás… de mindenki megértheti, hogy ez már több annál: ezen a jún. 7-én az európai népek kifejezték szándékukat, hogy az Európai Központi Bankban, az Európai Bizottságban megtestesült kapitalista szabadpiac diktatúrájától meg akarnak szabadulni - csakúgy mint eszközüktől, az Európai Parlementtől.
Igen, az akarat megszületett: ellenállás az «európai konstrukció» anarchiájával, a tőkések kielégíthetetlen étvágyával, az alapszerződésekkel (Maastricht és Amszterdam) szemben a szabad népek és szabad nemzetek Európájáért; az európai népek akarata az, hogy szuverenitásukat megerősítsék, hogy az elbocsátásokat megtilthassák minden országban, hogy a nagy ipari csoportok államosítása és a közszolgáltatások visszaállítása előtt megnyíljon az út.
Az akarat követelésbe fog fordulni az EU csődbejutott intézményeivel és szerződéseivel való szakítás, az «európai bal» «toldozgatási politikájának» elvetése igényével.
Országunkban ma minden politikus látja, mit jelent a masszív távolmaradás. A dolgozó nép nem követi azokat, akik azt szerették volna, hogy a nép higyjen ebben a választásban. A harcnak új állomásához érkeztünk, mely előrevetíti a munkásszervezeteket egységét a kormány ellen.
Az eredmények láttán Fillon miniszterelnök azonnal a válsággal szembeni «nemzeti egységre» szólított. A nemzeti egységre, mely létrehozása azért olyan fontos a Sarkozy-Fillon-kormánynak, hogy lenyelesse velünk a jövő hetekre eltervezett munkásellenes intézkedéseket!
• Az elbocsátási tervek bejelentését jún. 7. utánra hagyták.
• Most vált sürgőssé a parlamenti procedúra jóváhagyása a Bachelot-törvényről. Az egészségügy, a közegészségügy egésze, a társadalombiztosítás forog kockán.
• Sarkozy bejelentette a betegbiztosítás privatizálását (gyakorlatilag).
• Jún. 5-én bejelentették a postaprivatizáció novemberi parlamenti előterjesztését.
• A Balladur-bizottság javasolta territoriális reform-törvénytervezet előterjesztése az őszre tehető.
• A vasárnapi munkáról szóló törvény július elején kerül vizsgálatra.
• A munkaerő-kölcsönzésről szóló első olvasat jún. 9-én lesz az országgyűlésben.
• Munkanélküliség: az év folyamán 900 000-rel több munkanélkülit jeleznek.
• A közszolgáltatásban egy mobilitási törvényt akarnak elfogadni jún. vége előtt, hogy a tisztviselők elbocsátási körülményei módosuljanak.
• Az Európai Bizottság Franciaország ellen a magas deficit miatt a közkiadások megnyirbálását írja elő.
• 35 000 tisztviselő munkahelyének megszűnése 2009-ben.
• 32 000 ideiglenes szerződéses dolgozónak kell távozni a nemzeti oktatásból 2009 június végéig.
• A kormány a egyetemi diákok és az oktatók által egyaránt elutasított masterizációt vezeti be a következő hetekben.
A POI az európai intézményekkel történő teljes szakítás mellett áll, a választásokon nem indult.
Minden erejét arra koncentrálja, hogy a munkásmozgalom pártjainak egységében menetet szervezzen az elbocsátások megtiltása érdekében.
Ma, jún. 7-én megállapítjuk, hogy a távolmaradással kifejezett tömeges elutasítás a dolgozók és fiatalok azon óhaját jelenti, hogy egységben a munkásszervezetekkel küzdjenek a kormány és az EU munkásellenes politikája ellen.
Ezéert felhívjuk munkás- és demokratikus pártokat (PS, PCF, PG, NPA, LO) ennek a menetnek a megszervezését szolgáló jún. 10-i megbeszélésre.
Semmi nem lehet sürgősebb, mint minden szinten összekovácsolódnunk az elbocsátások megtiltására.
A POI az egy évvel ezelőtti alapítókongresszus célját követi: a munkásosztály autentikus független képviseletének létrehozását.

Csatlakozzatok a Független Munkáspárthoz!
Párizs, le 7 juin 2009.jún.7. – 22 H 30
Claude Jenet, Gérard Schivardi, Jean Markun, Daniel Gluckstein
Országos titkárok

Genf, jún. 6.: A Nemzetközi Egyetértés XVI. találkozója «az ILO konvenciók és a szakszervezeti függetlenség megvédésére»

18 országból 61 szakszervezeti és munkásmozgalmi felelős vett részt a genfi találkozón. Ugyanakkor egy valódi «államcsíny» van készülőben az ILO rendes évi konferenciáján a munkásmozgalom integrálására a G 20 által elfogadott „Világpaktum a munkahelyért” kereteiben.
(köv. számunkban folyt.)

A találkozó javaslatai

Szokás szerint a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése rögzítette a kulönböző javaslatokat.

• Az arab szakszervezetek nemzetközi konföderációjának felhívása (CISA) a palesztin néppel való szolidaritásra jún. 10-11-én;
• tiszteletadás a közelmúltban elhunyt amerikai munkásaktiva, Jack Henning emlékének, aki az AFL-CIO titkára volt Kaliforniában, szervezetőbizottsági titkára az ALENA (é-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény) elleni munkástanácskozásnak San Franciscoban (1997), a 2000-es San Francisco-i világszintű nyílt munkástanácskozásnak;
• a Kínai munkásjogok - bizottság jelentése;
• a tunéziai munkásaktivisták felhívása a Ghafsa-medence bányászainak kiszabadítására;
• a Nemzetközi Egyetértés felhívása világkonferencia megtartására Berlinben (2010. máj. 21-23.) a háború és kizsákmányolás ellen (40 ország aktivistája támogatásával);
• az ILO-nál 2348-as számon benyújtott panasz támogatása a munkásjogok és a szakszervezeti szervezkedési szabadság mellett Irakban.

5 előadó mandátumot kapott a «csúcstalálkozó a munkahelyekért» (jún. 15-16.) után egy újabb felhívás megfogalmazására, mely információs elemeket tartalmaz és nemzetközi küzdelemre hív a munkásmozgalom függetlenségéért a «Világpaktummal» szemben.

Az Egyetértés találkozója arról döntött tehát, hogy rendszeresen informál a Világpaktumról. Fontosságát lemérhetjük a május 24-i sajtókommunikét olvasva.

«A Nemzetközi Munkaügyi Iroda főigazgatója (BIT) sürgősséggel felhívást intézett a Világpaktum a munkahelyért érdekében, hogy lehetővéváljon a munkahelyek komoly válságával, a munkanélküliek és a rosszul kereső dolgozók számának tömeges emelkedésével a szembenézés.
A felhívás magasszintű triparciális vita után született meg, mely a BIT adminisztratív tanácsa berkeiben folyt. A vitán a IMF főigazgatója, Dominique Strauss-Kahn aláhúzta, hogy nagyobb kooperáció kell az IMF és az ILO között a pénzügyi és gazdasági világválság körülményei között. (...). A BIT főigazgatója, Juan Somavia, a nemzetközi koordinációt gyengének minősítette és jelezte, hogy “a világválságban a pénzügy, a kereskedelem, a gazdaság, a munkaügy és szociális eredői összfüggenek és minderre politikai választ kell adni”(...). A szociális partnerek bevonása lehetővé tenné, hogy jobb intézkedések szülessenek és helyreállítaná a bizalmat (...).Világpaktum köré tömörülve a munkahelyekért az ILO-t alkotó szervezeteket több koheranciát tudnának a válság ellen nyújtani. Egy ilyen egyezmény lehetővé tenné a fellendítési intézkedések nagyobb hatékonyságát a válság mechanizmusára – tudva, hogy a belső piacon a hitelek szigorítása, a feltételek gyors romlása és a külső piacok recessziója a válság elsődleges faktora –, csakúgy mint a szilárd gazdaság alapjait megteremtését..»

Daniel Gluckstein
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora


“A nemzetközi válság, mellyel a dolgozók szembenéznek ma, nem a rossz kezelés eredménye. Magának a kapitalista modellnek a lényege. Tőkehegyek keresik akármilyen áron az értékesülést, az ellentmondást a munkahelyek tönkretételével kell feloldani. Az ILO éves tanácskozásának napirendjét feldúlta. Jún. 15-én zajlik a kormány- és államfők munkaügyi csúcstalálkozója és ez a Világpaktum a munkahelyért elfogadásával fog végződni. A munkáltatók csoportjának vezetője kijelentette: “Védelmünkbe vettük ezt a módosítást, mert az kell, hogy együtt találjunk megoldást a viharban, ez üzenet az egész világnak, ha a munkáltatók és a dolgozók együtt cselekednek a válsággal szemben.”

Trautman, az ILO dolgozói csoportja felelőse a maga részéről azt nyilatkozta: “A válsággal ugyanazon a hajón utazunk». Amikor 10 000 milliárd dollárt kaptak a bankok, 300 millió pluszmunkanélkülit jeleztek világszinten, tényleg «mindnyájan ugyanazon a hajón utazunk»? A válsággal való szembenézésért a vezetők a munkásjogok és -garanciák együttesét kérdőjelezik meg.

A BIT jelentése: « A munkabérek fixálásának módszerét vita alá kell venni. Némelyek javasolják a bérek módosítását, hogy a költségek csökkenjenek és elkerülhető legyen a munkahelyek felszámolása a nehézséggel küzdő vállalatoknál. Mások támogatják a vásárlóerő szinten tartását. »
Zsarolás mindenütt: vagy elfogadjátok a bérek jelenlegi szintjét, csökkenését, a rugalmasságot, stb., vagy el lesztek bocsátva.
Franciaországban bizonyos szakszervezeti vezetők magyarázzák, hogy a lehető legmagasabb elbocsátási prémium elérése a fontos, következtetséképp nem kell küzdeni az elbocsátások ellen.
A munkásmozgalomnak bele kell-e mennie ebbe vagy ellenkezőleg, küzdeni ellene?»

Norbert Gipki-Benissan
A togoi független szakszervezetek nemzeti uniója főtitkára, a Nemzetközi Munkaügyi konferencia dolgozói küldötte

“A ILO napirendjének módosítása valódi államcsínyt takar. A bizottságokat, az ILO munkásképviseleteit, mivel ezek vizsgálják a dolgozókat védő konvenciókat, azonnal összehívták, hogy az éves értekezlet harmadik hetét a Munkahelyért csúcstalálkozónak szenteljék. Újra kell definiálni az ILO-t a G 20 „szociális dimenziójában”, hogy meg lehessen határozni az „Világpaktum a munkahelyért” elképzelést.

A főigazgató jelentésében elhangzik, hogy ez a világpaktum reflektál a “G 20 londoni és a G 8 római találkozójára”, tehát ezek döntéséről van szó, melyek a pénzügyi világba pumpáltak 5 000 milliárd dollárt az IMF szerepének megerősítésére. Ezek a döntések tökéletesen ellentétesek az ILO konvencióinak együttesével. Le kellene mondanunk a konvenciókról?
A 173-as konvencióról, mely garantálja a dolgozók védelmét abban az esetben, ha munkáltatójuk fizetésképtelenné válik? A 97-est és 143-asról, melyek a válság által különösen érintett, migráns dolgozókat érintik?
Valóban arról van hát szó, hogy a Világpaktum a munkahelyért keretében az ILO-t denaturizálják teljes mértékben, a G 20 «előszobájává» tegyék, mely nem lenne más mint a koreai KTCU megfogalmazta “cementinjekció a csődbejutott tőkésrendszer megmentésére”.

Amikor a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció (CSI) a munkásszervezeteket „világkormányzásba” integrálódásra szólítja fel, azt gondoljuk a KCTU-val együtt, hogy ellenkezőleg, válaszolni kell, azt, hogy ezek az intézmények, a G 20, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet, az Európai Unió nemhogy nem képesek a válság leküzdésére, de pontosan ők okozták.»

Pascal Samouth
Francia szakszervezeti felelős

“Minden országban a munkásmozgalom ugyanazzal a kérdéssel találkozik szembe: integrálódni kell vagy sem?Franciaországban a dolgozók szakszervezeteikkel két nagy sztrájkot és tüntetést vívtak meg: a jan. 29-it és a márc. 19-it. Ezen felül számos iparági mozgalom született a korábbi időszakban, ott, ahol a bérből élők szembesültek az elbocsátási szándékokkal vagy az egészségügy (kórházak) és a kutatás területén. A dolgozók nem akarják megfizetni a krízist, amelyért nem felelősek. Az autóiparban a kormány és a szakszervezetek vezetősége között charta aláírására került sor, mely célja diagnózis felállítása és közös célok meghatározása a vállalatvezetés «autonómiájának» tiszteletben tartása mellett.
A kormány bemutatta saját elképzeléseit a fiatalok munkába állítására. Végülis nincs másról szó, mint újabb kedvezményekről a munkáltatók számára prekárius, ideiglenes munkahelyek ellenében. Ugyanakkor a kormány középfokú szakmai képzésben osztályok százait akarja becsukni! Jan. 29 és márc. 19. között a követelések gazdagodtak, de a kormány a választ most is elutasítja ezekre! A szakszervezetek vezetései akciónapot javasoltak máj. 1-re, aztán május 26-ra, sztrájk és követelés nélkül. Számos helyen meg se szervezték.»

Pascal Samouth ezután saját szakszervezeti konföderációja álláspontját ismertette, «mely javasolta a közös felhívást, s a követelések nyomatékául egynapos sztrájkot – mindezt a dolgozók és aktivisták összességének támogatásával».

Rubina Jamil
Az All Pakistan Trade Union Federation főtitkára


«Országomat, Pakisztánt ma káosz, háború és széthullás fenyegeti. Két és félmillió menekültet űztek el otthonából a saját hazájukban. India 1947-es felosztása óta ez a legnagyobb tömegű menekült.

Az afgán határ két oldalán falvak tucatjait bombázzák, az amerikai légierő valósággal leradírozza őket a térképről a «célzónában», melyet az imperializmus ma már csak “AfPak”-nak nevez. A talibánok ürügyén űzik el az embereket, de mindenkinek tudnia kell, hogy ami a talibánok jelenlétét erősíti, az az amerikai imperializmus égisze alatti békekötés. Ezt a politikát elítéljük, mert ez vezet a háborúhoz, mint valaha Jugoszláviában és néhány hete Sri Lankában.

A pakisztáni munkásosztály, a parasztság békét akar, élni akar. A békéért vívott harchoz szükséges a munkásosztály akciója. Pakisztán összes népe képes arra, hogy együtt éljen, Panzsábtól Sindig Baludzsisztánon át az erőszakot importálják, máshonnan jön. A háború csak arra szolgál, hogy megsemmisítsék a munkásjogokat: üzemek százait zárták be, dolgozók tízezreit küldték el, az infláció vágtat: 300 %-os. Három másik szakszervezettel együtt a Pakistan Workers’ Confederationban felhívást tettünk közzé a békéért és szuveritásunkért, a privatizációk leállításáért, a munkásjogokét és az adószolgálat megtagadásáért.

A nemzetközi munkásmozgalomhoz fordulunk, amely mindig összekötötte a háború elleni harcot a kizsákmányolás rendszere elleni küzdelemmel.»

Alan Benjamin
A San Franciscoi AFL-CIO szakszervezeti tanács tagja és a Workers Emergency Recovery Campaign (WERC) kampány képviselője


«Miközben 400 milliárd dollárt utalt a kormány a bakároknak és spekulánsoknak, 2008 októberétől havonta 1 millió munkahely megy tönkre.

Az Obama-kormány beavatkozási tervet állított föl a gépkocsigyártás számára, a gépkocsigyártás restrukturációjáról van szó a versenyképesség érdekében. Úgymond a munkahelyekek megőrzése miatt, holott 21 ezer munkahelyet már felszámolt a General Motors, 8 ezret pedig a következő 3 hónap alatt fog megtenni. A UAW szakszervezet vezetése a közvetlen felelősséget is magára vállalta a dolgozók elleni terv végrehajtásában.
Ez egyben magának a szakszervezetnek a tönkretételét is jelenti. A UAW vezetése elfogadta, hogy a szektor 300 000 nyugdíjasának pénzét egy csődbejutott vállalat részvényeivé váltsa át. Ezek a nyugdíjasok dollárezreket fognak veszíteni kórházi kezelésüknél. Rosszabb mint a fegyveres rablás! A szakszervezet vezetése azt mondta a dolgozóknak, hogy nem volt más választása. Azonban még ennek a nyomásnak sem engedett a GM dolgozóinak 11 %-a, a Chryslernél 26 % és nem szavazták meg ezt az egyezséget! A michigani UAW tüntetést is szervezett ellene, transzparenseiken olvashattuk: “Ne a bankokat finanszírozzátok, a dolgozókat mentsétek!”, és “Ma az autóipar dolgozói - és holnap kire kerül sor?” A szakszervezetnek nem feladatuk a munkáltató partnerévé lenni.

(…) Nekünk, az USA dolgozóinak nincs jogunk nekünk tetsző szakszervezetbe tömörülni, ez a jog csak papíron létezik. Az AFL-CIO dollármilliárdokat költ arra, hogy a vállalkozásoknál kiépítse helyi alapszervezeteit, de csak az esetek 2 %-ban ér célhoz a törvényi rendelkezések miatt. A háború után a szervezettség 45 %-os volt, ma csak 12. Szakszervezet létrehozásához a vállalati dolgozók többségének kérelmet kell aláírnia, hogy aztán választásokat lehessen tartani a szakszervezeti alapszervezet létrehozására. Az aláírók teljes listáját megkapja a munkáltató, aki ezután 3 hónapig elbocsátással zsarolhatja a dolgozókat. A szakszervezeti mozgalom évek óta harcol a reformért, olyan törvényért, mellyel lehetővé válna a szakszervezet-alapítás szabadsága. Obama megígérte, hogy kormányzása első 100 napjában sort kerít rá, de a tulajdonosok kampányt indítottak, hogy a szakszervezetek akadályt képeznek a fellendülés előtt! Jan. 16-án Obama azt kérte a munkásmozgalomtól, hogy legyen «megértőbb» a munkáltatókkal szemben. Több demokrata képviselő javasolta ennek a 3 hónapnak kettőre rövidítését. A WEC minden szinten kampányt indított, az AFL-CIO pedig követeli Obamától szavának betartását.»

Részletek a vitából

“A válságban a tőkések és munkások nem ugyanazon a hajón utaznak”

A széleskörű vitában Sankar Saha (az All Indian United Trade Union Centre főtitkára) mondta ki az iménti szavakat. «a válság a tőkés rendszeré, a kizsákmányolásé, a tömegek elszegényedéséé.»

A válság az összes kontinensen egészen Kínáig letarol mindent, jelentette ki Olivier Doriane (Franciao.), a «Kínai munkásjogok» tagja: «Mióta meghirdetésre került a háború és a kizsákmányolás elleni világkonferencia — a kínai aktivisták közreműködésével — 20 millióról 30 millióra nőtt a megszűnt munkahelyek száma Kínában, megmutatva a “gazdasági csoda” valódi természetét, melyet a média és a kormány is hangoztatott, feltételezve, hogy a kapitalizmusnak jövője van. A kínai aktivisták azt mondják: “a világ munkásai nem maradhatnak érdektelenek 300 millió testvérük sorsa iránt.” Egyetlen nap nem telik el a munkásellenállás megnyilatkozása nélkül! A közelmúlt 20 000-es changqingi sztrájkolói kijelölték küldötteiket. Kilencen közülük eljönnek Berlinbe, ahol a harc a tárgyalások, a szervezekedés és a sztrájk jogáért fog folyni.»

A háború és kizsákmányolás elleni világkonferenciára hívta fel a figyelmet a rendszer ellen harcban a libanoni CGT aktivistája, «a háborúra bujtogatók elsőrendű célja a nemzetek fosztogatása».

Az állandósult háborúkat leplezte le Farouk Saad is (Arab szakszervezetek nemzetközi konföderációja): «a dolgozók helyzete még súlyosabbá vált, harcolnunk kell mint dolgozóknak, és ugyanakkor népeink, a palesztin, iraki, szudáni népek elleni támadásokat is ki kell védnünk. Ez a CISA felhívásának értelme a palesztin nép melletti kétnapos szolidaritásra jún. 10-11-re.»

A G 20 és az IFM világszinten szervezett offenzívájával szemben a dolgozóknak szükségük van független szakszervezeteikre, mint aláhúzta az UGTA wilayák uniójának főtitkára (Algéria): «Az IMF diktálta strukturális kiigazítási program bevezetésével 1200 közintézmény és 1,5 millió munkahelyet megszüntetése forgott kockán. De a mozgósításnak köszönhetően a kormánynak hátrálnia kellett az olajlcégek és az állami bankok privatizációja tekintetében.»

Az elbocsátási hullámmal szemben életbevágó szükséglet a szembenézés, jelentette H. W. Schuster, a Ver.di szakszervezet felelőse és a düsseldorfi SPD munkásbizottsága tagja (Németország): «3 000 munkahelyet szüntettek meg az autóiparban. Ugyanakkor az Opel igazgatótanácsa egymilliárd eurót akar a vállalat feltőkésítésére. Harcunk az elbocsátások megtiltására közvetlenül kapcsolódik a szakszervezetek függetlenségéért vívott harcához.»

Mindegyik földrészen ugyanaz folyik, magyarázza Roger Palacio, az UNT (Venezuela) felelőse, tengeri termékeket feldolgozó üzemének az elbocsátások megtiltásáért harcoló dolgozója: «A szakszervezetek nem azért jöttek létre, hogy szervezzék az elbocsátásokat.»

Elmagyarázva, hogyan fenyegeti represszió mindazokat, akik a munkásellenes terveknek nem akarnak behódolni, egy tunéziai munkásaktiva részletezte a kormány módszereit a szakszervezetek «szociális paktumba» vonásába.
A Ghafsa-medence foszfátbányáiban a «dolgozók koordinációs bizottságot hoztak létre a szakszervezeti bizalmikból, munkanélküliekből, pártok tagjaiból, akik egy programot dolgoztak ki annak követelésére, hogy a dolgozók rendelkezhessenek az ország gazdagsságával. Megtorlásként a kormány letartóztatott 200 aktivistát, 22-jüket 8 éves börönre ítéltek. Követeljük feltételek nélküli szabadonbocsátásukat!»

Pontosan, a függetlenség kérdése foglalkoztatja minden országban a szakszervezeteket, ami az ILO ezévi közgyűlésén is felmerül. «Az ILO konvenciói, jelzi Jean-Charles Marquiset, francia szakszervezeti felelős, támpontot jelentenek a dolgozók milliói számára, de a “Paktum a munkahelyért” azzal fenyeget, hogy az ILO jellegét és természetét változtatja meg. A G 20 döntései keretében az ILO-nak kell levezényelnie a megszerzett jogokról való lemondást is.»

Julio Turra (a brazil CUT végrehajtó bizottságának tagja) meséli, hogy «résztvett az ILO válságról szervezett “speciális bizottsága” ülésén. A munkáltatók csoportjának vezetője követelte, hogy a “Világpaktum a munkahelyért” elvei tartalmazzák a “a magánkezdeményezés és piacgazdaság védelmét”. Osztályszempontjából tökéletesen igaza van. De a dolgozók szempontjából lehetséges-e aláírni egy “paktumot”, a piacgazdaság hűségnyilatkozatát, mely éppen a világ dolgozóit sújtó válság eredője? Ha itt vagyunk, az pontosan azért van, hogy küzdjünk e paktum ellen!»

A dolgok még nem dőltek el végképp és a munkásmozgalom őrzi teljes kapacitását, hogy megbuktassa a «kormányzatba» olvasztásának terveit. Lorenzo Varaldo, olasz szakszervezeti aktivista tanúja annak, hogy «Olaszország egyike azon országoknak, ahol a “szociális paktum” a legelőhaladottabb stádiumban van. Nemrégen a Berlusconi-kormány kísérelt meg egy lépést tenni, de szembetalálta magát a CGIL elutasításával, mely nem írta alá a kollektív szerződések megszüntetését, ugyanabban az időben, mikor – a fémipari FIOM-mal - az elbocsátási tervek tagadását is meghirdette. Van tehát irány az integráció irányába, de van ellenállás is.»
Tehát «tovább akarnak vinni minket a “világkormányzat” felé, foglalta össze a Nemzetközi Egyetértés koordinátora. Egy “paktum”, ez valami nagy dolog, olyan nemzetközi intézményeket, mint az IMF, az államokat, a tőkés és dolgozói szervezeteket akarja összekötni, s egyszer aláírva kötelező érvényű lesz minden egyes országban. A munkahelyeket és az otszályharcban kivívott kollektív garanciarendszert, a munkaerőt megtörő tőkés offenzíva fenyegeti. Mindez igényli, hogy a dolgozók szervezetei valóban függetlenek legyenek. Ezért lesz a Nemzetközi Egyetértés által meghirdetett berlini 2010. májusi, háború és kizsákmányolás elleni világkonferenciának különleges jelentősége.»


Christel Keiser, Dominique Ferré


Peru

A múlt héten (339.sz.) közzéadtuk azt a levelet, melyet a Nemzetközi Egyetértés Peruból kapott. Ami azóta történt és válaszunk.

Megállj a megtorlásra Peruban!

36 halott, 109 sebesült az amazóniai indiánok tüntetésén

LIMA, Peru — A gáz- és olajkitermelés ellen demonstráló amazóniai indiánokkal a rendőrség a dzsungel mélyében összecsapott.
Az összecsapásnak 11 halálos rendőr és legalább 25 tüntető áldozata van, 38 rendőrt túszként tartanak fogva.
A mérleg újságírónként változik, a helyszín nehezen megközelíthető.
A kormány kabinetfőnöke szerint 109 a sebesültek száma.
Péntek este tűzszünetet hirdettek, a hatóságok azonban 36 személyt letartóztattak. A belügyminiszter azoban megerősítette a túszként fogva tartott rendőrök tényét a Petroperu állami olajcég területén.
Ilyen erőszakot Peruban évek óta nem tapasztalhattunk. Nagyon csúnya jövőt jósol az elnök, Alan Garcia tervei folytatásának, aki az ország természeti kincsei kiaknázásának feltétlen híve az őslakosok tiltakozása ellenére.
Az incidens bekövetkezésekor a rendőrség éppen egy 5 ezer indián által felállított közúti barrikádot számolt fel Peru északi részén.
A tüntetők vezetői szerint a rendőrség helikopterekről nyitott tüzet a békés tüntetőkre és könnygázbombákat dobott rájuk. A rendőrség szerint a tüntetők támadták meg őket.
Az amazóniai indiánok a kormányt azzal vádolják, hogy ellenük «genocidiumot» követ el. 25 halottjuk van, közöttük 3 gyermek, 50 sebesültjük, közülük 14 súlyos, mondja Servando Puerta bennszülött vezető. Az Amazon Watch humanitárius szervezet vezetője szerint az indiánok jogos védekezésükben fegyverezték le a rendőröket.
Alberto Pizango, a mozgalom vezetője azt nyilatkozta, hogy fegyvertelen tüntetők nem képesek rendőröket ölni és kérte az Emberi jogok védelmi bizottságának közbeavatkozását.
The Canadian Press.

A Nemzetközi Egyetértés üzenete

Tőbb mint 50 napja az amazóniai indiánok ezrei általános sztrájkot folytatnak Alan Garcia volt kormányzó az USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény alkalmazására hozott határozatainak visszavonásáért.

Ezek a dekrétumok sértik az Alkotmány 89. cikkelyét, mely garantálja az indián bennszülött közösségek létét, földjeik tulajdonjogának elévülhetetlenségét és többmillió hektárt kínálnak a privatizációnak.
Yehude Simon kormánya hadiállapotot hirdetett és jogi procedúrát indított a sztrájk fő vezetője, Alberto Pizango ellen. Sajtóértesülések szerint a jún. 6-i rendőrségi beavatkozás eredménye 36 halott és 109 sebesült.

A Dolgozók és Népek Nemzeközi Egyetértés a nemzetközi munkásmozgalomhoz fordul szolidaritásért, állásfoglalásért a perui kormány által az ILO 169. konvenciója megsértésének elítéléséért, a határozatok visszavonásának követeléséért, a rendkívüli állapotok és Alberto Pizango és társai elleni üldöztetés megszüntetéséért.


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.