2009. október 14., szerda

Nemzetközi információk 357.sz.

2009.okt.7.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Burundi: publikációnk a «Tribune libre des travailleurs», a «Parti des travailleurs et de la démocratie - PTD» havilapjából: «Sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét».

Írország: az okt. 2-i Lisszaboni szerződés népszavazásának estéjén egy kommentátor felteszi a kérdést – nem minden irónia nélkül: «A választókat hirtelen meghódította a Szerződés bája?» A referendum eredményének valódi háttere.

Németország: az SPD történelmi vereségét tükröző törvényhozási választások után, mely a szövetségi köztársaságot válságba sodorta, az SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek szerkesztette «Soziale Politik und Demokratie» felhívása.

Afganisztán: levelezőnktől a választási eredményekről: «Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma megítélésében és szolidaritásotokért a néppel és ellenállási mozgalmával.»

Belgium: a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité - Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát: «A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítson.»

Kína: részletek a Franciaországban kiadott "Kína- információs levél"-ből: «5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen»; «Chengduban az Intel dolgozóinak sztrájkja egyenlő bérekért.»


Burundi

TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS

IKINYAMAKURU C’ABAKOZI MENSUEL DU PARTI DES TRAVAILLEURS
Numéro 14-octobre 2009 ET DE LA DEMOCRATIE-PTD-
Prix 400F «TWUNGURUNANI»
B.P. 1032 BUJUMBURA

Szerkesztőség: sürgősen meg kell fordítani a dolgok menetét

A piacgazdaság strukturális válsága a munkás és népi jogok, a demokrácia elleni csapásokat megduplázza.
Az intézményes pártok, a Cndd-Fdd, az Uprona és a Frodebu, miután hátat fordítottak annak, amiben korábban egyetértettek, az országgyűlést és a szenátust illető választási kódexet fogadtak el, melyet a köztársasági elnök már ki is hirdetett. A politikai pártok egyetlen szavazólap használata mellett döntöttek a 2010-es választásokon. A kódex tartalmazza azt is, hogy az elnökválasztási jelölteknek 15 millió burundi frankot kell kaucióként letenni, 500.000-et a törvényhozási jelölteknek, 400.000-et a szenátoriaknak. Mindez azt jelenti, hogy csak a privatizálók és a mindenféle spekulánsok tudnak jelöltséget szerezni, következtetésképpen tovább folyik az ország Világbank, IMF és Európai Unió által bátorított tönkretétele.
A Regideso (víz és elektomosság) privatizációja előttünk áll, az ürügy az, hogy ez az árakat csökkenteni fogja. Azonban már ma is egyre hosszabb áramszünetek vannk az egész országban és különösen Bujumbura városában.
Mindez káros következménnyel jár az egészségügyre, az ipari tevékenységre és kézműiparra, tönkremennek a háztartási gépek, sőt tűzesetekkel is jár. A Regideso szerint ez a helyzet 2013-ig is eltarthat!
A lakosság az ivóvíz hiányával kell szembenézzen, a közterületi forrásokat lezárták, a vizet meg kellene venni. Terjed a kolera Bujumbura városi területein és Bubanza, Cibitoke vidékén – ez a privatizáció következménye.
A 2009-2010-es iskolai tanév kezdése különösen nehéznek igérkezik. Nincsenek megfelelő épületek, tantermek (előfordul 180 gyermek egy osztályban, kik a földön kénytelenek ülni), oktatási felszerelések, laboratóriumok hiányoznak, nincs elég kollégium a középiskolásoknak, azokban elég ágy ... és főként elegendő tanár (pedagógusok ezrei hiányoznak). Ezévben a pedagógusok szakszervezeteikkel (STEB, SLEB, CONAPES) beszüntették már a munkát tiltakozásul a közalkalmazottak 2007-ben bevezetett státusza, a kifizetetlen bérek és a szakszervezeti tagdíjak állami elkobzása ellen. Komoly sérelem érte az ILO 87. és 98. konvencióját, a szakszervezeti szabadságot, a szakszervezeti jogok védelmét és a kollektív tárgyalásokat.
2009 szeptemberében újabb 12 AMISOM-katonát öltek meg Szomáliában, a burundi áldozatok száma ezzel 23-ra emelkedik. Az AMISOM-csapatok missziója az állítólagos békefenntartás ebben az országban. Az idegen csapatok jelenléte valójában mélyen sérti a népek önrendelkezésének elvét. Miközben Burundi maga is ENSZ és az Afrikai Unió csapatainak megszállását kénytelen elviselni, melyek az IMF, a Világbank és az EU arushai egyeményének betartását biztosítják az amerikai multinacionális vállalatok szolgálatában, Szomália gazdagságának, a kőolajnak, a gáznak, különféle ásványainak fosztogatása tovább folyik, melyhez hozzájárul stratégiai fontosságú helyzete is.
Ez a néhány aspektus rámutat arra, hogy Burundiban sürgősen változtatni kell az eseményeken azért, hogy a népet, az ifjúságot meg lehessen menteni:
- A választási kaució és az egyetlen szavazólap eltörlését!
- Az elektromos áram és a víz szolgáltatásának helyreállítását a lakosság szükségleteinek megfelelően!
- Nemet a Regideso privatizálására!
- A privatizált vállalatok és közszolgáltatás újraállamosítását kártérítési és visszavásárlási lehetőség nélkül!
- Tervet a nemzeti oktatás fejlesztésére!
- Vaskos közmunkaprogramot a munkanélküliség megszüntetésére!
- A burundi katonai erők erők azonnali kivonását Szomáliából!



Németország

Németországi szövetségi választások

Az SPD válságba vezető történelmi kudarca


2009.okt.1-én Düsseldorfban a «Soziale Politik und Demokratie» szerkesztősége (SPD-aktivisták, volt SPD-aktivisták és szakszervezetisek) kezdeményezte találkozó felhívása a választások estéjén

Nincs vesztegetni való idő, azonnal össze kell gyűlnünk még az SPD pártgyűlése előtt.
A választásokon a részvétel rekord alacsony szintű volt, 70,8%. Több mint 4 millóval kevesebb, mint 2005-ben. A Steinmeier/Steinbrück/Müntefering tiró vezetése alatt az SPD 1949 óta legrosszabb eredményét érte le. E két választás között 6 millió szavazatot veszített, 34,2%-ról 23%-ra csökkent. 11,2%-ot veszített! Soha nem volt olyan párt, mely – vezetése hibájából – ekkorát bukott volna. A Schröder-éra, 1998 óta az SPD 10 millió választót veszített.
A CDU 27,3%-ot kapott (-0,5%), a CSU 6,5% (-0,9%), az FDP 14,6 % (+4,7%), a Die Linke (A Bal) 11,9% (+3,27%), a zöldek 10,7% (+2,6%). Észak-Rajna-Vesztfália szintén a lagalacsonyabb részvételt produkálta, az SPD 40%-ról 28,5%-ra csökkent.
Kölni országos összejövetelünkön döntöttünk, az SPD vezetésétől triójától meg kell szabadulnunk. Ez a vezetés akadályozza olyan kormány alakulását, mely a szükséges intézkedéseket meghozhatná a munkásosztály megmentése érdekében. A tőkés válság diktátumai ellen, a munkanélküliség ellen, a bankok és a spekulánsok megmentésének drámai következményeivel szemben.
Merkel és Westerwelle népellenesek. Dolgozóellenes politikájukat erősíteni fogják a liberálisok (FDP) segítségével, erre szól a szerződésük. A burzsoá koalició stabil többséggel fog kormányozni. A polgári pártok, melyeket Merkel és Westerwelle képvisel, ugyanakkor meggyengültek ezen a választáson. Az FDP ugyan 1 millió 665 ezer szavazatot nyert, de a CSU/CDU 1 millió 976 ezret veszített.
A CSU is története egyik legrosszabb eredményét könyvelheti el. Százalékosan a CSU/CDU és az FDP többséget kap a parlamentben, de a nép megvonta tőlük bizalmának egy részét, az új kormány gyenge lesz. Merkel és Westerwelle tudatában van ennek, számolnak avval, hogy a munkások nagy többségének ellállásába fognak ütközni.
Az ipari munkásszakszervezetek már bejelentették, hogy harcolni fognak a kollektív szerződések megsemmisítése ellen és az elbocsátások elleni törvényért. B.HUBER ugyanakkor «együttműködésről és nem konfrontációról» beszél. Az SPD vezetése szintén tudja, hogy az új kormány gyenge. Steinmeier egyébként már tegnap este a parlamenti ellenzék vezetőjének deklarálta önmagát. Profitálni akar, Müntefering pedig a pártelnöki helyet követeli magának mindenáron, így akarják mederbe terelni a tőkések csapásai elleni munkástiltakozásokat, folytatni akarják ugyanazt a politikát, amely a pártot a vereségbe hajszolta. Merkel és Westerwelle csak az SPD hanyatlásának köszönhetően tarthatja magát.
Steinmeier gúnyos nevetéssel megerősítette a tévében az eredmények láttán, hogy semmi oka nincs döntései és pozíciója feladására és nagy vehemenciával védelmezte a 67 éves nyugdíjkorhatárt... Steinbrück pedig sokkoló merevséggel tette hozzá, hogy semmiféle lehetőség nem lesz «forradalmi tribünök» létrehozására. Steinbrück, aki 22 000 szavazatot veszítve hallatlan vereséget szenvedett el Mettmannban.
Az egyetlen mód, amivel meg lehet menteni ezt a 150 éves pártot, hogy vezetését és ezt a triót el kell küldeni, csakúgy, mint a Schröder-éra és Merkel reformjait. Az SPD sok szimpatizánsa osztja ezt a véleményt. Nem lehet együttműködés a munkásosztály és az ifjúság elleni övön aluli ütések tekintetében.
Újságunk, a «Társadalompolitika és demokrácia» a mi eszközünk a párbeszédhez, a véleménycseréhez és javaslatok fomálásához. Munkás- és szociáldemokrata tagjainak soha ennyire nem volt szüksége erre a platformra a valódi társadalompolitikához és demokráciához!

V.i.S.d.P.: H.-W. Schuster, Fax: 7599092, E-Mail: grotjohann.schuster@t-online.de


Belgium

a TRIBUNE DES TRAVAILLEURS, a Mouvement de Défense des Travailleurs (Dolgozók védelmi mozgalma - MDT) újsága közli a Comité unité-Eenheidscomite (Egységbizottság franciául és hollandul) nyilatkozatát Részletek a bizottság szept.8-i nyilatkozatából


Mozgalom az egész ország dolgozóinak egysége létrehozásáért

A helyzet szükségessé teszi az általános sztrájkra támaszkodó, nagy nemzeti demonstráció megszervezésének napirendre tűzését, hogy az elbocsátások ellen küzdő és azt megtiltani akaró minden dolgozót közös csatasorba állítsa

A kormány, az Európai Unió, a munkáltatók, mindenki azt mondja, hogy a munkanélküliség 200 ezerrel fog emelkedni 2011-ig, amihez hozzáadódik a részleges munkanélküliség és, hogy szigorú intézkedéseket kell hozni (...). Guy Vanhengel, a szövetségi költségvetési miniszter bejelentette: «abszolut szigorúság lesz, nem tudjuk elkerülni». (La Libre, júl.29.).
És ezek a zord intézkedések, nyilván antiszociálisak, «közösségi» tárgyalásokat igényelnek. «Vége az átcsoportosításnak a Régiók és Közösségek felé».(...)

Bizonyos «szakértők» «visszavételről» beszélnek.
Milyen «visszavételről» és kiknek?
A bankok, általánosabban a pénzügyi alapok számára (...).

Azoknak a vállalatoknak, melyek a béreket és a munkakörülményeket megkérdőjelezik, munkahelyeket szüntetnek meg tömegesen azért, hogy a profitjukat növeljék részvényeseik számára, melyek számára a törvényeket diktáló pénzügyi alapok az alapvetőek. (...)

A lakosság óriási többsége számára – a dolgozók, a szociális ellátottak, a holnap munkaerőpiacra érkező fiatalok számára – semmi «visszavétel» nincs a horizonton, csak szociális hátrálás szüntelenül. Senki nem fogadhatja el ezt a megoldást.

Beszélnek az államháztartási hiányról, az adósság növekedéséről.
A Belga hírügynökség május. 15-én pontosította: «a belga állam teljes tőkeinjekciója és garanciája a bankok felé eléri a 45 milliárdot».(...) De az állam olyan pénzt adott, mely nem állt rendelkezésére és így a költségvetési deficitet növelte, amely így elérte 2008-ban a GDP 89,7%-át . (...)

Ennél világosabban nem lehetséges kimutatni, hogy az úgynevezett deficit abból áll, amit a közkiadásokból utaltak át a pénzügyi szektornak. És a dolgozók, a szociális ellátottak fizessék a számlát? Ez képtelenség tolerálni.

Még kevésbé tolerálható, hogy a kormány megakadályozta a Fortis államosítását, mely megnyithatta volna az utat a pénzügyi szektor állami kézbe vétele előtt is. A következmény, hogy a pénzügyi szektor ugyanúgy folytatja a profit hajhászását minden eszközzel, mint korábban, követeli az elbocsátásokat, a szociális jogok megnyirbálását, a spekuláció pedig még inkább kiszélesedik. A kormány szigorúságával kombinálva a lakosság vásárlóererejének csökkenése várható, tehát a válság újabb mélyülése.

A bankok számára nyújtott segitséget megkívánta és ellenőrizte is az Európai Unió, az akadálytalan versenyen alapuló gazdaság szempontjainak alapelve betartását szem előtt tartva.

Most érkeztünk oda, hogy ezen tervek következményeivel találkozunk Belgiumban és más országokban: a deficit emelkedésével. Az Európai Unió pedig szigorúságot reklamál, hogy az «egyensúly» helyreálljon. (...)

Mert az Európai Unió és nem a belga parlament ellenőrzi az ország költségvetését!

A Régiók és Közösségek nógatása a szigorúságra, amire az EU bíztat, csak oda vezet, hogy a «közösségi dosszié» (az ország feldarabolásának ügye - a ford.) újból előkerül (...)

Az EU segíti a Régiókat a szövetségi állam elleni fellépésben. Milyen céllal? Hogy még egyszerűbben megvalósítsa a drákói szigorúságot a szövetségi törvények félretételével, különösen a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket és a munkajogokat illetően. (...)

Az egész helyzet napirendre kívánja a dolgozói érdekek, a szociális vívmányok megvédésének ügyét.
Ennek a tervnek tartalmaznia kell:
- a végtelennek igérkező elbocsátások leállítását, erre pedig csak egy mód van: meg kell tiltani.
- minden szociális hátrálást elutasítását, bármelyik minisztérium is annak forrása.
- jobban, mint valaha, védeni kell a szövetségi szintű szociális vívmányokat, a társadalombiztosítást, a kollektív szerződéseket, a munkajogokat.
- az egész ország munkásosztályának egységét kell megőrizni azokkal szemben, akik nyíltan próbálkoznak a népek egymás ellen fordításával avégett, hogy jobban megkopaszthassák őket. (...)

Természetesen nem tagadható, hogy az EU szerződései (Maastricht) tiltják az ilyen tervek megvalósítását, mert ez nem felelne meg a szabadverseny piacgazdasági elvének. Az EU a közszolgáltatások általános privatizációját írja elő, s ez vezetett a belga köztulajdonú bankok (CGER, Crédit communal) privatizálásához, az ismert pénzügyi összeomláshoz is.
Az FGTB (szakszervezeti szövetség) a nagyvállalatok és bankok privatizációja érdekében tör lándzsát. Ki kell állni mellette, s látni kell, hogy az európai szerződés blokkolja a válságból kitörés folyamatát.

Jelenleg a dolgozói érdekek biztosítása nagyban függ a szakszervezetek vezetőinek hozzáállásától.

Az alapokon a dolgozók készen állnak a mozgósításra. Több hónapja a szociális konfliktusok (sztrájkok, tüntetések, üzemelfoglalások) megsokszorozódnak. Tanúsítják, hogy jogaik védelmében tenni akar a munkásság, öntudata erősebb a válságnál. A proletariátus tudja, hogy a krízis a tőkések felelőssége és csak a dolgozók tudják megoldani.

Sikerül-e? Meg kellett állapítanunk, a 2007-es törvényhozói választások idején a szövetségi szociális vívmányok, sőt, magának Belgiumnak az eltűnése hivatalosan is aktuális volt. A Bizottságot ekkor hoztuk létre, hogy segítsük az ellenállás megszerveződését, hogy a szakszervezeti vezetők felelősségük tudatában mozgósítsanak. Munkánkban dolgozók, aktivisták, több irányzathoz tartozó szakszervezeti felelős vesz részt. Támaszkodunk az FGTB állásfoglalásaira, magán a szakszervezeten belüli ellenállásra, így értük el 2007 végén a nagy tüntetést, 2008-ban az általános sztrájkot.

Ma új mozgósítás van soron.

2009 júniusában regionális választásokra került sor. A lakosságnak úgy tűnik, a liberálisok (MR és VLD) a munkáltatók érdekeit képviselik. A verdikt világos volt, az egész országban vesztettek. Minden várakozás ellenére a két (a vallon és flamand) szoc. párt tartja magát. (...)
A burzsoázia nem rejti el, hogy szüksége van a szocialista vezetőkre a szigorúság terveihez. A szocialista pártra szavazók pont fordítva gondolják: azért szavaztak így, mert védelmet várnak tőlük. A háború óta a minoritás (tőkések) és a többség (a dolgozók) ellentéte soha nem tűnt ennyire ellentmondásosnak. A tőkés rendszer a válság eredete, s csak a szervezett munkásosztály tudja és csak nemzetközi szinten megszüntetni. Ezért gondoljuk azt, hogy a dolgozók megmentésére szolgáló tervnek az elbocsátások megtiltásának moblizációjával kell kezdődnie.
A szakszervezeteknek követelniük kell a két szocialista párttól, hogy ezt a tervet felvállalják és a szövetségi, regionális vagy közösségi kormányzati törekvéseket meggátolják minden eszközzel.

Ezért van napirenden a nagy országos tüntetés, melynek általános sztrájkra kell támaszkodnia, hogy az összes dolgozó egységesen lépjen fel az elbocsátások megtiltásáért.



Írország


Fittyet hányva a demokráciára, az Európai Unió megsemmisítette a 2008. júniusi írországi nemet


A Lisszaboni szerződés ratifikációja “Európát még inkább kormányozhatatlanná teszi”, nyugtalankodnak hívei.

«A kormány szerint a nép “elárulta a rendszer bizalmát” (…). Ebben az esetben nem volna egyszerűbb, hogy a kormány a népet feloszlassa és újat válasszon?»
Berthold Brecht híressé vált szavai lehettek volna az okt. 2-i írországi második referendum refrénje.
2008. jún. 12.-én a hivatalos kampány ellenére a 27 tagállamból ez az egy nép utasíthatta el a Lisszaboni szerződést. Munkások, alkalmazottak, parasztok, fiatalok tömegesen nemmel szavaztak szakszervezeteik felszólítására a privatizációs politika elutasítására, a deregularizációra, NATO-nak való alávetésre.
De a brüsszeli demokratáknak nem tetszett a nem, újra kellett tehát szavazni, addig, amíg jó nem lett.
A demokrácia kutyába vevése, nem is először.
1992. jún-ban a dán nép utasította el a Maastrichti szerződést.
1993 májusában újra kellett szavazniuk!
Franciaországban, miután a Lisszaboni szerződésről szóló referendumjavaslatot is leszavazták, a parlament ratifikálta azt, a szoc.pártot is beleértve.
Úgy tűnik, az Európai Unió és a demokrácia egymásal nem kompatibilis.

Az okt. 2-i népszavazás eredményének valódi háttere.


«A választókat hirtelen meghódítja a Lisszaboni szerződés bája?» tette fel kérdést egy kommentátor a vasárnapi sajtóban nem minden irónia nélkül, mikor az előzetes felmérések az igen győzelmét jelezték.

A munkásnegyedeket nézzük: Délkelet-Dublinban és Észak- és Közép-Corkban 3 választó közül kettő nemet mondott 2008-ban. Ma az eredmény fordított lett, mivel az igenre szavazók tábora kibővült a távolmaradás miatt;

2008-ban erős szakszervezeti mozgósítás történt a nem érdekében, az ICTU szakszervezeti konföderáció vezetése, a SIPTU — a legnagyobb szakszervezet — az igen mellett nem állt ki. Emiatt a TEEU és a UNITE nem-kampánya sokkal nagyobb hatással bírt.

2009-ben Brüsszel, az Európai Bizottság és szakszervezeti karja, a CES (Európai Szakszervezetek Szövetsége) nyomására az ICTU és SIPTU beállt az igenlők táborába, a TEEU és UNITE elszigetelődött, így a munkások, akik korábban nemet mondtak, ez alkalommal tömegesen távolmaradtak.

Ez kombinálódott az ír állam zsarolásával. A csőd szélén tántorgó ország a bankokat állította talpra újabb adósságok felvételével, mégpedig az Európai Központi Banktól. Világos: ha nem szavaztok igennel, az EKB-csapot elzárjuk. A brit tévében az egyik képvielő: «általános a félelem a vészes gazdasági helyzet miatt». Természetesen az EKB- és IMF-kölcsönök feltétele itt is a közszolgáltatások privatizációja és a kiszervezés.

Nem kellett sokat várni, hogy az igen kijátsza kártyáit, a Sunday Independent vezércikke megadja a kormány feladatát: «Brian Cowennek (miniszterelnök) most szembe kell fordulnia a szakszervezetekkel. Az állam nem engedheti meg, hogy ekkora közszolgáltatást tartson fenn, sem pedig ekkora számú alkalmazottat fizessen.» Ez vezetett a közszolgáltatási szakszervezetek országos sztrájkja meghirdetéséhez nov. 6-ra, a bérek és a «szociális partenerség» egyezményének felmondása miatt.
J.-P. BARROIS



Kína

Részletek: "Kína - információs levél" 319.sz. - 2009.szept.15.


• Szerkesztőségi cikk
Xinjiang vidéke: kinek érdeke a tények és a közvélemény manipulálása?
A júliusi tragikus végű tüntetések után, aug-ban, szept-ben pánikhangulat jellemezte Xinjiang vidéket az injekcióstűs támadások miatt Urumquiban, a fővárosban. 531 személy jelentkezett a kórházakban mondván, valaki megszúrta őket, többségük ujgur nemzetiségű. Mindössze 106-an viseltek magukon szúrásnyomot, valójában pedig csak huszat tartottak bent megfigyelésre. Mindegy! A központi kormány katonaorvosokat küldött a helyszínre, akik viszont azt nyilatkozták, hogy a virusfertőzés lappangása akár hónapokig is eltarthat. A han nemzetiségű fiatalok tüntetésen ítélték el a biztonság hiányát és a bíróság lassúságát. Először néhány százan követelték a komm. párt xinjangi titkára, Wang Lequan ((Hu Jintaoelnök barátja) lemondását, másnap már ezrek. A mérleg: öt halott. A közbiztonsági miniszter az injekcióstűs támadások elkövetőiről mint szeparatistákról beszélt. Groteszk és drámai eredmény: 3 fiatal ujgurt elítéltek, egyet 15 évre (mert egy nőnek megcsípték a fenekét!) és két fiatal toxikománt, akik egy taxisofőrtől vették el bevételét injekcióstűvel fenyegetve…
Ellentétek a felsőbb vezetésben?
Xinjiangban az ügy a komm. párt titkári és a rendőrkapitányi posztjába került. Hu Jintao hivatalos látogatása a tartományban megelőzte ezt (a G8-at Rómában hirtelen el kellett hagynia júliusban). A júliusi zavargások nyomán felelősségre vonandók számáról ellentmondásos hírek keringenek, a «Global Times» 83-ról beszél, a «China Daily» több mint 200-ról. Az eljárásnak aug. végén kellett volna kezdődni, de a felsőbb helyeken, úgy látszik, nincs egység…
A Központi Bizottság plénuma a múlt héten ült össze. Vajon asszisztált a xinjiangi titkár leváltásához? Az elnökhelyettes Xi Jinping, Hu Jintao feltételezett utóda átlépett egy bizonyos határt?

«Forgatókönyv orosz módra...».
A «Sydney Herald» (szept.7.) ezt sugallja: «A változások ablaka kicsi. Több forgatókönyv is megkontrázhatja Kína modernizációját és reformjait… A következő vezetésben senkinek nem lesz valódi legitimitása, minden döntés kompromisszum lesz… fontosabb lesz a hatalom őrzése, mint a nép ügyeivel foglalkozás.» Olyan gazdasági helyzetben, melyben «hiányzik a stabilitás», a miniszterelnök Wen Jiabao szept. 10-i, a davosi csúcson elhangzott szavaival: 41 millió munkahely szűnt meg Kínában a válság kezdete óta. 150 millió migráns dolgozó a városokban keresi a munkát, s aki talál, azé is időszaki, rosszul fizetetett. Nem nehéz elképzelni a társadalom közérzetét. Milyen érdekeket szolgál az állami vállalatok privatizációjának folytatása, a munkaszerződések eltörlése? És az, hogy közel 2 millió xinjiangi parasztot más tartományokba küldtek, hogy a jobban fizetett munkásokkal rivalizáljanak? Milyen érdekeket szolgál a xinjiangi magánvállalkozások favoralizálása, holott ezek nem foglalkoztatják az ujgurokat?

Más megoldás nincs, mint a dolgozók jogainak helyreállítása. A szabad szervezkedés, a tárgyalások jogának helyreállítása, a megtorlás nélküli sztrájk szervezési joga, politikájuk szabad megválasztása, mindenkinek munka és az erre a névre méltó szociális védelem. Ehhez akadályokat kell leküzdeni… Néhány lecke: az egyetlen legális szakszervezet, az ACFTU felelősei a dolgozókat nem informálták a restrukturációs-privatizációs tervekről, nem tartottak gyűléseket, holott a Munka Törvénykönyve előírja. Titokban tárgyaltak.
Az Intel sztrájkja a szecsuani szegény tartományban új követelést vetett fel: a bérek egyenlőségéét.

5.000 bányász sztrájkja a privatizáció ellen

Aug. 22-én Jinzhushan egyik bányájában, mely a hunani állami szénbányák része, a vezetés a bányászokkal új szerződést akart aláíratni, az elbocsátás esetére járó végkielégítés záradékával. Gyakran előfordul az ilyesmi, azért, hogy azután előnytelenebb szerződéssel vehessenek fel dolgozókat. Gyakran, hogy újakat ne is vegyenek fel. A tőzsdére való bevezetés óta folyik a privatizáció előkészítése. Fenyegetőzött a vezetés, így sokan olvasás nélkül is aláírták, így azt sem tudják, hogy pl. a bányában töltött éveket nem veszik figyelembe a végkielégítésnél (ami törvényellenes is).
A hadművelet azonban rosszult sült el, a bányászok a környékbeli másik három bányát is értesítették, 5 ezer bányász kezdett sztrájkba. Az irodákban aludtak. A vezetés megpróbálta megtörni a sztrájkot, a helyi hatóságok azonban a helyzet eldurvulásától tartva megakadályozták.
A hatóságok a sztrájkot illegálisnak nyilvánították, letartóztatásokkal fenyegetőztek, a sajtót megakadályozták a tudósításban (kivéve a hongkongi sajtót).
A hongkongi «South China Morning Post» beszámolt. Egy bányász: «Senkit sem vertünk meg, senkit sem tartottunk túszként, semmit nem tettünk tökre a vállalatnál. Amit akarunk: választ a kérdéseinkre». 10 nappal később a sztrájk még mindig tartott. Azóta: black-out...
(Forrás :«China Labour Bulletin», «SCMP»)

Chengduban az Intel dolgozói sztrájkolnak a bérek egyenlőségéért

«Legnagyobb beruházásunk a személyzetünk» jelentette ki büszkén az Intel, a világ elsőszámú elektronikus alkatrészgyártója, amely «szociális programmal» is dicsekszik. A kvalifikált, egyetemi végzettségű munkaerő ezt nem érzi így. Nyomorúságos a bérük (1000-1400 yüan), 20%-kal kevesebb, mint akármelyik kis- vagy középvállalkozásnál ugyanabban a városban, a «China Business Journal» szerint. Az Intel pofitálni akart a sanghaji székhelye és a chengdui fizetések közötti különbségből, ahol pedig a városvezetéstől jelentős kedvezményeket kapott. A sanghaji üzem bezárásával ide vitte át jól képzett és kvalifikált személyzetét. A helyben regrutáltak bére négyszer kevesebb lett ugyanazért a munkáért… hiába kértek béremelést, semmi nem történt.
Aug. 18-án közülük 400-500-an úgy döntöttek, hogy a kantinban maradnak és nem folytatják a munkát. «A sztrájk illegális, negyedórátok van, hogy felvegyétek a munkát!» ez volt az egyetlen válasz.
Végül az igazgatóság meghátrált, elfogadta a követelések megvizsgálását, szeptemberre választ ígérve. A követelések:
— a technikusok bérének megduplázása azonnal, szerződésükben rögzítve;
— a felvételi és előmeneteli rendszer javítása, a sanghaji dolgozók prémiumának elérése.
Szept. 5-én az Intel igazgatósága csak a prémium emelését engedélyezte, semmi mást.
(forrás: «China Labour Bulletin»)

Röviden...

• 4l millió munkahely elvesztése! A Népességi és Munkaügyi Intézet igazgatója éves zöld könyvének számai. Caï 23 millióra becsüli a munkanélküliek számát. Ugyancsak szót ejt 4 000 milliárd yüan invesztálásáról, munkahelyteremtő program helyett a gazdasági fejlesztésbe, ez az összeg 72,3 millió munkahely teremtésének felel meg. Chen Xiwen, a falusi munkaügyi miniszter állítottta, hogy jún. vége óta 150 millió vidéki dolgozó hagyta el a falvakat, hogy a városban találjon munkát. Ez a legnagyobb migráció, amit valaha is feljegyeztek.

• Han Dongfaag, a «China Labour Bulletin» munkatársa és a szakszervezeti függetlenség híve interjút adott a «Charlie Hebdo»-nak aug. 19-én. Részlet: «Kína modern piacgazdaság szabályozás nélkül. A mi célunk, hogy legyenek kollektív tárgyalások Kínában. Ha lennének erős szakszervezetek, minden vállalatnál sor kerülhetne tárgyalásokra. Canton mellett Dangguanban 30 személy dolgozik a Munkaügyi irodában, több tízezer vállalat felügyeletével vannak megbízva, amit lehetetlen teljesíteniük. A migráns dolgozóknál fejlődés tapasztalható: azelőtt parasztok voltak, most munkások. Osztálytudatuk az osztályharcban alakul.»

• Zhang Haichao, 28 éves, migráns munkás volt egy hinani téglagyárban, mielőtt súlyos munkahelyi ártalomban megbetegedett. Két éve harcol, hogy ismerjék el ezt és térítsék meg gyógyszereinek árát. Végül 615.000 yüant kapott, mintegy nyolcéves bérének megfelelő összeget. «Remélem, hogy ezután jobban figyelnek a migráns dolgozók problémáira és a többiek könnyebben érik el azt, amire joguk van», mondta.

• Ítélet. Xie Changfa, 57 éves. 13 éves börtönbüntetésre ítélték, amiért a Kínai Demokrata Párt országos gyűlését szervezte. Ügyvédje: «Az ilyen szervezkedés nem bűncselekmény, hanem alkotmányos joga minden állampolgárnak». Hiába.

• 700 újságíró és támogatója tüntetett Hong Kongban szept. 13-án szakmai szervezetük felhívására a három, Xinjiangban megvert és a speciális helyi erők által kihallgatott riporter miatt.



Afganisztán

Az afgán választások után

Levelezőnk
Egyetértés és POI (Független Munkáspárt)
Kedves Elvtársak!

Testvéri üdvözletem Hozzátok.
Megkaptuk felhívásotokat és nyilatkozatotokat Afganisztán francia és NATO-csapatok megszállása ügyében (1.), melyben követelitek ezek kivonását országunkból, s ezzel a demokrácia és újjáépítés ürügyén beállott barbár állapotok megszüntetését.
Tudjátok, hogy a választások utolsó kisérletként szolgáltak a kabuli rendszer legitimizálására. A választásokat gyalázatos trükkök sorozata kísérte, melyhez asszisztált a NATO és az USA. A megfigyelők és azok beavatkozásai ellenére nem lehetett elérni átláthatóságukat. A jelöltek tiltakozásai, még az európaiaké és az amerikaiaké is hiábavalóak voltak.

A hivatalos adatok szerint 17 millió személy szerepelt a választási jegyzékeken és mindössze 5 millió szavazott! Ezek a számok hamisak. Főként Délen és Nyugaton sokan maradtak távol a választásokról, mivel biztonságos választási iroda nem volt.

Köszönet korrekt álláspontotokért az afgán probléma ügyében, szolidaritásokért népünkkel és az afgán ellenállással.

Testvéri üdvözlettel:
Nasir Loyand
LRA - Afganisztán


1. lásd a 354 számot


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.