Belorusszia: a hatalom és «ellenzéke» szembetalálta magát a dolgozókkal

 

Aug. 9.: az elnökválasztás során Lukasenko – 1994 óta hatalmon – bejelenti, hogy a voksok 80 %-val hatodikra is megválasztották az ellenzéki Tihanovszkájával szemben. Az eredményben kételkedő demonstrálókat brutális megtorlás éri. A minszki és vidék nagyüzemek leállnak, tüntetnek. Macron nyilatkozatait használva Lukasenko az USA-t és az EU-t beavatkozással vádolja aképpen, hogy azok destabilizálni akarják rendszerét, majd a határokra katonai csapatokat küld.

Az Unió nevében Macron «párbeszédet javasol a belorusz hatóságok, az ellenzék és civil szervezetek között» Oroszországot is bevonva.

Beavatkozásának egy a célja: (akár Lukasenko eltávolításával) utat találni a jelenlegi hatalom és az (USA-hoz, az EU-hoz kötődő) ellenzék között.

A mostani rendszerellenes tüntetések ugyanolyan nyugtalanságot keltenek Lukasenko köreiben, mint az ellenzéknél és az Unióban vagy a Kremlben. 

Az ukrajnai vagy grúziai történésekkel szemben itt a munkásosztály emelte fel fejét: «A dolgozó mobilizációja gyakran spontán, a független szakszervezetek is kivártak és csak később csatlakoztak» – mondja Jurij Glusakov, gomeli munkásaktíva.

Aztán kezdtek bízni saját erejükben. Lukasenko tanította meg őket saját kárán aug. 17-én: helikopteren érkezett, megpróbált szónokolni a minszki MZKT-üzem munkásai előtt. «El innen!», válaszolták annak, aki úgy írta le a tüntetőket, mint «drogosok» és «semmirekellők».

Ebben a sosemlátott helyzetben Alexandr Yaroscsuk, a BKDP (belorusz demokratikus szakszervezeti kongresszus) elnöke kimondta:

«Lukasenko a nép szemében illegitim, a hatalom szektorai megbénultak. Szvetlána Tihanovszkaja (az ellenzék vezére) és az általa megalapított koordinációs bizottság nem folytathat párbeszédet a hatóságokkal. Ezentúl a dolgozók alkotják az egyetlen erőt, amely felelős az ország sorsáért és biztosítja a hatalom átmenetét». (Beloruszkij Partizan, aug.17.).

A felhívás feltesz egy kérdést. A munkásosztálynak, szakszervezeteinek és sztrájkbizottságainak az lenne a szerepe, hogy az ellenzéknek átadandó hatalom átmenetét biztosítsák?

Az üzemi gyűléseken, a határozatokban, a röpcédulákban a dolgozók összekötik a demokratikus követeléseket a saját szociális, társadalmi követeléseikkel.

Márpedig ezek a követelések ellentétesek a rendszerrel, legyen szó a rezsimről vagy a privatizációkat és munkásjogok letörését favorizáló ellenzékéről… amit Jaroscsuk persze jól tud.

A munkásmozgalom alávetése ennek az «ellenzéknek», amely Lukasenkónál «jobban és gyorsabban» akar privatizálni, ellentétes a munkásosztály saját követeléseivel, ahogyan azt világosan látjuk a rendelkezésünkre álló dokumentumokból (gomeli munkások, állampolgári koordinációs szervezetek tanácsa), összeegyeztethetetlenek a rezsim, az ellenzék, annak amerikai és európai «szponzorai» politikájával is.

 

Dominique Ferré (2020. aug. 24.)

«Nincs valódi szabadság szociális vívmányok és dolgozói jogok nélkül»

(Gomel város állampolgári, politikai és munkásszervezeteinek tanácsa)

Megerősítve, hogy «a valódi szabadság elválaszthatatlan a szociális vívmányok létezésétől és a dolgozói jogok tiszteletétől Gomel város állampolgári, politikai és munkásszervezeteinek tanácsa a következő jelszavakat hirdeti meg:

«1) a munkásfelvétel egyéves munkaszerződéssel történő rendszerének megszüntetése;

2) Moratórium az állami nagyvállalatok privatizálása ügyében, a munkahelyek megőrzése. Vállalati nagygyûlés, ne pedig az igazgatóság döntsön a vállalat sorsáról;

3) A nyugdíjkorhatár emelésének és a 3-as számú dekrétumnak a megszüntetése;

4) A mezőgazdasági földek eladásának megtiltása;

5) Független szakszervezetek létrehozásának szabadsága a vállalatok tulajdonformájától függetlenül.»

 

(Aug. 22-én kapott dokumentum)