A tálibok elismerése a nők és a demokrácia elárulása!

 

Az afgán nők védelmére alakított nemzetközi bizottság CIDFA sajtóközleménye

A tálibok elismerése a nők és a demokrácia elárulása!

[CIDFA 4. sz. sajtóközlemény]

Az afgán nők spontán mozgalma, 2023. április 19.

 

Az Afgán Nők Spontán Mozgalma (SMAW) határozottan elítéli az ENSZ főtitkárhelyettesének, Amina J. Mohammadnak a közelmúltban tett kijelentéseit, amellyel zöld utat adott a tálib rezsim elismerésének. Ezek a nyilatkozatok egy olyan lobbi megnyilvánulásai, amely támogatást nyújt a táliboknak, és ezzel elárulja az emberséget, a demokráciát és a tudományt.

A tálibok régóta gyűlölik és elnyomják a nőket, másodrendű állampolgárként kezelik őket, és nemi alapú apartheidet vezetnek be velük szemben. Megtiltották a fiatal lányoknak, hogy iskolába és egyetemre járjanak, megtiltották a nőknek, hogy a kormány minisztériumaiban és a közszférában, valamint a nem kormányzati szervezetekben dolgozzanak.

A tálibok nem tartanak tiszteletben semmilyen humanitárius jogot vagy ENSZ-nyilatkozatot. Rendszeresen megsértik az emberi jogokat, a nők jogait és a polgári szabadságjogokat. 2021 augusztusa óta több ezer kormánytisztviselőt, katonát és korábbi alkalmazottat öltek meg. A tálibok brutálisan elfojtották a nők tiltakozásait, letartóztattak, megkínoztak és bebörtönöztek több száz női jogvédőt, civil aktivistát, újságírót és tanárt. A tiltakozó nők és lányok önkényes letartóztatása, kínzása és meggyilkolása, valamint a családjaikat ért fenyegetések, hogy ne fedjék fel ezeket a bűncselekményeket és ne tájékoztassák a médiát, Afganisztánt a nők számára valóságos pokollá változtatták.

A nemzetközi közösségnek és az ENSZ-nek nem szabadna elismernie a teokratikus tálib rezsimet. Ehelyett a női jogvédőknek, civil társadalmi aktivistáknak és újságíróknak lobbizniuk kellene a bebörtönzött nők szabadon bocsátásáért. Felszólítjuk az ENSZ-t és a nemzetközi közösséget, hogy szüntesse be a táliboknak nyújtott heti 40 millió dolláros pénzügyi támogatást. A tálib rezsim elismerése nem fog a nemzetközi közösség követeléseinek elfogadásához vezetni. Éppen ellenkezőleg, arra fogja őket bátorítani, hogy bátran végrehajtsák nőellenes, obskurantizmusra épülő és totalitárius politikájukat Afganisztánban.

Felszólítunk minden nőjogi és emberi jogi aktivistát és demokratikus szervezetet, hogy az afganisztáni nőket és népet támogassák, ne pedig a tálibokat. Együtt kell továbbra is támogatnunk az afgán nők jogait és az afganisztáni világi és demokratikus kormányért folytatott küzdelmüket.

A tálib rezsim ENSZ és a nemzetközi közösség általi lehetséges elismerése aggasztó fejlemény. Az afgán nők nem fognak hallgatni, ha a rezsimjüket elismerik, és a pénzügyi támogatásuk folytatódik anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tennének az afgán nők és az afgán nép megsegítésére, hogy megszabaduljanak ettől az elnyomó rendszertől. Akár elismerik a tálibokat, akár nem, amíg ők vannak hatalmon, a Spontán Afgán Női Mozgalom nem fog meghátrálni, és bátran ki fog állni az oktatáshoz, az egyenlő jogokhoz és a szabadsághoz való jogért a nőgyűlölő tálib rezsim és az ENSZ és a nemzetközi közösség képmutató politikája ellen.

 

Az afgán nők spontán mozgalma

2023. április 19, Kabul, Afganisztán

Így vagy úgy (Franciaország)

 

A Place de l'Hôtel de Ville-en az Alkotmánytanács döntésének bejelentése után többek között ezt a jelszót hallottuk: "Párizs, kelj fel!

Valójában furcsa szlogen. Először is, mert nehéz megérteni, hogy miért Párizs és nem más városok. Másodszor, meg kell jegyezni, hogy több mint három hónapja Párizs, de Marseille is, Bordeaux, Lille, Nantes, Lyon, és száz és száz nagy- és kisváros, egészen a legkisebb falvakig, nem szűnt meg "felkelni", hogy követelje a nyugdíjreform visszavonását. A nagyvárosok és külvárosok, városi és vidéki terület, fiatalok és idősek, nők és férfiak, mindannyian több mint három hónap óta egyesültek a szakszervezetekkel egyetlen követelésben: a nyugdíjreform visszavonásában!

Ha Macron végül is képes volt kihirdetni a törvényét, az biztosan nem azért, mert a munkavállalók és a fiatalok nem voltak elszántak vagy hiányzott a küzdeni akarás, és, hogy valahogy nem lettek volna eléggé "felkelve". Ez a megjegyzés azoknak szól, akik felelősségük magaslatán, mint "nagy vezetők", azt állítják, hogy a munkások "nem álltak készen".

Ha Macron képes volt kihirdetni a reformját, az főként azért van, mert ugyanezek a vezetők politikai és szakszervezeti szinten határt szabtak a jelenlegi mozgalomnak, olyan határt, amelyet nem szabad átlépni: destabilizálni az ötödik Köztársaság rendszerét.

Szakszervezeti szinten ezért nem reagáltak a mozgósított dolgozók által hozzájuk intézett számos felhívásra, hogy általános sztrájkot hirdessenek.

Politikai szinten ezért utasították el az általános sztrájkot, hogy Macron elnöki legitimitását meg ne kérdőjelezzék.

Ebben a szakaszban tehát, és pontosan ezért lehetett kihirdetni a törvényt. Mindezek ellenére semmi sincs elintézve.

 

"Lent" pedig hétfő 17-én reggel óta a dolgozók gyűlései gyűlést követnek, elemezve, értékelve a helyzetet. Leggyakrabban megerősítik a visszavonás követelését, miközben meghatároznak más konkrét követeléseket, és döntenek arról, hogy milyen eszközökkel induljanak azokért.

"Az osztályharc új szakasza nyílik meg" - állapítja meg a POID nemzeti irodája által április 15-én elfogadott nyilatkozat.

Egy új szakasz, amely előre meg nem határozható formában a mozgósítás folytatásához vezet a nyugdíjtörvény visszavonásáért (vagy hatályon kívül helyezéséért).

Egy új szakasz, amelyet az elkeseredés és a düh táplál az árak emelkedése, a bérek befagyasztása és az iskolák, kórházak és közszolgáltatások elhanyagolása miatt.

Így vagy úgy, de a jelenlegi mozgalom utat fog törni magának. Ha ez Macron és az ötödik Köztársaság bukását sietteti - még ha a vezetők egy része ezt nem is akarja - kevesen lesznek olyan munkások és a fiatalok, akik megbánják majd.

 

Ezt jelenti a POID országos irodája által indított felhívás: "Le Macronnal, a nyugdíjreformjával és katonai programozási törvényével".

(A Demokratikus Független Munkáspárt La Tribune des Travailleurs hetilapjának szerkesztőségi cikke, 386. szàm - jegyezte Daniel Gluckstein)

Izrael több mint 1000 palesztint tart fogva vád és tárgyalás nélkül

Az izraeli börtönhatóságok egyidejűleg több palesztint tartanak fogva vád és tárgyalás nélkül, mint az elmúlt 20 évben bármikor.

Az adminisztratív fogva tartásként ismert gyakorlat a brit gyarmati uralom közvetlen folytatása.

Az adminisztratív őrizetbe vételi parancsokat általában hat hónapos időtartamra adják ki, de határozatlan időre meghosszabbíthatók. Ezen intézkedések értelmében a fogvatartottakat vád és tárgyalás nélkül tartják fogva, és sem ők, sem az ügyvédjeik nem láthatják az ellenük szóló bizonyítékokat.

Izrael jelenleg több mint 1000 palesztint tart fogva ezen utasítások alapján, köztük gyerekeket és korábbi foglyokat is - derül ki a HaMoked nevű, a megszállás alatt élő palesztinokkal szembeni izraeli visszaélések ellen kampányoló szervezet által szolgáltatott adatokból"."

Tamara Nassar újságíró cikkének további része az ügynökség honlapján olvasható.

Szintén az Ügynökség honlapján olvasható ez az április 12-én kelt cikk a halálos veszélyben lévő palesztin politikai fogoly, Khader Adnan helyzetéről: Khader Adnan palesztin "haldoklik" egy izraeli börtönben 67 napos éhségsztrájk után. (https://agencemediapalestine.fr/)

A politikai foglyok nemzetközi napján gyűléseket szerveznek, mint például ma este fél hétkor a Bastille Operaház előtt, a Nemzeti Kollektíva a palesztinok és izraeliek közötti igazságos és tartós békéért felhívására.

Az Ügynökség honlapján olvasható ez a 2010. április 14-i cikk is, amely az Európai Uniónak az izraeli apartheid rendszerrel való pénzügyi és politikai cinkosságát dokumentálja: "Horizont Európa: A palesztinai halál, diszkrimináció és kényszerkitelepítés finanszírozása" - Az ECCP (The European Coordination of Committees and Associations for Palestine) elemzi az EU bűnrészességét az izraeli bűnökben.

(Agence Media Palestine )

Franciaország: És közben...a háborús gazdaság menetel

Kép: Párizs, márc. 23. "Mi más a megoldás, mint egységben az általános sztrájk?"

A jelenet március 29-én reggel játszódik a Nemzetgyűlésben. A főváros falai még mindig visszhangoznak a több ezer tüntetőtől, akik előző nap - immár tizedik alkalommal kiáltják a követelésüket, hogy vonják vissza a nyugdíjreformot.

Március 29-én délelőtt 9 óra, amikor a macronista képviselő Plassard bemutatta a pénzügyi bizottságnak "tájékoztató jelentését a hadigazdaságról". Emlékeztetett arra, hogy " a Köztársaság elnöke kezdeményezte a hadigazdaságba való belépést: most kell "felkészüljünk egy nagyobb konfrontáció hipotézisére".

Lehetetlen idézni a jelentés összes ajánlását. Megjegyezzük, a következő egy "új jogi mechanizmus" létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy "a civil vállalatokat felkérjék arra, "termelési kapacitásukat és emberi erőforrásaikat a katonai felszerelések gyártásának szolgálatába  állítsák.". Valamint kötelezettséget "azon normák meghatározására (...), amelyek nélkülözhetőek a válság idején (közbeszerzés, munkajog)".

Említsük meg a "munkaidő-növelés" előírásának lehetőségét és a "felhasználást olyan eszközök használatára, amelyek eltérnek a kollektív szerződés által megengedettektől (vasárnapi munka, sőt

rekvirálás)".

Természetesen a jelentés üdvözli az "SNU (Általános Nemzeti Szolgálat) általánossá tételét".

Üdvözölve a 413 milliárdos katonai programozási törvényt is a fegyveripar számára, javasolja egy "bankpool" létrehozását a "hadigazdaságnak" nyújtott hitelek biztosítására, különösen "a "háborús gazdaság" számára, az államilag garantált hitelek mintájára a Covid-korszakban.

De ez nem lesz elég: "szintén mozgósítani kell a magánmegtakarításokat a védelmi ipar számára", vagy akár "átirányítani a megtakarítási számlák összegét".

És így tovább és így tovább.

Hadigazdaság, a közpénzek háborúra való fosztogatása, a munkások jogainak megkérdőjelezése, a fiatalok toborzása, az SNU általánossá tétele, a népi megtakarítások átirányítása a háború szükségleteire.

A nyugdíjak reformja logikusan a "hadigazdaság" része, hiszen ez a Macron-Borne kormány a háború elejétől a végéig ezt képviseli.

Külsői és a belső háború a dolgozó emberek ellen.

Megjegyezzük még a reakció szélsőséges közhelyességét: Coquerel, a pénzügyi bizottság elnöke (LFI), aki azt kifogásolja, hogy mi "még csak nem is termelünk lövedékeket", de üdvözli azt a tényt, hogy a jelentés megpróbálja javítani "a nemzeti szuverenitáson a katonai felszerelések és fegyverzet kérdésében". Saintoul pedig az LFI parlamenti képviselőcsoportja nevében felszólalva reklamàl "egy valódi tervezést, szinte a régi módon, amely biztosítja a finanszírozást és az utánpótlás biztosítását".

A nyugdíjreform ellen mozgósítottak, a munkavállalók és a fiatalok, akik közül sokan az általános sztrájk mellett állnak ki, hogy visszavonását kikényszeríték, nem akarják a "hadigazdaságot".

A szakítás Macronnal, a háborús politikájával és az ő militarista és antidemokratikus ötödik Köztársaságával mindenkinek kötelessége, aki azt állítja magáról, hogy a munkásosztály érdekeit védi.

(La Tribune des travailleurs szerkesztőségi cikke)