Politikai válság közepette...

 

A képeken (és a valóságban). Macron újabb milliárdokat költ háborúra, Moscovici 50 milliárdos megszorítást követel a közszolgáltatásokban!

Megbízást kaptak, és hátat fordítanak neki.

E sorok írásakor még senki sem tudja, hogy milyen összetételű lesz a következő kormány, és azt sem, hogy mikor jelentik be. Minden hipotézis terítéken van, a jobboldal és a macronisták közötti koalíciós kormánytól kezdve a Szocialista Párttól és a Zöldektől a jobboldalig és a macronistákig terjedő széles "köztársasági ívig".

Egy másik hipotézis szerint Macron a lehető legtovább fenntartana egy "technikai" kormányt, amelynek feladata az "aktuális ügyek intézése" lenne, amíg várakoznánk... a 2025 júliusában várható feloszlatásra.

A lehetőség egyre távolabb kerül: az Új Népfront (NFP) pártok kormányalakítása, annak ellenére, hogy július 7-én ők kerültek ki győztesen.

Hogyan kell ezt értelmezni?

Nem meglepő, hogy a Medef (a vállalkozók szervezete) és a pénzügyi tőke más szószólói katasztrófát kiáltanak az NFP programja miatt. Számukra a bérből élők helyzetének legkisebb javulása, bármilyen korlátozott is, bármilyen tisztelettel is viseltetnek az V. Köztársaság és a kapitalista rendszer iránt... túl sok!

De hogyan kellene értenünk az Új Népfront különböző elemei által vívott ádáz küzdelmet, amelynek győztese már előre ismert: Macron, és így a tőkésosztály, amelynek érdekeit képviseli? Ki kell mondani, hogy mindenki hozzájárul ehhez a helyzethez. Minden névjavaslat a miniszterelnöki posztra újabb feszültséget és megosztottságot idéz elő.

Ez az igazi eszkaláció. A "lehetetlen" az a szó, amely uralni látszik az NFP tagpártjai közötti "eszmecseréket". A munkavállalók és a fiatalok, akik tömegesen szavaztak az NFP jelöltjeire, megdöbbenéssel szemlélik a látványt. Azon tűnődnek: "Vajon ezek a baloldali vezetők valóban kormányozni akarnak, hogy megvalósítsák programjukat? A második forduló estéjén Jean-Luc Mélenchon kijelentette, hogy "az NFP programját kell alkalmazni, az egész programot, csakis a programot".

Öt nappal később, július 12-én, (az Új Népfrontot tàmogató trockista szervezet) a rue du Faubourg-Saint-Denis 87. szám alatti irodájában tartott támogatói gyűlést lezárva azonban "a hatalom meghódítására szólított fel, tudjuk az időpontot és az eszközt, ez 2027 és az elnökválasztás lesz". Ha 2027, akkor nem 2024...

Kit érdekel a július 7-i szavazás, kit érdekel még három év Macronnal és politikájával? Ami a Szocialista Pártot és az Új Népfront többi összetevőjét illeti, tudják, azzal, hogy miniszterelnöknek egy "a civil társadalomból származó személyiséget" javasolnak, aki néhány nappal korábban még a macronistákkal való szövetségre szólított fel, a megosztottság lángját szítják. Mindannyian hátat fordítanak annak a mandátumnak, amelyet július 7-én nők, férfiak és fiatalok millióinak népszavazásán kaptak. Mindannyian kibújnak a felelősség alól. És mindeközben... Macron kormányoz.

Vissza az iskolába néhány hét múlva? Ez az, amire Belloubet készül, amelyen több tízezer tanár és a fogyatékkal élő gyermekek támogatásáért felelős munkatárs hiányzik majd.

Háború Ukrajnában? Macron most újabb 2,3 milliárd eurót különített el rá.

A munkanélküliek elleni rendelet? Hamarosan közzéteszik.

Darmanin törvénye a bevándorlók ellen? A végrehajtási rendeletek ma, július 16-án jelentek meg!

Ehhez a listához adjuk hozzá a Számvevőszéket, amely további 50 milliárd eurós csökkentést ír elő a 2025-ös költségvetésben, és Le Maire-t, aki további 5 milliárd eurós csökkentést tervez a jelenlegi költségvetésből...

A tavaly bejelentett új nyugdíjreform pedig nem lett volna elég. Még semmi sem dőlt el.

A munkavállalóknak joguk van azt mondani azoknak, akikre július 7-én szavaztak: "Ne osztódjatok tovább! Alakítsatok kormányt a pártjaitokból, hogy alkalmazzátok azt a programot, amelyet a népszavazáson benyújtottatok! Ellenkező esetben, ha továbbra is hátat fordítotok a mandátumnak, ha lábbal tiporjátok a demokráciát, amelyet magatoknak követeltek, tudnotok kell, hogy a munkások saját osztályharcukkal fogják követeléseiket kielégíteni. Ezt nélkületek fogják megtenni, megőrizve szakszervezeteik függetlenségét, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs abban, hogy belerángassák őket a megosztottságotokba.

Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, az V. Köztársaságot halálos csapás érte. Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, egy munkások kormányát kell megalakítani, amely szakít ezzel, eltörli a köztársasági elnök monarchikus funkcióját, aki minden hatalommal rendelkezik, és elsöpri magát az Ötödik Köztársaságot.

Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, a munkásosztálynak szervezetekkel együtt egységesnek és erősnek kell maradnia, hogy érdekei és törekvései érvényesüljenek. És hogy végre egy saját kormányt tudjon létrehozni, Macron és a főnökök óhaja nélkül. 

Tribune des Travailleurs 2024. július 17. szerda 

Daniel Gluckstein

A francia CCI-POI* csatlakozik a "köztársasági ívhez"

 

Nemzetközi tájékoztató

Nem kétséges, hogy a nemzetközi sajtó ki fogja emelni a "trockisták" jelenlétét ebben a választási szövetségben, félresöpörve még az osztály fogalmának formális utalását is.

(*a CCI-POI – trockista szakadár irányzat)

1- Június 9-én a franciaországi európai választásokon Macron, az V. Köztársaság elnöke megsemmisítő vereséget szenvedett. Jelöltjeit húszból tizenkilenc választó félresöpörte.

Ez az elutasítás a munkásosztály mozgalmának erejéhez kapcsolódik, amely egy évvel ezelőtt több millió munkavállalót mozgósított a nyugdíjrendszer védelmében, és a jelenleg (a választási időszak alatt is) zajló sztrájkhullámhoz.

2- A rezsim válságába süllyedt Macron feloszlatta a nemzetgyűlést és előrehozott parlamenti választásokat írt ki.

3- 48 óra leforgása alatt megalakult az Új Népi Front (NFP), amely a munkásmozgalom történetében többé-kevésbé távoli eredetű csoportokat (PCF, PS, LFI), ökológiai csoportokat és különböző "személyiségeket", köztük Macron néhány korábbi miniszterét tömöríti. Ennek az Új Népi Frontnak a programja az "Ukrajna felfegyverzésének" folytatására szólít fel, és ígéretet tesz az V. Köztársaság intézményeinek tiszteletben tartására.

4- A június 30-i parlamenti választások első fordulója Macron újabb vereségét és a szélsőjobboldal jelentős erősödését hozta. Ez annak a politikának az eredménye, amelyet évtizedek óta folytatnak azok, akik az Új Népfrontot alkotják. 1981 óta, huszonnégy éve vannak hatalmon, buzgón végrehajtva az Európai Unió munkavállaló-ellenes terveit.

5 - A munkások érdekein alapuló osztálypolitika a múlttal való szakítást követeli meg, az V. Köztársaság intézményeinek megkérdőjelezését. A fasiszta szélsőjobboldal elleni harc a kapitalista kormány elleni harcot követeli, egy olyan munkáskormányt, amely szakít a háborús politikával, intézkedéseket hoz a munkásosztály védelmében, és nem habozik megkérdőjelezni annak intézményeit.

6- Ezzel szemben, az intézmények támogatását még tovább fokozva, az NFP vezetői Jean-Luc Mélenchonon keresztül felszólították jelöltjeiket, hogy vonuljanak vissza (a második fodulóban), ha a 3. helyen álltak, hogy lehetővé tegyék Macron és a Les Républicains polgári párt jelöltjeinek megválasztását, amikor a szélsőjobboldallal szemben kerültek.

Macron a maga részéről, Mélenchonnal szinkronban, egy "köztársasági ív" kialakítására szólított fel, felszólítva a harmadik helyen álló jelöltjeit, hogy lépjenek vissza a "baloldali" jelöltek javára. Ilyen körülmények között Macron jelenlegi miniszterelnök "nagy plurális többség" lehetőségéről beszél. 

7- Hogy ezt világossá tegyük a munkavállalók számára világszerte, vegyünk néhány konkrét példát: az LFI (Mélenchon mozgalma) jelöltje Calvados megyében visszalépett, hogy lehetővé tegye Élisabeth Borne megválasztását. Ő Macron volt miniszterelnöke, aki a nyugdíjak elleni törvényt hozta. Ő az is, aki huszonháromszor használta az V. Köztársaság egyik mechanizmusát, a 49-3-at, amely lehetővé teszi, hogy egy törvényt szavazás nélkül fogadjanak el.

Egy másik példa: az LFI jelöltje visszalépett a Nord megyében Darmanin belügyminiszter javára, aki megszervezte a munkások és a nép tüntetéseinek erőszakos elfojtását, és aki öt hónappal ezelőtt keresztülvitt egy rasszista törvényt, amely a munkásosztály bevándorló frakcióját sújtotta.

8- A Negyedik Internacionálé támogatói minden körülmények között elleneznek minden szövetséget a burzsoáziával. Óva intik a munkásokat és a harcosokat ettől a "köztársasági ívű" politikától. A történelem arra tanít bennünket, hogy a reakcióval való szövetség a legrosszabb tragédiákat készíti elő, és a fasizmus útját készíti elő. Az, hogy a PS-t és a PCF-et megöröklő politikai pártok és mozgalmak vezetői ilyen politikát folytatnak, összhangban van természetükkel és a burzsoá rend oldalára való végleges átállásukkal. Pontosan ezért alakult meg a Negyedik Internacionálé, elítélve azt, hogy a régi vezetők nem hajlandók "megválni a burzsoázia politikai félhalottjától".

9- De a fiataloknak és a munkásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy egy olyan csoport, amely még mindig trocskistának meri nevezni magát, a CCI-POI, csatlakozott ehhez a politikához. A CCI-POI már korábban is csatlakozott az NFP-hez, támogatva annak programját, amely - ne feledjük - magában foglalja Ukrajna felfegyverzésének támogatását és az intézmények tiszteletben tartását. Most hirtelen új szintre emelte a dolgokat. A CCI-POI üdvözli a "köztársasági ív" megalakulását. A Parti Ouvrier Indépendant (POI) július 1-jén kelt közleménye szerint: "A POI támogatja a La France Insoumise álláspontját, amely különösen jól illeszkedik a választási küzdelem kontextusába, ahogyan azt Jean-Luc Mélenchon az eredmények estéjén megfogalmazta: "Az utasításaink egyszerűek, közvetlenek és világosak: egyetlen szavazattal sem több, egyetlen mandátummal sem több az RN-nek", pontosítva, hogy ‘amennyiben az RN kerül az élre, miközben mi csak a 3. helyen állunk, visszavonnánk a jelölésünket.".

Ekként a CCI azt kéri, hogy teremtsék meg a feltételeket Macron jelöltjeinek, belügyminiszterének és volt miniszterelnökének  megválasztásához. A július 3-i Informations ouvrières című lapjuk annak a visszalépett LFI-jelöltnek adja meg a szót, hogy megmagyarázza visszalépésének körülményeit, miért hagyja nyitva a terepet Borne számára. Az újság azt állítja, hogy július 8-tól fog harcolni ellene... vagyis megválasztása után.

A POI-LFI jelöltje, Hélène Macon Loire-Atlantique-ból visszalépett, hogy megkönnyítse egy jobboldali polgári jelölt megválasztását.

Július 7-én egy szavazatot se a szélsőjobbra, egy szavazatot se a kapitalista pártokra! Munkáspárti megoldást!

 

A Parti des travailleurs (Dolgozók pártjának) sajtóközleménye 2024. június 30., vasárnap 23:00

Macron és miniszterei vereséget szenvedtek, jelöltjeit félresöpörték: teljes elutasításaként munkásellenes politikájának, a nyugdíj-, munkanélküli biztosítási és iskolareformoknak; a háborús politikának a több százmilliárdos háborús hitelekkel az ukrajnai háborúra és a népirtó politikáját folytató Izrael felfegyverzésére; a rasszista "bevándorlási" törvény elutasításának, amely megnyitotta az utat a Rassemblement national (Nemzeti tömörülés) előtt.

Macron vereségét a Rassemblement National példátlan felemelkedése kísérte. Miért van ez így? Macron elnöksége annak a folytonosságnak a része, amely 1981 óta huszonnégy éven át a hatalomban részesítette a ma az Új Népfrontot alkotó baloldali pártokat. Huszonnégy év, amely alatt nem voltak hajlandóak a kizsákmányolás és elnyomás kapitalista rendszerével, az Európai Unió által diktált tervekkel való szakítás útjára lépni.

A lakosság egy része arra a következtetésre jutott, hogy a Rassemblement National egy másik perspektívát nyithat meg. Ez egy végzetes illúzió. A Rassemblement National Macron politikája, csak rosszabb változatban, a munkavállalók, a közszolgáltatások, a szekularizmus és a nyugdíjak ellen, azzal a kiegészítéssel, hogy minden bajért a bevándorló munkavállalókat és a bevándorló származású franciákat okolja. Ez a diskurzus bátorítja a rasszista támadásokat, amelyek kéz a kézben járnak a szakszervezeti aktivisták és telephelyeik elleni támadások növekvő számával.

A munkavállalók és a fiatalok nem tehetnek engedményeket ennek a megosztó retorikának, amely csak a főnököket szolgálja. Nem tehetnek engedményeket azoknak, akik a munkásosztály egyik rétegét a munkásosztály másik rétegével szembe akarják állítani származásuk vagy vallásuk alapján. Nincs engedmény azoknak, akik a dolgozó embereket közösségek mozaikdarabjaira akarják osztani.

Csak egy munkásosztály, csak egy ifjúság van, akiket megragadhatatlan és oszthatatlan jogaik egyesítenek.

A munkások és a fiatalok, különösen a munkásnegyedekben nagyszámú részvételükkel kifejezték eltökéltségüket, hogy megakadályozzák a Rassemblement National bármilyen előrehaladását.

Július 7-én a Rassemblement national-t le lehet és le is kell győzni! Egyetlen szavazat sem a Rassemblement nationalra, egyetlen szavazat sem a kapitalista pártok (RN, Macronisták, republikánusok...) egyikére sem!

Már halljuk, hogy a baloldal vezetői egységfrontot követelnek Macronnal és a jobboldallal a Rassemblement National ellen. Nem ez az első alkalom. Ezt tették velünk 2002-ben, 2017-ben. 2022-ben arra szólítottak fel minket, hogy szavazzunk Macronra, hogy blokkoljuk a szélsőjobbot. Az eredmény: ahelyett, hogy megállították volna a szélsőjobbot, Macronra szavazva kikövezték az utat Macron politikájának, ami viszont kikövezte az utat a szélsőjobbnak.

A dolgozók el akarják állni az utat a szélsőjobb felé. A saját módjukon, a saját területükön teszik. Úgy, hogy független szakszervezeteikkel együtt dolgoznak a követeléseikért.

Igen, el kell zárnunk az utat a Rassemblement National előtt! Ehhez sürgősen meg kell valósítanunk a múlttal való valódi politikai szakítást. A múlttal való szakítás nem csak egy szó egy programban. A múlttal való szakítás általános béremelést, az árak befagyasztását, csúszó bérskálát és az elveszített vásárlóerő helyreállítását jelenti. A háborús hitelek, a kapitalista nyereség és a részvényeseknek kifizetett osztalékok elkobzását jelenti, és ezek lakhatásra, iskolákra és kórházakra fordítását. A múlttal való szakítás a kormány összes reakciós reformjának visszavonását jelenti. Azt jelenti, hogy egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem adunk az ukrajnai háborúra! A múlttal való szakítás azt jelenti, hogy megszakítunk minden kapcsolatot a népirtó Izrael Állammal, és leállítunk minden fegyverszállítást.

Ezt a szakítást maguknak a dolgozóknak a fellépése és mozgósítása teszi majd lehetővé.

A Dolgozók pártja számára a demokrácia védelme nem az V. Köztársaság intézményeinek védelmét jelenti, amely ötévente választ egy minden hatalmat a kezében összpontosító köztársasági elnököt, és egy olyan nemzetgyűlést, amely lakat alatt áll. A demokráciát a népnek kell meghatározni, hogy milyen formában és társadalmi tartalommal rendelkezik, azáltal, hogy eltörli az Ötödik Köztársaságot, és képviselőket választ egy szuverén Alkotmányozó Gyűlésbe.

A Dolgozók pártja egy munkáskormányt támogat, egy NATO nélküli, az Európai Unió nélküli, az Európai Központi Bank nélküli, a nagyfőnökök (hatalma) nélküli és Macron nélküli kormányt. Ezért nem csatlakozott az Új Népfronthoz.

A múlt eseményei megmutatták, hogy azok, akik ma már szájukra veszik a "szakítás" szót, ugyanazok, akik fél évszázadon keresztül hátat fordítottak neki. De tudjuk, hogy a munkavállalók és fiatalok milliói, akik június 30-án az Új Népfrontra szavaztak, és július 7-én is így fognak tenni, olyan okokból teszik ezt, amelyekkel mi is osztozunk: hozzánk hasonlóan ők is valódi szakítást akarnak a múlttal.

Mi veletek vagyunk és leszünk, kommunista, szocialista és "engedetlen" aktivisták és szavazók, mindenféle meggyőződésű szakszervezeti aktivisták, hogy egységes frontot építsünk a munkásság szakításához. A demokrácia megmentése és visszaszerzése a munkásosztály és a fiatalok ügye.

Július 7-én egyetlen szavazatot sem a szélsőjobboldalra, egyetlen szavazatot sem a tőkés pártokra (RN, LR, macronisták...)! Július 7-én, anélkül, hogy támogatná az Új Népfront programját, a Munkáspárt arra szólítja fel az embereket - és feltétel nélkül -, hogy szavazzatok a munkásmozgalom pártjainak az Új Népfront állította jelöltjeire!

Dióhéjban: szabaduljunk meg Bardellától, szabaduljunk meg Macrontól, szakítás a múlttal a munkások által!