Mit keresett az "éhségmenet" Brüsszelben?

http://www.noltv.hu/video/4215.html

Kommentek :

– ezredes35: Az miért a demokrácia megvédése, ha az MSZP felutaztat néhány embert Brüsszelbe, akik ott jól elpanaszolják, hogy szegények az Orbán Viktor miatt? Ez nem is igaz ráadásul, mert Tóth Imre még a szocialista kormány alatt vesztette el az állását, nem most lett szegény. Ráadásul a szegénység, és lecsúszás sem most kezdődött. Sőt, az MSZP az EU-IMF által követelt megszorításokat szeretné, akkor most mit tiltakoznak?

– nyolcszunyu | Nem tudom eldönteni, hogy az MSZP ezt komolyan gondolja, vagy önmagát parodizálja, mert ez már annyira nevetséges és átlátszó, hogy nem tudom, hogy bárki, 90-es IQ szint felett fog-e egyáltalán az MSZP-re szavazni.

– ground | Nem fognak megváltozni sohasem. Kihasználják maguk előtt tolva a szerencsétlen Tóth Imréket és ha már elérték céljaikat, hát.... minden marad a régiben. Használja is ki az IMI ezt a lehetőséget, nézzen szét és vetesse velük a legjobb kajákat (ugyis az adófizetők állják), mert nem biztos hogy akár repülőre még egyszer telni fog, pláne a saját béréből. A bejátszás után visszanézve pl. ezt a cikket (http://www.blikk.hu/blikk _aktualis/20081210/nyako_is tvan_es_felesege_4_ev_36_mi llio_forint_koltsegterites) eszembe jutot, hogy másnak is eszébe jutnak e nemrég múlt figuráinak "nemes" cselekedetei. De jó lenne elfelejteni őket.

Romagyilkosságok

2012.03.09.

A romák elleni támadássorozat utolsó cselekményének számító, 2009. augusztus 3-ra virradóra történt kislétai támadásról a lány annyit tudott elmondani, hogy három csattanást hallott, majd meleget érzett ott, ahol megsérült. Azt nem tudja, hogy utána mi történt - közölte. Elmondta, a következő emléke, hogy kórházban van, de nem tudja miért. Egy hónapot töltött ott, és furcsállta, hogy csak rokonok járnak be hozzá, az édesanyja nem. Mint felidézte, később elmondták neki, hogy rájuk támadtak, és az édesanyja meghalt.

Az ügyben eljáró bírói tanács elnöke a múlt év novemberi helyszíni meghallgatáson a történtek felidézésének segítéséért elmondta a lánynak, hogy a támadást követően még el tudta mondani a mentőszolgálat munkatársainak az adatait. A felvétel idején 15 éves Tímea azonban így sem tudott többet felidézni a történtekkel kapcsolatban.

A lány elmondta: ne szabaduljanak ki a tettesek soha a börtönből. Nem érti - mint mondta -, hogy "mi jogon" támadtak meg embereket. Nekik is rossz érzés lenne, ha megölnék azokat, akiket szeretnek - mondta a tinédzser. A kislétai támadás következtében a lány életveszélyes, maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket szenvedett. Az otthonukban, ágyában alvó édesanyját pedig több lövéssel megölték.

A lány testébe mintegy százötven sörétszem fúródott, roncsolva nyakát, arcát, koponyáját, mellkasát és felsőkarját. Csaknem öt órán át feküdt az akkor 13 éves lány - jórészt eszméletlenül - saját vérében, amikor hajnalban egyik rokona rátalált. Ágyában alvó 45 éves édesanyjára két sörétes fegyverből összesen öt lövést adtak le, ő azonnal meghalt. A család a bíróságtól azt kérte, hogy a testi és lelki sebeket viselő lánynak ne kelljen megjelennie a perben, és a bíró ezt tiszteletben tartotta.

A per március 13-án folytatódik.

A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő fegyveres és Molotov-koktélos támadások ügyében Kiss Árpádot, a testvérét, Kiss Istvánt, valamint Pető Zsoltot és a vád szerint az utolsó két gyilkosságban sofőrként közreműködő Csontos Istvánt előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét betöltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolják.

A vád szerint a négy férfi a besenyszögi fegyveres rablás és a debreceni menekülttáborra leadott lövések mellett kilenc településen támadt romákra: 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, majd 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán támadtak fegyverekkel és gyújtópalackokkal romákra. A kislétai és a tiszalöki bűncselekményben egy-egy, Nagycsécsen két ember halt meg, Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfit és 5 éves kisfiát lőtték agyon, miközben felgyújtott házukból menekültek.

A kínai kulturális forradalomról

(megjelent 1971-ben a La Vérité 551.- 553. számában, Pierre Broue írása, a IV.Internacionálé álláspontja)

Utolsó (15.) rész

Konklúzió

Az itt felmutatott és az általános elemzés alapján azt gondoljuk, hogy – a Trockij által „második forradalomnak”, majd „politikai forradalomnak” nevezett – „antibürokratikus forradalom” nem csak eljöhetett, hanem el is jött a fiatal forradalmárok számára 1966-67-ben, ahogy Lin Hsi-ling és társai számára (akik 1957-ben jóval kevesebben voltak). Azt gondoljuk, hogy a kulturális forradalom átélése során szerzett tapasztalatok a legöntudatosabbakat arra inspirálták, keressék azt az utat és módot, hogyan lehet e bürokratikus rendszer és eme (általuk védett vagy támadott, bizonyos esetekben mindkettő) centrista párt ellentmondásait feloldani, és a gyakorlatban – még abban is, amit a „hatóságok” sugalmaztak számukra – megtalálni ehhez az elemeket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a munkásdemokrácia proletárdiktatúrában átélt tapasztalata, melyet olyan melegen ecseteltek a vörös gárdisták, a forradalmi lázadók, még a kommunista párt sajtója is, tudatuk meghatározó része lett, e néhány hónap kapitális vívmánynak számít, a saját és szüleik generációja csinálta valódi demokrácia egyetlen megtapasztalásának, referenciapontnak számít a jövőben is és hiányozni fog nekik. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jelszavak – de még csak az egyszerű szavak is –, amiket a maoista vezetők használtak, hogy mozgásba hozzák őket reformista vállalkozásuk szolgálatában, mint: «forradalom», a «hatalom megragadása», «Párizsi kommün», csak azért voltak hatékonyak, azért volt visszhangjuk és becsapódási pontjuk, mert a zsákutcába jutott kínai forradalom valóságára és a kommunizmus számára végleg megnyert, a – valódi – vívmányokhoz ragaszkodó fiatalság még zavaros, nem eléggé tudatos érzéseire reflektáltak. Ebben az értelemben az a mód, ahogy Mao Cetung politikailag harcolt ellene, a politikai forradalom legszebb hommage-át adja.

Elsőnek Lev Trockij vetette fel 1936-ban a szovjet demokrácia konkrét elemzése és a világ osztályviszonyaiban elfoglalt helye alapján a forradalmi perspektívát, fő erejének vonalait nyomon követve az Elárult forradalom lapjain:

«Nem arról van szó, hogy a vezetés egyik klikkjét kicseréljük egy másikkal, hanem, hogy még a gazdasági és kulturális vezetés módszereit is megváltoztassuk. A bürokrata önkény át kell adja helyét a szovjet demokráciának. A kritika és a valódi szabad választások joga visszahelyezését jelenti (…) Vissza a szovjet pártok szabadságát, kezdve a bolsevik párttal és a szakszervezetek újjászületésével (…) a dolgozói érdekek területén radikális revízióval. A gazdasági kérdések szabad megvitatása lecsökkentené azt a árat, amelyet a bürokrácia tévedései és cikkcakkjai fizettetnek (…) A burzsoá elosztási normák a szigorú szükség szerinti arányokhoz lesznek mérve, hogy a társadalom gazdagsága szerint apránként meghátráljanak a szocialista egyenlőség előtt. A rangok azonnal megszűnnek, a kitüntetések visszakerülnek a fiókokba. A fiatalság szabadon lélegezhet, bírálhat, tévedhet és érlelődhet. A külpolitika ismét a forradalmi internacionalizmussal fonódik össze.»

Mindezek a sorok a kínai kulturális forradalom első fázisa által nyújtott utalások bázisában is felíródtak, míg 30 évvel korábban egyedül az orosz tapasztalat szolgált alapul. Csak a marxizmusnak van ilyen képessége a történelem törvényeinek általánosítására, hogy az azt művelő ember néha prófétának tűnhet. Ezt a programot kínálták a kínai tömegeknek, különösen az ifjúságnak, megvalósíthatóként egy bürokratikus rendszerben, mely pedig éppen ennek tagadása. Kautzky a múlt század elején prostituálta a marxizmust úgy mutatva azt be, mint amelyhez nem szükséges a harc, a burzsoá állam romjain magától megterem a proletárállam. Hogy Lenin és a bolsevikok által realizálódott, az program erejét bizonyítja.

A maoista vezetés által a kínai tömegeknek javasolt „kulturális proletárforradalom” programja végül is nem más, mint egy reális politikai forradalom deformált és csonkult, „reformizált” visszatükröződése, kétségbeesett kisérlet arra, hogy a forradalmat reformnak vessék alá. A vállalkozás ilyen formában lehetetlen, mert a bürokrácia bázisát kellene érintenie, persze alá is húzza, hogy áttörni csak a bürokratikus apparátust összezúzó forradalom képes. Márpedig, ha deformáltan vagy fordított értelemben és „forradalmasítva” is, de ennek a programnak alapvető pontjait tűzte ki célul némely vörös gárda, lázadó forradalmi munkás, a maoista balszárny – a veszettek –, s a kínai tömegmozgalom egy része szakított 1967 tavaszán a hatalomban levő frakcióval és egy kérészéletű forradalmi avatgard-szervezet, a „május 16-i hadtest” ezzel próbálkozott (valószínűleg más kevésbé ismert szervezetek szintén). Csak a kezdetekről van itt szó – bár az 1957-es megtorlás ellenére jóval nagyobb léptékben, a Lin Hsi-ling nemzedékéhez tartozó diákok gondolati kibontakozásának és a független komunista szervezetnek első lépéseiről olyan úton, mely összeköti azt a bolsevik tradícióval Trockij elemzéseinek befogadását keresztül.

A maoista ”ultrák”,”ultrabalosok”,”munkás-pártiak”, sőt „ökonomisták”, a „széles demokrácia a proletárdiktatúra kereteiben” hívei soraiban (mint azoknál is, akik a „policentrizmusban” vagy a „proletárdiktatúra megerősítésében” vélték megtalálni a kiutat) is megszületett kínai forradalmi élcsapat az apparátust megsemmisítő politikai forradalom útjának megtalálásában, kifejlődésben és érésben van. A kínai fiatalság ma már tudja, hogy lehetséges ez a vállalkozás, és nem fog megelégedni azzal, hogy meghajlásra készteti az elnök direktíváira szófogadatlan bürokratákat. Természetesen nem létezik semmi elméleti garancia arra, hogy ezt az élcsapatot nem töri meg még egyszer egy „rektifikáció”, „tanulmányi gyakorlat” vagy „munka általi újranevelés” megtorlás. A legszilárdabb garancia ahhoz, hogy ne maradjon egyetlen, a bürokrácia és az imperializmus összekapcsolta világhelyzet tényezője, az a fejlett országok proletárforradalmainak fellendülése, a Kreml ellenőrzése alatt tartott országok politikai forradalma és a IV. Internacionálé, a nemzetközi forradalmi avantgard rekonstrukciója. Összezúzva a „Mao Cetung gondolatának egyetlen autoritása” bürokratikus keretét, szakítva a „szocializmus egy országban” eszméjével, meg fogja találni az eszközöket forradalma védelmére. Mert a kínai forradalom védelme a világforradalomért folyó harcon és a győzelemhez szükséges nemzetközi forradalmi vezetés létrejöttén keresztül folyik.

Más szavakkal, a „kulturális forradalom” folyamán milliók által néha aggodalmasan feltett – és bizonyos módon maga Mao Cetung is visszhangozta – kérdéseit ezzel a kérdéssel foglalta össze Lucien Bianco:

„Hogyan lehet előre látni a szovjet rendszerrel analóg szisztéma felé haladást?"

A forradalmi aktivisták ma csak a IV. Internacionáléért folytatott küzdelmükkel tudnak válaszolni, mindenütt a proletárforradalomért és a világforradalom győzelméért küzdők szervezésével. Ez a garancia az elfajulás ellen. Ma Mao Cetung prekaritásos „szegények szocializmusának” megtartása végett a nép áldozatvállalását kéri még egy kis időre. Egyetlen távlat miatt éri meg áldozat, azért, hogy a „kulturális forradalom” peridódusa váljon az emberiség felemelkedésének egyik legtermékenyebb szakaszává.

Hírek és vélemények

Orbán-show

Brüsszelből újabb levelet küldtek az Orbán-kormánynak. Az EU még komolyan aggódik, levelükben olyan alapvető dolgokra hívta fel a figyelmet, miszerint nem jó, ha a magyar kormány rendszeresen a független jegybank döntéseit kritizálja – egy «független» ország «független» kormánya nem illetheti kritikával a «független» jegybankot!

A kormány átírja a jegybanktörvényt, megszünteti befolyását az MNB-re, és kiiktatják az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiből azt a szakaszt is, amely megengedte volna a jegybank és a PSZÁF összevonását – a fülkeforradalom és szabadságharc kapitulált.

Orbán Viktor és jobbkeze, Matolcsy György hosszú idő után mutatkoznak együtt – a szent jobbot is magával hozta.

Orbán: «Ha nem éri meg dolgozni, ha nem éri meg munkából megélni, akkor létrejön egy munkaellenes hangulat, ami miatt Magyarország a csőd szélére került.» - na és hol az a munka, amiből megéri… valamint az is, amiből nem éri?

Bejelentette, hogy a kereskedelmi kamarával közösen állítsanak fel március végéig egy munkacsoportot, amely megvizsgálja az eddigi kormányzati lépéseket, és javaslatot tesz a folytatásra – jönnek az újabb megszorítások.

«Az előttünk álló időszak karaktere a konszolidáció lesz» – már megint vagy még mindig?

«A mai napig az emberek 750 euróból élnek havonta» – hogyne, vannak olyanok is, de hárommiliónak ennek csak töredéke jut.

A külfölddel kapcsolatos vitákról azt mondta, nem szabad konfrontatívnak lenni, hanem taktikázni kell, néha cselhez kell folyamodni, néha nyílt vitára van szükség, néha a megegyezéshez kell folyamodni – ez nagyon megy neki!

Orbán a külföldi tőkét két kategóriára osztotta: vannak a szövetségesek és a gyarmatosítók. Utóbbiaknak csak a piacunk kell, meg a profit, ezért nem érdeke Magyarországnak, hogy együttműködjünk velük – előbbiek viszont merő magyarbarátságból jönnek, összes hasznukról lemondva csak beruháznak, beruháznak, már rongyos a gatyájuk is.

Kijelentette, hogy nem hajlandó változtatni a kormány oktatáspolitikáján, ismét elmondta, hogy „vékony jégen kellett átszaladnunk” – vékony jégen futkosni nem ajánlatos, különösen gyerekekkel roppant veszélyes!

Semmi akadálya nem lesz az IMF-hitelről való megegyezésnek– az IMF eddig soha mást nem kért, mint politikailag kellemetlen, a szociális kiadásokon, nyugdíjakon és hasonlókon spóroló megszorító csomagokat és privatizációt, de majd most!