Ez az Európa nem a mienk!

A barbárság milyen fokáig süllyedünk még?

Suite page 2 >>>

Június 24-én az európai kormányok 16 vezetője részvételével zajlott Brüsszelben a «migránskérdésnek» szentelt rendkívüli találkozó.

Az ezt megelőző napokban több mint kétszázan fulladtak bele a Földközi tengerbe. Az ENSZ menekülügyi biztosának adatai szerint az év eleje óta több mint ezren veszítették el így életüket.

Kik voltak ezek a tragikus véget ért migránsok? A hivatalos nomenklatúra által legitim «menedékkérőknek» tituláltak? Vagy abból a kategóriából, akiket vissza kell küldeni országukba? Soha nem tudjuk meg.

A Brüsszelben a jún. 24-én összegyűlt állam- és kormányfőknek pedig ez a különbség számít. Ezen a ponton mind egyetértenek. Mindnyájan: a szélsőjobboldali olasz miniszterelnök, Angela Merkel és koalíciós kormánya, a spanyol szocialista miniszterelnök és Emmanuel Macron. Angela Merkel örvendett a «jószándéknak» és «közös álláspontnak», Macron elégedett, hogy a vita lehetővé tette «a nem megfelelő megoldások kiszűrését értékeinkből». Giuseppe Conte elégedetten távozott, hogy a többi európai vezető megvizsgálja javaslatait.

Milyen «értékekről» beszélt Macron? Az lenne, hogy a maradásra érdemesnek ítélt maroknyi migránst kiválogatják a visszaküldésre szánt túlnyomó többségből.

Persze, nüansznyi különbségek vannak. Pl. Franciaország és Spanyolország közös javaslattal zárt központokat hozna létre biztosnak tartott kikötőkben az EU-n kívül.  

Vannak nüansznyi különbségek a szélsőjobboldali osztrák kormányjavaslathoz képest, amely szerint a tengerből kimentetteket ki kell toloncolni az EU-n kívüli országokba… a javaslatot kollégái növekvő számban követik.

Nüanszok.. de ezen túl megvan a konszenzus: ki a migránsokkal!

Ugyanilyen konszenzus vezetett 3 évtizede óta a líbiai, iraki, szíriai, különféle afrikai intervenciós háborúkhoz: csapatokat küldeni, a természeti kincseket kifosztani, a multi nagyvállalatoknak teljes hatalmat adni, s a népeket az imperialista rablás következtében extrém szegénységre kárhoztatni.

Ki mer akkor beszélni az Európai Unió értékeiről?

Országaink dolgozóihoz, bármely munkás- és demokratikus irányzathoz tartozó aktivistához fordulunk: ne hagyjátok magatokat a kormányaink csapdájába húzni. Az EU erénye és értéke lenne a béke és a társadalmi haladás? Ezek az «értékek»: a nyugdíjak, a munkásjogok destrukciója, a privatizáció. A népek közötti testvériségnek nincs helye ebben az Unióban. A népek közötti békének nincs helye ebben az Unióban. A társadalmi haladás azt követelné, hogy megsemmisítsék azokat a törvényeket, amelyek a migráns dolgozók túlzott kizsákmányolását eredményezik és versenyeztetik más dolgozókkal. Ennek nincs helye az EU-ban. Csak a multik, a bankok, a spekulánsok szervezte rablásnak van helye, azokat támogatja az Európai Unió, annak intézményei és megtorlószervei. Csak azoknak az intézkedéseknek van itt helyük, amely a Maasrichti szerződésbe illenek, ideértve a háborúk és az imperialista fosztogatás áldozatainak elutasítását.

Május 12-13-án európai konferenciánkon kimondtuk, ez az Európa nem a mi Európánk. A munkásmozgalomnak – történelmi küldetésének megfelelően - meg kell tagadnia a gazdasági és politikai menekültek közötti különbségtételt. Karját ki kell tárnia más földrészről, országból jött kizsákmányolt és elnyomott fivérei, nővérei felé és nyomatékkal hirdetnie a spekulánsok, elnyomok és kizsákmányolók osztályával szemben, hogy egyetlen egységes munkásosztály létezik Németországtól Afrikáig, a Közel-Kelettől Spanyolországig, Ez a munkásosztály követelheti ki a munkásérdekeknek megfelelő megoldást.

2018.jún.26

Heinz-Werner Schuster, a Freie Plattform für Arbeiterpolitik punlikációs igazgatója (Németország)

Lorenzo Varaldo, a Tribuna Libera publikációs igazgatója (Olaszország)

Daniel Gluckstein,a La Tribune des travailleurs publikációs igazgatója (Franciaország)