Portugália – kommunisták az EU-ból kilépésért

(interjú João Ferreirával, Portugál Kommunista Párt (PKP)

Részletek – forrás: initiative-communiste.fr

Ami az eurót illeti, a PKP nincs egyedül véleményével, széles körben ismert, hogy az nem működik. Szerintünk nem vallott kudarcot, mert soha nem is működött. Persze bizonyos célok érdekében bevezetését másként közölték a népekkel, de célját sosem érte el. 

Az euró kezdettől fogva az európai tőke politikai fogása volt: a munkaerő ára letörésének és a közszolgáltatások, a stratégiainak számító gazdasági szektorok privatizálásának eléréséért. Az euró ürügyével, ehhez hozzáigazítva a reálbérek csökkentését, privatizálták a megszámláltatatlan köztulajdonban lévő vállalatot, olykor teljes stratégiai ágazatokat is. Az állam szociális feladatait vették célba, ami az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás, stb. kiadásainak csökkentéséhez vezetett. Az euró lehetővé tette, hogy ezeket a célokat elérjék. 

Egy évtizeddel a közös pénz létrehozatala után például az eurózónában a profit 30 %-kal nőtt, míg a munkaerő ára 1 %-kal csökkent.  Ez történt Portugáliában, de ez történt Németországban is. Utóbbiban pl. a profit a béreknél 80-szor gyorsabban emelkedett. Következésképpen az euró elérte politikai célját, ezért ismételjük: az euró az európai nagytőke projektje. Természetesen azt igérték, hogy az euróval majd csökken a munkanélküliség, a GDP növekedése pedig évi 3 % körüli lesz, a bérek emelkednek, az eurózónán belül egymáshoz közelítenek. Ennyi idő után már hivatkozhatunk a tényekre, Portugáliában ez történt:

•  a munkanélküliség nemhogy csökkent, de duplájára növekedett és állandóan 10 % fölötti

•   az akkumulált növekedés nulla 

•  a bérek nemcsak, hogy nem közelítenek, hanem az eurózónában folytatódik a különbség növekedése 

•  kereskedelmi mérlegünk deficites jellege súlyosbodott és az adósság robbanásra kész 

•   a mezőgazdasági és ipari termelés visszaesett, s ugyanez látható a többi periferiális tagországban is

Mindez az Európai Uniónak köszönhető. Mindannak, amit igért, éppen az ellenkezője történt. Az igéretek csak azért szóltak, hogy legyen támogatása ennek a projektnek. Az euró a tőkés integrációt megerősítette, ebben elérte célját. Ma azt mondják, az euró sántít, rosszul van. Ez az ürügy arra, hogy még messzebb menjenek az integrációban. Már annak idején jól tudtuk, hogy az euró struktúrája hiányos, hogy nem jól megtervezett közös pénzről van szó… de senki nem foglalkozott vele.  

Legutóbb a PKP központi bizottsága kampányt kezdeményezett az ország euró alóli felszabadítása érdekében. Az egész társadalommal tudatni akarjuk azt, ami ma már tény: az euró maga után vonta az elszegényedést, a visszafejlődést, az adósságot és a külföldtől függőséget. Arra pedig nincs remény, hogy az eurónak alávetve magunkat ez a folyamat megforduljon. Fel kell szabadulnunk, meg kell találnunk monetáris szuverenitásunkat, költségvetési, kereskedelmi szuverenitásunkat és pénzügyi függetlenségünket.

A szuverén pénz alapvető eszköz, annak hiányában a gazdasági válságra reagálás faktorai csak a bérek és a munkahelyek lehetnek. Ezt láttuk egészen az utóbbi időkig, a bércsökkenést és a munkanélküliség emelkedését. Szükség van a megnövelt szuverenitásra a monetáris területen, általában a gazdasági szférában, az ország termelőstruktúrájához alkalmazkodó pénzre (mely struktúra jelentős mértékben eltér akár országonként). Az ugyanazon devizához tartozás szükségszerűen vezet a gazdasági eltérés további növekedéséhez. Emiatt kell megszabadulnunk a "közös pénz" befolyásától, amely nemcsak szükséges, de lehetséges és életképes.